Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
MŰVÉSZETI DÍJASOK Felröpült a páva A művészetek közüggyé váltak S?űk körű és bensőséges ünnepség zajlott le tegnap délután a megyei tanács székházában. Az eseményen részt vett Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára, Rostás Károly, a Hazafias Népfront megyei elnöke és kulturális életünk néhány vezetője. Az alkalmat hazánk felszabadulásának 32. évfordulója adta; ezúttal osztották ki először a Somogy megyei Tanács művészeti díjait Böhm József, a megyei tanács elnöke művészeket köszöntő beszédének bevezetőjében méltatta pártunk művelődéspolitikáját, s többek között megállapította : — A művészetek olyan céltudatos anyagi és erkölcsi támogatást, lehetőséget élveznek szocialista hazánkban, amilyet azt megelőzően egyetlen társadalom sem biztosított. Az élenjáró művészek megbecsülésének kialakult központi, , területi és helyi módszerei vannak. Fontos állomás volt Somogy történetében, amikor a megyei tanács művészeti díjak alapítását határozta el. E művészeti díjakat — amelyek jelképnek is tekinthetők — most először, felszabadulásunk 32. évfordulója alkalmából adjuk ki — mondta a tanács elnöke. — .Ezzel is kifejezésre juttatjuk, hogy a művészetek csak azért válhattak köziigy- gyé, hozzáférhetővé a dolgozók széles rétegei számára, mert hazánk életének 1945-ös sorsfordulója ezt lehetővé tété. Böhm József ezután elmondta, hogy a bíráló bizottság első alkalommal Takáts Gyula költőnek, Szabados János festőművésznek és Vajda László színművésznek ítélte oda a megyei tanács művészeti díjait. Részletesen méltatta a művészek életútját, alkotó munkájuk eredményeit, művészetük megtermékenyítő hatását. — Takáts Gyulát egész munkássága Somogyhoz kötötte, költészete a dunántúli, a somogyi táj valóságából fakad. Általános érvényű mondanivalójának kifejezésére a mi vidékünk képeit használja fel. A Balatontól a Dráváig terjedő táj Takáts Gyulának nemcsak a szülőföldet jelenti, hanem a költői élményanyagot is. Nála szebben még nem szóltak e tájról, j Költészetével megbecsülést, j elismerést szerzett a megyének és rangot vívott ki a magyar irodalomban. — Szabados János festészetében a somogyi táj tükröződik. Elkötelezett, egyetemes igényű művész. Számos külföldi és belföldi kiállításán hívta föl a figyelmet Somogy- ra. Amikor a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Lengyelországban az ő képeit dicsérték, egyúttal értékelték szocialista hazánk festőművészetét és Somogy művészeti életét is. Szabados János alkotásai hazánkban is figyelmet, elismerést keltettek. A megyei képzőművészek összefogásában szerzett érdemei is közrejátszottak abban, hogy a festők közül elsőként kapta meg a megyei tanács művészeti díját. Vajda László színművész 1972. óta tagja a kaposvári Csiky Gergely Színháznak. Színházunk az elmúlt években célratörő korszerűen gondolkodó, elkötelezett művészek műhelyévé vált A művészeti díjat Vajda László személyében olyan színművésznek ítélte oda a végrehajtó bizottság, aki kitűnt színpadi alakításaival és eredményesen tevékenyke- I dett a színházi közösség erősítésén. Szerepeit művészi hőfokon formálta meg, és nem egy alakításával hozzájárult a színház országos elismeréséhez, tekintélyének gyarapításához. Vajda László személyében egy szép emberi magatartású. pozitív közéleti egyéniségű színésznek fejezzük ki elismerésünket — mondta a tanács elnöke, majd sikeres alkotó munkát kívánva átnyújtotta a művészeti díjakat. Az esemény hivatalos része után közvetlen hangú eszmecserével zárult a művészeti díjak átadási ünnepsége. Kürti András Öt pár ziimhi Mert most, hogy teljesen kinyitotta a szemét, és előbbre is hajolt, megdöbbenve tapasztalja, hogy a lottócédulák zöme a földön, összetépve, ösz- szegyűrve. Ilyen állapotban vannak az asztalon maradottak is. Fölugrik, az ajtóhoz rohan, föl tépi. Ordítása a hatalmas csarnok legkisebb zugába is eljut. — Ide mind! Gyertek, fiúk! Nézzétek, mi történt! 4. »Csak pirosló füle látszik. Az mutatja■ szenvedélyét.« Arany »A szeretetemet és a féltékeny haragomat egyformán kiadtam.-« Móricz Zsigmond Talponállóra, kocsmára gondol elsőnek, vagy üzemi bálra, falusi kuglizóra, focipályák lelátójára, a lóversenytér környékére és egyéb ilyen zordon tájakra gondol másodjára az ember, ha ezt a szót hallja: tömegverekedés. Helyszín gyanánt. És gondol fiatal és középkorú, szesztől is föl- hevült, ordítozó, harcias férfiakra, vasárnapi fenegyerekekre, virtuskodókra. nekibúsult agglegényekre, meg mindenféle alvilági. alakokra, amint szódásüveggel, ököllel, széklábbal gyilkolják egymást. És nemigen gondol az ember, ha ezt a szót hallja: tömegverekedés, korszerűen berendezett minta-leányszállás- ra, fehér falú, virágmintás függönyökkel díszített hálóhelyiségekre, mettlachi lapos folyosókra, és így tovább. És még kevésbé gondol az általános tettlegesség aktív részvevőiként tizenéves leánygyermekeikre, akiket azért enged- tek-küldtek föl a jó szülék a fővárosba, hogy itt megtanulják a szövés-fonás szép mesterségét. Márpedig most a Minyova Textilgyár min ta-leányszállójának társalgójában vagy húsz serdülő amazon tépi, rúgja, csípi, üti, körmözi egymást, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Vázák, hamutartók, könyvek zúgnak át a légtéren, és olyan ajánlatok, fölhívások, amelyek parányi kétséget sem hagynak afelől, hogy e bakfisok biológiai ismeretei meglepően sokrétűek. Röpke szemlélődéssel az is megállapítható, hogy itt két tábor csapott össze. Kiderül ez abból, hogy az azonos csoportba tartozók buzdítják, védik, fedezik, munícióval látják el egymást. És van két vezér is, aki a hadmozdulatokat irányítja. Barna szemű, kövérkés lány az egyik, csontos, szőke a másik. Mint minden, valamirevaló háborút, ezt is béke előzte meg. Néhány lány a tévé vasárnapi délutáni műsorát nézte a társas társalgó egyik sarkában, volt, aki olvasott, tanult, még kézimunkázó is akadt. Szóval: kultúra, jómodor, igényes szórakozás, akárha egy svájci lánynevelő intézetben. És nyílt az ajtó. és belépett Jodoga Mari, a sovány, szőke, a későbbem egyik hadvezér. Arca még a megszokottnál is sápadtabb, csak a két füle ég piros tűzben. Kezében papírfoszlányok. Megáll, körülnéz, keres valakit. Megpillantja. Nézi mereven. Az is Mari, Kertész Mari, a malett. barna, a későbbi másik hadvezér. Egy kerek asztalkára könyököl, keresztrejtvényt fejt elmélyültem Jobbról is, balról is segít neki egy- egy barátnője, ha sikerül, nyerhetnek a Fülestől egy eleven kiskec.-két, ezüst csengettyűvel a nyakán. Ez a fődíj. Az igazat megvallva, jobban örülnének a mellékdíHáiwsíl SoiíBí>g,y®s’S2í5igl?siia Ez a táj adta a Röpülj páva... dallamát. Úlsvai Imre zenetudós, az egykori kaposvári diák elmondta, hogy 1935- ban Surdon írták kottapapírra a híres motívumokat. A gyűjtőnek még néhai Varga (Sípos) Pál — ragadványnevét azért kapta, mert klarinéton játszott — énekelte el, nem is sejtve, hogy e dal majd a legnagyobb magyar zeneszerzők egyikét. Kodály Zoltánt ihleti jelentős kórusmű megalkotására. A Magyar Televízió ismét meghirdette a Röpülj páva mozgalmat (mert ez a vállalkozás, amely a leghatásosabban ösztönöz népi kultúránk számbavételére, mozgalom a javából), de ezúttal a teljesség igényével látott hozzá a szervező munkához. Valamely etnikai egység tárgyi és szellemi érteleimben egyaránt teljes népi kultúráját kívánja feltárni, megmutatni a közönségnek. Ez a teljességigény természetesen a lényegre vonatkozik. 30—40 perces film- összeállításokról, szintézisről van szó, egy-egy tájegység folklórjának az eszenciájáról. Tegnap Siófokon a dél-balatoni kulturális központban Somogy hagyományőrző együtteseinek színe-java mutatta be produkcióját a televízió zsűrijének, melynek elnöke Lengyelül Miklós volt. Eljött Bu- zsák, Karád. Törökkoppány Pogányszenitpéter, Lakócsa. 108 győztes a Szakma kiváló tanulója országas versenyen Mesztegnyő; idős emberek, asszonyok, középkorúak, fiatalok és gyerekek. Megérkeztek a népi énekesek, szólótáncosok, bábjátékosok, faragók is — mint például Ga- dányi Pál tótújfalui dudás, Horváth János karádi táncos és Hosszú Lázár somogyszant- páLi énekes. A somogyi búcsú színeit, hangulatát vitték színpadra abban a reményben, hogy a televízió kamerái majd a helyszínre, egy-egy somogyi faluba is ellátogatnak, ahol a búcsú még a régi szokások szerint zajlik le. Az együttesek mintegy másfél órás műsorba sűrítették közölnivalójukat, s ebből emelt ki Csikvári József, a ’kötelező 30 perc« szerkasztő- je-rendezője másfél-két percnyi képeket, jeleneteket — bár »vérző szívvel«, de jó dramaturgiai érzékkel. Lelkes néprajzos brigád fáradozott a somogyiak eredményes szereplése végett; Együd Árpád akinek kutatásai alapján az összeállítás forgatókönyve készült, meg dr. Knézy Judit. Ureczky Csaba, Orbán Csaba és Károlyi Irma. A zenei anyagból Oláh József válogatott, s Olsvad Imre szerint legrégibb és újabb dalkincsűnlc- ből fölkutatta a legjellegzetesebb értékeket. Olsvai Imre — akit a szülőföld s e táj néphagycxmá- nyainak szeretete hoz újra és újra hozzánk — elmondta, hogy meglepetésben is volt része ezen a találkozón. A la- kócsaiak által bemutatott húsvéti kóló harmadik dallama ugyanis eddig ismeretlen volt. — Minden bizonnyal — tette hozzá — Vujicsics Tihamér is, aki valamikor motívumokat gyűjtött Lakócsán, nagy örömmel hallgatta volna az archaikus horvát motívumokat. Egyébként figyeleníbe méltó, hogy a hagyományőrző együttesek egyre inkább vállalják az archaikus anyagot, az ősök hagyományozta jogos és megtisztelő örökséget. A somogyi folkloristák meglepetéssel is szolgáltak a televízió szakembereinek. A búcsúi összeállításon 'ívül ugyanis népi gyermekjátékokból rendeztek egy színes műsort a buzsáki, a karádi. a törökkoppányi, valamint a mesztegnyői gyerekek közreműködésével. Szarni rli AnrSr&t Szapudi András Zenei részleget terveznek „ Az olvasókat meg is kell tartani” A felszabadulási évforduló tiszteletére 25 szakma, hat szakmai és öt közismereti tantárgy körében rendezték meg az idén a már hagyományos »Szakma kiváló tanulója« versenyt az ország szakmunkásképző iskoláiban,. Mintegy 30 ezer végzős tanuló vett részt a nemes vetélkedésben, amelynek iskolai és területi döntői után 780-an jutottak el a Budapesten. és kilenc más városban megrendezett országos versenyekre, ahonnan összesen 108-an kerültek ki győztesen. Az országos versenyeken helyezést elért tanulók a KISZ KB arany-, ezüst-, illetve bronzplakettja és díszoklevele mellé külön jutalmakat is kaptak. jak valamelyikének, a zsebrádiónak, a törpe magnónak, a Korda-lemezeknek, mert falusi lányok lévén nekik nem világszám egy kiskecske, na meg mit is kezdenének itt- a gádúval?! A pirosló fülű Jodoga Mari odasétál a rejtvényújságban elmerültekhez, a másik Mari szeme elé dugja azt a papír- csomót, amelyet hozott. Fölnéz csodálkozva a dundi. jó hangosan meg is kérdi: — Hát neked md a bajod. csórikám? Feléjük fordítva már minden tekintet, botrányszag a levegőben. Jodoga Mari nem felel, hanem az asztalka közepéin álló nádudvari fekete cserépvázából egyenként kiemeli a három szál életunt lila szegfűt, szépen lefekteti őket a váza mellé. Azután fogja a vázát. Kertész Mari feje fölé tartja, és mint egy rituális szertartást végző ókori papnő, ün- nepélyes-lassian megfordítja rácsurgatja a vizet a mintaszálló másik lakójának a fejére. Döbbent csehd, csak a víz- cseppek koppanásd hallatszik, amint Kertész Man csúffá tett fejéről a parkettára hullanak. Eszmél sokkjából az áldozat, föl pattan, és egy akkora pofont csördít le keresztnévrokonának, amilyen még Rejtő Jenő idegenlégiós könyveiben is csak ritkán csattan el. (Folytatjuk) A balatonlellei könyvtárnak 1975-ben 650 beiratkozott olvasója volt, ma kétezer van. Ligethyné Kovács Agnes kezdettől irányítja az új intézményt. — Talán már nevettek is rajtam, amikor igyekeztem mindenkit beszervezni. Előfordult, hogy társaságban beszélgettem valakivel. A tanácselnök is ott volt. Egyszer csak odaszólt nekünk: »Azt is mondja, Ági, hogy iratkozzon be a könyvtárba !« Hogy ilyen sokan megtették, nemcsak az éh érdemem. Sok segítőtársra' találtam a községben, a szövetkezettől az áfész-ig, az általános iskolától a művelődési házig mindenki mellettem állt. A híradástechnika leilei üzeméből eljöttek a brigádok könyvtárat látogatni, azután egy részükből olvasó lett. Az általános iskolások valamennyien itt tanulják a könyvtárhasználatot, és sok közöttük a be iratkozott olvasó. — Ági néni, megjött már a halászatról szóló könyv? — toppant be az egyik. A másik a fényképezésről érdeklődött. Olyan olvasó is akadt, aki nem vitt, hanem hozott. Csehszlovák útikönyvet, amelyet a könyvtáros nehezen tudott beszerezni. A bácsi Székesfehérváron vette. — Bár még egy kötetet tudott volna szerezni — sóhajtott a könyvtáros. — Jön a nyár, nagy az érdeklődés az útikönyvek iránt. — Két év alatt hánnyal emelkedett a kötetek száma? — Úgyszólván semmivel. Nagyon sok új könyv jön, de rengeteg volt a régi, amelyet selejtezni kellett. így majdnem annyitól váltunk meg, mint amennyit kaptunk. — Vajon meddig emelkedik még az olvasók száma? — Nem hiszem, hogy sokáig. Ez nem megy a végtelenségig. Minden új könyvtárnál van egy ilyen fölfelé ívelő szakasz, azután tetőzik. De megtartani legalább olyan nehéz az olvasót, mint olvasóvá — ha úgy tetszik — nevelni. Ezért nem szabad megállni csupán a kölcsönzésnél. Több kell. — Közművelődési feladatokra gondol? — Igen. Nevezzük annak. Balatonlelle arculatát mindenképpen meghatározza az. hogy nyáron az idegenforgalom köti le az emberek idejét, energiáját. Természetesen erre az időszakra nem szervezünk előadássorozatot, de télen szívesen eljöttek a gazdálkodók körébe. Előfordult, hogy százan voltak egy keszthelyi egyetemi tanár előadásán. — Nagyon népszerűek az író—olvasó találkozók. Lellén is tartottak jó néhányat. — Igen. A művelődési ház itt van a szomszédban, ezért minden hasonló rendezvényt együtt tartunk Miklós József kollégámmal. Az író—olvasó találkozókra alkalmasabb hely a művelődési ház. A találkozók hagyományos formája fölött eljárt az idő. Nem lehet a véletlenre bízni: majd csak kérdeznek valamit az írótól. Szerencsésebb, ha irodalomtörténész mutatja be az alkotót. Ezt csináltuk most a Baranyi-esten, s úgy érzem, jól sikerült: az is előfordult, hogy heten ültünk egy esten... De hát ezzel számolni kell. Én népművelés-könyvtár szakot végeztem, de inkább népművelő szerettem volna lenni. Ügy alakult, hogy mégis a másikat csinálom. Bár van lehetőségem a másik oldalamról is bemutatkozni, ehhez segítséget is kapok. A termelőszövetkezet egyik ag- ronómusa például rendszeresen segít a szervezésben. Most nagy tervünk van: szeretnénk zenei részleget létesíteni a könyvtárban. Bár túl sok pénz nem lesz erre, valószínű, hogy mégis sikerül: a híradástechnika brigádjai megígérték, hogy elkészítik a szükséges berendezést. Ha meglesz, ismét előre tudunk lépni egyet S. M.
