Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

Kafiayiii vendégek a textilnövekben Kedves vendégeket fogadtak tegnap délelőtt a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rában. A kalinyini textilipari kombinát tizenhét dolgozója látogatott el a testvérváros testvérüzemébe, szakmai jel­legű tapasztalatcserére és ba­ráti beszélgetésre. Először Bajer Nándor igaz­gató ismertette a küldöttség tagjaival a gyár történetét, termelési és szociális eredmé­nyeit. Különösen hangsúlyozta azt a tényt, hogy az üzem lé­te elképzelhetetlen lenne szovjet segítség nélkül, hiszen a beruházási költségeket szov­jet kölcsönből fedezték, s a termelésben ma is nélkülöz­hetetlen a Szovjetunióból ér­kező alapanyag. Ám a tex­tilművek dolgozói nem csupán hivatalos kapcsolatokat tarta­nak fenn a szovjet üzemek­kel. Havonta körülbelül nyolc­száz példány talál itt gazdá­ra a magyar nyelven megje­lenő szovjet lapok közül, s eredményesen működik a moszkvai rádió magyar adá­sainak baráti köre. Evenként 30—40 munkás — elsősorban a legkiválóbb dolgozók — lá­togat el Kalinyinba;' ezek az utazások nemcsak szakmai szempontból hasznosak, ha­nem a személyes kapcsolatok kialakítására is igen alkalma­sak. Az igazgató beszámolója után az üzem párt- és KISZ- szervezetének titkárai, vala­mint a szakszervezeti bizott­ság titkára • ismertette a párt­munkában, az ifjúsági moz­galomban, az érdekvédelem­ben és a szociális juttatások területén elért eredményeket, majd B. Sz. Parfjonov, a szov­jet küldöttség vezetője, a ka­linyini textilipari kombinát szakszervezeti titkára beszélt a százhúsz esztendős gyár történetéről, termelési sikerei­ről, nagy munkásmozgalmi hagyományairól. Említette, hogy az üzem már kétszer kapta meg a Lenin-rendet, jó néhány dolgozó pedig tulaj­donosa a Szocialista Munka Hőse kitüntetésnek, illetve a Vörös Zászló rendnek. Mél­tatta a kaposvári gyárral foly­tatott együttműködés jelentő­ségét, s ennek elmélyítése ér­dekében meghívta a textil­művek vezetőit és élenjáró dolgozóit Kalinyinba, az októ­beri forradalom 60. évforduló­jának megünneplésére. Az üzemlátogatás során a vendégek gyakran ugyanolyan gépsorokat, berendezéseket láthattak viszont, amilyenek­kel ők maguk is dolgoznak hazájukban, mivel az orsózó, a kártoló, a gyűrűsfonó gép­parkjának tekintélyes része szovjet import Különös elis­meréssel szóltak a vállalati ü oda és bölcsőde kényelmé­ről, ízléses fölszereléséről, s szeretettel fogadták a kis gon­dozottak üdvözlését Ezután a gyár vezetői válaszoltak a vendégek kérdéseire. Végül a küldöttség tagjai — másodszor a két üzem kapcsolatának történetében — munkaver- seny-szerződést írtak alá a Famutfonó-ipari Vállalat dol- ■ szóival. A megállapodás cél- hogy a két vállalat dögö­li túlteljesítsék az 1977. évi tervet. A kalinyini delegáció — a csoport másik fele a villamos- sági gyárban járt — tegnap délután elutazott Kaposvárról. Politikai nag-igAÍilcs az ifjúsági Blúzban Autóbuszokkal érkeztek Ka­posvárra vasárnap reggel a járási és a városi KISZ- és if­júsági küldöttségek, ötszázan gyűltek össze az ifjúsági ház­ban a nagygyűlésre. Délelőtt tíz órákor ifjúgár­disták hozták be a zászlót a nagyterembe, majd a fiatalok ezután elénekelték a Him­nuszt. Szenes Imre, a megyéi KISZ-bizottság első titkára beszédében megemlékezett nagy történelmi évfordulóink­ról, kiemelve legnagyobb nemzeti ünnepünk, április 4-e jelentőségét. Hangsúlyozta: — A felszabadulás számunk­ra második honfoglalást je­lentett. A magyar nép sok harcot vívott a nemzeti füg­getlenségért, a hosszú elnyo­matás után csak szovjet segít­séggel lettünk igazán szaba~ dók. Szenes Imre ezután beszélt a felszabadulás óta eltelt idő­szakról. szólt az építómunká- ról, a gazdasági és a politikai fejlődésről. Külön kiemelte a XI. kongresszus jelentőségét, és a KISZ IX: kongresszusá­ról is szót ejtett. Az ifjúság mindenkori helytállásáról, esz­mevállalásáról megemlítette: — A mai fiatalok nemcsak élvezik a szocializmus vívmá­nyait, hanem alkotómunkájuk­kal részt vesznek a fejlett szo­cialista társadalom építésében. Az ifjúság, a KISZ tettekkel, munkával, növekvő társadal­mi tevékenységével bebizo­nyítja, hogy érdemes a párt bizalmára. Ezután 230 új KISZ-tag tett fogadalmat. Az esküt követő­en Csapó Sándor, a Kaposvá­ri Városi Pártbizottság titká­ra köszöntötte az ifjúkommu­nistákat. A honvéd fúvószene­kar az Internacionálét ját­szotta, a gárdisták pedig kivo­nultak a zászlóval. Az autóbuszok a Centená­riumi pariihoz indultak: ko­szorúzás! ünnepség követke­zett a felszabadulási emlékmű­nél. Ezután visszatértek a fiatalok az ifjúsági házba, s ott a katonazenekar, a karádi népi együttes adott műsort. A járási és a városi csapatok a tanítóképző főiskola tornater­mében ügyességi sportverse­nyen mérték össze erejüket. A KISZ-es küldöttségek dél­után indultak haza. Kosxoriisások, ünnepi műsorok a megyében Vasárnap és hétfőn folyta­tódtak a felszabadulási ün­nepségek a megye minden já­rásában. Elhelyezték a hála és a kegyelet virágait a szov- jei, a bolgár hősök emlékmű­veinek talapzatára. A bal a-tonboglári ak április 4-én délután három órakor tartották felszabadulási ünnep­ségüket a művelődési házban. Az ünnepségen ott volt Kié" novics Imre, a megyei párt- bizottság titkára, Balassa Bé­la, a Siófoki Járási Pártbi­zottság első titkára. A meg­emlékezés harsonaszóval kez­dődött, majd a több mint hat­száz főnyi közönség elénekel­te a Himnuszt, a KISZÍV vendégeként hazánkba érke­zett bjelovári kórus pedig a jugoszláv himnuszt. Ősze Ist­ván, a községi pártbizottság titkára mondott beszédet, majd műsor következett: a boglári szakmunkásképző és szakközépiskola irodalmi szín­pada Tavasz van, tavasz cím­mel húszperces összeállítást mutatott be, utána az ipari szövetkezet énekkara lépett föl. Ezután a bjelovári vendégek adtak másfél órás színvonalas műsort. A nyolcvanöt tagú tánc- és énekkar hazája da­laiból. táncaiból mutatott be egy csokorravalót tamburaze- nekar kíséretével. A közönség — egy busszal a most Boglár­hoz kapcsolódott Szőlősldslak- ról is jöttek — nagy tetszés­sel fogadta a vendégeli mű­sorát. A jugoszláv táncosok és énekesek itt-tartózkodásuk so­rán ellátogattak Tihanyba, Keszthelyre, Hévízre., A jugo­szláv együttes tegnap utazott el a megyéből. A 'boglári szö­vetkezeti énekkar június 11-e és 13-a között viszonozza lá­togatás ukat. Vasárnap délelőtt koszorú­zás! ünnepség volt a szovjet hősök bábonymegyeri emlék­művénél. Több mint három­százan vettek részt, s magyar és szovjet gyerekek tették szí­nessé az ünnepséget műsoruk­kal. A tahi művelődési ház­ban délután négy órakor meg­tartott ünnepségen négyre á- zan jelentek meg. Dr. Szabó Károly tanácselnök beszédé után az iskolások adtak mű­sort. Siófok halatonkiliti város­részében á prilis 4-én volt a koszorúzás! ünnepség a szov­jet hősök, emlékművénél. A városrész négV üzeme és az iskola helyezett el koszorút az emlékmű talapzatánál. Az ün­nepségen Kocsis József, a Mezőgép Vállalat gyáregységé­nek KXSZ-vezetőségi tagja emlékezett meg április 4-e jelentőségéről. Somogycsicsón 3-án, Barcson április 4-én rendezték meg a koszorúzási ünnepséget. Mindenkinek hasznos Az állami elet időszerű kérdései Somogybán — Ml a szocialista demok | rácia lényege? — Melyek az államig mun­ka segítésének és ellenőrzésé­nek főbb módszerei? — Mit jelent a tanács nép-1 épviseleti-önkormányzati jel­lege? — Mi a jogpolitika, a jog- alkalmazás feladata és célja? — Mit értünk a szövetke­zetek állami törvényességi fel­ügyeletén? Ezeket a kérdéseket egy közelmúltban megjelent kiad­ványból idéztük. Felkészült alkotóközösség munkája »Az állami élet időszerű kérdései Somogybán« című, mindenki számára haszonnal forgatható I könyv. Az egyes fejezeteket I azért érdemes megemlíteni, mert a kiadvány sokoldalúsá- I gát bizonyítja, s azt, hogy az Soproui julalosníat a legjobbaknak Március 15-én kezdődtek Kaposvár üzemeiben a ver- sangések. Az induló fiatalofka Kommunista Ifjúsági Szövet­ség múltjáról, életéről szerzett méreteiket mérték össze. A • elejtezőfcről kerültek a csa­patok a kaposvári elektron- csőgyárban tegnap megrende­zett döntőbe. Itt hét csapat indult, s a részvevők ismét bi­zonyították tudásukat. A városi döntőn első lett a házigazdák 1. számú csapata.' A második helyet a kaposvári villamossági gyár csapata sze­rezte meg, harmadik helyen az elektroncsőgyár 2. számú csa­pata végzett. Az első helye­zett csapat a városi KISZ-bi- zottság jutalmát kapta: három napot tölthetnek a soproni if­júsági napok rendezvényein, amelyekre júliusban kerül sor. A további öt — a II—VI. he­lyen végzett — csapat a ka­posvári elektroncsőgyár üzemi KISZ-bizotfcsága által fölaján­lott tárgyjutalmakat vehette át. állami élet bármely területén dolgozó használhatja. Szó van a tömör megfogalmazású könyvben a szocialista demok­rácia fejlesztésének néhány kérdéséről; az állami szervek pártirányításáról és a pártel­lenőrzésről; a tanácsok párt­irányításának és -ellenőrzésé­nek időszerű feladatairól So­mogybán; a tanácstörvény végrehajtásának somogyi hely­zetéről; a jogpolitikai elvek érvényesítéséről az állam- igazgatásban; a szocialista tör­vényesség érvényesítéséről So­mogybán; a szövetkezetek ál­lami törvényességi felügyele­tének megyei tapasztalatairól. A szerkesztő irodalomjegy­zékkel egészítette ki a tanul­mányokat. A szerzők: dr. Ta­kács István, dr. Balázs Nán- I dór, dr. Kassai János, dr. Németi László, dr. Halász Já­nos és dr. Varga László. Természetesen nemcsak az idézett kérdések olvashatók az egyes fejezetek végén. Mind­addig, amíg valaki az állami élet kérdéseiben járatlan. s alaposan át nem tanulmá­nyozza a könyvet, könnyen zavarba jöhet, ha pontos vá laszt akarna adni a foltét kérdésekre. A politikai felké­szültség elengedhetetlen azok­nál. akik az állami élet kü­lönböző területein dolgoznak. Erre Somogy megyében nem lehet panasz: a megyei ta­nácsi vezetők 37, az ügyinté­zők 23 százalékának van po­litikai végzettsége. A városi tanácsi vezetőknek 30, a járá-1 si vezetőknek 73, a községi ta­nácselnököknek 78, a vb-tit- károknak 68 százaléka rendel­kezik politikai iskolai végzett­séggel. Jelenleg 45-en tanul­nak az esti egyetem általános, illetve szakosító tagozatain. A politikai képzés üteme az utóbbi két évben fokozódott. 1971. február 10-én alkotta meg az országgyűlés az új tanácstörvényt. Végrehajtá­sának tapasztalatairól is ol­vashatunk a könyvben. Szó van itt a közvetlen demokrá­cia új fórumáról, a falugyűlé­sekről. Megyénkben a helyi tanácsok — a Hazafias Nép­front szerveivel szoros együtt­működésben — 1975-ben 263 j falugyűlést tartottak, több j mint 21 ezer lakó részvételé- í vei. A falugyűléseken 2500 felszólalás hangzott el, ennek során 2000 közérdekű javasló tot tettek. 1971 óta a falugyű léseken részt vevők az el­hangzott hozzászólások és a közérdekű bejelentések száma állandóan emelkedik. Sok minden mellett indo­kolja az állami élet különböző területein dolgozók mindig magasabb szintű felkészültsé­gét, a lakosság közéleti érdek­lődésének. növekedése is. Az alig 100 oldalas kiadvány nemcsak egy-egy szakterület szakembereinek ad pontos és alapként kezelhető információ­kat, hanem azt is lehetővé teszi, hogy akik olvassák, szé­lesebb körben pillantsanak be Somogy megye állami életébe. M. A. HflSYOMÉNYÉRZÉS V áratlanul érte őket a kérdés, de nem is szerettem volna, ha »felkészülve«, minden mondatot előre megrágva jöttek volna a szerkesztőségbe. így izgal­masabbnak látszott a párbeszéd. Ezzel szemben várható volt: ha egyszerre érkeznek a fiatalok a fiatalabbakkal, ak­kor megreked a beszélgetés. Igaz, hogy a felnőtt ifjaktól vártam többet, okosabbat, előrevivő gondolatot, s meglepe­tésemre inkább az átlalános iskolások halmoztak el mé­lyebb történelmi ismereteket tükröző, a mának, a jövőnek szóló elképzelésekkel. Ez is sokat mondott a számomra. Mindenesetre úgy éreztem: hangulatos, értelmes eszmecsere bontakozott ki a szerkesztőség klubjában. A hagyományokról beszéltünk? Javarészt azokról. Csakhogy megpróbáltuk egy kissé továbbvinni a gondolatot. így hát ne higgye senki, hogy következtetéseink csak az ifjúság számára mondhat­nak valamit... Hat úttörő jött hat iskolából, később néhány dolgozó- és diákfiatal. Olyanok, akiknek van véleményük. Mondani­valóm lényegéről egyszer sem kérdeztem őket. Vártam, hogy »magától« jöjjön elő a gondolat, mely a hagyományokról szólva tettekre serkent, s nem reked meg a nemzeti'büsz­keségtudatnál. Mi az a hagyomány? »Ünnepeink például. Április 4., no­vember 7.« »Az, amit már őseink elkezdtek és mi értékes­nek tartjuk.-« »A lakodalmi hagyományok meg a tollf,osz­tás.« »Nagy elődeink: Petőfi, Kossuth, Széchenyi tette, ma­gatartása.« »Hagyomány az, ami egyszer már volt, és mi büszkék vagyunk rá. Ami méltó arra, hogy megünnepel­jük.« »A történelmi események, a népdal, a népszokás« — és záporoztak a válaszok. Félszegséget vagy tájékozatlansá­got nem fedeztem föl az úttörőkben. Magabiztosak voltak, különösen egy nyolcadikos fiú, aki korához képest külön­leges érzékkel elemezett, és tudta kapcsolni a múltat a má­hoz. Ilyeneket mondott: »A tanácsköztársaságiak a régit akarták lerombolni, hogy jobb legyen a népnek. De ők nem­csak a mi példaképeink. Igaz, magyarok voltak, de amit tettek, arra figyeltek más országokban is. Az októberi for­radalom sém csak Oroszországban volt nagy tett; utat mu­tatott az Magyarországnak is, lelkesítette a nemzetet«. Bizonyos vagyok abban, hogy sohasem fogalmazta meg ma­gában . — tizennégy évesen aligha tehette —, hogy a nem­zeti hagyomány feltár ásnak nemzetközi összefüggései is van­nak. De örömmel tapasztaltam: a szocialista hazáfiság és a nemzetköziség eszméje már szinte a vérében van. Egy kislány azt mondta: ‘■'■Miért fontos megőriznünk a néphagyományt? Mert felfedezhetjük benne a nép képzelő tehetségét, derűjét, vidám kedvét, alkotókészségét és ere­jét. A népzenében sok szomorú elem is van. Ezekből a tör­ténelmet, elődeink sorsát lehet megismerni...« És jöttek a felnőtt fiatalok. Megfontoltan, okosan be­széltek; haladó hagyományainkat ismerik, tisztelik. Mi az a hagyomány? Például a Ki mit tud? meg a népszokások.« »Az, amit táncban össze tudunk gyűjteni az öregektől.« »Nekem a hagyomány annyit jelent, hogy én örököltem, .értékelem; tudom, hogy milyen áron keletkezett. Örülök, mert a nemzethez tartozásomat fejezi ki. Ennyi azután elég is belőle.« »Engem a területi jellegzetességek ragadnak meg, a nyelv, a tájszólás, a beszéd. Fájlalom, hogy az öregek el­mennek, s a még élők kezdik szégyellni tájszólásukat.« »A népviselet úgy kihűl, hogy nyoma sem marad. Jó, hogy modern viseletben öltözködnek a falusiak???« T ermészetesen jó. A hagyományt nem úgy kell meg­őrizni, hogy ragaszkodunk a régihez, hiszen meg­változtak a társadalmi körülmények. De hát akkor mit kezdjünk a hagyományokkal? Csak ismerjük meg ? Csak legyünk büszkék rá? Egyszerre1 öten is válaszoltak: ápol­juk! De hiszen nem beteg az — mondtam némi iróniával. Egy felnőtt ifjú így beszélt: »Szerintem a mai fiatalok nem szeretik ápolni a néphagyományt. Más az érdeklődésül:, más köti le a figyelmüket. Mi egy távlati célért harcolunk. A jövőbe tekintést — ugyan már — mennyire segíti elő a néphagyomány ápolása? Mi tanulunk, politikai oktatáson veszünk részt, szakmát akarunk tudni — amúgy is rohanó tempóban élünk. Helyt kell állnunk a társadalmi, a gazda­sági munkában is, mindez elfoglalja az embert. Vannak megfelelő emberkék arra, hogy ápolják és terjesszék a ha­gyományt, ez nem a mi dolgunk.« Egy középiskolás lány így replikázott: »Engem arra ösztönöz a hagyomány, hogy amit tudok róla, azt átadjam másoknak, de nem az a fel­adatom, hogy kövessem.« S hogy a két »nyilatkozat« meny­nyire ellentmondásos, azt nem kell bizonygatnom. A fiú ugyanis cselekszik; mondandója szerint a hagyományok lényegének hű folytatója. Csak tudatában nem rögződött még, hogy nincs is másról szó, mint amiről ö beszél. A lány sem érti még. Emlékeznek arra az általános iskolás fiúra? Most azt mondta: »Nagyon tisztelem Petőfit meg Bem apót. De ne­kem nem kell szabadságharcot vívni, ebben nem követhe­tem. őket. Bármilyen tettet végrehajtok, ami jó; mondjuk egyszerűen csak jól tanulok, annak van értelme. Folytatni kell, amit ők elkezdtek, ennyi az egész. De nem úgy, mint március 15-én. Az egy nagyon szép ünnep. Ott voltak az építőipari fiatalok is. Azután visszamentek, folytatták, azt a munkát, amit nemigen lehet munkának nevezni. Vagy hagyománytisztelet az, hogy a fele ember nem tudja, miért vonul föl május elsején?« Eljutottunk a lényegig. Addig, hogy a hagyomány szá­munkra nem lehet megmerevedett állapot. Mozgásra, tet­tekre késztető alap ez, amelyre építeni akarunk. Bizonyára feltűnt már Önöknek is, hogy amikor az emberek hagyo­mányainkról ejtenek szót, érthetetlenül csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a munkáról beszélnének. Pedig a méltány­talansággal minden követendő hagyomány és örökség alap­ját taszítják a háttérbe. Miért? A függetlenségi harcokról sem lehet beszélni úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a munkát! A néphagyományokban — a pásztorfaragástól a táncig — a munka szenvedélye, öröme fejeződik 1;i. Ily mó­don a munka hagyománya a nemzeti öntudat kialakulásá­nak szerves része. És mi minden történt, a nemzet hősko­rában, s mennyi ma! A folyók szabályozásáról beszéljek? A terméketlen földek megműveléséről? A hídépítésről, Szé­chenyiről, aki sokszor emlegetett tettein kívül a közgazda- sági gondolkodást is beépítette a nemzeti öntudatba? Ügy gondolom, az volna a következmény, hogy hagyományaink mindenekelőtt a mxmlcaöntudatra hassanak megterméke­nyítőén. Hiszen nemzeti létünk alapja ma is a munka mennyisége és minősége. Ezért ösztönzünk többek között cselekvő szocialista hazafiságra ... a z esztergályos boldogan szemléli a munkadarabot, amikor kikerül a keze közül; az ő alkotása, s az ő hagyományérzése testesül meg benne. Az úttörők később születtek; többet tudnak már arról, hogy mit kezd­hetünk hagyományainkkal. A felnőtt ifjúság cselekszik, de nem mindig érzi át tettének indítékát. A nemzeti munka­öntudatról, hagyományérzésünk cselekvésre ösztönző hatá­sáról ugyan mondhatunk-e valamit — fiataljaink ajkáról — a felnőtt nemzedéknek? Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom