Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-28 / 98. szám

Barátok és haragvók között Egyikükkel TaJbon találkoz­tam. A három tahi lift ellen­őrzése után a távolsági húsz­ra várt, hogy hazaútazzon Ka­posvárra. Találkozhattam vol­na vele Nagyatádon, Siófokon, Földváron, vagy éppen Mos­dóson is: ma már 84 — több­ségében teherszállító — felvo­nó működik Somogybán. Ja­vítójuk a pécsi Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet négy­tagú kaposvári kirendeltsége. A kirendeltséget 1974-ben alapították. Sokáig igen mos­toha körülmények között húz­ták meg magukat, most vi­szont a Munkásőr soron kap­táit új helyiséget. Egy telefonos íróasztal a hibabejelentési' naplóval, ha­talmas, alkatrészektől roska­dozó állvány. Külön helyiség a minden szükségessel fölsze­relt műhelynek. — Jó helyre települtünk — mondja Morschhauser János kirendeltségvezető. — Nem okoz gondot a gyors kiszállás, hiszen a közvetlen szomszéd­ságunkban 22 felvonónk van. A beszélgetésbe belecsörren a telefon (minden reggel hét­től kilencig tartanak ügyele­tet), Szekeres Zoltán, a leg­fiatalabb. szerelő nyúl utána. — Igen, még ma megyünk — mondja, és bejegyzi a nap­lóba az év 139. hibáját. Belelapozok a naplóba. Gyógyszertári központ raktá­ra, villamossági gyár, nagy­Segítik a Gépi munkával és a talaj előkészítésével segíti a két- helyi tsz a tagok háztáji ter­melését. Újlakról és Kereszt­úrról harmincegy tag igényelt itt a közös táblán egy darab földet, ahol burgonyát ter­meszt majd. Az előkészített földbe minden család maga veti a gumót, igények szerint mintegy 100—150 négyszög­ölön. A táblán karókkal jelölték ki az önálló részeket, s mivel ezek nem foglalják el a tel­jes területet, a tsz szerződött a tagokkal, hogy részes alapon háztájit takarmányrépát is termessze­nek ott. Hamar végez a trak­tor vontatta gép a vetéssel, a többi a tagok dolga a mintegy félhektáros területen. Cserébe a termés harmadát kapják. A háztáji területekhez tar­tozik a közeli lucernás is. Itt négyszögölenként 1,50 forin­tért kapnak területet a tagok az otthoni állatállomány szá­mára. Aki pedig szerződést kötött állattartásra, az a ki­jelölt 50 négyszögöl felett még további területre is igényt tarthat. atádi kórház. A dombóvári áruház bejegyzését pirossal áthúzták. — Sajnos az is előfordul, hogy potyára hívnak ben­nünket. Itt például az történt, hogy áramszünet miatt nem ment a lift, de erre csak ak­kor jöttek rá, amikor már odautaztunk. Ismét cseng a telefon, segy éles női hang csak mondja, mondja a magáét, válaszra időt sem hagyva. A fiatalem­ber vörösödik: — Elnézést, tessék meghallgatni... elné­zést, tessék meghallgatni... az alkatrészt tegnap vitték Pécs­re. Még ma megérkezik ... Fújtat a nehéz beszélgetés után: — Igazuk van, hogy türel­metlenkednek. A Csemege ABC-ben nagy a forgalom, nélkülözhetetlen a teherlift. De bizonyos műveletek elvég­zésére csak a központunkban van mód. Egy felvonó általában két- hónaponként romli-k el. Ügy mondják, ez így természetes. A legjellemzőbb hibák az aj­tóérintkezőnél, a hidrauliká­nál, a zárnyitónál fordulnak elő. Ha a biztonsági berende­zésbe egy porszem vagy egy csepp olaj kerül, leáll a fel­vonó. Ilyenkor szidjuk a lif­teseket. A lakótól is függ, hogy mi­lyen gyakran romlik el egy lift. Például a szövetkezeti lakások tulajdonosai jobban vigyáznak a liftekre, mint az állaiml lakások bérlői. Az is megtörtént már, hogy amikor egy négyéves gyereknek rossz napja volt, nyűgösködött, az édesapja a markába nyomta a liftkulcsot: játsszon egy kicsit. A felvonókat 12 éven aluli gyerekek nem működtethetik. A használati utasításokat — ki tudja minek, talán a mo­dem lakás meghökkentő dí­széül — elviszik. Sok bosszúságot okoz nekik, hogy gyakran tehetetlenül áll­nak: ninos megfelelő alkatrész, anyag. Az új liftekhez kap­nak ugyan pótalkatrészt, de ez két év alatt elfogy, s azután szinte lehetetlen beszerezni. Ilyenkor próbálják innen-on- nan pótolni. — Hogy miért szeretjük mégis ezt a munkát? Talán a szakma ritkasága miatt, ta­lán a sok barát, ismerős az oka. Például, ha egy három és fél mázsás motort kell a tetőről lecipelnünk és kocsira raknunk, soha nem okoz gon­dot, hogy kit’ hívjunk segítsé­gül. G. J. Valentyin Csernik üszfiiev emlékezései 3. Az útvonal mentén bozót húzódott. Már nincs messze a repülőtér, gondolta Szemjon. Nyáron a sűrű sövénytől nem lehet látni, még télen is csak az oldalozóművek láthatók a csupasz ágakon át, amelyek eltakarják a repülőteret a mű­úton közlekedők elől. Éles robaj hallatszott. A robaj azután hosszú, metsző sivításba ment át — a vadász­gép leszállni készült. Átrepült a műúton, teljesen kiengedte a félig kinyitott futóművét. Hasonlít ahhoz, ahogy a macs­ka mereszti szét mancsát, ha ledobják a fáról — gondolta Szemjon. Az alacsonyan szálló gépek mindig a háború kez­detére emlékeztették. .., Az ellenséges gépek fül­siketítő süvöltése. de a rela­tív repülőgépekre jellemző sí­polás nélkül. Dörögtek a bom­bák. A tető fölött sárga-fe­kete keresztes gépek húztak el. Az apja nyögve húzta ftJ a csizmáját. — Ez már a háború — mondta anélkül, hogy szavait valakihez is intézte volna. A kövér törzsparancsnok rontott be a szobába, ingben, Sonioggl Néplap csizmanadrágban, papucsban, pisztollyal a kezében. Az ap­ja tegnap estéről maradt ás­ványvizet töltött a kulacsba, és ezt mondta: — Menjen, öltözzön fel! — És hozzátette : — Tegye el, a pisztolyt, megijeszti a gyere­keket. Azóta Szemjon nem látta többé az apját. Még képen sem: nem maradt róla fény­kép. Hány éves volt akkor? Alig múlhatott harminc. Szemjon most majdnem ugyanannyi. Az éjszakák jobban megma­radtak az emlékezetében. Nap­pal bombázták, repülőkről lőt­ték az utakat, ezért behúzód­tak az erdőbe. A katonák nem haremenetben mentek, és senki sem tisztelgett senki­nek. Azután találkoztak egy bepólyált fejű hadnaggyal. Az arab mesék turbános nagyve­zérére emlékeztette Szemjont. Szemjon meg is mondta ezt neki. A hadnagy elnevette magát, de rögtön össze is rán- dult a fájdalomtól. — Botcsinálta nagyvezír lennék én csak. A hadnagy velük maradi. A parancsnokfelet’égek szekerén így már egy férfi is utazott, ha sebesült is, de mégiscsak férfi. Az asszonyok felvidul­tak, először az esimúlt napok­ban: még a szájukat is káíss­tették. Az anyja félrehívta a hadnagyot. Elmentek a fák mögé, és leültek egy fenyő­gyökérre. Szemjon észrevétle­nül odalopózott, és hallgatóz­ni kezdett. — Hogy történt? — kérdez­te az anyja. — Ahogy lenni szokott — mondta a hadnagy. — lőt­tek ... — Ki halt meg a mieink közül? — kérdezte az anyja... — Nem tudom — vála­szolta a hadnagy. — Na — kérte az anyja. — Nekem elmondhatod. — Tíz óra hosszat tartottuk magunkat. A végsőkig kitar­tottunk. — És a komisszár? — Ott. ahol ő harcolt, már reggel nyolcra vége volt min­dennek. Tankokat küldtek el­lenük. — Értem. — Nem tudok semmit — kezdett magyarázkodni a had­nagy. — Azt tudom, hogy Bobrovot, Carenokot, Ivan Anyiszimovicsot megölték... Én vettem magamhoz az ira­taikat. A komiszárról semmit sem tudok. . Az anyja a szekérre dőlt. beburkolta magát kendőjébe, és sokáig sírt. Szemjon látta, ahogy a válla rázkódik a ken­dő alatt. Akkor nem tulajdo­nított különösebb jelentős-íjet ennek a beszélgetésnek. Szá­mára ez csak olyan, mint. ami­kor ök háborúsdit játszottak: a szabályok szerint kellett ha­lottaknak is lenniük, de ami­kor befejeződött a játék, min­denki feléledt, sőt egyesek ha­Lábbelik a lomtárban H űségesen ragaszkodom a tárgyakhoz, bár azt hi­szem, ebben nem állok egyedül. Nehezen válók meg egy-egy ruhadarabtól, cipőtől, használati eszköztől, és keser­vesen szánom rá magam új holmi vásárlására. Vélemé­nyem kifejtésére mégsem egyéniségem e — a családból hozott és a korral erősödő? — vonása vezérel, hanem a na­ponta tapasztalt, lassan he­lyesnek, sőt törvényszerűnek és természetesnek kikiáltott s elfogadott fogyasztási gyakor­latunk. Az ellene való ber­zenkedésemben — tapasztal­tam — sok hasonló gondolko­dású társam véleménye erő­sít. Hiszen nemcsak engem hök­kent meg időről időre a hasz­nálatból kivont cipők halma­zának látványa a lomtárban. Tudatosan kerültem a jelzőt: ócska. Mert csaknem vala­mennyi — tizenöt, húsz pár? — lábbeli tulajdonképpen vi­selhető még. A legtöbbnek csupán a felsőrésze kopott meg, színtelenedéit el — alig néhány hónapi használat kö­vetkeztében. A többnyire mű­anyag talpak még két-három felsőrészt is kibírnának. Az alig vásott cipőrészek — gya­nítom, jórészt import anyagból készülnek — a szemetestar­tályt hizlalják, az égetőbe jut­nak, majd a levegőt szennye­zik. Valóban ilyen gazdagok lennénk? Annyira felgyorsult a tömegcikkek termelése, hogy a divat ilyen, a célszerűséget mellőző fogyasztási tempót diktálhat? Aligha. De nézzünk más példát, legalább ennyire zsebbe vágót. Mondjuk: hány évre veszünk televíziót? A készülékek elterjedésének ha­talmas iramában — a tapasz­talatok bizonyítják — leg­alább nyolc-tízre. Apróbb ja­vításokkal a legtöbbje hűség­gel szolgál ennyi ideig. Ma csak öt évre költözik hozzánk az árában egyáltalán nem csökkent »háziáldás«. Hogy miért? Azért, mert a fő al­katrészeket eleve ennyi időre tervezik. (Ami persze nem je­lenti azt, hogy nem egy-két évvel előbb vagy később megy tönkre a készülék.) Persze, hogy meggondolja a tulajdo­nos: megjavíttassa-e jelentős összegért, vagy inkább vásá­roljon - újat — hitelt is kap hozzá —, amely ugyan »nem tud« sokkal többet, de tetsze­tősebb, vagy csupán más, mint elődje. A készülék pedig a szemétre kerül, gyakran még évekig használható egyéb al­marabb is feléledhettek, ha épp kevés volt a harcos. De az anyja megértette: a komisszár egész biztosan együtt volt az ezredparancs­nokkal. Most, hogy visszaemlékezett mindezekre, Szemjon Buszla- jev arra gondolt, hogy anyjá­nak mily szörnyű lehetett már az első napokiban megtudni apja halálát. Alig kezdődött el a háború, és már nincs kit visszavárni. Minszk előtt mindenki meg­állt. Szemjon itt két újabb szót tanult meg: deszant és bekerítés. Előttük égett a ha­talmas város. Repülők tűntek fel. A ka­tonák szétfutottak, a zöldsé­geskertek ágyásai között kúsz­tak. A turbános hadnagy az ágyasokat tiporva kiabálta: — A géppuskákhoz, a gép­puskákhoz! Sikerült mégiscsak harci rendbe állítani a katonákat, és a géppuskák tüzelni kezd­tek. A bombázás után a had­nagy összegyűjtötte a mara­dék harcosokat, kitisztíttatta velük a puskáikat, ingzubbo­nyukra pedig gallérbetétet varratott. A katonák szétszé­ledtek a faluban, gallérbetét­re való anyagot kértek. Az asszonyok lepedőket adtak nekik. Ezek után mindenki felsorakozott, és a hadnagy parancsára menetelni kezdtek az utcán, — Nóta! — vezényelt a had­nagy. A menet néma maradt. (Folytatjuk.) katrészeivel, hiszen a típusvál­tás miatt azoknak legföljebb csak egy részét tudják föl­használni. Folytathatnám a sort a né­hány felvétel után a nyakánál kiszálasodó inggel, az alkat­részhiány miatt kiszuperált kávéfőzővel, egyéb háztartási és más kisgépekkel, a néhány hét múlva szétpukkanó vil­lanyégőkkel, a roncstelepre dobott vagy fészerekben há­nyódó kismotorokkal, melyek­hez csupán néhány forint ér­tékű valami hiányzik, hogy újra működőképesek legyenek. És itt vannak a gépkocsik, melyekkel oly tökéletesen utánozzuk a tőkés fogyaáztást. Mert hiába jó még a drága személyautó minden alkatré­sze, belső kárpitja négy-öt év után, hiába szolgálna ki a mű­bőr még két-három kocsit is, ha a karosszéria vékony le­mezét menthetetlenül kikezd­te a rozsda. Szóval, utánozzuk a tőkés fogyasztói társadalmat : paza­roljuk anyagi értékeinket, melyekben emberi munka testesül meg. A termékek bő­sége kényszerít rá, mellyel nem tudunk mit kezdeni? Azt hiszem, ezt senki nem gondol­ja komolyan. Az ésszerűtlen, manipulált fogyasztás a tőkés társadalom jellemző vonása, Ott ugyanis a profitnak van fő szerepe a típusváltásokban, egy-egy termék élettartamát a haszon vastörvényei határoz­zák meg. És nálunk? Termé­szetesen a lakosság igényei és gazdasági lehetőségeink együt­tesen. Nos, a fenti torzulások nem igazolják ennek az elv­nek az érvényesülését. Ellen­kezőleg : arról árulkodnak, mintha bizonyos területeken a fejlett tőkés országok fogyasz­tási modelljét tartanánk pél­dának — aligha kell monda­ni: szerényebb energia- és nyersanyag-tulajdonunkkal, korszerűtlen termékszerkeze­tünkkel és főképp iparunk alacsony termelékenységével. Hallottam már é témában ellenérvet. Azt például, hogy lépést kell tartani a tőkés or­szágokkal, nem maradhatunk le divatban, át kell vennünk a korszerű formákat. Termé­szetesen sok igazság van eb­ben, a maradiság nem szocia­lista erény. Ám elsősorban munkaszervezési ötleteket, fe­gyelmezettséget, a szigorú gaz­daságosságot kell — többek között — átvennünk, melyek segíthetik szocialista céljaink elérését. A pazarlás azonban, a tárgyak uralma fölöttünk, idegen a m,i társadalmunktól, és ha fellelhető is, átmeneti jelenségként foghatjuk fel, semmiképpen sem a szocializ­mus sajátosságának. Azt az aggályt is bizonygatták előt­tem, hogy ha bizonyos, nagy szériákban gyártott termékek élettartama nő, kevesebbet igényel a piac: mi lesz a fel­szabaduló munkaerővel? Azt hiszem, ettől kell a legkevésbé félnünk. Hiszen pillanatnyilag országszerte hiány van mun­káskézből. Az viszont igaz, hogy a gyáraknak alaposan föl kell készülniük a gyors váltásra, hogy ha a piac telí­tetté válik, más, hasonló ter­mék gyártásával tudják fog­lalkoztatni a gyakorlott szak­embereket és működtetni a berendezések nagy részét. A zt hiszem, ha választani kellene a gyorsan di­vatját múló és a kissé drágább, de jó minőségű, tar­tós használati tárgyak között, a legtöbben az utóbbira sza­vaznának. És nemcsak azért, mert a mesterséges avulással forgalomba hozott áru nyers­anyag- és munkaerő-pazarlás, hanem a vásárlót a zsebe is e felé irányítja. Közösségi és egyéni érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a szocialista tár­sadalom fogyasztási rendje, módszere — vallott elveink szerint — eltérjen a tőkése­kétől, és kialakítsa sajátos, ésszerű formáját, szokásait. Igaz, a legkevésbé tőlünk, fo­gyasztóktól függ — sokkal in­kább a műszaki kutatóktól, közgazdászoktól, illetve az ipartól és a kereskedelemtől. * Paál Ulászló Növényvédelmi tájékoztató A szőlőkárosítók elleni védekezés * Az elmúlt években a házi­kerti és a nagyüzemi szőlők­ben egyaránt erős fertőzéseket és károkat okoztak a hajtások gyenge fejlődését, a levelek deformálódását, foltosságát előidéző szőlőlevélatkák, vala­mint a levelek. szöszösödését okozó szőlőgubacsatkák. A Ba- lâton-parti, a Kaposvár kör­nyéki, valamint a Csurgó és Marcali körzetében levő sző­lőültetvényekben jelentkez­nek a kártevők évről évre erősödő fertőzéssel. A védeke­zést az- nehezíti, hogy kárté­telüket gyakran összetévesztik a szőlőperonoszpóra levélen megjelenő tüneteivel. Az at­kával fertőzött levelek színén kiemelkedő gubacsos foltok találhatók, és hiányzik a pe- ronoszpórára jellemző, úgyne­vezett olajfolt. szakában célszerű megkezdeni a szőlőlisztharmat elleni véde­kezést is. A kórokozó tavaly is erős fertőzéseket okozott me­gyénkben, s a nagy számban áttelelt fertőző anyag korai erős fertőzések kialakulására figyelmeztet A kórokozó a rügy pikkelyek között telel át, s a gomba a szőlő fakadásával egy időben indul fejlődésnek. Ezért a rovarkártevők ellen használt permetezőszerekhez okvetlenül hozzá kell keverni a Thiovit S 0,5 vagy a Ka- rathane FN—57 0,075—0,1 százalékos töménységű, liszt- harmatölő készítmény vala­melyikét. A hatásos védekezés érdekében a permetezést áz- tatásszerűen, bőséges permet­te felhasználásával végezzük el. A szőlőgubacsatka és a sző- lőlevélatka kifejtett egyedei telelőhelyeiket elhagyták, s a fakadó növényi részekre egyre nagyobb számban települnek át ezért ellenük most a leg­hatásosabb a védekezés, ez­által a későbbi fertőzések, kártételek is mérsékelhetők. A védekezés során a fiatal tő­kéket is permetezni kell, mert a károsító atkák azokat szin­tén veszélyeztetik. Az időjá­rás fölmelegedésével a szőlő- ilonca áttelelő hernyói meg­kezdték a fakadó rügyek rá­gását. A Balaton-part körze­tében lévő szőlőültetvények­ben az elmúlt években egyre nagyobb egyedszámban káro­sító ékköves araszoló hernyók is megkezdték kártételüket. Védekezésre javasoljuk az Unifosz 50 EC 0,1, a Bi-58 EC 0,1, az Anthio 40 EC 0,1— 0,15, az Anthio 25 EC 0,15— 0,2 százalékos oldatának vala­melyikét, vagy az Unitron 40 EC 0,2 százalék-f-Phenkapton 50 WP 0,05—0,1 százalék kom­binációt A szőlő fakadásának idő­EGYÉNILEG vagy ■ CSALÁDDAL és CSOPORTBAN UTAZÓK részére — VÁLLALATI NYARALTATAS céljára — BALATONFÖLDVÁR, BALATONDELLE, FONYÓD térségében fizetővendéglátó­szobákat, appartement-okat, A BALATONFENYVESI BUNGALOW PARKBAN lakosztályokat biztosít A VOLÄNTOURIST BALATONI KÖZPONTJA. Cím: 8640 Fonyód, Ady E. u. 25. Postafiók: 31. (69750)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom