Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

Váltótársak MAI KOMMENTÁRUNK Kincsünk o termőföld Tava!y a kukoricabetakarí­tás k. or má.r találkoztam idő­sebb és ifjabb Kaszás Sán­dorral, a somogysárúi tsz kombájnosaival. Akkor sür­gette őket a munka, kél-há­rom percnél nem jutott több a beszélgetésre. Most a gép­műhely szerelőcsarnokában találtam meg őket. — Az időm legnagyobb ré­szét itt töltöm ezután — így az idősebb férfi. — Csak a kombá.inmunkák idején me­gyek a határba, A traktorra már nem ülök fel. Tizennyolc évig csináltam, a csontjaim­ban érzetni. Pedig mindig szí­vesebben dolgoztam a sza­badban, Ott minden percben láttam a munkám eredmé­nyét: ahogy a fakósárga csu- taföld feketére változott. Most a fiam ül a gépemen. — Az utolsó mondatot alig titkolt büszkeséggel mondta. — Sok szülő mondja: »sze­retném, ha a gyermekem többre vinné, mint én .. — Ugyanezt érzem én is, mégsem erőltettem olyan pá­lyára, amelyikhez nincs ked­ve vagy képessége. Ügy gon­dolom traktorosként is kü­lönbbé válhat nálam . . . — Kisgyermekkoromban sokszor néztem apámat, ahogy szánt. Néha megengedte, hogy felüljek mellé a traktorra. Ilyenkor kérdezősködtem, me­lyik gomb mire szolgál, fi­gyeltem a mozdulatait. Ti­zenhárom éves voltam, amikor az egyik gép ember nélkül maradt. A tsz vezetői apámat kérték, »próbáld meg a fiad­dal«. Csuda érzés volt látni, hogy a traktor engedelmeske­dik a mozdulataimnak ... Ifjabb Kaszás Sándor három éve, 17 évesen került ki a csu rgó i szakmunkáiké pzőbő 1. — Nem mindig azt tanul­tuk. amire itt munka közben a legnagyobb szükség volna. Emlékszem, először nem is tudtam fölszerelni a gépemre az ekét. Apum tette föl. Nem szégyellem, hogy nemegyszer még ma is hozza szaladok ja- vítás közben segítségért. A gazdaságban tekintélyt szerzett az apa és fia. Május­ban őket küldik szaktanfo­lyamra. Hajdúszoboszlóra. Az­után pedig ők kapják az aratásra megérkező új Ciaas kombájnt. — Tavaly is váltótársak voltunk —- mondja az idősebb Kaszás. — Egyszer jött a gye­rek reggel, hogy baj van a géppel. Mondtam neki: -Menj csak aludni, fiam. majd én megnézem.«. Egész nap csinál­tam, mire sikerült rendbe hozni. Aznap nem sokat ke­restem. Másnap azután jön az agronómus: »Mit műveltél te avval a géppel? A fiad az éj­jel 8 és fél vagonnal teljesí­tett!«. — Sok függ attól, hogy a váltótársak egv irányba húz­nak-e, vagy éppen egymás ro­vására tesznek. Ezért merik ránk bízni az új gépet : tud­ják, hogy nagyon vigyázunk rá. hiszen a másiknak is azon kell dolgoznia. — És ha vége a műszaknak? — Otthon vár bennünket a feleségeim és a kislányom, aki még csak hetedikes. Három éve építettünk családi házat. Igaz, a fürdőszoba még csak most készül. Azért apránként mindenre jut, már ketten ke­resünk. — Családalapításra még nem gondol? — A fiatalember vá­lasza elgondolkodtatott. — Apámnak, azt hiszem, még könnyebb volt társat ta­lálnia. A mai lánvok többsé­gében van valamiféle »magv- ravágyás«. Anyám meséibe, hogy nemegyszer kiment apámmal a határba. Együtt ül­tek a gépen. Nemrég azegvik ismerősöm elpanaszolta, hogy a felesége 'nem hajlandó ki­mosni az olajos ruháját... Nem állítom, hogy mindenki ilyen. Most gyűjtöm a pénzt ifjúsági takarékbetétben, az­után néhány év múlva meg­építem a saját otthonomat... — Hogyan töltik a szabad időt? — Mindig akad munka a ház körül. Állatok, vetemény... — A munka tölti ki az éle­tüket ? — Az évek során ezt úgy megszoktam, hogy talán nem is élezném jól magam más­ként, A fiaim már ugyanazt érti szabad idő alatt, amit maga. Utazik, olvas, sportol. — Ehhez persze hozzá tar­szőmbat délután futballozni, ha apám nem vállalná át a műszakomat... Mikor megérkeztem, a gép­udvar portáján tudakoltam : merre találom a két Kaszást. Meglepetésemre a kaDuőr visszakérdezett : »Melyik két Kaszást?« Mint, kiderült, Ka­szás Sándor testvére. Kaszás Pál és az ő fia is — aki ugyan­csak 20 éves — szintén a mű­helyben dolgozik. Paii most végzi levelezőn a gépipari technikumot, édesapja pedig, aki ugyancsak jó néhány evet ült már traktoron, éppen a Balaton-felvidéken üdült. így nem találkoztunk. Róluk is megtudtam azonban annyit, hogy munkájukkal nem keve­sebb megbecsülést szereztek, mint a másik traktoroscsalád. Bíró Ferenc Több, jobb, nagyszerűbb gépet lehet venni, új bőven termő, céljainknak jobban megfelelő növényfajtákat le­het előállítani és termelésbe vonni, tudományos, magas színvonalú technológiákat le­het meghonosítani a gyakor­latban, de a mezőgazdaság alapvető termelőeszköze, a föld csak korlátozott mérték-, ben áll rendelkezésre. Leg­főbb érdekünk, a termeícs- fejlesztés egyik legfőbb fel­adata, hogy termőföldjeinket hatékonyabban, jobban hasz­nosítsuk. A racionális földhasználat fogalma, az, hogy egy adott terület abban a művelési ág­ban hasznosuljon, amivel a legnagyobb eredményt lehet elérni, nem újkeletű követel­mény. És bár sok minden történt ennek érdekében, igen nagyok még a tartalé­kok, és kivált nálunk. So­mogybán, ahol a talajadottsá­gok, a területi tagozódás az átlagosnál kedvezőtlenebb, igen nagyok a feladatok. A sok közül egy példa: mint­egy tizenöt és fél ezer hektár­ra tehető az a gyepterület, amelyet nyilvántartanak, de annyira elhanyagolt, hogy gyakorlatilag nem hasznosul. Ez a terület — a jelenlegi rendkívül alacsony átlaggal számolva is — megteremhet­né a termelőszövetkezetek számára szükséges szénának több mint egyötödét. De utal­ni lehet a földhasználat egy másik hibájára. ' az úgyneve­zett vetetten területekre is. Tavaly például a határszem­lén részt vevők mintegy há­romezer hektárnyi haszi, lan területet találtak. Sokrétűek, összetettek ezek a gondok, megszüntetésük is töblnrápyú és célratörő in­tézkedést kíván. Három év­vel ezelőtt nagyüzemeink földhasználati terveket készí­tettek, s ezekben kidolgozták a racionális földhasználat ki­alakításának ütemét, kidol­gozták a szükséges művelési ág változásokat, meghatároz­ták az elvégzendő vízrende­zési, talajjavítási feladatokat. Ezek szellemében a IV. öt­éves tervidőszakban például 442 millió forint értékű me­liorációs beruházást valósí­tottak meg. Ezek a földhasználati ter­vek mégis felül vizsgálatra és átdolgozásra szorulnak. Leg­főképpen azért, mert azóta mezőgazdaságunk ban na gy­arányú területi koncentráció ment vegbe, és az egyesült nagyüzemben az ésszerű földhasználat más feladatok elvégzését teszi szükségessé, mint a kisebb területű gaz­daságokban. hlásrészt az egyesülésekkel nem változott a tagoltság, nem vált össze­függőbbé az üzemek terüle­te. A szétszórtság; az egymás területén való átjárkálás, szállítás mind a gazdaságban, mind az eszközök kihaszná­lásában nagy gondokat és ki­eséseket okoz.. A múlt évben már rendelet is született az önkéntes földcserékre vonat­kozóan — sajnos megyénk­ben e teki t etben nem sok történt. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a héten tartott ülésén termőföldjeink haté­kony hasznosítása érdekében egy sor intézkedést hagyott jóvá. Nem elodázható fel­adat, hogy az eddigieknél sokkal többet törődjünk, sokkal gondosabban bánjunk legfontosabb termelőeszkö­zünkkel, a termőfölddel, El­sősorban üzemi tennivaló ez, gazdasági vezetőink felelős­sége. hogy kincsünk, a föld gazdasági céljainkat jobban szolgálhassa. tozik — veszi át a szót a fiú. —, hogv aligha mehetnék el Művelődés a Balaton partján lia fölinele^szik a föld, t elik a kukoricát Az országgyűlés kulturális bizottsága dr. Ortutay Gyula akadémikus elnöklétével teg­nap Siófokon, a városi tanács dísztermében, tartotta ülését. A tanácskozáson — amelyen részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke és Tóth Dezső kulturális miniszterhe­lyettes —i a Balaton-parti mű­velődés lehetőségeit, kulturális ellátását vitatták meg ' Böhm Józsefnek, a Somogy megyei Tanács elnökének és Szász Andrásnak, a Veszprém me­gyei Tanács elnökhelyettesé­nek beszámolója alapján. A tanácskozáson nemcsak országgyűlési képviselők je­lentek meg, hanem jeles mű­vészek, írók, a kulturális élet neves képviselői, s a témával kapcsolatban elmondták vé­leményüket, javaslataikat. A többi között felszólalt Szokola Károlyné dr., a Somogy me­gyei képviselőcsoport vezetője is. A Balaton déli partján az értékes kultúra terjesztése, a »szolgáltatás« tervszerűsége és szervezettsége végett a So­mogy megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága több fontos határozatot hozott. A többi között megbízta a Dél-Balato­ni Kulturális Központ veze­tőit, kollektíváját, hogy a na­pi munka mellett végezze el a déli part kulturális ellátásá­val kapcsolatos szervezési és koordinációs feladatokat is. Erre először az 1976-os évad­ban került sor. Javult a kul­turális szolgáltatás, színvona­lasabb és változatosabb, szí­nesebb programokon vehettek részt az üdülők, mint a ko­rábbi években. 1975-ben pél­dául 111 kulturális rendez­vényt szerveztek a déli par­ton, tavaly pedig már 296-ot. Az előadásokat látogatók szá­ma is ugrásszerűen emelke­dett. Emlékezetes rendezvé­nyek, kiállítások színhelj'e volt tavaly a déli part. Czóbei Béla emlékkiállítására, Hon- thy Mária iparművész, Varga Imre szobrász és Csiszár Elek festőművész tárlatára szívesen emlékezünk. A buzsáki búcsú című folklór rendezvényen eredeti néprajzi értékekei mu­tattak be. A Kapoli Antal fa­faragópályázat anyagából ren­dezett kiállítás nagy tömegei vonzott ide, s a Balatonboglá- ron rendezett zenei esemény, a Cantus Pannonicus sorozat sikere elvitathatatlan. Sorol­hatnók még tovább is a déli part tavalyi kulturális rendez­vényeit. Az északi parton a tihanyi hangversenyek, a Festetich- kastély zenei rendezvényei, a folklórfesztiválok különösen színvonalasak. A kiállítóhe­lyek közül országos és nem­zetközi rangú a tihanyi és a keszthelyi. A tihanyi múzeum­ban az utóbbi néhány évbén olyan jelentős művészek tár­latait tekinthette meg a kö­zönség, mint Varga Imre, Amerigo Tot, Vild Tibor, Bor­sos Miklós, Gorka Lívia, ezen­kívül Ék Sándor és Kondor Béla posztumusz kiállítását. Színvonalas — és évről évre nagy számú közönséget vonzó — állandó kiállítóhely a ba­latonfüredi Jókai-emlékház, a badacsonytomaji Kisfaludy és a badacsonyi Egry József- múzeum. 1 MOSZKVA élenjáró vállala­taitól indult el a kezdemé­nyezés, hogy Vlagyimir lljics Lenin születésének 107., á Nagy Októberi Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére szervezzenek kommunista szombatot április 16-án. A Kalinyin terület gyárai, válla­latai, szovhozai, kolhozai egy­más után csatlakoztak a kez­deményezéshez. Röpgyűlése- ken ismertették a moszkvai munkások felhívását, a brigá­dok, kiváló dolgozók pedig úgy válaszoltak: mi is ott le­szünk. Ma hajnalban mindenki munkába indult, s ezt szó sze­rint kell érteni. Az iskolások, a nyugdíjasok is kértek és kaptak feladatot, s aki nem a gépek mellett áll, az a vá­rosok, falvak szépítésében vesz részt. Kaposvár testvérvárosában 35 ezer ember dolgozik a te­reken, az utcákon. Négyezer géphez értő kalinyini falura megy, a szovhozokba. kolho­zokba, gépekre ül vagy trak­tort javít. A területi székhely gyárai példát mutattak az egész területnek a magas színvonalú vállalásokban. Az Böhm Józsefnek, a Somogy megyei Tanács elnökének és Szász Andrásinak, a Veszprém megyei Tanács elnökhelyette­sének beszámolóját — amely hasznos, országos szinten megfontolandó javaslatokat is magába foglal — nagy gond­dal vitatta meg az országgyű­lés kulturális bizottsága. A felszólalók a többi között hangsúlyozták, hogy a két me­gyének még inkább össze kell fognia a Balaton-part kulturá­lis élete gazdagítása végett, és adjanak az országos szervek is több segítséget. Hiszen a Balaton nemcsak a két me­gyéé, hanem az országé, s mint Somogyi József Kossuth- díjas szobrászművész mon­dotta, tulajdonképpen egész Közép-Európáé. M. I. Kalinyin Vagongyárban már jó előre kidolgozták a »vörös szombat« pontos prog­ramját. így háromszázharminc tengely készül, tizenhat és fél tonna vasöntvény, hét vagon-1 alváz, hatezer rubel értékű fékberendezés, hétezer rubel értékű különféle cikk a la­kosságnak. A gyár asztalos­üzemrésze például bútorokat szállít az üzletekbe. A X. ötéves terv a haté­konyság és a minőség terve, s ennek szellemében különösen átgondoltak a felajánlások : többet, jobbat, takarékosab­ban. A kalinyini ruhaipari egyesülés központi gyárában ma 70 ezer rubel értékű di­vatos termék készül. S ho­gyan? Valljon erről Raisza Viktorovna Baranova, a 3. sz. varróüzem varrónője: »Ne­künk, munkásoknak, ez a kómmunista szombat a munka ünnepe. Minden erőnket bele­adjuk, hogy a legjobb .telje­sítményt érjük el, s csak jó minőségű termék kerüljön le a szalagokról.« A kalinyini pamuttextilkombinát az elsők között csatlakozott a moszk­vaiak felhívásához: sok dolgo­st) azt vállalta, hogy a szo­— Tavaly ilyenkor még nem tudtam, hogyan vetjük el a kukoricánkat. Nem volt fel­szántott területünk, hiányoz­tak a megfelelő erő- és mun­kagépek. Csak az összefogás segített. A kaposfői, a mer- nyei meg a nagybajomi tsz gépei végezték — a mieink mellett a talajelőkészítést, és jóllehet akkor még nem vol­tunk tagjai a KITE-nek, e termesztési rendszer is segí­tett rajtunk: a Fejér megyei csákvári tsz gépe vetette a kásosnál több gépet szolgál ki ezen a napon. Természetesen a vidék sem marad el a területi székhely mögött. A fejlett iparú Tor­zsok ruhagyárában félezer női kabátot, a bőrdíszmű vállalat­nál háromezer pár kesztyűt varrnak, a cipőgyárban négy ezer pár lábbelit készítenek. Az exportra is dolgozó nyom­dafestéküzemben negyven tonna termék a felajánlás. A szovhozok, a kolhozok a mezőgazdasági munkákat ké­szítik elő. Belij ben még a nyugdíjasok is szerszámot fognak, a vetőmagot tisztítják, a műtrágyát viszik ki a föl­dekre. Olenyinóban azt vállal­ták, hogy az átlagosnál több tejet szállítanak jó minőség­ben a kereskedelemnek. A ka­linyini kolhozközi takarmány­keverő százötven tonna takar­mánykeveréket küld a mező­gazdasági üzemeknek az ápri­lis 16-i termeléséből. MUNKÁVAL ünnepelnek a kalinyini terület minden hely­ségében Lenin születésnapjá­nak tiszteletére. 1A »vörös szombat« eredménye* az egész Szovjetuniót gazdagítja. tíszíopáni készülődé* kukoricát. Így sikerült a mun­kát elvégezni a tervezettnél jóval nagyobb területen, ugyanis a tönkrement őszi ga­bonavetés egy részét ki kel­lett szántanunk, s annak a helyére is kukorica került. Botykai János, az osztopáni Győzelem Termelőszövetke­zet elnöke kezdte így a be­szélgetést csütörtökön, amikor a kukoricavetésre való felké­szülésről érdeklődtünk. Eb­ben a gazdaságban is, mint megyénk legtöbb mezőgazda­sági nagyüzemében, az őszi és a tavaszi kalászosok mellett a kukorica a »főrészvényes« a szántóterületen. Különösen akkor magas ennek a növény­nek az aránya, ha a háztájit és a silónak szánt vetéseket is tekintetbe vesszük. A Győ­zelem Tsz-ben tavaly 460 hektárra tervezték ezt a nö­vényt, s az idén is tartják ezt a szintet. A remények viszont sokkal megalapozottabbak, mint a múlt évben voltak. Akkor 49,5 mázsás átlagter­mést takarítottak be hektá­ronként, kevesebbet, mint amennyire számítottak; az idén az 55 mázsás előirányzat megvalósulásához is bizta­tóak a kilátások. Mire alapozzák ezt a biza­kodást azT osztopániak? Az egész területet, ahova most kukorica került, még az ősz­szel fölszántották. Minthogy az idén már »teljes jogú« tag­jai a KITE-nek, a rendszer hathatós támogatást nyújt: 12 soros Becker-vetőgépet kapott a Győzelem Tsz a termesztési rendszerben levő egyik társ­gazdaságtól. Igaz, hogy hasz­nált a munkaeszköz, de ha rendbe hozzák, alaposan föl­készítik, nagy hasznukra vál­hat. Várnak egy T—150-es traktort, s ezt a tavaly vásá­rolt K—700-as és a többi gép mellett »bevethetik« az elő­készítésnél, a vetésnél. Az új, lengyel gyártmányú Bizon— Gigant kombájnokból ugyan­csak kap egyet a szövetkezet, ezt a gabonabetakarításnál szeretnék munkába állítani. — Szerdán este párttaggyfl- lésen értékeltük az elvégzett munkákat, és megjelöltük a további tennivalókat — mond­ta Botykai János elnök. — Ott hangzott el az ígéret, hogy a kukoricavetéssel — beleért­ve a közösén kívül a háztá­jit és a silókukoricát is, — egy hét alatt végzünk. Ehhez minden föltétel adott, csak ar­ra kell ügyelnünk, hogy a rendelkezésre álló erőt — jó szervezéssel — hatékonyan ki­használjuk. Itt van már a ve­tőmag, valamennyit vásárol­tuk, a zöme középérésű fajta. A maggal tavaly sem volt gond, csupán az időjárás miatt nem valósult meg a terv. Hamarosan megérkezik a várt vegyszer is. A műhelyben láttuk: a szerelők a Becker- vetőgépen dolgoztak. A kor­szerű munkaeszköz a maggal együtt fertőtlenítő és más sze­reket is juttathat a talajba, s a fotocella jóvoltából a trak­toros állandóan figyelemmel kísérheti, hogyan dolgozik a gép. A javítást könnyíti, hogy a termesztési rendszer rövid időn belül szállítja a kért al­katrészeket. — Ha a talaj hőmérséklete eléri a tíz fokot, kezdhetjük a vetést — állította az elnök. — A kukorica magja ugyanis nagyon »kényes« arra. milyen földbe kerül. Bízunk benne, hogy hamarosan indulhat a munka .. . H. F. Sz. A. Lenin születésnapjának tiszteletére Ma „vörös szombat” Kalinyinban Mindenki dolgozik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom