Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

Felszabadulásunk történelmi jelentősége Felbomlik az ellenforradalmi rendszer A szovjet csapatok nem­csak a német fasisztákat és magyar kiszolgálóikat űzték ki az országból, hanem csapásaik alatt széthullott az ellenfor­radalmi rendszer is; az állam- apparátus felbomlott, a hor­thysta hadsereg felmorzsoló­dott, a rendőrség és a csend- őrség nagy része elhagyta az országot. A régi államappará­tus eltörlése nyitotta meg . az utat a nép forradalmi erői előtt. 25 év után ismét legális­sá Vált a Magyar Kommunista Párt, színre lépett a Nemzeti Parasztpárt, a szegényparaszt­ság politikai szervezete, újjá­szerveződött a Szociáldetpok- rata Párt, s hamarosan zász­lót bontott a Független Kis­gazdapárt, az ellenforradalmi rendszer egyik legjelentősebb paraszti-kispolgári ellenzék’ pártja. A demokratikus erők létrehozták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, együtt­működésük politikai keretét. 1944. december 21-én össze­ült az Ideiglenes Nemzetgyű­lés, és megválasztotta az új magyar kormányt. Az előrenyomuló szovjet hadsereg nyomában főleg a Dunától keletre eső, forradal­mi és demokratikus hagyomá­nyú országrészeken széles kö­rű demokratikus népmozga­lom bontakozott ki. Kezdet­ben spontán módon, később kormány rendelkezésekre kü­lönböző népi szervek — nem­zeti bizottságok, üzemi bizott­ságok, földigénylő bizottságok — jöttek létre, melyeken ke­resztül a dolgozó tömegek közvetlenül vettek részt a közügyek intézésében, az ipa­ri és mezőgazdasági termelés helyreállításában, s olyan ha­talmas reformok végrehajtá­sában, mint a nagybirtokrend­szer felszámolása, a föld szét­osztása a falusi nincstelenek között. Egyszóval megkezdő­dött a népi demokratikus for­radalom, Elmondhatjuk tehát, hogy a felszabadulás alapvető jelentősége abban áll, hogy lehetővé tette a népi demok­ratikus forradalom kibontako­zását, a népi hatalom megte­rem tését. Osztályok mennek — osztályok jönnek A kibontakozó népi demok­ratikus forradalom, s főként a forradalom részeként végre­hajtott földreform alapvető változásokat idézett elő a ma­gyar társadalom osztályszer­kezetében. A magyar uralko­dó . osztályok elvesztették ko­rábbi gazdasági-politikai ve­zető szerepüket, és soraikban döntő jelentőségű eltolódások következtek be. A földreform a nagybirtokos osztály gazda­sági alapját szüntette meg. A magyar reakció vezető erejé­nek szétverésével felbomlott a nagybirtok és a nagytőke po­litikai szövetsége. Ugyanakkor a ragyburzsoázi& maga is meggyengült, táborálban ugyancsak jelentős erőátcso- portosulások történtek. Fontos változások zajlottak le az uralkodó osztályok alsóbb ré­giója, az úgynevezett »keresz­tény úri középosztály-“ össze­tételében, társadalmi-politi­ka* elhelyezkedésében is. A Horthy-hadsereg katonai ve­reségével a kasztszerűen el­zárkózó, zömében németbarát tisztikar sorsa pecsételődött meg. A régi közigazgatás szét­hullásával az állami bürokrá­cia felsőbb, a nagytőkével és a nagybirtokkal szorosan ósz- szefonódó, a- legfontosabb ál­lami és közéleti tisztségeket kézben tartó rétegé esett szét. A földreform a középbirtokos­ság anyagi bázisát is felszá­molta. Ily módon, bár a nagy­burzsoázia és részben az ál­lami bürokrácia bizonyos mértékig újjászerveződött, a felszabadulás után a hagyo­mányos uralkodó osztályok fenm maradásé ról a régi érte­lemben alig beszélhetünk. Az értelmiségi, valamint vá­rosi és falusi kispolgári réte­gek létszáma, a háborús vér- veszteségeket leszámítva, nem változott, társadalmi helyzetük azonban módosult azáltal, hogy a felettük levő osztályok felbomlottak. A felszabadulás után a leg­jelentősebb változások a pa­rasztság társadalmi-politikai elhelyezkedésében, összetéte­lében következtek be. A föld­osztás során több mint 640 000 személy kapott átlag 5.1 kát. hold földet, közülük 585 ezer (a juttatottak 85 százaléka) volt cseléd, mezőgazdasági munkás vagy szegényparaszt. Éhnek eredményeképpen a mezőgazdasági össznépességen belül az agrárproietariátuf számaránya az 1941. évi 45,8 százalékról 17 százalékra, a gazdagparaszti kategória ará­nya 7 százalékról 2.8 százalék­ra csökkent, míg a kis- és középparasztsághoz tartozó né­pesség súlya 47 százalékról 80,2 százalékra nőtt. E számok világosain jelzik, hogy a pa­rasztság összetételében a fel- szaibadu1ás után radikális át­rendeződés következett be. Az agrárpirofetariátus föld­höz juttatásával a munkásosz­tály összlétszáma csökkent, és belső összetétele is jelentősen megváltozott. Ami» a háború előtt a munkásság majd fe­lét a mezőgazdasági munkás­ság tette ki. addig a földre­form után aránya az össz- munkásságon belül 23 száza­lékra esett vissza, ezzel szem­ben az ipari munkásság ré­szesedése az 1941. évi 35.4 százalékról 47,8 százalékra nö­vekedett. Létszámának csök­kenése azonban nem jelentet­te a munkásosztály osztály­erejének mérséklődését, poli­tikai befolyásának visszaesé­sét. Éppen ellenkezője történt: a munkásosztály alkotta a né­pi demokratikus forradalom vezető erejét. Korszerűsödő társadalom A nagybirtokosrendszer szétverésével és a falusi sze­génység földhöz juttatásával Magyarországon végleg felszá­molódtak a feudális maradvá­nyok, és gazdasági alapjukat vesztették azoic az osztályok, rétegek, melyek az ország mo­dernkori történetében a társa­dalmi haladás legfőbb ellen­zői. a konzervativizmus és a fasiszta reakció legfőbb hor­dozói voltak. A nagyburasoá- zia és a .gazdagparasztság gazdasági-politikai helyzeté­nek megroppanása a burzsoá­zia lehetőségeit korlátozta. Ugyanakkor a dolgozó osztá­lyok társadalmi helyzetének megváltozása a baloldali — kommunista és szociáldemok­rata irányzatok — társadalmi hátterét szí1 árdítóttá mer. Bár a magyar társadalom erős ag­rárjellege továbbra is fenn­maradt. a társadalmi strufctú- rában lezajló változások a mo­dernizálás, a korszerűsödés feltételeit teremtették meg. és sok tekintetben megszabták a politikai szféra kereteit, s e szférában kibontakozó fejlődé­si tendenciákat is. Uv módon a felszabadulás nemcsak a né­pi demokratikus forradalom kibontakozását, a népi hata­lom megteremtését tette lehe­tővé, hanem a magyar társa­dalom korszerűsödését is. és jelentősen hozzájárult a szo­cialista forradalom győzelmé­hez. A két háború között Ma­gyarország a nagytőkés-nagy­birtokos uralkodó osztályok reakciós külpolitikái törekvé­sei miatt nemzetközileg foko­zatosan elszigetelődött, s ez a folyamat a fasiszta Németor­szág által kezdeményezett há­romhatalmi egyezményhez való csatiakozással még tel­jesebbé vált. Az elszigetelő­dést csak az új, népi demok­ratikus kormányzat volt képes feloldani. A Szovjetunió és a nyugati nagyhatalmak már 1945 őszén helyreállították diplomáciai kapcsolataikat Magyarországgal. A magyar nép az első perctől kezdve él­vezhette a Szovjetunió támo­gatását és nagylelkű gazdasá­gi-politikai segítségét. Rende­ződött az ország viszonya a környező demokratikus álla­mokkal is. A politikai erővi­szonyok balratolódásával pár­huzamosan, 1947—48-ban Ma­gyarország egyre szorosabbra fűate kapcsolatait a Szovjet­unióval és a környező népi demokratikus országokkal, s barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségny ú Jt/is) szerződések egész sorozatával új alapra helyezte viszonyát velük. A felszabadulás tette lehetővé azt is, hoav orszá­gunk egyenrangú tagként he­lyezkedjék el a szocialista or­szágok nagy családjában, A felszabadulás nyitotta meg a nemzeti újjászületés, a nemzeti fölemelkedés útját, A magyar nép élni tudott az­zal a szabadsággal, melyet a fe’szabadító Vörös Hadsereg­től kapott, s ma. 32 év múl­tán hazáhik Európa eevlk leg­elmaradottabb országából vi­rágzó, a fejlett szocializmust építő országgá vált. Vida István Eötvos-díjas igazgató Éltető források L egkeservesebb Simában források apadnak el, és szomjas homokten­gerek nyelik a vizet. A tá­rolók üresek. A csapok né­mák. Húsos levelű dísznövények között ül és visszafelé néz az időben. Azt mondja: — 1971 nyarán, üdülési fő­idényben szinte máról hol­napra eltűntek a karsztforrá- sok Füreden. A Balaton-part egyik leglátogatottabb telepü­lésén elapadt az ivóvíz. A szállodák, üdülők tömve ven­dégekkel. Már-már kataszt­rófa fenyegettett. Szinte csak órák álltak rendelkezésünkre, hogy összeszedjük minden erőnket, eszünket. Most is hallani vélem a fádióbemondó hangját: »Fürednek nincs vi­ze!« Borzongató volt. Hajnal­tól éjfélig, éjféltől hajnalig talpon voltunk. Ügy éreztük magunkat mi, »vizesek«, mint árvízveszélyben, vagy ostrom­lott várban a védősereg. Min­denekelőtt összetereltük a nél­külözhető tartálykocsikat Veszprém megyében, s hord­tuk, hordtuk a vizet Füred­nek. Éjjel-nappal mentek a kocsik. Két hét múltán a sze­rencse hozzánk pártolt. Ta­láltunk ugyanis egy jó minő­ségű forrást Lovas község fe­lett, mintegy hat kilométerre Füredtől. Rögtön lefoglaltuk, s két héten belül felépítettünk egy távvezetéket a magyar és a szovjet katonák segítségé­vel. A veszély elmúlt... Rózsavölgyi Imre, a Dunán­túli Regionális Vízmű- és Víz­gazdálkodási Vállalat igazga­tója elmosolyodik. — A legtöbb ember nem gondol arra, hogy mi lenne, ha egyszer csak elfogyna az ivóvíz — mondja. — Ezért nem álmodik soha elapadt forrásokról és néma csápok­ról. Kellemes álmai, emlékei is vannak. Ha apjára gondol, aki kertész volt Székesfehér­váron, a friss tavaszi ágyások illatát érzi, s a legszívesebben azonnal indulna, hogy siófoki kertjében megszemlélje a ró­zsatöveket. Kedves fája, a vadbirs, már virágba borult. — Szeretem a virágokat, a terebélyes fákat, a parkokat. Akármerre jártam a világban, mindenhol megálltam, elidőz­tem egy-egy pompás park­ban, a virágágyások, öreg fák között. Szeretem a puha. fe­kete kerti földet, a kertész­szerszámokat az üdítő hajla- dozást tavaszi napfényben. Jó érzés öntözni, vizet adni a' szomjazó növényeknek ... — Már megint a víz —• mondom. — Igen. A víz ... Harminc éve a víz ... ■ — Pedig, úgy tudom, az elektromosság szakemberé­nek készült. Bólint. — A háború után a Ma­gyar Villamos Műveknél dol­goztam Budapesten. Az elekt­romos tekercselő osztályt ve­zettem szinte gyerekfejjel. Ttl a keszthelyi vízművek vil­lanymotorjait is javítottuk, mégpedig feltűnően sokszor. Szinte sorozatban hozták a le­égett villanymotorokat. »Va­lami nem stimmel azon a te­lepen« — szóltam egy alka­lommal a keszthelyiekhez »Bizonyára — vonogatták a vállukat —, de mi nem ér­tünk ezekhez a dolgokhoz. Jó lenne, ha maga nézné meg, hogy mi nem stimmel.« El­utaztam Keszthelyre, alapo­san körülnéztem a telepen, majd jelentést készítettem a tapasztaltakról. Ezután meg­hívtak a vízművek központi telepe vezetőjének. Egy kis töprengés után elvállaltam az állást, leköltöztem a Balaton mellé. Azóta itt vagyok, és »vizes« vagyok. 1947-ben vet­tem át a telep vezetését, há­rom évvel később pedig, elfo­gadták az első újításomat. — Mi volt az? — Egy egyszerű automati­kus berendezés. Automatikus vízszolgáltatás kezdődött ak­kor Keszthelyen és Hévízen. Sokszoros újító. Bronz, ezüst, arany fokozat tulajdo­nosa. Most is újít és tanul­mányokat ír. Utoljára egy úgynevezett hidrociklon-be- rendezést tervezett. Legújabb értekezésének lényege egy ja­vaslat a regionális rendszer végleges kialakítására az or­szágban. Ebben a munkájá­ban az ezredfordulóig tekint előre. De választ ad néhány égető jelenkori kérdésre is. I Például az egészségtelen ivó­vizű falvak lakóira gondol egyik legutóbbi tervezetében. — Az elképzelésem roppant egyszerű és olcsón megvaló­sítható — mondja. — A ve­szélyeztetett községekben 8— 10 köbméteres aknákat fo­gunk építeni. S e föld alatti tartályokba tankkocsik szállí­tanák majd az egészséges, ki­tűnő minőségű ivóvizet... Ahogy a vízről beszél, va­lósággal megszomjazom, — Mindig csak vizet Iszik? — kérdezem. Nevet. — Ha szomjazom, mindig. Csak a víz oltja a szomjúsá­got. Persze, a jó bort is sze­retem. Általában szódával iszom ... — Mit szeret még? — Az utazást. Bejártam a világot. Afrikát, Európát. 1962 óta szakértőként sokat utaz­tam. Guineában egy vízmű építését irányítottam, 7—800 kilométerre a civilizációtól. Megküzdöttem a maláriával is. Nyolcvannégy kilómból huszonhatot leadtam akkor, de nagy gazdagsággal a szí­vemben érkeztem haza. Hogy mit szeretek még? Autót ve­zetni. Bejárni újra és újra Magyarországot, gyönyörködni a tájban, a műemlékekben. Nem tudok betelni a haza, de különösen a Dunántúl szépsé­geivel ... A napokban kitüntették. Eötvös-dí.iat kapott három év­tizedes alkotómunkája elis­meréseként. ötvenkilenc éves. A forrá­sai nem apadtak el. Tiszták, bővízűek... Szapudi András Emlékezés Komor Imrére Hetvenöt éves volna, ha élne, És élhetne, ha szerve­zetét nem tette volna -idő előtt tönkre a folytonos ’küz­delem, ha szívét nem kezdi ki a sok súlyos megpróbál­tatás. És ha tudjuk, mennyi­re szeretett élni, korántsem frázis: a mozgalom szolgála­ta, a harcos életfelfogás nem ellentétes az élet szépségei­nek, változatos értékeinek igenlésével. Sót. Fontos be­szélni Komor Imre életszere- tetéröl, hogy az élet megbe­csülendő, éppen ezért min­denkinek kijáró erkölcsi, szellemi és anyagi javait mi­ként értékelte. Előremutató vonás volt ez szemléletében olyan korban, amely előbb csak a kiváltságosoknak szol­gált a földi javakkal, később pedig, amikor már adott vol­na, még igen kevés volt a szétosztható. Nem kevésbé fontos voná­sa volt nagy általános mű­veltsége, amelyet szinte bra­vúros módon tudott a válasz­tott ügy szolgálatába állíta­ni. E hajlamokat, vonzódáso­kat ismerve nem különös, hogy bár meglepően sokfajta poszton és megbízásban tevé­kenykedett, indíttatása és élete vissza-visszatérő perió­dusai az újságíráshoz kötöt­ték: a szerkesztői asztalnál különösen jól érezte magát. Mindössze 16 éves, amikor bekapcsolódik a háborúelle­nes diákmozgalomba, és egyik alapító tagja lesz a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjának. A Tanácsköz­társaság megdöntése után Becsbe emigrál, majd ille­gálisan hazatér. Pécsen, Ba­ranyában szervezi az ifjú­munkásokat, és szerkeszti a KIMSZ lapját, az Ifjú Prole­tárt. Azután Moszkvában részt vesz a Komintern vég­rehajtó bizottságának ülé­sein. Amikor hazatér, letar­tóztatják, súlyos börtönbün­tetésre ítélik, amelynek tel­jes letöltésétől a fogolycsere menü meg. Több évig kül­földi pártmunkát végez, majd Moszkvában dolgozik tudományos cs publicisztikai vonalon. A harmincas évek elején egy német nyelvű napilap főszerkesztője, ké­sőbb a KMP Központi Bi­zottsága tagjaként különböző országokban, s illegálisan Magyarországon is pártmeg­bízatásakat lát el. A tör­vénysértések idején a súlyos megpróbáltatások évei követ­keznek, mígnem jóval a fel- szabadulás után hazaérkezhet és bekapcsolódhat a kommu­nista sajtómunkába. A Nép­szavánál, a Szabod Népnél, végül a Magyar Nemzetnél tölt be vezető munkakört, szerkeszti a Társadalmi Szemlét. A nyugdíjaskor hozhatta volna meg a szemlélődést és kielégülést egy tísztultabb világban, ám ezt a békés öregséget nem érhette meg, 1986-ban meghalt. Hatvan­négy éves volt. Komor Imre kommunista újságíró, a forradalmi mun­kásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 75. évfordulója alkalmából pén­teken koszorúzási ünnepsé­get tartottak a Kerepesi-te- mető Munkásmozgalmi Pan­teonjánál lévő sírjánál. A Társadalmi Szemle kép­viseletében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságá­nak elnöke és Knopp And­rás, a szerkesztő bizottság tagja koszorúzott. A Népsza­badság szerkesztősége részé­ről Katona István, a» MSZMP KB tagja, főszer­kesztő és Rényl Péter főszer­kesztő-helyettes helyezett el koszorút. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalnak ne­vében dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke, a SZOT és a Népszava szerkesztősége ne­vében Szigeti László, a SZOT alelnöke és Siklós János fő- szerkesztő koszorúzott. Elhe­lyezték a kegyelet és a meg­emlékezés virágait a kommu­nista újságíró hozzátartozói, a különböző sajtóorgánumok és társadalmi szervek képvi­selői. Komor. Imre egykori munkatársai és tisztelői. A koszorúzási ünnepség az Iniernacionálé hangjaival ért véget. Naponta 10 ezer palack pk-gáz Áprilisban kezd! meg próbaüzemét a Tiszántúli Gázszolgál­tató és Szerelő Vállalat horti propán-bután gáztöltő üzeme, ahol naponta 10 ezer darab 11 kg-os palackot töltenek meg. A töltőüzem látja el Nógrád és Heves megye háztar­tásait pb-gázzal. Képünkön: Szerelők az 1000 köbméteres gáztartályon. Újítások a marcali áfész-nél (Tudósítónktól.) A marcali áfész-nél évről évre kiadnak újítási feladat­terveket. Ezek ismeretében a dolgozók közül többen tettek már javaslatokat. A szövetke­zet igazgatóságához érkezett újítási, ésszerűsítési javaslato­kat bizottság bírálja el. Tavaly öt javaslat, érkezett az áfész elnökségének és a szakszervezeti bizottsághoz. Istvánt Lajosnak, az áfész marcali műszaki boltja veze­tőjének újítását megvalósítot­ták és 2000 forinttal jutal­mazták. Szabó István 1000 fo­rintot kapott a hűtőpultok korszerűsítéséért. Esszerüsí­I lésnek minősítették a köszö­rűkorongok újbóli felhaszná­lását és a? asztallábak mó­dosításával kapcsolatos bead­ványt, a szerzőket — Bikali Istvánt, Kovács Jánost és Havasi Károlyt — 800—800 forinttal jutalmazták. . A marcali áfész-nél 1977- re is elkészült a feladatterv. Várható, hogy az ösztönző módszer hatására újabb dol­gozók vállalkoznak újításokra, ésszerűsítésekre. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom