Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-22 / 68. szám

Nagy küzdelem — értékes győzelem Hitka izgalmas és vátloza- tos találkozókat láthattak azok, akik vasárnap délelőtt meg­tekintették a Vasas—FTC NB I-es asztalitenisz-mérkőzést. A kaposváriaknak még sohasem sikerült legyőzniük a budapes­tieket. Ezúttal azonban — mint Végh János edző a találkozó előtt mondotta — lenne esé­lyük javítani a negatív mér­legen. Mindvégig fej-fej mellett haladt a két csapat, 3:3-tól kezdve egészen 12:12-ig. A találkozó sorsát eldöntő mér­kőzésen Diószeginek Balnert kellett legyőznie. Feszült izga­lom kísérte ezt a mérkőzést; az első játszmát a kaposvári, a másodikat ferencvárosi asz­taliteniszező nyerte. A döntő játszmában Diószegi volt ide­gileg jobban rendben, s meg­született a szép siker. A csapatból Diószegi játéka emelkedett ki: mind az öt mérkőzését megnyerte. Dön­tőnek bizonyult, hogy sike­rült neki legyőznie a ferenc­városiak legjobbját, Mongót. Boldizsár ezúttal is kitűnően játszott, s négyszer nyert. A többiek is megtették a magu­két. Tíz mérkőzésen három játszmában dőlt el a küzde­A Marcali SE veiie át a vezetést a megyei labdarúgo-bajnoksásiian Női asiíj/itenisz NB I Három Vasas-versenyző az asztalnál. Az előtérben Diószegi, középen Horváthné, hátul Boldizsár. (Folytatás a 4. oldalról) Fonyód—Nagyatád 4:2 (1:0) Fonyód, 200 néző. Vezette: Róza. Fonyód : Fenyvesi Horváth I., Gyuricza, Landor, Boneváez, Si­pos. Vecserá, Horváth II. (Bi- csár), Zámbori, Nagy, Prokovics (Kocsis). Edző: Nagy Tibor. Nagyatád: Márkus (Kutnyák) — Simon, Varga, Grezsák (Lukács), Roznik, Czár, Hara, Pólyák, Bre- zovszki, Kovács, Ilics. Edző : Fuisz János. Az első negyedóra atádi fö­lénye után följavultak a fo- nyódiak, és vezetést szereztek. A szünet után 15 percen át ismét ellenállhatatlan volt a támadósoruk, s ekkor újabb három gólt szereztek. Góllö­vők: Vecsera (2), Nagy, Zám­bori, illetve Brezovszki, Ko­vács. Jók: Fenyvesi, Gyuri­cza, Vecsera, illetve Czár, Brezovszki, Kovács. Nagyatád ifi—Fonyód ifi 3:1. Zákányi Kálmán K. H. Vasutas—Csurgó 1:1 (1:1) Kaposvár, 100 néző. V.: Fo­dor J. Vasutas : Hörnyei — Szalai, Ber­kes, Kaszás, Harezos, Varga Gy., (Steller), Deák, Méreg, Varga I. (Kovács), Szrnka, Bakos. Edző: Laczkovics Lajos. Csurgó: Németh — Erdősi, Péntek, Polgár, Kovács J. , Hosszú I., Kasza, Bója (Ko­vács I), Harmadás, Hosszú II., Fo- szák (Nagy). Edző: Horváth Já­nos. Már az első percben veze­tést szereztek a vasutasok, utána azonban több helyzetét elügyetlenkedtek. A csurgóiak a szünet után javultak föl. Góllövők: Deák, illetve Pó­lyák (11-esből). Kaszást és Kovács I-et a 70. percben utánrúgásért kiállították. Jók: Szalai, Berkes, Bakos, illet­ve Péntek, Polgár, Kasza. K. Vasutas ifi—Csurgó ifi 2:2. Simon Ferenc Marcali—Kadarkút 5:1 (0:1) Marcali, 400 néző. Vezette: Ducsai. * Marcali: Bartha (Hajdú) — Fi- lagics, Kusz, Pék, Kiss, Sándor, Szántó, Domsa, Borsfái, Izsák, Ská- fár. Edző: Borsfái Géza. Kadar­kút: Monostori — Csernns, Gelen­csér, Schwindt, Szemán, Bakonyi I., Bakonyi II., Kiss, Horváth, Miovecz, Nagy (Mészáros). Edző: Matán József. Egy félidőn át alaposan rá­ijesztettek a kadarkútiak a hazaiakra. Vezető góljukon kívül ekkor két kapufát is lőttek. A szünet után magára talált a Marcali, és ellenáll­hatatlanul rohamozott. Gól­lövők: Izsák (3, 2-t 11-ésből), Borsfái, Sándor, illetve Hor­váth. Jók: Filagics, Kusz, Skáfár, Izsák, illetve Monos­tori, Csernus. Marcali ifi—Kadarkút ifi 0:2. Bősz Adóm Szőnyi SE—Lengyeltóti 3:0 (1:0) Taszár, 50 néző. V.: Hajdú. Szőnyi SE: Kaipl — Kalmár, Balogh, Hosszú (ileimrlch), Ko­lozsvári, várhelyi, Pintér. Hor­váth, Kovács (Gudalik), Sárkány, Riba. Edző: Balatoni Sándor. Len­gyeltóti: Bcnkő — Riba, smida, Hosszú, Balogh (Bene), Nagy, Bo- dó, Vasies (Komócsin), Gyurka, Pasztusics, Túli. Edző: Haszon La­jos. Jó iramú, közepes színvona­lú mérkőzés volt. A hazai csatárok szemfülessége és a lengyeltóti védők megingásai játszottak közre a végered­mény alakulásában. Góllö­vők: Sárkány (2), Riba. Jók: Kalmár, Kolozsvári, Várhelyi, Sárkány, illetve Túli. Lengyeltóti ifi—Szőnyi SE ifi 4:1. Vadas Tibor Latinca SE—Tab 2:0 (0:0) Marcali, 100 néző. V.: Per- ger. Latinca SE: Fodor — Balki, Ber­ki, Kádár, Tóth, Veimper, Pala­stes, Belicza, Bán (Móiius), Bélák, Ható. Edző: Kisborsó Imre. Tab: Kiss — Reichert, Mireider, Fehér­vári. Bán, Fias, Szabó Gy., Szabó G., Berki (Puha), Kovács Gy. ÍUI- reich), Vend). Edző: Czabula Mik­lós. Inkább küzdelem, mint já­ték folyt a mérkőzésen. Az el­ső félidőben a hazai támadók nagy hibaszázalékkal játszot­tak, a szünet után följavult a Latinca, de vezető gólját védelmi hibából szerezte. Gól- lövők: Menus, Kádár (11-es­ből). Jók: Fodor, Batki, Veim­per, illetve Reichert, Mirei­der, Szabó G. Rákóczi ifi II—Tab ifi 2:1. A bajnokság Giber állása: Károly 1. Marcali 17 15 1 1 59-19 sí 2. Táncsics SE i: 14 2 1 65-13 Si 3. Vasas 17 11 3 3 58-29 25 4. Nagyatád 17 10 2 5 28-15 22 5. Latinca SE 17 9 1 7 46-33 19 6. B.-lelle 17 9 1 7 34-28 19 7. Tab 17 7 3 7 35-28 17 8. Kadarkút 17 6 3 8 35-36 15 9. Fonyód 17 6 3 8 37-51 15 10. Somogyszob 17 5 3 9 28-32 13 11. Csi'rgó 17 5 3 9 27-33 is 12. K. Vasutas 17 4 5 8 23-34 18 13. B.-boglár 17 5 2 10 26-40 12 14. Lengyeltóti 17 6 • 11 28-50 12 15. Szőnyi SE 17 4 2 11 17-45 10 16. Gyékényes 17 2 2 13 22-82 6 A HÉT VÁLOGATOTTJA: Fenyvesi (Fonyód), — Fila­gics (MSE), Gyuricza (Fo­nyód), Berkes (KH. Vasutas), Péntek (Csurgó), Csepreg i (Balatonlelle), Borbély (Va­sas), Molnár (Vasas), Ernyes (Vasas). Kiss A. (Vasas), Sár­kány (Szőnyi SE). ML VESZETI SZEMLE A csurgói meglepetés Vannak járások, amelyek­ben évek óta nem volt előre­lendülés az amatőrmozgalom­ban. Ügy látszik, nincs élet­revaló produkció, vállalkozó kedvű szereplő. Aztán egyik évről a másikra megkétszere­ződik a fellépők száma, a mű­vészeti szemlén új értékek kerülnek elő, a hagyományőr­zők visznek színpadra eddig ismeretlen folklórt, diákok kamaraegyüttesei versenge­nek egymással. A nagyatádi járás évekig azok közé tarto­zott, ahol nem volt túlságosan nagy a szereplőgárda. A hét végén megtartott járási szem­le, melyet a csurgói művelő­dési házban rendeztek, meg­lepetéssel szolgált. Hagyományőrzők A népes szereplőgárda több­ségét Csurgó környéke adta. A folklór őrzői, ismerői között nem okozott meglepetést pél­dául a berzenceiek több rész­ből álló gazdag anyaga: a kö­zelmúltban találkozhattunk a Zászlós lakodalommal a tele­vízióban, ebből részleteket be­mutatni tulajdonképpen nem is volt nagy dolog. Ök azon­ban nem álltak.meg műsoruk bemutatásánál, vagy annál, hogy Sántha Vendelnét, a szemlék nagy szeretettel foga­dott szereplőjét ismét fellép­tessék. A sorban ott volt az utánpótlás: a fiatalokból álló tánckar, mely a megye nép­táncmozgalmának is ígéretes része. Nemcsak berzencei mo­tívumokat mutattak be; jól sikerült kalocsai lánytánccal, a fiúk pedig verbunkkal lep­ték meg a közönséget. Asz- szonykórusuk ismert — a kö­zönség nagyon szívesen hall­gatta meg a megye egyik leg­szebben éneklő csoportját — külön ki kell emelnünk Né- zics Józsefné szólóját. Vele nem nagyon találkozhattunk még: jó lenne minél több­ször látni a bemutatókon. Ugyancsak meglepetést szer­zett a báromfai Radák Jó­zsefné, akit még nem hallot­tunk a bemutatókon. Ismeret­len summásdalokat mutatott be tiszta, szép előadásban. Itt kell megjegyeznünk, hogy Há­romfa nagyon kitett magáért. A községből még népdalének- lő csoport és beatzenekar lé­pett föl. A szentaiak rövid, de na­gyon hatásos összeállítással kerültek a járási bemutatóra: regölővei. Ezt — szépen, tisz­tán — fiatalok adták elő. Idős adatközlőtől tanulták, és őr­zik a kiveszőben levő műfajt. A pogányszentpéteriek jöt­tek a szemlére legnagyobb létszámmal. Vezetőjük, Pintér István múzeumban őrzött ta­nulmányait —• amelyeket a községben gyűjtött — elevení­tették meg. Az együttes még csak mostanában alakult, tag­jai többségükben idős embe­rek. Olyanok, akik még ma­guk is regöltek, köszöntöttek húsvétikor, újévkor. Amit szín­padra vittek, az nemrég még életük egy része volt. Való­színűleg azért sikerült olyan élethűen az összeállítás a ré­gi Pogár.yszentpéter minden­napjaiból. Egy együttest kell még megemlítenünk ebben a kate­góriában: a taranyit. Ök, el­lentétben a pogányszentpéte- riekkel, minden hagyomány, helyi anyag nélkül csináltak néptáncegyüttest. Első fellé­pésük ígéretes. Énekesek, kórusok Két évvel ezelőtt nem volt számottevő énekkar Csurgón. A mostani szemlén kettővel is találkoztunk ugyanonnan ; a gimnázium és óvónői szakkö­zépiskolából. A középiskola zenei életének felien ' üléséről és kisugárzó hatásáról eddig is hallhattunk. A szemle volt az a fórum, amelyen bebizo­nyosodott: komoly értéket képviselnek. Az iskola nagy létszámú női karát Panker Zoltán vezényelte, kitűnő ka­marakórusát Pintér József. A* utóbbi tagjai óvónőjelöltek. Bemutatkozott egy ugyancsak átlagon felüli énekkultúrával rendelkező négyes : Tüitö Györgyi, Bazsonyi Hona, Ra­dies Ilona, Szabó Éva. Mellettük voltak még furu­lyakettős, zongoraszólók. Kü­lön említjük Kevy Ágota, szó­lóját. ő a magas színvonalon játszó középiskolások közül is kiemelkedett. A szemle zenei részére erő­sen rányomta bélyegét a ne­velés, melyet az iskolában kapnak. És ha már arról be­szélünk, hogy kinek milyen szerepe van szűkebb pátriájá­ban, nem hagyhatjuk figyel­men kívül: a csurgói gimna­zisták, óvónőjelöltek elsősor­ban r-'m a szemlére készül­nek. Állandó szeraplői a csur­gói és környékbeli rendezvé­nyeknek. Somogy déli részé­nek zenei alapjait alkotják. Kutasról jött még énekkar, amelv elsősorban népdalének- lő asszonykórus. Lassan túl­lép a népdalok egyszólamú megszólaltatásán. Ami hiányzott A járási bemutatón az ama­tőr művészeti mozgalomnak sok szereplője vett részt. Meg­mutatkozott, hogy fellendül, erősödik a mozgalom, több színvonalas műsor kerekedik az összeállításokból. Azonban egv kicsit egysíkú volt. A folklór, a hag”ományőrzés nagy sikerű eredményei mel­lett egy kicsit háttérbe szorult például a versmondás. Mind­össze két szavalót hallottunk. Kár lenne, ha a vers vagy a próza teljesen eltűnne a mű­vészeti szemlékről. A bemuta­tó az irodalmi színpadot is nélkülözte. A gimnázium tud­ja, hogy elsősorban rá vár ennek megalakítása is. Bár egyáltalán nem szükségsze-ű, hogy elsőiként oktatási intéz­ményben jöhet létre. Simon Márta A mecénás: az ifjúsági mozgalom A kaposvári Kefe- és Mű­anyagipari Vállalat Martos Flóra KISZ-alapszervezete pályázati felhívással juttatta kifejezésre, hogy megbecsüli a megyében dolgozó tehetsé­ges fiatalokat, azaz: egyfajta szerepet vállalt a műkedvelők támogatásában. Pontosítsuk: ebből a megbecsülésből azok­nak jut, akik a képző- és iparművészet valamely ágát kedvelik, s a szó nemes értel­mében műkedvelők, vagy — ha úgy tetszik — amatőrök. Az ilyen feladatvállalások az ügy, mármint a műkedvelő, az amatőrmozgalom segítsé­gére lehetnek, hisz a Martos Flóra KISZ-alapszervezet megnyerte a vállalat támoga­tását is, s ez további ösztön­zője lehet az eredményes te­vékenységnek. A tehetséges fiataloké az amatőrmozgalom egésze anélkül, hogy kiszorí­tanák a széles területről a KISZ-korosztályon túliakat. A jövő mindenképpen az, hogy az ifjúság érettebb, hoz­záértőbb közönsége legyen a mai művészetnek, s természe­tesen az elmúlt korokénak is. Ez legalább annyira nevelési feladat, mint a tehetség ápo­lása. Ebben nagy szerepe van a KISZ-nek. A tegnapi zsűrizés után már többet mondhatunk a pá­lyázatról. A mikor ennyire fényes és még lombtalan a ta­vasz, a falusi udvarok minden zuga feltárul a szem­nek. Bodzabokrok alja. keríté­sek töve, ólak mögötti siká­tor, megannyi, máskor sze­mérmesen rejtőzködő, árnyak­kal takart helye a portának, ahol végelgyengülésben elhalt gazdasági eszközök korhadoz- nak. Ez a lemeztelenítő, fe­hér fény most felnagyítja a deszkák repedéseit, a rozsdás részeket a vasfelületeken, erős kontrasztban mutatja az ősi jobbágy fundusra épített ga- rázsos ház fehér ajtói, hab­könnyű ablakfüggönyei mel­lett a hátsó udvar zugaiba te­metkezett, csontig levetkőzte­tett múltat. A Móricz Zsigmond által megírt magyar ebédekre em­lékeztető trakta és a szak­szerűen hűtött, jóféle italok után — vasárnapi vendégség­ben — valahogy jólesik a hát­só udvar múzeumcsendje. In­kább lézengés ez, mint séta, meditációra késztető magány az elhagyatottságban enyésző tárgyak között. Egészen közel lépek hozzájuk, szépen sor­ban, ahogy a kemény ragyo­gás felmutatja őket. s jegy­zetfüzetem híján emlékeze­tembe írom a nevüket. Mert ha hasznuk már nincs is, de nevük még van, s tudom, lesz idő, amikor a nevük is Hátsó udvar kihull a köznyelvből. Egyéb­ként nincs rajtuk semmi kü­lönös. A néprajzos bizonyára egykedvűen menne el mellet­tük, annyira érdektelenek. Itt nincs cifra ösztöke, tükrös járom vagy bugyogakorsó. Jellegzetes' népi motívumok sincsenek, csak néhány egy­másra roskadt kocsikerék he­ver a kerítés mellett, és egy derékba tört, elnyűtt kapa nyugszik a disznóól és az ár­nyékszék között. Azután látok még félig elégett sütőlapátot, kocsirudat, redves, fekete szalmába süppedt tragacsot, elaggott ólajtót és porhanyós- sá korhadt mestergerendát, amelyre annak idején elfeled­ték fölvésni az építő nevének kezdőbetűit. Talán ez a kimustrált ge­renda a legrégebbi a hátsó udvar tárgyai között, a többi nem idősebb nálam, a porta néhai gazdájánál pedig sok­kal fiatalabb mindegyik. A kemény tavaszi fényben nem is látok más lábnyomot kö­rülöttünk, mint a gazdáét — a garázsos ház lakóinak ap­jáét —, aki immár három esz­tendeje halott. Csakis öt idé­zik ezek a romok, s azt a parasztgenerációt, amelyik a zsellér- vagy cselédsor kátyú­jából kilábolva újgazdaként ment el egykor a bognárhoz, kocsikereket vagy tragacsot csináltatni. Az ő gondjuk, bol­dogságuk izgat most engem; akiket az évezredekben gon­dolkodó történelem rövid éle­tükben kétszer állított gyö­nyörű, de kemény próba elé, amellyel egy-egy korszak zá­rult, illetve kezdődött a ma­gyar faluban. S egyik kor­szakban sem volt elég más­ként és jobban dolgozniuk, mint régebben, hanem más­ként és jobban kellett gon­dolkodniuk is. Mert a földhöz juttatott nincstelennek újgaz­dává, az egyéni parasztnak pedig szövetkezeti gazdává kellett nőnie a szó tiszta ér­telmében. S ez nemcsak at­tól függött, hogy meg tudta-e teremteni a gazdálkodás kü­lönböző feltételeit. Például újgazda korában volt-e iga­vonó állata, szekere, ekéje, boronája? Azaz a lehetőségek­hez képest elég gyorsan meg­szerezte-e a szükséges eszkö­zöket. Azután: az egykori új­gazda gondja nem volt na­gyobb a későbbi tsz-tagénál. aki egykor verítékezve töp­rengett a belépési nyilatkozat fölött. És mégis ... Tágult kö­rülötte a határ, tágult a lá­tóköre, nőttek a feladatok, ehhez igazodott gondolkodás­módja is. És most hulldogál, lassan elmúlik ez a nemzedék. Azt hiszem, ők küzdöttek, dolgoz­tak legtöbbet a mai faluért, nekik adatott meg a legke­ményebb munka és az áldo­zatvállalás történelmi jelen­tősége a következő nemzedé­kekért. Ugyanakkor a sok-sok letaposott ős után ők örülhet­tek az első kaszasuhintásnak is, amely a saját földjükön villámlott, az első lónak, sze­kérnek, mely az övék volt, az első kombájnnak, mely a ve­rejtékpazarló nyarak ellen vonult fel ámuló tekintetük előtt, ök «-rongyos Szabó«- ként kezdték, s híg rántott le­vessel indultak valaha kaszál­ni, de megérték a módos asz­talok tyúkleveseit, töltött ká­posztáit, a hűtőszekrényben párásodó borosüvegeket is. Megérték fiaik motorbicikli­jét, unokáik autóját. városi öröklakást, az ősi fundusokon felépült verandás házakat. De lassan fogy adóznak ... Viszi őket a fényes tavasz, a párás ősz, ők meg a hátsó udvar korhadozó tárgyainak nevét és történetét viszik magukkal mindörökre. Szapudi András Gratulálunk azoknak, akik a műkedvelésnek rangot ad­va, az elismerésben is osztoz­hatnak a tegnap megnyílt ki­állításon látható munkáikkal. Az alkotások és a jutalmak összhangban vannak. Még sincs minden rendben, s ez a pályázat meghirdetésének módjával függ össze. Nem tu­dom, hogyan és kikhez jutott el a pályázati felhívás, azt viszont láttam, hogy a sereg­szemle legföljebb a somogyi amatőrmozgalom «szakasz­bemutatója«. Jó, hogy a moz­galom ismerői is izgultak a jeligés borítékok felbontása­kor: kit illet a dicséret, a ju­talom, mert új tehetségekre derült fény. A mecénás mégis akkor végzi jól a dolgát, ha összefüggéseiben ismeri és — ismeri el — a teljesítménye­ket. Márpedig ez a bemutató nem érzékelteti a somogyi amatőr alkotótábor munkás­ságát. E diszharmónia köny- nyen kiküszöbölhető — és ed­dig is lett volna mód rá —, ha a megyei és a városi KISZ-bizottság idejében fi­gyelmezteti a vállalati alap­szervezetet a megyei amatőr szakbizottság jelenlétének fontosságára a pályázat meg­hirdetésében, széles körű megszer vezésében. A vállalat és a KlSZ-alap- szervezet jó ügy szolgálatá­ban áll, ezt hangsúlyozom, de támogatásra, segítségre van szüksége, hogy betölthesse az amatőrmozgalom támogatójá­nak szerepét. Ez a KISZ-alapszervezet tegnap délután abban a ki­tüntetésben részesült, hogy átvehette a KISZ KB zászla­ját, melyet először ebben az évben adnak át a kiváló alap­szervezetnek. Végül a pályázat eredmé­nyeiről: a kiállítók — a je­lentkezőknek a fele! — mind­egyike értékes könyvjutalmat kap. Gosztonyi Zoltán (Ka­posvár), Tóth János (Kapós- újlak), Gerőházi Beáta (Ta­szár), Várai Lajos (Siófok) ezer, illetve nyolcszáz-nyolc- száz forint jutalmat is kap. H. 8. i ! lem, s ebből ötöt nyertek meg -1 a kaposváriak, i : VBKM VASAS—FTC 13:12 -1 Gy.: Diószegi (5), Boldizsár I (4), Váradi (2), Harkányi, í Horváthné (1—1). illetve Mong I (4), Urbán, Farkas (3—3), I Balner (2).

Next

/
Oldalképek
Tartalom