Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-22 / 68. szám
Nagy küzdelem — értékes győzelem Hitka izgalmas és vátloza- tos találkozókat láthattak azok, akik vasárnap délelőtt megtekintették a Vasas—FTC NB I-es asztalitenisz-mérkőzést. A kaposváriaknak még sohasem sikerült legyőzniük a budapestieket. Ezúttal azonban — mint Végh János edző a találkozó előtt mondotta — lenne esélyük javítani a negatív mérlegen. Mindvégig fej-fej mellett haladt a két csapat, 3:3-tól kezdve egészen 12:12-ig. A találkozó sorsát eldöntő mérkőzésen Diószeginek Balnert kellett legyőznie. Feszült izgalom kísérte ezt a mérkőzést; az első játszmát a kaposvári, a másodikat ferencvárosi asztaliteniszező nyerte. A döntő játszmában Diószegi volt idegileg jobban rendben, s megszületett a szép siker. A csapatból Diószegi játéka emelkedett ki: mind az öt mérkőzését megnyerte. Döntőnek bizonyult, hogy sikerült neki legyőznie a ferencvárosiak legjobbját, Mongót. Boldizsár ezúttal is kitűnően játszott, s négyszer nyert. A többiek is megtették a magukét. Tíz mérkőzésen három játszmában dőlt el a küzdeA Marcali SE veiie át a vezetést a megyei labdarúgo-bajnoksásiian Női asiíj/itenisz NB I Három Vasas-versenyző az asztalnál. Az előtérben Diószegi, középen Horváthné, hátul Boldizsár. (Folytatás a 4. oldalról) Fonyód—Nagyatád 4:2 (1:0) Fonyód, 200 néző. Vezette: Róza. Fonyód : Fenyvesi Horváth I., Gyuricza, Landor, Boneváez, Sipos. Vecserá, Horváth II. (Bi- csár), Zámbori, Nagy, Prokovics (Kocsis). Edző: Nagy Tibor. Nagyatád: Márkus (Kutnyák) — Simon, Varga, Grezsák (Lukács), Roznik, Czár, Hara, Pólyák, Bre- zovszki, Kovács, Ilics. Edző : Fuisz János. Az első negyedóra atádi fölénye után följavultak a fo- nyódiak, és vezetést szereztek. A szünet után 15 percen át ismét ellenállhatatlan volt a támadósoruk, s ekkor újabb három gólt szereztek. Góllövők: Vecsera (2), Nagy, Zámbori, illetve Brezovszki, Kovács. Jók: Fenyvesi, Gyuricza, Vecsera, illetve Czár, Brezovszki, Kovács. Nagyatád ifi—Fonyód ifi 3:1. Zákányi Kálmán K. H. Vasutas—Csurgó 1:1 (1:1) Kaposvár, 100 néző. V.: Fodor J. Vasutas : Hörnyei — Szalai, Berkes, Kaszás, Harezos, Varga Gy., (Steller), Deák, Méreg, Varga I. (Kovács), Szrnka, Bakos. Edző: Laczkovics Lajos. Csurgó: Németh — Erdősi, Péntek, Polgár, Kovács J. , Hosszú I., Kasza, Bója (Kovács I), Harmadás, Hosszú II., Fo- szák (Nagy). Edző: Horváth János. Már az első percben vezetést szereztek a vasutasok, utána azonban több helyzetét elügyetlenkedtek. A csurgóiak a szünet után javultak föl. Góllövők: Deák, illetve Pólyák (11-esből). Kaszást és Kovács I-et a 70. percben utánrúgásért kiállították. Jók: Szalai, Berkes, Bakos, illetve Péntek, Polgár, Kasza. K. Vasutas ifi—Csurgó ifi 2:2. Simon Ferenc Marcali—Kadarkút 5:1 (0:1) Marcali, 400 néző. Vezette: Ducsai. * Marcali: Bartha (Hajdú) — Fi- lagics, Kusz, Pék, Kiss, Sándor, Szántó, Domsa, Borsfái, Izsák, Ská- fár. Edző: Borsfái Géza. Kadarkút: Monostori — Csernns, Gelencsér, Schwindt, Szemán, Bakonyi I., Bakonyi II., Kiss, Horváth, Miovecz, Nagy (Mészáros). Edző: Matán József. Egy félidőn át alaposan ráijesztettek a kadarkútiak a hazaiakra. Vezető góljukon kívül ekkor két kapufát is lőttek. A szünet után magára talált a Marcali, és ellenállhatatlanul rohamozott. Góllövők: Izsák (3, 2-t 11-ésből), Borsfái, Sándor, illetve Horváth. Jók: Filagics, Kusz, Skáfár, Izsák, illetve Monostori, Csernus. Marcali ifi—Kadarkút ifi 0:2. Bősz Adóm Szőnyi SE—Lengyeltóti 3:0 (1:0) Taszár, 50 néző. V.: Hajdú. Szőnyi SE: Kaipl — Kalmár, Balogh, Hosszú (ileimrlch), Kolozsvári, várhelyi, Pintér. Horváth, Kovács (Gudalik), Sárkány, Riba. Edző: Balatoni Sándor. Lengyeltóti: Bcnkő — Riba, smida, Hosszú, Balogh (Bene), Nagy, Bo- dó, Vasies (Komócsin), Gyurka, Pasztusics, Túli. Edző: Haszon Lajos. Jó iramú, közepes színvonalú mérkőzés volt. A hazai csatárok szemfülessége és a lengyeltóti védők megingásai játszottak közre a végeredmény alakulásában. Góllövők: Sárkány (2), Riba. Jók: Kalmár, Kolozsvári, Várhelyi, Sárkány, illetve Túli. Lengyeltóti ifi—Szőnyi SE ifi 4:1. Vadas Tibor Latinca SE—Tab 2:0 (0:0) Marcali, 100 néző. V.: Per- ger. Latinca SE: Fodor — Balki, Berki, Kádár, Tóth, Veimper, Palastes, Belicza, Bán (Móiius), Bélák, Ható. Edző: Kisborsó Imre. Tab: Kiss — Reichert, Mireider, Fehérvári. Bán, Fias, Szabó Gy., Szabó G., Berki (Puha), Kovács Gy. ÍUI- reich), Vend). Edző: Czabula Miklós. Inkább küzdelem, mint játék folyt a mérkőzésen. Az első félidőben a hazai támadók nagy hibaszázalékkal játszottak, a szünet után följavult a Latinca, de vezető gólját védelmi hibából szerezte. Gól- lövők: Menus, Kádár (11-esből). Jók: Fodor, Batki, Veimper, illetve Reichert, Mireider, Szabó G. Rákóczi ifi II—Tab ifi 2:1. A bajnokság Giber állása: Károly 1. Marcali 17 15 1 1 59-19 sí 2. Táncsics SE i: 14 2 1 65-13 Si 3. Vasas 17 11 3 3 58-29 25 4. Nagyatád 17 10 2 5 28-15 22 5. Latinca SE 17 9 1 7 46-33 19 6. B.-lelle 17 9 1 7 34-28 19 7. Tab 17 7 3 7 35-28 17 8. Kadarkút 17 6 3 8 35-36 15 9. Fonyód 17 6 3 8 37-51 15 10. Somogyszob 17 5 3 9 28-32 13 11. Csi'rgó 17 5 3 9 27-33 is 12. K. Vasutas 17 4 5 8 23-34 18 13. B.-boglár 17 5 2 10 26-40 12 14. Lengyeltóti 17 6 • 11 28-50 12 15. Szőnyi SE 17 4 2 11 17-45 10 16. Gyékényes 17 2 2 13 22-82 6 A HÉT VÁLOGATOTTJA: Fenyvesi (Fonyód), — Filagics (MSE), Gyuricza (Fonyód), Berkes (KH. Vasutas), Péntek (Csurgó), Csepreg i (Balatonlelle), Borbély (Vasas), Molnár (Vasas), Ernyes (Vasas). Kiss A. (Vasas), Sárkány (Szőnyi SE). ML VESZETI SZEMLE A csurgói meglepetés Vannak járások, amelyekben évek óta nem volt előrelendülés az amatőrmozgalomban. Ügy látszik, nincs életrevaló produkció, vállalkozó kedvű szereplő. Aztán egyik évről a másikra megkétszereződik a fellépők száma, a művészeti szemlén új értékek kerülnek elő, a hagyományőrzők visznek színpadra eddig ismeretlen folklórt, diákok kamaraegyüttesei versengenek egymással. A nagyatádi járás évekig azok közé tartozott, ahol nem volt túlságosan nagy a szereplőgárda. A hét végén megtartott járási szemle, melyet a csurgói művelődési házban rendeztek, meglepetéssel szolgált. Hagyományőrzők A népes szereplőgárda többségét Csurgó környéke adta. A folklór őrzői, ismerői között nem okozott meglepetést például a berzenceiek több részből álló gazdag anyaga: a közelmúltban találkozhattunk a Zászlós lakodalommal a televízióban, ebből részleteket bemutatni tulajdonképpen nem is volt nagy dolog. Ök azonban nem álltak.meg műsoruk bemutatásánál, vagy annál, hogy Sántha Vendelnét, a szemlék nagy szeretettel fogadott szereplőjét ismét felléptessék. A sorban ott volt az utánpótlás: a fiatalokból álló tánckar, mely a megye néptáncmozgalmának is ígéretes része. Nemcsak berzencei motívumokat mutattak be; jól sikerült kalocsai lánytánccal, a fiúk pedig verbunkkal lepték meg a közönséget. Asz- szonykórusuk ismert — a közönség nagyon szívesen hallgatta meg a megye egyik legszebben éneklő csoportját — külön ki kell emelnünk Né- zics Józsefné szólóját. Vele nem nagyon találkozhattunk még: jó lenne minél többször látni a bemutatókon. Ugyancsak meglepetést szerzett a báromfai Radák Józsefné, akit még nem hallottunk a bemutatókon. Ismeretlen summásdalokat mutatott be tiszta, szép előadásban. Itt kell megjegyeznünk, hogy Háromfa nagyon kitett magáért. A községből még népdalének- lő csoport és beatzenekar lépett föl. A szentaiak rövid, de nagyon hatásos összeállítással kerültek a járási bemutatóra: regölővei. Ezt — szépen, tisztán — fiatalok adták elő. Idős adatközlőtől tanulták, és őrzik a kiveszőben levő műfajt. A pogányszentpéteriek jöttek a szemlére legnagyobb létszámmal. Vezetőjük, Pintér István múzeumban őrzött tanulmányait —• amelyeket a községben gyűjtött — elevenítették meg. Az együttes még csak mostanában alakult, tagjai többségükben idős emberek. Olyanok, akik még maguk is regöltek, köszöntöttek húsvétikor, újévkor. Amit színpadra vittek, az nemrég még életük egy része volt. Valószínűleg azért sikerült olyan élethűen az összeállítás a régi Pogár.yszentpéter mindennapjaiból. Egy együttest kell még megemlítenünk ebben a kategóriában: a taranyit. Ök, ellentétben a pogányszentpéte- riekkel, minden hagyomány, helyi anyag nélkül csináltak néptáncegyüttest. Első fellépésük ígéretes. Énekesek, kórusok Két évvel ezelőtt nem volt számottevő énekkar Csurgón. A mostani szemlén kettővel is találkoztunk ugyanonnan ; a gimnázium és óvónői szakközépiskolából. A középiskola zenei életének felien ' üléséről és kisugárzó hatásáról eddig is hallhattunk. A szemle volt az a fórum, amelyen bebizonyosodott: komoly értéket képviselnek. Az iskola nagy létszámú női karát Panker Zoltán vezényelte, kitűnő kamarakórusát Pintér József. A* utóbbi tagjai óvónőjelöltek. Bemutatkozott egy ugyancsak átlagon felüli énekkultúrával rendelkező négyes : Tüitö Györgyi, Bazsonyi Hona, Radies Ilona, Szabó Éva. Mellettük voltak még furulyakettős, zongoraszólók. Külön említjük Kevy Ágota, szólóját. ő a magas színvonalon játszó középiskolások közül is kiemelkedett. A szemle zenei részére erősen rányomta bélyegét a nevelés, melyet az iskolában kapnak. És ha már arról beszélünk, hogy kinek milyen szerepe van szűkebb pátriájában, nem hagyhatjuk figyelmen kívül: a csurgói gimnazisták, óvónőjelöltek elsősorban r-'m a szemlére készülnek. Állandó szeraplői a csurgói és környékbeli rendezvényeknek. Somogy déli részének zenei alapjait alkotják. Kutasról jött még énekkar, amelv elsősorban népdalének- lő asszonykórus. Lassan túllép a népdalok egyszólamú megszólaltatásán. Ami hiányzott A járási bemutatón az amatőr művészeti mozgalomnak sok szereplője vett részt. Megmutatkozott, hogy fellendül, erősödik a mozgalom, több színvonalas műsor kerekedik az összeállításokból. Azonban egv kicsit egysíkú volt. A folklór, a hag”ományőrzés nagy sikerű eredményei mellett egy kicsit háttérbe szorult például a versmondás. Mindössze két szavalót hallottunk. Kár lenne, ha a vers vagy a próza teljesen eltűnne a művészeti szemlékről. A bemutató az irodalmi színpadot is nélkülözte. A gimnázium tudja, hogy elsősorban rá vár ennek megalakítása is. Bár egyáltalán nem szükségsze-ű, hogy elsőiként oktatási intézményben jöhet létre. Simon Márta A mecénás: az ifjúsági mozgalom A kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat Martos Flóra KISZ-alapszervezete pályázati felhívással juttatta kifejezésre, hogy megbecsüli a megyében dolgozó tehetséges fiatalokat, azaz: egyfajta szerepet vállalt a műkedvelők támogatásában. Pontosítsuk: ebből a megbecsülésből azoknak jut, akik a képző- és iparművészet valamely ágát kedvelik, s a szó nemes értelmében műkedvelők, vagy — ha úgy tetszik — amatőrök. Az ilyen feladatvállalások az ügy, mármint a műkedvelő, az amatőrmozgalom segítségére lehetnek, hisz a Martos Flóra KISZ-alapszervezet megnyerte a vállalat támogatását is, s ez további ösztönzője lehet az eredményes tevékenységnek. A tehetséges fiataloké az amatőrmozgalom egésze anélkül, hogy kiszorítanák a széles területről a KISZ-korosztályon túliakat. A jövő mindenképpen az, hogy az ifjúság érettebb, hozzáértőbb közönsége legyen a mai művészetnek, s természetesen az elmúlt korokénak is. Ez legalább annyira nevelési feladat, mint a tehetség ápolása. Ebben nagy szerepe van a KISZ-nek. A tegnapi zsűrizés után már többet mondhatunk a pályázatról. A mikor ennyire fényes és még lombtalan a tavasz, a falusi udvarok minden zuga feltárul a szemnek. Bodzabokrok alja. kerítések töve, ólak mögötti sikátor, megannyi, máskor szemérmesen rejtőzködő, árnyakkal takart helye a portának, ahol végelgyengülésben elhalt gazdasági eszközök korhadoz- nak. Ez a lemeztelenítő, fehér fény most felnagyítja a deszkák repedéseit, a rozsdás részeket a vasfelületeken, erős kontrasztban mutatja az ősi jobbágy fundusra épített ga- rázsos ház fehér ajtói, habkönnyű ablakfüggönyei mellett a hátsó udvar zugaiba temetkezett, csontig levetkőztetett múltat. A Móricz Zsigmond által megírt magyar ebédekre emlékeztető trakta és a szakszerűen hűtött, jóféle italok után — vasárnapi vendégségben — valahogy jólesik a hátsó udvar múzeumcsendje. Inkább lézengés ez, mint séta, meditációra késztető magány az elhagyatottságban enyésző tárgyak között. Egészen közel lépek hozzájuk, szépen sorban, ahogy a kemény ragyogás felmutatja őket. s jegyzetfüzetem híján emlékezetembe írom a nevüket. Mert ha hasznuk már nincs is, de nevük még van, s tudom, lesz idő, amikor a nevük is Hátsó udvar kihull a köznyelvből. Egyébként nincs rajtuk semmi különös. A néprajzos bizonyára egykedvűen menne el mellettük, annyira érdektelenek. Itt nincs cifra ösztöke, tükrös járom vagy bugyogakorsó. Jellegzetes' népi motívumok sincsenek, csak néhány egymásra roskadt kocsikerék hever a kerítés mellett, és egy derékba tört, elnyűtt kapa nyugszik a disznóól és az árnyékszék között. Azután látok még félig elégett sütőlapátot, kocsirudat, redves, fekete szalmába süppedt tragacsot, elaggott ólajtót és porhanyós- sá korhadt mestergerendát, amelyre annak idején elfeledték fölvésni az építő nevének kezdőbetűit. Talán ez a kimustrált gerenda a legrégebbi a hátsó udvar tárgyai között, a többi nem idősebb nálam, a porta néhai gazdájánál pedig sokkal fiatalabb mindegyik. A kemény tavaszi fényben nem is látok más lábnyomot körülöttünk, mint a gazdáét — a garázsos ház lakóinak apjáét —, aki immár három esztendeje halott. Csakis öt idézik ezek a romok, s azt a parasztgenerációt, amelyik a zsellér- vagy cselédsor kátyújából kilábolva újgazdaként ment el egykor a bognárhoz, kocsikereket vagy tragacsot csináltatni. Az ő gondjuk, boldogságuk izgat most engem; akiket az évezredekben gondolkodó történelem rövid életükben kétszer állított gyönyörű, de kemény próba elé, amellyel egy-egy korszak zárult, illetve kezdődött a magyar faluban. S egyik korszakban sem volt elég másként és jobban dolgozniuk, mint régebben, hanem másként és jobban kellett gondolkodniuk is. Mert a földhöz juttatott nincstelennek újgazdává, az egyéni parasztnak pedig szövetkezeti gazdává kellett nőnie a szó tiszta értelmében. S ez nemcsak attól függött, hogy meg tudta-e teremteni a gazdálkodás különböző feltételeit. Például újgazda korában volt-e igavonó állata, szekere, ekéje, boronája? Azaz a lehetőségekhez képest elég gyorsan megszerezte-e a szükséges eszközöket. Azután: az egykori újgazda gondja nem volt nagyobb a későbbi tsz-tagénál. aki egykor verítékezve töprengett a belépési nyilatkozat fölött. És mégis ... Tágult körülötte a határ, tágult a látóköre, nőttek a feladatok, ehhez igazodott gondolkodásmódja is. És most hulldogál, lassan elmúlik ez a nemzedék. Azt hiszem, ők küzdöttek, dolgoztak legtöbbet a mai faluért, nekik adatott meg a legkeményebb munka és az áldozatvállalás történelmi jelentősége a következő nemzedékekért. Ugyanakkor a sok-sok letaposott ős után ők örülhettek az első kaszasuhintásnak is, amely a saját földjükön villámlott, az első lónak, szekérnek, mely az övék volt, az első kombájnnak, mely a verejtékpazarló nyarak ellen vonult fel ámuló tekintetük előtt, ök «-rongyos Szabó«- ként kezdték, s híg rántott levessel indultak valaha kaszálni, de megérték a módos asztalok tyúkleveseit, töltött káposztáit, a hűtőszekrényben párásodó borosüvegeket is. Megérték fiaik motorbiciklijét, unokáik autóját. városi öröklakást, az ősi fundusokon felépült verandás házakat. De lassan fogy adóznak ... Viszi őket a fényes tavasz, a párás ősz, ők meg a hátsó udvar korhadozó tárgyainak nevét és történetét viszik magukkal mindörökre. Szapudi András Gratulálunk azoknak, akik a műkedvelésnek rangot adva, az elismerésben is osztozhatnak a tegnap megnyílt kiállításon látható munkáikkal. Az alkotások és a jutalmak összhangban vannak. Még sincs minden rendben, s ez a pályázat meghirdetésének módjával függ össze. Nem tudom, hogyan és kikhez jutott el a pályázati felhívás, azt viszont láttam, hogy a seregszemle legföljebb a somogyi amatőrmozgalom «szakaszbemutatója«. Jó, hogy a mozgalom ismerői is izgultak a jeligés borítékok felbontásakor: kit illet a dicséret, a jutalom, mert új tehetségekre derült fény. A mecénás mégis akkor végzi jól a dolgát, ha összefüggéseiben ismeri és — ismeri el — a teljesítményeket. Márpedig ez a bemutató nem érzékelteti a somogyi amatőr alkotótábor munkásságát. E diszharmónia köny- nyen kiküszöbölhető — és eddig is lett volna mód rá —, ha a megyei és a városi KISZ-bizottság idejében figyelmezteti a vállalati alapszervezetet a megyei amatőr szakbizottság jelenlétének fontosságára a pályázat meghirdetésében, széles körű megszer vezésében. A vállalat és a KlSZ-alap- szervezet jó ügy szolgálatában áll, ezt hangsúlyozom, de támogatásra, segítségre van szüksége, hogy betölthesse az amatőrmozgalom támogatójának szerepét. Ez a KISZ-alapszervezet tegnap délután abban a kitüntetésben részesült, hogy átvehette a KISZ KB zászlaját, melyet először ebben az évben adnak át a kiváló alapszervezetnek. Végül a pályázat eredményeiről: a kiállítók — a jelentkezőknek a fele! — mindegyike értékes könyvjutalmat kap. Gosztonyi Zoltán (Kaposvár), Tóth János (Kapós- újlak), Gerőházi Beáta (Taszár), Várai Lajos (Siófok) ezer, illetve nyolcszáz-nyolc- száz forint jutalmat is kap. H. 8. i ! lem, s ebből ötöt nyertek meg -1 a kaposváriak, i : VBKM VASAS—FTC 13:12 -1 Gy.: Diószegi (5), Boldizsár I (4), Váradi (2), Harkányi, í Horváthné (1—1). illetve Mong I (4), Urbán, Farkas (3—3), I Balner (2).
