Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
Számviteli fegyelem és értéktermelés Tapasztalatok — tanulságokkal Hét faluval együttműködve A gyékényesi „társbérlet" Nyolcvankét mezőgazdasági termelőszövetkezettől, továbbá a Háromfai Sertéskombináttól és a Ka-hyb vállalkozástól érkeztek a tavalyi gazdálkodást tükröző mérleg- beszámolók, az adóbevallások, illetve a mérlegbeszámolóból készített gyorsjelentések a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának Somogy megyei Hivatalához. A zárások értékeléséről kértünk tájékoztatást Farkas Imrétől, a hivatal mezőgazdasági osztályvezetőjétől. — Az önök feladata a számviteli és pénzügyi fegyelem számon kérése. Mit állapítottak meO' a zárszámadások alapján? — A beszámolók, bevallások, gyorsjelentések közösen megállapított ütemezés szerint érkeztek. Tapasztalatunk az, hogy ott, ahol az év közi revíziók több hibát találtak, az év végi mérlegbeszámolóban is több javítanivaló akadt. Mindebből következtetni lehet egy-egy gazdaság számviteli apparátusának, esetenként a számviteli-pénzügyi vezetőnek a munkájára. Tavaly ilyenkor például a 86 leadott mérlegbeszámolóból 80 hibás volt. Most a 84- ből 82-re mondható el ugyanez, viszont az összhibaszám és az egy-egy beszámolóra jutó hibamennyiség kedvezőbb az egy évvel korrábinál. Négy tsz-ügyintéző ellen kezdeményeztünk szabálysértési eljárást, kilenc tsz-nek pedig elküldjük a részletes hibajegyzéket azzal, hogy intézkedjenek a hibák megszüntetése érdekében, máskülönben itt is szabálysértési eljárás következik. — Kaptak-e segítséget a szövetkezeti szakemberek a záró munkákhoz? — Hogy határidőre érkeztek hozzánk az anyagok, tanúsítja: tanultak a korábbi tapasztalatokból, másrészt tőlünk is és a területi szövetségtől is módszeres tájékoztatást, eligazítást kaplak a munkák előtt. A szövetség revizori irodája például minden eddiginél hatékonyabban segítette a szövetkezetekben a pénzügyi és a számviteli munkákat. — Hogyan sikerült a zárás, és a következő évek megalapozása? — A számok azt mutatják, hogy főképp a középtávú fejlesztési tervek megvalósulása került veszélybe több üzemben is a meglehetősen »soványka« alapok miatt. Itt elsősorban arra van szükség, hogy a saját anyagi eszközöket hitellel pótolva a beruházási programok teljesítésére törekedjenek, hiszen a beruházás hiánya a későbbiekben a fejlődés fékjévé válhat, összesen húsz termelőszövetkezet zárta a múlt évet mérleg-, illetve alaphiánnyal. Ezek közül tizenhat üzem mérleghiányos. A húsz tsz-ből a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága hetet hitelképtelennek minősített, ezeknél a megyei tanács végrehajtó bizottsága elrendeli a veszteségrendezési eljárás lefolytatását. A húsz tsz-ben együttvéve 75,3 millió forint mérleg- és alaphiányt mutattak ki, ebből 19 milliót a meglevő alapjaikkal rendezhetnek az érintett üzemek, a különbözetet pedig veszteség- rendezéssel vagy banki hitelezéssel oldhatják meg. A hitelképtelennek minősített hét termelőszövetkezetnél az ösz- szes pénzügyi hiány megközelíti a 37 millió forintot. Ezeknél a gazdaságoknál részben dotációval, részben veszteségrendezési hitellel, az idén képződő alapok felhasználásával oldják meg a gondot. Tavaly ilyenkor szintén hét tsz-ben volt — megközelítőleg 40 millió forint értékű — mérleg-, illetve alaphiány; a mostani hét hitel- képtelen termelőszövetkezet közül négyben már korábban is volt veszteségrendezési eljárás. — Milyen okok idézték elő a veszteségeket? — A veszteségrendezési eljárások során nem csak mi, hanem a tsz-szövetség, a megyei tanács illetékes osztályai és a bankigazgatóság munkatársai is keresik a kérdésre a választ. A végkövetkeztetés alapján javasoljuk a rendezés módszereit, és ezeknek megfelelően az érintett tsz-ek részére szabandó föltételeket. Az eddig feltárt okok között van a múlt évi időjárás: főszerepet játszott a kukorica hozamkieséseiben. Azután: helyenként rosszul becsültük fel a tavaly megváltozott közgazdasági szabályozók hatását, a költségekre kiható következményeit. Itt a körültekintés és a rugalmas alkalmazkodás hiánya vezetett a veszteséghez, vagy tetézte a más területeken jelentkező kieséseket. Az állattenyésztési főágazatban az alacsony hozamszintek természetesen nem vezethettek máshová, csak minimális nyereséghez, vagy éppen veszteséghez. Kutatjuk az ok-okozati összefüggéseket, s ezekből nemcsak a rendezés módiának, hanem az ismétlődés elkerülésének útját is igyekszünk megjelölni — tájékoztatott a PM Bevételi Főigazgatósága Somogy megyei Hivatalának mezőgazdasági osztályvezetője. Kettős értelme van a fenti címnek. Egyrészt arra a módra utal, ahogy a gyékényesi termelőszövetkezet baromfi- ágazata megoldotta helyhiányát azzal, hogy a marhaistállók padlását telepítette be. Nem kevésbé fontos azonban a másik értelmezés sem, a közös és a háztáji »együttélése«. Az előbbi anyag- és pénzmegtakarítást tett lehetővé a közös számára, az utóbbi az egyénnek kedvez. Gyékényesen sikerült megtalálni közöttük az egyensúlyt. A közös gazdaságban a múlt évi 94 ezer jérce helyett az idén csupán 45 ezret értékesítenek, viszont jelentősen növelik a tojás mennyiségét. A változás oka főként abban keresendő. hogy míg a jérce ára évek óta változatlan maradt, a tojásfelvásárlás a termelő számára kedvezőbb áron folyik. Tavaly 17 millió tojást termeltek, az idei terv már 22 milliót irápyoz elő. amelyből a legtöbbet a budapesti vendéglátóipari vállalatok kapnak. A pecsenyecsirke azonban ie- lentős devizaforrás, a gazdaságnak ezt is figyelembe kell vennie az éves terv készítésekor. A napokban döntött úgy a tsz vezetősége, hogy növeli a pecsenyecsirke eladásét, ebben az évben 21 ezret visznek a külföldi piacokra. A téli foglalkoztatás gondját is enyhítik a három istálló padlásának átalakításával. Hamarosan felépül az új szárító. a gabonatároló és a keverőüzem, így a pillanatnyilag magtáraknak használt padlások felszabadulnak. Negyvenezer baromfiférőhellyel rendelkezüí az ágazat, az új padlásokkal további 15 ezer férőhelyre tesznek szert. Ja- nv'ár'oan kezdődött az átalakítás. a szövetkezet kőműves- brigádja várhatóan a hónap végére befejezi. Egymillió tojás érkezett tavaly a háztáji gazdaságokból, az Idén félmillióval többre számítanak a szövetkezet vezetői. Megnőtt a környéken a tenyésztési kedv. amit részben a biztonságos értékesítés, részben a kielégítő, tápanyag- ellátás magyaráz. A Hampshire tenyészállomány az idén várhatóan 100 ezer naposcsibét ad, amelyből a most fölmért igények szerint mintegy negyvenezret használ fel « háztáji ágazat. Tekintve, hogy a kínálat általában kampányszerűen szokott emelkedni, a folyamatos tojásfelvásárlásnak is jelentős szerepe van a tenyésztési kedv1 növekedésében. A szövetkezet saját költség- vetésének terhére mind a hét faluban tápraktárt állított föl. A kezdeményezés hasznosságát a múlt év forgalmi ' adatai igazolják. Tavaly a hét község összesen 71 vagon különféle tápanyagot vásárolt, amelynek értéke mintegy 3 millió forint. Gond nélkül rendelkezésre tudták bocsátani a szükséges mennyiséget, a keverőüzem megépülésével pedig ez a mennyiség még tovább nőhet. Intenzíven működik a háztáji a gyékényesi tsz területén. s hogy ez mégsem ment a közös gazdaság rovására, azt a múlt év, termelési adatai mutatják. Tavaly az ágazat teljes árbevétele több mint 37 millió forint volt, ami a szövetkezet számára 3,5 millió íox'int hasznot jelentett. B. A. H. F, Mivel fordulnak az elnökhöz? Nem is gondolnánk, mennyi minden mérhető le azon, hogy a tsz-tagok milyen ügyekkel fordulnak elnökükhöz. A mesztegnyői szövetkezet elnöke, Berkes László szerint a középvezetők munkájának hiányosságaira is utal, ha aok • nyitott kérdés. — Persze nem minden panasz megalapozott, mégis figyelmeztető, ha többen jönnek egy munkahelyről, vagy ha egy nap többször is elhangzik ugyanaz a sérelem. — Mennyi időt vesz el a napjából az ilyen magánügyek intézése? — Nem sajnálom azt az egy-két órát. Egy tag sem érezheti úgy: hogy az elnök »megközelíthetetlen«. A tsz- iroda nem válhat afféle hivatallá. — A járandóságokkal kapcsolatos panasz elintézésére — gondolom — nem az elnök a legilletékesebb... —- Valóban, az ilyen ügyeknek megvannak az intézői. Azonban a legtöbb ember a maga gondját látja a legnagyobbnak, ezért érzi úgy, hogy »csak az elnök képes elintézni«. A bejelentések 90 százaléka jogos. — Hogyan alakult az elnök ajtaján kopogtatók száma az elmúlt hónapokban? — Egyre kevesebb a sérelem és az elintézetlen, ügy. Ennek magyarázata, hogy az irodai dolgozók vagy a munkahelyi vezetők megértették: ha valamit elintézetlenül hagynak, az végül is dupla fejfájást okoz nekik. Ha ugyanis egy jogos panaszt végighallgatok, nemcsak az utasítást adom ki, hanem utánajárok: valóban minden rendeződött-e ... A nagybajomi tsz elnöke, Horváth László is nagy fontosságot tulajdonít a tagok és az elnök közötti beszélgetéseknek. — Lehet, hogy az emberek egy része apróságokkal jön. Gyakori azonban, hogy mikor a tulajdonképpeni ügyet megbeszéltük, másra terelődik a szó. Személyes dolgokra vagy a gazdaság gondjaira. Egy-egy ilyen beszélgetésből egyebek közt azt is le lehet mérni, hogy a tagok miként értették meg a vezetői döntéseket, vagy hogy milyen — más módon nehezen meglátható — gondok akadályozzák a munkájukat. Volt eset, hogy a tagok véleményét hallva rá kellett jönnünk, hogy az egyik döntés nem volt mindenben megalapozott. — Csak panaszokkal és sérelmekkel jönnek? — Voltak, akik nemrég egy harmadik személynek kértek segítséget. Gyakran a közösért való aggódás készteti az embereket arra, hogy például a néhány helyen előforduló pazarlásra vagy lelkiismeretlen munkára felhívják a figyelmet — Ügy gondolom, nehéz megvonni a határt, hogy az ilyen bejelentés hol válik »árulkodássá«. — Szigorúan veszem, hogy amit nálam elmondanak, az igaz legyen. A véleménynyilvánítás módjából pedig következtetni lehet a szándékra... — Mivel kapcsolatban szeretné, ha többen megkeresnék? — Jó volna több javaslat és ötlet a munkánk jobbá tételéhez. Azt is szeretnénk, ha az emberek még inkább értenék azt, hogy a néha hivatalos hangon megfogalmazott tervek mit jelentenek az ö munkahelyükön, a saját feladataikban. Erről szívesen beszélgetnék. A somogysárd! gazdaság elnökéhez, Erdélyi Lajoshoz eddig még egyetlen tag sem fordult közügyben. — Valaki nem kapta meg a maximális munkabért, takarmányt szeretne venni, nem kapott fuvart... Olyan is volt, aki azért jött, hogy a brigád segítsen felépíteni az ő házát... Gyakori, hogy egyszerűen tájékoztatom az illetőt, kinek a dolga, hogy panaszát orvosolja. Eljönnek hozzám családi ügyekkel is... Találkozásunkkor az elnök éppen az üzemi demokratizmussal kapcsolatos beszélgetésre készült a sertéstelep dolgozóival. — Előfordultak téves elképzelések is ezzel kapcsolatban.- Némelyek úgy érzik, a demokratizmusnak az a lényege, hogy bárkinek jól »odamondogathatnak«. — Hogyan fogadná, ha a saját vagy a vezetőség munkájával kapcsolatban mondana valaki véleményt? — Hasonlóra volt példa a terv tárgy aló közgyűlés előtt. Az egyik ember megkérdezte, hogy ellentmondhatna-e akkor, ha nem ért egyet az idei tervekkel. Elmondtam neki, hogy természetesen igen, ha úgy látja. Jó volna azonban, ha indokolná a véleményét, sőt javaslatot is tenne a változtatásra. Elgondolkodtató volt, amit az elnök búcsúzóul mondott: — Ügy tapasztalom, hogy a munkájukat jól végző, a közérdekű intézkedésekben nem csak a saját hasznukat kereső emberek a legritkább esetben jönnek panaszkodni. Bíró Ferenc Búcsú a brigádtól Életre szóló emlék lesz Egyszerű, kettőbe hajtott rajzlaip. Az elejére egyetlen mondat van írva: »ló úton haladunk!« Belső két oldalán fényképek: gyerekek és felnőttek, s a képek alatt néhány magyarázó sor: Budapesten jártunk, a Duna-ka- nyarba kirándul tunk.., — A káli ti általános iskola végzős tanulóitól kapta brigádunk ajándékba, amikor közösen tartottuk a búcsúzási ünnepséget, amelyen elköszöntek tőlünk. Ez a búcsúzás. a fényképekkel illusztrált rajzlap, meg a közös kirándulás, a gyerekekkel töltött idő egy életre szóló emléke lesz brigádunknak, s úgy érzem, a gyerekeknek is ... Tolnai Gusztáv, a siófoki Utasellátó Jókai brigádjának vezetője mondotta e szavakat. Olvasgatva naplójukat, a tanulók és a tanárok bejegyzéseit, a gyerekektől kapott, emlékként őrzött leveleket, egyet kell érteni szavaival. A brigád éveken át tartó patroná- lása. az iskola, a tanulók érdekében végzett önzetlen munkája valóban emlékezetes marad. Bizonyára ez adta az ötletet a búcsúzó nyolcadikosoknak. hogy a közös kirándulásokon készített fényképekből néhányat emlékként elküldje- nek a brigádnak, annak a kis közösségnek, amelytől elsősorban azt tanulták meg. hogvan kell másokért önzetlenül dolgozni! Korán, hajnali 5 órakor kezd dolgozni ez a 12 tagú szocialista brigád. Vonatra vagy munkába siető emberek ltérnek egy forró feketét, szendvicset, lángost stb. S persze italokat is. Keresetük elsősorban a forgalomtól függ, mint általában a vendéglátóiparban dolgozóké. S mégis, amikor három évvel ezelőtt megalakult a brigád, azt határozták el: nem a könnyebben értékesíthető, a nagyobb forgalmat adó szeszes ital értékesítésével akarják a tervet túlteljesíteni, hanem inkább áz ételek kínálatával. — A brigád bevezette a tej- reggeli árusítását. Kezdetben szokatlan volt, ma már azonban napi 20—30 liter is elfogy. s ezt tovább akarjuk növelni, Tavalyi tervét 109 százalékra teljesítette a brigád, az ételek eladását pedig 127.7 százalékra — mondja elismerően Kocsis István, a siófoki Utasellátó helyettes vezetője. Kora hajnalban kezdenek, s késő este fejezik be munkájukat. Másnap pihenő következik. Illetve ritka, amikor nincs valami társadalmi elfoglaltságuk. Ferlca Gyula brigádveze- tő-helyettes évek óta tagja a siófoki József Attila munkás- őregységnek. Tolnai Gusztáv és Ferka Gyula arra is szakított időt. hogy részt vegyen az iskoia egy-egy osztályfőnöki óráján, ahol a tanulóknak brigádjuk életéről számoltak be, s beszéltek a gyerekeknek a vendéglátószakma szépségeiről. Vasárnap meg szabadnapjaikon elmentek a helyi és a ságvári termelőszövetkezetbe, segítettek a betakarításban. Amikor az iskola tanulói hívták őket, hogy vegyenek részt úttörő- és kisdobosavatáson, örömmel mentek, s a kirándulásra szóló meghívásnak is örömmel tettek eleget. Rengeteg közös élményről adott számot a brigádnak Ferka Gyula, aki pihenőnapján ment el a gyerekekkel. Az iskola kerítésének építésénél. annak befestésénél, a parkosításban és más munkákban is nagyon sokat segítettek. Baranya József né, aki a brigád kiváló jelvényes dolgozója, azután Ángyán Jánosáé és a többiek is sokat fáradoztak szabad idejükben. Ők végezték el társadalmi munkában a büfék festését, takarítását. Kétszer érdemelte ki eddig a Jókai brigád az ezüst plakettet — most az arany megszerzése a cél. No meg folytatni az ételforgalom növeléséért kezdett munkát, csökkenteni a szeszes ital eladását. Eredményeikre, a két ezüst plakettre nagyon büszkék. Annak a néhány kedves sornak, amelyet az iskola Gárdonyi, valamint Petőfi raja. a búcsúzó tanulók írtak, még ennél is jobban örülnek: »Köszönjük a Jókai brigád önzetlenségét, az iskolánkért és az értünk végzett munkáját« .,. Szalai László Somogy! Néplap
