Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
A vőlegény Kaposváron (Gondolatok Gogol halálának 125. évfordulóján) 1852. február 21-ét mutatott a pravoszláv naptár Oroszországban, amikor Moszkvában, A. P. Tolsztoj gróf lakásán örökre lehunyta szemét a 43 éves Nyikolaj Vasziljevics Gogol. Temetése tüntető megnyilatkozás volt még akkor is, ha a kor nagy írói közül sokan nem kísérhették utolsó útjára azt, akinek a Revizorát I. Miklós cár sem értette meg igazán, csak az első, péter- vári bemutató után. Turgenyev egy Cilikben siratja meg Gogolt: »Gogol meghalt — írta. — Van-e orosz lélek, amelyet nem rendít meg ez a két szó! Igen, meghalt, az az ember ... akinek a neve korszakot jelent irodalmunk történetében, akire büszkék vagyunk, mint dicsőségünkre ...« Gogol ravatalához Moszkvában két napon át özönlött a nép. De I. Miklós korrupt rendszere sohasem bocsátotta meg Gogolnak a Revizort, amely a »sátáni kácajt« juttatta el az Alekszandrijszkij Színház fényes közönségének soraiba, ahol I. Miklós és a trónörökös is helyet foglalt 1836 április 19-én. Az 1852-es év még egy szempontból érdekes a számunkra Gogollal kapcsolatban. Ugyanis ekkor tűnik fel a neve először magyar földön, az »Űjabbkori ismeretek tára« c. lexikon jóvoltából. A Világos utáni Magyarország arcára a kegyetlen történelem ráfagyasztotta a gyászt, s ezt nem oldhatta fel sokáig a gyilkos gogoli szatíra sem. Csak 1874-ben jelent meg magyar fordításban három jelentős Gogol-mű: a Bulba Tarasz, a Holt lelkek és a Revizor. 1874. december 23-án Budapesten a Nemzeti Színház be is mutatja a Revizort, mely áz első orosz színpadi mű nálunk. Az utóbbi tíz esztendőben igazi Gogol-reneszánsznnk lehetünk a szemtanúi. 1967-ben indult diadalútjára az "Egy őrült naplója Darvas Iván igen színvonalas Popriscsinalakításával. 1973. március 12-én mutatta be a Nemzeti Színház a Revizort Georgij Alekszandrovics Tovsztono- govnak, a leningrádi Gorkij Színház világhírű rendezőjének a közreműködésével. A gogoli értelmezésnek megfelelően nem Hlesztakov, hanem a Polgármester került a mű központjába, s Kállai Ferenc mesteri alakítása annyira megtetszett Tovsztonogovnak, hogy a világhírű rendező meghívta a magyar művészt: magyarul játssza el a Polgár- mestert Leningrádban. Es ebből a vázlatos felsorolásból nem hagyható el a legújabb tény: Szakonyi Károly átírása után a Madách Színház 1977. január elején nagy sikerrel mutatta be a Holt lelkek színpadi változatát. Gogol művei közül Kaposváron a Vőlegényt mutatták be, több mint 50 évvel ezelőtt. Alapi Nándor 1924-ben alakult stagione társulata, az Országos Kamaraszínház, klasszikus darabok vidéki bemutatásával és népszerűsítésével foglalkozott abban az időben, s a társulat repertoárjában a világirodalom jó néhány klasszikus művét találjuk. (Tartuffe, Nóra, Solness építőmester stb.) Alapi társulata értékes darabok csiszolt előadásával igyekezett helyreállítani a vidéki színészet itt- ott megtépázott hírnevét. Alapiék tíznapos kaposvári vendégszerepléséről az Uj-So- mogy 1926. június 22-i száma tett említést, jelezvén a szín- társulat érkezését. Június 28-án volt Alapiék bemutatkozása, s Herczeg Ferenc Kék rókáját adták. Az Országos Kamaraszínház repertoárjában két orosz mű található: Gogol A vőlegény c. vígjátéka, valamint Lev Tolsztoj Az élő holttest című drámája. A Gogol-mű nem tartozik az író jól ismert alkotásai közé. Az eredetileg Vőlegények (Zsenyihi) címen megírt komédiát Gogol az 1830-as években többször átdolgozta, s a cselekményt Pétervárra tette át. Ezáltal a mű a csinov- nyikréteg, valamint a sznob kereskedők morális arculata bemutatásának kiváló eszközévé válhatott Külön érdekesség, hogy Gogolnak ezt a groteszk komédiáját az 1840-es években nem értették meg Oroszországban sem. Az 1842. dec. 9-i pétervári előadáson a mű éppúgy megbukott, mint az 1843. február 5-i moszkvai bemutatón, amihez a színészek gyenge játéka is hozzájárult. A reakciós sajtó dühösen rontott Gogolra. Azzal vádolták, hogy a műben nincs egyetlen pozitív alak sem. »Mutassanak nekünk egyetlen elfogadható alakot a Revizorban, a Vőlegényekben, a Holt lelkekben« — írta a Szever- naja Pcsela című lap. Az Osztrovszkij klasszikus darabjainak irányába mutató Vőlegényre 1923-ban Budapesten is bukás várt, jóllehet a Nemzeti Színházban megtartott előadás rendezője nem kisebb egyéniség, mint Hevesi Sándor volt. Figyelemre méltó, hogy eme — korántsem biztató — előzmények után Alapi Nándor társulata 1926. július 7-én este sikert aratott Kaposváron A vőlegény c. darabbal. Az Üj -Somogy c. napilap, az események hű krónikása, július 9-i számában visszatér a sikeres előadás méltatására, amikor ezt írja: »A vőlegény, Gogol vígjátéka, tele frenetikus hatású jelenetekkel, melyektől a nézőtér extázisba jött. Osztatlan siker kísért minden szereplőt ... A közönség érdeklődése változatlanul meleg volt, és reméljük, hogy Alapi igazgató Kaposvárt sta- gionejának legkedvesebb állomásai közé fogja besorozni.« A Lovas István szerkesztésében megjelenő Somogyi Újság 1926. július 8-i száma is hasonlóképpen reagál a Go- gol-darab bemutatójára és kaposvári sikerére: »Két ellentétes orosz munkát mutat be szerdán és csütörtökön a Kamara Színház. A Vőlegény, amelyet Alapi stagionéja játszik ma este a színházban, csupa karikatúra, a cári Oroszország furcsa alakjainak karikatúrája...« Jóllehet a szöveg még a jövőről besz'él, az előadás már megelőzte a tudósítást, s az önmagáért beszélt... Dr. Hajzer Lajos Ark. ínyin, L. Oszadcsuk Csak Általában ezzel kezdte: — Csak most az egyszer segíts rajtam! Neked príma lengyel öltönyöd van. Kimondottan illik rám. Másával színházba mennénk. Ugye, megértesz engem? Megértettem. Pása nem először hódította meg Mása szívét az én svájci óráimmal, eredeti magyar mandzsettagombommal, szíriai nyakkendőmmel. Legutóbb így szólt : Ments meg barátom! A te ... szóval a te ruhatáraddal már majdnem révbe értem Másánál. Most sokkal többről van szó! Add át a slusszkulcsodat. ígérem, nem bánod meg! Itt a ra«v lehetőség! Megértesz, ugye? Persze, hogy megértettem. Maglágyult szervei átadtam neki a Zaporozsec kulcsát. — öregem! A nő majdnem elájult a gyönyörűségtől! — kiáltotta másnap Pása. — Még egy utolsó bevetés és a kislány... Az utolsó. Mása elleni bevetés munkahelyemen bontakozott ki. — Most az egvszer segíts rajtam! — kö-yorzön Páisa. — A lány már mnjdn'm az ényém, de ... szóval a te kocsidhoz hiânvzik a neved is. Érted, ugve? Mása már erősen érdeklődik a szakmám és a nevem iránt is. Megértheted: a te foglalkozásodat kell oeSzirmay Endre PERUQIA A guelf oroszlán a fényben lustán léptet, Perugia büszke griff je kéken szárnyal, Zsivaj porol a kongató magánnyal, Múltak varázsa ragyogtat minden szépet. Az Etruszk kapun Augustus neve fénylik, Pisanóék kútja hűsítő zene, Talán így sugallta Dante szelleme, Hogy zengjen ezüstje századokon végig. Vágyak, szerelmek, szenvedélyek tornya árnyékot vet a hűvös völgyszorosra, — hajdan volt népek emlékezr-' titkokat lobogtat a szálló idő, — elámul minden ide érkező, s arany fényben ragyog a történelem. Szurcsik János: Tavasz Gábor Miklós válaszol A közönség is jól vizsgázott A »leg-x-gel kezdődő szavaktól óvakodnunk kell. Ezúttal azonban — úgy érzem — teljes okunk, jogunk van azt mondani: Gábor Miklós a mai magyar színművészet legizgalmasabb egyénisége. Példa nélkül áll ugyanis az a megvalósítással megpecsételt döntése, hogy Kos- suth-díjjal, kiváló művészi címmel kitüntetve vállalta az újrakezdést, jobban mondva: önmaga művészi egyéniségének új színekkel való kiteljesítését Kecskeméten. Beszélgetésünknek a kaposvári fellépés adott aktualitást. — Van-e ma a szó legigazibb érteimében vett színházi műhely Magyarországon Gábor Miklós szerint? — Műhely, brechti vagy brooki értelemben ebben a pillanatban nálunk nincs, s nem is lehet, mert minden színháznak olyan feladatai vannak, amelyekbe a »-műhely-« nem is fér bele. Ez nem jelenti azt, hogy nem próbálkozunk létrehozásukkal több helyen is. De nem szentelhetjük minden figyelmünket eléggé a belső munkára; ez lelassítja az eredményességet. ■»Gyermekbetegségről-« van szó: angol, szovjet, francia vagy lengyel barátainkat ez nem érinti. Mondok egy példát, hogy világos legyen a lényeg. Nálunk a Hamletet Hamletnek kell eljátszani, de Angliában, ahol minden évben van egy Hamlet-produkció, lehet új utakat keresni. Ennek ellenére úgy érzem, az utóbbi években lényegesen megváltozott a magyar színház hangja. Akarva, akaratlan még ott is, ahol ez nem volt közvetlen cél. — Van-e íratlan határidő- naplójában »-ig« bejegyzés, mely arra vonatkozik: meddig marad a Kecskeméti Katona József Színház tagja? — Nincs ilyen határidő! Én általában véve hűséges természet vagyok. »Együttélésem« csak erősödött az eltelt idővel a kecskeméti társulattal. — Ismeri-e a kaposvári színházat? — Az Úrhatnám polgár előadását láttam. Benne sok jót, de kevésbé sikerült momentumot is. Ezeket akkor a kollégákkal megbeszéltük. Koltai Róbert játéka például magával ragadott, nagyon jó alakításnak tartom. Kérdésen kívül: évekkel ezelőtt azt hallottam, hogy a kaposvári közönség nehezen »nyeli le« ezt a fajta színházat. Most a VII. Gergely után bennem más benyomás maradt. Az egyes előadásokon nemcsak a produkció, hanem a közönség is vizsgázik. Ügy érzem, ez az egzá- men kitűnőre sikerült. S ez nemcsak az előadás végi vastapsra értendő, hanem a dráma hangsúlyos pontjaira adott reakcióra is. — Valóban nem udvarias vastaps volt, hanem a szó igazi értelmében: ünneplés... ön eljátszotta a drámairodalom legnagyobb szerepeit. Van-e szerepálma? — Úgy gondolom, Shakes- peare-nek, Racine-nak még jó néhány figurája vár rám. — Köztük a Lear király is? — ön mondta! Bár a nyári szegedi szabadtéri játékokon a Bolondot játszom, akit valamikor már alakítottam. Bessenyei Ferenc lesz Lear. — Bocsásson meg ezért a jó szándékú provokációért, volt színháza, a Madách, ősz szel bemutatja a . Hamletet, melyet ön kétszázkUencven- szer játszott. Ádám Ottó ren ■ déri, a c’mszereplő Huszt i Péter lesz. Megnézi-e a Hamletet? — Természetesen. Itt az ideje, hogy pesti színtűi-ban ismét színpadra kerüljön Shakespeare remeke. — Talán ez is túlságosan személyéhez kötött kérdésnek hangzik: kísértik-e a játszott figurák álmában? — Számomra, mihelyt kilépek belőle, megszűnik a színház. Egy alkalommal azonban azt kellett eljátszanom, hogy megfojtom női partneremet. Soha durva szóval, különösen pedig ütéssel nem illettem még nőt. De álmomban újraéltem a jelenetet,' melyet valódi »összeka- pás« előzött meg a kolléganőmmel. Furcsa : emlékszem, hogy álmomban is felnevettem, annyira képtelenség volt, hogy fojtogatok valakit. — Könyvei jelentek meg, nagy visszhangot keltve. Min dolgozik jelenleg? — À Szépirodalmi Könyvkiadóhoz köt szerződés. Tulajdonképpen naplóvá szervesülnek azok a színészportrék, cikkek, amelyek ebben az új könyvemben megjelennek majd. — Most jelent meg Molnár Gál Péter könyve Gellért Endréről. A korszakos, nagy rendező egy-egy produkciójában ön is vezető , szerepet alakított. Milyen emléke maradt ebből az időből? — Shaw Szerelmi házasságát próbáltuk. Olyan messze mutató instrukciókat kaptam tőle, melyek más Shaw-sze- repeimhez is elegendők voltaic, beleértve ebbe az Operettszínház My Fair Lady produkcióját is. Mit válaszolna, ha valamely kaposvári bemutatóhoz vendégszereplésre kérnék fel? — A kecskeméti társulatban, s bennem is erős a ro- konszenv a kaposvári törekvésekkel kapcsolatban. Érzem a rokonságot. Személy szerint, emberileg és rendezői egyéniségként is kedvelem Ashcr Tamást, Ba^crczi Lászlót és Zsámbéki Gábort... L. L. most az egyszer vallanom. Röviden : add kis időre a szakmád és a neved. Mindezek után Mása vizitet tart az én kicsi, de különálló irodámban, ahol törvényes helyemen Pása trónol. — Kész! — kiáltotta lelkendezve barátom. — Mása hajlandó az utolsó lépésre is! Szeretné megtekinteni a lakásomat! Vagyis hát — a tiedet... Merthogy nálam — ezt te is tudod —, ott vannak az öregjeim. azon kívül a szomszédok, no meg az az istentelen zaj. Egész éjjel az utcákat róttam. Csak éjféltájt vettem a bátorságot, hogy becsöngessek hozzám. — Kit keres — kérdezte sok-sok perc eltelte után Pása. Ja.... Persze ... persze. .. ismerlek. Csakhogy most nem érek rá. Gyere inkább holnap. Holnap reggel. De későn ! A pályaudvar várótermében éjszakáztam, a körüiö: -m c.:r ■ káló mindenre kíváncsi rendőrség kereszttűzében, csomag nélküli tranzitutasként. Késő reggel felcihelődtem, hogv saját lakásomba térjek. Ettől a n an tói kendve Pása teljesen megvá’tozott. Csöndben örvendeztem révbe ért magánélete miatt. Tegnap azonban csöngettek. — Pása itthon van? — kérdezte köszönés nélkül égy szőke, utolsó divatlap szer-int öltözött lány. — Pása nincs — szóltam kiábrándultán. — Sőt, itt egyáltalán nincs... — Mása vagyok — szakított félbe, s ezt a felvi'ágor- sítást elégnek tartván, megindult egyenesen befelé. — Mása vagyok, nem érti? Pasát keresem. Szörnyen izgulok, hol van. És éppen az esküvő előtt! A kocsiját a kapu előtt látom, de hol van ő maga? Ahogy kuitatóan nézelődött, rajtam felejtetté lehetetlenül kék babaszemeit és hirtelen fölfedezte rajtam a csodálatos lengyel öltönyömet. Figyelmesen megnézte jugoszláv c’« met, szíriai nyakkendőmet. Kíváncsian meresztgette szemeit svájci órámra, magyar mandzsettagombomra, majd határozott hanghordozással szögezte le: — Maga megölte őt! És abban a minutumban elájult. Élesztgettem: — Jaj, ugye nem halt meg? Higgyen nekem, a föld alól is előteremtem magának Pasát! — Mi az, hogy a föld alól is?! Hát már ott van? — És súlyos szempillái újra lecsukódtak. Rohantam Pasáért a gyárba, ahol dolgozott. — Elismerem, hogy kissé túlzásba vittem a dolgot — jelentette ki Pása könnyek között. — De most az egyszer segíts barátom! ígérem, utoljára! — Hogyan? — kérdeztem kiguvadt szemmel. — Vedd feleségül! Drága barátom, vedd feleségül ! Amikor kábán hazavergődtem, Mása éppen a tükör előtt ült és mintha semmi sem történt volna, természetes nyugalommal csodálatos kék szemeit festette. — Na végre! — kiáltott fel örvendezve. — Már úgy unatkoztam, Pása! — Én Szása vagyok. — De hát a vezetékneve Novikov. Bólintottam. — És az öltöny is a magáé? Bólintottam. — És a kocsi, a lakás és minden? ... Kétszer bólintottam. — Hát akkor minden rendben. Mi újra együtt vaï'n"'t Pásenykám! — Szása vagyok! — ReiiJbíi van kérem, rendben Ha egyszer Szása, akkor Szása. Nekem édesmint- egy. Kérdezhetek valamit? Főzzek egy kávét? És Mása méltóságteljes nyugalommal, mintha csak otthon lenne, bevonult a konyhába. Kiugrottam az ablakon, egyenesen Pasához rohantam és könyörögni kezdtem neki: — Csak most az egyszer segíts rajtam! ffinos hol éjszakáznom! Pása, mint égy igazi jó barát, minden kerdezősködés nélkül, gáláns mozdulattal szétnyitotta számomra a kempingágyat. Cd raie Rozália fordítok#*
