Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-13 / 61. szám
Emlékezés 1937-re Márciusaink — tudjuk — sokszor emlékezetesek. Am némelyikük à kimagaslóan dicső napok árnyékában, óhatatlanul feledésbe merül, még ha lenne is mondanivalója az utókor számára. Ilyen a negyven esztendővel ezelőtti március idusa is, egy nemes haladó próbálkozás, a Márciusi Front zászlóbontásának napja. De hát ki emlékezik 1937- re? Már csak a jóval ötven fölöttiek — azok is többnyire hézagosán, szeszélyesen. És igazat szólva, századunkról, sőt a két háború közti közelmúltunkról a történeti tudatban is olykor homályos a kép. így mindmáig méltatlanul keveset tudunk e mozgalomról is, amelynek a szó szoros értelmében vett tömegvisszhangja annak idején még vezetőit, szervezőit is meglepte, a hatalom birtokosait pedig kíméletlen ellen- intézkedésekre sarkallta. Gömbös halott, Darányi a miniszterelnök. Vége az oktalan, de mégis oly csábító illúzióknak, hogy megnyugtatóbb irányba lehet terelni a jobboldali kormányzat szekerét. A felülkerekedett konzervatívok ugyan nem szeretik a honi nácikat, de hatalomféltésükben szívesen kifogják a szelet a nyilas vitorlákból. Megkezdődik hát a versenyfutás, amely a fasizá- lódás útján élőbb a háború katasztrófájába, majd 1944 gyalázatába taszítja az országot. Ám ebben a reménytelennek látszó folyamatban is akadtak pillanatok, amikor úgy tetszett: mégis lehet, sikerül valami históriai fordulatot kezdeményezni. Az 1937. március 15-én együtt ünneplő népi írók és baloldali egyetemi ifjúság, majd az a még szélesebb, valóban népfront- jellegű összefogás, amelyben kommunisták, szociáldemokraták, népi értelmiségiek, haladó polgári személyiségek frontot építettek ki a »szabadság, föld, kenyér, független ország« nevében — a »rabság, parasztelnyomás, munkásnyomor, gyarmati sors« ellenében —. joggal nevelte magát márciusinak. Egykori vezetői közül az itthon élő Illyés Gyula, Féjq. Géza most visszaemlékeznek azokra az időkre. Arra is, hogy a mozgalom a pesti ünnepség után nagy lendületet kapott, a többi között Debrecenben, Hajdúböszörményben, Hódmezővásárhelyen, Pécsett, Szegeden, Győrött és Makón szerveztek gyűlést; kiáltványt bocsátottak ki, és magukénak tekinthették Sárközi György Válasz, Vértes György Gondolat című folyóiratát, valamint a Debreceni Egyetemi Kör kommunista fiataljainak lapját, a To- vábbot. Néhány hónap elteltével a mozgalom még szélesebbé vált. Az ifjúság, a szellemi élet olyan köreinek és jelentős képviselőinek is fölkeltette érdeklődését vagy ér*- pen rokonszenvét, amelyek es akik korábban nem szívesen »keveredtek« ilyen névfrontos csoportosulásba. Ez már sok volt a hatalomnak; a rendőrség közbelépett, és elfojtotta a nemzet igaz lelkiismeretére apelláló szervezkedést. Nehéz idők jártak, még nehezebbek következtek. Lehetnek nem teljesen föltárt részletek, vitatható lépések a Márciusi Front rövid történetében. De jót, rosszat oly könnyen feledő korunkban fontosabb ennél maga az emlékezés. Múltunk körvonalazásában egyszer túlságosan szűkén, másszor talán bőkezűen mérünk. A Márciusi Front kiáltványa. 12 pontja negyven esztendővel ezelőtt a magyar társadalom forradalmi átalakítását követelte. Reményt gyújtott a reménytelenségben. Így emlékezünk, emlékezzünk rá. A z ifjú kebel szent oltára az öröktűznek. Ez kiolthatatlan lobog mindenkor. — Csoda-e, hogy ezen ifjak nemzetünk gyökeres átalakítását óhajtották, még pedig rögtön, haladéktalanul? ... Az idő nem vár, nem kérd senkit. Sebes szárnyakkal repül felettünk. — Mi Európa drága pillanatait nem akartuk elszalasztani. A percekben évtizedeket kell keresztülélni! A márciusi ifjak fő dicsősége az, hogy kebleikben meg vannak érve a szabadságeszmék. Sőt azt hitték, miszerint eljött az idő, melyben az igazság eszméi megtestesüljenek ... A középponti ifjúság egyetlen hibát követett el. Tovább akart menni a tények mezején, mint mennyire nemzetünk el volt készülve. Elejénte országos rokon- szenvvel csatlakozott hozzánk a hon minden vidéke. Pest lön a vezérlobogója. Mindnyájan lépteinkre figyeltek s híven követének bennünket. De a pesti ifjúság vezérszerepben messze előhaladott. A sereg nem bírta őt követni. Elvesztette a látóhatárról. Így szakadt el egymástól a pesti ifjúság és a nemzet. Azonban a vészharang megkondult. »Külellenség fenyegeti a hont! Árulókat ápol keblein Hunnia földje!« — e rémes szavak hangzottak hozzánk. S az ily szavak rögtöni egyesülést parancsolnak. Veszély idején a némzet erejének meg nem , kell szakadni. Mikor Franciaországot külellenség fenyegette a nagy forradalomkor, egybeolvadt minden jó honfi, és kötelességét teljesítette. Tudta ezt a pesti ifjúság is. S kész volt mindent tenni, mit a rideg körülmények parancsoltak. Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység! , Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának s bátorságot nyernének. Megosztatlan ridegséggel kell állnunk, mint a sziklaszál. Véleménykülönbség lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad ! S ha kérditek, mit tesz most a márciusi ifjúság, elmondom. Az egyik büróba ment, s részt vesz a honkormányzat ügyeiben. A másik rész visszatért •Részletek Vasvári Pálnak az Életképek 1848. június 4-i számában megjelent írásából. előbbi életfoglalkozásához, s a kedvezőbb időkre vár. A harmadik rész a hadi nemzetőrök közé állott, s az új seregbe átvivé a szabadságszeretet magas szellemét. Ezek vagy győzni fognak, vagy az első ágyúk előtt halomra hullani. Ahány kebel, annyi isten, annyi meggyőződés. Ezeket keblök szent érzelme lelkesíti. Ezek nem élő gépek lesznek, hanem a szabadság oroszlánhősei. A márciusi napok alatt a fővárosunkban nem találtak ellenséget, most mennek a harcmezőre, ott keresik azt. Az ifjúság negyedik része szétoszlott az egész hazában. Ezek hirdetik országszerte az igazság szavait. Mind megannyi apostola a szabadságnak. — Krisztusnak 12 apostola volt, s ezek elter- jeszték szavait az egész világon: a középponti ifjúság is így fogja terjeszteni hazánkban a márciusi elveket. — Az elvetett mag előbb- utóbb meg fogja teremni gyümölcseit. A márciusi ifjúság tehát Pesten többé összpontosíva nincs. Menjünk a forradalmi csarnokba, s alig találunk közülük egyet-kettőt. Mind idegen arc, mind új ember, akivel itt most találkozunk. Ne vitatkozzunk e kérdés felett: ki adott a népnek szabad földet és jogot? — El fogja ezt mondani a história, se nem Európa szelleme, se nem Pozsony, se nem Pest, hanem mind a három összetéve. Franciaországban az augusztus 4-iki éjen (1789) lemondott az arisztokrácia minden előjogáról... Miért? Mert hírül jött hozzá Ver- sailles-ba, miszerint a nép a várakat megrohanta, s a földesurak ellen dühöng ... És nálunk? Itt is megtörtént, aminek történni kellett. Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított, mint egy barátom elmésen jegyzé meg. Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen, de nem igen akartak forogni... Rugóra volt szükség, mely a kerekeket gyors mozgásba hozza. S e rugó volt a pesti forradalom. Ekkor a kerekek gyorsan és sebesen kezdtek forogni .. . Az óramutató Bécsbe nyúlt, s a Metternich politikájának végperceire mutatott. Az óra ütött 300 éves hallgatás után, s ez lön a bécsi kabinet halálharangja. Most még közel állunk az eseményekhez. Ne vizsgáljuk mindennek a kútforrását. De jegyezzük a tényeket. A történet komoly múzsája ítélni fog. Vasvári Pál* A márciusi iíjúság Uj szobor — Nagyatádra öt új szobrot öntenek bronzba a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat Barabás utcai szoboröntödéjében. Ezek az alkotások még az idén az ország különböző városaiba kerülnek. Rátonyi József alkotását, az Anya gyermekével címűt Nagyatádon állítják föl. (MTl-jotó — Soós Lajos Jelv. — KLj Tessék kérdezni — a nyelvészek válaszolnak Befejeződött a Magyar Nyelv Hete Kiosztották a szókincsgyűjtő pályázat díjait Nyelvi fórummal szombaton délután befejeződött a magyar nyelv XI. ünnepi hete Somogybán. Sok kérdést írásban tettek föl az érdeklődők és számos hangzott el szóban. A sokszínűség jellemezte a hét nyelvi rendezvényeinek témáit, s ez volt a fórum sajátossága is. Akik kérdeztek : tanárok, diákok, fiatalok és felnőttek. Akik válaszoltak: dr. Deme László, a nyelvtudományok doktora, szegedi egyetemi tanár, dr. Grétsy László budapesti tudományos osztályvezető, dr. Gulya János, a nyelv- tudományok doktora, budapesti tudományos kutató, dr. Sebestyén Árpád egyetemi tanár, debreceni rektorhelyettes. A fórumot dr. Várkonyi Imre főiskolai tanár, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola főigazgatója vezette. Egy csokorra való kérdésfeleletet nyújthatunk át most az elhangzottakból. — Túlságosan elburjánzott az argó, nem kellene-e ezért határozottabban nyesegetni az ifjúság nyelvét? Dr. Grétsy László: — Az argó — ha nem hódít túl nagy területet az ifjúság beszédében — nem ártalmas, inkább színesíti a nyelvet. Ne éljünk vissza az argóval! De a trágár beszédet nem elég nyesegetni, hanem egyenesen ki kell irtani. Érdekes kérdést tett fel Juhos Nándor, az ismert kaposvári fotós: — A tyúk szavunkon kívül miért nincs több ty-vel kezdődő szó a magyarban? Dr. Gulya János: — A ty későn jelent meg a magyar hangrendszerben. A tyúk pedig idegen, török eredetű szó, melyet a honfoglalás előtt a török nyelvből örököltünk. — Nyelvünkben idegen a mássalhangzó torlódás. Miért mondjuk Somogybán mégis: brázda — a barázda helyett —, grábla — a gereblye helyett? Dr. Sebestyén Árpád: — Bizonyos mássalhangzó torlódásokat megszoktunk. De nehezen ejtjük: Tbiliszi. A gondolat kifejezésének a gyorsaságát követi nyelvünkben a mássalhangzó torlódás. írásban érkezett a kérdés: — Készülnek-e új helyesírási szabályzatot kiadni ? Dr. Deme László: — 1954- ben jelent meg a helyesírási szabályzat 10. kiadása. Helyesírásunk rendszere azóta nem változott. Változtatásokra készülünk azonban a 11. kiadásban, melyben elsősorban az átfogóbb rendszerezésre törekszünk. Dr. Gulya János válaszolt arra a kérdésre: hogy vannak-e nyelvi bizonyítékai a sumér—magyar rokonságnak? — Nincsenek. A Magyar Nyelv Hete záróeseményén osztották ki a nyelv hete rendezőbizottság által meghirdetett szókincsgyűjtő pályázat díjait. A pályázatra huszonkét dolgozat — a vártnál több és színvonalasabb — érkezett be. Kiemelt díjat kapott a ragadványnevekről szóló dolgozatért a kaposvári Krénusz iskola magyar szakos tanárainak a munkaközössége. Első díjjal jutalmazták dr. Fülöp László igazgatóhelyettesnek a munkáját, amely a gyakorló általános iskola tanulóinak a nyelvhasználatával foglalkozik. S ugyancsak első lett Mike Györgyi lábodi tanítónő tájszótára. Kiss József, Simon József, Rózner Katalin, Magyar Julianna, Puska Rózsa, Kónya Zsuzsanna és Péter Ágnes közös dolgozata második díjat érdemelt Harmadik díjat ketten kaptak, Kiss Lajosné és Biczó Ilona. Négyen munkajutalomban részesültek. Dr. Várkonyi Imre a Magyar Nyelv Hete rendezvényeinek a tapasztalatairól összefoglalóan elmondta, hogy Somogy-szerte nagy volt az érdeklődés, különösképpen a falvakban. A Magyar Nyelv Hete rendezvénysorozata elérte célját, felhívta a figyelmet a nyelvművelés fontosságára, folyamatosságára. Dr. Grétsy László kérdésünkre elmondta : a megye gördülékenyen oldotta meg a száz- nyolcvan rendezvény szervezését. A jövőre bíztató, hogy Somogybán sokat foglalkoztak az anyanyelvi neveléssel. Horányi Barna Az egészséges emberért Kiadvány a megyei egészségügyi aktíváról Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának propaganda és művelődési osztálya azzal a céllal adta ki a megyei egészségügyi aktíva anyagát, hogy minél többen megismerjék a megyei pártbizottság által rendezett ülés témáját. Az aktívaülés részvevői előtt ismert volt már a IV. ötéves tervteljesítés és az a folyamat, amellyel ezeket az eredményeket a következő esztendők során gyarapítani kell. Sikerült végleg és teljesen felszámolni a súlyos örökségként rénk maradt egészségügyi elmaradottságot — állapította meg az aktívaülés, és hozzátette, hogy az V. ötéves tervvel kezdődő programban az igényesség fokozódott. Az új egészségügyi törvény mérföldkő a magyar egészségügy történetében, a fejlődésben. Az ingyenes egészségügyi ellátás mindenkit egyformán megillető állámpolgári joggá vált. A jog mellett államunk megteremtette a korszerű intézményhálózatot is; fejlesztette a szolgáltatásokat, biztosította a feltételeket. Ezután az a cél, hogy mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni az azonosan magas színvonalú ellátást, és megszűnjenek az ellátás színvonalában ma még meglevő különbségek. A kiegyensúlyozott fejlődésről néhány adat: 134-ről 143- ra emelkedett az orvosi körzetek száma, s a rendelők korszerűbbek. A tervezettnél nagyobb ütemben fejlődött a körzeti gyermekgyógyászati ellátás. Nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. Ugyanakkor még gondot okoz, hogy a körzeti orvosi állások 6—7 százaléka nincs betöltve. A kiadvány tényei — a már jelzettekből is kiderülhetett — egyszerre alkalmasak eredményeink széles körű elismertetésére, ugyanakkor újabb érvekkel bizonyítják a fejlődés szükségességét. Mindezt az emberért, a növekvő igények kielégítéséért. Kiemelt feladat az üzemegészségügyi ellátás fejlesztése. A járóbeteg ellátást nagyMészáros István: Tavasz van Különös tavasz; átsugárzik pihés rügyön s a tó fölött, feszítve-csattogtatva vásznat kék villanással elpörög. mértékben segítette a fonyódi és tabi korszerű rendelőintézet létrehozása, de tovább nőtt a megyei rendelőintézet zsúfoltsága is. Jobb szervezéssel, a »betegáramlás« szabályozásával, központi kartonozó előkészítésével és a munkafegyelem megtartásával, a pontos munkakezdéssel is javíthatnak a jelenlegi állapotokon. Nagyon fontos, hogy mielőbb megvalósuljon a kaposvári kórház rekonstrukciója. Az egészségügyi intézmények — kórházak, rendelőintézetek — hatékonyabb munkájának megvalósítása érdekében nagyobb szervezeti egységet kell teremteni — állapította meg az aktívaülés. A megyei pártbizottság korábban megtárgyalta a somogyi értelmiségiek helyzetét, s ott az orvostársadalomról alapvetően pozitív kép alakult ki. Fejlődött a közéleti aktivitás, ideológiai és politikai képzettségük sokat változott. A kiadványban olvashatjuk dr. Vidovszky Kálmánnak, a KB alosztályvezetőjének és dr. Medve László miniszterhelyettesnek a felszólalását. Varga Péternek, a megyei pártbizottság első titkárának a zárszavából idézzük: »Ahhoz, hogy céljainkat minél hamarabb elérhessük, az szükséges, hogy következetesebbek legyünk a gyakorlati végrehajtásban, kezdeményezőbben és bátrabban dolgozzunk.« H. B. Gyapotfehéret, rózsaszínt fest kertjeinkben bóklász a szél; égő szirmot szívünkre hullat, város csöppökben, mint a vér.
