Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-10 / 58. szám

Laikus szemmel Ő szintén szólva, nincs ér­zékem a műszaki dol­gokhoz, technikai kép­zelőerőm, enyhén szólva sze­gényes, s a legegyszerűbb konstrukciók előtt is a laiku­sok bávatagságával állok. Ez elég kellemetlen nekem, s nemegyszer elhatároztam, hogy ha politechnikai jártas­ságot már nem tudok is sze­rezni, legalább elméletben igyekszem egy kicsit közelebb férkőzni a technikai kérdé­sekhez. Mondanom sem kell, ez mind a mai napig nem si­került, ezért senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy e pillanatban is a laikusok el­fogódottságával szólok. Néha azonban a laikus szem is ésxrevehet egyet-mást, amit a technikus azért nem lát meg, mert talán túlságosan általános a tünet, és ő éppen egy fontos technikai ágazat tudora, elmélyült kutatója; a laikus pedig bizonyos távlat­ból (térbeli és szakmabeli ér­telemben egyaránt) nézi a gé­pjét együtt a konstruktőrével, kezelőjével. Valljuk: a technika száza­dát éli az emberiség, s mi. magyarok, jó néhány néppel együtt még hozzátehetjük, hogy számunkra a technikai fejlődés első igazi időszaka a század második felétől, ponto­sabban a feudáika,utal izmus megdöntésétől kezdődött. To­vábbá, sokan állítják, hogy egy nép »felnőttségi szintjét« a többi között technikai fej­lettsége határozza meg (s ta­lán ezért a lekicsinylő gesz­tusok sok technokrata részé­ről, velünk, laikusokkal szem­ben). Készségesen elismerem e gondolat igazságát, hiszen éle­tem eddigi évtizedeiben volt — s egyre inkább van — mó­dom élvezni a technika áldá­sait, s a városi ember psziché­jére Jellemző, időnkénti ős­környezetbe vágyódástól elte­kintve (hol van ma már az őskörnyezet!), utópisztikus, technikaellenes elképzelése­ket nem melengetek. De! Szerintem a technikai felnőttséggel azért még van egy kis baj nálunk. Ezt én mondom, a laikus, aki nem pontosan, de körülbelül se tudná meghatározni, hogy. tu­lajdonképpen hol is tartunk a technikai fejlődésben. Az vi­szont meggyőződésem, hogy ahhoz a bizonyos felnőttség­hez nem elég a magas tech­nikai színvonal, sem a magas színvonalon kvalifikált szak­embergárda. Hogy hova akarok kilyukad­ni, azt a következő példa ta­lán sejtetni fogja. Néhány évvel ezelőtt Rómában já'r- tam, s az e!ső itáliai meglepe­tés mindjárt a pályaudvar környéki gépkocsitumultus­ban ért, ahol — csodák cso­dájára — senki sem akart agyontaposni. Sem a zebrán, sem máshol az úttesten. Nyu­godtan közlekedhettem gya­logosként, sőt bámészkodhat­tam is. Egyetlen gépkocsive­zető sem akarta fölkelteni bennem a kisebbségi érzést, önnön fontosságát hangsú­lyozva a forgalomban. Pedig Rómában sok autó szalad, és az olaszok sem hajtanak ép­penséggel lassan. Vigyáztak rám, még akkor is, ha nem közlekedtem szabályosan, mint ahogy vigyáztak a kis­gyerekekre is, akinél talán még én is jobban ismerem a szabályokat. (Félreértés np essék! A példával nem azt akarom mondani, hogy Itáliá­ban kizárólag kifinomult lel­kületű, nálunk meg kizárólag brutális gépkocsivezetők van­nak. Távol áll tőlem, ezért most sietve hozzáteszem: a felelősségteljes, humánus gép­kocsivezetői magatartás, ter­mészetesen, sok — talán a legtöbb — magyar soíőrre is jellemző. De most nem róluk, s tulajdonképpen nem is csak a járművezetőkről van szó.) icsoda primitív példa mondhatná egy vérbeli technikus, pedig a hoz­zám hasonlók nem a kompu­terek és az űrrakéták környe­zetében szerzik tapasztalatai­kat, hanem a hétköznapibb terepeken. És addig, amíg a gyalogátkelőhelyeken sem mindig érzi magát biztonság­ban az ember a technika ut­cai képviselői miatt, amíg egy-egv nagyobb méretű te­herautó despotalvént uralkodik az úttesten a megfélemlítés módszereivel, amíg a gőg és a sznobság forgatja a volánt, s az automatikus szerkeze telt­től megbűvölten sokan az automatizálás társadalmi ér­telméről is megfeledkeznek (mármint arról, hogy a tech­nika van az emberért, és nem fordítva), addig bizony van mit tennünk avégett, hogy a technikával való kapcsola­tunk mindinkább humanizá- lódjék, hogy igazi felnőttként azt lássuk benne. ami. Se töb­bet, se kevesebbet. Szapudi András Ötszáz kilométeres csőhálózat A tervezettnél korábban kezdődött a munka Dolgoznak a téglagyárak Több újdonsággal is jelentkeznek Megkezdődött a termelés a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 22 gyárában. A téli nagyjavítás befejezése után — a terve­zettnél korábban — láttak hozzá a nyers tégla készíté­séhez. Az év első negyedében tehát több égetett falazóanyag kerülhet az építőanyag-tele­pekre. A vállalat új gyárai — rövidebb javítási idő után — a télen is égették. Most, mi­után a hagyományos gyárak is munkához láttak, naponta félmillióval több tégla készül, mint amennyivel az időará­nyos terv számol. A legnagyobb felújítási munkát ezen a télen a bala­tonszentgyörgyi gyárban vé­gezték el: az agyagmegmun­káló gépeket és téglaprést kicserélték. Ezzel a rekonst-, rukcióval a tervezettnél rövi­debb idő alatt végeztek. A vállalat gyárainak idei terve 215 millió kis méretű tégla. Több újdonsággal is jelentkeznek a piacon. Nagy­kanizsán megkezdték a pillér­tégla égetését. Ezt olyan he­lyekre építik be, ahol az át­lagosnál nagyobb a falak ter­helése. A nagy szilárdságú pillértégla ugyanis sokkal többet bír el, mint a hagyo­mányos. Termékeik egy ré­szét — kísérletképpen — egységrakományokban készí­tik elő a vasúti szállításhoz. Ez csökkenti a rakodási időt, könnyíti az anyagmozgatást azzal, hogy lehetővé teszi a kézi erő teljes kiküszöbölését. A vállalat a késztermék moz­gatására több targoncát vá­sárolt. Zalaegerszegen kísérletkép­pen hozzálátnak az úgyneve­zett Fert-gerenda gyártásá­hoz. A cserépprésen készített és égetett gerenda a betonge­rendát helyettesíti majd. A megrendelők igényétől függ, hogy mennyit gyárt belőle a vállalat. A legnagyobb újdonsággal az év második felében jelent­keznek: akkor kezdi meg a termelést a barcsi mészho- moktégla-gyár. A drávai hor­dalékhomokból beremendi mésszel nagy nyomáson ké­szített tégla a szakemberek előtt már jól vizsgázott. A vevők az építőanyag-telepe­ken hárommilliót vásárolhat­nak belőle. Egy tanácskozáson hangzott el, hogy megyénkben a mű­velhető területek 72 százaléka savanyú, teli át javításra szo­rul. Több mint kétszázezer hektáron savanyú a termőta­laj, azonkívül van mintegy 84 ezer hektár homokos föld, sőt csaknem száz hektáron még futóhomok is. E talajok megfelelő eljárás­sal "jelentősen javíthatók. A megoldás a meszezés. Erre a péti mész kiválóan alkalmas. Eddig mintegy 95 ezer hektár savanyú talajt meszeztek és hat-hét ezer hektár homokot javítottak, ám az eddigi 32 százalékos talajjavítás nem elégséges. A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat nagy­atádi körzeti irodájának veze­tője, Bencsik István elmondta: nincs még lekötve a kapacitás, többre lennének képesek, ha az üzemek ezt igényelnék. Hat gazdaság mintegy 4200 tonna péti meszet rendelt, hozzájuk a közelmúltban néhány újabb nagyüzem csatlakozott. A kál- máncsai tsz például ez évtől jelentős talajjavítási program végrehajtásába kezd: három­ezer hektár savanyú talaj me- szezését kérte. Ez az előzetes fölmérések szerint mintegy hatmillió forintos beruházás lesz. — Megéri a gazdaságnak? — Igen. Ezt számokkal is bizonyítani lehet. A program kiemelt állami támogatást kap. a gazdaságoknak csupán a teljes költség tíz százalékát kell fizetniük. A lervszerűtle- nül műtrágyázott talajok sok esetben olyan mértékben, el- sávanyodnak, hogy rajtukmár igen jelentős a terméskiesés. Előfordult, hogy a nagyarányú műtrágyázás ellenére is csu­pán tíz mázsa kukoricát sike­rült hektáronként betakaríta­ni! — Mi a vállalat szerepe eb­ben' a tevékenységben? — Feladatunk többrétű. Hagyományos tevékenységünk a már említett kémiai talaj­javítás, de mechanikai talaj- javítással is foglalkozunk. A gyakori belvizeket alagcsövc- zéssel szüntetjük meg. Válla­latunk profiljába tartozik a szerves trágya terítése: a múlt évben mintegy tízezer vagon istállótrágyát szórtunk szét. A viszonylag nagy mennyiség magyarázata az, hogy egyes mezőgazdasági üzemek nem rendelkeznek annyi géppel. amennyivel ez a munka idő­ben elvégezhető lenne. Mi a hattonnás, pótkocsis trágya­szórót szívesen bocsátjuk a jelentkező gazdaságok rendel­kezésére. Az Agrober-rel együttműködve komplex üze­mi meliorációs terveket ké­szítünk, és azokat meg is va­lósítjuk. Jelenleg is '> > forintos talaj rendezési beru­házáson dolgozunk a háromfai tsz nagyatádi területén. Az utolsó fázisban tartunk, s az 1974-ben megkezdett munká­latokat' várhatóan ez év szep­temberében befejezzük. Az alagcsővezés nagyságára jel­lemző, hogy csak itt, Nagy­atád területén mintegy 100 ki­lométer hosszú vízelvezető csőhálózat készül. A Talajjavító .Vállalat meg­felelő gépekkel rende1 kézi k, az alagcsőfektetést például egy nagy teljesítményű Hoes Gigant végzi. Tavaly 350 kilo­méternyi cső került a földbe, az idén mintegv 500 kilomé­ternyit fektetnek. Kétszázöt­ven dolgozója van a kiren­deltségnek. Jó munkájukat jel­zi. hogy a megyei irodák kö­zötti murkavensenyben az el­ső helyezést érték el. B. A. Somogysárdi eredmények Sertések a háztájiból A «•/-»rvi r\rftre ci i T*Talar?ác R 11 cfa 1 m a cc ó cfi 1 nlr of a t or'nrl _ Unnnn /-> «".t n A somogysárdi Haladás Tsz nyerte a Húsipari Tröszt által a kisgazdaságok hízó­értékesítésének ösztönzésére kezdeményezett versenyt. 1975-ben 1065, tavaly pedig 1915 hízót adtak el a gazdák a szövetkezeten keresztül. A kérdésre, hogyan segítette a tsz a kistermelőket, Pongrác Károly háztáji agronómus el­mondta: a tagok korlátlanul vásárolhatnak a közösből ta­karmányt a lehető legkedve­zőbb áron. Ugyanezt mondta volna el a megye valameny- nyi tsz-ének háztáji ügyinté­zője ... — Kell lennie valami egyébnek, ami magyarázatot ad a szép eredményekre. — Az egyik a maximális értékesítési biztonság. Talán furcsán hangzik: a szerződés betűjénél fontosabbnak tart­juk, hogy több hús legyen. Ülést tartott a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa Szerdán ülést tartott a Ma­gyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra. Jelen volt Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes és dr. Csanádi Árpád, az Orszá­gos Testnevelési és Sporthiva­tal elnökhelyettese. Szűcs Istvánné előterjeszté­sében megvitatták a gyermek- szervezet tevékenységének né­hány időszerű kérdését, az út­törőmozgalom továbbfejlesz­tésének tapasztalatait. Az or­szágos tanács megállapította: a következő időszakban arra kell törekedni, hogy tovább erősödjék a politikai—gyer­mekszervezeti jelleg, javuljon a szervezeti élet. Jobb együtt­működésre van szükség az is­kola, a család, a KISZ, az út­törőszövetség, egész társadal­munk nevelő munkájában. Színvonalasabb tevékenysé­get követel a gyermekek in­ternacionalista szellemiségű, közösségi emberré formálása, munkára nevelése. Tartalma­sabbá kell tenni a KlSZ-élet- re való felkészítést is. Fontos feladatként jelölték meg a ta­nulmányi munka színvonalá­nak javítását. Több segítséget igényelnek a diákok a helyes pályaválasztáshoz is, s indo­kolt igény, hogy a korábbinál több közösségi játék- és sport- program között válogathassa­nak a kisdobosok és az úttö­rők. Tárgyaltak a gyermekszer­vezet sport-, turisztikai és tá­borozási tevékenységéről, va­lamint az Edzett ifjúságért! tömegsportmozgalomban való részvételről is. Mint az ülésen rámutattak, egész társadal­munk felelős azért, hogy ed­zett, egészséges új nemzedék növekedjék fel. Az úttörőszö­vetségnek is kiemelt feladata — más állami és társadalmi szervekkel együtt — a gyer­mekek iskolai testnevelésé­nek, tömegsportjának és tu­rizmusának a továbbfejleszté­se. A gyermekszervezet részt vállal az Edzett ifjúságért! tö­megsport-mozgalom szervezé­sében és irányításában. A csapatok éves program­jaiban hagyománnyá váltak a fegyveres erők napjához kap­csolódó túrák, hadijátékok, akadályversenyek. Nyaranta mintegy 50 000 piros és kék nyakkendős kisdiák vesz részt országjáró kirándulásokon. Több úttörőcsapat helyi ke­rékpártúrákat szervez. A ván- dortábor-mozgalom népszerű­ségét jelzi, hogy jelenleg már 22—25 útvonalon több ezer út­törő nevez be a gyalogos, ke­rékpáros és vízi vándortáboro­zásokra. Rugalmasságunkat az ered­mények igazolják. A másik kedvezmény, hogy a szövetkezet a nagyüzemi felárat teljes egészében áten­gedi a termelőknek. A Haladás Tsz-hez tartozó három községben mintegy négyszáz család foglalkozik sertéshizlalással. A háztáji agronómus szerint valameny- nyi közül a lógnék1 aadóbb Paróczi Ferenc somogysárdi gazda munkája. Az egykor aranykalászos gazdatanfolyamot végzett, 70 éves Paróczi Ferenc állatai olyanok, mintha nemrég jöt­tek volna ki a zuhany alól. Nyoma sincs a sertésólakat máshol jellemző szagnak. Mindenütt rend és tisztaság. — Akik eljönnek megnézni az állataimat, rendszerint va­lamiféle titokról faggatnak. Ilyen pedig nincs. Napjában háromszor megetetem az ál­latokat, és mindannyiszor ki­takarítom az ólat. A beszélgetés során kide­rült, hogy Feri bácsi gondo­san ügyel az állatok etetésé­re is. Búzadara, kukoricada­ra, tejpor, tojás, ezekből áll össze a menü. — Csak változatos étrend­del lehet elérni, hogy az ál­latok gyorsan gyarapodjanak, és hogy minél több színhúst adjanak. Az egyhangúan táp­lált sertés sokkal inkább el- zsírosodik. A szakkönyvek­ben úgy olvasom, az iparnak színhúsból kell több ... — Kifizetődik-e a sertés­hizlalás a fentebbi »étrend« mellett? — A gazdaságosság nem­csak a takarmányköltségektől függ. Minél rövidebb idő alatt hízik meg az állat, an­nál kifizetődőbb a tartás. Ha például két hónap alatt sike­rül elérnem a 110 kilós súlyt, jobban járok, mintha az ol­csóbb (de rosszabb) takar­mányt három vagy négy hó­napig etetem. — Járt-e már nagyüzemi sertésszaktelepen ? — Igen, bár nem hiszek benne, hogy a tartás attól eredményesebb volna, hogy minden gombnyomásra megy. Például az etetés. A gondo­zók — vagy a gép — kitöltik a kiszámított adag abrakot, de azt már senki sem nézi meg, hogy az állat valóban eszik-e. Márpedig az esetle­ges betegséget másképp nem lehet idejében észrevenni... Igaz, hogy amit kifogásolok, az nem a telep létesítményei­től, hanem az ott dolgozók lelkiismeretességétől függ. — Véleménye szerint mi ösztönözné a háztáji állattar­tókat a korszerűbb módsze­rek bevezetésére, a jobb mi­nőségű hús termelésére? — Ha a háztájiból szárma­zó sertéseket is hasított súly­ban minősítenék. így 28 fo­rintot kapok kilónként, úgy 30 forintnál is többet. Most inkább csak a jó gazda büsz­kesége ösztönöz az enyémhez hasonló állattartásra. Az idei tervek szerint » somogysárdi tsz az idén 2400 — a háztájiból származó — hízott sertést értékesít. A szövetkezet elnöke szerint ez még korántsem a maximum. — Milyen elképzeléseik vannak a termelés növelésé­re? — Az idén kezdődik sertés­telepünk mintegy hárommil­liós rekonstrukciója. Ha elké­szül, évente 1500—2000 hízó­alapanyagot állítunk elő a háztáji részére. A tervezett bérhizlalás lényege, hogy a tsz kiadja a malacokat, majd pedig megvásárolja és érté­kesíti a hízott állatot. Így tehát új beruházás nélkül, csupán a háztájiban rejlő le­hetőségek jobb kihasználás- val nő a termelés. Az idén először próbakép­pen 100 malacot adnak ki a legjobb gazdáknak, köztük természetesen Feri bácsinak Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom