Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-09 / 57. szám

Vetőmagrásár Félezer vevő naponta (Tudósítónktól.) A kaposvári áfész Ady End- 1«, utcai ' vetőmag-szaküzlete már a múlt év novemberétől megkezdte az 1977. évi vető­magok, növényvédő szerek és műtrágyák folyamatos beszer­zését. Rajtuk kívül az áfész kaposszentj akabi gazdabolt j a rendelkezik hasonló árukból gazdagabb készletekkel. A vetőmagvásár már ja­nuárban megkezdődött. Az év első hónapjában 600 ezer fo­rint, februárban 800 ezer fo­rint volt a bolt forgalma. Je­lenleg naponta 500—800 vevőt szolgálnak ki. Kaposváriak és környékbe­liek veszik a kerti, gazdasági és virágmagoícat. Ezekből több száz fajta van raktáron. Készletük február végén fél­millió forint értékű volt. El­mondták, hogv pillanatnyilap hiányzik az uborka, a karfiol és a paradicsom magja kis csomagolásban (nagy csoma­golásban van belőle) és a lu­cerna magja. Az utóbbi a na­pokban érkezik, a többi hiányt egy-két héten belül pótolják. A hibrid kukorica J magja március 15-e körül ér­kezik. Nönvényvédő szereket to­vábbra is árusít a bolt, mivel sikerült a raktárkérdést meg­oldani. Műtrágyából pétisót és kombinált műtrágyát 10 kilogrammos csomagban szol­gálnak ki. Óriás prés és díszkapu 115 százalék története Sokoldalú brigád. Ez a leg­megfelelőbb kifejezés. Szak­májuk szerint lakatosok, te­hetségük szerint inkább ezer­mesterek. öt éve elnyerték a szocialista címet, majd bronz, ézüst, arany fokozatta! gyara­pították. Nam a címekért dol­goznék, mégis, ha versenyez­ni kellett, szinte mindig elvit­ték a pálmát. Tíz szocialista brigád neve­zett be a csokonyavisontai gépjavító társulás által meg­hirdetett versenybe, köztük az Április 4. szocialista brigád is. Szegény János brigád vezető és társai ' ismét bizonyítottak, a társulás kiváló brigádja cí­met nyerték el, — A termelékenység javítá­sát cs’cfeía a tavalyi verseny. Elkészítettük a ‘magun!: ter­vét, és mi is beneveztünk: H5 százalékot teljesítettünk évvé­gére. — Mi volt a forrás, mi adta a lehetőséget erre? — Egyszerű! Jobban dolgoz­tunk. igyekeztünk az időt ki­használni. — Lehet-e a jónál jobban dolgozni? — Ami tegnap jó volt. ma mér kevés. A továbblépésre épp a mú’ó idő. az úi és új eredmények ösztönöznek. Szólamnak tetszene, amit mond, ha neip támasztató alá az elvégzett munka eredmé­nye. Tízen vannak, de száz­féléhez értenek. A Székesfe­hérvári Könnyűfémműnek másfél millió forint értékben egy 1250 tonnás prés alkatré­szeit készítik. Több éves a kapcsolat közlőit és a makói gépgyár között. Üt esztendőn át hagymas^edoket csináltak, azután meg uborkabetakarító- kat. Készült a kezük alatt 30 tonnás öntözőgép ,is meg ke­mencealkatrész. — Barcson és Darányban mi szereljük föl a 250 vago- nos gabonatárolókat. Hg arra jár, nézze meg jól a csokonya­visontai termelőszövetkezet díszkapuját. Azt is mi csinál­tuk társadalmi munkában. Egy hasonlót meg itt láthat a társulás bejáratánál. Társadalmi ellenőrök az üzletekben 0 Árdrágítás, minoségrontás, csalás À társadalmi ellenőrök nem túlságosan népszerű em­berek. Az eladók, a felszolgá­lók gyakran »kinéznék-« őket az üzlethelyiségből, ha tehet­nék — a becsületes dolgozók is megsértődnek megjelené­sükkor —, s a vásárlók nagy része szintén csupán a forgal­mat, a gyorsabb kiszolgálást akadályozó »hivatalos ténye­zőknek« tartja őket Sajnos, a tavaly Somogy­bán végzett vizsgálatok ismét bebizonyították a társadalmi ellenőrök munkájának nélkü­lözhetetlenségét. A fogyasztói érdekvédelem 380 megyei ön­kéntese összesen 2343 ellenőr­zést végzett, ebből több mint ezret az állami szervekkel kö­zösen. A legfontosabbak azok a vizsgálatok voltak, melyek a hatósági árintézkedések végrehajtására vonatkoztak. Általános tapasztalat volt, hogy az árváltoztatásokat a rendeletekben foglaltaknak megfélelően hajtották végre, annak ellenére, hogy a háló­zati dolgozók tájékoztatása meglehetősen hiányos volt, s a technikai segédeszközöket sem biztosították mindenütt. Az alapvető élelmiszerek árának ellenőrzésekor tavaly jóval több fogyatékosságra — árdrágításra vagy mennyiség­csalásra — bukkantak, mint 1975-ben. Az idegenforgalom területén az árcsalások külö­nösen gyakoriak voltak; a vizsgált esetek 44,6 százaléká­ban vált szükségessé szabály­sértési eljárás, ellentétben az 1975. évi 36,5 százalékkal. A ruházati szakboltokban és kisáruházakban a népi ellen­őrök közepesnek találták az ellátást. Több egységben azonban gyakran hiányoztak az árukról a címkék, az ár­cédulák, a vásárlói tájékozta­tók. A másik hiányosság, hogy a gyermekcipők válasz­téka általában igen csekély, az ár sincs mindig arányban az erősen kifogásolható mi­nőséggel. Különösen meghökkentő ta­pasztalatokkal jártak azok a vizsgálatok, melyeket a társa­dalmi ellenőrök a vállalati, bölcsődei, óvodai, iskolai ét­keztetéssel kapcsolatban vé­geztek. A húsz ellenőrzött konyha közül csupán egyet- lénegy, a Kaposvári Ruha­gyáré bizonyult minden szem­pontból megfelelőnek. Általá­nosan jellemző, hogy az ét­kezdékben a megengedett lét­számot túllépik, nem készíte­nek előre heti ’étrendet, s a nyersanyag felhásználásakor sem veszik figyelembe az előírt normákat. Mennyiségi és minőségi kifogások gyak­ran — és jogosan — merül­nek fel. A pénzügyi előíráso­kat nem tartják' be. Rendsze­resen megszegik a higiéniai és egészségügyi szabályokat, a konyhákban uralkodó kö­rülmények minősíthetetlenül rosszak, balesetveszélyesek. 1976-ban a társadalmi el­lenőrök önálló vizsgálatai so­rán tapasztalt hiányosságo­kért, a fogyasztók megkáro­sításáért — hamis mérésért, »téves« számolásért, önké­nyes árdrágításért, minőség­rontásért — 27 jegyzőkönyvet vettek föl. A kiszabott bírság összege 23 ezer forint. A vét­keseket hat esetben fegyelmi úton is felelősségre vonták. A visszaélések növekvő száma arra utal, hogy a fogyasztói érdekek önkéntes védelme­zőinek az idén még »szemfü­lesebbeknek« kell lenniük. Az udvaron beszélgetünk. Távolabb hatalmas szemét­szállító konténerek állnak. Az utolsó simításokat végzik raj­tuk, a minőségellenőrző bi­zottság fogja szemrevételezni őket. Az Unitech Ipari Szövetke­zettel kötött szerződés alap­ján kétszáz négyköbméteres konténert készítenek ebben az évben. Már elkészült az első tíz, a nullszéria. Ez a legújabb termék: A brigád másik fele a műhelyben készülő konténere­ken dolgozik. — Minden brigádtag szak­munkás — meséli Szegény J ános. — Továbbképzéseken veszünk részt, politikai tanfo­lyamra jelentkeztünk, nem maradt ki még a KISZ-kor- osztály sem. Nem beszélgethetünk sokáig. Sürgős a dolog, a brigádveze­tőt várják a többiek. Elmeséli még, hogy gondjaik vannak a kulturális tevékenységgel, nemigen jut idejük közös mű­velődésre. Meg azután Csoko- nyavisontától jócskán távol esik még a legközelebbi szín­ház is. Szeretnének javítani ezen a téren, persze a lehe­tőségek korlátozottak. Említi, segítenek egymásnak, ha szük­séges. — Nem nagy dolog — mondja szerényen. — Az egyik kolléga most bővíti a házát, kicsit besegítünk. Lassan kialakul a kép. Nin­csenek benne harsányan ri­kító foltok, mint ahogy a la­katosbrigád sem vállalt rend­kívülit. »Csák azt tették, amit elvártak tőlük, s igyekeztek egy kicsivel még jobban dol­gozni. Nem fogalmazódott meg. mi is az a kicsivel jobb, a brigádvezető a mindennapok munkájáról beszélt. Közben a ma szocialista brigádjainak igazi képe rajzolódott ki. Azo- ké a brigádoké, amelyek már a holnapért dolgoznak. B. A. Nagyobb, választékosabb tavaszi kínálat a ruházati kereskedelemben A sikeres téli vásár után megkezdődött az áruváltás az üzletekben, az áruházakban. II romániai földrengés ideiglenes veszieségiistája A múlt pénteki romániai földrengés a , legújabb, még nem végleges adatok szerint 1034 halálos áldozatot és 6185 sebesültet követelt — jelenti az Agerpres. A román hír­ügynökség hozzáfűzi, hogy a természeti csapás következté­ben Bukarestben 810-en, vidé­ken pedig 224-en haltak meg. A jelentés közli, hogy 195 vállalat súlyosan megrongáló­dott. Szünetel a víz-, a ftáz- és az elektromos energiaszol­gáltatás, s ennek következté­ben ‘számos iparág tevékeny­sége megbénult. A mezőgaz­daságban is nagy károk ke­letkeztek: az istállók romjai között sok haszonállat elpusz­tult. Sok gyárban és üzemben a dolgozók hősies erőfeszítése eredményeként megindult a munka. • • * Az NDK minisztertanácsa határozatot hozott a Román Szocialista Köztársaság föld­rengés sújtotta lakosságának nyújtandó azonnali segélyről. A határozat szerint az NDK tízmillió márka értékben gyógyszert, kötszert, orvosi fölszerelést, gyermektáoszert. tejport és más, a román fél által kért árut bocsát Románia rend el k ezésére. Az Interflug különgépével az első NDK-beli segélyszál­lítmányok hétfőn megérkez­tek Bukarestbe. * * • A bolgár fővárosból hétfőn különrepülőgép indult Romá­niába fedélzetén orvosi fölsze­reléssel. ruhaneművel és élel­miszerrel. A bolgár Vöröske­reszt kedden újabb külön re­pülőgépet indított a katasztró­fa sújtotta szomszéd országba, gy ógyszerekkel es élelmiszer­rel. V A Belkereskedelmi Miniszté­rium tájékoztatása szerint a ruházati kereskedelem az el­ső félévben 7—7,5 százalékos forgalomnövekedésre számít. A vállalatok a tavaszi-nyá­ri ruházati cikkek 80 százalé­kát a hazai termelésből, 20 százalékát importból szerzik be. Az áruellátást nagyban segíti, hogy az import már ja­nuár óta folyamatosan érke­zik. Az árucsoportokat tekintve a tavaszi holmik többsége összetételében javul, jobban igazodik a kereslethez. A ru­házkodási méteráruk közül főleg pamutból és selyemből, valamint kártolt gyapjúszö­vetből kínálnak többet. A felsőruházati konfekció kö­zül a »legtavaszibb" cikk a ballonkabát, amelyből a 35— 40 százalékkal nagyobb kész­let lehetővé teszi az ellátás javítását. A többségében len­gyel importból származó bal­lonok ára is kedvező. Férfi­öltönyből ki tudják elégíteni az igényeket, fiúöltöny vi­szont csak akkor lesz elegen­dő, ha a Kaposvári Ruhagyár a kereskedelem által kért ütemben szállít. A szakválla­latok külön gondot fordítot­tak a keresett farmer ruhá­zat beszerzésére. Mennyiség­ben már most 55—60 száza­lékkal több áll rendelkezésre, a hazain kívül NDK, lengyel, hongkongi és brazil farmer. Pamut fehérneműből, gar­bóból, pólóból elsősorban im­port útján növelik a mennyi­séget a tavalyihoz képest, s ezzel várhatóan megszüntetik e keresett termékek hiányát. Kötött felsőruházati cikkek közül az olcsóbb pamutáruk iránt növekvő keresletet ki tudják elégíteni, s importbe­szerzéssel női pulóverekből, kardigánokból is választékos ellátást tudnak nyújtani az üzletek. Huzamosabb ideje nincs gond a csecsemöruhá- zattal. A férfi- és fiúingellátást változatlanul az import bőví­tésével javítják, az igények kielégítésének fontos feltétele azonban, hogy a belföldi ter­melők is pontosan szállítsák a vállalt mennyiséget. A tervezett nagyobb forga­lomhoz elegendő lábbeli áll rendelkezésre, megfelelő a kí­nálat nyári férficipőböl. a korábbinál több a szandál, a textilcipő, az olcsó női szan­dál, s örvendetesen fejlődött az ipar gyermekcipő kínálata is. Szertartások H angos jegyzőkönyvnek is beillene az a följegyzés,' amelyet egyik kollégám tett az asztalomra. »lier resztelön« vett részt, ámbár mondhatnám úgy is, hogy a döntéselőkészítés izgalmas fázisában. A tanácson ut­canevekről vitatkoztak. Heten voltak ott, de nem ők a go­noszok, csak én gonoszkodom a párbeszéd néhány részleté­nek fölelevenítésével. S hogy az olvasó eleve fölmentsen a sértés szándékának várható vádja alól, számokkal jelzem a fölszólalókat egytől hétig. Kérem, figyeljék a párbeszédet. 1. Négy új utcanévre kérek javaslatot. 4. Lehet élő személyről elnevezni? 1. Nem. 4. Akkor három javasla­tom van: Kertalja, Kertváros és Veseda utca. 1. Kerta'ja már van. 6. A Deseda jó lenne, de oda vezet ez az utca? 4. Nem. 5. Én Lovas: utcát ajánlok. 2. Miért? 5. Mert az otta­niak a lovaikról voltak híresek. Különben is lovas nemzet vagyunk. (Derültség). 4. Az egyik lehetne Virágos utca is. 6. Névbokrosításra gondoltam; a magyar királyokról adjunk ■ nevet. 2. Én virágokról nevezném el az utcádat. 3. Hagy­juk a Jenébe a virágneveket. 2. Maradjanak. 4. Jjz egyik Rezeda legyen. 2. Nagyon jó. 7. Azután Rozmaring, Muskát­li, meg ilyenek... 4. Jó lenne a Harangxúrág is. 2. Az túl hosszú. 6. És a Viola? 2. Az jó. 1. Dönthetünk? 2. Dönt­sünk. 1. Rezeda, Rozmaring, Muskátli, Viola. Köszönöm, me­hetünk tovább ... 1977. február. A hangos jegyzőkönyv talán nem tűnt volna föl, ha három hónappal előbb nem ülök ott az agitá- ciós és propagandabizottság ülésén, ahol nagy vita volt, és állásfoglalás is született e témában. Lehet, hogy még lassú az információ terjedési sebessége. A »keresztelőt« mégis gyerekesnek, kissé nevetségesnek tartom. Szerencsére csak döntéselőkészítésről volt szó. A döntés ugyanis a végrehaj­tó bizottság joga. Rendet kellene tenni a városokban, a falvakban is. Mondjak példákat? Kaposváron van Latinca emlékmúzeum és Latinca tsz; Latinca kollégium és Latinca művelődési központ; Latinca mozi, Latinca utca és Latinca tér, sőt még Latinca lakásfenntartó szövetkezet is! Nem méltatlan ez Latinca Sándorhoz? De folytathatom. A garázs- és lakás­építő szövetkezeteket Dimitrovról, Gábor Andorról, Rózsa Ferencről és Tóth Lajosról nevezték el, de nem kímélték a magyar történelem kiemelkedő alakjait — így Kossuth La­jost, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Hunyadi Jánost; a költőket és művészeket; Berzsenyit, Tóth Árpádot, Kodály Zoltánt sem. Mi közük a garázsépítéshez? Mondhatja-e valaki, hogy nincs dzsungel a »keresztelők« háza táján? Pedig az utcák, terek elnevezését, a különböző társulá­sok, szövetkezetek és intézmények névadását általában nem is tartják számon a társadalmi névadás kategóriájában. Nem nevezik szertartásnak, nem gyűlnek össze a -rokonok-; mármint a terek és utcák lakói; csak úgy csendben — há­zon belül — az érdekeltek képviselőinek meghallgatásával (vagy leszavazásával) zajlik le a »keresztelő«. S mintha még mindig nem értenénk eléggé, hogy a névadás több a* egyszeri aktusnál. A világon minden állam uralkodó osztá­lyára az a jellemző — és ki vitathatná jogát —, hogy az utcanevekben is igyekszik átörökíteni az utókorra mindazt és mindazokat, amikre és akikre büszke. Ez nem mond el­lent a helytörténet szakemberei meghallgatásának. Ök tud­ják csak igazán, hogy mi és ki honnan ered, mi köze tör­ténelmünkhöz, életünk változásához, a táji földrajzhoz és néphagyományunkhoz. A z arányokkal azonban hadilábon állunk. Nem az a baj, hogy nem találkozunk minden utcán és téren nagy elődeink nevével; erre nincs is szükség. De mondanék néhány statisztikai példát. Kaposváron a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakjai 18, a helyiek mind­össze 11 utcát fémjeleznek. 320 utca van! Felszabadulás előtti történelmünk kiemelkedő alakjai közül 28-ról, a fel- szabadulás utániak közül 3-ról neveztek el utcát. Természe­tesen szép a Rozmaring meg a Rezeda is. Az aránytévesztés azonban társadalmi felelősséggel jár! Ezt nem szabad el­felejteni. Eddig azonban nem a társadalmi szertartásokról be­széltem. Ezekről minden jelentésben azt olvasom, testületi üléseken és személyes beszélgetéseken is azt hallom, hogy egyre szaporodnak, tartalmasabbak; s az egyén, a család örömének, bánatának egyre hűbb kifejezői. Az előbbiekkel nem vitatkozom. Az utóbbiakkal kapcsolatban azonban — elismerjük vagy nem — egyfajta »klisékultúra« tanúi va­gyunk. Talán ideje fölfedezni gyengeségeiket. A sablonszövegeket senki sem szereti. Van más megol­dás? Nehéz elképzelni. De 'legalább ezek a »klisészövegek« emberiek, az eseményhez méltók, dagálytól és hivatalnok- szemlélettől mentesek, emlékezetes »szónoklatok« lennének. Nem azok. Többségük híján van mindenfajta közvetlenség­nek. Még ma is. Pedig az elmúlt 15—20 évben óriási a fej­lődés. Lehet tovább lépni? 1,ehetne. Csak nem a társada­lom egy — a töbiekkel mindenben egyező — tagjának, ha­nem egyénnek kellene tekinteni a névadásra bejelentkezőt, a házasságkötőt, s az élettől örökre elszakadót. Van persze erre is példa, leginkább kiemelkedő egyéniségek, a vezetők társadalmi eseményein. Az átlagszöveg azonban suta, egy­síkú, s a legtragikusabb eseménynél gyakran könnyet fa­kasztó bárgyúság. Kezdjük a névadással? Végigolvastam a -sablonbeszé­deket-’. A gyűjteményben 14-et találtam, mert bevették az »egyedi alkalmakra« írottakat is. Tudnék szebbet, job­bat, bensőségesebbet írni? Nem valószínű. De egy — a névadást valóban fontos családi eseménynek tekintő — kö­zösség bizonyára. Nem akarok kötözködni, ne higgye senki. A névadások beszédgyűjteményét olvasva voltaképpen nincs is okom rá. Mégis sablonok ezek, mindenkire ráhúzható -ruhák-, amelyekben — úgy érzem — feszengenék a cse­csemők és a szülők is. Az egész társadalom minden intéz­kedésével emberközelbe tud jutni. Miért ne tudnának tár­sadalmi szertartásaink is? Fiatal újságírógárdánk lévén, nyolc év alatt vagy ti­zenöt esküvőn vettem részt. Mindig ugyanazt a »szöveget- hallottam — kenetteljesen, mímelt ünnepélyességgel. De ez még mindig hagyján. A kegyeletsértés legcsekélyebb szándé­ka nélkül hadd idézzek néhány körmönfont, dagályos, de látszólag, mély érzésű, bensőséges mondatot a temetésekről. »Az idő múlásának törvénye hömpölygő óceánként ömlik szüntelenül a múlt és a jövő partjai között.- Vagy: »Drága halottunk szerette volna megmászni a tudás fáját is, de ez nagyon magas volt a számára.- Végül: »Ö a drága arany­kapu, amelyen átözönlik a proletárámulatból jövő élethul­lám, boldog magasságokba csapva fel.- Hát nem borzasztó? U tcakeresztelővel kezdtem, zárjuk így a sort. 1. Két új utca nyílt a Schönherz utca végén. 6. A régi Nádasdi? 2. Az, de ezt nem lehet visszaváltoztatni. 6. Akkor legyen a másik Nádasdi. 7. Nekünk jó lenne a Nap utca is. 2. Rendben, de kell nekünk a Nádasdi utca a másiknak? Legyen inkább Csillag. 3. Jó. 6. De melyik lesz a Nádasdi? 2. Majd ha építünk egy újat, az. 1. Nekem job­ban tetszik a Nádasdi. 2. Ez nem tetszés kérdése. Marad a Nap és a Csillag ... Amiket ezek után szívesen lehoznék az égből... Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom