Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

Nem elég a tanfolyam

Bizalmiak válaszút előtt

Ezekben a hetekben pezsgőbb a szakszervezetek élete, hiszen az egész tagságot átfogó beszámolósorozat kezdődött. A bizalmiaktól a szakszervezeti tanácsokig minden fórumon számot adnak arról, hogy ki mit tett a vezetőségválasztás óta a helyi, a megyei döntések, a SZOT-kongresszus határozatainak megvalósítása érdekében.

E szakszervezeti fórumok arra is alkalmasak, hogy foglalkozzanak az időszerű társadalmi, politikai, gazdasági, művelődési és egyéb kérdésekkel. Az eddig megtartott tanácskozások azt bizonyítják, hogy a tagok többsége érdeklődéssel kíséri a választott tisztségviselők, testületek

munkálkodását. Ez leid érül a megjelenésből és a hozzászólások számából is.

A szakszervezeti demokrácia erősítése és szélesítése különösen indokolja a tagok igényének, véleményének megismerését. Az SEMT, a szakmai megyebizottságok körültekintően fölkészítették az alapszervezeteket, s ennek az eredménye a január elején kezdődött számadások szervezettsége, tervszerűségle.

ötezer körüli bizalmieso- port tevékenykedik a megyében, s kilencven százalékuk már összegezte kétéves munkáját. A tagok felhasználták az alkalmat, s kifejtették véleményüket arról, miként érvényesül a gyakorlatban a bizalmiak nagyobb jog- és hatásköre. Jó példaként hangzott el az üzemék és a gazdaságok többségéiben: az idei béremelések előtt megkérdezték a bizalmiak véleményét, akik a legjobban ismerik a velük egvütt dolgozókat. A reklamációk a negyedére csökkentek, s ez a jele. hogy körültekintően, a társaik véleményére és tapasztalataira alapozva javasolták a nagyobb

összegű emelést a kiemelkedően dolgozóknak, s a mérsékeltet a mögöttük maradóknak.

Gond persze még akad. Ilyen például, hogy a hatáskor önmagában kevés. A bizalmiak csak akkor felelhetnek meg a követelményeknek, ha az állásfoglalás kialakításához ott van a kezük ügyében a Munka Törvénykönyve, a bérszabályzat, a kollektív szerződés. Sajnos, nem mindenütt került szóba ez az oktatásokon sem. A szakszervezet működési szabályzatát ugyancsak át kell dolgozni a hatáskörök megváltozása

miatt. A beszámolókon többen felhívták a figyelmei arra, hogv az általánosságok nem viszik előre az ügyet. Az a legfontosabb, hogy pontosan megjelöljék: ki a partnere a szakszervezeti bizalminak, a munkahelyi bizot*ságnak. s miben dönthetnek ködösen, öt évre szólnak e szabályzatok, érdemes hát sokkal nagyobb figyelmet fordítani a megszövegezésükre.

A bizalmiak tanácskozása új fórum a munkahelyeken, ennek általában az a szerepe, hogy állást foglaljon, véleményezzen. A bizalmiak azt kérték, hogy a szakszervezeti bizottságok mindenképpen adják meg e testületnek az előzetes véleményezés jogát, amikor olyan témák foglalkoztatják a tagságot, mint a kollektív szerződés, a bérfejlesztés, a szakszervezet munkaterve, a jóléti alap felosztása, a szociálpolitikai terv. Ne sajnálják az időt erre. s csak akkor vigyék a szakszervezeti bizottság, a szakszervezeti tanács elé a témát, amikor a bizalmiak már állást foglaltak a hozzájuk tartozó tagok nevében.

A csepeli felhívás nyomán munkafelajánlásokat is tettek az eddig megtartott beszámolókon az októberi forradalom jubi'/.imának tiszteletére. Első helyen a minőség javítását a hatékonyság növelését szolgáló felajánlások állnak.

A munkahelvi bizottságok többsége taggyűlésen, kisebb része p&dig bizalmitanácskozáson számol be tevékenységé ről. Ezt általában az határoz za meg. hogy van-e mód a tagok összehívására vagy nincs. Az eddigi, tapasztalatok szerint nem mindenütt tűk rözták a beszámolók azt. ami' ről szó volt a bizalmi'’söpört értekezleteken. Ez azért figyelmeztető. mert a szakszervezeti bizottságok, tanácsok e havi fórumain ezt el lehet kerülni. A tagok jogos igénye hogy foglalkozzanak a kisebb és nagyobb közösségeket érintő időszerű problémákkal, például a munkaszervezés, a munkafegyelem hiányosságaival. az anyagellátás zökkenőivel.

Sok SZÓ esik mostanában arról, hogy értekezzünk kevesebbet, használjuk ki több célra is a fórumokat. Ez vonatkozik a vállalat szakszervezeti beszámolóra, amelyet kibővített tanácsülésen vagy küldöttértekezleten vitatnál? meg. Az SEMT szervezési és káderosztályának megállapítása szerint elég kevés helye- kívánják a kollektív szerződés módosításának, a szociálpolitikai terv elfogadásának vitáját összekapcsolni ezzel. A szakszervezeti bizottságoknak most még van idejük arra, hogv ezt is beiktassák a napirendek közé.

Több mint százezer somogyi szakszervezeti tag érdekében tevékenykednek a választott szakszervezeti szervek. E fórumok hatása elsősorban akkor nyilvánul meg a jövőben, ha meggyorsul a SZOT-kongresszus határozatának megvalósítása.

V. G.

A kétszâzadîk

Már erősen mozgott a szerelvény. Túri István jegyvizsgáló előírás szerint az ajtóban állt, s nézte az elmaradó állomást. Ekkor látta meg az elkésett utast, aki testi épségének kockáztatásával vállalkozott az ugrásra.

— Elsőnek őt kerestem meg,

a jegyét kértem... Amikor azt felelte, hogy nincs, nem volt ideje jegyet váltani, felszólítottam az igazolványának átadására ... Erősen ittas volt, ruhája elhanyagolt. Állandó lakása, munkahelye több mint két esztendeje nincs, a fővárosból kitiltották

__

— Most hova utazik? — kérdeztem tőle.

— Úgy hallottam, Kaposváron, a húskombinátban keresnek munkásokat, megkísérlem, hátha sikerül... Majd nézek valami olcsó albérletet...

Túri István csaknem két évtizede önkéntes rendőri feladatot is ellát. A vasútnál több mint húsz éve dolgozik, amióta jegyvizsgáló, mindig olyan vonalakon járt, melyek a határok közelében haladtak el, vagy éppen a határra vezettek.

— Az ilyen szerelvényeken jó, ha nyitott szemmel jár az ember. Ez idő alatt bizony nagyon sok munkanélküli csavargóval, körözött bűnözővel kerültem össze. No, meg intézetből szökött, kalandvágytól űzött fiatalokkal, akik külföldre szerettek volna jutni. Előfordult, hogy egy jegy nélkül utazó személy, akitől az igazolványát kértem ellenőrzésre, inkább veszni hagyta volna, s szökni akart. Kiderült: veszélyes bűnöző, több rendbeli betörésért körözik. Nem jutott messzire, mert a jelzésem alapján hamarosan elfogták.

A napokban éppen a két- századik ilyen intézkedésére került sor. Tizenegy volt az olyan személy, aki határsértést szándékozott elkövetni. Segített vasúti tolvaj felkutatásában, leleplezésében, aki útitársai csomagjait dézsmálta meg. A munka, lakás nélkül csavargó ember adatai csakúgy bekerülnek az önkéntes rendőri naplóba, mint a többiek neve.

Eákányi lakásán — ahol beszélgettünk vele önkéntes szolgálatáról — gyakori látogató Soós János törzsőrmester, körzeti megbízott. Felülvizsgálják a napló bejegyzéseit, megbeszélik a közös tennivalókat.

— Túri István igen nagy szorgalommal és .felelősséggel látja el ezt a feladatát. Ezért javasolták őt társai az önkéntes rendőrök parancsnokául — mondja a körzeti megbízott, hozzátéve: — Sok ilyen lelki- ismeretes emberre lenne szükség.

Igen, elsősorban lelkiismeretre van szükség, hogy valaki szolgálatának teljesítése közben se feledkezzen meg önként vállalt feladatáról. S nem csupán a csavargókra, a határsértést elkövetni szándékozókra kell ügyelnie. Ezeken a vonalakon szép számmal akadnak olyanok, akik megkísérelnek nagy értékű árukat kicsempészni vagy behozni az országba. Ilyen esetben nyomban felveszi a kapcsolatot a határőrökkel vagy a vámőrséggel, mint akkor is tette, amikor látta: az egyik utas féltucatnyi villanyfúrót igyekszik elrejteni.

Amikor lakdhelve öt esztendővel ezelőtt megkapta a határőr község címei, akkor őt kiváló határőr jelvénnyel tüntették ki. Megkapta már a Közbiztonsági Érdemérem

arany fokozata kitüntetést is a szolgálat kiemelkedő ellátásáért.

Sz. L.

A KISZ-1 szervezték 1957-ben

A legelőhasznosítás somogyi tapasztalatai

Ä somogyi termelőszövetkezetekben a múlt év közepén megközelítette a 205 ezer hektárt a közös művelésű szántó. Ugyanakkor kereken 64 ezer hektárt tett ki a rétek és a legelők együttes területe. Az arány azt mutatja, hogy az állatállománynak szükséges szálas és lédús takarmány zöme megteremhetne a réten és a legelőn, s csak a kisebb hányadot kellene szántóföldi termelésből beszerezni. Ha ez így lenne, a szántóföldön egyéb kultúráknak maradna több hely, a gyep pedig — kellő javítás és karbantartás után — kellő mennyiségű és minőségű hozammal fizetne.

Sámóczi István, a Somogy megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője arról tájékoztatott, hogy tavaly hatmillió forintos állami támogatással és 5,2 milliós saját erő felhasználásával majdnem 3500 hektár gyepet hoztak rendbe a közös gazdaságok. A befektetés tehát számottevő, az értékkihozatal azonban csak ott valósul meg, flhol a javított, újonnan telepíteti területek szakszerű hasznosításáról is gondoskodnak! A hasznosítás módozatai különfélék, a cél azonban csak egy lehet: minél kevesebb veszteséggel föletetni a szarvasmarha-állománnyal azt a füvet, mely a réteken, 'legelőkön termett, s a legeltetés mellett minél több szénát és silót készítsenek a fűből.

Szép eredményeket ér el a gyepterületre fordított befektetés révén például a barcsi, a nagybajomi, a mesztegnyői, az iharosberényi, a kisbár- apáti szövetkezet, s külön is említést érdemel a tótújfalui Dráva menti Egyetértés Tsz gyepgazdálkodása. Ebben az üzemben 1975-ben olyan gyenge volt a takarmányellátás, hogy más közös gazdaságokból kellett szálas- és tömegtakarmányt hozniuk. Tavaly 1,3 millió forintos állami támogatással megoldották a jószág

eleséggondját — a gazdagon

termő fű ésszerű hasznosításával. A meSztegnyőiek a legelőre alapozták a tejelő tehenészetüket

Gyakran hallani a tejtermeléssel kapcsolatban: a tehén csak annak arányában fizet tejjel, ahogyan takar- mányozzák, tehát csak az az egyed ad, amelyik kap is. Ekkora gyepterületről, mint

amekkora ez idő szerint a somogyi közös gazdaságok használatában van, bőséges és jó minőségű takarmány biztosítható. Még akkor is, ha a rétek, legelők egy része rossz minőségű, hasznavehetetlen, hiszen éppen ez indokolja, hogy a javításra méltó területeket valóban javítsák, az így megnőtt hozamot pedig ésszerűen hasznosítsák.

ff

Aliosfv a* idő hnliiiir

Kovács István a kaposvári 512-es szakmunkásképző kollégiumának az igazgatója. Mielőtt kollégiumi nevelő lett, az ifjúsági szövetségben- dolgozott éveken keresztül. Azt mondta, minden percre szívesen emlékezik. Szigorú időrendben beszélgettünk az út- törős, a SEIT-es, a DISE-es és a KISE-es tevékenységéről, ahogyan az ő életében sorakoztak egymás után az események.

— Marcaliban voltam kisdiák. Ott én kaptam meg az első piros nyakkendőt az úttörőben. 1948-ban történt ez, addig az úttörőnyakkendő kék volt. Még általános iskolás

Napsütés és hóförgeteg

Tavaszi munka a határban

Váratlan meglepetéssé1

»ajándékozott« meg bennünket tegnap a tél. Február utolsó napján mintha csak figyelmeztetőnek szánta volna elküldte maradék hadát egy hóförgeteg formájában a somogyi határba. A tavaszi ké szülődést azonban már nem tudja megakadályozni.

Traktorok dolgoznak a nagyhajóim földeken, szántják és gyűrűshengerezik a szövetkezet tábláit. Már kiszórták az istállótrágvát, azt forgatja most az eke a mélybe. Burgonyának készítik elő a aépek a pálmajori dűlőt; több mint egy hete tart a munka, eddig mintegv negyven hektáron végeztek.

Könnyen szalad az ekevas a homokos földbe, hosszú sorokat rd a táblán, sokáig mégsem marad nyoma, a másik traktor vontatta gvűrűshenger mint fésű simítja el a földfelületet. Új év kezdődik a határban, Nagybajomban már vetéshez készülhetnek.

voltam, amikor a SZIT-esek- kel (a Szakszervezeti Ifjúmunkás Tanoncmozgalom rövidítése ez) négy napot töltöttem Budapesten, a Világifjúsági Találkozón. Egy másik alkalommal 14 évesen egyedül mentem Pestre SE1T- egyenruhákat hozni. Apám vasutas vojt, nekem is járt szabadjegy, így engem küldtek. 1950-ben lettem DISZ- tag, a Táncsics gimnáziumba jártam akkor. Később városi diáktitkárként dolgoztam. Még gimnazistaként fölvettek az MDP-be. Négyórás párttaggyűlésen dőlt el ez, szigorú kérdésekre kellett válaszolnom. Az iskola igazgatója és a gondnoka volt az ajánlóm. Az érettségit követően kezdtem meg a munkát, újra Marcaliban.

— Ezekből az időkből bizonyára sok kedves élményt őriz. Apróságokat, amelyek ma is tanulsággal szolgálhatnak.

— A járási DISE-blzottság tagjai akkor nagyon sokat jártak vidékre. Előkerültek a biciklik. Jóval később, talár, már 1960 után volt igazi járművem, egy Panni robogó. De télen is ki kellett járni. Egyszer hófúvásban sítalpakon indultam. Két napig csúszkáltam, az egyik községi DISE-titkár szüleinél aludtam. A tiszta szobában hideg volt, még a dunyha sem melegített. így »néztünk ki« akkor. Nos, hogy folytassam: 1955-ben Kaposvárra, 1956- ban Siófokra kerültem. Akkor már megnősültem. A Balaton mellől 1956 októberében jöttem haza a családomhoz, amikor elkezdtek randalírozni az ellenforradalmárok. Októbertől januárig egy kőműves mellett culágereskedtem. Hát ezek az előzmények.

— 1957-ben hogyan került a KISZ-szervezők közé?

— Februárban szóltak nekem. Akkor több ifjúsági szövetséget kezdtek szervezni. Márciusban jött a központi határozat arról, hogy egységes Kommunista Ifjúsági Szövetség lesz. Az első alapszervezet a cukorgyárnál alakult. A BARNEVÁL ifjúkommunista csoportjára is emlékszem. Ott nagy, színes ünnepségeket tartottunk. Persze elsősorban ott kezdtük meg a KlSZ-szerve- zést, ahol már erős pártszervezet volt. Mindenütt segíted tek nekünk a korábbi DISZ- tagok.

ötvenhét elején még érvényes volt a kijárási tilalom esténként. Nekünk akkor jutott időnk a plakátragasztásra. Egyszer találkoztunk két rendőrrel. Le is akartak fülelni minket, mert ötvenhat után a ragasztgatás »ellenkező előjelű« dolgot sejtetett. Persze kimagyarázkodtunk, és az egyik rendőr még segített is nekünk.

Egyébként nem mindenütt alakultak meg könnyen a KlSZ-alapszervezetek. De

ahogy az idő haladt, úgy haladtunk mi is.

— És mi történt önnel a szervezés után?

— Folytatódott a vándor- utam. Dolgoztam a megyei és a kaposvári járási KISZ-bi- zottságon. 1959-ben öthónapos KISZ-iskolát végeztem Péce- len. Az első csoport volt a mienk amolyan kísérleti jelleggel. Ott az azóta elhunyt Kubacska Andrással együtt tanultam, ö hasonlóan lelkes DISZ-es és KlSÍ-szervező volt. Szívesen mesélek az első megyei vezetőképző táborról. Ez még az újjászervezéshez sorolható. Pokr Vöt kaptam, zsákokat meg 200 forintot, és elmentem Bala+onkeresztúr- ra. Azzal bocsátottak utamra: intézzem el az ügyet. A faluban 50 forintért vertem egy fuvar szalmát. Jöttek a gyerekek, 45—50-en voltunk, sátrat vertünk, szalmazsákot tömtünk. Két nap múlva az egész tábor beázott. Akkor újra sátrat vertek a többiek. Az enyémről vették a mintát, mert mi a feleségemmel rögtön vízmentesre csináltak a magunkét. A kéthetes táborban a szabadban heverészve, sétálgatva hangzottak el az előadások. Én még ma is szívesebben mennék ilyen helyre. mint a mosatni, házakból áíló táborokba.

Még rengeteg br-s/é'ni valónk lett volna. Hogy is volt, milyen is volt. De Kovács István elfoglalt ember. Igazgatóként sok dolga van. 1974- ben még KISE-tagként is dolgozott, csak akkor hagyta abba, amikor a kollégiumban megszűnt az alapszervezet, azóta a gyerekek az iskolai KISZ-ben tevékenykednek tovább. De azt mondta: van mit tennie, mert most is »hivatalból« ifjúmunkás.

L. I*.