Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

H

at ára felé kibújtam a téglaszárítóbóL Kö- rü tnyaltam szúckadt rraroat. ujjaimmal kifésültem hosszú hajamból a téglaport.« b elindultam ingyené« éjjeli szál lásomról a Bécsi útra nyitó gyárkapu felé. A mázsálóházikónál egy vízvezeték csöve kunkorodott ki : derékig meztelenül alá- gömyedbem, s nevetnem kellett, mikor a didergő víz le- csurgortt a nadrágomba.

Kívül voltam a gyáron, s fölfriseülve leültem az úton végighúzódó árok partjára. Olajosnak nézett ki a fenekén lassan tovaömlő, szennyes víz.

A nap egyre gömbölyűbben állt fölébe a kivájt agyagbányának, s a dróton lógó csilléket teleöntötte fény- nyeL Gondoltam, később kimehetek a Dunához, de egyelőre jó az árokpart, mert hátha lesz fölvétel bányamunkára. Addig is unaloműzőnek van egy öreg szerencsetfilié- rem. Előkotortam, megforgattam, megnéztem az éleit, gurítottam mutatóujjam csúcsáról tenyerem völgyébe... oldalt tőlem egy cipősarokkal megtaposott Az Est hevert; idehúztam lomhán, s fél- szemmel olvasni kezdtem : »A román... király ... visszament ,, ,«, aztán baráti birtokba vettem néhány züllött, kormos fejű gyufaszálat, s máris rásandítottam a kutyatej sárga virágaira.

Kis féreghalak úsztak alattam; csöpp ormányukkal finom erőket verve, s mintha ez lenne ébredése a fűnek: lepkék lebbentek.

Játszva hajtogatni kezdtem kivénült ujjakkal a megtiport újságlapból a papírhajót. Sokszor megakadtam, mint az öreg hajóáosok : hogy is kell? Aztán ide-oda dütö- getve az ólombetűs oldalakat, kész fregattomat letettem a fűszálak közé.

— Fillérkém, kincsecském — mondtam a pénznek — kapsz két gyufaszál-lábat, egy gyuíaszálfejet, kormos hajnak a kabátomból kitépek egy kis cérnát, s azzal odakötlek a kutyatejvitorlá- hoz, mint egy Odisszeuszt!

—• Fillérként — búcsúztam tőle —-, menj ... hess !

Ott i állt a fillér úr a vízen; a sárga vitorlába belefojt a szél, s a fregatt lassan cammogott ... Ó, legjobb lenne utánavetnem magam a kusza hajónak, s elmerülnöm utolsó kincsemmel a pocsolya fenekén.

H

irtelen rámrivallt a gyár első dudálása, f ejem fölött megmozdultak a csillék: az üresek napfénnyel a bányába indultak; a teltek meg agyaggal jöttek a téglaprésekhez. Tompa dörrenés szállt: dinamit- tal robbantottak. Óriási darabokra törve alázúgott egy- egy magas agyagfal.

Átugrottam az árkon, s lefutottam az irodáig.

Tudtam, mi lesz kiírva, mégis egész közel mentem az üvegablakhoz, és úgy bámultam: MA MUNKÁSFÖLVE- TEL NINCS.

Két karom azonnal zsebre dugtam: minek fáradjanak a lóbálásba. És szívesen bedugtam volna elgyöngült lábaimat egy óriás zsebébe, csüggedt életemmel együtt. Ó, szívesen fölnyaltam volna nyelvemmel egy konyhát, a nyelvemmel, csak már munkát kapjak.

Gondoltam, erőszakkal bemegyek a műhelybe, odaál- lok a satuhoz, veszem a re- szelöt, s elkezdek dolgozni. Ha valaki rám szól bámulva, ha el akar küldeni, oda se neki, csak reszelek, reszelek, késő éjjelig. Majd csak adnak érte valamit.

Mentem, sovány árnyékomat nézve: úgy tűnt néha. hogy jobbra és balra rengeteg ilyen árnyék van velem, s azok közül néha a szél fölfújt egyet-egyet a sötétes felhőkbe.

Azok meghaltak — gondoltam könnyedén.

• Hetven éve, 1907. március 30-án szüléiéit Gelléri Andor Endre a két világháború közötti magyar novellairodalom eredeti egyénisége. Novelláinak témáit többnyire az elnyomottak és elesettek világából merítette ; a társadalmi kivetettség és nyomor .szorításában élő hősei azonban a szépség és emberség hordozói is egyben. Klasszikus értékű írásai — a súlyos valóság és a Münden* képzelet összeötvörésével — új \ilasot hódítottak meg.

A Frras Újság hirdetései felé vettem az utam. A híd mögöttem volt már, s a fénylő királyi vár is. Milyen jó lenne — gondoltam — egy lámpának lenni a királyi várban! Egy trónsKéknek vagy ... hisz ez lehetetlen... egy szakácsnak!

S eszembe jutva a reggeli étkezés, • önkéntelen tépdeáni kezdtem a kávéházi teraszok zöld leveleit. Volt, amelyik száraz és kissé keserű volt; néha-néha édesebb fűszál is akadt. Nem sokat törődtem velük: téptem s köptem, átbámulva a homályos tükrökbe. Túlságosan nyúlánk voltam bennük, öklömnyi fejű és rágcsáló.

S bekukkantva a dologban álló kereskedősegédekre, összefacsarodott a szívem.

Gelléri Andor Endre*

Egy fiHér

Csak a sok zagyva gondolat jön munka helyett, s ez már így megy az ötödik hónapja. Milyen szívesen nyögnék bármilyen nehéz súly alatt... ebben a tétlenségben még megőrülök. Talán nekidülők egy fának, s ha kérdik, miért áll itt hónapokon át. odasú- gom:

— Várom, míg gyökeret eresztek.

Milyen utálatos így ötletet ötletre zavarni. De mit tegyek : ha becsukom ezt a lelki cirkuszt, ha leoltom benne a különös sárga lámpákat: előttem a Duna vagy egy fa száraz ága a Hűvös- völgyben.

M

ár tíkkadtan dűlök a falnak, s vizsgálom a Friss Újság hirdetéseit. Néha-néha belémböknek, kicsit visszalö'kök, s megtartom kényelmes pozíciómat Végül is lemondóan, légy intve a kezemmel, elfordulok a hirdetéstől, és keservesen köpök egyet, aztán még kettőt S befejezve ezt megállók, magam elé bámulva, hogy most már mit csináljak.

összerezzenve lepislantok, mert nálamnál tökmagabb alakocska, feketére sült képpel, rángatja az ingem:

— Köpjön csak — mondja komolyan.

Isten neki.

— Miért köp zöldet? —kérdi, s összehunyorítja macskaszemeit.

— Zöldet? Ja! — sa fejemre ütök. — Mert füvet rágtam a teraszokról.

— Nézzen csak ide. kolléga — mondja a tökmag. — Hókuszpókusz — s varázslón gomolyog a kezével, és köp.

— Hát mega miért köp sárgát? — kérdem föl vihogva.

Fölhúzza « vallat:

— H okuszpokUÉE. mert te B*eg fát rágok.

— Aj, haj — sóhajtottam.

— Magának sincs állása?

— Régen. És maga mióta hjftol?

— Régen.

— Csak már a kormány bukna meg — mondom.

— Csak legalább hosszabb stimpfliket találnék az utcán

— dörmögi.

— De azért nem utolsó dolog betörni egy bankba, mi?

— kérdem.

— Hiába. Elkapják rögtön az embert.

— Persze, több a detektív, mint a légy.

— Hopp — mondom tege- zően —, a füleden is ül egy.

— Hopp — mondja —, a te orrodon is ül. egy.

— - Szervusz! — Szervusz!

Kettesoen ballagunk tovább. Ö néha lehajol, fölkapni egy-egy cigarettacsutkát j én meg szeretnék egy jó villamosjegyet találni, bedőlni egy kocsiba, s kicsit kiutazni látogatóba a sörgyárakhoz. Kőbányára.

— Nincs valami pénzed?

— kérdi hirtelen.

— Volt. egy fillérem.

— Hol van? — kiáltja izgatottan.

— Csináltam neki egy hajót, s ő lett a kapitánya. Adtam neki két gyufalábat, egy kutyafejet meg kutyatej- vi torlát.

— De hol van? — kérdi makacsul. — Azt mondd meg... mert nekem is van egy fillérem... s kettőért már egy egész Drámát kapok!

— A Bécsi úton — mondom mesélőn —, messze ... egy árokban úszik, ha már le nem merült.

— A Bécsi úton? — faggat. — A téglagyári ároknál?

— Igen... igen — le- biggyesztem az ajkam. — De miért izgulsz?

— Te ló! — kiáltja mérgesen. — Mert kimegyek érte... Ha megtalálom, egy egész Drámát szíhatok!...

S egyedül kószálok már. A kis Misi (mert így hívták) elindult Óbudára a fillérért : »■Hátha találok útközben is egyet« — mondogatta, és elment ...

N

em nagyon bánom. Amit a köpésről mondott, az jó vicc, de máskülönben egy kis paraszt, aki leenné a fejemről a szőrt.

S dél van. Újrakezdtem a kávéházi teraszok fosztogatását. De most már megfigyelem a nyállövedékemet. Zöld, zöld ... s Isten felé bá- bámulva, sóhajtva kérdem: — Uram, mikor köpök én már sonkásat, halasat, krémeset?

Egy poros padra ereszke- dek. Itt pihenek át egy harangszóközt, aztán gyufaszá- lakkal ráírom a padra: »Itt járt G. A. E. 1930. júl 4«

Mi lenne, ha ilyen padra ráírnám a búcsúlevelem?... El fújná a szél? Vagy ráülne valaki ?

Tanya. Csikós András grafikája.

Színházi világnap

Zsámbéki Gábor válaszol

A ma esti előadás előtt különös jelentőségű üzenetet olvasnak jel a világ színházaiban. Radu Beligan, a bukaresti Nemzeti Színház igazgatója írta; romok közül csendül föl or örök emberi bizakodás hangja. A művészet varázserejével gyógyíthat... Nálunk Vajda László Jászai-dijas színművész tolmácsolja a levelet.

két még mindig műsoron tartják. Név szerint Tito Juncót, a havannai művészt emelem ki, aki a postást játssza a Tóték- ban. A közönség pedig azonnal reagál: együtt lélegzik az előadással.

Térjünk most vissza ebből a világból. Milyenek látja az itt- honi évadot az igazgató?

I volt és van olyan nézőnk, aki előadás közben feláll és elmegy. Bármilyen furcsán is hangzik: mi örülünk ennek. Mindent, csak laágyos színházi estéket ne!

— A kaposvári színészeket gyakran keresi meg a tclcví- zió, a film, de olyan gyakran vannak a színpadon, bogy nem

A színházi világnap alkalmából Zsámbéki Gábor Jászai- dijas rendezővel, a Csiky Gergely Színház igazgatójával beszélgettünk.

— Kultúránk követeként negyedszer töltött hoszabb időt Kubában. Szeretnénk, ha mondana valamit ottani tevékenységéről.

— A négy kubai út közül az első kettőn Babarczy Lászlóval voltunk együtt. Harminchat-negyven színházi szakembernek tartottunk szemináriumot, rendezést es színészmesterséget tanítva. Természetesen rendeztünk is: Babarczy első alkalommal A hős falut, én a Tótékat. A színhely Topez és Collantes | volt. Cienfuegos, a nagy kikö- j tőváros (száz tüzet jelent magyarul) is vendégül látott ben- j nünket. Laci ott Brecht Kivétel és szabályát állította színpadra, én pedig Kaposvár és Kassa után harmadszor is megrendeztem Goldoni Miran- dolináját. Harmadik alkalommal ugyanott a Dandin György színpadra vitele volt a feladatom, majd most a havannai Teatro Politicóban újra a Tóték.

— Milyen a kubai színjátszás? Es milyen a közönség?

— A kubaiaknak van érzékük a színházhoz; sok remek színészt ismertem meg. A cienfuegosi társulat olyan kedves nekünk, hogy állandó levelezésben állunk velük, bemutatóinkról műsorfüzeteket küldve. Egykori rendezésein— Megnövekedett számú > bérletes közönségünket sikerült megtartanunk. Azt nyilván észrevették, hogy a múlt évadból néhány, általunk jelentősnek ítélt produkciót az idén is játszunk, s emellett ajtót nyitottunk más társulatoknak. Ezen az úton szeretnénk továbbhaladni a jöt'ő- ben is. Egy adatot ehhez: először fordul elő a színház történetében. hogy a közönség egyetlen évad alatt huszonnyolc produkciót láthat. Hátravan még a Vígszínház vendégszereplése (Csurka István Eredeti helyszín című szatíráját és Hernádi Gyula Királyi vadászatát hozzák), a veszprémi és a pécsi társulat is színpadon lesz nálunk prózával.

— \ korábbi években gyak- ran láttunk tévéképernyőn kaposvári előadásokat. __Az__idén

m

ely produkciókat rögzítik?

— Előrebocsátom: nem értek egyet a kiválasztási elvekkel. Tudom, hogy műsorszerkesztési szempontok döntenek, sajnos azonban nem mindig a legnagyobb értékek mellett: így előfordulhat, hogy egészen gyenge színházi előadások is képernyőre kerülnek. A mi j műsorunkból a Piros bugyelli- ris érdekelte őket, s az Erdő nagy sikere azt a döntést eredményezte, hogy ezt a produkciót is rögzítik. Osztrovsz- j kij e művéről (Szőke István rendezte) még annyit:

mindig tehetnek eleget a meg« hívásoknak. Nem okoz ez fe- szültséget?

— Nincs titok: igen, e*

olykor feszültségteremtő tényező. Egy példát mondok: Monori Lili olyan sokat foglalkoztatott művésze a filmnek, hogy az idén csak az Oszlopos Simeon című Sar- kadi-daraban játszhatott nálunk. Megegyeztünk, hogy jövőre nem tagnak, hanem .szerepre szerződik hozzánk.

— Egyik legutolsó írásomban új magyar drámát sürgettem.

— A közhiedelemmel ellentétben nagyon szűk a valóban jelentős drámaírók köre. Egy-egy Örkény- vagy Csur- ka-müért harc folyik a színházak között. Vífn azonban a kérdésnek egy másik oldala is: mi azt vállalhatjuk, ami a saját törekvéseinkkel, nézeteinkkel összhangban áll. Mindig is feladatunknak tekintettük a N magyar dráma ügyét; értékeit igyekeztünk felmutatni. A következő évadban szeretnénk Móricz remekét, a Rokonokat színpadra vinni, új adaptációban, amelyet Móricz Virág készít nekünk. Egyebekben követjük a bevált gyakorlatot, a műsor- struktúra hasonló lesz a ko-, rábbi évadokéhoz, s mivel az orosz klasszikusoknak a Si- sikorük, jövőre is programba iktatunk egyet. De lesz Brecht- elöadásunk is.

író a gyermektükörben

Oláh János Közel című önéletrajzi regényéről

A költőként indult Oláh János önéletrajzi ihletésű prózába fogott. Közel című regényében a zsenge fiatalkoráig átélt eseményeket pergeti visz- sza, de a gyermektükörben élesen kirajzolódik a felnőtt író képe is. Sőt. a meglett ember belső vívódásával kezdődik a mű. Előrevetíti ezt a mottó, az Ortega-idézet is: Élni annyi, mint különböző lehetőségek között habozni.

Fontos szerepe van Oláh János regényében ennek a »kettős látás«-nak. Egyrészt tudjuk, hogy miért néz vissza gyerekkorára — sikerült pszichológiai analízist végez Oláh —, másrészt formai játék helyett hihető megoldással újít a leírás szokott stílusán.

Történetem a semmiben kalimpál — írja a Közjáték című, tulajdonképpen előszónak szánt részben, amelyben nyomatékos hangsúllyal mondja el Oláh János mostani állapotát. Ez. az analízis, mivel kü- lönváltan jelenik meg a tulajdonképpeni műtől, el is fordíthatja az olvasó figyelmét a

regénytől, ha a lélekelemzés gyötrelme helyett más izgalmat keresünk. A regény mégsem »kalimpál« a semmiben, mert nyomon követhető benne a gyermekkor minden rezdülése. S alighanem ez a kifejezés a legtalálóbb: a történés, az esemény szót helyettesíthetjük vele Oláh János írásrpűvé- szeíében.

A regény helyszíne az író szülőfaluja, egy somogyi település, Nagyberki. A mű egy részletét idézzük: e helyszín apró villanásait — egyszersmind azért is, hogy bevezessük az olvasót Oláh sajátos írásművészetébe. »Kitelepítettek. Föllordulás, vagopok, csattogás, talpfa-este, fegyvercsövek. szekérnyikorgás, lónyerítés, búcsú, könnyek ...«

Lüktető. érzékeny képek, hártyalelületüket szivárvány- fénnyel mutatják. Más ez a hang és világ, mint amivel Oláh János az irodalomban bemutatkozott. Az Elérhetetlen föld című versantológia szerzői közt., az úgynevezett »Ki- lencek« csoportjában hallatta először hangját, keményen, lázadón; róla is szólt Nagy László költő a kötet útravaló- jában: »Komoly ügyekről komolyan szólnak. Etikus költők, felelősségvállalók.«

Ami változott Oláh Jánosban, az nincs ellene sem korábbi önmagának, sem a fiatalokat »elfogadtató« idősebb pályatárs — és példakép — nekik és nemcsak nekik szánt üzenete és Oláh János mai megfelelése közt. Csupán a vitorla más, az utas és a cél maradt: az »elérhetetlen föld« — a kötet címadó verse is Oláhtól való — megérintése. S már ebből a versből tudjuk, hogy az »elérhetetlen föld« a gyermekkort is jelenti. Emlékezés a »voltra«.

Ismertem egy kovácsot,

Isokszor jártam nála, én is vertem a vöröslő patkót. Tudtam, milyen engedetlen

fa vas. !

Néha kiültünk a küszöbre... |

Aztán megváltozik a Közel című regény helyszíne: Budapestre költözött a család. A mű az iskolásévekkel zárul, s az író a folytatáson dolgozik. Számomra talán su egyik I

legszebb leírás épp a költözésről szol. A rakoncátlanul ugráló képek között fölfedezhetjük a legvalódibb tudatosságot is. Íme két. egymáshoz közeli részlet: »Iskolából jövök éppen, szemben a nappal, amely elvakít, a legsűrűbb álom méze csöppen így.« Majd a:: »autók, villamosok, motorok lavinája«, a főváros első élménye: »Állok a szoba közepén a bútorok közé szorulva, és nem tudom, mit kezdjek magammal, merre induljak, hová térjek, ahol védelmet remélhetek, persze az is kérdéses még, tényleg csak a hideg ellen-e. Amikor fölkattan a villany, fénye még jobban kifoszt, mintha hirtelen a szoba falain túlra tágulna ez az újdonsült rendetlenség, a gúnyosan hátráló éjszakába egyenest.« A fény — a »legsűrűbb álom méze« és a fölkattantott villanyé — nagyon fontos eleme ennek a gyermektükörben elmondott életnek.

S itt összefoglalót is mondhatok Oláh János regényéről, a Közelről. Hitelét — azt hiszem — elsősorban nem az életrajzi elemeknek köszönheti; az írói szándék avatja igazzá a művet. S ha kétségünk is van a felnőtt író vívódását illetően önmaga helyének a megállapításában, lenyűgözően, szól a faluról és a városról is. Komoly, szép élmények várnak az olvasóra a kötet lapjain.

Horányi Barna

— A társulat iiss/.elételc, kisebb változásokat Ügyeimen

kívül liagvva. ávek óta azonos» Mit jelent ez?

— Feltétlenül azt, hogy aki ebben a színházban dolgozik, azt nem pénzközpontúság köti ide, hiszen nem egy vidéki társulatnál magasabb bért kapna. Az ügy szeretete, és ez a fajta színház vonzza őket.

— Van-e Zsámbéki Gábornak rend ezőeszménye?

— Példaképem kifejezetten nincs. De hatottak rám, mert fontosnak érzem munkásságukat: Brook, Ljubimov, Otto- mar Krejca. Grotowski rendezéséért is utaztam már Wroc- lawba: az Apocalypsis cum figurist láttam legutóbb. Nagy hatású előadás volt, de inkább a Brokk-féle színházhoz vonzódom. Sokat utaztam az utóbbi években, a következő évadban többet szeretnék itthon dolgozni.

— Egy új Zsámbéki-premier reményében fejezhetjük be a beszélgetést.

L. I!