Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

Az első lova a Remény volt Nem engedte a szolgaság Győri József volt az utolsó felszabadult szolga So­mogyaracson. Korántsem a büszkeség mondatja ezt vele, inkább a megélt ' drá­ma. Mert az volt ez, ma már tudja, s beszélni is tud róla nyugal­mas hangula­tú szavakkal is. Bármilyen hihetetlen : Győri Józse­fet csak 1954- ben engedte . szabadon a szolgaélet. Ak­kor azután vett egy lovat és Reménynek »keresztelte«. S az gyors lá­bon szágulda­ni kezdett elő­re, mindig csak emelkedőnek... — Hogyan is kezdjem? Mostoha volt hozzám az élet. És nemcsak amiatt, hogy anyámat korán elvette, mos­tohát adva nevelőmnek. Nem­csak emiatt. Hanem, hogy szegények voltunk, a világ szegényei. Heresznyénől elke­rültem Babócsára cselédnek. Halljanak ide: mindha egy zöldségeskertbem szolgáltam volna. A gazdámat Salát Jó­zsefnek hívták, az asszonyát meg Zeller Zsófiának.... Barna szeme csillog, arcá­nak ráncai új ágakba rende­ződnek, a szája szélén a mo­soly vonásait alakítva. Sildes sapkáját levette, fésült, szür­késfekete haja van. — Hét év után kerültem So- mogyaracsra. Somogyi Mihály lett a gazdám; a nevét Iliából magyarosította. Horvát ember vagyok én, de itt másképp ej­tették a horvát szót. Belső cseléd lettem. Havi tizenöt pengőért ez járt: fogatosmun- ka idején hajnali háromkor kelni. Nyárban este tizenegyig dolgozni. Ez utóbbi közlés semmissé teszi azt a sarjadzó érzést, hogy — mivel a gazdáékkal egy épületben lakott a négy belső cseléd — valamiféle pa­ter familias alapon nyugvó, családias cselédeskedés lett volna ez a szolgaság. Nem volt az, noha a gazda meg a gazdáné nem voltak emberség nélküliek. — Elvettem Tóth Máriát. Érett ember voltam, nem meg­gondolatlan, fiatal gyerek. To­vábbra is ott laktunk Somo- gyiéknál. Megszületett az első kislányunk, Margit. Ma a ba- bócsai tanácson dolgozik, Ne­mes Imrénének hívják. Alig született meg, engem behív­tak katonának. Irány a front! Lengyelországból csak hátrál­1954-ben lett a maga gazdája. / tunk, egészen Budáig. Ott es­tem fogságba. Szevasztopolban és Jaltában dolgoztam, én let­tem a cementesek brigádveze­tője, mert horvát nyelvtudá­sommal megértettem magam oroszul is. Kilenc hónap múl­tán hazajöhettem. Folytatta, ahol abbahagyta. Igaz: a felesége itthon kapott három hold földet, de a meg­élhetéshez az kevés volt. Aki­nek »-hátán a háza«, az nem sok—\ megy. Győri József fe­lelős emberként, DÉFOSZ-tit- kárként, a legeltetési bizott­ság elnökeként is maradt szol­gasorban. Micsoda kettősség, micsoda belső feszültség szo­ríthatta! 1948-ban tu­dott egy kis portát építeni Halastópusz­tán. AkkoB már Marika lányuk is meg­volt. Ma Vuk- mann József- nének hívják, Babócsán él ő is. környékbeli puszták. Halastó­puszta, Üjmajor, Kerékmajor. Mi is bent lakunk már Ara- cson. Egy öreg nénitől házat vettünk. Így lett a »bentkosz■ tos« cselédből bentlakó sza­bad ember. Mondom: 1954 ben! A szabadulásakor nem ka­pott semmit; az ígért három- holdnyi föld a meglévő három hoz — ígéret maradt. Az előt­tük álló esztendőnek, a sza­badság évének félsertésnyi »tartalékkal« kezdhettek. — Amikor 1956-ban meg­alakult a Béke Tsz, a belépők között voltam. Brigádvezető lettem, de ennek hamar vége szakadt, mert októberben fel­bomlott a közösség. Amikor újraszervezték a közös gazda ságot, én már a pécsi fúrósok­kal a komlói iszapolót túr- tam-fúrtam. Nagyon bennem maradt a tüske, hogy itthon, Aracsan még akkor is volt, aki »gyüttment« idegennek tartott. Az asszony belépett a tsz-be, onnan is ment beteg­ségi nyugdíjba. Én meg egyre közelebb jöttem Aracshoz: dolgoztam az erdészetnél, a tövál-nál, majd itthon kocs- márosként. Itt talált meg a nyugdíjkor. Bikákat neveltek, jószág ma is van az istállóban. Hizlaltak három disznót; kell az uno­káknak a háziasán elkészített húsétel. Mari néni, amikor az ura kimegy, akkor mondja: — Ügy dolgozik ma is, mint egy fiatal. Húsz éve tanácstag, az itteni tanácstagi csoport vezetője. Az állatkísérő leve­leket is rábízták, sok az ad­minisztráció velük... Megyünk »csibefarm«-néző- be. Nyolcvan kendermagos és veresbarna szárnyas várja a gazdasszonyi gondoskodást. Leskó László Fizetésnapi mozaik Minden a borítékkal kezdő­dik. Azzal, hogy tenyerünkbi öntjük a tartalmát Előre sejt jük, mennyi pénz üti a mar­kunkat, de azért nem árt megszámolni, hogy azután fej­csóválva hozzátehessük: hát ez egy fillérrel sem több! Majd zsebbe gyűrjük a pénzt, amelyről tudjuk, hogy nem boldogít, de senkit nem lát­tunk még azért boldogtalan­nak, mert tele volt a zsebe. A naivabbak megkísérlik meg­fejteni azoknak a számoknak és jeleknek az értelmét, me­lyek a fizetési szalagon van­nak. Az idősebbek mesélik, hogy állítólag ez egyszer vala­kinek sikerült. Hogy kinek és mikor, senki sem tudja ponto­san. Azután kezdődik a sorba­állás a postán: be kell fizetni az esedékes részleteket. Jön a sorbaállás a Boltokban: min­dent meg kell venni, amit csak lehet. És ünnepelni kezd az or­szág ... A vonat zsúfolva emberek­kel, csomagokkal. Nem lehet lépni. A peronon is úgy szo­ronganak egymás mellett az utazók, mint heringek a kon­zervdobozban. Legalább nem lehet elesni a fordulóknál, és nem tántorognak a részegek sem. Mert a vonatok lassan jól menő italboltokhoz hason­lítanak. Az, aki egyébként rit­kán iszik, most nem tudja megállni, hogy be ne kapjon néhány üveg sört. A sarokba szorult férfi már két üres üveget hajított ki a résnyire nyitott ajtón. Kettőt beszólástól. De azért haverok vagyunk, nem? Az emberek egy része csa­ládjához rohan a pénzzel, egy része a kocsmákba, par­don: italboltokba, kisvendég­lőkbe, büfé-falatozókba. Tele a pénztárca, ne száradjon ki a torok. Egy férfi Kaposvá­ron, a Kossuth téren gyalo­gosan vág át az autók kö­zött. A gépkocsivezetők ki­hajolnak, öklüket rázzák, tö­mören közlik, hova támolyog­jon. A részeget ez csöppet sem zavarja. Veleszületett udva­riassággal int néhány kocsi­nak, elengedi őket, azután mint a tengerész, aki egyéves hajóút után most lépett elő­ször szárazföldre, átkacsázik a téren és eltűnik a forgatag­ban. Ha altad olyan, aki nem tudja pontosan, mikor van fi­zetésnap, nagyon egyszerűen rájöhet. Ha reggel végigmegy az utcákon, és szinte tízlépé­senként kerülgetnie kell a ré­szegek névjegyét, akkor már­is tudja: tegnap fizetésnap volt. Mert ilyenkor olyan a város, mintha valamiféle óriá­si méretű ételmérgezés tom­bolt volna. Ilyenkor igazán tarka a virágos Kaposvár. De korábban is rájöhet, hiszen előző este támolygó, üvöltő részegektől hangosak az utcák, ablakok csörömpölnek, és né­hol feleségek, gyerekek va­cognak, mert a ház ura haza­érkezett. Dán Tibor ,Öreg” diákok, fiatal akarással Lapátnyélből — ceruza — De sokat dolgoztam én a Vratnica meg a Vujica dű­lökben! Ügy mondják, az előbbi részen állt az ófalu, mely éppen Flórián nap­ján, a tűzol­tók védszent­jének ünne­pén égett le. Persze, sok minden meg­változott itt. Eltűntek a Házi »csfbefarmot« létesített. Ha egy vállalatnak szüksé­ge van a szakmát ismerő em­berre, viszont azt sehol sem tanítják az ipari tanuló-isko­lák, akkor csak egy megoldás van: »házi« iskolát hoznak létre. Három év óta ezt teszik a Kaposvári Közúti Építő Válla­latnál is. öthónapos tanfolya­mot indítanak a vállalat dol­gozói részére, s a júniusi vizs­ga után útépítő-útburkoló szakmunkások lesznek a részt vevők. — A nálunk folyó oktatásra jönnek a győri, a zalai, a pé­csi útépítők is — mondja Ko­vács Ferencné személyzeti előadó, aki a kaposvári tanfo­lyam egyik megszervezője volt. Az öthónapos tanfolyam után elméletből és gyakorlat­ból is vizsgáznak a tanulók. A szakmai részt a kaposvári KÉV mérnökei oktatják, a közismereti tantárgyakat pe­dig az 512-es Ipari Szakmun­kásképző Intézet tanárai. A leendő szakmunkások ke­mény fizikai munkát végeztek eddig — segéd- vagy betaní­tott munkásként dolgoztak —, és az elméletnél jobban isme­rik a lapátnyél fogását. TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig A parasztház gazdája tud­ta, hogy a falusi kiskertbe, a ház elé milyen virágot ültes­sen. A földnek, a tájnak, az időjárásnak megfelelőt. A fa­lusi ház lakója városba köl­tözött és a zsúptetővel, a döngölt padlójú házzal, a vert fallal együtt a virágot is el­hagyta? Tudom, a kedvetlen sétáló kérdései ezek. Felszínes be­nyomások. A vizsgálódást messzebbről kell kezdeni. Gondolatok a levéltárban Kanyar József igazgatóval és Tóth Tibor kandidátussal a megyei levéltár egyik szobá­jában beszélgetünk. Kaposvár földrajzilag eltérő adottságokkal rendelkező tá­jak találkozásánál fekszik. Itt észak—déli és kelet—nyugati monostor volt, mint az 1091- es királyi alapítású somogy- vári. A templom felszentelé­sén Salamon király és Géz« herceg is megjelent. Szentja- kab fontos írásbeli közpon' volt, ha kisebb létszámmá működött is, mint Somogyvár Kaposvár inár a török előt­ti időkben birtokcentrum. It volt az* Újlakiak várbirtokai­nak egyik központja. A Hm nyadiak korában a megye te­rületén található tizen-hárorr castrum közül az egyiket úgy hívják: Kapos-Üjvár. A vári Szigetvár eleste előtti évben, 1555-ben kerül török kézre, és Buda visszafoglalásával egy- időben. 1686-ban szabadul föl. Kaposvár története csak a XVIII. századtól válik érde­kessé. A megyeközpont, a hi­teleshely, a jogszolgáltatás a középkorban nem itt, hanem Somogyváron működött. 1715- ben helyreállt a megye önálló­sága, s ettől kezdve Kaposvár lett a központ. Ez a szerep tulajdonképpen a véletlen­nek köszönhető: itt működött az Esterházy-uradalom egyiï di rektorátusa. Volt tehát meg­felelő épület, ahol a megye­gyűléseket meg lehetett tar­tani, voltak házak, ahol a megyegyűl-ésre érkező neme­sek megszállhattak, s valami­féle bolthálózat is működött, ahol vásáraim tudtak. A II. József-féle népszámlálás ide­jén — az 1780-as évek köze­pén — Kaposvárnak mintegy öt-hatezer lakosa volt. Ha 1 sokkal nem is, de valamivel • megelőzte a megye többi te- ; lepülését. Kaposvár az ország . viszonylag kis népessógszámú mezővárosai közé tartozott. Ennél nagyobb bajnak számí- ; tott, hogy sem a megyének, sem a városnak nem volt köz­lekedési hálózata. Az utak el­maradottsága, a közlekedés fejletlensége miatt Kaposvár nem tudott gazdaságilag me­gyeközpont lenni. Kaposvár nem volt alföldi értelemben vett mezőváros: hiányzott a polgárság. Nem volt ipari-ke­reskedő város: hiányzott a nyersanyag, az energiaforrás, ipara a kisipari viszonyok kö­zött tengődött. Környékén ap­ró falvak gyűrűje húzódott, de ezek megmaradtak falvaknak, a város és vidéke között nem alakult ki agglomeráció. Mun­kásságának zöme idénymun­kás volt: főként a cukorgyár foglalkoztatta. Kaposvár nem tudta gazdaságilag szervezni és irányítani a megyét. A me­gyeszékhely árnyékában sor­ra alakultak a kisvárosok, az »•alközpontok-«: Nagyatád. Barcs, Tab. Nagybajom (külö­nösen állatkereskedelme volt fontos). Csurgó... A város nem tudott megbirkózni Ka­nizsa és Pécs szívó hatásával. (Folytatjuk) Somogyi Néplap irányban egyaránt tájak met­szésvonala húzódik. A terület egyik fontos földrajzi megha­tározója a Kapos folyó. Csak a múlt század elején kezdő­dött a szabályozása. A Kapós addig hajózható víznek szá­mított; dereglyéken gabonát szállítottak rajta le egészen a Dunáig. A város középkori története a XI. "századig nyúlik vissza. 1061 a zselicszentjakabi mo­nostor alapításának éve. A monostor téglafalai a város­tól keletre vezető út mellett ma is láthatók. A terület köz­igazgatásilag Kaposvárhoz tar­tozik. A nemrég föltárt, szé­pen gondozott romok között nyáron amatőr együttesek színdarabokat adnak élő... A nemzetségek Somogybán a XI. századiban : kezdenek kiemel­kedni. A Koppány nemzetsé­gi birtokok kisajátítása után a Győr nemzetség őse alapí- j tóttá a monostort. Zselicsaent- jakabon, akárcsak Somogyvá- ron, bencések éltek, de ez ko­rábbi és nemzetségi alapítású — Most az elméleti oktatás folyik, a gyakorlati rész már­ciusban kezdődik. 27 tanuló bent lakik, 20 pedig levelező. A daránypusztai keverőtelep­ről például fiatal, érettségizett dolgozók jöttek. — Mibe kerül az oktatás a vállalatnak? — Egy szakmunkás képzése az öt hónap alatt 30 ezer fo­rintba. Ebből 15 ezer a mun­kabér, a többi az oktatás költ­sége. A vizsga eredményétől függően júniusban jutalmat kapnak és egy forint órabér­emelést. A tanfolyamért a munkások szerződésben vállalják, hogy legalább két évig a vállalatnál maradnak. A tapasztalat az, hogy aki eljön erre az isko­lára és szakmát szerez, az itt is marad. Pintér Gyula »stabilos«, a bentlakásos tanfolyam egyik részvevője: — A kaposvári KÉV-nél, az 1-es számú építésvezetőségen dolgozom, stabilizációs alapo­kat készítek. 1964 márciusától vagyok a vállalatnál, itt fejez­tem be az általános iskola 8. osztályát is. Utána ajánlották nekem ezt a tanfolyamot. Ve­sén lakom, két fiam van. Onnan járok be dolgozni, csak hétvégekre megyek haza. Ami­kor jelentkezni kellett a tan­folyamra, a feleségem »szabó­don«, de szükség van az isko­lára, ha az ember a szakmá­jában is szeretne előrelépni. Zengei István Németsűrű­pusztáról jött el az útépítő iskolára. — Nehéz átállni a munká­ról a tanulásra. Szórakozás? Az épületben tévé van, de időnk nem sok, a tanulnivaló miatt. Nem szeretnék az utol­sók között lenni, ha már itt vagyok. Az ember igyekszik.., — Melyik a legnehezebb tantárgy? Zengei István összekulcsolt kezét egy kissé szétnyitja, s rápillant, mintha tenyeréből jönne a felelet. — Az aszfaltgyártás. A gya­korlatban másként van, ott értem is. Csak nem tudom úgy »kimagyarázni«, hogy mi mit jelent. Itt egész az alko­tórészekig megismerjük az anyagot, amellyel naponta dolgozunk az útépítéseken. A két »diák« elmegy ebé­delni, azután kezdődik a dél­utáni előadás. Sziklai János nyugdíjas technológiai tanár két éve foglalkozik a felnőttek okta­tásával. Azelőtt gyerekeket ta­nított a szakmunkásképzőben. Itt a szakrajzot tanítja. — A felnőttek komolyabban veszik a tanulást, az elég magas követelményekmék ha­tártalan szorgalommal próbál­nak eleget tenni. Pedig sok nehézséggel van dolguk. Csak egy példa: a szakmunkáskép­zőben egy diákkal aláhúzat- tam az idegen kifejezéseket a tankönyvben: 267-et talált... Az elméleti dolgokat a gya­korlati összefüggésekkel együtt értik meg. y, g. Növényvédelmi tájékoztató A lucerna vegyszeres gyomirtása Megyénkben számottevő az a lucerna terület, amelyet évente — a korai eligyomoso- dás miatt — idő előtt kiszán­tanak. A jól beállt lucerná­ban a gyomnövények nem tudnak elszaporodni, ezért idejében felhívjuk a gazdasá­gok figyelmét arra, hogy már a telepítés évében készüljenek föl a vegyszeres gyomirtásra. E célra legjobban megfelel a Bálán + Áretit, illetve a Sys 67 B + Aretit kombiná­ció. Az új telepítésű lucernák gyomirtása mellett rendkívül fontos az álló és idős lucer­nák vegyszeres gyomirtása, mivel az elgyomosodás miatt a harmadik évben a táblák 50 százalékán vagy még ennél is kisebb területen terem már csak lucerna. A tél végi eny­he időjárás kedvezett a gyom­irtásnak. Azok az üzemek, me­lyek ezt a munkát még nem fejezték be, mielőbb lássanak hozzá és végezzék el. Az idő azért iS; sürget, mert a gyom­irtásra felhasználható készít­mények (pl. Diuron 80 WP, Lucenit 80 WP, Etazin, Me- dex stb.) csak a lucerna nyu­galmi időszakában — az első őszi fagy és a tavaszi kihaj­tás megindulása között — penmetezhetők. Különösen arra kell ügyelni, hogy a per­metezésre a lucerna kihajlá­sa előtt kerüljön sor. A megyénkben igen kagy problémát jelentő lósóska el­leni védekezés megoldható a 40 százalékos azulam ható­anyagú Asuloxszal, a Chame Linz készítményével, illetve a Chinoin gyártotta Plakin-nal. A kezelés időpontja független a pillangósok fejlettségétől; azonban legjobb tavasszal el­végezni. V, ] a WC-be gurított, a kezéber egy félig teltet szorongat. D« I a kabátzsebéből még néhány I bontatlan sörösüveg is kikan­dikál. A háromórás útból egy­órányit is alig tett meg a vo­nat. Az egyik állomáson néhány férfiból álló társaság préseli be magát az ülések közé. A nyelvük nehezen forog, »lapo­sakat« pislognak. »Megy a szöveg«, fogy a táskákból elő­varázsolt sör, füstölög a ciga­retta. Az egyik az utasokhoz fordul: — Kié ez a bunda? Az vi­gye el. Nem lehet, kérem, ide akasztani. Itt féljózan embe­rek utaznak. Ha kiégetem, mi lesz? Nekem nincs arra pén­zem, hogy megfizessem — és újabb sört bont. — Mert, ugye, drága holmi. — Azért kell vigyázni a ci­garettával — jegyzi meg va­laki. — Hát szóltam, nem? Nincs harag, igaz? Azért haverok vagyunk. De ha így tele a vo­nat, vigyázni kell. — A cigarettával is .. . — Hát azért szólok, mert esetleg kiégetem. Nem? Ha vigyázunk, akkor is baj lehet. De ki tud itt vigyázni? A részegnek lett igaza, a bundát elveszik. Mindent az utasokért, egymásért. A kultu­rált, nyugodt utazás érdeké­ben. És itt minden van. Ének, »csodálatos« népdalok. Kitűnő szöveg. Tanulhatnak a gyere­kek és a nők sem olyan sá­padtak. Néhányan egész piro­sak lesznek egy-egy vagány

Next

/
Oldalképek
Tartalom