Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-26 / 72. szám
Meffljecskekórufe a saláták között Éneklő brigád Salátát tűzdeltek éppen, amikor először találkoztunk. Azóta már alaposan megváltozott a fóliasátor képe, nemcsak megnőttek, de már piacra is kerültek a fodros levelű növényeik. A helyükön most káposzta van. Huszonhét tagú a Nótafa szocialista brigád. Nevükhöz méltó a hírük is; asszonykórust alajkítottak. A táskái asszonyok kórusában a brigád 12 tagja vesz részt, s gyakorol rendszeresen a munka utáni szabad időben. A brigád minden tagja szakmunkás, s ez a tény érdekes módon kapcsolódik nótázó kedvükhöz. Együtt végezték a szakiskolát, s a vizsgák befejeztével közös ■ banketten ünnepelték a megérd emelt és szép sikert. Mi sem természetesebb', mint hogy dalra fakadtak. Műsoruk nemcsak hangos, de élvezetes is lehetett, mert a szomszédban lakó »tanár bácsi«, azaz Vida István átment hozzájuk még aznap este, annyira tetszett neki az énekük. A továbbiakban ő kezdett foglalkozni velük. — Szép dalokat énekelnek? — Csak népdalokat énexe- lünk! — válaszolják, s a válasz mindennél meggyőzőbb feleletet tartalmaz: a népdal csak szép lehet! Íme, hogyan válik esztétikai nevelő érövé a munkádat, a népdal szerető te. Marcaliba készültek, esténként összegyűlt a kórus a művelődési házban, ott gyakorolt. Ruhát is terveztek a műsorra, buzsáki viseletét, a tsz csináltatott mindenkinek egyformát. Sikerük volt a fesztiválon. Énekelnek napközben is. ha engedi a munka. Nagy a kertészet; ki az üvegházban dolgozik, ki a fóliái; alatt, ritkán adódik, hogy együtt vannak. De olyankor azután száll a nóta. Sokfelé jártak már. Fölléptek Pécsen, Balatonlellén. Fonyódon. Nagyatádon. A pécsi szereplés például a baranyai napok keretében zajlott le; egy szép kerámiát meg oklevelet kaptak. Lellén országos minősítő verseny volt 1975- ben, akkor szereztek bronz fokozatot. Sorolják a szerepléseket, a díjakat, az okleveleket; egy csak a bánatuk, nincs hova tenni őket. Az asz- szonyok táskaiak, a tsz buzsáki. Itt is van oklevél, ott is, az utolsó meg az italbolt falán függ. Jó volna egy közös helyet találni. Kint a szabad ég alatt kezdtük a beszélgetést, azután betértünk az üvegházba körülnézni. Megérett már a paprika, most szedik, s csak napok kérdése, hogy szedhessék az uborkát is. Elbúcsúzunk egymástól, s mivel mással, mint énekszóval. Zeng körös-körül az üvegház. — Ha én paprika volnék, ilyen nótára egyből kiviruinék — csipkelődik halkan valaki a közben oda.se- reglett férfiak közül. A megjegyzés azonban alig hallható, elvész a csengő hangok között, B. A. A íiibiik fogságában CSAKNEM HÁROMÉVI gyötrődés után a Claustre házaspár visszanyerte szabadságát. A napi sajtó többször foglalkozott Françoise Claustre francia régész- és néprajz- professzornő elrablásával. Csád elmaradott közép-afrikai ország, és bár elnyerte függetlenségét, szoros kapcsolatban maradt volt gyarmat- tartójával, Franciaországgal. Csád Líbiával határos északi részén, Tibeszti tartományban a FROLINAT, Csád nemzeti íelszabadítási frontja fegyveres harcban áll a kormánnyal. Ezek fogságába, esett a francia professzornő 1974 áprilisában. Férje, Pierre Claustre magas rangú francia kormánytisztviselő feleségével együtt Tibesztiben tevékenykedett. Pierre Claustre megpróbálta kiszabadítani feleségét, azonban 1975 szeptemberében ő is a FROLINAT, a tubuk Hissen Habré vezette mozgalmának foglya lett. A történethez hozzá tartozik még két francia riporter, Marie-Laure de Decker és Raymond Depardon. A riporterek kapcsolatba léptek Gu- kunival, a tubuk régi vallási vezetőjének fiával, aki időközben a csád nemzeti fel- szabadítási front élére került. Gukuni közölte velük, hogy az események során Líbia fontos szerepet tölt majd be. Egy riagyon különös és az ügytől független esemény indította el a Claustre házaspár kiszabadításának mechanizmusát. 1976 júniusában egy incidens történt Onchyban. Jelentős líbiai egység hatolt Somogyi Néplap be a felszabadított zónába, Tibesztibe. Hissen Habfé emberei az alakulatot parancsnokával együtt fogságba ejtették. A líbiaiak az eseményre keményen reagáltak. Kiküldtek egy másik alakulatot, amellyel összecsapásra került sor. Ez idő alatt Gukuni éppen Líbiában volt, s így lett bizonyos mértékig közvetítő Hissen Habré és a líbiai kormány között. A fogságba esett líbiaiak végül is fegyvereikkel és felszerelésükkel együtt kiszabadultak. Hissen Halpré a nemzeti kibékülés híve, de visszautasítja, hogy egyedül tárgyaljon a csád fővárosban. Gukuni és csoportja nem akar egyszerre két fronton harcolni, s a Líbiához való közeledést szorgalmazza. A két csoport közötti eredménytelen tárgyalások után szakításra került sor, és ekkor Hissen Habré lemondott. Csupán száz ember maradt vele, a többiek csatlakoztak Gukuni táborához. Ez idő alatt a líbiaiak is tárgyalásokat kezdtek Gukuni- val, és végül is ö érte el Françoise és Pierre Claustre ki- szabadulását. Hogy mi volt a tárgyalások tétje, azt homály fedi. A líbiai kormányzat csupán humanitárius okokra hivatkozott. Néhány hónappal ezelőtt, a házaspár szökést kísérelt meg. Mamanamasouban ! (ez volt fogságuk színhelye) lelég szabadon mozoghattak, csupán két őrük volt. Erről a fennsíkon megbúvó helyről majdnem lehetetlen elmenekülni, de a férfi mégis kidolgozott egy szökési tervet. A fennsíktól a líbiai határállomás egyheti gyaloglás — egy tömlő vízzel nekivágtak a messzeségnek. Egy pásztor azonban észrevette őket, és újra letartóztatták a házaspárt. A szökés után különválasztották őket, és a tubuk megcsillantották a lehetőséget, hogy a régésznőt szabadon engedik — de az asszony nem hagyta cserben a férjét. A végleges szabadulás tényét az asszony tudta meg előbb. Terepjáró gépkocsival hagyták el fogságuk színhelyét, a líbiai határon egy kis repülőgép várta őket. A repülőgép Sebhaba repült, ahol Gukuni várta őket, majd vele együtt mentek tovább a líbiai Tripoliba. A házaspár a Tripoliban dolgozó francia kolónia egyik villájában helyezkedett el, majd visszatért Franciaországba. Az esethez tartozik, hogy a francia miniszterelnök is közbenjárt a házaspár kiszabadításában — eredménytelenül. Harminchárom hónap rabos- kodás után a líbiai államfő közölte a Francia Köztársaság elnökével, hogy a tubuk túszai szabadok. MIT KERESETT a házaspár Tibesztiben? — teszik fel a lapok a kérdést. Nehéz erre választ adni, bizonyos azonban, hogy Franciaország nem kíván lemondani Csád természeti kincsei kiaknázásának lehetőségeiről. Egy másik feltételezés is lábra kapott, hogy összefüggés van Abu Daud letartóztatott, majd szabadon bocsa;oít palesztin vezető és a házaspár kiszabadítása között. Ezek csak feltételezések, bizonyos idő múltán talán valós magyarázatot is kaphatunk. «- B. Másfél millió kár, 600 Jogos panasz Sajtótájékoztató az Állami Biztosítónál Másfél millió esetben rendezte a biztosítottak kárát tavaly az Állami Biztosító, s így több mint négy és fél milliárd forintot fizetett. Ami örvendetes — hallottuk tegnap délelőtt Gerebenics Imrének, az Állami Biztosító vezérigazgatójának sajtótájékoztatóján — csökkent a kárrendezéssel kapcsolatos panaszok száma, tavaly csupán 600 jogos panaszt kellett följegyezni. Bár ez a szám elenyésző, a biztosító továbbra is nagy figyelmet fordít az ilyen esetek megelőzésére — elsősorban az ügyfelek és ügyintézők kapcsolatának javításával, a személyi felelősség növelésével. — A tavalyi év — mondotta a vezérigazgató — a mezőgazdaság számára »szerencsésebb« volt: nem kellett akkora jégkárokkal számolni, mint korábban. A tavaszi fagyok azonban nem kímélték a gyümölcsösöket; 550 millió fo- rintyni kárt állapítottak meg a szakértők. Az idén sok volt a belvízkár is: az előzetes becslések szerint kétszázmillió forint veszteségük van a mezőgazdasági üzemeknek. Szomorú statisztikai adatokkal szolgálnak az állami vállalatokat ért károk. Az emlékezetes szolnoki gázrobbanás több mint 12 milliós kárt okozott. A Szombathelyi Pamutipari Vállalat gyapotraktárában keletkezett tűz során ■ 30 millió forint értékű áru semmisült meg. A magyar ipar eddigi legsúlyosabb kára — a 140 milliós — januárban a Pamutfonó-ipari Vállalat újpesti fonodájában keletkezett. A felsorolt esetekben a kár megelőzhető lett volna, ezért a biztosító is nagyobb figyelmet fordít majd a károk megelőzését szolgáló propagandára. Gerebenics Imre elmondta, hogy az Állami Biztosító munkájában több egyszerűsítést vezettek be. Ezek közé tartozik a gépjárművek »mozgó kárfelvétele«, az OTP-csek- kes kárrendezés, az ü&yíéiío- gadás idejének meghwczaobí- tása. Ez utóbbival azonban baj van: még mindig ke. csen élnek azzal a lehetőséggel, hogy munkaidő után intézzék ügyesbajos dolgaidat. A falusi ügyfelek számára könnyítés, hogy az ÁB a helyi megbízottjait ellátják azokkal az űrlapokkal, amelyek a balesetekkel kapcsolatos kárrendezéseiéhez kellenek. A járási fiókoknál pedig — ha nincs helyben kórház — orvosszakértöt alkalmaznak, s így az ügyfelet megkímélik sok fölösleges utaztatástól. A nyugdíjasoknak könnyítést jelent a biztosítási díjak befizetésének egyszerűsítése. 1976. április elsejével több megyében is bevezették, hogy a biztosítás díját a nyugdíjból vonják le. Somogybari erre július 1-től kerül sor. Ugyancsak kísérleti jelleggel vezette be a biztosító * CSÊB—80 biztosítást. Ez a korábbi CSÉB helyébe lép. A vezérigazgató elmondta: itt »nem egyszerűen a biztosítás összegének emeléséről van szó; a CSÉB—80 a korszerű biztosítás feltételeinek tesz eleget«. Emelkedett ennél a módozatnál a hosszan tartó betegállomány után járó térítés is: n.yolcvannégi' napos táppénzes állomány után például 1500 forintot fizetnek. Ötéves CSÉB-tagság után podig a nyugdíjba vonuló biztosított négyezer forintot kap. Gerebenics Imre a tájékoztató végén szólt az Országos Biztosítási Tanács munkájáról is. Elmondta, Magyarországon már minden családnak van át’"g kát biztosítása, s így a biztosítás nálunk mindenkit érintő közüggyé vált. Ez indokolta egy — az Állami Biztosítótól független — társadalmi szerv létrehozását is, amely képviseli az állampolgárok, vállalatok, üzemek érdekeit. A tavaly alakult Országos Biztosítási Tanács — amelyben helyet kaptak az érintett biztosítottak képviselői is — feladatul tűzte ki, hogy tanácsadó—javaslattevő szervként feltárja a biztosítással kapcsolatos.! tapasztalatokat. Töbek közt I ellenőrzi azt is, hogy a kárrendezési gyakorlat köve- ti-e a szerződésben és jogszabályi rendelkezésekben foglaltakat Boruláshatáron A traktor zihálva kapaszkodott a meredek domboldalon. Első kerekei részegen bukdácsoltak a barázdák között. A poros vasfülke veszélyesen imbolygott, a traktoros azonban mintha észre sem vette volna. A fordulónál azután hirtelen egész testével a dombvető felé dőlt. Érezte, hogy ez már a boruláshatár... A legtöbb tiszta jövedelmet — mintegy másfél millió forintot — az erdő hozza a si- monfai tsz-nek. A gazdaság termel búzát és kukoricát is, az emberek és a gépek egész évi munkája mégsem, hoz annyit — a költségeket is számítva — mint az erdő. Három adat a tavalyi eredményekből: a búza hektáronkénti termésátlaga 16,3, a kukoricáé 23 mázsa volt. A tejtermelés átlaga tehenenként 1100 liter. Egy liter tej önköltsége majdnem tíz forint, egy mázsa kukoricáé pedig 280 forint a zselici tsz-ben. Az utóbbi szám azt is rr>,,,r.‘m. |-n«v a más helyeken legmagasabb nyereségei iiozo ipari nuvénye ebben a gazdaságban ráfizetéssel termelik. Az okokról először a kopottas tsz-irodán kérdezősködtem. A főagronómus ismertette, mi mindenben marasztalták el a tsz-t a szakemberek keszthelyi tanácskozásán. — Valaki még azt is fölvetette, érdemes-e egyáltalán termelni a mi »eredményeink« mellett. De hát nézzen csak szét: nincs egy tenyérnyi sík területünk. Földjeink 65 százaléka domboldal. A talaj agyagos, ha víz éri, olyan, mint a szappan, ha meg kiszárad, kemény, mint a kavics. Gépellátottságunk gyönge, létesítményeink elavultak. Még a százat sem éri el aktív dolgozóink száma. A termelés alacsony, a költség magas. A gépek a nagy erőlködésben gyorsan kopnak, és többszörös ráfordítással dolgoznak. A termés is magasabb lett volna, ha nemcsak 160 kiló műtrágya jut egy hektárra. Ahhoz azonban, hogy több jusson, először többet kellene termelni... — Es az emberek munkája? — Azon is van javítanivaló. Előfordult, hogy az egyik traktoros négy holdat otthagyott, amikor »lejárt a munkaideje«. Azért a kis darabért külön ki kellett mennie a gépnek ... Sorolta a hibákat: - januárban még tartott az »őszi« kukoricabetakarítás: a szarvasmarhatelep kihasználtsága ötvenszázalékos. — Ügy érzi. a lehető legjobban csinálják? — Sokkal jobban már nem lehetne. Persze, csak ami a mi dolgunkat illeti. De üljön föl egy fordulóra. Nézze meg, hogyan megy ez. A ropolyi tetőre még odalátszanak a Kalinyin városrész fehér tízemeletesei. A szikrázó tavaszi délelőttön három öreg MTZ húzta a rozsdaette műtrágyaszórót. Dombra föl, völgynek le. A tábla szélén egy régi Csepel teherautó állt, mütrágyás zsákokkal félig megrakottan. A gépkocsivezető olvasott. — Hány fordulója volt ma? — Ez az első. Meg kell várni, amíg kiürül a plató. — Az elszállított mennyiség vagy a megtett kilométer alapján kapja a bérét? — Órabérben dolgozom. — Ügy látom, a kocsi nem sokáig bírja ... — Jó volna egy új. Tartok tőle, ez már nem megy át a műszaki vizsgán. A kocsikísérőtől nem ok nélkül kérdeztem meg: — Mennyi a műtrágya mázsája? — 204 forint. — Ahogy nézem, elég sok, elszóródik. — Arról nem tehetünk. A rozsda lyukasra marta a tartályt, azon ömlik. Az idős ember lapátot ragadott, és szétszórta a hozzánk legközelebb eső rózsaszín halmot. Közben megérkezett az első kiürült gép. — Küszködik a motor — panaszolta a fülkéből leugró férfi. — Van, ahol 45 százalékos a lejtő. — Hogyan tudják itt egyenletesen szórni a műtrágyát? — Évek óta csináljuk. Ennyi gyakorlattal az ember már képes pontosan úgy választani a sebességet, hogy egyenletesen szórjon. — Kapnak-e valamilyen prémiumot, ha jobban dolgoznak? — Aki többet végez, többet kap. A másodiknak beérkező gép vezetője így kezdte. — Bármikor szívesen cserélnék egy jó adottságú tsz traktorosával. Csinálja ő jobban. < Az idei tervekben 25 mázsa búza- és 35 mázsás kukorica- termés szerepel. — Emeltük a műtrágyaadagot, ennyinek meg kell lennie — így a főagronómus. — Milyen elképzeléseik vannak a termelési szerkezet módosítására? — A legrosszabb 106 hektárt kivettük a szántóföldi művelésből. Ebből legelőt csinálunk annak az 500 juhnak, melyet a nyáron akarunk vá<- sárolni. Még gyönge termés esetén is hatezer forint fölötti hasznot várunk hektáronként a mustármagtól; most vetettünk először... A főagronómus sorolta, mivel »próbálkoznak«. Nem tudtam szabadulni a gondolattól: Simonfán hiányzik a változást hozó, határozott elképzelés. A gyönge termőhelyi adottságok nem indokolják a fegyelmezetlenséget, a hozzá nem értést. A szegényes eszközellátottság nem jelenti, hogy nincsenek tartalékok. Az eredményességnek itt is alapfeltétele a nagyobb hatékonyság és a termelési költségek lejjebb szorítása. Ügy éreztem, ezek a fogalmak még idegenül csengenek a simonfai tsz-ben. Akikkel beszélgettem, a sajátjukat egy másik, jobb adottságú tsz-szel összehasonlítva szóltak a gondjaikról. Az ilyenféle összehasonlítás nem vezet sehova. Több következtetésre adna módot, ha eredményeiket saját lehetőségeikkel vetnék össze. Elfogadtam a traktoros hívását, és föl kapaszkodtam a gépre. Néztem, ahogy egyik vagy másik karhoz nyúl, ahogy egyszerre figyel előre és hátra. Láttám a verejtékcsep- peket a homlokán. Megértettem, hogy csinálni nehezebb... Az az egy óra azt is megmutatta: csak nagy figyelem és erőfeszítés tarthatja egyensúlyban a borui&ha táron gördülő vasteslet. Bíró Ferma