Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-25 / 71. szám

Sorok a félszigetről Bács-Kiskun tcstyérmegyéje: Krím Szép és magával ragadó a táj. Felejthetetlen benyomást kelt a kiterjedt sztyeppe a nyílegyenes szőlősorokkal, aranyló búzamezőkkel, rizste­lepekkel: megragadó a festői hegyvidék és a déli part men­te szubtropikus egzotikuma. Szoros együttműködés fűzi az ogyesszai területet Csong- rád megyéhez, a Ívovi terüle­tet Baranyához, a vorosilov- grádit Fejérhez, a herszonit Zalához, a Kárpáton túlit Szabolcs-Szatpaárhoz, a krími területet Bács-Kiskun megyé­hez, a kalinyinit pedig So- mogyhoz. Az Ukrán Szocialis­ta Köztársaságban járunk an­nak a kötetnek a segítségével, mely a testvérmegyei kapcso­lat szülötte. A krími terület­ről olvastuk a szép bevezető sorokat N. Kiricsenkótól, az Ukrán Kommunista Párt Krím területi Bizottságának első titkárától. Hazunk felszabadulásának 30. évfordulóján vetődött fel a gondolat, hogy közös kiad­ványban, magyar és ukrán nyelven megjelenő kötetben mutatkozzanak be a tizenöt éve egymást jól ismerő test­vérmegyék. A kötetben párt- és tanácsi vezetők nyilatkoz­nak meg, a tudományok kép­viselői adnak számot a nép­gazdaság fejlesztéséről, gaz­dasági szakemberek cserélik ki tapasztalataikat a mező- gazdasági és ipari együttmű­ködésről. És emlékezik Kov- tun nyugalmazott vezérőrnagy, Kecskemét díszpolgára : »Ma­gyarország. Mennyi minden fűződik hozzá ! Magyarokkal- először a polgárháború évei­ben ismerkedtem meg. Ami­kor az első világháborús oszt­rák—magyar hadsereg orosz- országi, öntudatra ébredt ha­difoglyai a forradalom zászlai alá álltak.-“ Kovtun részt vett hazánk felszabadításában is. Az irá­nyítása alatt álló hadosztály ezredéinek az útja végigvitt Magyarország területén. Az emlékezet mélyéről előkerült a városok, községek neve: Orosháza, Szentes, Csongrád, Kecskemét, Tiszaföldvár, Tá- piószele és a többi... Ma erről a területről Ilyen hazai tudósításokat olvasha­tunk: — Megvalósultak a ki­tűzött céljaink a jármű- és olefinprogramban, a számító­gépek gyártásának program­jában és így tovább. Befeje­ződött a tizenöt éves lakásépí­tési program, sőt negyven­ezerrel túl is teljesítettük az egymillió lakás tervét. R. Boriszova, a mezőgazda- sági tudományok kandidátusa, a szimferopoli kísérleti állo­más igazgatója írja: — A ma­gyar kutatók és a szimfero­poli kísérleti állomás tudo­mányos munkatársai együtt dolgoznak a fehér termésű paprika nemesítésén. Az er­furti mezőgazdasági kiállítá­son két arany- és egy bronz­érmet nyertek 1961-ben, 1969- ben, 1974-ben. A gépi betaka­rításra alkalmas fajták létre­hozásán és a paprikaszedő gép kialakításán is dolgoznak. A közkedvelt, népszerű La­da gépkocsikból egyre több fut a magyar utakon is. A Bács-Kiskun megye déli ré­szén működő Kismotor- és Gépgyár bajai gyáregysége a nemzetközi kooperációba kap­csolódva gyártja a Ladák olajszűrőjét. Ezekből évente mintegy 100 ezret készítenek, a használhatóságot 10 ezer ki­lométerig garantálva. Az együttműködés más pél­dája a kecskeméti házgyár, melyet egy moszkvai és egy budapesti intézetben tervez­tek. A gyár évente 2500 la­kás panelszerkezeteit készíti el. 1961-ben hozták létre Szim- feropolban a Szovjet—Magyar Baráti. Társaság városi tago­zatát. ■ A kulturális élet területén is megnyilvánul a szoros ba­ráti kapcsolat: 1975 tavaszán a krími festők kiállítást ren­deztek Kecskeméten. A Vino- gradnij szovhoz és az orvos- tudományi egyetem műkedve­lő csoportjai együtt léptek föl a Duna menti folklórfesztivá­lon. A nagybaracskai népi együttes és a tiszakécskei ci- terazenekar sikerrel szerepelt a »Krimszkie zori« dalostalál­kozón. Mit olvashat ki a so­mogri olvasó a Bács-Kiskun —Krím kötetből olyat, amit érdemesnek tarthat megje­gyezni? A könyvespolcról bármikor leemelhetjük, hogy felidézzük a barátság gazdag példatárát, s ötleteket is me­ríthetünk belőlük. Ezenkívül: jobban megismerjük legna­gyobb megyénk életét, a Krím-félszigetet, melynek hí­res üdülőhelyi bennünket is vonzanak. 1975-ben hétmillió vendég, köztük sok magyar, üdült és keresett gyógyulást a déli tengerpart gyógyintéze­teiben, szanatóriumaiban, üdülőiben, úttörőtáboraiban. H. B. A üiunkássáo művészeti neveléséről tárgyalt az SZMT elnöksége A munkásság körében vég­zett művészeti nevelés hely­zetéről, feladatairól tárgyalt tegnapi ülésén az SZMT el­nöksége. A beszámolóból kiderült, hogy a művészeti alkotások az utóbbi években egyre szé­lesebb körben jutottak el a munkáskőzönségihez. Bővült a művészeteket rendszeresen igénylő dolgozók köre, s hoz­záértésük is növekedett. En­nek ' éljenére a munkások többsége nincs felkészülve a bonyolultabb műalkotások be­fogadására, ezért idegenkedik az ú j törekvésekkel, a modern művészetekkel való megismer­kedéstől. A legjobb eredményeket a könyvtárakban érték el. 1976- ban több mint hétezer tag i a volt a megye szakszervezeti könyvtárainak; nemcsak a kölcsönzött könyvek menv- nyisége növekedett, hanem a szervezési és propagandamun­ka is rendszeresebb. Igen ha- | tékonyak a könyvtárak által j Cikkünk nyomán Mint főnixmadár, poraiból támadjon újra A »Szemnek szép Szenná«-n, az Árpád utca 38. szám alatt áll népi építészetünk egyik legszebb emléke. A Somogyi Néplap március 17-i számá­ban lírai hangú cikk jelent meg Szennáról és a házról, amely most »lemeztelenedett«. Zóka Peti Lidi néni nevét megyénk határain túl is jól ismerik. Ö énekelte a sirató­éneket a »Rózsa Sándor« cí­mű tv-filmben. Az ő háza áll az Árpád utca 38. szám alatt. Amikor műemlékfelmérési do­kumentációt készítettünk évekkel ezelőtt a több mint 100 éves, öreg házról, néhány napot együtt töltöttünk vele. Mi, városiak könnyeinket tö- rölgettük, amikor a füstös konyhában befűtött. Ö bátran állta, a több évtizedes meg­szokás kiapasztotta már köny- nyeit. Kedves, hajlott alakját, bicegő járását nem lehet elfe­lejteni. Együtt öregedtek meg, úgy összeszoktak a házzal: sok évtized ráncai az arcán, sok évtized nyoma a ház megdőlt oszlopain. A halála előtti hé­ten láttam utoljára: csak ült, házával szemben a túloldalon. és nézték egymást. Néma pár­beszédük búcsúzás is volt. Lidi néni halála után a ház még roskatagabb lett, az első szoba falai kidőltek, a tető beszakadt, felelőtlen kezek a szemeskályhát feszítővassal bontották meg. Ekkor hatá­roztuk el, hogv Lidi nén nek emléket állítunk, poraiból fel­támasztjuk a házát. Az elha­tározás tetté vált, közös ösz- szefogással. melyben az Or­szágos Műemléki Felügyelőség, a Scumogyterv, a Rippl-Rónai Múzeum és a szennai, kapós- szerdahelyi mesteremberek, vettek részt. Jani bácsi, Pali bácsi és a többiek szívük minden melegét, ácsmestersé- gük minden ügyességét és for- | télyát adták. És áll már a ház váza. bog­lyas zsúpszalma fedelével vár­ja a szép tavaszt, hogy sárfa- lai elkészüljenek. Többen megkérdezték: miért nem te­lepítettük a falumúzeumba? Mert itt, eredeti helyén kell emléket állítanunk Zóka Peti Lidi néninek, a házzal, amely »mint főnixmadár, poraiból támadt fel újra«. L. Szabó Tünde épkész rendezett író—olvasó találko­zók, versenyek, pályázatok. Nem kevésbé hasznosak voltak a zenei és képzőművé­szeti rendezvények. Igaz, a muzsika iránti érdeklődés föl­keltésében bőven akad még tennivaló, néhány üzem azon­ban — villamossági gyár, tex­tilművek. Nagyatádi konzerv­gyár — már hasznos kezde­ményezéseket tett. A képző­művészeti nevelés figyelemre méltó eredménye, hogy már rendszeresen szerveznek kiál­lításokat a nagyobb ipari üze­mekben és vállalatoknál. Az elnökség ezután a soron következő feladatokat hatá­rozta meg. Közülük legfonto­sabb az amatőrmozgalom föl- lendítése az üzemeknél és vállalatoknál, valamint a könyvtári munka továbbfej­lesztése. E célok eléréséhez a szakszervezeteknek nagyobb segítségre van szükségük a szakigazgatási szervek részé­ről, s szorosabb együttműkö­dést kell kialakítaniuk min­denkivel. Az elnökség a mezőgazda- sági üzemekben szervezett munkaversenyek tapasztala­tait is megvitatta, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Zalai hangulatok Rügyrobbanásos tavasz, fe­hér famenyasszonyokkal teli kertek. A kedves tabi domb­vidék: barna föld tenger, sár­gás hullámtarajokkal. Ligetek. Nyílegyenesen visz az út Za­lára. Kicsi falu, négyszáz, lé­lekkel. Sokadszor vagyok' itt; mintha hívna mindig. Talán az egykori kúria, Zichy Mi­hály lakóhelye, műterme. S szemben a park, melyben so­mogyi szemnek furcsa emlék­mű áll. Egy bomba. A kúria egyik volt gazdájánál isonzói lova nyugszik alatta. Végig az ismerős, kedves soron. A házak jó barátok. Az emberek szépen gyöngyözte- tik a szavakat. Zrínyi bá­csiék — Ambrus bá’ és Imre bá’ — régi riportala­nyok. Most is beszélnek az első szóra. De inkább baráti eszmecsere ez, mintsem »hi­vatalos«. Hát korholom őket szelíd szóval: miért nom láto­gatnak el sűrűbben a mú­zeumukba. Ambrus bá’ csak akkor volt ott, amikor a gaz- ■iáné csacsiját kellett etetni. Imre bácsi meg a felesége sem lépte át a műterem kü - szobát régtől. Pedig az idén évforduló feszi Korács Pali bátyám a sző­lőben van; otthon csak a fe­lesége és kicsi lánya. Az be­szél: ők sem jártak a kiállí­táson. Hej, pedig angol, né­met, cseh, szovjet vendégek már-már jobban ismerik a zalai kúriát, mint a helybeli­ek. Major Bözsi néni huncu­tul csippent a szemével: »így igaz. lelkem.«. S mondja a kérdésre tovább is, hogy pe­dig »nagy föstő« volt, a cári udvarban is élt. »Mink, ugye megszoktuk, hogy itt van a kiállítás. Menjenek az idege­nek.« Csuti Lászlóné tanítónő nem ezen a nézeten van: viszi a gyerekeket — nvolc kisfiúból kislányból áll az alsó tagozat —, amikor csak teheti. Jövő­re — ez a terv — Tabra jár­nak már a pici gyerekek is. Csak az autóbuszkérdás meg­oldódjon! Nagyon zsúfoltak a járatok. S egyelőre — így mondja Csuti Lászlóné — az étkeztetés is gondot okoz. Meg egyszer a málló falú Zimy-mű terem szobáiban. Gyönyörű anyag. Fegyverek ikonok, német és latin nyelvű könyvtár bútorok és igen: Párizs, Pétervár ünnepelt fes­tőjének legszebb alkotásai. Az Autodafé, a Courtisane, az ifjúkori önarckép, Jerr.nv Alexandra portréja. Betűs Pe­tem é‘ Giziké néni kedves ka­lauz most is. Zichy Mihály unokája. Zichy Mária — azaz Rónay Istvánné — mindenki I.ucu nénije nincs itthon, az Egyesült Államokban van már harmadik hónapja. Az udvarban lila ibolyák. Csokor kötődik. Hozzuk ma­gunkkal. Miként a zalaiak ba­rátságát. Ij. I,. it tonjódi eherások A CITERA kelendő hang­szer lett. Ahogy megnöveke­dett az érdeklődés a népi dí­szítőművészet és a folklór iránt, úgy kerültek elő a pen- getős hangszerek a padlások­ról, a kamrákból, és egymás után alakultak a zenekarok. Emlékszem, a közelmúltban a marcali művelődési házban tartottak bemutatót népi hang­szeresek, szólisták. Reggeltől estig szólt a muzsika. Akik nem zenéltek, éberen figyel­ték, hogyan játszik a má­sik... A fonyódiak a legjobbaknak tartott somogysámsoni citerá- sokat figyelték. Fonyód nem tartozik a népi hagyományok­kal rendelkező települések kö­zé, most mégis a megye egyik legjobb zenekarát mondhatja magáénak. A hangszeren ját­szók között jó néhány asszony is van. Két éve népművelő a köz­ségben Matkó Imréné. És ahogy annyian mások, ' tény­kedését a népi hagyományok fölelevenítésével kezdte. Ta­lált egy idős embert — aki azóta sajnos már nincs a ci- terások között —, megkérte, segítsen zenekart alakítani. Az öreg citerás egyben népi hangszerek készítője is volt. Szinte házalni kezdtek, kide­ríteni: kinek van hangszere és kedve a játékhoz. Egymás után kerültek elő a citerák, egyre többen próbálgatták a pengetést — és kiderült, hogy jól megy. Vezetőre is akad­tak: Pintér István postatiszt­viselőben, aki nemcsak a hangszerekhez, hanem az em­berekhez is jól ért. összetar- tója, lelke lett a kis közösség­nek, amely egyre több taggal bővült. Mecénásra leltek az akkori tőzegkitermelő válla­latban. Amikor ez a cég meg­szűnt, újabb után kellett néz­ni. Találtak: a balatonmáriai áfész-t. A citera csak első látásra egyszerű hangszer. Több faj­tája van, és csak akkor szól igazán jól, ha mindegyik ugyanolyan típusú. A régiek, a padlásról előkerült példá­Űj könyvesboltot nyitott a Művelt Nép Kaposváron, a Honvéd utca 7. szám alatt könyvesboltot nyitott a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat. A kis alap- területű üzlet átadásával a Kalinyin városrészben lakó könyvbarátok régi kívánsága teljesült. A könyvesbolt for­galma a nyitás után egy óra alatt elérte az ezer forintot. A 40Ï. számú kaposvári könyvesboltban mintegy há­romszázezer forint értékű könyv vár vevőre. A kis üzlet polcain megtalálhatók a kere­sett gyermek- és ifjúsági iro­dalmi művek, köztük több olyan is, mint Gőgös Gúnár, a Gyermeklexikon, vagy a Ké­pes Történelem sorozat. A kö­telező irodalom néhány pél­dányát is beszerezhetik a könyvesboltban a tanulók. Számos új és régebbi könyv­siker található a szépirodalmi művek, verseskötetek köxött. Népszerű zenei írások, művé­szeti albumok, nyelvkönyvek, szótárak, lexikonok, mező- gazdasági és műszaki szak­könyvek állandóan kaphatók. Itt is bevezetik a könyvcsekk­re történő, részletfizetéses könyvvásárlást. A boltban ál­landóan kellemes zene szól; a böngészőknek, a lemezgyűj­tőknek kedvet csinálnak új hanglemezek vásárlására. A bolt hétfőn 13.30-tól 18.30- Ig, más hétköznapokon dél­előtt 10-től — rövid ebédszü­nettel — 18.30-ig Űrt nyitva. nyok pedig nem úgy szóltak, mint a későbbiek. Újakat kel­lett szerezni. A tőzegkiterme­lő beszerzői országjáró kőrút­juk során egyben citerát is kerestek. A szegedi hang­szergyárban végül is kaptak annyit és olyat, amennyire és amilyenre szükség volt. Közben olyanok is jelent­keztek, akik először vették kezükbe a pengetöt. Egy esti próbán látogattuk meg őket a művelődési házban. Éppen menni készültek: citerát szo­rongató asszonyok, férfiak. Amikor meghallották, hogy vendégek jöttek, gyorsan visz- szatértek a próba színhelyére, és játszani kezdtek. Somogyi népdalcsokrot adtak elő, mely- lyel a marcali művészeti szem­lére készültek, és amelyet az­óta nagy sikerrel mutattak be. — Most már lassan a fél- hangfogást is megtanuljuk — mondta Pintér István, az együttes vezetője. — Az a cél, hogy minél többen pen­gessünk ujjal — ne csak pen­getővel. Házaspár is játszik a 7. együttesben: Berki Antal és felesége. Berkiné nemcsak citerázni tud, hanem köcsög­dudán is játszik. Az asszonyok időnként női zenekarként állnak a közön­ség elé. Mindig nagy a sike­rük. Ketten közülük Lelléről járnak a próbákra. Teremi Józsefné és Ignácz Jánosné minden próbán ott vannak, ugyanúgy, ahogy a fonyódiak is. Este az utolsó vonattal ha­zautaznak. — Az asszonyok kórusban énekeltek, a férjek a zenekar­ban játszottak, azután a fe­leségek is jelentkeztek cite­rázni — mondta Matkóné. NEMCSAK A JÁTÉK örö­me tartja össze őket. Most már közösséggé váltak. Olyan emberekké, akik igénylik egy­más társaságát. Jól érzik ma­gukat együtt, szívesen szere­pelnek. Nemcsak a szemlén, hanem mindenütt, ahova hív­ják őket. Fonyódon már törzs­vendégek a vállalatoknál, az üdülőkben, az öregek napközi otthonában. Ismerik, számon tartják őket. S. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom