Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-25 / 71. szám

Nagygyűlés a köztársasági palotában (Folytatás a 2. oldalról) Á találkozón a kontinens 29 kommunista és munkáspártjá­nak képviselői földrészünk je­lenének és jövőjének leglé­nyegesebb kérdéseiben alapos, demokratikus előkészítő mun­kával kialakított közös állás­pontot fogadtak el. A közösen kimunkált dokumentum meg­győzően bizonyítja, hogy az európai kommunisták mélysé­ges felelősséget éreznek föld­részünk és a világ minden népének sorsa iránt. A kom­munista és munkáspártok va­lamennyi haladó, békeszerető erővel készek együttesen fein lépni annak érdekében, hogy Európa a béke, a biztonság, az együttműködés és a társa­dalmi haladás földrészévé váljék, s azért, hogy a nem­zetközi enyhülés kiterjedjen a világ más térségeire is. A nemzetközi kommunista mozgalomnak, korunk megha­tározó erejének kipróbált és hatékony fegyvere a nemzet­közi összefogás. Az osztályel­lenség, a nemzetközi burzsoá­zia természetszerűleg éppen ennek megbontására törek­szik. Arira számít, hogy sike­rül szembeállítania egymással a mozgalom különböző oszta­gait. Megpróbálja saját osz- tályérdekeinek megfelelően félremagyarázni a marxizmus —leninizmusnak azt a nyil­vánvaló tételét, hogy a szo­cializmushoz különböző utak vezethetnek. A marxista—le­ninista pártoknak minden esetben az a kötelességük, hogy összhangot teremtsenek az osztályharc történelmi ta­pasztalatainak elméleti össze­gezései, a szocialista építés általános törvényszerűségei és az egyes országok konkrét adottságai, a nemzeti sajátos­ságok között. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt politiká­jának is alapvető elve és fel­adata ennek az összhangnak a biztosítása, a marxizmus—le- ninizmus alkotó alkalmazása. A Magyar Szocialista Mun­káspárt azt vallja, hogy nap­jainkban, amikor a kommu­nista és munkáspártok önálló­an határozzák meg taktikáju­kat és stratégiájukat, különö­sen nagy jelentősége van esz­méink tisztasága megvédésé­nek, a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának, a test­vérpártok proletár internacio­nalista egységének. Pártunk ezen az elvi alapon támogat­ja a rendszeres két- és sokol­dalú véleménycserét, a közös ellenség ellen vívott harc ta­pasztalatainak egybevetését, az akciók egyeztetését. Síkra- száll a testvérpártok Berlin­ben megerősített, a marxiz­mus—leninizmus elveire épü­lő kölcsönös internacionalista szolidaritásának erősítéséért. Kedves elvtársak! Az a harc, amelyet a kom­munista világmozgalam az emberiség boldog, békés .lövő­jéért több mint egy évszáza­da vív, 60 évvel ezelőtt a né­pek sorsára kiható világtör­ténelmi jelentőségű győzelmet aratott: 1917. november 7-én győzött Oroszország proleta­riátusa, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­ja a ani nagy ünnepünk is. Az évforduló tiszteletére a legnagyobb magyar vasas­üzem, a Csepel Vas- és Fém­művek szocialista brigádjai munkaversenyt kezdeményez­tek. Felhívásuk széles körű visszhangra talált hazánkban. A kezdeményezés Október forradalmi szellemében szüle­tett és a szocialista építés mai feladatainak megoldását segí­ti. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról történő méltó megemlékezés­sel nemcsak a történelemnek adózunk. A Szovjetunió népei méltán lehetnek büszkék a hat évtizer hősies harcainak és odaadó munkájának hatal­mas eredményeire, és a mi népeink is a világ elé tárhat­ják a megvalósuló és világ- rendszerré vált szocializmus nagyszerű vívmányait. Kedves elvtársak, Tisztelt nagygyűlés ! Végezetül: küldöttségünk nevében köszönöm azt a lehe­tőséget, hogy e nagyszerű ba­rátsági gyűlés keretéiben ta­lálkozhattunk a Német De­mokratikus Köztársaság fővá rosának dolgozóival. Közsön- jük a nagygyűlés valamennyi részt vevőjének a baráti, elv­társi fogadtatást. Kívánjuk a testvéri Német Demokratikus Köztársaság kommunistáinak, dolgozó né­pének, hogy további kimagas­ló eredményeket érjenek el hazájuk felvirágoztatásában szocialista közösségünk erősí­tésében, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában Szolidaritásunk ezekben a na­pokban tovább erősödött, 'to­vábbi munkánkhoz, harcunk hoz nagy erőt ad annak tuda­ta, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság rrípei kö­zött szoros a barátság és együtt haladnak előre a szocializmus és a béke zászlaja alatt. Éljen a Német Demokrati­kus Köztársaság és vezető ereje, a Német Szocialista Egységpárt ! Éljen a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokrati­kus Köztársaság megbontha­tatlan barátsága! Éljen a szocialista országok testvéri közössége! Éljen a szocializmus és a béke! Kádár János szavait a nagygyűlés résztvevői újból és újból lelkes tapssal és él­jenzéssel fogadták. Beszédé­nek befejezésekor nem aie art szűnni a két nép testvéri ösz- szetartozásának, igaz barátsá­gának, a két ország pártjai­nak, vezetőinek éltetése. Az Internacionálé hangjai­val véget érő nagygyűlés hí­ven kifejezte azt a testvéri fogadtatást, amelyben a ma­gyar párt- és kormányküldött­séget egész NDK-beli látoga­tása során részesítik. * * * A magyar párt- és kor­mányküldöttség NDK-beli lá­togatásának utolsó hivatalos eseményére csütörtökön este a Magyar Népköztársaság berli­ni nagykövetségén került sor: Kádár János díszvacsorái adott NDK-beli vendéglátója és házigazdája, Erich Honsc- ker tiszteletére. A szívélyes, testvéri légkörű vacsorán a tárgyaló delegációkon és a szakértőkön kívül részt vet­tek az NDK párt- és állami vezetői. Lázár Györgv és Willi Stoph miniszterelnök pohár- kösrüntot mondott a díszva­csorán. • ♦ • A magyar párt- és kor­mányküldöttség NDK-beli hivatalos baráti látogatásáról ma, pénteken utazik haza Bu­dapestre. (MTI) MARCALI KOPOGTAT A test és a szellem A marcali járásban 70 ezer ember él, és a kórház járási egészségügyi intézmény. Még­pedig — hallom dr. Radier Antal igazgató főorvostól — meglehetősen zsúfolt intéz­mény. A kórház rekonstruk­ciós tanulmányterve elkészült, s a tervezett bővítés az ellá­tás egységét vette alapul. Az ágyak ki­használtsága magas. Az optimális arány eléré­séhez továbbiakra lenne szük­ség. Ezzel szemben jó a kór­ház fölszereltsége, új röntgen­gép dolgozik az intézmény­ben. Ha szorít is a cipő a men­tőállomáson, nem sokáig. Ké­szül az új, hatállásos állomás, még ebben az évben átadják. A rendelőintézetben azonban kedvezőtlen körülmények ta­pasztalhatók. Itt dolgozik a tüdőgondozó, három körorvos, egy gyermekszakorvos, két fogorvos, és ami még marad az épületből — az a rende­lőintézet. Egymást váltják az orvosok, a különböző szak- rendelések. Csak a fogorvosok vannak kedvezőbb helyzet­ben: egész nap ugyanott ren­delhetnek. A szakorvosi ellá­tást egyébként csaknem tel­jesen megoldották. Csupán az idegszakrendelés és az uroló­gia hiányzik, illetve ezt az utóbbit konziliáris jelleggel oldják meg. Az úgynevezett »-kis kas­télyból« — a kastély egy kö­zeli melléképületéről van szó most alakítják ki a szak- rendelések helyiségeit. Lesz itt fizikoterápiás tornaterem is. A lassan készülő épületre sürgősen szüksége van a vá­rosnak. Szívesen mondom el az igazgató főorvostól hallotta­kat: nincs ok panaszkodni a helybeliek és a környék álta­lános egészségügyi koltűrájá- ra. Az életszínvonal emelke­dése a testápolásban, az egész­ség védelmében is érezteti hatását a háztartásokban. Köszönet a közönségnek Talán az El­ko egyik szo­cialista bri­gádjának pél- _____________ dája kíván­kozik előre: meghirdettek egy mozgalmat: »Látogasd Marcali közművelődési rendezvényeit.'« A felhíváshoz huszonegy bri­gád csatlakozott. A pártbizott­ság és az intézmények minden , évben értékelik a közmüvelő- t désben való részvételüket. így a zután, amikor megkérdezem Győri Attilát, a járási hivatal művelődésügyi osztályának közművelődési főelőadóját, Németh Tibort, az úttörő és ifjúsági művelődési ház igaz­gatóját és Lóki Györgyöt, a művelődési központ igazgató­ját, hogy mi a közművelő­dés, ezt a választ kapom: szervezett és intézményesített, sokoldalú szabadidő-kihasz­nálás. Azaz: az érdeklődésnek szinte nincs határa, legföljebb a lehetőségekben. Ezek pedig Marcaliban szélesek, már csak azért is, mert az igények alap­ján igyekeznek ezeket biztosí­tani. Jellemző eset: Drahota.And­rea és Kozák Ahdrás estjére csaknem kétszázan mentek el. Amikor az igazgató az előadás után meg akarta köszönni a fellépésüket, a művész házas­pár megelőzte: — Köszönet a közönségért! — mondták. Marcaliban a munkásműve- lődés kiszélesítését, a nők és a fiatalok közművelődésbe való fokozottabb bevonását tartják a legfontosabbnak. A jó munkának számos jele ta­pasztalható. A járási könyv­tárnak több mint- 40 ezer kö­tete van. Az olvasók száma 2700, majdnem minden negye­dik munkás. Nőtt az üzemek­ben a könyvtár úgynevezett letétéinek a száma. S ahol van szakszervezeti könyvtár, ott szakmai segítséget nyújtanak. Kiépítették a munkahelyi i közművelődési felelősök há­lózatát, akikkel a művelődési központ közvetlenül tartja a kapcsolatot, s akiknek min­den negyedévben továbbkép­zést szerveznek. Egyenrangú partnernek, közművelőnek tartják őket. Munkájuk ered­ményeként ugrásszerűen meg­nőtt a különböző bérletek iránti érdeklődés. Itt működik az egyetlen olyan táncház Somogybán, amelynek folyamatos prog­ramja van. Több százan hí­meznek a nagyközségben, szép mintájú térítők születnek az okosan kihasznált és szerve­zett szabad időben. A bélyeg­gyűjtők annyian vannak, hogy két csoportba tömörültek: fel­nőttek és ifjúságiak. Mindez o fejlődő igényt Bi­zonyítja. Ez természetesen nem maradhatott meghallga­tás nélkül : 1982-ig elkészül az új művelődési központ, ahol végre minden egy helyen lesz, s ahova úgy tervezik a léte­sítményeket, hogy helye is le­gyen mindennek. Most mindig zsúfolt az ifjúsági ház, meg­Iskolaorvos Á hegesztés varázslója Szemest Lászlót keresem, a Ki minek mestere? országos hegesztőverseny második he­lyezettjét. A nagycsarnokban éppen tízóraiszünet van. Tizenöt percre kikapcsolják a hegesz­tőpákákat, leállítják a daru­kat, leteszik a kalapácsokat. Furcsa így ez a csarnok. A hegesztők és a lakatosok egy- egy csoportja viharvászon spanyolfal mögött falatozik a satupadokra terített hazaiból. Középmagas ember Szemes! László. Az ívhegesztésről szó­ló új könyvet lapozgatja. Hellyel kínál, s hogy ne le­gyen hideg az ülőalkalma­tosság. papír­ral teríti le. — Eredetileg kovács va­gyok. Harma­dik — a legki­sebb — gyerek a családban. Túl »jó« vol­tam, s apám csak akkor volt nyugodt, ha állandóan maga mellett tudott. így let­tem a Fornádi Állami Gaz­daság szak­munkás- tanulója. Ott volt az apám ács és bognár, én meg kovács. Azután mégis elkerültem a vigyázó szemek elől: betanított munkásnak jöttem ide, a Budapesti Vegy­ipari Gépgyár Tahi Gyáregy­ségébe. Szemesi László a fővárosba jutott, ott szerezte meg a má­sodik szakmunkás-bizonyít­ványát. — Battám szereltünk, ott jöttem össze a mostani cso­portvezetőmmel, Helyes Jós­kával. Helyes József: — Nálunk mindenkinek ér­tenie keU valamennyi gén­hez. Itt váltakoznak a mun­kaműveletek: ívhegesztés, he­gesztés, vágás, védőgázas he­gesztés. Egyiknél sem lehet csak úgy tekingetni, igen nagy figyelmet követel vala­mennyi. Nem tudnánk olyan hegesztést mutatni, amilyet Laci meg ne csinálna. Felbőg a sziréna. Nevetnek az összerezzenésemen: — Vége a szünetnek. Óriási fémlepedő úszik a levegőben, azután bum, bum, bum, a saját szavunkat sem értjük. Százhalombattára vagy i Leninvárosba kerül az a gáz- I olajtartály, amelyiknek fedél­lemezét húszkilós kalapáccsal püföli valaki. Az udvar fur­csa ellentéte a természetnek. Szinte karnyújtásnyira az er­dős domboldal, lábunk alatt pedig a temérdek tartálypa­lást elterülő vasa. — Huszonnyolc éves va­gyok. örülök, hogy egv kivá­logatott csapat tagja lehetek. Ha új munka jön a gyárba, amit »fogni« kell, mi kapjuk. Társaim között nem volt ne­héz megszereznem a gyakor­latot. Sokkal több gondom volt elméleti és politikai tudniva­lókkal. Napokat töltöttem el Horváth Gyula főmérnökkel és Valler Béla személyzeti veze­tővel. Eget-földet megmozgat­ták, hogy megtanuljam, amit kell. A főmérnökkel átrágtuk magunkat a szakma minden kérdésén, példákat kaptam valamennyire. A versonv a Magyar Hajó­éi Darugyárban volt egy hét' végen. Hétfőn reggel a sze­mélyzeti vezető telefonon ér­deklődött munkásuk szereplé­se felől. — Amikor betoppantam hozzá, akkor is nyaggatott va­lakit a drót túloldalán, a rész­letes felvilágosításért — hu­nyorít Szemesi László. — Jobban örült, mint én. Nagy csalódást nem okoztam sen­kinek ... Somogyból egyedül ő vett részt ezen a versenyen. Ez, mintha bántaná. — Ipari tanulók voltak és vannak a kezem alatt. Látom hogy hetenként három napot töltenek az iskolában, még sincs olyan áttekintésük a szakmáról, mint nekem volt, amikor munka mellett, eírie, műszak után tanultam. Nem érdekli őket... Pedig egy he­gesztőnek nem szabad téved nie . .. Kikísér a gyárból, megál­lunk a hirdetőtáblánál: Fény­kép: kockás inges fiatalembe­rek között áll Szemesi László. — A versenyen készült. Ez volt a formaruhánk. — A munkatársai nem él- celődnek. nem irisylik? Egv pillanatig értetlenkedés látszik az arcán. — Közöttünk nines ilyesmi örülnek. Hanem tudja, amikor az öreg ács, az apám elégedet­ten nézett rám, az volt iga­zán jó. Elköszöntem a hegesztőtől: — Sok sikert az áprilisi nemzetközi versenyen! Gombos Jolán telnek az aránylag kis mé­retű előadótermek a művelő­dési központban. A nyugdíja­sok klubja csak az ifjúsági házban fért meg ... A három is­kola — a Ber­zsenyi Dániel Általános Is­kola, a Lady János Gimnázium és Szak- középiskola és a szakmunkás- képző iskola — igazgatójával folytatott kerekasztal-beszél- getésünk legnagyobb hévvel lezajlott része az iskolaorvosi ellátást »szedte ízekre«... Az Egészségügyi Miniszté­rium a következő időszakra csak négy orvosi státust enge­délyezett a járásnak. Ha egyi­kük iskolaorvos lenne, a kór­ház látná a kárát... Most volna vállalkozó. Meg kellene fontolni: kétezer diák érdeké­ben nem kellene-e engedé­lyezni az iskolaorvosi státust is! Csaknem kétezer diákja van a valamivel több mint 11 ezer lakosú településnek. A legtöb­ben az általános iskolába jár­nak: 1278-an tanulnak itt. Jól fölszerelt, bár szűkös iskola. Szűcs István igazgató: — Ide tartozik majd a bo- ronkai, a bizei, a horvátkúti és a gyótapusztai kisiskolások 1 oktatása is. Kitűnően fölsze­relt intézményükben minden tárgyat szaktantermekben ok­tatunk. A helyi és a megyei tanács támogatásával komoly berendezések segítik a haté­kony oktatást. Varga István, a gimnázium igazgatója: — Egy gimnáziumi osztá­lyunk van, egy számviteli­gazdálkodási és egy ügyviteli­igazgatási. Marcaliban tovább­ra is biztosítva vannak a kö­zépfokú oktatás feltételei. Jö­vőre életbe lép a tantárgy­csoportos tanítás. 387 diák ta­nul nálunk. A megyében eb­ben az iskolában vezettük be elsőként a kabinetszerű okta­tást. Nagyon jó az iskola fel- szere lése, csak egy valami hiányzik: még nincs helyben sem szakember, sem olyan szerv, amelyik ezeknek a drá­ga berendezéseknek a karban­tartását, javítását elvállalná. Szabó János, a szakmunkás­képző igazgatója: — A mi feladatunk Mar­caliban a szakmunkás-után­pótlás biztosítása. Az ipar igénye és az oktatott szakmák tökéletes párhuzamban van­nak. Csak az előbbi mindig nagyobb, mint ahány fiatal végez az iskolában. A gim­náziumtól kaptunk három tantermet. így összesen ki­lencben oktathatunk, tiz szak­mát, felkészült gárdávaL Mészáros Attila (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom