Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

Márciusi napsütésben Hajósünnep A Csobánc motoros Füredre indult Tegnap délelőtt, 10 óra 25 perckor a siófoki kikötőben felsorakozott a Csobánc moto­ros hajó öttagú személyzete. A díszruhás, fehér kesztyűs hajósok élén Tóth Vilmos ha­jóvezető állt, aki jelentést tett Füredi Gyulának, a MAHART Balatoni Hajózási Üzemigaz­gatósága vezetőjének: az első hajó menetre készen áll. Ez­után Füredi Gyula szemlét tartott a hajón, majd paran­csot adott az indulásra. Ezzel megkezdődött a hagyományos tavaszi haiósünnep. «-Hajó in­dul Füredre és Tihanyba« — harsogott az állomás hangszó­rója. Megszólalt a hajókürt, a vastag kötelet bevonták, s a Csobánc nekivágott a Balaton­nak. Füreden — ugyancsak a tradíció értelmében — dr. Rácz Barna üdülőhelyi veze­tővel az élén ünneplő közön­ség várta, üdvözölte a hajót. Köszöntő beszédek hangzottak el, majd a füredi szép lányok borral és csókkal jutalmazták a siófoki hajósokat. Füredi Gyula egy kis tihanyi sétára invitálta a város vezetőit és az ünneplő közönséget. A fü­redi vezetők visszakísérték a hajósokat Siófokra, ahol dr. Gáti István tanácselnök fo­gadta őket. A két város veze­tői tájékoztatták egymást a múlt év várospolitikai ered­ményeiről és az idei tervek­ről, különös tekintettel a kö­zeledő üdülési idény közös feladataira. Ezután Tóth Vilmos hajóve­zető, aki 1941 óta dolgozik a MAII ART-nál és 12 éve ve­zeti a Csobáncot, ismét indu­lást jelzett a hajókürttel. Ugyanis ezúttal a siófoki ün­neplő közönség — köztük a Csepel-üdülőben pihenő idős munkások — készültek kelle­mes vízi sétára a tavaszi nap­sütésben. Megindult tehát a balatoni hajójárat Siófok és Füred, Fonyód és Badacsony között. Készülnek a süllőívatásra 250 mázsa angolnát exportáltak Egy hónapja dolgoznak a1 halászok a Balatoni Halgaz­daságban. Reggelente mind az öt brigád hajója kifut a tóra. Munkájukat »nehezíti«, hogy március 1-től süllő- és csuka­fogási tilalom van. Április 20-tól május 20-ig az általá­nos tilalom miatt nem futnak ki a halászhajók. A halgazdaság szakembe­rei készülnek a süllőívatásra. Elhasznált hálóból, borókafe­nyő gallyából készült tízezer fészket helyeznek ki a tóra, a süllők majd ezekre rakják ikrájukat. A fészkeket ezután kiszedik. Így nem veszélyez­teti őket a szél, a vízhőmér­1 séklet ingadozása és a ragado­zó halak. A fészkeket nyolc­tíz órával az ikrák kelése előtt helyezik vissza a Bala­tonba, így megfelelő lesz a süllők szaporulata a tóban. A Sió csatornába kihelyezett csapdáikból kétszázötven má­zsa angolnát exportáltak az NSZK-ba. Mindezt három hét alatt, ugyanis az angolna vándorlása csak akkor kezdő­dik meg, amikor a víz hőmér­séklete eléri a négy fokot, s addig tart, amíg tizennyolc fokos nem lesz. A gazdaság szakemberei további szeren­csés fogásokra számítanak. Pókfoci Úgynevezett rétegfilm lett Rózsa János új alkotása. Peda­gógustéma : egy tantestület mindennapjait fogja össze másfél órába. Ha azonban az alkotói szándék tökéletesen valósult volna meg, akkor ál­talánosítani is lehetne. Ebben az esetben már nem használ­nánk a rétegfilm kategóriát. Nem elég markáns Rózsa új filmje, kissé egybemossa a for­dulatokat. Nagy kár, mert fon- tos dolgokról beszél. Arról, hogyan nyomorodnak meg egy tantestületben az egyenként csaknem mindannyian értel­mes, jó szándékú emberi lé­nyek. Hogyan formálják át vé­leményüket pillanatról pilla­natra, a kedvező szelet figyel­ve. Hogyan válnak bólintó Já­nosokká. A legizgalmasabb jel­lemet Madaras József gyúrja képlékeny anyagból, remek színészi alakítással örvendez­tetve meg a nézőt. Perc töre­déke alatt vált hangot, s bár ugyanazt a mondatot folytatja, hangsúlyával szinte megsem­misíti az előző szavakat. Rózsa azonban nem lenne gondos elemző, ha nem mu­tatná kl a gerincferdülés oka­it is. Olyan ez az iskola, mint egy pályaudvar. Folyton jön- inek-mennck a különböző „íel­sőbbségek” képviselői, több­nyire fölöslegesen. A tanterv­ben nem szereplő anyagot mérnek föl. Vajon mi célból? Ott vannak a diákparlamen­ten, de tevékenyen nem vesz­nek részt benne. A telefon ál­landóan cseng, s aki felveszi, szolgálatkész mosolyt villant. De egymás gyengéit is számon tartják. Ügyet kreálnak egy pofonból, mely — ha szabad így mondani — pozitív pofon, hiszen, mint kiderül: egy gye­reket ment meg. Sok jó szán­dékot temetnek ebben a film­ben, a Csongor és Tünde elő­adáson diadalmaskodik a pókfoci. Mondom: keserű han­gú film ez, s akkor lenne iga­zán serkentő hatású, ha so­kakhoz szólna. Rajhona Ádám és Koltai Róbert egy-egy jellemző ka­raktert formál meg. s ugyan­ezt mondhatjuk Balázs Péter­ről is, Dánffy Sándor a szak­oktatót mutatja be. Mivel tantermekben játszódó filmről van szó, stílusosan osztályzás­sal fejezzük be jegyzetünket. Külalak, azaz operatőri mun­ka — Sára Sándoré — 4, fogal­mazás, azaz a forgatókönyv 4. tartalom, azaz Rózsa Jánc.' rendezői munkája 4. I» I* XXXIII. évfolyam, 67. szám. Vasárnap, 1977. márcins 20. Autósok, motorosok vetélkedője Kaposváron Keressük a legjobb gépjárművezetőt Keressük a legjobb gépjár­művezetőt — ez a címe annak a vetélkedő sorozatnak, ame­lyet második alkalommal hir­detett meg az Autó-Motor kö­zönségszolgálata. Decemberben és januárban az Autó-Motor című lapban feladványokat tettek közzé. 88 ezer válasz érkezett a közönségszolgálat címére, húszezerrel több, mint egy évvel korábban. Sorsolá­son döntötték el, hogy a to­vábbi versenyeken kik vehet­nek részt. A somogyi gép­járművezetők közül hatvan­nak kedvezett a szerencse, ők tegnap délután a Autóközle­kedési Tanintézet kaposvári tantermében mérhették össze tudásukat. Hat kategóriában, tíz-tíz versenyző közül ket- ten-ketten »verekedhették be magukat« az országos ver­senyre. A vetélkedő érdekessége: »rajthoz állt« a kaposvári Vajda János is, aki tavaly a motorosok között szerezte meg a legjobb vezető címet. Az Tévéiegyzet Mindenkit érhet baleset Elöljáróban le kell szögez­nem, én a zsűri ellen szava­zok. Gondolom: aznap este sok családban vitára adott okot az elcsukló hangú tán- dalénekes kislány sajnálatra méltó belesülése és meglepő győzelme. Azt hittem, rosszul értettük az eredményhirdetést, mert ugyebár volt egy rész­vevő, aki legalább végigéne­kelte a dalt, és volt egy má­sik, akinek sem hangereje, sem annak magassága nem bírt a több mint háromperces megpróbáltatással. Major Ta­más szeretetre méltó egysze­rűséggel magyarázta: minden­kit érhet baleset! A zsűri te­hát a balesetre szavazott. Kevésbé fájlalom ezt a köz­játékot, mint azt, ami utána következett. Az már valóságos dráma volt. A salgótarjáni Oláh Istvánra gondolok. Le­nyűgözött, s talán épp azzal, amit hiányoltak tőle: a vers­mondás játékosságát lépte át agy új, eddig még nem ismert dimenzióba emelve a verset. Szárnyalt és lángra gyújtott a költészet Oláh István beszédé­ben; nem szavalt és nem idé­zett, húsából, véréből fakadtak a kemény szavak. Azt hiszem, valahol itt kell keresni a költészet társadalmi mozgósító hatását. Bocsánat a pátoszos kifeje­zésért, de nem tudom elhall­gatni: felugrottam a székről, izgalmamban állva vártam a zsűri döntését, ami már isme­retes — továbbjutott a hűvös intellektusa, nagyobb művelt­ségű orvostanhallgató. Való igaz, az övé nehezebb produk­ció volt. Már csak azért is, mert Oláhé távol állt attól, hogy pusztán produkció le­gyen. Más, több volt annál. Szavait, előadását hallgatva a népszerű show-csillag, Sammy Davis jutott az eszem­be, aki egyszer így vallott magáról: »En vagyok a leg- csúnyább a világon, az egyik szemem üvegből van, az apám néger, az anyám félvér, gye­rekkoromban mindig megver­tek a srácok, hát lehettem más, mint énekes?-« Ezt érez­tem át akkor este, Oláht hall­gatva: saját emberi gyönge- ségein, gyarlóságán sütött át perzselő, magával sodró hite, ez volt az ő igazi produkciója, s ez volt az, amit a bírák nem mertek észrevenni. R A B. A. idén nem kedvezett neki a szerencse: nem jutott tovább. Bár az is igaz, nem volt könnyű a rutin, egészségügyi és környezetvédelmi kérdé­sekkel tűzdelt tesztláp kitöl­tése, márcsak azért sem, mert a kérdések figyelmes elolva­sása mellett az időre is ügyel­ni kellett. A motorosok közül a ka­posvári Szerényi testvérek bi­zonyultak a legjobbnak. Ernő és Zoltán bizakodhat a leg­jobb vezetőnek kijáró cím megszerzésében. A verseny egyik meglepetése volt, hogy a magán személygépkocsi-ve­zetők legjobbja a verseny egyetlen női részevője, a fo- nyódi Gimesi Lászlóné lett, pedig csak három éve ül a Lada volánja mögött. A má­sodik — ugyancsak tovább­jutó — a kaposvári Lovag László, ö a testvérének a gépkocsiját szokta vezetni, ha kölcsön kapja. A hivatásos személygépko­csi-vezetőknél a kadarkúti Mányok József és a nagyatádi Czink István, a »kis teher­autók« kategóriájában a ta- szári Albrecht István és a ka­posvári Salacz Ferenc szere­pelt a legjobban. A három és fél tonnán felüli tehergépko­csiknál a nagyatádi Urbán István és a kaposvári Hav- rillay Géza szerezte meg a továbbjutás jogát Az autó­busz vezetőknél két siófoki versenyző került az első két helyre: Simay Béla és Ba­logh János. A harmadik-negyedik he­lyezettek jutalmat kaptak. ,Egyszer még kinyírom...” Késsel támadt az apjára Ha ivott — ezt pedig szin­te naponta megtette — dur­va, garázda természetű volt a 33 esztendős Kovács István. Szüleivel közös háztartásban élt Csokonyavisontán. — Munkatársaim, barátaim olyan emberek, akik megisz- szák a magukét, s ilyenkor én is velük tartok — így vallott kihallgatásakor, amikor em­berölés bűntettének kísérlete miatt a múlt év decemberé­ben letartóztatták. Automatikus felügyelő A Telefongyárban a múlt évben kezdték meg svéd licenc alapján, az NBK típusú auto­matikus, felügyelet nélküli hírközlő és biztosító berende­zések gyártását, amelyekből az első negyedévben 90 darabot készítenek. Ezeket a készülé­keket a földgáz és olajvezeté­kek automatikus „felügyelője- ként” alkalmazzák. A beren­dezéseket négy, illetve nyolc kilométerenként helyezik el. Az automaták élettartama az előzetes kísérletek szerint el­érheti a 40—50 évet. Ö is megitta a magáét — legtöbbször nagyobb mennyi­séget, mint amennyit elbírt —, s otthon rendszeres csalá­di botrányt okozott. Decem­ber 19-én nyolc üveg sör, sok-sok fröccs elfogyasztása után indult haza. Szülei te­levíziót néztek, s beléjük kö­tött. Majd a készülék kikap­csolása után — szülei az ud­varra mentek — magához vett egy kést, s az apjára tá­madt. Három helyen szúrta meg, az egyik szúrás a nyaki verőeret érte, s az orvosi vé­lemény szerint ez a sérülés életveszélyes volt. — Apám engem soha nem szívlelt. Nehéz ember volt, aki mindenkibe belekötött. Mindig az volt a kedves gye­reke — hárman vagyunk test­vérek —, aki éppen nem volt otthon.... Vacsorázni akar­tam a késsel, apám egy fával megütött, majd dulakodtunk, s ő belejött a késbe ... Nem akart emlékezni rend­szeres botrányaira, s arra sem, hogy az italboltban ba­rátai előtt kijelentette: »Egy­szer még kinyírom az apá­mat«. A szurkálás körülmé­nyeiről is megfeledkezett, ám azt határozottan állította : nem szúrta meg apját, mert a kés — amelyet eldobott — nem lett véres. Mégis elment ott­honról, az állomáson á váró­teremben töltötte az éjszakát. Hajnalban Nagyatádra uta­zott, majd Lábodra, s csak december 22-én tért vissza otthonába. A megyei bíróság dr. Már­ton Géza tanácsa emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 évi, szigorított börtönben le­töltendő szabadságvesztésre ítélte, 2 évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától, s kény- szerelvonó-kúrára kötelezte. Az ítélet jogerős. TÆK KA SOROK Érdeklődés A szimfonikus hangver­seny köziben — a zenekart Leopold Stokowski ve­zényli — rövid szünet kö­vetkezik: valamennyi hangszer néhány másod­percre elhallgat. hogy fo­kozza a drámai feszültsé­get. És ekkor egy női hang csendül, jól hallhatóan: — Ugyan, drágám, én ehhez mindig csak napra­forgóolajat használok! Figyelmeztetés Egy már nem éppen fia­tal nő este felfedezi, hogy az ágya alatt betörő la- puL — Figyeljen Ide fiatal­ember! — szól rá szigo­rúan. — 48 óráit adok Önnek arra, hogy elhagy­ja a szobámat. Ha akkor nem távozik, hívom a rendőrséget. Boltban — Van ragasztója*, kis­asszony ? — kérdi a vevő. — Van uram, csak nem válik el a polctól! Kíváncsiság — Most aztán elég le­gyen — zsörtölődik a kocsmáros —, nem Írok fel magának több italt. — Kíváncsi lennék — mondja a törzsvendég —, hogyan tartja fejben, amit még fogyasztok. Magyarázat — Pincér! — kiabál magánkívül a vendég —, a sült alatt találtam né­hány szál gyufát. Tud ma­gyarázatot adná erre a disznóságra? — Hogyne uram. Ez nem gyufa, hanem spárga­köreit Következtetés Egy gyárban dolgozik egy néger munkás. Két kollégája éppen róla be­szélget: — Mondd öregem, tu­dod, merre van Uganda? — Pontosan nem tud­nám megmondani, de messze nem lehet, mert a néger minden reggel bi­ciklivel érkezik a gyárba. Produkció Egy artista állást keres a cirkuszban. Az igazgató szobájában leteszi két bő­röndjét. Az egyikből ki­emel egy hatalmas termés­követ és egyetlen mozdu­lattal széttöri a fejével. — Nagyszerű! Valóságos világszám! — lelkesedik az igazgató. — De azért meg­kérem, mutassa meg, mi van a második bőröndben. — Fejfájás elleni tab­letták uram — hangzik az aláásta válasza. Jki MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő : JÁVORI BËLA. Szerkesztőség : Kaposvár, LatincM Sándor u. 2. Postacím: 7101. •Telefon: 11-510. 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31 Telefon: 11-516. Felelős kiadó Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrztinK meg és nem küldünk vissza! Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postiskézbesíiő.knél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Fi Index: 25 967. ISSN 0133—0608. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Május 1. u. 101» Fele.ős vezető : , farkas Hála. igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom