Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-02 / 51. szám
A desedai szabadidő-központról A térkép már kész He vigyen magával fürdőruhát — még a kánikula kellős közepén sem —, aki fürödni akar a desedai tóban. A víz végleges letisztulásához még hosszú esztendőkre van szükség. Készíthetik viszont felszerelésüket a horgászok: pontosan kijelölték azt a területet, ahol hódolhatnak majd a szenvedélyüknek. Mindezt annak alapján mondhatjuk, hogy a napokban elkészült a Kaposvár—Deseda- völgyi szabadidő-központ ösz- szefoglaló területfelhasználási tanulmányterve. Színek és utak Hangot adtunk már mi is fokozott várakozásunknak. Stadler Józsefnek, a városi tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya vezetőjének is látszik az arcán a megkönnyebbülés: csakhogy itt van... A térkép ugyancsak magára vonja a figyelmet: piros, zöld, kék és sárga színekben pompázik. Es természetesen kékben, hiszen ez esetben mindennek az alapja a víz. A víztározót azonban meg is kell közelíteni. A megyeszék- j hely új közlekedési rendje — | az új utak elkészülte után — ! figyelemmel van erre. A most épülő új utakról vezetnek majd a parkolóhelyekre a bekötő utak. Közvetlenül a tó partjára azonban nem lehet lehajtani. Nem függ össze szorosan a megnevezéssel — szabadidő- központ —, ezért külön említjük meg azt a törekvést, amelyik az itt honos szőlő- művelési kultúra megőrzését célozza. Igyekeznek határt vonni a lakóterületek és a tó között. A cél a zavartalan csend, a természetes környezet megmaradásának biztosítása. Ka- posfüredtől a tervezett új út választja el majd a víztározó környékét, s a beépítésre váró területek elsősorban a toponári városrészhez kapcsolódnak. — Az intenzív beépítés —- elsősorban a közművesítés lehetőségei alapján — a toponári részen lesz — mondja Stadler József. — A »berendezkedés« a tó partján elsőként az utak, a különböző ellátó egységek, a vízisportot segítő létesítmények, illetve a horgászlehetőségek megteremtésével kezdődik. A tó nagyjából észak—déli fekvésű, s ha Toponárral a hátunk mögött nézünk a vízre, akkor a bal oldalon kezdődik a sétánk. A parkolókon kívül különböző táborok lesznek itt. Köztük egy kemping, ahol egyszerre 650-en tölthetik szabad idejüket. Nem messze ettől épül egy turistaszálló, 250 ember pihenőhelye. Arborétum a csücsökben Ha már az építkezésnél tartunk, az is végleges, hogy nyaralókat, kisebb üdülőket csak vállalatok, megfelelő szövetkezetbe tömörült emberek és közületek építhetnek, ők is csak az erre kijelölt területen. Bár a tanulmányterv még sok létesítményt jelez, ezekről időszerűtlen lenne beszélni : csak a távolabbi jövőben valósulnak meg, amikor már a közművesítés, pontosabban az ehhez szükséges pénz hiánya sem okoz akadályt. A balatoni úton átvezető hídtól nem messze lesz az arborétum, abban a csücsökben, ahol a tó két »zsákra« szakad. Aránylag kevés költséggel készíthető el az evezőspálya is a tó közepén. Ügy jelölték ki a helyét, hogy szükség esetén meg is hosz- szabbíthassák. A pálya 1200 méteres lesz, eszményien szép környezetben. A parton domboldal húzódik, mint egy természetes lelátó. Néhány kaposvári vállalat — elsősorban a »vizes« szakmák képviselői — már jelezte, hogy szándék kában áll megalakítani a ví- zisport-szakosztályt. Nemzetközi hírnevet szánnak a kaposfüredi városrész szomszédságában feltárt termálkút vizének. Az úgynevezett FITNESS-program keretében olyan fürdő épülhet majd itt, amelyhez nemzetközi forgalom alakulhat ki. Egy tranzithotel fogadja a vendégeket, mindazokat, akik kondíciójuk megőrzése, feljavítása érdekében hajlandók Szabad idejüket egy kis egészséges mozgásra, fürdésre fordítani. A tervtanulmány megteremti ehhez a föltételeket. Sínek a meleg vízhez Bizonyára sok embernek eszébe jutott már: mi lesz azokkal, akiknek nincsen gépkocsijuk, és így nehezebben tudják megközelíteni a szabadidő-központot. Nyilván — elsősorban hétvégeken — megfelelő buszjáratok biztosítják majd a közlekedést, emellett azonban — egyelőre távlati célként szerepel — épül egy kisvasút is. Ennek gondolata már jóval korábban felmerült Kaposváron, ám a desedai víztározó hasznosításának lehetőségei megérlelték az elhatározást. A két végállomás az Arany utcai sportpályánál és a tó északi sarkában lesz. A sínek a terep adta lehetőségeket kihasználva futnak majd, és mindvégig szép kilátásban gyönyörködhetnek az utasok. Mindezek megvalósulásáig azonban még sok idő telik el. A munka tényleges elkezdéséhez egyebekre is szükség van. Ezért sürgeti a városi tanács végrehajtó bizottsága a programterv minél előbbi elkészítését. Egyelőre — ebben a tervidőszakban — nem is irányoztak elő összegeket a szabadidő-központ különböző beruházásaira. Várni azonban nem kell: az üzemek, vállalatok, intézmények, különböző kollektívák munkájára, felajánlásaira nagy szükség van. Az ilyen összefogásra, társadalmi megmozdulásra számítanak is, amikor a desedai szabadidőközpont kiépítését el akarják mozdítani a holtpontról. A szakemberek véleménye szerint fürdeni — a tözeges altalaj rothadása miatt — legföljebb csak egy évtized múlva lehet. A meder előzetes kitisztítása nagyon megnövelte volna a víztározó kialakításának költségeit, így ennek elmaradása érthető. Kevésbé fogadható el viszont az, hogy nagyon sok helyen bennhagyták a kivágott fák tuskóit. Néhol ezek már végleg ottmaradnak, de más részeken még pótolni lehet a mulasztást. Érdemes ezen elgondolkodni, hiszen a tervek egy valóban szép szabadidő-központ jövőjét tárják elénk, s kár lenne ilyen okok miatt a csónakázóknak, fürdőzőknek, horgászoknak bosszankodniuk, a leendő somogyi víziparadicsom hírét előre csorbítani... Mészáros Attila ___TÜSKÉS TIBOR ----------------------A Balatontól a Dráváig 1945. máj. 1. Kaposváron a május 1-i nagygyűlésen a földművelésügyi miniszter birtoklevelet oszt ki az újgazdáknak. 1945. máj. 9. A német fasizmus legyőzésével véget ér a második világháború Európában. A győzelem tiszteletére a megyei Nemzeti Bizottság munkaszünetet rendel el. Somogy új alispánja hirdetményt tesz közzé: »Milliók és milliók vágya öltött testet: béke van...« Több mint harminc évvel később a második világháború somogyi harcainak színhelyén, Nagyatádon beszélgetünk a könyvtárban. Kezemben egy levél másolata. Az eredetit 1943-ban Ta- káts Gyula írta a kisvárosból, Nagyatádról Nagyváradra íróbarátjának, Kiss Tamásnak. Derű és béke leng a sorok felett. »CsudálközoL hegy honnan. írok levelet. Bizony a vidékek gyöngyéből. Öcsémnek volt egy bohém szolgabíró elődje, ö Somogy Párizsának keresztelte el ezt a kis járási székhelyet... Vadász- gatunk és fürdők. Bizony nagyszerű melegfürdő van itt. Gőzöl a kisváros parkja. Sajnos, nincs kihasználva; rengeteg természetes forróvíz folyik el. Kedves és jóízű fészek. Kis gyárak és ügyes iparosok fészke. Egy Montaigne kötet van nálam és semmi más. Cigánymuzsika mellett olvasgatok. Aztán meg a ferences rendház főnökével vitatkozom róla nyakig üldögélve a forró gőzös medenceben.« A könyvtáros a háborúra emlékezik: — A Rinya két partján húzódott a front. Az egyik oldalon voltak az oroszok, a másikon a németek. A várost kiürítették. A házak alatt futóárkokat ástak. Mire a harcoknak vége lett, egész utcasorok romokban, hevertek... Egy olvasó mondja: — 1971. április 25-e volt Nagyatád igazi ünnepe. Felavatták Somogy harmadik városát, illetve a hajdani mezőváros visszakapta régi rangját, mivelhogy Nagyatád már a XVIII. században mezőváros volt. Illetve ezután kell valóra váltani a régi álmokat, most kell kihasználni a lehetőségeket... Egy másik olvasó a Népszabadság legfrissebb számát mutatja: »A Rinya-patak nyugodt völgyében járva un a már hasztalan keresnénk* itt háborús nyomokat. Csak a térkép és a képzelet segítségével deríthetjük ki, hol húzódhattak a lövészárkok, katonai műszóval: a védelem peremvonala, amelyben a délies időjáráshoz szokott bolgár katonák dideregtek 1944—1945 telén ...« — írja Gerencsér Miklós az emlékekkel terhes tájról. Este van, vége az író—olvasó találkozónak. Valahol vacsorázni kellene. — Válogatni lehet —mondja a biztos helyismerettel rendelkező könyvtáros. — Van vendéglő Nagyatádon ... A Toll kocsmába hajdan az újságírók meg a nyomdászok jártak... Az útimenü fogadót Ragyásnak hívtákA Bak Egér a parasztok találkozóhelye volt... A Négyc-iocsűben két nagy mellű nő mérte a bort... Az Ezüst Kancsó a legelőkelőbb : ennek Tákáts Gyula Nagyatádon játszódó, dévaj hangú regénye, a Színház az -Ezüst Kancsó«-ban a keresztapja. Elindulunk a sötét utcán. Eltűnődöm: Ahol az emberek az irodalmat annyira becsülik, hogy a vendéglőnek is a róluk szóló regényből választanak nevet, valóiban béke van... Kaposvár és környéke Amikor e könyv somogyi fejezetéhez anyagot gyűjtöttem, egy hétig Kaposváron a tanítóképző főiskola kollégiumában laktam. Üj, szén formájú, több emeletes épület a kollégium. Amikor beléptem a földszinti vendégszobába, visszahőköltem. Kint is nyár volt, de a szobában pokoli hőség. Ha valaki egy tojást a padlóra ejt, rántotta lesz belőle. — A vendégszolba alatt, az alaigsorban van a kazánház — mentegetőzött a portás. — A meleg víz miatt, sajnos, most is dolgozik ... Este volt, aludni készültem. Megágyaztam, és lefeküdtem a heverőre. De akárhogy fordultam, térdtől minduntalan lelógott a lábam. Két heverőt kellett összetolni, hogy valamiképp elférjek. Szerencsére volt két heverő a szobában. — Az egész kollégiumban ilyen ágyak vannak — mondta reggel a takarítónő. — Háromnegyedes, bakfisméretű ágyak ... Azt mondták, a lányoknak ez is jó. És főként: így olcsóbb volt a berendezés ... Elindultam, hogy meglátogassam barátomat a Kalinvin városrészben. Tízemeletes ház hatodik emeletén lakik. Ház ház mellett, alig van levegőjárás, résnyi szabad tér a házak között. Barátom kimutat Pászt&rdaloh őrzője özvegy Jandzsó György né az egyik legkisebb házban lakik Rinyakovácsiban. Az apró ablakú, alacsony ajtajú, villany nélküli hajlékban mindössze egy helyiség van: ott a tűzhely, az ágy, az asztal, a szék. Az udvar másik végében hasonló kis épület, abban a fia lakik. — Majd épülünk ám nagyobbat — röstellkedik az asszony, amikor befelé tessékel, de érezni, nem nagy meggyőződéssel mondja. Hatvankilenc éves. Nem látszik annyinak, csak az arca barázdált, a haja fekete. Legjobban a kezén hagyott nyomot az idő meg a kapanyél, ami hozzátartozott a hosszú, keserves munkával töltött évtizedek alatt. Most már mosni is csak nehezen tud. A na- gyob darabokat a szomszédban lakó menye viszi el. — Borzasztó sokat dolgoztam életemben, mégis mindig nagyon szegények voltunk. Az uram pásztor volt. Birkákat, marhákat őrzött. Ami jött. Pásztorházban laktunk, ő meg sokszor volt messze tőlünk a határban. Hetenként egyszer bepakoltam a vékába a meleg ételt meg a t-iszta ruhát, azután vittem utána. De hétszámra magam voltam a gyerekekkel. Tizenegynek voltam az anyja — úgy nézzen rám. De csak hat maradt meg. Most már csak öt él belőlük. Jaj, de keserves idő volt, istenem! Nyáron kapálni jártam, de nem ám a közeibe — oda nem adtak harmados meg negyedes földet. Csak a határ túlsó végébe. Sokszor három gyereket vittem keresztül a mezőn. Egyet a hátamon, egyet a karomon, egy meg jött, fogta a kezemet. Amikor kiértünk a tábla szélibe, leraktam őket. De nem lehetett messzire, mert féltem, valami bajuk történik..., hát ahogy haladtam, mindig odébb tettem őket a földön. Azután mire észrevettem, sokszor még a vizet is kiborogatták, amit egész napra vittem nekik... — Kapált a mama még egy fazék lekvárért is — mondja a menye. Az öregasszony rábóünt. — Negyedes földről már senki sem hall, de akkor any- nyi volt a szegény ember, hogy negyedrészért is vállaltuk a kapálást. Mi, cselédek, mindent elvádoltunk, aztán Szent- györgy-napkor mégis jött a az erkélyről: — Nézd, ott vannak ma is a belváros poros utcái, elavult házai. Olyanok, amilyeneknek még Ady látta őket a század elején ... Az egész átmenő autóforgalom a Kossuth Lajos utcában zajlik... Itt, a külvárosban meg épülnek az új, zsúfolt lakótelepek ... Sávház, toronyház, szalagház. szolgáltatóház ... Abban a házban például egy egész falu él. A kapuk, a lépcsőházak, a folyosók. a lakások teljesen egyformák. Az emberek nem találnak haza, eltévednek... A tervezők az épületek között még az úgynevezett omlási távolságot sem tartják meg... Nyár van, az ablakok nyitva; ilyenkor meg lehet őrülni a lakásban ... Ahol az ősszel még park volt, tavasszal azt is leaszfaltozzá'k. ( Nincs fa, nincs bokor, nincs virág. A füvet lelegelik az autók... Késő este térek vissza szállásomra. Kaposváron a régi, földszintes városrészben sötétben is könnyű tájékozódni. Az utcák derékszögiben metszik egymást. Előttem idősebb házaspár ballag. Az egyik kertes ház előtt megállnak. Az erkélyen piros muskátlik, habzó petúniák, a kaputól a házig árnyas rózsalugas. Amikor elmegyek mellettük, hallom, hogy a férfi odafordul a hölgyhöz: — Itt biztos valami kertész lakik .. Mai építészetünkön, a lakóházak tervezésén, a lakótelepek életén töprengek Kaposváron, 1976 nyarán. S azon. hogy kertésznek kell-e lenni ahhoz, hogy valaki két cserép muskátlit tegyen az ablakába ... Kaposvár bizony nem kapná meg a legszebb magyar városért, a korszerű várostervezésért, a legharmo- nikusabb lakótelepek építéséért alapított díjat... Lakás- kultúra, virágkultúra... Milyen szép szavak! (Folytatjuk) szekér értünk. Laktunk Gigé- ben, Kadarkúton, Bajomban, itt Kovácsiban. Volt, ahol hathét évig is, de legtöbb helyről hamar el kellett költözni. Hiába dolgoztunk, szegények maradtunk. Most van nyolcszázötven forint nyugdíjam — megélek belőle. A nehéz évek mélyen benne élnek. Sokat beszél róluk, nem tudja felejteni őket. Esténként sokszor énekli a régi cseléd- meg pásztordalokat. Azokban benne van a Jand- zsó-család és a többi szegény egész élete-keserve. — Mindig szerettem dalol- gatni. Még a nehéz munka mellett is — csak úgy magamnak. Sok nótát tudok. A legtöbbet még öregapámtól, öreganyámtól. Amit gyerekfejjel megtanultam, most se feledem. Egyszer jöttek ide a szomszédba — magnetofonnal —, és kérdezgették az öregeket, milyen régi nótát tudnak? Valaki mondta, hogy én sokat ismerek. Áthíttak, aztán Az olvasónak soha nem jut eszébe, hogy amikor belép a könyvtárba és kivisz egy könyvet, akkor az intézmény tervének teljesítését segíti elő. Pedig így van. A könyvtárak is éves terv alapján dolgoznak, amelyet igyekeznek minél jobban megvalósítani. Ebbe sok minden beletartozik: minél több olvasójuk legyen, és minél több könyvet vigyenek; az intézmény ne csak a szolgáltatás feladatát lássa el. hanem különböző igényeket elégítsen ki. Például a kutatók gyakran nehéz kérdéseire azonnal meg kell találni a megfelelő irodalmat, egy-egv témához »kapásból« összeválogatni köteteket. Továbbá; a könyvtáros neveljen; a sekélyebb irodalmi ízléstől mihamarabb juttassa el az embereket az igazi, színvonalas olvasmányokig. És legyen köz- művelődési szakember is: legalább annyira, hogy egy irodalmi estet, beszélgetést, találkozót meg tudjon szervezni. Emellett még számtalan, kifejezetten szakmai feladata van. mint például az állomány gyarapítása, a selejtezés. 0 Hogyan sikerült mindez* megvalósítani? — erről volt szó tegnap a megyei könyvtárban, ahol az előző év munkáját értékelték. A legfontosabb kérdés: hányán látogatták a könyvtárakat, és mennyit olvastak? A válasz rendkívül furcsa ellentmondást hozott felszínre. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója mondta el beszámolójában, hogy bár a beiratkozott olvasók száma 1600-zal nőtt, a kölcsönvett könyveké 40 ezerrel csökkent. Abban, hogy többen látogatják a könyvtárakat, közrejátszik a siófoki intézmény belépése. Itt alaposan fellendült az olvasók száma, amióta az intézmény működik. De hozzájárult a könyvtárosok jó szervező munkája a megyei könyvtárban — ahol jelentősen nőtt a fizikai dolgozók és a szakmunkástanulók aránya ' nagyon sokat daloltatok velem. Mikor volt ez? Ügy hathét éve... Mit? Hát ezeket: Éva, Éva, Éva, aztán azt, hogy Három talpa van a tutyinalc, Kovácsi utcán foly a víz, meg azt, hogy Esteledik, alkonyo- dik... Ezeket elénekeltem Együd Árpádnak is. ö sokszor fölkeresett engem. — A pásztoroknak nem nagyon volt kedvük dalolni. Én se hangosan énekeltem, csak úgy magamnak. Most már az unokám is tanulgatja. De inkább csak a szöveget írja — a nótát nehezen tanulja. Hosszú, egyszerű dallamú balladákba kezd. Lukács ör- zse és Fejős Jancsi szomorú történetéről énekel, meg az Endre báró gulyájáról. Ma már egészen szokatlan éneklési módon adja elő a dalait, melyek olyan kedvesek neki. A közelmúltban Manga János járt kétnapos gyűjtőúton Somogybán. A második nap nagy részét nála töltötte. — és Barcsom, ahol rossz körülmények között dolgozik a könyvtár, .mégis többen látogatják, mint tavajy. Hogy a több olvasó miért visfe kevesebb könyvet? Ez nagyon összetett kérdés. A sokat hangoztatott információ- áradat — amelyet a rádióból, a televízióból megkaphatunk — csökkenti az olvasásra fordított időt. (A könyvből szerzett információ mélységét természetesen nem pótolja.) Ugyanakkor — ez is társadalmi ielenség — egyre nő a családi könyvtárak száma. Különösen a kézikönyveket, a szakmájukhoz, érdeklődésükhöz nélkülözhetetlen köteteket vásárolják meg az emberek. Ezek tulajdonképpen kellemes gondok, mert azt bizonyítják. hogy nő a könyv megbecsülése. A csökkenés többi oka azonban már sokkal elgondol,koztatnbb. Különösen a falusi fiókkönyvtárak gyakran hónapokig zárva tartanak betegség, a vezető elköltözése miatt. Ezért nagyon sokan — főként a kanosvári járásban lakók — inkább a megyei könyvtárból kölcsönöznek. Az iskolák ösz- szevpnása miatt elköltöznek a kis községekből a pedagógusok. nincs aki két-háromszáz forintért vállalná a heti kétszeri elfoglaltságot. így következhetett be. hogy négy könyvtár is bezárt könyvtáros hiányában. Az is gyakran előfordul, hogy nem találnak friss olvasmányt az 500, 1000 kötetes könyvtárban — a megrendelt új állomány pedig valamelyik tanácsi helyiségben porosodik. Mindez nagy gondot okoz. Semmiképpen sem szabad hagvni. hogy nőjön az »üres« könyvtárak száma, és ezzel olvasókat veszítsenek el. A megyei könyvtárban már készülnek azok a tervek, amelyek megvalósításával elejét lehet venni számuk gyarapodásának. Ez azonban nemcsak a könyvtárosok ügye. Szélesebb támogatásra van szükség a könyv, az olvasás, a művelődés érdekében. S. M. Könyvtárosközgyülés Több olvasó, kevesebb kölcsönzött könyv
