Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
 MÁSIK KAPOSVÁRRÓL A múlt év második felében Kovács Mártom, a kanadai Kési na egyetem történész professzora — a Kaposvár várostörténeti tanulmánykötetért cserébe — megküldte »-Eszterházy és a korai magyar bevándorlás Kanadába« (Esterházy and early Hungarian Immigration to Canada) című munkáját. Nagy várakozással vettem kézbe a messziről érkezett kötetet, hiszem eddig — létezésén kívül — vajmi keveset tudtunk az új világ Kapós váráról. Hol is vám tulajdonképpen ez a másik Kaposvár? A névadás történetének több változata ismeretes, beleértve még azt a legendát is, hogy egy Melliur nevű ember hajdanában rá tette az ujját egy hazai térképre, s épp a mi Kaposvárunkon állott meg. A másik magyarázat már valószínűbb, amely szerint a mi városunkat — a hajdani Eszterházy-birtokok egyik középpontjaként — nagy és vonzó városnak tartották ahhoz, hogy nevét kölcsön véve gyűjtőfogalomként annak a területnek a földrajzi elnevezésére használják föl. amelynek a lakói Nyugat-Kanadába a múlt század végén s e század elején vándoroltak be hazánkból. Kaposvár lett tehát a neve annak a termékeny övezetnek, amely az óhazához hasonlóan a hegyek lábánál feküdt az alföld szélén, közel a Kaposvár nevezetű folyóhoz. Az egész területet Észt )r ház-kolóniának nevezték el, központját pedig “•Eszterház (Eszterháza) — Kaposvárnak«. A táj szépségéről és gazdagságáról legendás hírek szállingóztak, különösképp Eszterházy Pál Oszkár mérnök és kivándorlási irodavezető szótárában, aki 1902. július 19-én többek között azt írta a feleségének, hogy ha nem volnának e területen átkozott szúnyogok (moszki- tók), ez a vidék isten második paradicsomkertje lenne. Az első kanadai magyar település történetének elég jelentős irodalma van. Az egyik Sántha Pál lelkész kézirata, amely a Kaposvár, a legrégibb magyar település története (Kaposvár, the history of the oldest Hungarian settlement) címet viseli. Ezek közé tartozik Jean Pisák Seventy years ago — 1885 Kaposvár had its start (70 évvel ezelőtt vette kezdetét Kaposvár 1835-ben) című írása, de említhetjük M. Hotányi The magnificence of Ester- háza (London. 1962) és J. Russa The history of Canadian Hungarians (A kanadai magyarság története) című munkáját is. Ezek sorába tartozik Pajzs Ödönnek, a Kanadai Magyar Hírek riporterének 1927-ben kiadott Magyarok Kanadában (Hungarians in Canada) című kiadványa is. Sántha Három nemzedék című írásában találkozhattunk — többek között — annak leírásával: a bevándorlók kezdetben meglepetéssel hallottak arról, hogy Kaposvár tulajdonképpen nem is egy településnek, egy falucskának volt a neve, hanem egy templomnak és egy postahivatalnak, amely az egyik betelepülő (Baráth István) házában működött. Ebből az írásból tudtuk meg azt is, hogy Eszterházy Pál Oszkár 1885. május 2-án érkezett Ottawába, s ott csakhamar tárgyalásba kezdett a kanadai fökormányzóval a betelepítések sorsáról és jövendőjéről. A tervezett települést katonai határőrvidékként képzelték el, olyannak, amilyet a brit kormányzat annak idején Kaffrariában létesített. Sántha azonban azt sem tartotta kizártnak, hogy Eszterházy eredeti elképzelése az osztrák—magyar határőrvidék fogalmából eredhetett. A Kaposvár elnevezés azonban sohasem jelentett katonai határőrvidéket Nyugat-Kanadában. A betelepülők első csoportja (J. Russa 1940-ben írt munkája szerint) 1886 júliusában érkezett e vidékre, amelyet Kaposvárról neveztek el, s a szóbeszédben ezután Kaposvár reprezentálta — Észter- ház (vagy Eszterháza) nevével együtt — a legrégibb település déli, magyarlakta agrárterületeit. 1920-ban — Pajzs Ödön szerint — a magyar betelepülők már lassan kezdték elfeledni, hogy a helységek valaha külön-kü- lön is léteztek. Ki volt ez a titokzatos Eszterházy Pál Oszkár? Pazs Ödön még a Kanadai Magyar Hírek riportereként nyomozott utána. A róla elterjedt hírek egy része mint valóságos arisztokratát tartotta számon. a másik rész pedig az Eszterházyak természetes leszármazottjaként. Jómaga az újvilágban — mind Kanadában, mind pedig az Amerikai Egyesült Államokban — az Eszterházy família egyeneságú leszármazottjának adta ki magát. Kovács Márton nagy jelentőséget tulajdonított Esz- tenházy Pál Oszkárnak és az általa vezetett letelepítési ügynökség működésének az ún. Eszterházy-röpiratnak (amely 1902-ben jelent meg Ottawában). The Hungarian colony of Esterház, Assini- boia, Nortwest territories, Canada.) Kovács Márton szerint Eszterházy Pál Oszkár egy építészicsalád sarjaként született, s »-volt rá oka«, hogy az Eszterházy grófoktól származtassa magát. Szerinte Eszterházy éveken keresztül kettős célért küzdött az újvilágban az óhazának a »megmentése« érdekében. Egyik céljának azt tartotta, hogy nagyon sok honfitársát kiszabadítsa a kiegyezés utáni óhazából, amelynek a dualizmus kori állapotát »-romlásba vivő törvénytelenségnek« tartotta. A másik célja pedig az volt, hogy a már korábban kivándoroltakat megmentse a pennsylvaniai bányák és vaskohók pusztító környezetétől. Eszterházy — e nem mindennapi, önös érdekeit is szolgáló, romantikusan idealista elképzelés szerint — egy új Magyarország felépítéséről .álmodott Nyugat-Kanadában, egy olyan társadalom keretében, amelyben a kivándorolt »exparasztok« a föld természetes közelségében és birtokában élhetnek majd az ő földesurasága alatt. Ezért alakította ki — 1886-tól — a kanadai prériből az » Eszter - ház-kolóniát«. Ez az elképzelés azonban nem volt olyan magától értetődő a bevándorolt magyarokkal szembenálló hatóságok számára, amelyek többre becsülték az angolszász kultúra képviselőit, mint a bevándorlókat. Az összeütközések következtében — végül is — Eszterházynak el kellett hagynia a kolóniát, noha annak lakóival továbbra is fenntartotta az összeköttetést, s azok továbbra is minden fontos ügyben véleményt kértek tőle. Ó volt a magyarok kéréseinek tolmácsolója, amikor a vasútért harcoltak vagy a településük városi rangjáért. Személyét természetfeletti hatalommal felruházottként fogadták el, nemcsak a kolónia legrégibb lakói, hanem a Stockholm, a Ka-na, a Székelyföld és a Máriavölgy nevű újabb magyar települések lakói is. Eszterházy valóságos utazási és toborzási ügynökséget tartott fenn. Elsősorban brosúráival verbuválta a New-Yorkba érkező honfitárs bevándorlókat. Kiadványából 1903-ban még az óhazába is küldött 2000 példányt. Ezeknek a pamfletteknek rendkívül nagy hatásuk volt Magyarországon, s elíhatánocaó tényezőkké váltak a szülőföld elhagyásában. Nemcsak a nincstelen lakosság soraiban, hanem a még kis vagyonkával, némi tőkével rendelkező lakosok között is csábítóak voltak ajánlatai. A kérdés kapcsán emlékeztetnünk kell egyik korábbi tanulmányunk alapján (Kivándorlás Somogyból 1901—1910) arra. hogy a somogyi »-menekülő forrada- lom«-nak a századforduló utáni évtizedében hogyan dolgoztak a mi megyénkben is a kivándorlási vigécek, amerikai irodák ügynökeként. Somogy falvaiban is pár oldalas füzetekkel jelentek meg — ezeken a Western Canada Farm Lands au Colonisation Bureau Toronto volt kiadójaként feltüntetve, amely magát a brosúrákon »-a magyar nemzet jóakarójának« tüntette föl. Ez a kis füzet délibábos és a kivándorlók számára vonzó ígéreteket tartalmazott. ígérte, hogy a vállalat az Amerikába érkezőknek azonnal munkát biztosít. A gyári és a bányamunkásoknak, de a földműveseknek is napi 1—2 dollár fizetést helyezett kilátásba, a nőket pedig az amerikai családoknál akarta elhelyezni, havi 15— 20 dollár fizetésért. »■A legfényesebb ígéret — írta szó szerint — annak idején — a Somogyi Hírlap egyik száma — azonban most jön.. A vállalat — mondja a röpirat — kieszközli a kanadai kormánynál, hogy minden gazdálkodni óhajtó ember, aki a gazdálkodáshoz alaposan ért, 160 hold elsőrendű termőföldet kapjon, örökbe, ingyen. Ezután részletesen elmondja — folytatta a cikk — a kivándorlás és az utazás körülményeit a kis röpirat, amelynek hangja ragyogó, s a magyar ember földéhségére vadászó ígéreteit világosan elárulják, hogy itt nagyarányú szédelgéssel állunk szemben.« Kovács Márton kötete második részében közzétette a fényképdokumentumokkal is kiegészített s 1902 júliusában napvilágot látott Eszterházy- röpiratot, amely első kiadásában 10 000, második kiadásában pedig 25 000 példányban jelent meg. Ez a brosúra közölte azoknak a bevándorlóknak a leveleit, akik ebben a kolóniában telepedtek le. A Kaposvár nevezetű helyről 15-en írták. Beszámoltak küzdelmes, mindazonáltal szép eredményeket felmutatni tudó gazdálkodásukról azok, akik közül 9-an Abaúj-Torna megyeiek, 6-an Szabolcs megyeiek, egy pedig Sáros megyed kivándorló volt. Közöttük volt Baráth István is, aki 1888. április 16-án érkezett az újhazába, egyetlen fillér nélkül. Azonnal munkába állt és keresetéből 12 dollár részletbelépővel 160 acre, azaz 112,5 kát. hold termékeny földet vásárolt. (Egy acre = 0,40 hektár = 0,7 kh = 11 125 n-öl.) A beszámold levél arról is tudósított, hogy Baráth István felesége ugyancsak 160 acre földet vásárolt. A kezdet nagyon nehéz volt a számukra, hisz köztudottan más volt az óhaza, mint az új; más volt a klíma, az életmód, s nagyon nehéz volt az új társadalomba való beilleszkedés. Mégis a kezdő évek elmúltával 1902-ben az összes földterületükből 70 acre már művelés alatt volt, 40-et pedig felszántottak. Az utolsó évben már 900 bushel búzát (317,16 q), 500 bushel (176,20 q) zabot és 140 bushel kukoricát (49,33 q) termeltek a birtokon. Ezenfelül meg jelentős mennyiségű krumplitermésük is volt a ház körül. (A búza ára elvkor bushelenként (*= 35,24 liter) 55 centet ért. (A termésen kívül a birtokon 8 fogat lő dolgozott, 15 szarvasmarha, s megfelelő disznó- és baromfiállományuk is volt a ház körül. A birtokfelszereléshez különféle kocsik, gépek és szerszámok is tartoztak. Am nem mindenkinek jutott olyan szerencsés élet. mint Baráth Istvánnak; a növekvő árak, a verseny miatt nagyon sok magyarnak északabbra kellett húzódnia. El tudjuk képzelni, hogy az ilyen leveleknek a kivándorlásra csábító brosúrákban való közzététele milyen vonzást gyakorolt az óhazai kivándorlókra, akiknek a száma később tetemesen megnövekedett. J. Obed Smith winnipegi bevándorlási biztos jelentése szerint az 1902. június 1-től kezdődő költségvetési esztendőben 1350 magyar bevándorló érkezett Nyugat-Kanadába, s ez az előző évihez viszonyítva csaknem 50 százalékos emelkedést jelentett. Kovács Márton könyvének áttanulmányozása után megállapíthattuk, hogy Kaposvárról aligha érkezhetett letelepülő az Eszterház—Kaposvár kolóniába. így valószínűsíthető, hogy Kaposvár csak a nevét kölcsönözte az újvilágnak. Kanyar József Tavak D. már az ötödik colét rendelte a beépített pincérnél, aki féldeci konyakkal erősítgette az ártatlan italt, s D. azt hitte, erről senki sem tud a társaságban. Nem volt nehéz megjátszani a jóhiszemű tudatlant, hiszen senkit sem érdekel, mit iszik D., ő viszont nagy súlyt helyez rá, hogy mi azt higgyük, sohasem fogyaszt alkoholt. A fiúk fásultan néztek át a fején, melyen izzadt- ságcsöppek, rózsaszín foltok tűntek föl; elfáradtak a vitában, s hagyták, hogy most már arról szónokoljon, amiről akar. Az asztal közepén üres sörösüvegerdőben bolyongtak az elfogyott vita utolsó érvei. D., szokása szerint, kiválasztott egy faramuci témát, amelyhez, úgy vélte, senki sem ért közülünk, és arról tartott előadást. Láttam, hogy a fiúk hálásak a füstpAcolta falaknak, amiért elnyelik D. szavait, s zavartalanul továbbgondolhatják — ki-ki a meggyőződése szabta irányban — az előbbi eszmecserét az irodalomról. A táskákban lapuló kéziratok betűi fölszálltak, iz- zottak a cigarettafüstben, ösz- szeálltak verssorokká, rövid, kopogós mondatokká a novellákban. Én is örültem D. figyelmet nem igénylő szóáradatának, mert a vendéglőbe havas estét hozott be néhány lány, s mintha messzebbről jöttek volna, mint az itt ücsörgők valamennyien. Nem a környékbeli utcákból, hanem szűkebb pátriám valamelyik falujából, ahol minden bizonnyal olyan tél van, amilyen csak azon a vidéken lehet, de ott is csak olyankor, ha én máshol vagyok, mert csak máshol tudom olyannak látni az otthoni telet, mint amilyennek akkoriban láttam, amikor még nagyapám bajuszán, bekecsgallérján szikrázott. »■Aha« — bólintottam D.- nek, mert kérdőn nézett rám, s közben apró befagyott tavakat láttam, csigaszeggel, patkóval rajzolt köröket, vonalakat a mézszínű jégen, egykedvű füzeket a tavak partján, fagyos fűiéből foldudorodc Breznay József: Napnyugta. (A hatvani tájfestészeti otennálé anyagából) Tanulmánykötetek, szépirodalmi művek Öt kiadó új könyvei A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között találjuk a több szerző tollából származó A társadalmi formák marxi elméletéhez című tanulmány- kötetet. Bevezető Marx, Engels és Lenin tanulmányozásához a címe annak a kitűnő kötetnek, melynek szerzője a német J. Schleifstein. Megjelent a Bolgár Kommunista Párt története; ez a kötet* jó áttekintést ad a bolgár testvérpárt nagvszerű múltjáról és mai feladatairól. Egy tengerészsztrájk izgalmas krónikája Len Wincoti írása, az őfelsége tengerésze. Megtörtént eseményeket mond el hallatlanul izgalmasan Szigeti János az Egy tiszt a kémközpontból című könyvében. A Szépirodalmi Kiadó újdonságai közt találjuk a Veres Péter születésének 80. évfordulója alkalmából megjelent ízléses kis könyvet az író tanulmányaiból. Bölcs és balgatag őseink címmel. Több verses kötet is napvilágot látott, így Takács Zsuzsa: A búcsúzás részlete. Szilágyi Ákos: Az iskolamester zavarban van, Vas István: önarckép a hetvenes évekből A Magyar Elbeszélők sorozatban megjelent Thury Zoltán novelláinak válogatása, a Valahogy élni. A kötet gazdag anyagát Horváth Zsigmond válogatta és szerkesztette, ő látta el utószóval is. Az Olcsó Könyvtárban jelent meg Homérosz Odüsszeia című eposza, Devecseri Gábor, a fiatalon elhunyt kiváló klasz- szika-filológus fordításában, bevezetőjével és jegyzeteivel. A Diákkönyvtár új kötete az Irodalmi alkotások elemzése, Gábor Emil válogatásában. százéves gyökereket, és öregasszonyhangon jajgató nádakat a partok mentén. Mi lehet az oka, tűnődtem a sörösüvegerdő fölé hajolva, hogy elfogytak ezek a tavak, hogy két évtized elég volt ahhoz, hogy eltüntesse őket a természet, mit vétettünk neki, hogy elvette ezeket a szikrázó kis gyémántdarabokat az egykedvű füzek lába elől; s velük együtt elfogytak a gordonkázó kályha mellé igyekvő, kipirult arcú alkonyatok is. Nem tudora hogy történhetett, de ez a két évtized elég volt ahhoz, hogy már csak ben non épek az otthoni tavak, s a jégtükörre rajzolt körök és egyenesek, nagyapám bajsza, tenyere, amelyen a legszebb csillagokat tartotta elém, nagynéném tisztaságsza- gú konyhája, nagybátvám kék pillantása az udvarunk felett. Milyen jó, hogy messze vagyok az otthonomtól, mert így minden este hazamehetek, gondoltaim, s néztem a lányokat, akik hosszú szárú csizmát és rövid szoknyát viseltek. B„ a fiatal költő felállt, erre mindenki szedeflőzködni kezdett. »■Én még iszom egy colát« mondta D., és magához intette a beépített pincért. Szapudi András A Gondolat Könyvkiadó újdonsága a Hobbim az elektronika, Mitró János és Ka- mocsai Ignác közös munkája. Sokaknak adhat jó tanácsokat a tanuláshoz a német Walter Kugemann könyve: Megtanulok tanulni. Durkó Mátyás a szerzője az Olvasás, megértés című tanulmánykötetnek. Pasquale Salvucci filozófiai tanulmányait tartalmazza az Adam Smith politikai filozófiája címmel megjelent tanulmánykötet. Az Akadémiai Kiadó gazdag terméséből említsük meg A múlt magyar tudósai című népszerű kiadványsorozat legújabb öt kötetét, amely Vám- béry Ármin, Bartók Béla, Rónay Jácint, Bartalus István és Fényes Elek életét, életművét hozza közelebb az olvasóhoz. Az Európa Könyvkiadó » Diákkönyvtárban adta ki újból Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című kötetét, amelyben helyet kapott A kaukázusi krétakör és A szecsuani jólélek című dráma is. A Lyra Mundi sorozatban Brecht verseinek kitűnő válogatása látott napvilágot. Bencze lózsef Virágoknak rezzenése Megpihenni szálltam erre. a tavaszi madárdalra, virágoknak rezzenése hívott a csókdiadalra. Hej, sárgult, diáksziget! Testvérem itt minden bokor; lombok közül vallomásom emlékezni messze sodor. Szeret engem ez a vidék, átkarolnak a virágok — amíg megyek árva füttyel fogaim közt füvet rágok. Toldalági Pál Ősi ima Így búcsúzom el tőletek, szeretnék csillagkönnyeket hullatni, de egy roncs, öreg ember a sok-sok ütközet után kiszáradt, kútszerű szemeit inkább lesüti, nem lángol és nem képzeleg, ezért tehát letérdelek s elmormolom az ős-imát: Ne feledj engem el világ.
