Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-10 / 34. szám

Fiatalok a szervezésről Gyékényesen lezúdult a föld Menetrend szerint haladhatnak — nem késnek a vonatok A vasút nem hagyja magát Január 31-én alig néhány másodperc alatt hozzávetőle­gesen nyóíc-kilencszáz köb­méter agyagos, márgás föld csúszott le, és lepte el a sínt Gyékényesen, az állomástól négy kilométernyire. A földcsuszamlástól veszé­lyeztetett terület Zákány és Gyékényes határától Szentmi- hályhegyig tart. A geológiai vizsgálatok szerint több réteg­ben palazónák vannak'a föld­ben, s ezek a beszivárgó víz hatására valóságos csúszdát alkotnak. Már a felszín is el­árulja. mit rejt a föld mélye. Csupán fél méter vastag az a termőréteg, mely a legfelső palasávot borítja, ezen a terü­leten satnyák, fejletlenek a gyümölcsfák. Odakinn most is dolgoznak a gépek. — Vágányzár van negyed tizenkettőtől fél háromig — tájékoztat Bognár Csaba pá- lÿaméster. — Ezen a vonalon halad át a nemzetközi gyors is. ezért ki kell használni az időt,1 ha kell, éjjel és nappal is dolgoznak a gépek. Lassítunk, a távolban a pá­lyaőr piros zászlóval jelzi, nem haladhatunk tovább: jelzőpat­ronok vannak a sínre he­lyezve, vigyázzunk, ne hajt­sunk rá. Nem könnyű észre­venni a sínre feszülő, két la­pos korongot. Fölszedjük, s miután továbbhaladtunk, visz- szatesszük a helyére. Szüksé­ges az elővigyázatosság, a robbanó patronokat még a száguldó mozdonyban is meghallanák a vezetők. 31-én a személyvonatot is az elővi­gyázatosság mentette meg. Növényvédelmi tájékoztató Gyíiiüiicslák mechanikai védelme Gyümölcsöseinklben a fák J vóhelyet, fakaparó vassal tá­kérge alatt, a kéregrepedések­ben, a gyümölcsmúmiákiban, át­telelő szervezetek és utódaik károsítanak. A kémiai növény­védelem egymagában nem ad­hat megfelelő védelmet elle­nük. Ezért házikertekben fel­tétlenül a téZí faápolási mun­kákkal kezdődik a növényvé­delem, s ha ezt jól és időben elvégezzük, nemcsak gyérítjük a kártevőket, hanem a kémiai védekezések eredményességét is növeljük. Fagymentes tél végi napo­kon, a fák nyugalmi állapotá­ban — még a lemosó permete­zések előtt — a fák: koronájá­ról szedjük le a hernyófészke­ket, tojáscsomókat, bábokat, a le nem hullott leveleket és gyümölcsmúmiákat. A korhadt, beteg ágakat, koronarészeket, a száraz csúcsvesszőket az egészséges részig vágjuk visz- sza. Így megszabadíthatjuk a fát a pajzstetűvel rétegesen fertőzött, lisztharmatos, varas hajtásvégektől is. Távolítsuk el a fák gyökérsarjait és a fattyúhajtásokat (vízhajtáso­kat). Vigyázzunk, hogy ne okoz­zunk a szükségesnél nagyobb sebzési felületeket! E munkák végeztével a tél folyamán a fákon támadt különféle sebe­ket, fagyfoltokat, daganatokat (vér tetves sebeket) kezeljük úgy, hogy a beteg részt az egészségesig visszavágjuk, majd 5 százalékos rézgálicol- dattal lemosva fertőtlenítjük, s oltóviasszal — vékonyan — vagy fémmentes olajfestékkel bekérjük. A fölösleges, beteg részek eltávolítása után az ágak és a törzs megtisztítása következik. Ka a fiatal fák törzse repedezett, rücskös, ak­kor gyökérkefével úgy távolít­suk el a kérget, hogy a fák háncsszövete ne sérüljön meg. Különösen ügyeljünk erre a csonthéjas gyümölcsfáknál (kajszi, őszibarack), mert könnyen mézgásodnak. Az idős fák felpattogzó ké­regrészeit, melyek alatt külön­féle kártevőik találnak jó bú­volítsuk el, utána drótkefével alaposan súroljuk le a törzset és a vastag ágakat. Kaparjuk le egyúttal a pajzstetűtelepe- ket, ihohákat, zuzmókat és a különféle) gombák termőtestét (kalapját) is. Az idősebb fák odvait takarítsuk ki, rézgálic- oldattal kimosva fertőtlenítsük, majd gipsszel vagy betonnal tömjük be az odút; száradás, megkötés után híg cementtel a külső felületét simítsuk vé­gig, így meggátoljuk fáink to­vábbi korhadását, s koronájuk a .viharban nem törik le. Na­gyon fontos, hogy minden le­metszett ágat, fakaparékot gyújtsunk össze, és a gyü- mölcsmúmiálkkal, eltávolított hernyófészkektoefl együtt a helyszínen égessünk el. Négy nappal előtte vezették be a kötelező, óránként húsz kilométeres, lassú járatot. Ezért nem siklott ki a vonat, amikor belehajtott a sárten­gerbe. Mintha nem e világi tájon lennénk, olyan a helyszín. Megolvadt a hegy egy darab­ja, és lefolyt a völgybe. Tíz perccel érkezésünk előtt egy »kisebb« lakóház tömegű földdarab csúszott le megint. Egy reccsenést hallottak, és már lenn is volt. Húsz-huszon­öt köbméter lehet. Felszíné­ből kusza hajként állnak ki az öles akácfák. A múlt hónap közepe óta dolgoznak itt a gépek, mivel korábban is volt kisebb mér­tékű földmozgás. Mostanra már eltávolították a sínekről és közvetlen közelükből a földet, s a csaknem kilenc- száz köbméternyi masszát az árokba hordták. Nem könnyű az itt. dolgozó huszonöt ember munkája. A gépek folyamato­san működnek, mindegyikhez két kezelőt osztottak be. A vágányzár három órája alatt száz-százhúsz köbméter földet tudnak megmozgatni. Szabaddá vált a pálya, de az átvizesedett terület újabb csúszásokkal fenyeget, ezért a veszélyeztetett szakaszra órán­kénti öt kilométeres sebesség- korlátozást vezettek be. Éjjel és nappal telefonösszeköttetés­ben állnak az őrök az állo­mással, és azonal jelentik, ha valami váratlan esemény tör­ténik. A gyékényes! vasútállo­máson megnyugtatnak : ne ag­gódjanak az utasok, a körül­belül kétszáz méter hosszú veszélyeztetett szakasz miatti lassulás nem okoz késedelmet a menetidőben. B. A. TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig A templom műszaki fölmé­rését és műemléki helyreállí­tását irányító dr. Guzsik Ta­más írja a Műemlékvédelem 1975. évi 4. számában: »A szentély hálóboltozatának for­mái rokonságot mutatnak a somogyi, XV. századi ferences építőműhely egykorú termé­keivel, a kőröshegyi, az an- docsi vagy a segesdi templo­mokkal. A boltozat szerkesz­tésmódja, bordaprofilja, gyám­kövei mind az említett mű­hely hatását bizonyítják. Az idézett templomok mindegyike a XV. század végén épült. Így valószínű, hogy az átépítési dátumként megjelölt 1490-es évben a templom tényleges újjáépítését kereshetjük mely­nek során eltűnt a korábbi egyház, s felépült a mai késő gótikus* ferences típusú templom.« Fogadjuk el tehát a XV. szá­zad végét a törökkoppányi gó­tikus templom építési dátuma­ként. Európa-szerte az új kor nap­ja virrad. 1480—1500 Franciaország: Korai reneszánsz. 1484. Németországban Dürer Gyermekkori önarcképét festi. 1485. Mátyás király elfoglal­ja Bécset. Itáliában Botticelli a Vénusz születése megfesté­sébe fog. 1490. Az olasz udvarokban ki­alakul a balett. 1489—1494 Pico della Mi- randola itáliai humanista fi­lozófus műveinek megjelenése. 1492-ben Kolumbusz Kristóf fölfedezi Amerikát. ... S Külső-Somogyban Tö- rökkoppányban ez idő tájt is­meretlen mesterek bordatago­kat faragnak és illesztenek Utolérhető változások A Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában fiatalokat kérdeztem. Andrikó Ferenc üzemmérnök mit tart a legje­lentősebb befolyásoló tényező­nek a gyártás megszervezésé­nél? — Ahogy fejlődtek a gyárt­mányaink, úgy lett bonyolul­tabb a szerkezet és finomkod­tak az alkatrészek is. Ma a legfontosabb az alkatrészellá­tás. A GTT mikrohullámú láncnál sok apró importalkat­rész van, amelynek beszerzése nehézségekkel jár és időbe te­lik. Például az integrált áram­kör egy amerikai cégtől szár­mazik; ebből egy olyan.mik­rohullámú lánchoz, mint ami­lyen Indiába készül több ezer kell. A kis, törékeny alkatrész ára változó, de általában száz forintba kerül. — A vevő igényeinek alaku­lása is nagyon fontos — mond­ja Kovács János elektronikai műszerész. — Az Indiába ké­szülő távközlési berendezé­sünknek bírni kell az ottani klímát. Egészen mások az igé­nyek a moszkvai olimpiára rendelt Druzsba-Iáncnál. A vállalat dolgozóinak is alkal­mazkodniuk kell ehhez, mert nem mi szabjuk meg a külső feltételeket. »Beüt« egy rende­lésmódosítás, és máris újra kell szervezni mindent. Galambos Sándor szintén elektronikai műszerész : — Változott a dolgozók hoz­záállása is. Sok újítás »be­jön«. Például a gépi »bandá­zsolásnál« eddig kézzel for­rasztottuk a szálakat, most egy kis pisztolyszerű szerkezettel csavarjuk rá a szálat a tüské­re; ez sokkal termékenyebb az előzőnél. Vannak a gyárban régi gyártmánycsoportok, amelyek előállítása már jól begyakor­lott. Itt a munka szinte a végsőkig szervezett, hiszen a dolgozók kialakították már a legmegfelelőbb tempót, fogá­sokat és egyszerűsítéseket: szinte az összes mozdulatot ki­számították. Ezt a gyakorlott­ságot lehet a új gyártmányok­nál is hasznosítani. A gyártáshoz szükséges do­kumentációk ,a budapesti köz­pontból érkeznek. Így nem mindig tudják előre. hogy majd év közben mit készite- nek. Egyes alkatrészek hiánya nem okoz" feltétlenül leállást- a munkában. Ha például nincs keret. melybe a nyomtatott lapokat - szerelik, akkor »kor­bácsot« csinálnak, több szá* szálas vezetékeket kötnek. Mire beérkezik a várt alkat­rész, ebből készleten van az előre gyártott »korbács«, kez­dődhet a szerelés. A legújabb GTT mikrohul­lámú lánc, amely 1920 tele­fon- vagy bizonyos számú te­levíziócsatornán közvetít, leg­alább tíz évig ad munkát a gyárnak. Emellett exportcikk marad a Druzsba-lánc is. A gyártmányok ugrásszerű fej­lődése mellett fontosak azok a »kis« szerkezeti változások, melyek a gyár életében bekö­vetkeznek, akár a hozzáállás­ban, akár a munkamódszer­ben. A részeredmények össze- geződnek. A jó szervezés min­den gyárban alapvető tényező, de egy exportra termelő vál­lalatnál létfontosságú. F. G. Bemérik a mikrohullámú berendezésekbe kerülő elektroni­kus egységeket Szerződéskötések után Á termelésben a feldolgozó is érdekelt BEFEJEZŐDTEK a szerző­déskötések a mezőgazdasági üzemek és a Nagyatádi Kon­zervgyár között. Nehéz volt a múlt év, ezért különösen indo­kolt a kérdés: milyen a viszony a termelő és a termeltető kö­zött, hogyan kapcsolódnak az érdekek? — A gyár termeltet — mondta Jéger Ferenc igazgató —. és áttekintés van a piacról, több évre is. Ily módon az ipa­ri vállalat irányítja a terme­lést, hogy a különféle zöldsé­gekből a szükséges mennyiség telnem jen; termőképesebb faj­ták kiválasztására ösztönöz; korszerűbb technológiákat, ha­tásosabb gépeket ajánl. .A konzervgyár érdekelt ab­ban, hogy a gazdaságok ered­ményesen termeljenek, hiszen a mezőgazdasági területek nem növelhették korlátlanul. A ter­melés fejlesztésére már ma is csak egy lehetőség marad, az egységnyi felületre jutó ter­mésmennyiség növelése. Ez azonban nem egyszerű feladat, nem jelenthet egyoldalú ösz­tönzést. Itt kapnak szerepet a mezőgazdasági üzemekkel kö­tött szerződések. Egyrészt ösz­tönözni kell a gazdaságot, hogy minél többet termeljen — ez a gyár érdeke is, hiszen egyre több nyersanyagra van szük­sége —, másrészt számításba kell venni a partner képessé­geit, nem szabad olyan válla­lásra késztetni, amelyet eset­leg nehezen vagy egyáltalán nem tud teljesíteni. A paprika termesztéséhez például öntöző­egymásra, hogy a párizsi Not­re Dame, az amiens-i vagy a kölni dóm gótikus kőcsipkéjé­nek szerény, távoli magyar ro­konát megépítsék. Festők Somogybán Somogy festőket nevelő táj. Itt született a magyar rajz­művészet egyik úttörője, Zichy Mihály (1827—1906) és a nagy­bányai művésztelep alapító tagja, Iványi Grünwald Béla (1867—1940). Innét indult a torzóban maradt Galimberti Sándor (1883—1915), a kubista törekvések egyik első magyar képviselője; a nagyon mélyről jött. nagy akaraterővel rendel-' kező Deli Antal (1886—1960), aki Szentendrén- telepedett le; és a tragikus sorsú, fiatalon tüdővészben elpusztult Balázs János. Itt dolgozott a század­elő magyar festészetének nagy alakja, Rippl-Rónai József (1861—1927) és a pátriárkái kort megért Kunffy Lajos (1869—1962). Kaposváron szü­letett Vaszary János (1867— 1939). ' Somogy nevelte föl a kortárs magyar művészet »ta­nító ellentétpárját«, a poszt­impresszionista Bemáth Au­rélt (1895) és a nonfiguratív festőművészt, Martyn Feren­cet (1899). Puszta véletlen-e az elmúlt száz esztendő alatt a festők e csoportos kirajzása Somogyból, vagy van rá valamiféle ra­cionális magyarázat? Mi kötötte őket a megyé­hez? Talán a táj változatossága? A lépten-nyomon témát kíná­ló vidék? A fák. ligetek, há­zak, emberek, dombok, vizek szemet rabul ejtő szépsége? Talán a lehetőség a munká­ra, az alkalom a megélhetés­re? Az a puszta körülmény, hogy többüknek a létalapot biztosító birtoka a megyében terült el? Az itt született, itt tanult innét elszármazott, itt dolgozó művészek jelentős alkotómű­hellyé tették Somogyot. Az elődök hagyományt teremtet­tek, a mesterség tiszteletét, szabályait adták át egymás­nak. Zichy Mihály — közvet­ve — Iványi Grünwald Béla festői indulásának lett ösztön­zője. Iványi Grünwald vissza­emlékezésében olvassuk: »Ti- zenkét-tizenhárom éves ko­romban kezdtem rajzolgatni. (Folytatjuk.) kapacitás szükséges. Ennek hiánya, vagy az aránytalanul nagy vállalás esetén megnő az esély, hogy a gazdaság bele­bukik a »‘vállalkozásba«. Az aránytalanul nagy kockázat nem tesz jót a hosszú távú kapcsolatoknak. A konzervgyár segítsége többféle formában nyilvánul meg. Nemcsak a vetőmagok fajtájára tesz javaslatot, ha­nem ütemtervet is készít a ve­tés idejére. A gyár úgy tudja növelni teljesítményét, ha a felvásárlási időszak hosszabb. A jelenlegi kapacitás mellett például ezer vagon zöldborsó — az optimális mennyiség — 35 nap alatt dolgozható föl. Rendszeresen folyik az el- lenállóbb, bővebben termelő fajták vetőmagjának keresése is. Tavaly például tizenötféle paradicsommal végeztek kísér­letét: a legjobbakat az idén már nagyobb területre vetik. A kísérlet sikere esetén az év végén bemutatót szervez a gyár, hogy a gazdaságok a helyszínen szerzett tapasztala­tok alapján dönthessenek, ér­demes lesz-e nagyüzemi körül­mények között, több száz hek­táron is termelni az adott faj­tát. SZAKTANÁCS ADÄSI szer­ződést kötöttek a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem­mel, és közreműködésével ve­zették be a ma már mindenütt használt fóliaházakat. Eredmé­nyesen terjesztették el a ház­táji gazdaságokban a lugas- rendszerű uborkatermelés tech­nológiáját. Üjdonságnak szá­mítanak a rendszeres növény­védelmi tájékoztatások, továb­bá a különféle gépbemutatók is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom