Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

Pályaválasztási filmet készítenek fi nagyatádi szakmunkástanulók felhívása À nagyatádi 524-es szak­munkásképző intézetben sok­szor hallhat az érdeklődő új kezdeményezésekről, érdekes ötletekről. Az iskola tantesü- let-e és KISZ-esei jól együtt­működve, mindig »nagyobbra tőrnek«. Legutóbb három »különle­gességről« számolt be Kiss János igazgató és Kreiss György KISZ-párt összekötő tanár. A nevelőtestület, a diákbi­zottság és az intézet KlSZ-bi- zottsága közösen felhívást tesz közzé a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére. Az ak­ció tervét már eljuttatták a megyei KISZ-bizottsngra, s szeretnék, ha országosan vissz­hangra találna kezdeménye­zésük. Az iskolában úgy vélték, hogy egy tanintézet nagy gaz­dasági eredményekre nem ké­pes, de mégis érdemes követ­niük az üzemek példáját, és a maguk területén javítaniuk a munkát. Ezért a levélben megfogalmaztak néhány min­denütt megvalósítható felada­tot. Többek között arra szó­lítják föl. a többi iskolát: csökkentsék a bukásokat és a lemorzsolódást. A KISZ-ben a tanulók szervezzék meg egy­más segítését, így érjék el, hogy 5 százalék alá essen a bukottak és a kimaradók ará­nya. Az ifjúsági szövetség szervezettségét emelni kíván­ják. A diákok szocialista meg­őrzésre átveszik az iskola be­rendezéseit és vállalják, hogy épségben adják át azokat a következő generációnak. Szo­cialista munkaversenyt hirdet­nek a tanműhelyekben. A mindenütt időszerű célo­kon kívül szűkebb hazájukért is tenni akarnak az intézet diákjai, egy óvoda párt fogo­lásával és sportpályaépítéssel. Ez a »sportkombinát« már félig kész. Társadalmi munká­ban az iskolához közeli. terü­leten rendezték a terepet, egy kézilabdapályát egyszer már lebitumeneztek, megvan a do­bó-, az ugró- és a futóteríi- let is. Jelenleg a rossz idő miatt és pénz híján áll az építés, de jövő ősszel minden­képpen szeretnék átadni a létesítményt. Eddig is kaptak anyagi. támogatást több hely­ről, szükségük lenne azonban még rá. Különösen azért ér­demlik meg, mert úgy terve­zik: a pálya mindig nyitva lesz a hozzá tartozó torna­szobával együtt, hogy Nagy­atád sportolni vágyó lakosai bemehessenck. A harmadik érdekes kezde­ményezés, hogy az SZMT se­gítségével pályaválasztási ta­nácsadó filmet forgatnak a közeljövőben. Most készül a forgatókönyv, egyelőre .három szakmát — a kőművest, a gé­pi forgácsolót és a csőszere’őt — filmeznek le. Az iskola ta­nulói és a környező falvak pályát választó diákjai lesz­nek a szereplők. Érdekes, for­mabontó, jó filmet akarnak csiná’ni, és decembertől' már használni szeretnek a teker­cseket; az egész járásban minden általános iskolához elviszik a »mozit«. Remélik, hogy a filmek jól sikerülnek. Ha beválnak, ak­kor több szakma szépségeit is mozgógépre veszik, elsősorban a hiányszakmákat akarják be­mutatni. A szavuknak súlya van 0 ítél a döntőbizottság Tavaly csak egy föllebezés volt Dönteni vitás ügyben min­dig nagy felelősség. A ber- zencei egyesült termelőszövet­kezet döntőbizottságának öt tagját a két községből, Ber- zencéről és Somogyudvarhely- röl választották. A bizottság elnöke Derger Ferenc raktá­ros. Alapító tag, 1959 március elsején, lépett a termelőszö­vetkezetbe. Asszony is van a döntőbizottságban és egy trak­toros is. Szendrei József jog­tanácsos szerepe — a bizott­ság mellett — több oldalú: nemcsak előkészíti az . ügye­ket, hanem ellenőrzi a hatá­rozatok végrehajtását is. A döntőbizottságnak tavaly I V Énekes hattyú Sumonyban Ritka madár vendégeskedik a sumonyi vízen, Dél-Dunán- túl legnagyobb halastaván: egy énekes hattyú. Molnár István erdőmérnök több ezer tőkés réce és kerce réce tár­saságában pillantotta meg a hattyút. Csillogó hófehér tol­lazatával, másfél méteres »termetével« kimagaslott a szürke madártengerből. A Skandináviában hobos énekes hattyúval ritkán talál­koznak az ornitológusok ha­zánk területén. Sumonyban is pontosan öt évvel ezelőtt — február derekán — figyelték meg egy átvonuló hattyúpárt. csupán egyszer kellett ítéletet | hoznia. A jogtanácsos jegyze­teket, jegyzőkönyveket vesz elő, s mutatja: ez az egy apró ügynek indult, de végül a döntőbizottság tekintélye kel­lett ahhoz, hogy lezárhassák. Tavaly egyébként 67-szér in­dult fegyelmi eljárás — 47 íz­ben következménnyel. Hússzor kellett kártérítést fizetni, s mind a fegyelmiket, mind a kártérítést tudomásul vették a vétkesek. A már említett egy eset kivételével. A döntőbizottsághoz fölleb- bezett egy traktoros, akit 300 forintnyi kár megtérítésére kötelezett a műhelyvezető, mivel indításkor nem töltött elegendő hűtővizet a gép tar­tályába. ezt csak később vette észre, s utántöltéskor a már üzemben levő, forró henger­fej a hideg víz hatására meg­repedt. Novemberben történt ez, s hosszadalmas huzavonák után februárban ült össze a döntőbizottság, hogy kivizs­gálja az ügyet. Kihallgatták a feleket, a tanúkat, s végül a szakértőt. Miután bebizonyo­sodott a vétkesség, március­ban — az újabb tárgyaláson — a döntőbizottság végleges határozatot hozott: a téríten­dő összeget helybenhagyja, de a kárt okozó a pénzt két­havi részletben törlesztheti le. Az ítéletet mindenki tudomá- másul vette, s ezzel az ügy lezárult. A látszólag jelentéktelen eset a valóságban igen lénye­ges dolgokat érint, többek kö­zött a szövetkezeti demokrá­ciát. Mert ez a társadalmi fórum két igen sarkalatos ponton nyugszik: az egyik a pártatlan ítélet, a másik a te­kintély. Mindkét értelemben hitelének kell lennie. Egy-eg>\ eset jogorvoslása­kor a helyes ítélethozatallal egyenrangú szempont, hogy a felek el is fogadják azt. Itt kapcsolódik hozzá a szövetke­zeti demokrácia — az, hogy a döntések »emberközelben« maradjanak. Félig tréfásan említette a jogtanácsos, hogy egy ízben, amikor ismertette a jogi helyzetet, az ügyben szereplő személy semmiképp sem akarta tudomásul venni. Végül az elnök vette át a szót, s »hétköznapi nyelvre lefordí­totta«, vagyis megmagyarázta az illetőnek: értse meg, ennyi meg ennyi kárt okozott, tehát ennyi meg ennyi pénzt ke’l fi­zetnie. Mire az: ha így áll a dolog, akkor ő természetesem kifizeti a kárt. Sajátos a döntőbizottság helyzete: a szövetkezet akkor elégedett, ha nincs szükség túl gyakran a munkájára. Berzen- cén 1975-ben háromszor, ta­valy pedig csak a már em­lített egy alkalommal kellett a bizottságnak beavatkoznia. Ám épp a vitás esetek ritka­sága teszi különösen fontossá munkáját: egy esetleges hibás döntésnek ugyanis súlyos kö­vetkezménye lehet. Berzen- cén azonban, úgy látszik, nemcsak a közös vagyont, hanem egymást is megbecsü­lik az emberek. B. A. TÜSKÉS TIBOR fi Balatontól a Dráváig — A környék iskolái közül ugyanis e két név jelentette a mentsvárat és a gyenge isko­la szinonimáját. A rossz nyel­vek azit beszélték, hogy Csur­gón pénzért is lehet érettségi bizonyítványt szerezni ... Egy csipetnyit azonban már akikor irigyeltem a csurgói diákokat. A mi iskolánknak is voltak jeles tanítványai. Deák Fe­renc, Virág Benedek, de mé­giscsak más lehet abba az is­kolába járni, ahol egykor maga Csokonai tanított. Most itt állok a csurgói is­kola kapujában. Nem az előtt az épület előtt, ahol Csoko­nai tanított. Ezeket a falakat a millennium évében, 1896- ban emelték. Először egyeme­letesre, rhajd a két világhábo­rú között még egy emeletet ráhúztak. — De az az épület is áll a faluban, ahol tanár vott Csokonai — mondja kí­sérőm, káplár József, a köz­ségi könyvtár vezetője. Megtudom tőle, hogy a csurgói gimnázium minden rossz híre ellenére szellemi műhely volt. Maga is oda járt. Az isikola a két háború kö­zött tudományos értékű könyv- sorozatot adott ki. A sorozat­nak összesen húsz kötete je­lent meg, néprajzi, helytörté­neti, könyvészeti munkák, jó részüket az iskola tanárai ír­ták. A csurgói iskolában 1937 és 1940 között High School News címmel angol nyelvű diáklapot szerkesztettek. Csur­gón, a belső-somogyi nagy­községben, melynek 1937-ben mindössze 4866 lakosa volt, s melynek lélekszáma ma is alig haladja meg az ötezret, vala­ha nyomdák működtek, új­ságok jelentek meg ... Nyár van. az iskolát tata­rozzák, falakat bontanak és helyeznek át, nyelvi labora­tóriumot építenek. A közös igazgatás alatt álló gimná­ziumba és óvónői szakközép­iskolába ma 358 diák jár. Az iskolának két könyvtára van: a könyvritkaságokat, XVII— XVIII—XIX, századi munká­kat, első kiadásokat magáiba foglaló »öregkönwtár« és a diákok által is látogatható if­júsági könyvtár. Az igazgatói iroda páncélszekrényében Luther Márton, Csokonai Vi­téz Mihály, ' Bajza József. Arany János, Deák Ferenc kéziratát őrzik. Az iskolának nem udvara, hanem négyhektáros parkja van. A védett fák alatt, a sa­lakos utak mellett emlékmű­vek, szobrok állnak. Egv XVIII. századi, kőből faragott kapukeret, melyet a hajdani Festetics-kastélybói hoztak át. s most a beiratkozó és az iskolától búcsúzó, ballagó diá­kok bújnak rajta keresztül... Baksay Sándor, Petőfi, József Attila szoborportréja, Csoko­nai és Berzsenyi emlékpadja, Nagyváthy János sírja... Az iskola mögötti völgy a községi strand medencéit rejti. Körbesétáljuk a gimnáziu­mot, azután fölkeressük az épületet, »hol Csokonai tani­LOVAK De gyönyörűek vagytok! Levegó-habzsoló orrlyukatok tágulása, szemetek okossága, homlokotok csillaga, szellős sörényetek, rohanásra csábító lobogása, patátok földet kapa­ró kevélysége, Árpád-hordó hátatok harmonikus hullám­zása, dübörgésetek szépséges üteme, vállra hajtott fejetek szeretet-szelídsége, víztiszta kényességetek, napsugar-bot- lató fényességetek! De gyönyörűek vagytok! Ti mének! A széles orosz pusztákról, a musztáng lakta hegyekből, a sejtelmes arab éjszakákból, Albion- tompa ködéből, a Mu­ra súlyos vize mellől, a Bükk híres méneséből, telivérek és félvérek, sárgák és ébenfeke­ték, deresek és hófehérek, Dózsa alól, Henrikek és Káro- lyok alól, botyárhordók, szen­tek és rablók alól, feláldozat­tak és életmentők, vadak, büszkék, kemények! Dübörögjetek, vágtassatok, rohanjatok, ti mének! Régen, nagyon régen volt. A Liszka még élt. Nagy ter­metű, barna testű, sárga sö­rényű kanca volt. Szekér előtt járta az országutakat, szelíd szeme, szelíd lépte, figyelmes füle miatt sokan szerették. Csak így mondtuk: No, Lisz­ka, mehetünk? A Liszkának nyugodtan a hátára lehetett ültetni a há­rom-négy éves kisgyereket. A súlyból érezte talán, hogy most még óvatosabban kell lépkednie? Vagy a gazdája — apám — megmondta neki, hogy vigyázat, Liszka. a há­tadra figyelj? Puhán járt, ne­ki húsz métert, a gyereknek irdatlan távolságot. A mennvországból szálltunk le, ha leemeltek bennünket széles derekáról... Hova let­tél, Liszka? Ti kan cák ! Vágyakozva lobogók, hiúk és szemérmesek, állveszeretók és állvaszülök, csikónevelők, járomtűrök és rakoncátlanok, hízelgők és kiszámíthatatla­nok, királynők hordozói és markotányosnők szekerét hú­zók, a galcppáiyán és Pardu- bice-ben versengők, öttusázók megkesevítői és színészeket megtűrök. Színésznők. tott. Egyemeletes, arányos, dísztelen, sima falú barokk ház. Két sorban nyolc-nyolc ablak néz az utcára. Itt is takaríta­nak. Benézek az egyik szobá­ba. Boltozatos, .széles falak. Fénytelen, alacsony ablakok. Zsúfolt emeletes ágyak. Nyo­mott levegő. Ma középiskolai diákotthon működik itt, csak­nem kétszáz diák lakja. 1799- ben készült el az épület. Ak­kor a néhány tucat diáknak tanuló és szálláshelyül egy­aránt szolgált. Itt lakott az iskola kinevezett professzora. Konyha, vendégszoba, könyv­tár volt az épületben. Annak idején az efféle együtteseket, összevont intézményeket ne­vezték kollégiumoknak. Csokonai Komárom és a Lillával való szakítás után, 1798 márciusában érkezett So­mogyba. Először ' Csökölyben, majd Hedrehclyen szállt meg. Vendéglátói falusi prédikáto­rok, iskolamesterek voltak. Hosszabb időt Sárközy István somogyi főszolgabíró nagyba­jomi kastélyában töltött. In­nét látogatott Kttasszondra, Kiskorpádra. K ad a “kútra, Gi- gére, Szigetvárra, Pécsre, Ká- posvárra. Pécsen nyomdászt keresett. Kaposváron kétszer járt: először fogfájás miatt. Láttam a képriportot. Ron- gyolódott szőrével az aszfalt­ra bukott, szegénv, tehertől terheit szürke kanca. Vizet ló­dítottak vödörből a fejére, tá­mogatva próbálták felállítani. Azután leszedték róla a. há­mot. Jött a nagy teherautó, felrakták a szerencsétlen, ki­múlt párát. A szekér ottma­radt, dermedtem Úgy hiány­zott előle a ló, mint ahogy semmi a ház lakó nélkül, sem­mi az ember jó barát nélkül. Vágtat a ménes Somogysár- don. Somogyi fakók kavarják a port, tapossák a ritka füvű mezőt. Pattog áz ostor, dübö­rögnek a paták, s mint az új tavasznak, híre van ismét a magyar lónak. 600 vagon — országúton Megváltozott feltételek között 38 mázsa búzát és 55 má­zsa kukoricát takjarítoltak be hektáronként tavaly a rinya- ú.ilatai tsz-ben. Mindkét nö­vény termése 11 mázsával múlta fölül az előző évit. Már ennyiből is látszik: zárszám­adásukon Nárai Lajos elnök előrelépésről adhatott számot. Igaz, egyik fő növényük, a burgonya nagyon megsínylet­te az aszályt, és — a végre­hajtott teljes állománycsere következtében — a sertéstelep tervei sem váltak valóra, a gazdaság jövedelme mégis csaknem másfél millióval ha­ladta meg az előző évit A tavalyi eredményeket az idei terv csupán alapnak tekinti, és fölmérve a tartalékokat 8— 10, de nem egy esetben 50 százaléknál is magasabb ter­mésnövekedéssel számol. 200 literrel kívánják emelni az egy tehénre jutó .tejtermelés*. Mintegy ötszázzal növelik sertéstelepük h izóki bocsátási! és 24 mázsávál a hektáronkén­ti burgonyatermelést. Ezek után meglepő: ha a tervek megvalósulnak, az az öröm mellett gondot is okoz majd a rinyaú.ilaki gazdaság­nak. Ha ugyanis több a ter­melés, többet kell elszáll-'ta- ni. Ez a feladat pedig idén először — a Nagyatád—Barcs vasútvonal megszűntével — teljesen a szövetkezetre há­rul. — Hatszáz vagon árut kell elszállítanunk tengelyen — mondja Nárai Lajos —, csak műtrágyából 40 vagónnyit igé­amikor az Arany Oroszlánhoz címzett patikában porokat vá­sárolt, ' másodszor Széchenyi Ferenc főispáni beiktatásán vett részt. A komáromi kudarc utár. Somogybán m-gértő . barátok fogadták., A falusi papjakok és tanítólakások, az udvarházak és kastélyok lakói, a művelt és vidám barátok, a kedves kisasszonyok és a csinos dá­mák feloldották csalódását, ke­serű lelkiállapotát. Az udvar­házak bibliotékáiban ér' 7 s könyveket talált, a szőlőhegyi kirándulások, pinceszerek meg­oldották nyelvét. Somogyi tar­tózkodása alatt Vergiliust for­dított és negyvennégy költe­ményt írt — igaz, részben al­kalmi verseket, ezeket maga se becsülte sokra. Am olyan remeket is, mint A magános­sághoz és a Jövendölés az el­ső oskoláról Somogybán. Min­den bizonnyal Széchenyi Fe­renc főttpáni beiktatása, a főurak. dámák, hajdúk, laká­jok kaposvári fölvonv vsa ih­lette annak a művének a meg­írására, melynek teljes címe: nyeltünk. A rövidesen megér­kező új IFA-val együtt ehhez a feladathoz három teherautó áll rendelkezésünkre. Igaz, lé­nyeges többletköltséget a köz­úti szállítás nem okoz, hiszen három évig a MÁV megtéríti a vasúti és a közúti szállítás díjkülönbözetét, az átállás mégis nehéz. Tavaly fogatok vitték a terményeket az állo­másra, ahol naponta 7—8 va­gont is megraktak. A teher­kocsik közben .más munkát végeztek. Az idén az áru nagy részét a barcsi állomásra, 20 kilométerre kell szállítanunk. Kőfaragó László gépkocsive­zető szerint a tavalyi meny- nyiség másfélszeresét kell eb­ben az évben elszállítaniuk.1 — Sok esetben egyszerűbb lesz egyenesen a megrendelő-, höz szállítani az árut, mint a barcsi állomásra ingázni. Most például burgonyát vi­szünk Szombathelyre és Ka­posvárra, Pétről pedig műtrá­gyát ' hordunk. Ezt a három­száz kilométeres utat kétszer tesszük meg naponta. — Mindez aligha fér bele nyolc órába. — Én mégis ezeket a távol­sági fuvarokat szeroterp. (Kő­faragó László 21 éves.) A ko­rán keléstől vagy az éjszakai vezetéstől nem félek, csak et­től a két kilométernyi úttól, amelyik Rinyaújlakot a főút­vonallal köti össze. Száz má­zsa teherrel végigmenni ezen a három méter széles, kátyús szakaszon ez a legnehezebb. A gazdaság burgonyatároló­jánál húsz asszony válogatta és csomagolta műanyag ha! '- ba a burgonyát. Szavaikból kiderült, hogy a rossz út nag gondot jelent .a község lakói­nak is^ — A tanács félmillióért épí­tett buszvárót és buszfordulót még tavaly, azóta három busz na megfordult ott — így Má-1 toi József né. — Még szerencse, hogy a gazdaság vásárolt időközben egy autóbuszt, így legaiább a kisiskolásokat beszállítják na­ponta a rsokonyai iskolába — mondta Bckk Lászióné. A gazdaság főkönyvelője szerint korábban a Volán ígé­retet tett: a buszok bejönnek Rinyaúj Iákra. Egy-két , nap után azonban az egyik kocsi­nak eltört a ten «»e1 ve. ígv az­óta csak a régi vasútállomásig jönnek a járatok. — Ha jönnek. Tegnap reg­gel például hiába várták az emberek. — mondta Nárai Lajos. A vasút megszűnése tehát ú,i szállítási fettételeket ho­zott a gazdaságnak. Az viszont nem törvényszerű, hogy a la­kosság érdekében nagy költ­séggel épült buszváró kihasz­nálatlanul álljon. B. F. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom