Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

t A hét három kérdése Jó néhány hónap választ el még a »hadzs«-tóL, a közel- keleti zarándoklati időszaktól, de a diplomáciai zarándokok jócskán megszaporodtak a hé­ten világunk egyik legforróbb .válságterületén. Sűrűsödnek az európai tárgyalások is, mind jobban kirajzolódnak a különböző szándékok és állás­pontok a kora nyáron esedé­kes belgrádi értekezlettel kap­csolatban, s Genfben újabb ülésszakot kezdett a leszerelé­si bizottság. Nem kevés vá­lasztási híre volt a hétnek: Dániában a jobboldal várako­zásaival ellentétben a szo­ciáldemokraták törtek előre; Indiában fokozódik a kam­pány; Spanyolországban pedig a bizonytalanság, engedélyez­ték ugyan több párt műkö­dését, de a kommunisták lega­litását továbbra sem biztosí­tották. A hét 3 kérdésére Réti Ervin válaszol. O Történt-e előrelépés a Közel-Keleten? Szemmel látható diplomá­ciai nagyüzem van a Közel- Keleten: alig utazott haza a nyugatnémet külügyminisz­ter, máris megkezdte körútját Cyrus Vancé, az Egyesült Ál­lamok diplomáciájának új irá­nyítója, s vele szinte párhu­zamosan látogatja a térség országait Guiringaud francia külügyminiszter is. Carter máris washingtoni látogatásra hívta meg a közel-keleti veze­tőket, hogy a tanácskozások magasabb szinten folytatód­hassanak. A várakozás nem kevéssé felfokozott, viszont a kibontakozás változatlanul ne­héznek ígérkezik. Tel Aviv ugyanis, amely­nek a megszállt területekről történő visszavonulással, s a PFSZ elismerésével az első lé­péséket kellene megtennie, választások előtt áll, s kényel­mesen erre a körülményre há­rítja a kitérő választ. A vi­lágsajtóban mind több az olyan vélekedés, hogy Rabin »önbuktatása« és a rendkívü­li választások kiírása ezt az időhúzást célozta az amerikai elnökváltást követő idő­szakban.) Bonyolult helyzet­ben van az arab világ is: Li­banonban időről időre kiújul a feszültség, fokozódik Szaúd- Arábia nyomása, nehezen le­het egységes álláspontokról jbeszélni, s ez az arab egyet nem értés a palesztin prob­lémára is vonatkozik. (E so­rok írójának az elmúlt napok­ban alkalma volt utazást ten­ni a Közel-Keleten, láthatta Kairóban az elégedetlen tö­megek tüntetésének emlékét idéző kiégett • mulatókat a pi­ramisok felé vezető úton, s pozitív ellenpéldaként Irak felkészülését az olaj utáni .jövőre. S tapasztalhatta a ha­tékony, antiimperialista egy­ség hiányát, ami viszont a bé­kével és a társadalmi hala­dással szemben álló erőknek ad lehetőséget a behatolásra.) Igazi előrelépés ezért to­vábbra sem történt, a nagy diplomáciai élénkség inkább egyfajta helvbenjá.ráshoz ha­sonlít a Közel-Keleten. Ha úgy tetszik, a közel-keleti ^tészta« közepe a palesztin kérdés, de ennek megoldásá­ra nincs igazán konstruktív amerikai javaslat. Egy kínos közjáték különösen kellemet­len helyzetbe hozta a wa­shingtoni diplomácia vezető­jét. Amikor Ammanba érke­zett, a Washington Post pon­tosan akkor tette közzé lelep­lezését, hogy Husszein király a CIA bérlistáján szerepelt. Sietve cáfolták és sietve »nem kommentáltak«, de az aiperi- kai közvéleménynek is eszébe juthatott: a Washington Post szellőztette először a, Water- gate-ügyet, amelyet ugyancsak sietve cáfoltak 'annak idején. Mi jellemzi az európai tárgyalásokat? tlár négy hónap sincs hát- a belgrádi találkozóig, íely az EBK. a helsinki szel- n továbbvitelét hivatott elő- ízdítani, — s ez nem sok > a nemzetközi politika rteágazó tárgyalássoroza- közben. Nem csoda, ha a ágsajtóban máris mind Somogyi Néplap Közös dokumentum aláírásával ért véget Moszkvában a szocialista országok tudományos akadémiái vezetőinek érte­kezlete. Az okmányt a Magyar Tudományos Akadémia nevé­ben dr. Szentágolhai János akadémikus, megbízott elnök írta alá. t i '< í Honecker nyilatkozóul Az NDK jó mérleggel készül a belgrádi tanácskozásra B HÉT- CÍMSZAVAKBAN : Hétfő : Púja Frigyes külügyminisz­ter Lengyelországba utazik. — Soares portugál kor­mányfő Londonban. Kedd: RendkiviSÜ parlamenti vá­lasztások Dániában. — Genfben megkezdődik a leszerelési bizottság újabb ülésszaka. — Vanee ame­rikai külügyminiszter kö­zel-keleti körútra induL Szerda: Előkészületek a spanyol ■ választásokra : hét párt működését engedélyezik! de a kommunisták nincsenek köztük. Csütörtök : Brezsnyev beszéde a szo­cialista országok tudomá­nyos akadémiáinak vezetői előtt. — Kádár János fo­gad! a Joseí Haviint, a CSKP KB titkárát. — ösz- szeeskifvés leleplezéséről érkezik hír Ugandából. Péntek : Giscard elnök a szovjet- francia csúcstalálkozó ter­véről tárgyal Cservonyenko nagykövettel. — Indira Gandhi választási beszéde. Szombat: Feszültség Dél-Libanon- ban. — A francia külügy­miniszter is folytatja kö­zel-keleti megbeszéléseit. — Washingtonban kinos visszhangot vált ki egy le­leplezés, miszerint Husz- szein király CIA-pénzeket kapott. mányainak rövid élete jól tükrözi a súlyos belső gondo­kat. Dániát különösen • erősen sújtotta a tőkés világ gazda­sági válsága; az ország közös­piaci belépése nem hozhatta meg a várt előnyöket; az ál­lamadósság csillagászati össze­gű; s miközben megpróbáltak hol a munkanélküliség, hol az infláció ellen fellépni, tu­lajdonképpen mindkét irányú küzdelem hatástalan maradt. (A zavart mutatja, hogy a ha­gyományos politikai csoportok mellett a választásokon indult a nyugdíjasok pártja, s egy Glidstrup nevű ügyvéd de­magóg »adóellenes« szövetsége vált a második legerősebb parlamenti frakcióvá.) A rendkívüli választásokat a polgári jobboldal robbantot­ta ki, amikor felrúgta a szo­ciáldemokratákkal fennálló koalícióját. Nyilván arra szá­mítottak, hogy folytatódik a svéd és nyugatnémet válasz­tások irányzata, de csalódtak. A baloldali pártok, köztük a kommunisták, megőrizték parlamenti pozícióikat, a szo­ciáldemokraták előretörtek, a konzervatívok visszaestek. Új­ra koalíció lesz Dániában, en­nek — stílusosan szólva — hamleti'kérdése, hogy kikből tevődik össze, mit tud csinál­ni, s meddig képes kormá­nyozni. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK állam­tanácsának elnöke a Saar­brücker Zeitung című nyu­gatnémet lapnak Berlinben adott interjújában hangsúlyoz­ta, hogy »a helsinki záróok­mány kitűnő dokumentum« és a Német Demokratikus Köz­társaság síkraszáll azért, hogy teljességében megvalósuljon a záróokmány és valamennyi ko­sár tartalma«. Az NDK politikus elítélte »az NDK bizonytalan helyze­téről szóló mesék« nyugat-né­metországi terjesztőit. Az NDK—NSZK kapcsola­tokról szólva, az NDK állam­tanácsának elnöke a tényekre hívta fel a figyelmet. A hel­sinki értekezlet óta a két né­met állam között a kölcsö­nös látogatások száma erőtel­jesen emelkedett. 1976-ban abból a 7,9 millió emberből, akik a nem szocialista kül­földről érkeztek az NDK-ba, 3,5 millióan az NSZK-ból jöt tek, az NDK 2,8 millió polgára közül pedig, aki tavaly nem szocialista külföldön járt,1,1 millióan az NSZK-ban voltaic. »■Államunk megfelelő szervei az NDK polgárainak kérelmeit az NSZK-ba teendő rokonit látogatásokra messzemenő nagyvonalúsággal kezeli«, de »az NSZK-ban tisztában kell lenniök azzal, hogy az NDK- val szembeni állandó ellensé­ges propaganda nem ösztönzi éppen az illetékes állami szer­vek döntési kedvét«. Honec­ker rámutatott, hogy »az NDK a helsinki konferencia óta többet tett a két német állam közötti utasforgalom fejleszté­séért. mint amennyit a szö­vetségi köztársaságnak az NDK-val szembeni ellenséges magatartása talán indokolt«. Honecker rámutatott annak a. veszélyére, hogy 1976-ban több mint ezer provokációt és merényletet hajtottak vég­re az NDK államhatárai el­len. Az NDK politikus egyken felhívta a figyelmet arra is. hogy az NDK és az NSZK közötti államhatár egyben a Varsói Szerződés és a NATO több kommentár foglalkozik a belgrádi kilátásokkal. A szo­cialista országok, s egyes nyu­gati államok r'ealista körei po­zitív folytatást várnak, hi­szen az európai biztonság ügyét az enyhülés jegyében álló. hosszú folyamatként ke­zelik. Joggal vethetik fel, hogy a Nyugat oldaláról milyen ke­vés történt a második kosár (gazdasági együttműködés, ja­vasolt kontinentális értekezle­tek stb.) területén, sőt szélső­séges. hidegháborús körök a politikai biztonság tízparan­csolatát is kétségbe vonják — elegendő lenne a nyugatnémet kereszténydemokrata vezér­kar e héten tett kijelentéseit idézni. A NATO-ors'zágok hangadói viszont kizárólag a »harmadik kosárra» próbál­ják szűkíti a vitákat: anti- kommunista kampányba kezd­tek, beavatkozással kísérle­teznek a szocialista országok belügyeibe, mértéktelenül fel­nagyítanak, túldramatizálnak elszigetelt, törvényei lenes ak­ciókat. A kelet—nyugati vita ezért időnként meglehetősen éles hangnemű, s a szocialista or­szágok — a különböző szintű tárgyalásokon — éppen arra törekednek, hogy Belgrad ne a terméketlen összeütközések, hanem Helsinki folytatásának színtere legyen. A rendszeres külügyminiszteri találkozók mellett ezért kíséri fokozott érdeklődés ' a formálódó »csúcsnaptárt« — Giscard el­nök és Cservonyenko nagy kö­vet találkozóján például ar­ról esett szó, hogy Leonyid Brezsnyev az idén Franciaor­szágba látogat, s Vance közel­gő moszkvai útja is egy szov­jet—amerikai csúcsot készíte­ne elő. 9 Ki győzött a dán választásokon ? I Négy esztendőn belül im­már harmadszor járultak az urnák elé a dán választópol- i gárok. Az északi ország kor­Felfegyverzett rohamrendőrök őrzik az NSZK-beli Brok- dorfban az épülő atomerőmű környékét a tüntetőktől, akik a létesítmény ellen tiltakoznak. (Telefotó: AP—MTI—KS) Támadás az Aeroílut párizsi irodája eilen A Szovjetunió Külügyminisz­tériuma a moszkvai francia nagykövetséghez intézett szó­beli jegyzékében a követke­zőkre hívta fel a francia ha­tóságok figyelmét : t Február 10-érí és 14-én Pá­rizsban programlovagok cso­portjai támadást intéztek az Aeroflot szovjet légitársaság Champs Elysée-n lévő kiren­deltsége ellen. Az akciók kö­vetkeztében a kirendeltség he­lyiségeiben súlyos anyagi ká­rok keletkeztek, az alkalma­zottakkal szemben a támadók durva fizikai erőszakot alkal­maztak. Ez a támadás nem az első ilyen jellegű akció Franciaor­szágban működő szovjet in­tézmények ellen. A francia féltől kapptt ígéretek ellenére, hogy határozottan útját állják az ilyen és ehhez hasonló ak­cióknak, a tények arról tanús­kodnak, hogy ezeket az Ígére­teket nem teljesítik. A Szovjetunió Külügymi­nisztériuma határozott tiltako­zását fejezi ki a francia fél­nek azzal kapcsolatban, hogy, Franciaország területén foly­tatódnak bűnös elemek szov­jet intézmények ellerji rend­bontó akciói. A szovjet fél — hangzik a nyilatkozat — elvárja, hogy a bűnösöket részesítsék szigorú büntetésben, s a francia fél haladéktalanul tegyen olyan intézkedéseket, amelyek a jö­vőben kizárják ilyen és ehhez hasonló akciók megismétlődé­sének lehetőségét. közötti határvonal is, amit ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni«. Az NSZEP KB főtitkára ki­jelentette, az NDK állandóan arra törekszik, hogy »össz­hangban az enyhülési politi­kával jó szomszédi viszony alakuljon ki az NSZK-val. Tudvalévőén nem is halad­tunk rosszul előre, s ehhez a másik fél ésszerű magátartása' is hozzájárult. Ugyanerre szükség van' ahhoz is, hogy a két német állam kapcsolatai­ban továbblépjünk«. Kifej­tette, az NSZK-ban is abból kell kiindulni, hogy ma két szuverén egymástól független német állam létezik. Nyugat-Berlinről szólva Erich Honecker felhívta a fi­gyelmet a városra vonatkozó négyoldalú egyezmény követ­kezetes betartásának fontossá­gára. Végül hangsúlyozta, hogy az NDK jó mérleggel megy a 35 ország (belgrádi konferenciájára, és kész az alkotó véleménycserére! 58 éves korában elhunyt An­thony Crosland, Nagy-Britan- nia kormányának külügymi­nisztere. A munkáspárti poli­tikus halálát agyvérzés okoz­ta. ( < * * * Púja Frigyes külügyminisz­ter a brit ügyvezető külügy­miniszterhez intézett táviratá­ban fejezte ki részvétét An­thony Crosland külügyminisz­ter elhunyta alkalmából. I Pravda cikke a Szadat „emlékiratok” történelem hamisításáról A moszkvai Pravda tegnapi számában szerkesztőségi cik­ket közöl »Anvar Szadat em­lékiratai — csapás a szovjet— egyiptomi barátságra« címmel abból az alkalomból, hogy az egyik egyiptomi folyóirat je­lenleg közli »Anvar Szadat el­nök emlékiratait«. ■A Pravda cikke megállapít­ja, hogy A. Szadat »memoár­jai« hamis tájékoztatást je­lentenek mindazokban a kér­désekben, amelyekben a szer­ző megnyilatkozik. A »memoárok« szerzője megpróbálja azt a gondolatot sugallni olvasóinak, hogy a Szovjetunió nem nyújtott ha­tékony támogatást Egyiptom­nak az izraeli agresszió elle­ni harcában. Az 1967-es katonai vereség,' mint ismeretes, ahhoz veze­tett, hogy Egyiptom tulajdon­képpen fegyvertelenné vált az imperializmus segítségére tá­maszkodó izraeli agresszorral szemben. Ekkor éppen a Szov­jetunió és a szocialista közös­ség országai siettek az egyip­tomi nép segítségére. Ebben a nehéz időben, Egyiptom és más arab népek rendelkezésére bo­csátották az agresszor elleni hatékony védekezéshez szük­séges eszközöket. Egyiptom nagv mennyiségű modern fegyvert kapott. Egyiptom vé­delmi képessége a lehető leg­rövidebb időn belül nemcsak talpraállt. hanem jelentősen megerősödött. »Ha az 1967 júniusi esemé­nyek után nem jött volna a szovjet segítség, az imperia­lizmus megkaparintotta volna magának országunkat, minden célunkat a megszállók csizmái tiporták volna szét« — hang­súlyozta Nasszer elnök. A szovjet—egyiptomi kato­nai együttműködés hatékony­sága teljes erejével nyilvánult meg az 1973-as októberi há­borúban, amikor à szovjet ka­tonái technikával ellátott és a szovjet szakértők által kikép­zett egyiptomi hadsereg sike­resen átkelt a Szuezi-csator- nán. A szovjet fegyverek se­gítségével súlyos csapást mér­tek az agresszor csapataira. Mindenütt a világon beismer­ték akkor, hogy a szovjet lég­elhárító és tankelhárító raké­ták, páncélosok és egyéb ka­tonai felszerelések »olyan ha­talmas fegyvert jelentettek, amely bizonyította a haté­konyságát«. Erről nemcsak az egyiptomi katonák győződhet­tek meg, hanem egyiptomiak százezrei is. akik/ ezekben a napokban ellátogattak a zsák­mányolt hadieszközök kairói kiállítására, amelyen bemu­tatták a nyugati gyártmányú szétlőtt és zsákmányolt izraeli tankokat és repülőgépeket is. 1973 októberében .a Szovjet­unió rendkívüli intézkedéseket tett Egyiptom és a többi arab ország támogatására. »Légi híd« jött létre nagy mennyi­ségű további katonai felsze­relés Egyiptomba. történő azonnali átdobására. A Szov­jetunió tengeri úton is jutta­tott fegyvereket és lőszereket Egyiptomnak. Ezzel 'kapcsolat­ban Szadat 1973. október 7-én a Szovjetunió kairói nagykö­vete előtt kijelentette: »Nem tudok szavakat találni arra, hogyan fejezzem ki mély há­lámat a szovjet vezetőknek, Egyiptom igaz barátainak. Ez örökké fog élni szívemben és valamennyi egyiptomi szívé­ben«. Négy nap múlva ismét kijelentette a szovjet nagykö­vet előtt: »Az önök állásfog­lalása az igaz barátok állás- foglalása, akik segítségünkre siettek a számunkra legfelelős- ségteljesebb és legnehezebb napokban. A szovjet vezetés cselekedete történelmi jelentő­ségű, és, kétségtelen, hogy rendkívül nagy befolyása lesz nemcsak a katonai fejlemé­nyek alakulására, de az orszá­gaink közötti további baráti kapcsolatokra is.« Mi változott azóta? Megvál­tozott az egyiptomi vezetés politikai irányvonala. És ép­pen eme új irányvonal ked­véért az egyik szovjetellenes hazugságot a másikra halmoz­zák. És ebben a Szovjetunió­val kapcsolatos barátságtalan magatartásában A. Szadat messze túllép az államok kö­zötti kölcsönös kapcsolatok­ban általánosan elfogadott elemi szabályok és normák határain. »Memoárjaiban« Szadat megpróbálja igazolni az olyan nemzetellenes lépést, mint volt a szovjet—egyiptomi ba­rátsági' és együttműködési szerződés egyoldalú felmon­dása. Több ízben ismétli azo­kat a koholmányokat, hogy a megállapodást állítólag Egyip­tomra »kényszerítették« volna. Egyébként magukból a »me­moárokból« is kiderül, hogy a szerződés megkötése az egyip­tomi vezetés és nem a Szov­jetunió ötlete volt. Nem más, mint Szadat elnök jelentette 'ki 1971. június 2-án az egyip« tömi nemzetgyűlésben a kö­vetkezőket: »Akartuk ezt a szerződést, és aláírtuk azt, újabb biztosítékokat szerezve harcunk sikeres befejezésének ügyéhez. Törekedtem a Szov­jetunióval való szerződés alá­írására, jövőnk és az elkövet­kezendő nemzedék jövője ne­vében.« Abból a célból, hogy saját szerepét minden eszköz­zel túlhangsúlyozza, Szadat el­megy odáig, hogy befeketíti G. A. Na&szert, Egyiptom ki­emelkedő vezetőjét. Megkísér­li, hogy árnyat vessen a Nasz- szer elnöksége idején kiala­kult szovjet—egyiptomi kap­csolatokra, éppen arra az idő­szakra, amikor e kapcsolato­kat a barátság és a kölcsö­nös bizalom szelleme jelle­mezte — írja a Pravda szom­bati számában. Ehnyt az angol hülügyainiszlei Tüntetők az atomerőműnél «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom