Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-18 / 41. szám

Milyen szakmát válasszak? Eladtam a Ladyt ! Keserű és kiszámíthatat­lan az operalemiezék sorsa, ha az értük járó ellenszolgáltatás egy »csóró« diák zsebéből ván­szorog elő apróiban. Mert az ő szerelme ingatag, megbíz­hatatlan. Egy gyengébben si­keredett menzai vacsora, ne­talán a vizsgák után kibírha­tatlan niá terebélyesedő szom­júságérzet, esetleg a találka vonzó kényszere befolyásol­hatja a legszépségesebb ope­ralemez pályafutását is. Ilyen­kor, ha tetszik, ha nem, gaz­dát kell cserélnie. Űj párt­fogó minidig bőven akad egy diákotthonban ; az operara­jongóhoz úgy csapódik oda a rokonlélek, ahogyan a segítő­kész »jó szellemek« a népme­sék elárvult ifjaihoz. Múltba merengő írásom hő­se is egy diák. Szokványos, üres zsebű, ám könnyed ke­délyű. Kissé felelőtlen, rajon­gó. Érdeklődési körének kö­zepén a tudományok, a szere­lem és a sör álltak, no meg az operalemeziek., Semmiféle adósságtól sem rettent vissza, még a hírhedt »zacd« vaska­puja előtt sem torpant meg. ha korábban a kirakatban egy tündöklő operaistennő vagy egy szívdöglesztő fenmá- t ókat recsegtető hóstenor új lemezét pillantotta meg. Pár éve is sóvárogva toporgott egy északnémet városka eldu­gott zsákutcájában, s nekibú- sulva pislogott a kirakatüveg mögött kacérkodó kincsekre. Paidlásszoba, két karcsú ár­nyékkal: Bohémélet. Macbeth. De jó lenne! A zsebből azon­ban nem siethetett elő csilla­pító segítség... A ládahor­dásért fölvett előleg és a kü­lönélés! díj — elfolyt... Se­baj! Szerdán fizetnek a kikö­tőiben! A fiú megvette a Maohbet- het. Hazatérte után óvta, dé­delgette, büszkélkedett vele barátainak, egyszóval nem tu­dott betelni az új szerze­ménnyel. Igaz. Taddei hang­ján túl bensőségesen hangzott a gyalázatos zsarnok erősza­kos halálának jelenete —Ver­di utasításai szerint is foly­tait hangon kellene hörögni —, Birgit Nilsson, a rideg északi » gázsi k i rál yn ő« viszont eszményi Ladyt énekelt és őr­jöngött; számító volt, érzés- telen és gálád. Diákunk vele vezényelte, fütyülte, üvöltötte az alvajáró-jelenetet, egé­szen a tél kezdetéig. És ak­kor jött a Hideg, amely lehű- tötte a Szépség iránti leiken- dezését. Mert a télikabát — a zaciban lapult naftáimban. Jött egy jó barát is. Bioló­gushiallgató, teli zsebbel. »Nem akarod eladni a Machbethet« — és könyörtelenül elvitte az előjáték szelíd hegedűfuta- madt, a boszorkány jelenet hátborzongató tombolását, a halálra szánt gyilkos bűnbá­natát, a győzelmi himnusz megtisztító dúr-hangzatait. Diákunk erősen törte a böl­csészeitől amúgy is elkínzoitt kobakját; hogyan szerezhetné vissza a lemezt? Kívánt pén­zes barátjának mindent, ami­ből csak pénzszükség fakad­hat; zsíros mócsingot az egye­temi étkezdében, csillapítha­tatlan szomjúhozást, lyukas cipőket, elnyűtt kabátokat, kihízott nadrágokat, házassá­got szegény lánnyal, gyer­mektartást, s mindent, mi a rajtavesztett operakedvelő sze- méntík-szájának-szí vének in­gere, de hiába, a kaján bioló­gus mindezt megúszta. Ám jött a vizsgaidőszak — és diákunk barátját kirúgták egy szigorlaton! »Repetázni« pe­dig csak száz forint utóvizs­gadíj ellenében volt joga. íme hát, a soha vissza nem térő alkalom! »Nem akarod visszaadni a Machbethet?« »Rendben van. Egy százas.« »Holnap hozom.« összeszedte! öt-hat részlet­ben ugyan, de sikerült! Vitte volna barátjához, közbeeső ál­lomásként azonban miég neki is be kellett térnie — szigor­latozni. És őt is visszaiparan- csolták! A kí nnal -keservvé! összekönyörgött százast befi­zette a dékáni hivatalban. Hősöm azóta korosabbá vált, kevesebbet vágyakozik a hanglemezek után — mert többet vásárolhat —, de rém­álmaiban ma is gyakran a Macbeth skót menekültjeinek szomorkás dallamát hallja megcsaltságról, becsapcttság- ról, kiábrándultságról. Lengyel András Lenin-bibli ogrófi a jelenik meg Könyvismertetők Sipos Gyula riportkötetéről A politikai könyvnapok még mindig tartanak, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendelt­sége márciusiban összesíti az eredményeket. Vannak új ter­vek is a tarsolyban, a KISZ- szel közösen szerveznek pél­dául könyvakciót. A könyvterjesztőkre min­den eddiginél nagyobb feladat vár az idén, hiszen a Nagy Októberi Forradalom 60. év­fordulójának tiszteletére sok ünnepi könyvet, kiadványt jelentet meg a Kossuth Könyvkiadó, s az érdeklődés már most igen nagy. Ehhez az is hozzájárni, hogy külön­féle szellemi vetélkedők lesz­nek. s ezek a könyvek sokat segítenek az ismeretek bőví­tésében. A megyei kirendeltség a propagandára is nagyobb fi­gyelmet fordít, a pártszerveket és -szervezeteket ellátta kü­lönféle könyvismertetőkkel. Ez megkönnyíti az üzemek, gazdaságok terjesztőinek a dolgát: a házi politikai könyvtárak fejlesztését, az egyéni igények kielégítését er­re alapozhatják. A politikai könyvkiadás már az idén igyekszik megfelelni a nagyobb követelményeknek. Saját eszközeinek és lehetősé­geinek jobb kihasználásával hozzájárul a marxista—leni­nista eszmék szélesebb körű terjesztéséhez, a tudományos világnézet elmélyítéséhez. Ezt a célt szolgálja például a marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak nagyobb példány­számban való kiadása. Egyes művek utánnyomásban, má­sok először jelennek meg. Le­nin válogatott műveinek 1—3. kötete javított kiadásban ke­rül az olvasókhoz, az 1897 ja­nuárjától 1923 márciusáig ter­jedő időszakból. Három másik kötet az összes művek soroza­tában jelenik meg. A 49. kö­tet több mint kétharmad ré­sze most jelenik meg először magyar nyelven, s az 1914 au­gusztusa és 1917 októbere kö­zött írt leveleket tartalmazza. Az 50. kötetben az 1919 júniu­sáig írt leveleket, táviratokat, feljegyzéseket és egyéb doku­mentumokat adják közre, kö­zülük 617 nem jelent meg Le­nin műveinek előző kiadásá­ban. Az idén lát napvilágot az 51. kötet is, s mivel az 1919 júliusa és 1920 novembe­re közötti időszak leveleit, táviratait öleli fel, sok benne a magyar vonatkozású, például egy Kun Bélához írt levél. 562 dokumentum először jele­nik meg gyűjteményes ki­adásban. Hasznos útmutató Vlagyimir Iljics tanulmányo­zásához a Lenin műveinek bibliográfiája. Az első rész az összes művek sorozat 45 köte­tében megjelent írásokat so­rolja föl megjelenésük sor­rendjében, a második rész pe­dig ábécé sorrendiben adja a műveket, s jelzi, hogy melyik oldalon található. A Kossuth Könyvkiadó ter­vei között olyan riportkötet is szerepel, amely Somogybán különösen nagy érdeklődésre tarthat számot. Sípos Gyula Pusztaiak című kötete Alsó- hetény múltjáról, jelenéről, jövőjéről szól a puszták lakói­nak vallomásai alapján. A szerző ezen a kéziraton végez­te az utolsó simításokat, ami­kor hirtelen elhunyt. A me­gyei kirendeltség 1400 pél­dányt rendelt a riportkötet­ből, s azt is tervezi, hogy könyvismertetőket tartanak — elsősorban a kaposvári járás­ban — a Pusztaiakról. T" ■■■ r I fl I, r f Tizenöt százalék elteres a szándék és a döntés közt A gyermekes családok éle­tében fontos szakasz ez a né­hány hónap. Van, ahol a hat­éves az általános iskolába ké­szül, másutt a nyolcadikos pálya- és iskolaválasztása a közös téma. S mi köze az óvodás korú gyermek iskola­érési folyamatának a na­gyobbak pályaválasztásához? Erre a kérdésre előzetesen csak ' annyit, hogy írásunk nemcsak a nyolcadikos gyere­kekről, hanem a családról és az iskoláról Is szól, ahol a környezeti hatások mindvégig alakítják a gyermek személyi­ségének és ezzel összefüggés­ben pályaismeretének a fejlő­dését. A Somogy megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézetben jártunk, a munkáról Tóth László igazgató tájékoztatott. Az intézet a tizenhárom-hu- szonkét éves, tanácsadásra szorult fiatalok pedagógiai nevelésében segít — az iskola közvetítésével — a családnak. Pszichológiai és egészségügyi, valamint munkavállalási ta­nácsadást is végeznek. Most erről az utóbbiról tájékozód­tunk az intézetben. — A pályaválasztási mun­kában három szakaszt külön­böztetünk meg. Az első az ál­talános iskola ötödik osztályá­ba lépő gyermekkel való fog­lalkozásokkal kezdődik. Célja: a tanulók személyiségének alapos megismerése. A gyer­meki fejlődés e korszakának ilyen a jellemző megnyilat­kozása : »Mozdonyvezető vagy űrhajós leszek.« — A fantázia szabadsága és a pályára nevelés realiz­musa miként kerülhet össz­hangba? — A jellemző példát foly­tatva: a gyermeki fantáziát, képzeletet nem szabad meg­károsítva nyesegetni, inkább arra kell törekedni, hogy utat találjon a tevékenység irá­nyába. Nagy szerepük van eb­ben az iskolai és az iskolán kívüli szakköröknek, melyek­ben akár űhajózással is fog­lalkozhatnak a gyerekek. Más feladat, i hogy képességeik alapján a pályára való neve­lés feladatának is eleget te­gyünk. — Melyik szakasz követke­zik ezután? — A pályaválasztás, döntés. Ez a szakasz a hetedik osz­tály második félévétől a nyol­cadik osztály első feléig tart. Végeztünk már olyan fölmé­rést a pályára nevelés, illetve a döntés idején, hogy mit vá­laszolnak a gyerekek arra a kérdésre; »mi leszek, ha nagy leszek«. A tapasztalatok ked­vezőek voltak, a szándék és a döntés közt csupán tizenöt százalékos eltérés mutatkozott. Terényi Zoltánná pszicho­lógustól arra kértünk választ, hogy milyen személyiséggel rendelkezik a pályaválasztás idején a gyermek? — A gyerekeknek erre a korra alkalmasaknak kell len­niük a pályaválasztásra, a döntésre. Ebben fontos szere­pe van a családnak, az is­kolának. Van, aki tizenhat éves korára sem képes a ha­tározott döntésre. — Minden döntés, ha jól készültünk is rá, izgalommal jár. Válságos ’vagy »optimis­ta« szakasz-e a gyermek fej­lődésében a pályaválasztás ideje? — Feszültségekkel terhes időszaknak nevezhetjük, de semmiképpen sem válságos­nak. A gyermek talán először kerül olyan helyzetbe, amikor felelősségteljesebben kell szembenéznie önmagával. A pályaválasztás mellett itt mindjárt meg kell említenünk a pályakorrekció lehetőségét is, hisz a tévútról a járható útra hidak vezetnek át. — Van-e ’különbség a fiúk és a lányok pályaválasztási magatartása között? — A lányok jobban enged­nék a befolyásoló tényezők­nek, s valamivel határozatla­nabbak az elképzeléseik. — Eddigi beszélgetésünk összegezése? — A pályaválasztáshoz a legfontosabb: az önismeret és a népgazdasági igények alap­ján tájékozódás a reálisan választható pályákról. A látszat csal — mondhat­nánk riportunk végén a pá­lyaválasztás döntési szakaszá­ról, azaz: most kell ugyan le­tenni az asztalra a kitöltött je­lentkezési lapokat, de még­sem az utolsó pillanat szü­lötte, hogy mi kerül á papí­rokra. A pályára nevelés — hallottuk — az iskolában az ötödik osztályban kezdődik, de a családban a gyermek személyiségfejlesztésének fel­adatai közt már korábban mód és szükség van rá. H. B. Aranyozott bútorok Az építészeti munkákkal párhuzamosan restaurálják a fer- tődi kastély bútorzatát is. A mesterek pótolják a régi bú­torok hiányzó részelt, és a megkopott aranyozást huszonhá­rom karátos arany füstlemczzel egészítik ki. As álmok könyve »Az ekének is rokona a fel­hő, egy új vetésben.« Németh László szavait mormolva ko­pogtat az ajtókon Szenthkuiy Miklós, lopva, az álmok ka­puján, mert lassan már szé­gyen fényes nappal álmokról, könyvekről beszélni, és köny­vekről írni is szégyen, és aki nem tud józan iparos lenni, csak csendesüljön. Pedig Szenthkuty szépen csiszolt szavai, szikrázó jelzők, csillogó jégrögök, megérinte­nek, megégetnek, hogy örven­dezzünk és szégyelljük ma­gunkat. Sosem látott bolygókra hív, tudományon és csodán túli birodalomba röppent, sebes gondolat villanással belevilá­gít a lélek rejtett kútjaiba, sebéfe gondolat villanással be­világít a lélek rejtett kútjai­ba, megkeresi a fagyos em­bertelenségben rejtőző embert, kikacagja gyávaságát, bátor­ságát, még a halált is kifi­gurázza, mert csak a nevetés menthet meg minket. Illanó illatokkal, ínycsiklandó ízek­k <1, szómuzsikával, színekkel tobzódik. Szenthkuty Miklós Szent Orpheus breviáriuma című könyvével társalgók hetek óta éjszakánként. Csodálatos könyv, az ezer alakba öltöző átélés művészete. Marxi és freudi, a kultúra minden ága-bogát, hajszál­gyökerét középkori kódexek lapjaira rajzolja míves gond­dal, barbár erővel, a múltat és a mát. Azt hiszem, magá­val sodró remekművének nyugodtan adhatta volna az »Álmok könyve« címet, de ta­lán félt, hogy kinevetik. Pree ... töredékét Németh László adta közre. Általános volt a felhördülés, példátlan botrány dagadt. Ennél már csak a művei körül támadt csend elgondolkodtatóbb. És nem vigasztaló egyik mélta- tójának megjegyzése, hogy ke­vesen ismerik, de azok leg­alább jó társaságban vannak. (Magvető.) Se. P. TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig A somogyi pásztort messzi­ről elárulta ruházata. Richard Bright könyvében idézi Bre- detzky leírását a somogyi pász­torok külső megjelenéséről: »Az ilyen pásztor ruhája durva vászoningből és széles gatyá­ból áll, amely zsírral átitatva kemény és piszkosfehér színű. Lába gyapjúkapcában bőrtalp­hoz van szíjazva. Kerek ka­lapját gyakran szalag díszíti. Vállán durva szövésű, bő gyapjúköpönyeg. Széles szíjon bőrtarisznya lóg a válláról, és védekezésre, támadásra hosz- sízú nyelű kis baltát tag ke­zében. A tarisznya vállszíján rendesein két vagy három sor fényes rézgomíb csillog. Ezek az emberiek hajukat még na­gyobb gonddal zsírozzák, mint ruhájukat. Hajukat csomóba kötik, és kétfelől fülük mel­lett leeresztik...« Az erdő manapság elsősor­ban vadászóhely, haszna min­denekelőtt vadjaiban van. Az­után pihenőhely, kiránduló- hely. A természet még érin­tetlen darabja. A déli országhatártól a Ba­latonig sűrű, összefüggő erdő­ség húzódik. — A drávai vadak egészen a Nagyfa ereikig feljönnék — mondja Vida Árpád buzsáM iskolaigazgató. Nagy vadász. Lakása falán agancsok, arany­érmes .trófeák. — Ezt éppen most kaptam — mutatja az egyik aranyérmes trófea ok­levelét. — Bonyolult számítá­sokkal állapítja meg a szak­mai bizottság a trófea értékét. Vastagság, hosszúság, köbtar­talom ... — Polcán súlyos va­dászati albumok, vadásztörté­neteket elbeszélő könyvek. Tekintetem egy szögre akasztott kis zacskón akadt meg. Mintha posztóból varr­ták volna. — Függő cinege fészke — mondja a vadász. Csodálatos ügyességgel, szá­raz kenderszálból tant, toll- pihéfckel bélelt fészek. Akár egy nyakba akasztható, mo­dem bőrenszény. Forgatom kezemben a mestermunkát, a ritka vadászzsákmányt. — Természetrajzórán beviszem az osztályba. Ismerjék mega gyerekek — mondja a tanító. Jóvoltából most látok én is életemben először ilyen fész­ket. A régi. fólnomád, erdőjáró somogyi pásztorélet megszűnt, de a fa ma is faragásra csá­bítja az embert. A híres so­mogyi pásztorfaragók, a Ka­pállak, apa és fia. Kálmán István, Tóth Mihály helyére újak lépnek. A fa ma is a művészkedés anyaga Somogy­bán. De a naív pásztorművé­szetet, az áthagyományozott motívumokat a tudatos alko­tótevékenység váltja föl. A tatod Nagy Ferenc a népmű­vészet mestere címet viseli, készít tükröst, sótartót, gvúi- tóstartót, dobozokat is, de va­lójában már nem a díszítőmű­vészet. hanem a háromdimen­ziós tér, a plasztika, a faszob­rászat izgatja. 1976 augusztu­sában nyílt kiállítása a Nem­zeti Galériában: naiv faszob­rász tárlataként alighanem el­sőnek az országban. — Tabán születtem 1920- ban — mondja. Szíjas. zömök, mokány ember, kemény a kézfogása. — A fater cseléd volt valami osztrák gróf bir­tokán. Cselédek voltunk, pusz­tákon szolgáltunk... 86 tár­gyat választottak ki a pesti kiállításra, ebből 31 szobor... Sokat dolgoztam... Szétment a tenyerem... — Élete se volt, csak a fa­ragás — szól közbe a felesége, aki maga is kézbe veszi a fa- nagókést, és segít a férjének. Mindketten a háziipari szö­vetkezet tagjai. — A szövetkezet külön do­log — mondja Nagy Ferenc. — Az mesterség. Az eladásra szánt munkákba a nevemet se jegyzem be. Oda jó a gyors munka,*a hársfa. De a szob­rok faragása más ... — Arra miilyen fát használ? — kérdezem. , — Körtefát meg gruspánfát. — Milyet? — Gruspánfát. Mondják guruspánnak is. — Később rájövök: Nagy Ferenc a pusz- pángot, a mediterrán örök­zöld cserjét, a bukszusbokor fáját mondja gruspánnak. A szavak kiejtésében, a hangok formálásában is őrzi beszéde a somogyi tájnyelv ízeit. Szobrait kompozícióba ren­dezi, két-hároim alkot egy je­lenetet. Öreg parasztjai, a nenék megelevenednek, élnek. A férfiak alacsony, izmos, ke­ménykötésű emberek, mint a gazdájuk. Két öregasszony egymást vigasztalja. Fiatal fa­lusi pár áll lehajtott fejjel, gondolkodva. Három fejken­dős asszony a koporsóba tett Jézust siratja ... Nagy Ferenc citerát is ké­szít. szépen faragott, lófejes díszítésűt. Leemeli a szögről az egyiket, kemény ujjaival leszorítja, másik kezével meg­pendíti a húrokat. Énekelni kezd: »Betyár gyerek az erdő­be’ / Bújdosik az ősz idő­be’ ...« (Zárójelben még ide kíván­kozik valami. Nagy Ferencet Tabon, a Rákóczi utcában közvetlenül a Galéria-beli ki­állítás előtt látogattam meg. Éppen akkor ky>ta kézhez a gyűjteményes kiállítás szép, nyomtatott katalógusát. Két darabot. Az egyiket nekem ajándékozta. Viszonzásul már itthonról, Pécsről, a Veres Pé­terrel közösen írt kis köny­vecském, a Párbeszéd a Bala~ ionról egyik maradék, féltett példányát küldtem el neki. Néhány nap múlva levelet hozott a posta. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom