Somogyi Néplap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-18 / 41. szám

Barátság és együttműködés Metró ... Zsiguli... Oren­burg... S ki-ki sorolhatná még a fogalommá Jett szava­kat, melyek a maguk módján tükrözik, hogy mennyire ele­ven valósága hétköznapjaink­nak a magyar—szovjet barát­ság és együttműködés. Az, ami — ma huszonkilenc esztendeje — két állam szer­ződésének indult, két nép kap­csolatává terebélyesedett. Ez­zel is hangsúlyozva azt, ami az 1948. február 18-án aláírt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés­nek legfőbb — sa történel­münkben példátlan — újdon­sága volt. Valahányszor évfordulóra emlékezünk, arra is választ keresünk, hogy mit mond a mának ez a dátum. Mindenek­előtt ezt: csaknem három év­tized — kis híján egy ember­öltő — távlatából immár jól belátható, hogy ezzel a szer­ződéssel, s a majd tíz eszten­deje megkötött újabbal — a történelmi holnappal léptünk szövetségre. Az idei évfordulón, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom jubileumi 60. esztendejé­ben, jóleső érzéssel gondolha­tunk arra, hogy ez a testvéri kötelék ahhoz a Szovjetunió­hoz fűz bennünket, amelynél többet senki nem tett és nem áldozott ebben a században a társadalmi haladásért, a né­pek szabadságáért, a világ békéjéért. Így lettünk az idő előreha­ladtával magunk is része an­nak a szocialista közösségnek, amely döntő hatással van vi­lágunk fejlődésére. Ezért vall­juk: szövetségünk szilárdítá­sán, a magyar—szovjet barát­ság elmélyítésén, a Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­ban együttműködésünk erősí­tésén munkálkodva, nemcsak internacionalista elveinkhez vagyunk hűek, hanem — leg- sajátabb nemzeti érdekeink­hez is. Boldog emberek — Tizenhét évig voltam nö­vénytermesztési brigádvezető. Volt ebben sok jó, sok rossz is. Az bizonyos, hogy mindig többre törekedtünk. Most, amikor elbúcsúzom, azt kívá­nom mindenkinek: érjenek el olyan eredményeket, mint mi. Ennek pedig legfőbb funda­mentuma a tagság. Jókedvvel kell végezni a munkát. Han­gulatot kell teremteni az em­bereknek! Nem kell ehhez olykor csak egy-két szó. A közgyűlésnek vége. Ba­lassa Ferenc — Feri bácsi — szavai egy kicsit akadoznak. Meghatott is. boldog is, szo­morú. is. Néhány perccel ez­előtt még ott' álltak a közgyűlés előtt. Hallgatták az őket, a nyugdíjba vonuló­kat búcsúztató szavakat, át­vették a borítékot. És őket köszöntötte a taps. A sarokban suttogva róluk beszéltek. Bizonyos, hogy ezekben a pillanatokban mindegyikükben felködlött valami a múltból. Valami emlékezetes. Egy év, öt év, tízf év ... Agyonkoptatott, közhely: ro­han az idő. Az arcok ismerő­sek, csak több a ránc, több az ősz haj. Éppen hat éve vol­tam itt utoljára zárszámadás­kor. Akkor még balatonkiliti Űj Tavasz volt a szövetkezet neve, ma siófoki Üj Tavasz a név — de a tudatban, a köz­nyelvben ma is »csak« kili- tiek. Sőt, olyat is hallottam — csupán tréfa volt, de nem alap nélküli —, hogy »kiüti termelési rendszer«. Ha már leírtam ezt, hozzá kell ten­nem: tudjuk jól. hogy ilyen rendszer nincs. De kiüti mód­szer van! És talán nem árt erre egy kis figyelmet fordí­tani. Hat évvel ezelőtt az ered­ményeken túl az összetartás, az összetartozás szinte kézzel­fogható ténye kapott meg. »Vezetői, dolgozói, gazdái let­tünk mindannyian a mi gaz­daságunknak« — ma is visz- szacseng fülemben ez a meg­állapítás. És az a nem titkolt érdeklődés vezetett ide, hogy ezek a gazdák, egy tervidő­szak és egy közismerten nehéz mezőgazdasági év után mi­ként számolnak el önmaguk­kal. »Elmondhatom : annak elle­nére, hogy az időjárás nem kényeztette el tavaly a me­zőgazdaságot, eredményeink különösen a növénytermelés­ben kiemelkedőek. Szégyen­kezni valónk itt éppúgy nincs, mint az állattenyésztésben. Ez az ágazat is arányosan fejlő­dik, eredményei igen kedve­zőek.« (Részlet a vezetőség beszámolójából.) A számok szárazak — még­sem kerülhetem el. őket. Több mint ötszáz hektár átlagában 48,5 mázsás búzatermést ta­karítottak be. és 52 mázs-va! fizetett hektáronként (négy­száz hektáron) a kukorica. Ez a két fő növény foglalja el a nagyüzem szántóterületé­nek mintegy hatvan százalé­kát. Pe említhetném a 28 má­zsás borsó-, az 56 mázsás lu- cernaszéna-termést. Talán többet mond, hogy a növény- termelés árbevétele a terve­zett 9,7 millió helyett több mint 12 millió 600 ezer forint lett. Egy anyakoca után csak­nem tizenkét hízót értékesí­tettek, egy tehén 3049 liter te­jet termelt — az állatte­nyésztés a tervezettnél egy­millióval többet, 17 117 000 fo­rintot hozott. »Egy év eltelt, minősít a tagság. Ez a tsz töretlen, egyenletes fejlődésről adott számot. Igazolta önmagát: he­lyesen határozta meg céljait. De az eredmények nem tehet­nek elbizakodottá, mert a fel­adatok nőnek és velük a fele­lősség is.« (Idézet dr. Exner Zoltánnak, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tályvezetőjének a felszólalásá­ból.) A növénytermelést gépesí­tették. Az ötödik ötéves terv fő célja a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés fejlesztése. A tervidőszak első évében megteremtették a szarvasmar­ha-ágazat alapjait, elkészült a korszerű istálló, termelni kez­dett a Holstein és a kereszte­zett állomány (ebben az év­ben ennél az állománynál több mint ötezer .literes ho­zamot várnak). A tervidőszak második éve a sertéstenyész­tés fejlesztésének az időszaka. Mindig egy lépéssel előre. Hat évvel ezelőtt tizenki- lencmilliós tiszta vagyonuk volt, ma több mint negyven kétmillió. Ezen a közgyűlésen egyet len szövetkezeti tag kért szót. idős Horváth József. — Nagy köszönettel tartó zunk vezetőinknek. Hogy így állunk, azt nemcsak magunk­nak, elsősorban nekik köszön­hetjük. Ezt akartam csupán mondani. A biztatásra — mondják el észrevételüket, véleményüket — végül is ennyi volt a közös felszólalás: hát — Mindenki elégedett, mit is mondjunk?! Hat év óta sok minden vál tozott ebben a nagyüzemben De egy valami nem. Akkor Takács István azt. mondta »Az eredmény annak köszön hető, hogy a vezetőség meg­érteti .magát a tagsággal. De azt mondom, ne üljünk most a babérainkon. Hogy jövőre még szebben zárjunk, dolgoz­zunk még jobban !« Most, mi­kor a közgyűlés után vele be­szélgettem, csaknem szó sze­rint ugyanezeket mondta el újra. — Tudja, nincs az a jó munka, amelyet ne lehetne jobban végezni. Van még le­hetőség nálunk, hogy jobban csináljuk... Kiüti rendszer nincs. Kiüti módszer van. Ma talán még nagyobb meggyőződéssel mondom — amiről már hetvenegy feb ruárjában is bizonyságot adott ez a közösség: nem látványo­san, nem öles léptekkel, ha­nem szerényen, fokozatosan, szinte hangyaszorgalommal gyarapodnak. A nagy család és külön-külön a kis csalá­dok is. Vörös Márta Újabb termelési rekord a visontai szénmezőn A Thorez bányaüzem mint­egy 3600 dolgozója csütörtö­kön délelőtt Visontán üzemré­Tegnap láttuk •< Éled a határ Amerre jártunk, azt láttuk, bogy a mezőgazdasági nagy­üzemek szakembered a soros tennivalók kijelölésénél nem a meteorológia napi jelzésé­hez igazodnak : kedvezett a héten az időjárás, tehát hoz­záláttak a mezei munkákhoz. A nagyatádi határban szántott a traktor — az ország más ré­szén havazott, esett az eső, itt viszont forgathatta az eke a földet a tavasznak alá. A berzencei termelőszövetkezet­ben szintén a tavaszi vetések­nek készült a magágy. Koráb­ban juhlegelőként hasznosí­tották ezt a területet, tavaly azonban úgy döntöttek a gaz­daság vezetői, hogy szántóföl­di művelésbe vonják ezt a részt is, és ősszel fölszántot­ták a gyepet. Most dolgozhat­nák rajta a gépek, hogy jó talajba kerüljön a silókukori­ca magja — ezt a takarmány­növényt vetik a feltört föld­be. Addig négyszer tárcsáz­zák, hogy alkalmas legyen a célra. Tegnap két traktor jár­ta tárcsával a táblát. A mun­kát szerdán kezdték, s ez volt a tratorosok idei első »beve­tése«. A homokosabb határrészek előbb elbírják a gépeket, mint a kötött talajúak. A kadarkú~ ti Szabadság Termelőszövet­kezetben például tegnapelőtt kezdődött a vegyszeres nö­vényvédelem a szántóföidön: gyomirtást végeztek a gépek a lucerna táblán. A műtrágyá­záshoz még korábban hozzá­fogtak. Tegnap két műtrágya- szóró dolgozott — ezek egyi­kének munkáját örökítette meg fotóriporterünk —, s a frissen érkezett kénsavas ká­liumműtrágyát juttatta ki a földre. Ide majd dohányt és burgonyáit ültetnek, ha eljön az ideje. Azután komplex mű­trágyát szórnak arra a terü­letre, ahova a zab kerül. A jövő héten már munkába áll­hat — legalábbis a jelenlegi időjárási körülményekből kö­vetkeztetve bíznak benne — az IFA tehergépkocsira sze­relt műtrágyaszóró is. Egyelő­re csak azokon a határrésze­ken szántanak, ahol erre a ta­laj módot ad, de a következő napokban evvel a talajmun- kával is előbbre léphetnek. Közeledik a tavasz. Közös gazdaságainkban ezekben a napokban fogadják — vagy fogadták — el .a közgyűlése­ken az ez évre szóló gazdál­kodás terveit. Ezek a mun­kák, melyeket tegnapi lkunk során láttunk, már e célok­nak a megvalósulását szolgál­ják. szénként és szakterületenként tanácskozásokon beszélte meg az 1976. évi termelés tapasz­talatait, valamint az idei ten­nivalókat. A tanácskozás alap­ja az volt, hogy' a visontai szénmezőn . 1977-ben 6,5 millió tonna lignit felszínre hozata lát tervezik, többet, mint 1976-ban, és ez a mennyiség túlszárnyalja a magyar szén­bányászat egész évi termelé­sének egynegyedét. Ezzel pár­huzamosan 42 millió köbmé­ter földet kell eltávolítani a szén terheiből. A visontai bányászok állást foglaltak amellett, hogy a szomszédos Gagarin hőerőmű által igényelt' fűtőanyagot rendszeresen és a tervezettnél jobb minőségben, folyamato­san biztosítják. Örömmel nyugtázták a ta­nácskozáson, hogy a visontai szénmezőn az idén a havi át­lagos széntermelés meghaladta a 20 ezer tonnát, s ezzel a magyar szénbányászat újabb termelési rekordot ért el. A nép adott parancsot ! »A munkásőrség megbízható, szilárd támasza szocialista rendszerünknek, a szocializmust építő magyar népnek... A munkásőrség részese volt eddigi sikerekinknek, s meggyőző­désünk, hogy részese lesz a jövőben is.« (Idézet az MSZMP KB-nak a megalakulása 20. évforduló­ját ünneplő munkásőrséghez intézett leveléből.) 1957. február 18. E napon szerte az ország­ban — így Kaposváron és Somogybán is — acélszürké­be öltözött, új, fegyveres se­reg vonult fel az utcákon. Munkások, parasztok, értel­miségiek. Valamennyien kommunisták, olyan embe­rek, akiket egy közös cél hí­vott egybe: a néphatalom védelme, belső rendünk meg­szilárdítása, a békés, nyu­godt munkafeltételek bizto­sítása. A párt hívő szavára, a nép parancsára fogtunk fegyvert — ezt sugározta a fegyel­mezett menet, ez tükröződött az arcokon. Azoknak az em­bereknek az arcán, akiknek mindennél többet jelentett szocializmust építő hazánk belső rendjének a megszilár­dítása. Történelmi két évtized! S most, amikor az alaku­lás 20, évfordulóját ünnepli munkásőrségünk, velük együtt ünnepel népünk is. Ez fejeződik ki a gyárak, ter­melőszövetkezetek dolgozói­nak, az úttörőknek és a KISZ-tagoknak elismerő, kö­szöntő szavaiban, az alapí­tóknak és a helyükre lépők­nek átnyújtott virágcsokrok­ban. Ezt az elismerést fogal­mazta meg Kádár János az angyalföldi munkásőrök ün­nepségén: »A munkásőrség szocialista rendszerünk in­tézménye és büszkesége, tel­jes mértékben megfelel an­nak a bizalomnak, amely lét­rehozta. A fegyveres erők megbecsült tagja, a magyar munkásosztály, a dolgozó magyar nép forradalmi tra­dícióit őrzi, a hazafias és internacionalista nevelés, a kommunista nevelés iskolája. Nem párthadsereg, hanem a munkásosztály osztály I erve- zete, a magyar nép fegyve­res testületé.-« Fiatalok és idősek. Olya­nok léptek elsőként a mun­kásőrségbe, akik m,ár 1919- ben is fegyverrel védték a néphatalmat, s olyanok, akik a felszabadulást követően váltak kommunistává. Sokan a húsz esztendővel ezelőtt fegyvert ragadók közül ma már nem élnek, vagy idős koruk, betegségük miatt nem képesek a szolgálat vállalá­sára. Ám még jó néhányan vannak, akik éppen úgy helytállnak, mint tették azt két évtizeddel ezelőtt. Molnár István, Kovács Já­nos, Kispeti Géza és több alapító munkásőr bátorsága, határozottsága. elkötelezett­sége már csak emlékünkben él. De Horváth Imre. Tóth János, Füle István. Harasztia József, Kiss József vagy a 76 esztendős Horváth Imre — megyénk legöregebb mun­kásőre — fiatal társaival együtt ma is becsülettel tel­jesíti önként vállalt párt­megbízatását. — A nép adott paran­csot .,.! S a nép parancsát telje­sítve, ez az acélszürke sereg keltett hitet, reményt azok­ban, akik féltették szocialis­ta jelenünket, jövőnket. Ez az acélszürke sereg azóta is töretlen hittel, felelősséggel látja el kezdeti, történelmi, s mai megváltozott feladatát is. Óvták a rendet, védték a közbiztonságot a többi fegy­veres testülettel együtt. Men­tették a társadalmi tulajdont és a lakosság vagyonát, ami­kor az elemi csapások szólí­tották harcba őket. így volt ez a Kanos áradásánál, s akkor, amikor egy hatalmas erejű vihar Nagybarátiban családi otthonokat döntött romba. Ott voltak és vannak a szocialista brigádokban, pél­dát mutatnak a munkaver­senyben csakúgy, mint a tes­tületben a magasabb kikép­zési eredményekért, az er- kölcsi-volWkai egyséq továb­bi erősítéséért folyó szocia­lista versenyben. S ott van­nak azok között a munkások között, akik — csatlakozva a csepeli felhíváshoz — ki­emelkedő munka sikerekkel kívánják köszönteni a Nany Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulóját. S ha Kaposváron, Nagy­atádon, Siófokon vagy köz­ségeinkben. az üzemekben, termelőszövetkezetekben a közösség gazdagítása érdeké­ben kellett társadalmi mun­kát végezni, szabad időben önzetlerül dolgozni, minden­kor ott lehetett látni és le­het maid látni a jövőben is munkásőreinket. Két évtizede áll készen az acélszürke sereg! Az eltávozottak, a tarta­lékba, nyugállományba vo­nulók helyére újak, fiatalok lévtek. Olyanok, akik es­küjükben megfogadták az alapítók és a névadók példá­jának követését, s e fogadal­muk becsületes teljesítése során a testületben értek meggyözödéses kommunis­tává. — Amíg erőm engedi, s amíg szükség lesz rám. ha kell nyugdíjasként is, újból fegyvert fogok a párt hívó szavára, a nép paracsára...! így vallanak az alapítók, s ez az elkötelezettség hatja át az utódokat is. Végigte­kintve a megalakulás óta el­telt két évtizeden, bátran és büszkén mondhatjuk: jó ke­zekben van a fegyver! Olyanok kezében, akik a költővel — Kátay Antallal — együtt hitvallásként mond­ják: »Mindennap védeni, mindazt, mi drága! A nép adott parancsot, elvtárs, ne feledd! S míg őrségre szólít a munka, béke, holnap, a munkásőrre számíthat a Rend!« Elkészültek a Mezőgép új üzemcsarnokának tervei A Mezőgép Jutai út 37. alat­ti telepén hamarosan döntő változásokra kerül sor. Még ebben az ötéves tervben új üzemcsarnok épül, amelynek terveit február 21-én, hétfőn ünnepélyesen adják át a beru­házóknak. Az új csarnok tervezésére 1976 márciusában kapott meg­bízást a Somogy megyei Ter­vező Vállalat, tizenhárom más Mezőgép-létesítmény ter­vezése mellett. A rugalmas ügyintézésnek, a beruházó és a kivitelező vállalatokkal való- kifogástalan együttműködés­nek köszönhető, hogy a tervek aüg több, mint háromnegyed - év alatt elkészültek. Az üzem teljes rekonstruk­ciójának összege kto. 260 mil­lió forint, az üzemcsarnok ér- • téke ennek majdnem a fele. A tízezer négyzetméter alap- területű, öthajós csarnok ki­vitelezése két ütemben folyik majd; az első végrehajtására — a csarnok legfontosabb ré­szeinek elkészítésére — 1978 végéig sor kerül. Az új üzemrészben — KGST-koo.peráció keretében — hidraulikus rakodóberen- dezéseket, gyümölcsválogató gépeket gyártanak. A 108x90 méter alapterületű, előre gyár­tott szerkezetekből korszerű technológiával létrehozandó új létesítményben kapnak majd helyet a forgácsolók, he­gesztők, szerelők. A fűtés, a világítás, az erőátviteli be­rendezés szintén a legmoder­nebb eljárások alapján készült. A telephelyen — a csarnok felépítése után — az eddigi­nél háromszázzal több — kö­rülbelül 1300 — dolgozó talál­hat munkát. Az új üzemrész beruházója a Mezőgép, kivite­lezője a SAÉV. A terveket a 2. sz. tervező- iroda közössége készítette. Ök tervezik a Mezőgép új szociá­lis •épülettömbjét, ebben orvo­si rendelő, ebédlő, klubszobák, fürdő szolgálják majd a dol­gozók felüdülését, szórakozá­sát. A háromszintes épület tervei már ez év derekára el­készülnek. (

Next

/
Oldalképek
Tartalom