Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-14 / 11. szám
Közművelődési intézmények és iskolák I Megtisztelő szigorúság Egymásra támaszkodva A megyében sok jó példa van arra, hogyan_ segíti egymás munkáját a művelődési ház, az iskola, a könyvtár, a zeneiskola. A megyei köz- művelődési bizottság legutóbbi ülésén a marcali és a barcsi járás tapasztalatait összegezték. A marcali járásban a könyvtár és az általános iskola kapcsolatából született az utóbbi időben a legtöbb jó eredmény. A két intézmény együttműködése nemcsak afbban nyilvánul meg, hogy a könyvtár segíti az iskolákat kötelező olvasmánnyal, hogy ott a gyerekek elsajátíthatják a katalógushasználat tudnivalóit. Az iskola is segít, amiben tud. Például abban, hogy helyet ad a könyvtár rendezvényeinek. A marcaliak a könyvtárak tevékenységének számos ,jó példáját sorolták föl. Mese- délelőttöket tartanak vasárnaponként a legkisebbeknek Balatonszentgyörgyön, Keresztúron, Fonyódon, Mesztegnyőn, Somogyváron. Pusztakovácsiban minden héten foglalkozás van a napközisek számára a könyvtárban. Fonyódon a könyvtár körzeti fiókot létesített az általános iskolában, ahol rendszeresen tartanak foglalkozásokat, órákat, sőt innen látják el olvasnivalóval a körzet felnőtt lakosságát is. Fonyódon a könyvtár zene- hallgatási lehetőségét legjobban a diákok használják ki — igaz, a programok többségét rájuk is építik. Sajnos, a művelődési házakkal már kevésbé jó az iskolák, együttműködése. Ennek oka többek között az, hogy viszonylag kevés a jó feltételekkel működő művelődési ház. Többségük azzal segíti az iskolát, hogy nagytermében tartják a testnevelési órákat. Ez azonban kevés. Az a jellemző inkább hogy az iskola támogatja a felnőtt közművelődést különböző eszközökkel, vetítőkkel, magnókkal, a gyakorlati oktatás műhelyeivel. Barcson az utóbbi időben erőteljesen fellendült zenei élet jótékony hatása az iskolákon is érződik. A zeneiskolában rendezett filharmóniai és helyi előadókkal rendezett koncerteknek nagyon sok diák látogatójuk van. Egyre nő az iskolában zenét tanulók száma, és a különböző kórusok, zenekarok iránt fokozódott a gyerekek érdeklődése. Arra is van példa a járásban hogy egy- egy operaházi előadásra fölutaztak szülők, nevelők, gyerekek Budapestre. Nagyon szépen fejlődik a járás kórusmozgalma, egyre több színvonalas gyerekegyüttessel találkozhatunk a bemutatókon a barcsi járásból. Az iskolai amatőrmozgalom a művelődési házakkal együtt fejlődik, és általában nem vá- 1 lasztiható el a felnőttek tevékenységétől. Azokban a községekben, amelyekben életképes a felnőttek amatőrmozgalma. ott a gyerekeknek is találnak hasznos elfoglaltságot. Az utánpótlás biztosítása érdekében Barcson, Babócsán, Homokszentgyörgyön, Istvánéiban, Lakócsán és Vízváron a jól működő néptáncegyüttes mellett ott van a gyerekcsoport is. Ezeknek központja összefogója a művelődési ház. Az intézmények többségében képzőművész szakkör, bar- kács- és irodalmi szakkör működik gyerekeknek. Hagyomány már a járásban, hogy év végén kiállítást rendeznek a tanulók alkotásaiból. Babócsán és Vízváron az alsó és felső tagozatosok számára külön működik gyermekklub, a barcsi művelődési központban pedig helyiséget és zenekart is adnak a különböző úttörőprogramok megvalósításához. A könyvtárakkal hasonló a kapcsolatuk, mint a marcaliaknak. A gyerekek rendszeresen látogatják az intézményeket. Nemcsak irodalom, hanem más órákat is tartanak ott. Az oktatás és a művelődés együttműködésének még számtalan lehetősége van mindkét járásban. Kiaknázásukkal kulturáltabb, Szélesebb látókörű gyerekék nőnek föl, és válnak műveltebb felnőttekké S. M. matőr festők tárlata Siófokon Vannak nyílt emberek, akiket könnyű megismerni. Elég néhány mondatnyi beszélgetés, és máris szóba kerülnek a mindannyiunk életét jellemző kis titkok. Vannak zár- kózottabbak, akiknek először el kell nyerni a bizalmát. Ismét mások azonnal készen állnak az »őszinte válasszal«, csak éppen ebből lehetetlen őket megismerni..'. A kutasi tsz fiatal főagro- nómusa, Vas Magdolna, nem tartozik egyik csoportba sem. Ivót órája »beszélgettünk«, mikor a noteszomban még csak egyetlen sor állt: »Nem azért dolgozom, hogy följegyezzék.« Kezdetben megpróbálkozott jól fésült mondatokkal, csakhogy nyilvánvaló volt, ez nem ő. Mindvégig valamiféle görcsös szerénység gátolta abban, hogy kimondja, amit magában . már sokszor átgondolt. A beszélgetés előbb akadozóvá vált, majd 'kínossá. Két óra elteltével arra gondoltam, feladom. A jegyzettömböt összecsuktam, és akkor elhangzott az első őszinte mondat. — Nehéz megszokni, hogy »főnök« vagyok ... Mindig az volt az elképzelésem, ha majd egyszer hozzám kerül egy gyakornok, én más leszek. Azonnal adok majd önálló feladatokat. Most mégsem merem megtenni. Féltem őket a felelősségtől. így tulajdonképpen ők is ugyanazt élik át, amit én gyakornokként. Az embert körülvezetik a gazdaságban, azután csak lóg a levegőben 2—3 hónapig. Rájön, hogy a főiskola üvegházában nem mindig azzal foglalkoztak a legtöbbet, amire itt a legnagyobb szükség volna. Összeállnak a tervek, új megoldásokat találunk ki, azután, mikor a megvalósításra kerül a sor, kiderül, hogy épp nincs ember, aki lerakja a műtrágyát a pótkocsiról... Később egy félmondatából kiderült, nem volt véletlen ez a példa. Egyszer az egyik gépkocsi- vezető jött, »nincs, aki rakodjon«. Akkor a fiatal agronó- musnő kiment, és megrakta a kocsit. Hogy miért tette — mérgében, dacból, vagy mert ez volt az első eszébe jutó megoldás —, nem tudja. Azon a teherkocsin azóta nem volt rakodóhiány. Ha kellett, traktorra ült, máskor tengelyig érő sárban járta a határt késő estig ... Mindenki elé mégsem tud példát állítani. Nem is akar. Nemrég a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok ifjúsági parlamentjén az egyik ifjú szakember társainak munkájáról, gondjairól beszélve kimondta az áldozat szót. Vajon »áldozatnak« érzi-e Vas Magdolna, hogy tez-ben dolgozik? — Nem, hiszen én választottam ezt; szüleim elképzeléseivel is ellenkezve. A gödöllői egyetemen három éve végeztem. Fél évvel a diploma átvétele után már hívtak visz- sza. Azután a kaposvári főiskolán ajánlottak tanársegédi állást. Maradtam. Kérdések sorát tettem föl, míg a miértre választ kaptam. —■ Kevés az önbizalmam. Jól emlékszem, nem sokra tartottuk az egyetemen az előadásukat papírról felolvasó tanárokat. Féltem, én sem volnék többre képes ... Ügy gondolom. Vas Magdolna akkor se ment volna el, ha történetesen bízik önmagában. Nem is mehetett volna. A kiharcolt megbecsülés és bizalom sok szállal köti a kutasi tsz-hez. Számos társadalmi funkciója közt ő a járási ifjúsági tanács elnöke és a megyei tsz-szövetség féléve létrejött ifjúsági bizottságának is tagja. — Ez utóbbi minőségben mit végzett? — Eddig tulajdonképpen még semmit. Később csak úgy mellékesen elmondta, hogy az ifjúsági parlamentek tapasztalatait összegezték, összeállították az új év munkaprogramját, több érdekvédelmi kérdésben is döntöttek... — Formális dolgok ... 1977- ben már tennünk kell. Például a pályakezdők támogatásáért vagy a lakásépítkezések segítéséért... Az is csak véletlenül kerül szóba, hogy a marxizmus—le- ninizmus esti egyetem szakosítójára jár, és még ez sem elég. — Fénztigyi számviteli szakmérnök leszek, ha minden sikerül. Mire elvégzem, alapkövetelmény lesz ez egy gazdasági vezetőnél. Dolgozik, társadalmi munkát végez, tanul. Vas Magdolna 26 éves. Napjait kitöltik a feladatok. B. F. A képzőművészet sajátos nyelvét egyre többen sajátítják el, illetve megkísérlik elsajátítani. Gyanítható, hogy e buzgalom azért is ilyen erőteljes, mert sokan a korszerű törekvések, eredmények iránt érdektelenek a vizuális élmények iránt immunisak — úgy vélik, hogy az utóbbi fél évszázad művészeti forradalmai közben valahogy bizonytalanná vált az ítészt mérce. Valóban: egy-egy modern festmény, grafika megítélésekor előfordul, hogy a felületesen szemlélődő a szívós küzdelmek áfán meghódított eszköz- telenséget például primitivizmusnak tartja, az álmodern semmitmondást pedig tartalmi és formai újításként ünnepli. Ezért hárul nagy felelősség a tárlatok rendezőire és a zsűrire, amikor eldöntik mely művek érdemesek arra, hogy a kiállítótermekben a közönség elé kerüljenek. (A naplementés, szarvasbőgés tömény giccs itt-ott még ma is rombolja az ízlést, de erőteljesen visszaszorult — hála korszerűsödő rajzoktatásunknak —, könnyű harcolni ellene. Nehezebb a modernség álarcában tetszel gő. a sznobok kegyét élvező kóklerséget felfedeznünk, s kiszorítanunk a tárlatokról.) A siófoki amatőrök kiállításának anyagát szigorú zsűri válogatta. Magas mércéjével megtisztelte a festőket, akik minden bizonnyal sokkal több képet hoztak a művelődési központba, mint amennyit itt láthatunk. Viszont elmondhatjuk, hogy néhány munka kivételével az átlag amatőr teljesítménynél minden festmény és grafika magasabb színvonalat képvisel. BizsóJc Lászlónak például (foglalkozása villanyszerelő) mindössze két grafikájával találkozhatunk, de ezek közül a balladai tömörségű »Rabszoga« telitalálat. Valószínűleg hivatásos mezőnyben is érdeklődést keltene Császár Gáspár munkássága. Portrékat és csendéletet állított ki. »Súlyos« tanulmányfejeket és »súlyos« csendéleteket. Ez a súlyosság valójában mély döbbenet vagy egy romos, öreg arc vagy megrendült meditáció egy- tárgy felett (öregasszony szemüveggel, Nagyanyám). Széles ecsetkezelése, változatos, de összefogott színvilága a mondanivaló drámaiságát fokozza (önarckép, Kék csendélet). Várai Lajos minden vonala vibráló nyugtalanság, egy intellektuális alkat izgalmas megnyivánulása. Hol a »hiúság vására« sok-sok groteszk figurája nyüzsög illusztrációin (Búcsú. Dominus vo- biscum), hol filozofikus magasságú ősködeiben »zengett« meg az Űr hangját (Madáchin usztráció). A Bohóc széles vigyora és Geothe Fausztjá- nak riasztó elszótlanodása: önfeledt játékosság és ünnepélyes pátosz — valahogy együtt könnyedén rajzol, ötletesen komponál. Érdemes rá felfigyelni. Tarr Lajos minden bizonynyal tudja, hogy az ismert elődök után nem könnyű a balatoni táj festőjének lenni, hagyományos értelemben. Tarr Lajos legtöbb munkáját ennek a vidéknek sajátos szépsége inspirálta, s piktúrája a magyar impresszionizmus legjobb hagyományaihoz kötődik. Finom líraiság. üde színvilág jellemzi (Tavaszi hóolvadás, Tihany előtt, Ébredő házak). Ugyancsak hagyományos felfogású tájképekkel szerepel Daday Kálmán. Ö még az imp- resszionisták eredményeiről sem vesz tudomást. Vén fűzfái, öreg házai esztétikai értelemben is túlságosan megvénültek. Sz. A. A trópusi nyár virágai Az Eötvös Loránd Tu dóm ány egy et era botanikus kertjében, a híres Füvészkertben télen bontogatják szirmaikat a déli féltekéről származó virágok, növények. Képünkön: A virágzó banánfa. A megelőzés érdekében A kezek érzékenyek A pályamunkát olvasva óhatatlanul kellemetlen képzetei támadnak az embernek: törött kezek, kifordult ízületeik, leégett bőr, leszakadt körmök. Az üzemi orvosnak sok-sok gondot okoznak a kézsérülések, pedig a — technika korszerűsödésével — egyre inkább csökken az úgynevezett tiszta fizikai munka, amikor a dolgozó jóformáin csak a kezével dolgozik. JoF. Sesun Nézőpont1 Egyik alkalommal, amikor a gazdag angol lady afrikai körúton tartózkodott, saját tulajdonában levő csimpánza kihasználta a kedvező alkalmat, megszökött tőle, és visz- szatért majomismerőseihez. — Szóval visszajöttél — szögezték le a majmok, miután felültek egy baobabfa ágaira. — Amint látjátok — válaszolt a csimpánz. — De hát hova lett az én... — Jusson eszedbe, túl sokáig voltál távol — figyelmeztették a többiek. — Várt rád egy darabig a párod, várt, azután máshoz szegődött a közeli erdőbe. De mesélj, mi újság ott az embereknél? Hogyan élnek? — Nem mondhatnám, hogy túl jól. — Már miért ne? — Hát például, ha ti találtok egy alkalmas fát, rögtön letelepedtek az ágai között. Az embereknek viszont csak kőből összetákolt lakhelyeik vannak. — Szegények — sóhajtott az egyik ismerős. — Bizonyára nagyon rossz nekik azokban a kényelmetlen lyukakban. — De még mennyire! — szögezte le határozottan a csimpánz. — Ezekből a vacak lyukakból olyan unottan mennek át még vacakabb lyukakba, hogy arról beszélni sem érdemes. — De hát miért? — Nem tudom pontosan megmagyarázni, de az én volt gazdasszonyom szerint, ahogy tőle hallottam, azért, hogy táplálékhoz jussanak. — Na, ez nagy marhaság — vélekedett a legfelső ágon ülő majom. — Hogy a csodába lehet egyik lyukból a másikba átmenve ennivalót találni? — Tudjátok, ott minden másképpen van — magyarázta a civilizált majom. — Náluk semmi sem úgy van, mint nálunk. — Hm, és ettől függetlenül jól érzik magukat? 1 — De még mennyire! Betérnek a főlyukba, rögtön letelepednek egy dobozfélére, rámerednek egy másik, kisebb dobozra, és nézik, nézik, pisszenés nélkül. Hát élet ez, mondjátok? Van úgy, hogy megisznak valamit, azután ok nélkül vihogni kezdenek. — Különös — jegyezte meg egy másik majom. — Nekem sohasem kell innom ahhoz, hogy jókedvem kerekedjen. — Á, ti nem értitek ezt. Ezek nem vizet, hanem egészen másvalamit isznak. — És valódi erdőben járkálnak legalább? — Ö, ritkán, nagyon ritkán, hisz ott nem tudnának fészket csinálni maguknak. — De hát miért nem? — Ahhoz nagyon idétlenek. Bevallom nektek, még futni sem tudnak rendesen, ezért örökké vasdobozokban utaznak ... , — Nahát! És ezt nevezik evolúciónak! — dörmögte bosszúsan a legöregebb, sebhelyes hím majom. — Hát ebben az esetben ki valójában a majom: pii vagy ők? Baraté Rozália fordítása j gos ezt is kijelenteni: ma mar az üzemek nagy részében mo- i dern gépek dolgoznak, s a i programozás, a berendezések működtetése inkább szellemi energiát követel, mint kétkezi munkát. A Villamos Berendezés és Készülék Művek kaposvári Villamossági Gyárában nyolc éven keresztül figyelte dr. Cser Frigyes a kézsérülések alakulását. Tapasztalatairól pályamunkát készített, s ezzel díjat is nyert. Nyilván nemcsak a gondos és hœszù ideig tartó munkát ismerték el ezzel, hanem arra is felhívja a figyelmet az értékelés, hogy fokozottabban kell figyelni a kézsérülésekre, mint az üzemi balesetek egyik leggyakoribb formájára, s különösen ezek megelőzésének lehetőségeire. A vizsgált időszakban 467 üzemi baleset miatt vettek föl jegyzőkönyvet, s ezek közül 271 volt a kézsérülés. Ez pedig csaknem 60 százaléknak felel meg. (Hozzátesszük: az összes üzemi baleset miatt kifizetett táippénzes munkanapoknak csaknem 47 százalékáért a kézsérülések »-felelősek«.) A balesetek okai «lágyon sok mindenre vezethetők vissza. A munkások fizikai, Idegi állapotára, gyakorlatlanságára, fegyelmezetlenségére, vagy akár az ittasságra is. Nemcsak a dolgozókban kell azonban az okot keresnünk. Előfordulhat kézsérüléses üzemi baleset a technológia helytelen alkalmazása, a szabályos védőfelszerelések hiánya, elavult, rossz gépek miatt is. Sőt, nemegyszer a megmunkálandó anyagokban rejtőző hiba miatt sérülnek meg a dolgozók. A viAgálatok szerint azonban az emberi figyelmetlenség vezet az okok között. Bizonyítja ezt, hogy a kézsérülést szenvedők legnagyobb része szakmunkás, illetve segédmunkás, és viszonylag kevesebben vannak a betanított munkások. Pedig az első csoportba tartozók a legképzettebbek. Igaz: ők dolgoznak a legbonyolultabb, legveszélyesebb gépeken. A több évig tartó munka fő erénye azonban nem a tények megállapítása, hanem az okok keresése, éspedig elsősorban a megelőzés érdekében. Bizonyos statisztikai összefüggések feltárása révén már csaknem következtetni lehet arra, hol és a munkaidő melyik szakában szaporodnak meg a balesetek, s mit kell tenni megelőzésük érdekében. Túl a dolgozók egészségvédelmének elsőrendű fontosságán, a gazdaságosság is indokolja ezt. A súlyos balesetek miatt természetesen több a kieső munkanapok száma. Egy adatpár talán fokozottan felhívja erre a figyelmet azokban a gyárakban és üzemekben is, amelyekben ugyancsak számolni kell a kézsérülések gyakoriságával. Az előbb említett 271 ilyen balesetnek 23 százaléka volt súlyos. Ez nem magas arány, ám a kiesett 4145 munkanapból 1956 jut a súlyosabb sérülésekre. Csaknem 50 százalék. És a kezek nagyon érzékenyek. Könnyen sérülnek maradandóan. Ennek megelőzése a dolgozók és a mukahelyek közös érdeke. M. A.