Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-12 / 9. szám
Néptánc és táncház G ondokkal teli a somogyi néptánc. A szakemberek a műfaj fejlődése gátjaként jelentkező bajok közül elsőként említik a fiatalok megfogyatkozott érdeklődését. Nem egy közösségben láttam szekrényben lógni drága pénzért vásárolt néptáncos ruhákat, jobb napokra és gazdára várva. Nincs jelentkező. Több helyen előfordult, megszűnt egy nagy együttes, az utánpótlás meg olyan kicsi gyerekekből áll, hogy félő, mire azok belenőnek a ruhákba, a felnőttek már rég el- a csoportot — így !ik elölről az egészet. Viszont erősen fóllendült a táncnak egy egészen más funkciójú formája: a táncház — különösen városban. A fiatalok valamelyik együttes zenéjére tanulják — legtöbbször a széki táncrendet. Sokakat megtéveszt a táncházak népszerűsége, — úgy gondolják, hogy a műfaj gondjait, a vele kapcsolatos nehézségeket immár »le lehet írni«, hiszen ott a táncház, gyakorolják ott a néptáncot, együttesekre tulajdonképpen nincs is szükség. Somogybán még elég kevés van ebből a valóban hagyományápoló, sok fiatal szabad idejét okosan kihasználd programból. Másutt jobban élnek a lehetőségeivel. Az azonban bizonyos, hogy a táncház soha nem veszi át a táncegyüttes — még az amatőr együttes — feladatait sem. A táncház önkéntes, kifejezetten szórakozás jellegű. Akik ide elmennek egy vagy két alkalommal, nem bizonyos, hogy harmadszor is megteszik. Arról nem is beszélve, hogy nagyon kötetlen forma — egyszóval egészen más kategória, mint az amatőr együttesé. A táncház egy kicsit későn jutott el Somogyba, és nem túl gyakran vehetik ki részüket belőle a fiatalok. Érdekes, hogy falun, ahol a hagyományok jobban élnek, mint városban, egyáltalán nem szerveznek ilyen programot. A másik gond, hogy a meglevő együttesek — amelyeknek száma a közeljövőben szaporodik a saját hagyományokkal, önálló motívumvilá- gú szennai, vízvári és po- gányszentpéter csoporttal — nehezen jutnak zenei kísérethez. Alig akad a megyében önálló kísérettel, zenekarral rendelkező együttes. Ez pedig szinte teljesen megakadályozza a folyamatos munkát. Még a kiemelt megyei táncegyüttesek is ilyen gonddal küszködnek. V áltozatlanul kevés a szakképzett oktató — bár vannak már törekvések a továbbképzésre. A néptáncban manapság — többek között — a táncházak, az azokba eljutó eredeti gyűjtések miatt stílusváltás van. Ma már valóban csak az az együttes tud a mezőnyben maradni, amelyik eredeti motívumvilágból, eredeti népi stílusban adja elő táncait. Ehhez sok oktató még nem elég fölkészült, mert ahhoz szokott, hogy az eredetit saját koreográfiájába építse. Ez azonban ma már nem megy. Az együttesek gyakran panaszkodnak a fellépési lehetőségek hiányáról. Némelyikük az amatőr művészeti szemléken kívül sehol nem szerepek A következőkben azonban lehetőség nyílik arra, hogy a szomszéd vagy egymáshoz közel élő csoportok csereszerepléseken vegyenek részt. Erre a barcsi járásban már volt is példa. A fellépésnek van azonban egy kevésbé elfogadható formája. A Balatonnál nyaranta fölkérik a néptáncosokat, hogy vegyenek részt az idegenforgalmi program folklór részében. Ez odáig rendiben is lenne, hogy a csoportok előadják műsorukat, megismertetik a külföldit a tánchagyományainkkal — az azonban semmiképpen sem helyeselhető, hogy egy ilyen alkalomra az idegenforgalmi iroda vagy éppen a betyárcsárda műsort rendel. Amolyan ungarische folklórt, amilyet megszokott a nyugati vendég a Piroÿka- partyn. Volt már arra példa, hogy ezt az együttesvezető visszautasította. Mert olyan kérés is elhangzott, ha már itt vannak ezek a szép, táncos lányok, akár kínálgathat- nák is a bort... Nem arról van szó, hogy a külföldiek szervezett szórakoztatására a nyáron ne lépjenek föl táncosok, de ne olyan műsorral, amelyik miatt pironkodniuk kell, és amellyel lejáratják a folklórt. A táncegyütteseket átmenetileg megtépázó szél a legjobbakat sem kímélte. Az utóbbi időben szárnyra kapott a hír, hogy némelyik együttes felbomlik. Még a. Somogy neve is szóba került, azé a társulaté, amely névváltoztatással immár huszonnyolc esztendeje működik. A Somogyot évek óta Budapestről irányítják, úgy, hogy hetenként egyszer leutazik a koreográfus. A másik próbát pedig helyi táncos vezeti minden héten. Ez a gyakorlat ment is egy darabig, azután személyi változás történt az együttes élén — és a csoport átmenetileg két pártra szakadt. Azután — ahogy lenni szokott — lassan megnyugodtak a kedélyek. Az együttest változatlanul a fővárosból irányítja a koreográfus. Igaz, hogy dolgozott már a Somoggyal — nevéhez fűződik az együttes egyik legsikeresebb időszaka. N' em mentes a Somogy az utánpótláshoz és a zenekísérethez kapcsolódó gondoktól sem. Sőt — mivel a Latinca Művelődési Központban átalakítások folynak — még megfelelő próbaterem sincsen. A Somogy történetében azonban — mint ahogy a többiében is —, volt már példa arra, hogy az ilyen nehéz szakaszt egy eredményesebb követi. Ezt várja tőle, mint a megye egyik legrangosabb néptánccsoportjától a közvélemény is. Simon Márta Garas Dezső * A színész arca Shakespeare Troilus és Cressida című színművének egyik szerepét »rá osztották" a kaposvári színházban a műsorterv készítői. Februárban kerül színpadra a Csiky Gergely Színházban a Shakespeare-mű — Garas nélkül... Csütörtöktől ellenben a mozivászon kínálja a találkozást: 13-tól játsszák a Vörös Csillag Filmszínháziban Sándor Pál új filmjét, a Herkulesfür- dői emléket. Ebben Minarik Ede vándorfényképészt Garas Dezső alakítja. Ragályi Elemér operatőr így látta a kamerán keresztül a művészt: — Egy színészarc szembenéz velünk. Garas arca tükörkép, amelyben megsokszorozott önmagunkat látjuk... A MOKÉP és a Magyar Hirdető közös vállalkozása A színész arca című kiadvány, melynek első füzete Garas Dezsőt mutatja be. Lassan- lassan feledésbe megy az a panasz, hogy a szánész játéka múló művészi alkotás, hiszen a napi megújulás mellett aligha nevezhető rendhagyónak a hang- és filmszalagon őrzött játék. Egyre többet tudunk meg magáról a színészről is, kötetek ismertetnek meg a legjobbakkal — s most itt ez a füzet újabb bizonyságuk Molnár Gál Péter portré- vázlata kitűnően érzékelteti Garas egyéniségét színészi te- i reintő tudását, s rajzolja föl pályáját. Együtt nőttek fel a VIII. kerületiben. Garas a »vad nevelővidékről" indult, a Bérkocsis utca, a Nagyfuvaros utca, a József utca határolta háromszögből. Meglehetősen korán lépett a nyilvánosság elé, Makk Károly a Liliomfi- ban a főiskolás Garas Dezsőre bízta Schnaps úrfi komikus szerepét. Ezután a Két emelet boldogság című filmben kapott szerepet a hatvanas évek elején már magam is láthattam Fábri feledhetetlen Két félidő a pokolban című filmjében. Az olvasó jogos türelmetlenséggel várhatja, mikor lesz szó Garas komikus arcáról? A filmművészetben is úrrá lett: emberibb embereket akart látni a közönség. Akár »hibás« eszményképet is. »A nagyorrú- ak, a nem-daliák rébelliója zajlott le időközben" — írja Molnár Gál Péter. A főiskolán barátai Shakespeare III. Richardját »álmodták rá". Sosem játszotta el, de — s most ismét idézzük a főiskolán szerzett barátot, a Népszabadság kritikusát — Garas beváltja a hozzá fűzött reményeket. Vonó Ignáca ta~ Ián a legteljesebb lázú, legteljesebb hűvösséggel átgondolt, legteljesebb groteszk szépséggel megvalósított szerepe. Túllépett itt önmaga személyisége kiaknázó kizsákmányolásán. E sorba tartozott volna minden bizonnyal kaposvári vendégjátéka is... H. B. KÖNYVESPOLC Nagyítófíveg: alatt Az egyetemi-főiskolai felvételik idei rendje Megjelent a részletes tájékoztató — Február közepéig lehet jelentkezni Ezekben a hetekben döntenek a tovább tanulni szándékozó érettségizettek, illetve az idén érettségizők, hogy melyik felsőoktatási intézményben folytatják tanulmányaikat A választást segítendő megjelent a magyar felsőoktatási intézményeket a tanulási lehetőségeket és a követelményeket ismertető könyv, amely már kapható a boltokban. Részletes tájékoztatót ad az elmúlt tanév felvételi tapasztalatairól, a túljelentkezések arányáról, és a minimális felvételi ponthatárokról is. Ebből kiderül, hogy az idén érettségizők viszonylag nagyobb eséllyel pályázhatnak a műszaki egyetemek vegyészmérnöki és gépészmérnöki karaira, a műszaki főiskolákra, a tudományegyetemek természettudományi karain a tanári szakokra, és a tanárképző főiskolák matematika—fizika tanári szakjaira. Ezekben az intézményekben tavaly mintegy másfélszeres volt a túljelentkezés. A felvételi rendet illetően különben nincs változás a korábbi évekhez képest. A felsőoktatási intézmények nappali tagozataira felvételüket kérhetik a középiskolák utolsó éves tanulói, illetve azok az érettségizett — képesítőzött — dolgozók, akik a 35. életévüket még nem töltötték be. A középiskolai végzettséggel rendelkező szakmunkástanulók bármelyik felsőoktatási intézménybe abban az évben jelentkezhetnek felvételire, amelyben a szakmunkás-képesítést legkésőbb augusztus 31-ig megszerzik. A felvételi kérelmeket az érettségi, képesítő bizonyítványt kiállító középiskola igazgatójának kell benyújtani. A munkaviszonyban állóknak kérelmükhöz a munkáltató írásos javaslatát is mellékelniük kell. Ha a jelentkező a középiskolát 1975- bem vagy korábban, illetve esti vagy levelező tagozaton végezte, közvetlenül a felsőoktatási intézménynek küldje kérelmét. A jelentkezők i ugyanazon tanévre csak egy hazai felső- oktatási intézménybe kérhetik felvételüket, egyidejűleg azonban pályázhatnak művészeti főiskolára, katonai főiskolára, illetve külföldi egyetemre is. Néhány egyetemre és főiskolára jelentkezők a jelentkezési lapon feltüntethetik, hogy — esetleges elutasítás esetén — hova kérik átirányításukat. A felvételi kérelmet a középiskolák február 10—25-ig, a felsőoktatási intézmények pedig március 30-ig fogadják eh A művészeti főiskolákra történő jelentkezésekről külön jelenik meg rendelkezés. A felsőoktatási intézmény a jelentkezőt a szabályszerűen előterjesztett kérelem alapján legalább nyolc nappal a kitűzött vizsgaidőpont előtt felvételi vizsgára hívja be. A felvételi vizsgákat június 24-e és július 15-e között tartják, kivéve a matematika, a fizika és a biológia írásbeli vizsgákat. Az idén a matematika, a fizika és a biológia felvételi tárgyból megírt közös írásbeli érettségi dolgozat egyúttal megfelel a főiskolai, egyetemi felvételi vizsga írásbeli részének is. A közös írásbeli időpontja 1977. május 23—24. A diákok a korábbiakhoz hasonlóan középiskolai eredményeik alapján maximum 10 pontot »visznek magukkal", és a felvételi vizsgán újabb maximum 10 pontot szerezhetnek. A felvételekről felvételi bizottság dönt Határozatáról írásban értesítik a jelentkezőket. Akik a katonai sorozáson alkalmasnak bizonyultak és 3 évnél hosszabb képzési idejű felsőoktatási intézménybe felvételt nyertek, tanulmányaik megkezdése előtt — a törvényben előírtaknak megfelelően — katonai szolgálatra vonulnak be. Látszólag könnyű dolga van a recezensnek, amikor Gáli István új regényéről, A ménesgazda címűről. ír. Hiszen annyi jót írtak már erről a műről, hogy legföljebb eggyel szaporíthatja az elismerő kritikákat. S e sorok írója azt a véleményt is aláírja, hogy a regény a múlt év legfigyelemreméltóbb irodalmi alkotása hozzátéve, hogy nem szereti a »leg"-gel kezdődő szavakat. Itt is rögtön eszébe jut az előző év egy másik műve, Galgóczi Erzsébet A közös bűn című regénye, mely után sok kritikában szintén szerepelt ez a »leg"-gel kezdődő jelző. S akkor már két regényünk van, amely: »leg". De polemizáció helyett örüljünk inkább : valóban két jeles irodalmi alkotás jelent meg, kiemelkedve az átlagból. Gáli István, A ménesgazda írója 1931-ben született — húszéves koráig Tatabányán élt —; ahhoz az írócsoporthoz tartozik, amely, ahogy maga megfogalmazza: »az ötvenes évek elején kezdett írni, és egy nagy társadalmi törésvonal (1956) két partján" jelent meg az irodalomban. Hogy neveket is mondjunk: a már említett Galgóczi Erzsébet, Sánta Ferenc, Moldova György, 1 Csurka István tartozik ide. 8* Gáli könyveinek világa egynemű; eredendően nagy hatással volt rá a bányavidék és a katonáskodás időszaka. Regények sora bizonyítja ezt: Patkánylyuk, Csapda, Rohanók, Az öreg. Üj regénye ötvenes évek eleji, határszéli történet. Nyersen kemény realista mű, még így vázlatosan is. Mert amikor a könyvet leteszi az ember, két érzése van. Az egyik az, hogy valóban jelentős művet olvasott; a másik pedig az, hogy fegyelmezettebb szerkesztéssel elkerülhette volna az író a vázlatosságot, az egyes részletek erősebben kapcsolódhatnának egymáshoz. Dosztojevszkiji mélységgel ábrázol Gáli bizonyos, megalázó élethelyzeteket, ugyanakkor elsiet más. kevesebb feszültséget hordozó fejezeteket. Lombikmű ez, ha a szűkre méretezett helyszínre gondolunk. De az egészre jellemző ellentmondások, társadalmi és társasviszonyok a modellálás körülményei között nőhetnek általános érvényűvé az olvasó előtt! Gáli nem történelmi parabolát ír; nyíltan és egyértelműen beszél egy adott korszakról. S itt kikerülhetetlen, hogy rövid tartalmi ismertetőt adjunk erről a műCannai fa faragó és festő ről. Busó János egykori cselédgyereket, későbbi katonai tisztiszolgát a felszabadulást követő években méntelepi elöljárónak nevezik ki. A méntelep volt horthysta tisztek munkahelye, afféle átnevelő tábor. Csakhogy — s erre Busónak rá kell döbbennie — itt nem az átnevelésen van a hangsúly; őt nem politikai biztosnak vagy alapszervezet nélküli párttitkárnak küldték ki, hanem besúgónak. A tapasztalatlan kommunista kerül itt konfliktusba. Egyrészt amiatt, hogy jogos kisebbre»*- dűségi érzete van az úriemberségük, s ezzel osztályuk »fennsőbbségét" a kényszer- helyzetben is őrző tisztekkel szemben. Másrészt viszont amiatt, hogy főnöke — aki valaha a kisgazda párt famu- lusa volt — olyan dolgokra kötelezné, melyekre embersége mond nemet. Busó János az életével. fizet a feloldhatatlan kettősség miatt. Már-már úgy látszik, utat talál »embereihez«, hiszen van egy közös pont, a lovak szeretete. De a bizalmatlanság — melyet újabb és újabb események táplálnak — diadalmaskodik. A hatalomnak már lenne ereje ahhoz, hogy a Busó képviselte átne- velést válassza, de nem ez történik. A tisztek, kétkezi munkájukkal, tapasztalataikkal éppúgy beépülhetnének a társadalomba, ahogy Busó János bátyjának szövetkezetében kiváló munkát végez egy szakismeretekkel rendelkező »osztályidegen". A tragédia tehát annak következménye hogy a hatalom az adott időszakban nem hu- manizálódott, hanem a félelem és a gyanakvás légkörét teremtette meg. Gáli több emlékezetes figurát is megrajzolt főhőse köré. Busó bátyját például, aki megtanulta: ahhoz, hogy az adott körülmények között a leghasznosabbat tehesse, tudnia kell hallgatni is. Máthé, a 19-es veterán egy idő múlva képtelen kiigazodni a szövevényben. De nemcsak ők, hanem a méntelepiek is olyan élethelyzetbe kerülnek,' mely huroknak bizonyul. Busót megölik, ők pedig szökés közben pusztáinak el. Ügy gondolom, hogy egy későbbi kiadás néhány hiányosságot is eltűntet , majd; hangsúlyozom, csak néhány vázlatosabb szituáció kidolgozására lenne szükség. Ügy hírlik, hogy a műből film is készül az idén. L. L. A Veszprém megyei Gannán él Dannl Pál, a Bakony híres fafaragója és népi festője. A 74 éves mester faragásaiban és festményein a bakonyi parasztok életét eleveníti meg.
