Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-09 / 7. szám
I ê Huszonnégy órás műszak Ezekben a napokban visz- I terhes csönd üli mer/ a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola folyosóit. Néha megnyílik egy komor ajtó, és elnyel valakit az előtte várakozó kis csoportból. A fogak összeverődnek, csak nagy ritkán hullik egy elfojtott nyögés. Talán valahogy így kezdi majd vizsgaidőszakra emlékeztető cikkét a főiskola Szavunk című diáklapja. A második évfolyam negyedik száma bizonyosan ugyanolyan fiatalos, friss és szókimondó lesz mint az eddigiek voltak. — Egy hónappal a megjelenés előtt már megtervezzük a lapot — tájékoztatott dr. Jávorszky Andrásné, a lap ta- rárszerkesztóje. — Megvitatjuk, mi volna aktuális, érdekes. Hogy ezeket a témákat meg is találják, bizonyítja: néhány 'órával a lap megjelenése után rendszerint már egyetlen példány sem kapható. — Miről írtak a hallgatók a legutóbbi számban? — A legnagyobb visszhangja a közösségi élet gondjait «zóvá tevő két írásnak volt. »Sokan közülünk nem is veszik észre, hogy a középiskolából kikerülve lassan egyedül maradtak. A régi társaság szétesett, új pedig még nem alakult ki.. .« — Rövidesen különkiadásban mutatjuk be főiskolás íróinkat és költőinket. Ez a számunk már 6zebb, új köntösben jelenik meg. Elindultam, hogy megkereslek néhányat a lap diákújságírói közül. Egyikük épp az orrom előtt ment»be vizsgázni termelésteohnológiából. Hárman álltak még az ajtó előtt. Muhari Sándor harmadéves alig egy perce jött ki. Megviseltnek látszott. — Kettes. A tételek közül te a kettest húztam. A takarmánygabona termesztési technológiája Pedig jól kezdtem ... — Melyik kérdést szerette volna? — Melyiket is? — Mennyi idő jutott a felkészülésre? — Három nap, de ebben két mozi is benne van. Radó Edit dermedten vonta meg a mérleget. — A gép meet alkatrész- hiány miatt áll. Nem csoda, hogy fáradt, hiszen amikor tízegynéhány éve gyártották, a »komputer« még szenzációs újdonság volt. — Ügy emlegették : »gépágy* • • • — Sajnos, nem önálló ez a gép. Minden művelet elvégzésére külön utasítást kell adni. »Csak« hatezer, lyukkártyára irt programot képes bekebelezni óránként... Farkas Judit asztalán bonyolult matematikai képletekkel teleírt lapok sorakoztak. — Úgynevezett kisprogra- mokat készítek. Most még csak az ábécénél tartunk. Morzsánként gyűjtjük össze a szükséges eszközöket és a tudást, ősztől rendszerszervezői tanfolyamra megyeli Pécsre. Mire három év múlva végzek, biztosan olyan lesz itt minden, amilyet elképzeltem. A KISZ-vezetőségből senkit nem sikerült megtalálni, kezembe került viszont a főiskola KISZ-bizottságának 20 pontos feladatterve. A legérdekesebb hír, hogy önálló ifjúsági klub létrehozását tervezik. A hallgatók a nyáron társadalmi mupkában részt vesznek majd a toponári új óvoda és bölcsőde építésében. Ebben a komplexumban kap majd helyet — az elképzelések szerint — a klub is. Már jóval elmúlt dél. Né- hányan még most jöttek vizsgázni. »Ilyenkor már éhesek a tanárok, ezért elnézőbbek« — vélekedett egy nyurga fiatalember, A főbejáratnál többen egy falragaszt olvastak. »A MA- FILM statisztákat keres ...« Valaki megjegyezte : mára enélkül is leszerepeltem. Kapotóicmok. Kis falu Kaposvártól tíz kilométerre. Dombóvár felé. Nevét a talajról, evA aranysárga homokról kapta Kis hírű nevezetessége a dombok között húzódó szőlőterületek bora. a lejtők tövében megbújó présházak, a hamisítatlan falusi szőlőhegyek csendje, az öreg' gyümölcsfák, a bátran magasra futó szőlőrendek. A falun túl, ahol már elmaradoznak a házak, előbújnak az öreg dűiedező pincék mOr hás cserepei. Szokatlan rendetlenség zavarja meg a szemet, szakítja meg a fű, a bokrok zöldjét. Fém- és fahordók, üstök, tartályok, kádak sokasága halmozódik, és mögöttük, egy hatalmas diófa ágai alatt füstölgő kéményű. fehér épület áll. Kis, vasrácsé* ablaka van, vastag tölgyfa ajtaja, és tábla a homlokán: 4. sz. szeszfőzde. Belépünk. Félhomály, füsttel keveredett pálinkaszag és barátságos meleg fogad. Két sarokban két nagy fémtartály, a helyiség másik felében lóét magas, rézből készült üst, fényes csövek, karok, nyomásmérő órák, csapóié. Az üstök a4att vidáman pattog a tűz. Kék köpenyes, ötvenes férfi színtelen folyadékot tölt egy demizsonba az' üveglopóból. Kocsis Ferenc a szeszfőzde vezetője és dolgozója is egy- szamélyben. Középtermetű, meleg tekintetű, apró bajuszt! férfi. Hellyel kínál a hevenyészett priccsen, és csakhamar úgy beszélgetünk, mintha régi ismerősök volnánk. Téma van bőven. Az egész helyiség egy középkon alkimista műhely benyomását kelti csőlabirintusaival. fényes, ismeretlen csodaszerkezeteivel. t — Nem vagyok egyedül — mondja. —- Akinek a pálinka készül, általában az is itt van. így van időm aludni. Az üstök mindig melegék. nem szabad kihűlniük, sok a munka — Mikor kezdte a főzést? — Október közepe táján, akkor erjed ki a gyümölcs, a szőlőtörköly. Azóta folyamatosan. él iel-naopal dolgozom, körülbelül január végéig. Csak karácsonykor tartottunk két nap szünetet. Abbahagyja az elbeszélést, és szeme végigszalad a 'csöveken, az órák számlapján. Két darab fát dob a kemenceszerű tűztérbe, a rézüst alá. — Most kezdett folyni, nagyon erős még — mondja, és egy palackból parányi pohárkába tölt a színtelen italból. Megkóstoljuk a méregerős tör- köiypálinkát. Mint a tűz, úgy égeti a nyelőcsövet. Hatvan- fokos lehet. 0 maga nem iszik. Csak a minősítés megítélése miatt kóstolja meg néha Elmondja a ' főzés technológiáját, s már kezdünk eligazodni a sok cső között. A szeszfőzde a Kaposvár és Vidéke Afész tulajdona. Hatnyolc falu lakosságának a szolgálatában áll. A lehulló, rothadó gyümölcs, a látszólag használhatatlan törköly itt hasznosul. 5000 liter pálinka csordogál át a csöveken ezen a télen. Két évtizede begyakorlott kezek irányítják a párlat útját, terelik a gőzt, lehűtik, csapolják a folyadékot. Gonddal, szeretettel beszél a napi 24 órás munkahelyről. Csaknem egész héten át ez az otthona. A helyiségből nyíló ajtó fölött tábla lóg: iroda. Egy asztal, két pad, ágy és fürdőkád, a falon petróleumlámpa és egy telepes rádió a berendezés. Nézem a szeszfőző kezét. Fekete ráncokkal barázdált, sötét a tenyere, a mindenhova leülepedő, festő cefrétől, törkölytől. Bíró Ferenc N APLOIEGYZET Gyermekkorunk felnőttjei Tizenöt éve dolgoznak együtt Vasútról közútra Kaposváron igeiben alakult az a MÁV—Volán komplex brigád, amely a vasúti áruforgalom meggyorsítását vállalta. Kezdi László kereskedelmi állomásíőnök-helyettes, a brigád egyik vezetője mondja: — Valahol az Alfőldön egy vasúti raktámoknak jutott eszébe, hogy alakítsanak komplex brigádot a voláno- sokkal. Akkoriban Kaposváron központosított fuvarozás volt. Nálunk is felvetődött: ne csak akkor tolassunk az "Erzsébet«- rakodó ra, amikor eszünkbe jut, hanem rendszeresen, huszonnégy óránként háromszor. Áz együttműködés kialakítása nem ment egyszerre: jó pár évig finomítottunk rgjta. 1974-re kialakult a nagyjából .megfelelő módszer. Ezt a legutóbbi három évet kiemelkedő eredmények is jelzik: a komplex brigád országos elismerést vívott ki magának. Hétszer értek el helyezést az áruforgalom országos versenyében, a pécsi igazgatóság területén többször elsők lettek. — 1970-ben a körzetesítéssel öt állomás forgalma kapcsolódott hozzánk. Ezzel megszűnt az előbbi közpqntosítás. Utána egy évig kísérleti állomás voltunk. Karcagot és Kaposvárt jelölték ki erre az egész országban. Karcagon mindent a vasút szállított, nálunk a vasút és a Volán közösen. Az egyéves eredmények után végül is a kaposvári módszer vált be. Azóta körze- tesítenek az egész ország területén ezzel a rendszerrel. Lényege, hogy menetrend szerint rakodunk. Három éve nem változtattunk a módszeren. Az eredmények szinte hi- hitetlenek. 1975-ben tizenki- lencezer tonnával vittük el a oálmát. A második helyezést elért állomás valamivel a tízezer fölött volt.., — Mi befolyásolja még a verseny eredményét, hiszen az állomások eltérő forgalmúak és nagyságúak? * — Nemcsak a mennyiség számít. A különböző ■ »fajsúlyú« állomások mác-más csoportban versenyeznek. Fontos a kezelt és a kezeletlen vagonok aránya. Ebben mi régóta az országos átlagnál jobbak vagyunk. — K'lyen a kapcsolat a vo- lánosok és vasutasok között a vegyes brigádban? — Mindig föltették nekünk a kérdést, a központi vezetők es tavaly a minisztérium képviselői is, hogy nlncs-e közöttünk súrlódás. Ha az egyik valamit rosszul csinál, akkor bizony őszintén megmondjuk. Nem is kellene társnak Kovács József — ő a volánosok brigádvezetője —, ha mindig csak udvariaskodna. Mert azzal nem megyünk semmire. Kovács József, a Volán-kirendeltség vezetője: — A legutóbbi három évben elnyertük a Vándorzászíót. már itt is maradt. 1976-ban megkaptuk a Kiváló Brigád címet. Mi, volánosok külön is egy brigádban vagyunk. A közlekedési Közlönyben most jelent meg, hogy az őszi' forgalomban jó helyezést értünk el, néhány országos nagyvállalat mellett. Rakodómunkásaink a társadalmi munkából is kiveszik a részüket. Ha kell,' dolgoznak éjjel-nappal, szombaton és vasárnap. Pedig a pénz nem minden: családos emberek. Szívesebben dolgoznának akár kevesebbért is, de könnyebb feltételek között, s hogy megmaradjon a szombat és a vasárnap. A komplex brigádban úgy vélekednek, hogy az elért szintet tartani tudják, fokozni már nem. Üj' rakodótérre lenne szükség, korszerűbbre. nagyobbra. Szervezéssel sók mindent meg lehetett oldani, de ez csak a lehetőségek egyike. Az új teherpályaudvar pedig' egyelőre nem készül el. Az egyre növekvő követelményeknek addig is eleget kell tenni. Ebben nagyon fontos az együttműködés. Ettől komplex a brigád. Egyszer, évekkel ezelőtt baleset történt az állomáson. Egy pillanatnyi lanka- dás, és egy vasutas összeeresztette az üres tehervagonokat. Lezárták a pályaudvart, a volánosok odaálitak a rakodódarukkal, és órák alatt felállították a vagonokat a sínekre. Mire menetrend szerint bejött a pesti gyors, már nyoma sem látszott a karambolnak. A MÁV és a Volán itteni jó kapcsolatában ez volt talán az »első tégla«. — Ma eddig egy utóvizsga és egy kettes volt. Én holnap jövök. — Mivel egyezne ki? — Csali görbüljön. — Milyen a jó vizsgáztató? — Aki hagyja az embert beszélni, akár rosszat mond, akár jót. A vizsgázónak megnyugtató, hogy már percek óta folyamatosan beszél. Ebből bátorságot merít, és végül már jót is mond. — Melyik tételtől fél? — A szőlő a legnehezebb. Molnár Ferenc ötöst szeretett volna kapni. — A kedvenc tételemet húztam. az almatermesztést. Mindent tudtam,* végül is azért lett csak hármas, mert nem voltam biztos abban, hogy a" hűtőtárolóba válogatva kerül-e be a gyümölcs. Mo6t azzal vigasztalódom, nem a jegy számít, hanem a tudás. Miután ezt a szép gondolatot följegyeztem, nem kívántam semmit a soron levő vizsgákhoz. Nem illik. Néhány méterrel odább. egy régi kastélyépületben működik a főiskola számítóközpontja. Bekopogtattam, és miközben az ajtónyitásra vártam, átgondoltam, hogyan kezdem majd a számítóközpontról szóló részt: »A múlt és jövő ad itt egymásnak találkát. Az ódon falak visszaverik a számítógépek kerregé- sét. Mindenfelé színes jelzőlámpák viliódznak ...« És ekkor kinyílt az ajtó. A szobában azonnal szemembe ötlött a kétíróasztalnvi masina. Olyan volt, mint egy óriási, öreg írógép. Farkas Judit műszaki ügyintéző azonnal észrevette, hogy másra számítottam. Milyen nagyok voltak! Csalhatatlanok, bizalomgerjesztők, érdekesek. Minden ^apró szokásuk figyelmet érdemelt, s egy-egy mozdulatuk, mondatuk tovább él bennünk, akik valaha fölnéztünk rájuk;. Siettünk — az évek siettettek bennünket — a felnőtté válással, s közben észre sem vettük, hogy gyermekkorunk felnőttjeivel elbánt az idő: furcsán, tehetetlen sután — s ami a legfájdalmasabb — idegenül állnak abban a fénykörben, amelyet gyermekszemünk vetített köréjük. Az volna jó, ha valahogy időtlenné válhatnának: örök felnőttekké, s mi örök fiatalokká. Ha egy ideig nem kerülök közvetlen közelükbe, s nem vagyok kénytelen tárgyilagosan mérlegelni, ma is úgy léiegzenek, tevékenykednek, bölcselkednek bennem, ahogy gyermekkoromban. És olyankor az sem jut eszembe, hogy élnek már ezen a plánétán olyan emberpalánták is, akik szemében én vagyok a bizalomgerjesztő, k csalhatatlan, az érdekes életkorú. Annál bénítóbban hat rám egy-egy olyan találkozás, hír, amely fejemre olvassa felnött- ségemet, s mindazt a kötelességet, felelősséget, amely az egykor áhított, ma kénytelenkelletlen tudomásul vett állapotommal összefügg. A gyásahírtől pedig pánikba esem, napokig nyugtalanít az a fekete varjú, amely gyászjelentés képében repül az asztalomra. Olyankor, azok a láthatatlan varjak idegesítenek, amelyek az én elmúlásomat viszik maid hírül, s kérdés: marad-e utánam valami? Mondjuk, egy hasznos gondolat, mondat azok számára, akik most engem figyelnek a gyermekkor szépítő szemével. , Nemrég Gyula bácsi halálhíre érkezett. Szülőfalumban volt gyógyszerész, Karcagról — egyenesen a 19. századból — jött, közénk, és haláláig konokul őrizte szavaiban szülőföldje hosszú í hangjait, akárcsak az alföldi birkapaprikások ízét, receptjét, s e hagyományos étel elkészítésének szertartását. Egyébként is az az ember volt, aki tiszteltet keltőén ragaszkodik elveihez, szokásaihoz, legyen az a hivatással kapcsolatos (az éjszaka bármely órájában fel- csöngethették fájdalomcsillapítóért), vagy teszem azt, egy vasárnapi húsleves hőmérsékletével. .Az első világháborúban fogságot is 'átélt, de valahogy nem tudom elképzelni őt olyan körülmények között, ahol esetleg nem lehet naponta — mégpedig ugyanabban az órában — borotválkozni, és a jellegzetes kefefrizurát (ügy tetszett, egy centivel sem rövi- debb vagv hosszabb soha a megszokottnál) egyéniségéhez illően megtartani. Nyugodt ember volt és halk szavú. Fanyar humora sokszor robbantott ki rxagv nevetéseket, bár ő ritkán mosolygott. Szertartásos, régi vágású lénye valahogy üdítően, hatott. Mindenre tudott orvosságot, még a kamasz diákok lelki bajaira is. Szemüvege mögül nézett ránk — Sanyi fiára és 1 rám —, azután mondott valami furcsát, valami századfordulóízű, debreceni zamatú mondatot, s mindjárt kisütött a nap. A patika, a laboratórium egyébként is napfényben für- dött. Minden fehér volt és tiszta. tisztaságszagú, mint Gyula bácsi köpenye. Most is, hogy írok- róla, káprázik a szemem, olyan fehérnek látom a köpenyét. Nem tudom, volt-e ilyen fehér köpeny valaha, valahol, s azt sem, hogy Gyula bácsié tényleg ilyen volt-e. Csak azt tudom, hogy én már mindig szem kápráztatóan fehérnek látom. Szapudi András A szakképzett erdtez. sorra bejelöli a vágásra va'á fákat a fenyvesben. Az avart hólepel takarja, rajta vadesa- pások. A csöndbe olvkor belehasít a motorfűrész hangja, majd' egy-egy földre zuhanó fa recsegése. Amott tűz pattog: meleget kínálva csalogat- 1a a favágókat. Á Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság középrigóci erdészetének területén járunk. Az erdei »munkások«: a Középrigóci Erdészeti Szakmunkásképző Iskola tanulói. Gyakorlati foglalkozás keretében a harmadikosok a döntést, a másodikosok a darabolást végzik. Az előbbi a látványosabb, az izgalmasabb, a nagyobb szakértelmet és fizikai erőkifejtést igénylő tennivaló, de az utóbbi sem nélkülözheti a hozzáértést Nemcsak a mo torfűrész kezeléséve’ kell tiS’ tában lenni, hanem a méretr szabás, a gallyazás fortélyait is ismerni kell. A szerszámok az iskoláé, a lovas fogat az erdészeté. A gyerekek által kivágott, feldarabolt, letisztított fát köny- nyebben megközelíthető helyre szállítják, ahol már az erdészet dolgozói kérgezik és méret szerint »osztályozzák«. A gyakorlati oktatás közben ■ Vz is jut ak — o. '-.ká- •k alapján — a i "■ ,< nem« jsak ismeretekhez. Ennek egy részét ők kapják kézhez, a többit az iskola fordítja olyan célra, mely a tanulók javára szolgál a tanulásban, szórakozásban. Főiskolai mozaik DlunLagyaLoiiaf az erdőn
