Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 6. szám
Rácegres egyenes úton Ki , Hilt Jánosné. A léniás út. Dinnyetermő vidék ez, sima, mint az asztal lapja. Mindenünnen éri a fény a hízó, kerek termést. Most azonban csak a magára hagyott diny- nyéskunyhó emlékeztet a nyárra, az érlelő szép időkre. A szántó még tartja a havat, minden fehér, csak a kerti barna gyümölcsfák burkolják a falut a Kaposvár felől érkező elől. Micsoda lénia ez! Mintha métenrúddal mérte volna ki valamely mérnök ! A hosz- szú, egyenes út két oldalán díszőrség- szép igazodással sorakoztak föl a házak. Ez az egyetlen hosz- szú út a mértani pontossággal egymás mellé fegyelmezett házak árulkodnak az érkezőnek. A nem túl régi — mondhatni: új — alapításról egyrészt. Másrészt pedig arról, hogy volt cselédek telepedhettek meg itt, új életet kezdve. A szem »tapasztalata« sugallja ezt. S nem csal ezúttal ... Lakói Rácegresnek emlegetik ezt a kis települést, a legutolsó népszámlálási statisztika pedig Rácegrespusztának írja. Magyaratádhoz kapcsolódik tanácsilag is, gazdaságilag is. Kétszázhatvanöt lakost mondanak az itteniek, s bizony igazuk lehet, hiszen az utolsó népszámlálás óta eltelt néhány év. Akkor kétszáznyolcvan embert jegyeztek föl. Délidő van; lelket sem lehet látni az utcán. De beszédes település ez! Tömésházak, téglaépületek. Valamikor — az alapításkor — még valamennyi földből épült. Mára egy részük téglából emeltetett újjá. — Olcsóbb volt úgy, csak földből. Mert a földet sem szállítani, sem venni nem kellett. Szegény embernek éppen megfelelt — így mondják a -ácegresiek, akik tudják, hogy a szomszédos Tolna megyében is van egy ilyen nevű település. Lám, itt ez a porta a közeli múltat őrzi. Hosszú ház, mögötte L alakban elnyújtózva "zalmával fedett ólak, pajta. M'nt egy gkanzenrészlet. De a Latines utcai ház szomszédja már amolyan »az én házam az én váram!- típusú, tekintélyes mai épület. Otthonosan felemás ez a település, mintha útban lenne valami felé. A régi pusztából néhány gazdasági épület maradt meg. tsz-kezelésben. Meg a kastély, mely iskola volt, most pedig művelődési otthon, ifjúsági klub, székház együtt. IndulM eljelent a Somogy Levél a huszadik századból junk el a nem is távoli múltból' Abból az időből, amelyben ez a kastély még a régi szerepkörét töltötte be. A La- tinca utca 49-es számú házban Hilt Jánosné emlékezik. — Kislány voltam a cselédidőkben. Hercegi birtokhoz tartozott a puszta, úgy tudom, Eszterházyé volt. De bérlő uralta. Akkor még Fejes Rozáliának hívtak a szüleim után. Még emlékszem a hosz- szú cselédházakra, melyekben tíz család is szorongott. A kisebbekben öt-hat. Semmi sem maradt belőlük, lebontották őket, hogy még csak ne is emlékeztessenek bennünket azokra az időkre. Az apám az állatok mellett dolgozott. Emlékszem, amikor férjhez mentem, akkor nagyon nehezen tudták meggyűjteni a kis sta- fírungot. A letevő ruhát, az asztalt, székeket, szekrényt, ágyat. Manapság bővebben mérik a lány holmiját. Tudom, mert a három élő gyermekem közül az egyik lány; férjhez adtuk már. Ma valahogy adakozóbbak lettek az emberek. Van miből... A férje tsz-tag, bekerekezik mindennap a munkahelyére, Magyaratádra. Nagyobbik fia a szomszédban lakút, asztalos. Kaposvárra jár dolgozni. Sorsuk példázza a rácegresi ember útját. 1939-ben a mára már elhalt szülők kaptak egy kis darab földet. A felszabadulás után néhány évvel pedig megépítették ezt a házat rá. Ütjük néhány éve lett, járdájuk és villanyuk pedig — így őrzi az emlékezet — 1959- ben. Hilt István huszonnégy éves fiatalember iskoláskorában — ha borúsabb idő volt — az osztályteremben még petróleumlámpa égett. — Kőművesszakmám van, de betegségem miatt leszázalékoltak. így a ház körül dolgozgatok, nyáron meg a tanács ad munkát. — Milyen itt egy fiatal élete? — Nyolcvan százalékuk bejár Kaposvárra dolgozni. Szombat—vasárnap Kristóf Laci vezetésével a KlSZ-klub- ban jövünk össze. Hogy egymást lássuk, beszélgessünk, magnózzunk, politikai oktatáson vegyünk részt vagy vetélkedjünk. Egy baj van: kevés a lány. A fiúk általában más falvakból hoznak feleséget. Én egy-két évet még adtam magamnak addig ... Ügy mondja: huszonöt-harminc »gyerek« is összejön egy- egy alkalommal. S a hétköznapok? A tsz-tagokat Takács József üzem egység-vezető szervezi munkára. Rácegres csendben éli életét. Leskó László Vallató Géza egyik versének címét idéztük mi is ismertetőnk élén. A Somogy kulturális, társadalmi és gazdasági szemle téli száma nem kevesebb, mint tizenöt szerző versét vagy verseit közli. Nem szívesen rangsorolunk, de azt kell mondanunk, hogy az összeállításban szinte külön fajsúlyú kategóriát képviselnek Takáts Gyula és a már idézett Vallató Géza az értelemnek is beszélő költeményei. Szó sincs róla, mintha a többi publikált lírai alkotás nem ütné meg a közölhetőség szintjét — hiszen több kötetes szerzők művei is szerepeinek —, de így együtt tulajdonképpen szerkesztési mo- notómiát jelentenek. Az idei 4. szám vékonyka kötet mintha úgy kellett volna összegereblyézni anyagait a »maradékból«. Megoldatlan gondokkal küzd a prózarovat; itt — úgy tetszik — nem lehet úgy válogatni, mint a lírai rovatnál: a próza »hét szűk esztendeje« jött el Somogybán. Gyergyai Albert Elfakult fényképek című portrésorát közli a kiadvány. Az idős író szépprózája valóban szép próza. Részletező, régies, emlékeztet Az anyám meg a falum című müvére, mely szinte proust-i erényekkel büszkélkedhet A másik próza Mészáros István riportja. Nemcsak az a probléma evvel az írással, hogy tulajdonképpen másodközlés, hiszen lapunkban a java csaknem hatvanezer példányban megjelent, így semmi nem indokolja újbóli publikációját. Műfaji gondolt vannak e riporttal; tű1 beszélt, szertelen. Nem tudtam iá jönni, miért szerepelteti egyes alanyait teljes névvel, ha másoknál — bármun- kanelyüket, beosztásukat pontosan közli — a nevük helyett monogramot ad, mint a fiatalkorú bűnözőknél szokás bűnügyi riportokban. A Művelődés rovatban Bóra Ferenc írt tanulmányt; az Őrület, vagy más című színházi előadás nyomán végzett fölmérésének eredményeiről tájékoztatva az olvasókat. Csizmadia Lajosné is tapasztalatok birtokában ír az irodalomtanítás és a honismeret kapcsolatáról. A Társadalom és gazdaság rovat nagy lehetőséget szalasztott el Sárdi József A szocialista életmód kialakulására és fejlődésére ható tényezők Somogy megye szövetkezeti parasztságánál című munkájával. Ha számok nem szerepelnének Sárdi írásában. bármely megyéről elmondhatók lennének közlései. Kitűnő szociográfia születhetett volna a témából; személyes tapasztalatokkal, példákkal bővítve. Király István Rózsai Ágnesnek a kaposvári textilművekről írt könyvéhez szól hozzá. A Szülőföldünk rovatban található az új szám legjelesebb produktuma, Várkonyi Imre néprajzi tárgyú írása a büssüi vászonkészítésről, fel- használásról, tisztításról. A munka első részét már olvashattuk korábban; a folytatás méltó hozzá. Értéke kifejezne • tetlen: a leiejtőben lévőt mutatja fel. Ugyanez mondható el Jávori Béla fotóiról is, melyek őrző képek. Király La' josné a somogyi népköltészetből a betyár alakját idézi fel. Szíjártó István Czinkotay Frigyes festőművészről készített írásos portrét. Örvendetes, hogy a recenzorok túlnyomó többsége somogyi szerzők műveiről tudott beszámolni. La' czkó András Tüskés Tibor elemzéseiről. Lakatos István Paf»p Árpád verseiről, Bellyei László Horgas Béla novelláiról, Kelemen Lajos Uaczkó András monográfiájáról, Matyiké Sebestyén József Lacz- kó tanulmányairól. Kulcsár Szabó Ernő Kovács Kálmán esszéiről, Pesti János pedig Balogh—Király nyelvészeti könyvéről írt kritikát. U U Csak a cégtábla változott A Dél-dunántúli MÉH része lett a nyugat-dunántúli vállalat A NyugatAiunántúM MÉH somogyi és zalai telepei, valamint a kaposvári vállalati központ január 1-től a Pécs székhellyel működő Dél-dunántúli MÉH Vállalathoz kerültek. Az összevonás a MÉH Tröszt országos programjának egy része. Most évkezdetkor az eddigi négy dunántúli egységből kettő lett, Győr Üde a szombathelyi vállalatot csatolták), illetve Pécs központtal. Az átszervezés nem új keletű. Schmidt R. Ottó, a Dél- dunántúli MÉH Vállalat igazgatója már több mint fél esz- tendeií a kaposvári központot is irányította. Amikor a nyugat-dunántúli vállalatnál a vezetésben különböző személyi változásokra került sor, akkor kapta kiterjesztett megbízását a pécsi igazgató. Most, amikor az összevonást végre kell hajtani, ez a több hónapos »somogyi kirándulás« nagyban segíti a megnagyobbodott vállalat vezetőjének a munkáját. — Mondhatom, jól ismerem Somogy és Zala vas- és fémgyűjtési helyzetét, s a vállalatnál dolgozó mintegy másfél száz személy gondjait is. * Fel tudtunk készülni az öszszevonásra. Már korábban elmondtuk dolgozóinknak, ha valaki nálunk esetleg nem látja biztosítottnak a jövőjét, segítünk neki az elhelyezkedésben. De vázoltuk, hogy a kirendel béggé alakuló kaposvári központtal milyen terveink vannak, s itt kire milyen feladat vár. Pécshez messze esik Zalaegerszeg meg Lenti, de Siófok és Bala ton boglár is. E telepeket — amelyeket igazában semmiben sem érint az összevonás — inkább lehet Kaposvárról segíteni. A személyi problémák mind megoldódtak Talán hat-nyolc ember távozott más vállalathoz. Ezt a bizalom jelének vesszük, s hisszük, hogy megnövekedett feladatainkat — többek között 60 ezer tonna vas, 10 ezer tonna papír begyűjtését és értékesítését 1977ben — a somogyi munkatársakkal jó összhangban tudjuk majd végrehajtaná — mondotta az igazgató. Budai Jenőné korábban főkönyvelő volt Kaposváron, mostantól kirendeltségvezető, ö szintén bizakodással beszélt a MÉH Somogy megyei tevékenységéről. — Valójában csak a cégtábla változott, a tartalom marad. A hulladékgyűjtés szervezeti formája változatlan lesz. A gyűjtő úttörőfiatalok, a KISZ-isták, az űzetnek ugyanolyan fontos népgazdasági feladatot látnak el a jövőben is, amikor erre mozgósítanak. mint eddig. A most már négy megyét átfogó vállalat pedig talán még az eddigieknél is jobban tudja ellátni feladatát. K. S. Szovjet —NDK plazmakohó Az NDK-ban megkezdte a termelést a világ első 30 tonnás plazmakohója a Drezda melletti Freitaiban. A kemence az egyenáramú plazma-ívhegesztő által előállított több mint 15 ezer fok Celsius hőmérsékletet használja föl energiaforrásként a nemesacél előállításához. Az új szovjet—NDK technológiával különleges, kiváló minőségű acélt készítenek. Téli napok Segesden két napközi is fogadja az öregeket Régi kezdeményezés ez. Az első lépést az jelentette, amikor a rászorulóknak szociális segélyt osztottak. A tanácstagok mérték föl, kit illet meg. Később megépült az egyik, majd a másik otthon is. Ebédet, meleg helyiséget, foglalatosságot biztosítottak az öregek számára reggel kilenc órától délután négyig. Az otthon szép, tágas épület. Konyha, előszoba, ebédlő, társalgó ízlésesen, hangulatosan berendezve. Van televízió rádió, lemezjátszó, könyvek, újságok — mindenki kedvére válogathat Most éppen, kártyacsata zajlik odebenm, fejkendős, idős asszonyok, ráncos arcú férfiak ülik körül izgatottan az asztalokat Nehéz az öregekkel bánni, sok belátást türelmet igényelnek. Bonyolult helyzeteket idéz elő a csekélyke nyugdíj és az esetleges szülőtartás. Van, aki büszkeségből nem tart igényt a napközire, van, aki nem hajlandó a szülőtartást elfogadni, de olyan is akad, akinek a gyereke nem fizet Az engedélyezett létszáméi régen túllépték, itt például 26 helyett 31-en vannak. Hasonló a helyzet a másik napköziben is. A szobában jókedvű, békés arcok fogadnak. — Második otthonunk lett ez a napközi. Ha új ember érkezik, az is hamar beilleszkedik a társaságba, itt nem unatkozik senki sem! Mutatják, mennyi képeslap, napilap jár ide. Sovány férfi magyarázza: — Ha találok egy érdekes cikket, hazaviszem az újságot elolvasni. De ha akarom, a vezető itt felolvassa nekem. — Egy a hiba! — szól közbe egy szemüveges asszony. — Hamar este van, és már mehetünk is haza! Egy ízben névnapot tartottak. Mindenki beadott tíz forintot, abból rendezték a közös mulatságot. Tíz éve jár ide a legrégebbi tag. Idős asszony, egyedül éL Amikor hazamegy, megeteti a baromfit, keszil egy kis tüzelőt, tesz-vesz. — A szomszédiba nem jár? — Nem hát. Nem szeretek oda járni. — Itt jobb? — Itt jobb a társaság. Olyan, mintha otthon lennék. Sorra mesélik életűk történetét, nem mindegyik szívderítő. Sírással küszködik a néni, amikor belekezd. Egyedül, nyugdíj nélkül él. Van ugyan egy fia, de az nem ismeri meg, amióta száz forint tartásra kötelezték. Egy ízben a menye eljött érte. Amikor hazaértek, a fiú a hátát mutatta felé: úgy ment ki szó nélkül a szobából. Most egy két- szer-kétméteres szobában lakik (azelőtt kamra volt! — toldja meg valaki), abban a házban, amelyik valaha az uráé volt. A tanács szociális segéllyel is támogatja — hát így megél valahogy. — Már régen elpusztultam volna, ha nem lenne ez az otthon — mondja párás szemüvegét törölgetve. Megillető- dötten hallgattunk. — Szép dolog, hogy az állam törődik az öregekkel! — töri meg a csöndet valaki. — De az már inkább szomorú, hogy jobban törődik velünk, mint a saját gyermekeink. Némán ballagunk a havas úton a tanács épülete felé — egyszerre könnyű és nehéz szívvel. Odabenn újra kézbe kerülnek a kártyalapok — snapszert játszanak. B. A. A vadak etetése tervfeladat! Huszonhét aranyérmet hozott A megye nyolc erdészeti üzemegységében 95 ezer hektár üzemi vadászterületen gazdálkodik a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Szép számú az állomány, körülbelül kétezer szarvas, ezerötszáz őz, hatszáz vaddisznó, az apróvadak közül húszezer fácán, ötezer nyúl, sok vadkacsa és fogoly alkotja a vadállományt. Ennék gondozása, téli etetése nem kis feladat — hozzáértést, előrelátó munkát kíván. Páll Endre vadászati felügyelő asztalán most megsokasodtak a papírlapok. Ilyenkor, év elején javában tart a vadászszezon, rendszeresen feltöltik az etetőket, és számba veszik az állományt. — A gazdaság minden évben úgy készül, hogy nem érheti meglepetés. Többféle takarmányt készítünk elő. A szemes takarmány kukoricából, gyengébb minőségű búzából, rozsból, ocsúból áll, de felhasználjuk még a szeszfőzdék cefréjét, a vadgesztenyét, a tölgymakkot is. A szálas takarmány jó minőségű lóhere, lucemaszéna. Végül felhalmozzuk még az úgynevezett lédús takarmányokat: a tarlórépát, káposztát, krumplit, meg a cukorgyárak maradékát, a »répafarkot« is. Ebben az évben hatszáz mázsa szemes takarmányt és kétezer mázsa szálas takarmányt tartalékoltunk. Az erdők melletti szántókon — a vadföldeken — összesen 850 hektár területen termeszt a gazdaság rozsot, búzát, kukoricát téli etetés céljára. Ősszel, a betakarítás után még tarlórépát, káposztát is vetnek, ezt azonban a földben hagyják szabadtéri éléskamraként; a vadak maguk kaparják ki a táplálékot. — A terv szerint már novemberben megkezdjük a szoktató etetést, legyen jó vagy rossz az idő. A vad megismeri az etetőhelyeket, s télen a nagy hidegek alatt könnyen rátalál. A mostani már az intenzív etetés ideje. Naponta járnak a vontatók, lovas kocsik az etetőhelyekre, s ahol szükséges, pótolják az elfogyott élelmet. Körülbelül egy hónapig tartó, folyamatos, kemény hidegre elegendő élelemmel rendelkezünk, ilyen hosszú hideg azonban még a szigorúbb teleken is ritkaság. A vadgazdálkodást szemléletesen illusztrálja az alábbi számadat: 1976-ban 250 szarvasbikát lőttek ki a vadászok. Közülük 27 trófea lett aranyérmes. Magyarország »vadásznagyhatalom«, s az ország egyik leggazdagabb területe Somogy. Jelenleg a vadállomány a tervezettnél nagyobb létszámú — ezt főként az okozott vadkárból érzékelik. A jövő év egyik feladata lesz a megfelelő szintre csökkenteni az állományt úgy, hogy a termelési érték, az egyedek minősége ne romoljon. Fokozatos, körültekintő munkát kíván a selejtezés, de az eredmény magáért beszél: egy kapitális trófea súly szerint szinte az arannyal egyenértékű.
