Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

Fórom a kommunistáknak r bb párttitkárral be­szélgettem ezekben a napokban, s bármiről volt is szó, hamarosan ott kö­töttünk ki, hogy már készül­nek a beszámoló taggyűlésre. A pártcsoportok kezdik a számvetést, mégpedig nagy fe­lelősséggel, hiszen ezek a kis értékelések,-1 a kommunisták véleménye, javaslatai meg­alapozzák az egész tagság előtt elhangzó beszámolót is. A pártvezetőségek hat év gyakorlatát kamatoztatják, amikor felkészülnek a beszá­moló taggyűlésre. Ez minden­képpen megkönnyíti a munká­jukat. A tagkönyvcsere miatt mégis eltér az idei számvetés. A kommunisták már minden­hol megkapták az új tagköny­vet, előtte pedig taggyűlésen összegezték a beszélgetések tapasztalatait. Ott határozták meg, mint nevelhetnek párt­taggá több fizikai dolgozót, nőt, fiatalt, hogyan tehetnék tartalmasabbá a pártoktatást, mi a teendőjük a pártirányí­tás és -ellenőrzés színvonalá­nak emelésében. S nemcsak általában dicsértek és bírál­tak, hanem név szerint is. Így azután természetes, hogy erre nem szükséges visszatérni. A tagságot elsősorban az érdekli, hogy mennyi valósult meg mindabból, amit közösen dön­töttek el a pezsgőbb pártélet, a politikai tevékenység föllendí­tése érdekében. Az idei feladatok pontos és felelős meghatározása különö­sen fontos az ipari, a mező- gazdasági és élelmiszeripari pártszervezetekben. A gazda­ságszervező, ellenőrző tevé­kenység most a pártmunka egyik alapvető feladata. A kö­zelmúltban közöltük a megyei pártbizottság határozatát So­mogy idei gazdasági tenniva­lóiról. A mezőgazdaságra kü­lönösen nagy feladatok hárul­nak. Ezeket a terveket csak úgy lehet teljesíteni, ha az alapszervezetek körültekintően számba veszik azt, hogy mit tehetnek ők a maguk területén. A körültekintés nem olyan könnyű, hiszen a somogyi pártszervezetek egyhatoda társközségekben van, s tsz- községi jellegű. A helyes dön­téshez az kevés, hogy esetleg a »-lebontott terv« alapján foglaljanak állást. Az előre­mutató határozat megkívánja, hogy az egész tsz vagy állami gazdaság tervét ismerjék, s ebbe ágyazva lássák, határoz­zák meg a helyüket. A tsz- pártvezetőségek, a mezőgazda- sági üzemi pártbizottságok fe­lelőssége tehát különcsen nagy a tájékoztatásban. A jó kap­csolat, a tartalmas irányítás mindig fontos, most azonban kétszeresen. Enélkül nem kép­zelhető el a több termék, amely a megye, a népgazdaság fontos érdeke. Az ipari alapszervezetek fel­készüléséhez szintén szükséges a tájékozottság. Somogybán sok a gyáregység, a telephely, s elsősorban a fővárosi, illet­ve a más megyékben lévő központok alapozhatják meg friss információkkal, tények­kel, elképzelésekkel, felada­tokkal a pártvezetőség beszá­molóját, a cselekvési progra­mot. Ezt igénylik is minden­hol, példának elég, ha a Bu­dapesti Vegyipari Gépgyár ta- bi gyárának a pártszervezetét hozom fel. Amikor legutóbb ott jártam, a párttitkár el­mondta a véleményét a hiá­nyos tájékoztatásról. Tavaly óta nőtt a telephelyek száma, s különösen az új központok tapasztalatlanok a politikai tájékoztatásban. Az a helyes, ha mindkét részről keresik a kapcsolatot, s igénylik a ter­vek átfogó ismertetését. A vállalat egészéről szóló pontos ismereteket nemcsak a Budapest, hanem a Kaposvár központú részlegek, üzemek, telephelyek is várják. Az úgy­r Uj szakcsoportok alakulnak (Tudósítónktól.) A balatonmáriai áfész-hez 28 község tartozik. Lassan ki­alakulnak azok a körzetek, ahol egyes zöldséget, gyü­mölcsöt speciálisan termel­nek. A málna hazája például Nemesvid és Somogyzsitfa, Samogysámsonban és Sávo­lyon zöldbabot, Balatankeresz- túron, Balatonújlakon és Ba- latonberényben az egyéb zöld­ségfélék termelésének vannak hagyományai. Körzetük min­den községében erőfeszítése­ket tesznek a szárazbab ter­melése érdekében, mert a szö­vetkezetnek feldolgozó telepe van, és a szárazbab fontos export termény. A múlt évben 17 termelő foglalkozott primőr zöldség termelésével fóliák alatt. Ezek száma ebben az évben héttel növekszik. A fóliások Bala­tonújlakon, Balatonkeresztú- ron és B a laton fény vesen ter­melnek. Ebben az évben már igényeltek fóliákat — ezeket a szövetkezet kedvezményes áron juttatja a termelőknek — Nemesviden és Szőcsény- pusztán is. A szövetkezet az elfogadott terv szerint 97 vagon árut akar megtermeltetni, felvá­sárolni a hozzá tartozó 28 községben. Ez a mennyiség 15—20 százalékkal lesz több, mint a múlt évi. A többi kö­zött nyúlból 16 vagonnal, babból a saját működési te­rületen 6,5 vagonnal, tojásból 1,7 millió darabot kívánnak megvenni. Zöldségfélékből 22 vagon felvásárlása a terv. eb­ből a legnagyobb mennyiség a zöldbab és az uborka. Gyü­mölcsből 17 vagonnal várnak. A szövetkezet mindezek megvalósítása érdekében csaknem 2000 kisgazdasággal teremt szerződéses kapcsola­tot. Nagy gondot fordítanak a naposb arámii-ellátásra, 176 000-et helyeznek ki a kör­zetbe. Az állattenyésztés fel­lendülőben van, a tápigény magas. A tervek szerint 350 vagon tápot és szemes taliar- mányt értékesítenek. Nagy az igény a Dél-somogyi AG ma­lacnevelő tápjára is. A szövet­kezet a nyúlásokat és a mé­hészeket szakcsoportokba tö­mörítetté, most szervezik a zöldség- és gyümölcstermelő­ket. Januárban és februárban neves szakemberek, köztük a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem munkatársai, 20 köz­ségben 40 előadást tartanak. nevezett koordinációs joggal eddig sem mindig éltek a vál­lalati pártvezetőségek, bizott­ságok. Egy ilyen fontos idő­szakban nem szabad kihagyni a megye különböző részein te­vékenykedő alapszervezetek »eligazítását«. Az egész válla­lat érdekét szolgáló határoza­tok csak így hozhatók meg a beszámoló taggyűléseken. A kommunisták januári— februári fórumai mérlegre te­szik, hogy mi valósult meg a XI. kongresszus határozatai­ból, s eldöntik: milyen tenni­valóik vannak a párt-, a gaz­dasági, a művelődési munká­ban. Nagyon fontos, hogy a beszámolók a valóban legfon­tosabb témákkal foglalkozza­nak. Arra mindenképpen ér­demes kitérni, hogy megfe­lelő-e a pártszervezet tömeg­kapcsolata. Enélkül ugyanis nem lehet a társadalmi fejlő­dés motorja, nem képes ma­gával ragadni az üzem, a gaz­daság párton kívüli dolgozóit a növekvő feladatok megoldá­sára. A tömegszervezetek munkájának értékelése min­dig szerepel a beszámolókban. Most érdemes számba venni azt, hogy mennyiben osztják meg a munkát velük, ők ho­gyan segítenek a mozgósítás­ban, s megfelelő-e az irányí­tás, az ellenőrzés a pártveze­tőség részéről. Ugyanilyen fontos a pártellenőrzés erősí­tésének számbavétele is, va­lamint az ideológiai kérdések­kel való foglalkozás. Az utób­bi akkor termékenyíti meg az alapszervezet munkáját, ha arra irányul, hogy minél job­ban hassák át a marxizmus— leninizmus eszméi a pártta­gok gondolkodását. A beszámoló taggyűlések ünnepélyes pillanatai közé számít az, amikor a húszéves jubileumát ünnep­lő munkásőrségről, a saját munkásőrök példamutató szol­gálatáról emlékeznek meg. A felkészülés mindenhol megkezdődött. Ez akkor hozza meg gyümölcsét, ha a párt­vezetőségek az eddigi tapasz­talatokat felhasználva — de nem rutinból! —, a pártcso­portok, a kommunisták véle­ményére, javaslataira, törek­véseire alapozva készítik el a beszámolókat. A tagkönyv­csere pezsgővé tette a párt­életet, a mostani taggyűlések szintén előrelendíthetik a pártmunkát. Lajos Géza Zárszámadásra készülve Jelentősek a munkahelyi tanácskozások Hagyományosan ismétlődő, mégis minden évben új voná­sokat hordozó munka a zár­számadás. Termelőszövetkeze­teinkben a mostani hetekben minden e kprül forog. Ezzel foglalkoznak az irodákban, ezen munkálkodnak a szak­emberek, és erről beszélnek a tagok. Vannak már mindenki által ismert tények, de szép számmal akadnak még »nyi­tott kérdések«. Hogyan zárul megyénk szövetkezeteiben az ötödik ötéves terv első éve — erről beszélgettünk Tóth Ká­rollyal, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjével. — A számszaki összegezés időszaka a mostani. A múlt év gazdálkodásának milyen főbb tapasztalatait fordítják le a számok nyelvére nagyüze­meink? — Nyolcvankét termelőszö­vetkezet gazdálkodott tavaly megyénkben — mondta Tóth Károly. — Nagy általánosság­ban mindenekelőtt az kíván­kozik ki belőlem, hogy az ötö­dik ötéves terv indulásához bizony nagyon kellett volna egy kedvezőbb év. Ám nyom­ban hozzáteszem, hogy gond­jaink ellenére hozott néhány kiemelkedő eredményt is 1976. Elsősorban gabonatermelé­sünk rekordját említem: 36,7 mázsa lett a hektáronkénti át­lagtermés. Figyelemreméltó- an javult megyénkben a ta- karmányellátás, és minőség­ben is jobb az előző évinél. Megmutatkozik ez többek kö­zött abban, hogy 250—300 li­terrel nőtt a tehenenkénti tej­termelés — az is igaz, hogy mindössze 1927 literről indul­tunk. Jelentősnek tartam, hogy szervezettebbé vált a kisgazdaságok termelése, erő­södött és javult kapcsolatuk a nagyüzemekkel. 1976 a nagy­üzemi termelés ’Szervezésében, integrálásában is előrelépést hozott, tovább emelkedett a rendszerben termő terület nagysága, megalakult a somo­gyi burgonyatermelő társulás, megteremtettük a feltételét két agrokémiai és két zöld­ségtermelő társulás alakításá­nak, és elkészült az egységes fagazdasági integráció terve. A gazdálkodás eredményei mellett nem hallgathatom el a gondjainkat. Az előző év­hez viszonyítva mintegy tíz mázsával kevesebb kukorica termett hektáronként. Szerény becslés szerint a tervezetthez képest körülbelül hatezer va­gon kukorica esett ki. Keve­sebb cukorréoa, burgonya ter­mett, nem teljesült a szarvas­marha-létszámterv, kevesebb a hízósertés, mint 1975-ben. Lelassultak a beruházások, és csökkent a számuk. Eléggé számottevően nőttek a költsé­gek. Ennél a gondolatnál sze­retném megjezyézni, hogy a költségnövekedésben az objek­tív körülmények mellett je­lentős szerepük van a szub­jektív okoknak. A kedvezőt­len tények végső következmé­nyeként megyénk szövetkeze­teiben csökken a bruttó jöve­delem, ebből adódóan a fej­lesztési, a részesedési alap is kevesebb lesz. A pénzügyi rendezések után hat termelő­szövetkezetben várható vesz­teség. — Az elmondott fő jellem­zők utalnak arra, hogy ösz- szességében nehéz évet zártak szövetkezeteink. Milyen szem­pontok messzemenő figyelem- bevételére hívná fel a gazda­ságokat? — A legalapvetőbb, hogy a zárszámadás a reális gazda­sági helyzetet tükrözze! Min­den körülmények között! Ak­kor is, ha ennek következmé­nyeit vállalni kell. A pontce zárszámadás alapja a tényle­ges helyzetet összegező leltár. Az utóbbi évek néhány sajná­latos tapasztalata alánján hí­vom fel erre a figyelmet, és arra is : nagyon fontos, hogy a költségvetési kapcsolatok a jogszabál3'’oknak megfelelően épüljenek >a zárszámadásba. Csak így kerülhetők el az utó­lagos pénzügyi bonyodalmak. Természetesen a jelenlegi kö­rülmények között a lehetősé­gekhez nagyon következetesen igazodó jövedelem- és része­sedéspolitikát kell folytatni. Az. 1976. évi zárszámadás az 1977-es terv alapja, és ha irreális a zárszámadás,, már megalapozatlan tervvel indul a gazdaság. Így pedig az év­közi gondok elkerülhetetle­nek. — A mostani közgyűléseken kerül sor először arra. hogy a zárszámadás mellett az ez évi tervet is jóváhagyja a tagság. Ez milyen új követelményeket támaszt? — Kát igen fontos téma ke­rül összevontan 1 a tagság elé. A .közgyűlés jelentősége, fele­lőssége ezzel nagymértékben nő. Az érdemi döntéshez szé­les körű ismeretek szüksége­sek. Éppen ezért, ha valaha jelentőségük volt a közgyű­lést megelőző beszélgetések­nek — brigádgyűlés, munka­helyi kollektívák tanácskozá­sa —, akkor most hatványo­zottan nő ezek szerepe. Itt lehet mód a részletek megvi­tatására, a döntés érdemi előkészítésére. A zárszámadás­sal párhuzamosan készülő ter­veknek kell magukba foglal­niuk azokat a termelési célo­kat, melyek hozzásegítenek a múlt év kieséseinek pótlásá­hoz, az ötödik ötéves terv idő­arányos teljesítéséhez. Na­gyon fontos, hogy miként a zárszámadások, az ez évi terv­vek is a tényleges helyzetre, lehetőségekre épüljenek. Ha például ennek alapján vesz­teségesnek mutatkozik egy terv, a »szépítés« helyett kér­jenek segítséget a szövetkeze­tek az egyensúly helyreállítá­sához. Nehéz év után feszí­tett feladatok várnak ránk, fontos érdekünk, hogy min­den vonatkozásban biztosan álljunk a valóság talaján! V. M. Gazdaságonként mást jelent a prémium Mi ösztönöz jobb munkára ? A korszerű technika tér­hódítása elkerülhetetlenül nö­veli a termelési költségeket. Ellensúlyozhatja ezt a na­gyobb termésátlag, de csak egy ideig. A terméseredmé­nyek nem növelhetők a végte­lenségig, így tehát a jövő leg­főbb tartaléka a minőségi termelés. Nincs messze az idő, amikor ez lesz az egyetlen Műszerészből kereskedő Tizenöten a negyvenötből Somogy papír- és játék­boltjait, ABC-üzleteit, falusi vegyesboltjait a PIÉRT ka­posvári lerakata látja el 3200 fajta áruval. A Dél-Dunántúl legnagyobb ilyen jellegű vál­lalata Somogyon kívül még Dombóvárra és Komlóra is szállít. A Jutai úti lerakatban negy­venötén dolgoznak. A lét­számban benne foglaltatnak a kereskedők, árukiadák, szám­lázok, gépkocsivezetők — még a takarítók is. Tizenöten a Kállai Éva if­júsági szocialista brigád tag­jai. Rajtuk kívül még két brigád dolgozik. Legnagvobb szükség képzett kereskedőkre van, ezért kezdeményezték a kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképzővel együtt: gyorsított tanfolyamon szerez­hessenek minél többen szak­munkás-bizonyítványt. Mán- dics Ferenc lerakatvezető el­mondta. hogy az utóbbi évek­ben többen kaptak szakmun­kás-bizonyítványt az admi­nisztratív dolgozók közül is. Tavaly jelentkezett Wirth Henrik a Kállai Éva ifjúsági szocialista brigád tagja. A sikeres vizsgának az egész brigád örült. És nemcsak drukkoltak, hanem segítettek is. — Könyveim nem nagyon voltak, s a rövid idő alatt nem is tudtam megszerezni. Társaim szedték össze azok­kal a jegyzetekkel egvütt ame’vekre szükségem volt. A tételek kidolgozásában azok segítettek, akik már levizsgáz­tak — mondta Wirth Henrik. Az oklevélen mindössze másfél hónapja száradt meg a tinta, a tulajdonos szakmá­ja azóta kultúrcikkeladó. A kereskedőszakmát a leg­ritkábban választják olyan emberek, mint 5. Az érettségi után ugyanis műszerésznek ta­nult. Dolgozott a szakmában, azonban — ahogy mondta — nem volt neki való az egy helyben ülés, a szerelés. Üj munkáját szívesebben végzi. — Nemcsak a szakma tart itt. Amikor ide jöttem dol­gozni, bekerültem az ifjúsági brigádba, jól éreztem magam. A munka is tetszett — hát elhatároztam, megszerzem a képesítést. Az úgynevezett revíziórak­tárban dolgozik, könyvek, pa­pírok között. Azokkal a fia­talokkal, akik a Zója nevelő- otthon kis gondozottjait tá­mogatják. akik karácsony előtt nyugdíjastalálikozót ren­deztek, akik faliújságot írnak, közösen járnak moziba, szín­házba, segítik egymást a mun­kában, tanulásban — és akik szívesen töltik együtt szabad idejüket lehetőség, hogy egy gazdaság mérlege a nyereség oldalára billenjen. ■« Vajon mi ösztönöz ma a gazdaságokban a jobb mun­kára? A mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok megyei parlament­jén a csökönya.vi&ontai kül­dött erre a kérdésre azt vála­szolta: semmi. Mint mondta, nincs a gazdaságokban a vég­zett munka minőségén alapuló ösztönzőrendszer. Aki többet szánt, többet kap. Nem kap viszont többet, aki jobban vi­gyáz a gépére, vagy gondo­sabban végzi el a rábízott munkát. Vannak ugyan pré­miumok, de azok elosztása sokszor fcxnmális, és ugyan­csak a mennyiségi teljesít­ményhez kötődik. Azóta több gazdaságban ér­deklődtem arról, mi ösztönöz a jobb munkára. Az igali szövetkezet vezető­je az anyagi ösztönzésnél fon­tosabbnak tartja a jó szót. Szerinte a munka minősége csupán a szaktudás színvona­lától' és a lelkiismeretességtől függ. Magam sem vitatom: a jó szó lendületet ad, a szak­tudás nélkülözhetetlen a jó munkához, mégis úgy éreztem a lelkiismeretesség nem zárja ki az anyagi érdekeltséget. — Negyvenezer forintunk áll rendelkezésre évente a kü­lönféle prémiumokra. Nem sok. Ráadásul nem könnyű ezt a munka minősége alapján el­osztani. Nincs pontos mérce. A vetés vagy a vegyszeres gyomirtás minősége jól lemér­hető. Ugyanígy aratásé vagy szénabetakarításáé. Ezeknél a munkáknál célprémiummal ösztönzünk a minőség javítá­sára és a veszteségek csök­kentésére. Megkérdeztem, vajon ebből a célprémiumból többet kap-e, aki jobban dolgozik. — Ezt egyénenként lehetet­len mérni. Az úgyis előbb- utóhb elválik, hogy például ki a jobb traktoros. Szerintem a jobb munkának a fizetésben kell tükröződnie. A tabi tsz főagronómusa el­mondta: — A munka minőségét pon­tosan mérni nem lehet, ezért a kukoricabetakarítás és vetés után összeültünk és megvitat­tuk, melyik gép végezte a leg­alaposabb munkát. Ugyanezt a szántásnál nehéz lett volna megtenni, hiszen előfordulhat, hogy a szántás mélysége a tábla egyik részén megfelelt az előírásnak, máshol nem. Az új évben a gépek jobb ki­használására szeretnénk első­sorban ösztönözni. Csökkente­ni akarjuk az üzemanyag- felhasználást és mérsékelni a gépkopást. A módszereket a rövidesen munkába álló ener­getikusunk dolgozza majd ki. Nyilván mások a körülmé­nyek és a lehetőségek a szer­vezettebb állami gazdaságok­ban. Mások a követelmények is. A címben szereplő kérdést a Kutasi Állami Gazdaság igazgatóhelyettesének is föl­tettem. — A bérszabályzatban is a mennyiség dominál. A tejter­melésnél vagy a takarmányo­zásnál egyértelműek a nor­mák. Itt érvényesül a minősé­gi ösztönzés. (Alighanem ez­zel függ össze, hogy az itt termelt tej 90 százalékát első osztályúként tudják értékesí­teni.) Az évi nyereségrészese­désünk 20 százalékát osztjuk el a hozzáállás alapján. Ez at: üzemegység- vagy a brigád­vezetők feladata. Nálunk is sok még a tartalék. Nem tud­tuk például megvalósítani, hogy aki zúzatlan, exportké­pes almát szed, többet kap­jon. Ugyanígy nehéz az egyé­ni munka figyelemmel kísé­rése a komplexbrigádoknál is. Bizonyos munkák termé­szete tehát megnehezíti a me­zőgazdaságban a minőség ju­talmazását. Több helyen csak a sok vitára okot adó szub­jektív megítélés dönthet. Ez azonban nem jelenti, hogy nincsenek kihasználatlan le­hetőségek. Ezek közé tartozik a haté­konyabb vezetői ellenőrzés, a prémium »átalányok« meg­szüntetése, a minőségi köve­telmények munkaterü’eten- kéntá pontos meghatározása. És ha mindez megvan, ak­kor valóban elkel a jó szó is. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom