Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

Angliából érkeztek Keltetésre tojnak az import kacsák A nyáron vá­sárolták, s ja­nuár 4-én kezdtek tojni a Balatoni Hal­gazdaság lellei kerületében a fiatal import kacsák. Sokat vár ezektől a gazdaság, mert a most vásárolt 8500 szárnyas egy év alatt — egyenként — átlag 162 darab tojást tojt, s ez 30-cal több, mint a hazai átlag. De nem ez a fő cél. Sokkal fonto­sabb, hogy az angliai gazda­ságok szak­embereinek ál­lítása szerint ennél az állománynál — az elő­írt technológiák szigorú betar­tása esetén — a termelt tojá­sok 80 százalékából naposkacsa lesz. És tekintve, hogy egymil­lió fölöttire tervezik az évi tojáshozamot, körülbelül 964 ezer kacsának kell kikelnie a tojásokból. E szállítmánnyal nemcsak technológiai előírások, hanem szakemberek is érkeztek Ang­liából. öt évre kötött velük szerződést a gazdaság. Az új fajta merőben új technológiája A klubközgyűlések utón A mostanihoz hasonló gon­dos felkészülés iaLán még egyetlen évben sem előzte meg az MHSZ klubiközgyűlése- ket. A szokványostól eltérő elemező, értékelő és feladat- maghatározó összejövetelek zaj­lottak le mindenütt. A megyei veze tőség irányító tevékenysé­gének., a járási, városi titkárok és vezetőségiek gondos szerve­ző munkájának és nem utolsó­sorban a tagos: minden koráb­bit felülmúló aktivitásának volt kösizönhető, hogy a gyűlé­sek igen eredményesek voltak. Szabó Béla alezredesei, me­gyei titkárral és Marosi János agLtáciús és propaganda főelő­adóval elemeztük a tapasztala­tokat. A gyűlések sikere nemcsak a gondos 'és körülteintő előké­születekben gyökeredzik. Nem lehet szó nélkül (hagyni azt a segítő szándékot, mely a párt-, állami és társadalmi szervek részéről megnyilvánult. Az sem volt közömbös, hogy az ünnepi ülések mind formájuk­ban, mind tartalmukban sok újat nyújtottak: kiállításokkal kapcsolták össze, kultúrműso­rokkal színesítették azokat. Az aktív és a pártoló tagok száma több helyen növekedett. A marcali járásban három- százötvennöttel, a barcsi és a siófoki járásban több mint százzal lett több a tagok és a pártolók száma. Új klubok aialtaulásáról is hallottunk. Középrigócon. tan­intézeti honvédelmi klub, Sió­fokon modellezőklub létesült. A már korábban működő 204 klub közül többen összevontan, összesen 149 helyen számoltak be a végzett munkáról, és ha­tározták meg a jövő tenniva­lóit. Először nyílt alkalom a klu­bon kívüliek részvételére. Ér­deklődő családtagok, iskolák, intézmények képviselőd, sok- sok pedagógus kísérte figye­lemmel az elhangzottakat. Ez utóbbiak aktivitása külön is örvendetes, hisz az iskolai hon­védelmi nevelő munka .ma már szerves része a tananyagnak. 6100 férfi klubtagja van az MHSZ-nek Somogybán, .közü­lük 5100-an vettek részt a gyű­léseken. A 880 nő közül 66Q jelent meg. Rajtuk kívül több százra tehető azoknak a szá­ma, akik meghívottként men­tek el. A tartalmi rész középpontját ez új honvédelmi törvény al­kotta. Ezzel kapcsolatosan szá­mos kérdés, vélemény, az elő­adók részéről kiegészítés és magyarázat hangzott el. Megfelelő teret kapott a sport, ezen belül a minőségi eport. A szaikági klubok nagy elismeréssel beszéltek azokról a versenyzőkről, akik megyei vagy országos szinten kiemel­kedő teljesítményt értek el. Szó esetit az MHSZ, valamint a társadalmi és tömegszerveze- tek kapcsolatának kiszélesíté­séről. A korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy ahol a klu­bokban tartalmas munka folyt, ott mindenütt sikerült sokrétű kapcsolatot kialakítani a bá­zis válla latokkal. Ez 'anyagiak, ban és erkölcsiekben is lemér­hető. Nem hiányzott a .gyűléseken a kritikus hang sem. Éppen ezek a bírálatok igazolták, hogy sokan kísérik figyelem­mel a klubéletet. összességében elmondhat­juk, hogy a klubok többsége megfelelt a velük szemben támasztott kövételimónyeknek. Am az is megfogalmazódott, hogy a jövőben még többet kell tenni. A közgyűlések ta­pasztalatainak elemzése, össze­gezése nem merülhet ki csupán statisztikai számokban. Az MHSZ-ben elmonditáik, hogy már az idei akcióprogramba beépítik a legsürgősebb tenni­valókat. Azt . szeretnék, ha a következőkben még szebb eredményektől adhatnának számot. J. R. meglepetést okozott Balaton- lellén: kiderült, hogy ezeknek a kacsáknak nincs szükségük szabad vízfelületre, boxos el­rendezésű ólakban, szárazon kell őket tartani. Még ennél is jobban csodálkoztak azon, hogy a kacsát nem szabad túl­etetni. Az úgynevezett »-vissza­fogott takarmányozási prog­ram« révén évi másfél millió forintot nyçr a gazdaság — ugyanolyan eredmény mellett — a megtakarított takarmá­nyon. Az általános véleménnyel el­lenkezik az a megállapítás is, hogy naponta csupán egyszer kell enni adni az állatoknak, s a naponta Cserélt alomba kell még további egy alkalommal némi takarmányt hinteni. Nem tudni ennek mi a magyaráza­ta, de tény, ho^y a .kacsák ma­radéktalanul - kicsipegetik az alom közül ds a takarmányt. Es még egy hangsúlyozott elő­írás: ha etetés után nem ihat, megdöglik a kacsa. Ezért az ólak kifutójához állandóan friss víz csörgedezik, hogy baj ne érje a szomjazó állatokat. Február elsején pontosan éj­félkor indulnak a keltetőgépek. Egy hónapnak kell eltelnie, hogy majd március első napjai­ban megrepedezzenek a tojás­héjak, s a napvilágot helyet­tesítő mesterséges fényre ki­bújjanak az első kiskacsák. 365 ezer közülük az áfész-ek révén a háztáji gazdaságokba kerül. Ezekre már megkötötték a szerződést. A szerződésen kí­vül, a környékbeliek ellátására még továbhi 27 ezer napos ka­csát terveznek értékesíteni. A félmilliónál is több pecsenye- kacsa pedig az előnevelőbői utazik majd az országos Ba­romfiértékesítő Vállalat rak­táraiba. B. A. TÜSKÉS TIBOR A Balatontól a Dráváig A vállalkozásban üz­letet szimatoló magas állású hivatalnokok, földbirtokosok vették kézbe a Balaton-part sorsát. A század végén a nya- ralótelepek életében majdnem mindenütt megtalálni egy gróf, egy polgármester, egy nyugalmazott bankigazgató nevét. A születő fütdőtelepek — Mária, Béfőtelep — a par­celláztató földbirtokos család­tagjainak á keresztnevét vet­ték föl. 1904-ben megalakul a Balatoni Szövetség, amely a táj szellemi arculatának for­málására is kísérletet tesz: ba­latoni újságot, képes folyóira- I tot ad ki, a Balaton-kultuszt tápláló könyveket jelentet meg. A felszabadulás után megint változott a balatoni fürdőélet tartalma. Új nép jelenik meg a tó partján. A magánkézben levő szállodákat, penziókat, luxusüdülőket államosítják. Üj szállodák, szakszervezeti, vállalati üdülők épülnek, aho­va a bányász, a gyári mun­kás is eljut. Sátortáborokban fiatalok üdülnek. Újjáalakul a Balatoni Intéző Bizottság. Táv­lati fejlesztési tervek rajzol­ják mog a tóvidék élétét. Sió­fok a déli part fővárosává nő, Ma évente több mint há­rommillió ember fordul meg a Balaton partján. Köztük sok külföldi. Naponta ötven sze­mélyszállító vonat hozza és viszi az utasokat. A déli par­ton nyolc kikötőből indulnak a hajók. A Balaton fogva tartja a lá­togatóit. Aki egyetlen nyári hetet tölt a víz mellett, meg­fogadja, jövőre visszatér. S altkor már úgy néz szét, hol talál kiadó szobát a követke­ző esztendőre is. Azután meg­akad a szeme egy üres tel­ken. Újsághirdetéseket bön­gész, levelez, tervrajzot készít, az építőanyag ára után ér­deklődik, mesteremberekkel tárgyal. Észre sem veszi, má­ról holnapra a »3alaton-hi- vők« táborába lép, telektu­lajdonos. balatoni ember lesz. A Balaton a sablonokat, a közhelyeket, a pénzszerzés könnyű lehetőségeit éppúgy kínálja, mint az értékeket. A két partot aranytűd köti ösz- sze a képeslapon ... A fogal­mazásba közhelyek csúsznak: lágy hullám, selymes homok ringó habok, fehér vitorlás, csillogó víz, susogó nádas... Az idegenforgalmi reklániíü­Gyümölcsfát ültettek A kötelező legkisebb sebesség A hét kút kevésnek bizo­nyult. A telepen sokan éltek, a vízért sorbaálltak. Végül társadalmi munkában kiástak egy 700 méter hosszú árkot. A szakemberek lefektették a csö­vet. Ez lett a fő gerince an­nak a vezetéknek, amelyről — ha a szükséges feltételeket biztosította — mindenki be­köthette a lakásába a vizet. Átlátszóan tiszta poharakban, átlátszóan tiszta folyadék ... Mindez Barcson történt, az 1. számú cigánytelepen. Nehéz vállalkozás A nagyközségi közös tanács mellett működik — többek között — egy tizenkét tagú operatív munkabizottság. Tag­jai valamennyien cigányok. Négy csoportban dolgoznak, s feladataik: a lakásépítés szer­vezése, irányítása, a család- és kisgyermekvédelem, a munka- vállaláshoz kötődő gondok megoldásának segítése és vé­gül a negyedik csoport az óvodai ellátáshoz, az iskolai oktatáshoz kapcsolódó ki- sebb-nagyobb hullámokat csi- títgatja. A tanács és a csaknem ezei cigánylakos között Horváth János az »összekötő«. — Tudja, már hetedik éve vagyok tanácstag. Hetedik éve foglalkozom a gondokkal. Ne­héz vállalkozás ... Mindig gyorsítani akarom a megol­dást, de mindannyiszor rájö­vök : lassabban, óvatosabban. Ahogy a lehetőségek és a ci­gányok .megrögzött szokásai engedik . .. Dr. Gálosi Mihályhoz, a nagyközségi közös tanács vb- titkárához fordul: , — Megmondom én, titkár elvtárs, mit kellene tenni azokkal, akik eddig nem épí­tettek maguknak házat., Mondja az elképzelését. Pénzügyi megfontolások nem nagyon zavarják ebben. A szándéka azonban nyilvánvaló — belevésődött már? —: mi­nél előbb, minél többen. Ma már a telepen új házak­ból álló sorok igazodnak egy­máshoz. Eddig 139 családi há­zat építettek föl a cigányok a dél-somogyi nagyközségben. Ezeknek jelentős része azon­ban — 53 épület — nem a telepen van, hanem Barcs többi utcájában. A telepen egyébként kunyhók is meg­bújnak: 62-ben- élnek még- emberek. Egy részük egyedül itt érzi jól magát. Hat a családra — Azt mondják, hogy a zá­tonyi cigányok és a barcsiak zetek betyárpartyt, borkósto­lót, »magyaros specialitáso­kat« hirdetnek ... Az újdon­sült villatulajdonos hivalkodó kerítést állít, és a ház hom­lokára keresett szellemesség­gel írja: Ne menj el. maradj itt, Vár-lak, Megkoplalta­lak ... De a Balaton-part a megér­demelt pihenésre, a művelő­désre, a szellemi gyarapodás­ra, a hasznos munkára is al­kalmas hely. Cantus Pannoni- cus néven hangversenyeket rendeznek a kőröshegyi temp­lomban. Képzőművészeti kiál­lítás várja látogatóit a bogiári kápolnában. Népi együttesek mutatkoznak be a szabadtári színpadokon. Művészek dol­goznak a fonyódi alkotóház­ban. Múzeumok hálózzák be a déli partot: Siófok érdekes­sége a Beszédes József Víz­gazdálkodási Múzeum; Szár­szón a hajdani Magda-panzió, ahol József Attila utolsó nap­jait töltötte, ma szépen beren­dezett emlékmúzeum; Szeme­sen postamúzeum látható; Hellén évente a mai faragó­művészek kiállítását rendezik meg... Ahol nyáron csónakot daj­kál a Balaton és nyakig me­rül vízbe a fürdőző, ott télen, a tó befagyott jegén száraz lábbal járkálhat az ember. A téli Balatonnak külön jelen­tése van. Aki csak a perzselő homokot, a 25 C fokra mér­gedé vizet, a hullámokon sik­ló vitorlás látványát ismeri, nehezen tudja elképzelni, mi­lyen szép januárban a déli part. Különc» érzés csúszkál ­nem férnek össze. Mivel ma­gyarázza ezt? — A zátonyiak a 2. számú telepen élnek — mondja Bo­kor József, aki az óvodások­kal és a kisiskolásokkal fog­lalkozik. — Mindössze tizen­egy kunyhó van itt. Az em­berek azonban tiszták, rende­sek, tisztán tartják a portá­jukat is. Gyümölcsfákat ültet­tek. Nincs velük semmi prob­léma a munkahelyeken. Tu­dom én, miért nem akarnak velünk közösködni. Mi a 2-es telepen sokan vagyunk. Sok a felnőtt, sok az apró gyerek, így aztán több közöt­tünk a rendetlen ember. A zátonyiak nem akarnak ilye­nekkel együtt élni. A kunyhók azonban ott is eltűnnek majd. A tanács kijelölte már azt a területet, ahol felépíthetik házaikat. A község másik vé­gében. A vb-titkár helyeslőén bó­logat. Az átmenet ellentmondáso- lcat szül. Barcson például az általános iskolában az előző tanévben 4,1 volt az egy diák­ra jutó' hiányzott napok szá­ma. A cigánygyerekek eseté­ben ez három nap. Jogunk van csodálkozni. A másik el­lentmondás: a zátonyi cigá­nyok közössége jóval rendezet­tebb, kulturáltabb körülmé­nyeket alakított ki magának, mint a községben élők. A kul- turálódás iránti igény mégis a barcsiakban az erősebb: egy- egy vasárnap délelőtti mozi­előadáson az 1. számú telep­ről kétszázan is elmennek, a 2. telepről alig egy-kettő. — Az átmeneti óvodában rendezett körülmények között élnek a gyerekek. Fürdő van; megtanulnak szépen enni, ke­zet mosnak ebéd előtt. Ha.t ez otthon is. amikor hazavi­szik a kisgyerekeket? — Nekem Is van egy há­roméves kisfiam — mondja Bokor József. — Negyvenket- ted magával jár ebbe az óvo­dába. Hazavisszük, és akkor kijelenti: késsel-villával sze­retné megenni vacsoráját. Nem maradhat el a kézmo­sás sem. Volt azonban olyan szülő is, aki semmi áron nem akarta óvodásnak adni a gye­rekét. — Csúnyákat tanulnak ott ! — mondta ... Késnek a napilapok Egy cigányasszony be akart jelentkezni újonnan elkészült családi házába. Az ehhez szükséges nyomtatványokat azonban — a betűvetés isme­retének hiányában — nem tudta kitölteni. Szégyenében kicsordultak n könnyei. Hatal­mas utat járt be. ni azon a helyen, ahol a ká­nikulában fürödtünk. A tú’«í pari hegyeit sűrű köd rejti. Apró fekete pálcikák mozog­nak a jégen: korcsolyájó, fa- kutyázó gyerekek. A magas­ban, láthatatlanul, vadVaco/’k gágognak: minden reggel dél­re, a szárazföld felé szállnak, s minden délután, még söté­tedés előtt visszatérnek a tóra. A parton őszről maradt szá­raz nádat zörget a szél. A hangok élesen elválnak egy­mástól. Valahol bent. a haj­dani Nagyberek táján vadá­szok pufogatnak nyű1 “a. fá­cánra. Régen szekérrel men­tek át a h°fagvott Rai •'tenon Tihanyba, Badacsonyba. Ma a korcsolyázók írnak nyolcaso- kat a jégre, és fakutyázó gye­rekek lökik előre. s-'íges bo­tokkal a vasalt talpú, szánkó­szerű székeket. A nagv hidegben önszehúzó- dik a jég, ha'sz-álvékony re­pedések támadnak rajta, amit ágyúd őrléshez hasonló han» kísér. Ez a rianás. Ha az idő fö’jme’ogszik. a jég örézetöre- dezik, s a szél a jégtábláka1 kihaltja a déli partra. A nyíl! vízfelület napról napra nő. A halak megmozdulnak. A kis vízben a csuka kezdi a »für­dést«. A víz színe zöldre vál­tozik. Aki megáll a tó part­ján, tudja, ha zúzma.rásak is rn-te fák, közeledik a tavasz Ha’ak, fcaM«zolc, horgászok I. Endre király 1055-ben tíz halászt rendelt a tihanyi apát­ság szolgálatára. Meg a XX. A múlt év decemberének 13-án rétegfalugyűlést tartot­tak Barcson a cigányságnak. Sokan jöttek el, s bár a jel­lemző az volt. hogy inkább egyéni gondjaikat, kéréseiket mondták el, volt olyan felszó­lalás is, amelyet érdemes megemlíteni. A rétegfalugyű­lés jegyzőkönyvéből idézem : »Orsós József azt kifogásol­ta, hogy későn kapják meg a napilapokat; — Csonka Henrik kérte, hogy a telepen már kialakí­tott kis sportpálya feltöltését a tanács segítse elő.« Ehhez még annyit: az 1. számú telepre jelenleg 108 na­pilap és 27 hetilap jár. Együtt és velük — mér fog­lalkoztunk egyszer ezzel a vezérelvvel, amelynek alapján Bárcson a cigányság helyzetét igyekeznek megoldani. — Nem a cigányokkal és nem a többi lakossal szemben támasztott követelményekről van szó — mondta dr. Németh Jenő tanácselnök. — Általá­nos emberi normáknak kell mindenkinek megfelelnie. A cigányság esetében azonban még mindig sok gondunk van a nagymértékű alkoholfo­gyasztással. az ápolatlanság- gal, az időnkénti durva maga» tartással, a munkahelyek meg­rögzött vándormadaraival. „Beletörekedettek" Szabados István a munka­helyekhez kötődő problémák megoldásával foglalkozó há­romtagú csoport vezetője: — Beszéltem én már sok ilyen vándormadárral. Egy- egy hónapban 8—10 napot hiányzik, s persze, kevesebb pénzt kap. Aztán azt mondja, ennyiért nem dolgozom ... A cigányok közül sokan dolgoz­nak azonban a fűrészüzem­ben, ezeknek 80 százaléka már beletörekedett a munkába. Így mondja: beletörekedett. — Hallottam — teszi hozzá Szabó János, a fűrészüzem igazgatója, egyben a község társadalmi tanácselnöke —, hogy beszélgetni akarnak a cigányokkal. Gondolkoztunk: kit küldjünk el? Ez is rendes ember, meg az is, de mehet­ne mondjuk a Jóska vagy a Kálmán is. Mondhatom, kel­lemes gondot oldottunk meg, amikor végül a Szabados és a Balogh mentek el... Barcson a munkaképes ko« rú felnőtt cigányok száma 484. Közöttük 257 a nő és 227 a férfi. Az előbbiek közül 178- nak, a férfiak közül 219-nek évek óta állandó munkaviszo­nya van. Mészáros Attila század elején, a motoros ha­lászat megkezdése előtt is pontosan tíz halászból állt egy »bokor«. Az apátság latin nyelvű alapítólevele számos magyar szórványemléket tar­talmaz. A magyar nyelvű szórványok között megtaláljuk a vejsze szót is, az ősi halász- szerszám, a rekesztő halászat eszközének a nevét. Oláh Miklós történetíró, akinek öt falva a Balaton kö­zelében volt, a XVI. század elején a, Balaton paradicsomi haibőségéről beszél. Azt írja 1536-ban, hogy a falvak lako­sai »egyszerre húsz szekér ha­lat fogtak a Balatonból«. A keleties túlzásokra és jó­indulatú füllentésekre köny- nyen csábuló török világuta­zó, Evita Cse'ebi így ír1.a Ba­latonról : »Ezernél többféle fajta hal van benne, melvek ízletesebbek, mint más ország­beliek.« A számot jócskán le­szállíthatjuk, de az a negy­venféle hal sem szűk kínálat, amivel a tó valóban dicseked­het: harcsa, csuka, süllő, ke­szeg, garda, compó. ponty.. Különösen a déli parton volt gazdag a zsákmány. A nádasok, a berkek tavasszal nagyszerű ívóhelyeket kínál­tak. A tó fölött gyakori az északi szél, s ez is a déli part­ra hajtja a halakat. Az árkok, a befolyók, a berkek halfutás idején merte’tek ivó anyák­kal. s a szigonyt forgató, a magános állásokban meghúzó­dó halász az átlátszó vízben a legszebb példányokat vá­laszthatta ki. (Folytatjuk.) *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom