Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 24. szám

HÉT VÉGI ,Etetés” a levegőben A repülőgépek repülés köz­beni tankolása különösen az­óta rendkívül fgnlos — főleg hadászati szempontból —, mi­óta a valóban fantasztikus üzemanyag-fogyasztású su­gárhajtású gépek elterjedtek. Az a három amerikai repülő­gép, amely 1957 januárjában leszállás nélkül 48 óra és 19 perc alatt 'körülrepülte a föl­det, három ízben is a leve­gőben kapott üzemanyag- utánpótlást. Légi tankolással akár több napig is a levegő­ben tartózkodhat egy-egy re­pülőgép, ha meg tudják olda­ni a személyzet folyamatos cseréjét. Az üzemanyag átadásának pontos földrajzi helyét, idejét, a repülés irányát és magassá­gát a két gép személyzete rá­dión beszéli meg. A találkozás után a tankgép állandó ma­gasságban nyílegyenesen re­pül a megadott irányban, legföljebb 600 km/óra sebes­séggel. Az üzemanyaggal el­látandó gép a tankgépnél va­lamivel alacsonyabban repül, s néhány méterrel mögötte miarad. A pilótája úgy veze­ti a gépet, hogy a törzsből elő­re fölfelé kilökött vastag cső vége a tankgép törzséről le­eresztett cső — a »köldökzsi­nór-« — tölcsérébe kerüljön. Amikor ez megtörtént, egy automata rögzítőíberendezés azonnal merev kapcsolatot hoz létre a két gép között, s rög­tön megindul az üzemanyag átszivattyúzása. Percenként 5000 liter kerozint (fino­mított petróleumot) lehet az egyik gépből a másikba jut­tatni. A levegőben való »ete­tés« 15—20 percig tart. A tölcsér és a töltőcsonk kapcsolata meghatározott hú­zóerőnél biztonságosan oldó­dik, a töltés befejeztével te­hát csupán arra van szük­ség, hogy gyorsítson a »repü­lő; benzinkút«, vagy hogy a másik gép kissé csökkentse a sebességét. Európa* első vasútja Mint ismeretes, az európai kontinens első vasútja és egy­úttal leghosszabb lóvasútpá- .lyájia. Ceslké Budejovicéből Ltnzbe vezetett A vasutat 1825 és 1832 között építették. Ceské Budejovicében, Bujano- vában töltések, téglahidak, épületek maradtak meg belő­le, Holkovában állomás, ahol a lovakat váltották, Vcelná- ban, Kamenny Ujezdiben, Ghlumeoben és Zvákovban pe­dig örházak. 1971-ben ezeket nemzeti kulturális emlékké nyilvání­tották. Ceské Budejovicében, a Mánesova utcában, a mai »Koh-i-noor« állami vállalat helyén volt a lávasút teherpá­lyaudvara, amelynek állo­másépülete ma is áll. A városi közlekedésfejlesztési munkák ennek az utcának a kibővítését is szükségessé te­szik. Hogy az értékes épület ne pusztuljon el, úgy határoz­tak, hogy azt egy újabb kele­tű építmény lerombolása után mintegy nyolc méterrel to­vábbtolják. Az átköltözést a prágai »Transféra« vállalta. Űj helyére kerülése után az épületet helyreállítják, és a dél-csehországi múzeum egyik kiállítási objektuma lesz. Horgászok a jégen több oxigént képes elnyelni, mint a meleg, a jégpáncél alatti vízrétegek nem mindig kedvező összetételűek a halak szempontjából. Ha ugyanis az ősszel hirtelen elpusztuló ví­zinövények — hínár, békanyál stb. —- megrothadnak, ennek következtében mérgező ammó­nia keveredik a vízbe, s ez az oxigén mennyiségének nagyfokú csökkenésiével jár együtt. Az is nagy veszélyt je­lent a halakra, ha a jégpán­célra vastag hótakaró rakódik, mert az beárnyékolja az alul levő vízréteget. Emiatt az amúgy is megfogyatkozott számú egysejtű algák — ezek a parányi »oxigéngyárak« — fény nélkül maradnak, leáll­nak az oxigéntermeléssel és elpusztulnak. Ilyen módon az oxigénutánpótlás végleg meg­szűnik. Nem csoda tehát, ha ilyen körülmények között a halak — »felfüggesztvén« a mozdulatlan pihenést — a jégbe vágott lékek felé úsznak egy kis felfrissülésre. Ilyen­kor akadnak azután horogra. Az előtérben levő táblák még nem záródtak össze jég­páncéllá, de a háttérben lát­ható tófelületet már összefüg­gő, erős jégtakaró borítja, ahoí különös horgászat folyik. Az emberek csákánnyal vagy szekercével léket vágnak a jégbe, és ott bocsátják le a rövid botra erősített zsineg végén levő horgot. A zsák­mány rendszerint nem várat 6okáig magára. A halak túlnyomó többsége tulajdonképpen egész nyáron át készül a télre: zsírtartalé­kokat halmoz fel a bőre alatt. Szükségük is van rá, ugyanis a téli hónapok alatt úgyszól­ván egyáltalán nem táplál­koznak, csak kevés mozgást kifejtve pihennek (a halászok nyelvén szólva: »vermelnek«) a tó vagy a folyó legmélyebb részén. Azért ott, mert ha a vízfelszínt vastag jégpánoé1 borítja, odalent, több méter nyi mélységben van a leg melegebb, kb. 4 C-fok hőmér­sékletű a víz. Jóllehet a hideg víz sokkal A FELÜGYELŐ Akkora, mint egy gyermek- kocsi, de célja egész más. Utoljára hasonló berendezést a holdkuUitásról szóló filmen láttunk. Ez azonban, amelyről most szó van, nem valamely égitesten dolgozik, nagyon is földi, sőt rút földi ügyek meg­oldására állítják munkába Nyugat-Európában. Robot rendörfelügyelönek nevezték el, és valóban sok mindéül tud, ami az ilyesmihez kell: lánctalpon fölmegy a lépcsőn, fényszórója, automatikusan működő fegyvere van, beépí­tett filmkamera egészíti ki a felszerelést, és végül a leg­különösebb rész, amely való­ban robottá teszi: karjai van­nak, amelyekkel adott eset- ’’en megfoghat valakit, és bi­zonyos feladatokat el is vé­gez. Elsősorban a terroristák ál­tal elhelyezett, időzített bom­bákat akarják vele ártalmat­lanná tenni. A bemutatóról ké­szült filmfelvételen látni is lehet, amint a (198 kilogramm nehéz, vezetéken távolból irá­nyított) robotfelügyelő megkö­zelít egy kézitáskát, amely­ben a feltételezett pokolgép ketyeg kinyitja a koffer zár­jál, és ártalmatlanná teszi a bombát. Vagy — maga is el­pusztul, ami ugyan tetemes anyagi kár, de még mindig jobb, mint ha ,egy élő, 198 kilogrammos felügyelővel tör­ténne meg ugyanez. De ha csak bombák ellen kívánják bevetni, mire az automatikus fegyver? Feltehe­tően nemcsak a terroristák pokolgépe, hanem maguknak a terroristáknak, mondjuk egy megszállt háznak, szállodának, követségnek a megközelítésé­ben is szerepet szánnak neki. Nem kis meglepetést okoz Milyen lesz az éghajlat a XXX. században? Az rrtőbbi években a geoló­giai és geofizikai kutatások, az űrkutatások, az oceanográ­fia, a klimatológia kutatásai sok új adattal gazdagították a földdel kapcsolatos tudásun­kat, amelyek alapján ma már reális képet tudunk alkotni a föld jövőjét alakító folyama­tokról. A legelterjedtebb hi­potézis ezzel kapcsolatban a globális réteg-tektonizmus el­mélete, amely szerint a föld­kéreg 9—15 mozgó, egymás­hoz viszonyítva pontosan meghatározott irányokban el­tolódó rétegből áll. E réteg­eltolódások irányait és gyorsa­ságát ma már pontosan meg tudják állapítani, és így kí­sérletet tehetünk arra is, hogy megrajzoljuk a föld feltétele­zett jövőbeli képét. A következő 50 millió év alatt a föld mostani arculata teljesen átalakul. Ausztrália északi irányban tolódik el, Üj- Guinea, Kalimanta, Jáva és Szumátra Ázsia délkeleti partja felé. India ugyancsak északi irányban tolódik el, növelve Közép-Ázsiára gyako­rolt nyomását, és még jobban feltomyosítva a világ legma­gasabb hegygerinceit: a Hi­maláját, Tibetet, Tiensant, Pa- mirt. Az Atlanti-óceán Euró­pát továbbra is. kb. évi 2 cm-rel távolítva el Észak - Amerikától, 50 millió év múl­va 500—1000 km-rel lesz szé­lesebb. Dél-Amerika kissé északnyugat felé tolódik és közeledik Észak-Amerikához. Kalifornia északnyugat felé tolódva szigetté válik, amelyet széles tengerszoros választ el a szárazföldtől. Lényeges átalakulások Ját­szódnak le az afrikai konti­nensen is : az afrikai tábla északi irányú mozgása követ­keztében a Földközi-tenger szinte teljesen eltűnik, a ten­ger fenekén gyűrődések kelet­keznek, amelyekből hegygerin­cek nőnek ki. Megnő az Al­pok és az Atlasz hegység ma­gassága. A Földközi-tengerből egymástól elszigetelt tavak maradnak, melyek az évezre­dek múlásával teljesen kiszá­radnak. Afrika keleti részén a nagy tektonikus repedések vonala mentén hasadás keletkezik. Speciális műszerek segítségé­vel megállapították, hogy a földkéreg belsejében e repe­dések kiterjedtsége évente több cm-rel növekszik. 50 millió év múlva Afrika keleti tengerpartja nagy szigetté vál­tozik. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Vörös-tenger és az Adeni-öböl méretei lényege­sen megnagyobbodnak. Ugyan­csak kiszélesül az Atlanti­óceán és az Indiai-óceán is. A Csendes-óceán területe vi­szont megfogyatkozik. A leg­nagyobb mértékben Eurázsia őrzi meg stabilitását. A föld változásával kétség­kívül a klímaviszonyok átala­kulása is együtt jár. A chi­cagói egyetem kutatói a glo­bális rétegtektonizmus elmé­letéből kiindulva prognózist készítettek a föld 50 millió év múlva várható időjárásvi­szonyairól. Az északi féltekén e prog­nózis szerint a jelenleginél jóval enyhébb lesz az éghaj­lat: a sarki jégtakaró csak­nem teljesen elolvad, mivel az Atlanti-óceán megnövekedése a meleg vizű Golf-áramlat ki- szélesedéséhez vezet. A Földközi-tenger eltűnése a jelenlegi földközi-tenger! partvidék körletében az ég­hajlat rosszabbodásához ve­zet: kontinentális klíma ala­kul ki, forró nyárral és hi­deg téllel. Európában és Ke- let-Azsiában gyakran megje­lennek1 a tornádók, amelyek napjainkban csaknem kizáró­lag Észak-Amerika középső államaiban dühöngenek. Ausztráliának meleg és párás éghajlata lesz — csaknem tró­pusi. Természetesen ennek a prognózisnak tisztán hipotézis jellege van. Nagyobb valószí­nűséggel készíthető azonban éghajlati prognózis a követ­kező 100—200 évre. Az ég­hajlati változásokkal kapcso­latos jelenlegi megfigyelések a föld fokozatos kihűlésére mutatnak. Az utóbbi 20 év alatt az Atlanti-óceán északi részén a víz átlagos évi hő­mérséklete 12 C-fokról 11,5 C-fo>kra esett. Az északi fél­teke jéggel borított területei 12 százalékkal növekedtek. A tengerekben ma már Lissza­bon földrajzi szélességén is vannak jéghegyek, tehát 400 km-rel előbbre kerültek déli irányban. Egyes klímától ógusok véle­ménye szerint a XX. század vége felé (a 80—90-es évek­ben) melegedés várható, ami a XXX. század második feléig tart. Akkor Grönland, Üj-Zé- land és Skandinávia jégmezői intenzíven olvadni kezdenek, ami megnöveli az óceán víz­szintjét. A maximális fölmele­gedés várhatóan a 2300— 2400-as években következik be, ami után a hőmérséklet görbéje lefelé fordul, majd a XXX. század második felében ismét megkezdődik a lehűlés. A világ legapróbb lovacskái Ely Ray Oakland Hülben lakóik, a San Franciscoi-öböl­re néző tanyaszerű házban, ahol a közönséges látogató fi gyelemre méltónak legföljebb az úszómedencét és a tenisz­pályát találná. Ely azonban másra büszke: az isitáHóiban fickándozó lovacskákra. Sem­mi rendkívüli tulajdonságuk majd, ha a gerillák látják, hogy közeledik valami furcsa szerkezet, de nem fogja a re­volver vagy a géppisztoly go­lyója. Ismerjük azonban a fegy­verkezési verseny törvénysze­rűségét. Hiába találnak ki minden páncélt átütő lövedé­ket, hamarosan megjelenik az új páncél, amely ellenáll minden lövedéknek, ezt köve­ti a még tökéletesebb lövedék, majd a még erősebb páncél, és így tovább. Elképzelhető, hogy ebben az esetben ugyan­ez a folyamat játszódik le. S egyszer majd tanúi lehetünk, amint bevetik a robotfelügye­lőt, az odamegy a házhoz, majd visszajön és jelenti (mert akkor már beszélni is fog) a főfelügyelőnek (aki nem robot): »Nem bírok az épületben lévő terroristával«. »Miért nem?« — kérdi zordan a főfelügyelő. »Mert az is robot« — hang­zik majd a felelet. T. I. nincs, kivéve azt, hogy ma­gasságuk alig éri el a 75 cen­timétert. A »miniatűr« lovak iránti szenvedély nem új keletű do­log. Arab lótenyésztők a XVI—XVII. századiban hozták először az európai piacokra a piciny állatokat. Angliában rövidesen minden előkelő csa Iádban volt belőlük néhány, és mint a ház kedvencei, gyakran szerepelnek a kora­beli festményeken is, A kis lovacskák, ma a világ legritkább állatfajai közé tar­toznak. A szakértők 300 kan­cát tartanak nyilván, közülük csak 100 kisebb a 75 cm-néL A Szovjetunióban túlnyomá­sos kamrában műtétet végez­tek; a sebész a Szovjetunió egészségügyi minisztere, Bo­risz Petrovszkij akadémikus volt. A műtétinél nemcsak or­vosok segédkeztek, hanem mérnökök is, akik a műszaki berendezéséket ellenőrizték. Az új klinikán többféle túl­nyomásos kamra van: műtéti, reanimációs és kísérleti. A műtéti és a reanimációs kam­rákban legföljebb négy, a kí­sérleti kamrában pedig hét atmoszféra túlnyomást lehet Ely Ray az apró lovacskák szenvedélyes gyűjtői közé tar­tozik. A zöld gyepen hamcúro zó, a konyhában sárgarépa után szimatoló kedvencei között 11 nem éri el a bűvös 75 centis határt. Gazdájukat nemrég az az öröm érte, hogy luxushotelnek is beillő istál­lóinak egyikében világra jött a kicsinység! verseny győzte­se, a 40 cm magas Champion. A pici lovak nem vesznek részt versenyeken, legföljebb a futballmérkőzések szünetei­ben vagy egyéb alkalmakkor lépnek fel. Szállításuk nem okoz gondot, kényelmesen el­férnek egy személygépkocsi hátsó ülésén. létesíteni. Túlnyomásos kam­rát kell alkalmazni olyan mű­téteknél, ahol a betegség oxi- génelégitalenséggiel jár: né­hány szív- és érrendszeri be­tegség, illetve gutaütés, gáz- gangréna esetében. A túlnyo­más következtében ugyanis az oxigén közvetlenül a vérplaz­mában oldódik és a szervezet életfolyamatai a nyomással egyenesen, arányosan aktivi­zálódnak. Operáció túlnyomásos kamrában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom