Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

* TÜSKÉS TIBOR =s=^— I Baiatoütó! a Dráváig A Balaton itt a legkeske­nyebb. A szántód! »három­szöget« nem emberek építet­ték, hogy a komp út.ia még rövide'ob legyen, mint. néme­lyek képzelik. A félszigetet a Balaton két nagy öblének a hullámzása alakította ki. Mert nemcsali északról dél,re hul­lámzik a víz a Bakonyból le­zúduló szelek hatására, ha­nem keletről nyugatra, illetve nyugatról keletre is. Így épült ki a tihanyi félsziget hullám- árnyékában a víztől hajtott törmelékekből, nagy anyagfel­halmozódással a szántód! tur- zás-háramszög. A földnyelv félszigetként nyúlik a Bala­tonba. Létrejötte nevezetes földrajzi jelenség. Ugyanilyen okokkal magyarázzák a tudó­sok a hasonló, de sokkal ha­talmasabb tengerparti képződ­mények, például az angliai Dumgeness félsziget kialakulá­sát,' vagy a Hatteras-fok ere­detét Észak-Amerikában. Mivel a víz itt a legkeske­nyebb (‘ás a legmélyebb is!), a két part között korán meg­indult az állandó közlekedés, a rév. A Komáromból Somogy­ba Igyekvő Csokonai itt kelt át a Balaton északi partjáról a délire. A Pálóczi Horváth Ádám látogatására Szépha­lomról Pesten, Füreden át utazó Kazinczy Ferenc is Ti­hanyba! érkezett barátjának szán tód p usztai otthonába. Vas Gereben szerint a katanafog- dosás elől menekülő legények.' a pandúroktól üldözött somo­gyi betyárok ugyancsak itt szöktek át Zalába. Néha egész lakodalmi menetek érkeztek Somogyból, a tihanyi apátot keresték: adja össze az ifjú párt. A parton révészház állt. A kompot evezőkkel hajtották. »A komp vitorlájában megfe­szült az al-szél, s az egész terével könnyen úszott Tihany oldalának« — írja Vas Gere­ben. De bolond víz a Bala­ton: »szél nélkül is megijábo- rodik«. Ilyenkor »a sima ’víz föLszakadozott, a hullámok, mintha veszekedő gyerekek volnának, egymást kergettél» mintha egymást mosdatni akarnák; dühödni kezdett a víz, holott egy árva szellő sem ért hozzá«. Amikor a múlt század má> sodik félében a Balaton so­mogyi partján megépült a déli vasút, még nem nyara­lók szálltak le Szántódon a vonatról. Szántód a tihanyi uradalom áiíandó vasúti ra­kodóhelye volt. Az apátság azzal a föltétellel adta el a földet a vasútépítő társaság­nak, hogy Szántódon minden személyszállító vonatnák meg kell állnia. Bölcs előrelátás... Volt már vasútállomás, volt közle­kedés, s amikor az emberek fölfedezték a Balatont mint nyaralóhelyet, a déli parton az egyik legelső fürdőtelep Szántódon jött létre. Mit köszönhetek Szántód­nak, a Balatonnak, szülőföl­demnek? Kinyitotta szememet a szép­ség befogadására. A vizet néz­ni kell. A víz az állandó moz­gás, változás, maga az élet. Udvarunkból az apátsági templom öklelő két szarvát láttam. Milyen pompásan megválasztott helyen áll a templom! Épületnek és táj­nak, ember alkotta falaknak és természetnek milyen re­mek összhangja valósul meg itt! A víz évszakonként, sőt óránként változtatja arcát. Szép hajnalban a tükörsima Balaton, szép az őszi, ködöt pipáló víz, szép a jégpáncélba öltözött tó. A víz él és éltet. Munkát és élelmet ad. Halá­szok, hajósok kötötték hozza az életüket. A közlekedés, az építkezés, a nyaralok ellátása állandó munkát kíván. Ér­deklődésem gyökerei ide nyúl­nak vissza. Hogy később táj és ember, környezet és tele­pülés viszonyát, egymásra ha­tását kerestem és próbáltam megragadni írásban is, azt a szántódi éveknek köszönhe­tem. És még valamit köszönhe­tek Szántódnak. A nyitottsá­got... Apám vasutas volt. Az őrház egyik oldalán a vona­tok, másik oldalán az autók rohantak. A sínek távoli tá­jakkal kötöttek össze. Az or­szágút a nagyvilághoz láncolt. Egy állomáson, egy sorompó­nál mindig történik valami. Távírógép zümmög, csöngő szól, harang kondit, váltót ál­lítanak, vonat indul vagy ér­kezik. A vasutasak híreket kapnak és adnak tovább. A vasút ismeri a pontosság fe­gyelmét. Apám »szolgálatba« ment, vagy »szolgálatból« jött haza. Ha behúzta maga után az ajtót, velünk maradt a kaland izgalma, a történés le­hetősége, a nagyvilág üzenete. Hogy kész legyek a befoga­dására, a hívásra, hogy meg­halljam a dolgok szólítását, hogy szivacsként fogadjam magamba a benyomásokat, azt életem első hat évének kö­szönhetem. Az elmúlt években egyszer Tihamyból jövet Szántódon száLltam vonatra. A régi, han­gulatos állomásépületet le­bontották. Helyén lapos tete­jű típusépületet találtam. Ami­kor a pénztárablaknál jegyet váltottam, azt mondtam a vasutasnak: — Ezen az állo­másán nekem ingyen kellene jegyet adni... — Miért gon­dolja maga, hogy itt pénz nélkül is kaphat jegyet? — mordult rám az egyenruhás férfi. Később megenyhült. El­mondta, hogy éppen abban az őrházban lakik, amelyikben születtem, és hat évig éltem. —Ö, a Pista bácsit még szoktuk emlegetni... Tíz évig szolgált itt — mondta apámról. A pénztárfülke fel­ső ablakszemét is kinyitotta. A vonatindulásdg beszélget­tünk. Téíen-nyáron Balaton A Balaton mintegy húszon - kétezer éves. A vértesszőlősi ember itt nem látott még Balatont. Medencéje lesüly- lyedt, és a források, patakok vízzel töltötték föl. (Tolytatjuk.) az iskolában Az 1974—75-ös tanévben I kísérleti jelleggel az ország hatvan általános és harminc középiskolájában megkezdték a 10—18 éves diákok családi életre nevelését. Somogybán a nagyatádi általános iskola, a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, illetve a Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépis­kola vett részt az előkészítő jellegű tapasztalatgyűjtésben. Az előző tanévben megyénk iskoláinak a fele, a jelenle­giben pedig minden iskola be­kapcsolódott a családi élet­re nevelés programjába. A családi életre nevelésben e két és fél év alatt a kísér­letbe bekapcsolódó iskolák fi­gyelemre méltó pedagógiai eredményeket értek el. Jakab Lászlónó, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója, tantestületének elemző meg­állapításait így összegezte: — A nevelési hatások erő­södése következtében az isko­laközösség egységesebbé vált. A nevelőtestület és a család közötti ‘kapcsolatra a folya­matosság, az oldottabb kap­csolat. a kritika és önkritika fejlődése a jellemző. A szü­lőktől kapott visszajelzések bizonyítják, hogy a családon belüli kontaktus őszintébbé vált. az apák és anyák fele­lősségérzetében előnyös vál­tozás következett be, s több _ és hatékonyabb érzelmi hatás’ éri a gyerekeket, mint koráb­ban. Sok gyerek és fiatal most kezdi a családban tudatosan »gyakorolni« kötelességeit és jogait. A tanulók viselkedésé­nek értékelése széles körűvé vált, s az Iskolai meg az is­kolán kívüli magatartást egy­aránt magába foglalja. Peda­gógiai tevékenységünk haté­konyságának vizsgálatára fel­mérést végeztünk két évvel ezelőtt és a mostani tanévben. Két hatodik osztályban meg­kérdeztük a tanulóktól, kit tartanak példaképüknek, s a példakép tulajdonságai közül melyeket tartják értékesek- *nek. A korábbi felmérés jel­lemzője, hogy a gyerekek szinte kivétel nélkül írót, iro­dalmi vagy történelmi hőst választottak példaképül, s kö­vetendő tulajdonságaik is túl elvontak, általánosak voltak. A mostani felmérésükben két osztály tölbb mint-90 százalé­ka az édesapát és édesanyÂt tartja példaképnek, s ez a családi életre nevelés sikerét fémjelzi. A szülők követendő tulajdonságai között ilyenek szerepeltelt: »fáradhatatlan a munkában, a családjáért dol­gozik«, »türelmes, megértő, jó barát«, vagy »szívesen mond le saját kedvteléseiről a csa­ládjáért«, »a gyerekeket is be­vonják a család munkájába, örömeibe és gondjaiba«. Gergő Sándorné, a nagyatá­di általános iskola osztályfő­nöki munkaközösségének ve­zetője így nyilatkozott ta­pasztalataikról: — Iskolánk pedagógusai egyhangúlag helyeselték a családi életre nevelés haté­konyabbá tételét. A pedagó­giai tevékenység eredményei­hez az is hozzájárult, hogy az egészségügyi dolgozókkal ösz- szeh angoltan szerveztük meg munkánkat. Kezdetben a szü­lők egy része úgy gondolta, hogy csak a szexuális neve­lés kerül előtérbe, s túl ko­rainak tartotta a nemi felvi­lágosítást. Sikerült meggyőz­ni őket a családi életre ne­velés fontosságáról; a szülők és a nevelők pontosan körvo­nalazott célok és feladatok ér­dekében partnerként dolgoz­tak, és sokszor találkoztak e munka során. Igaz, hogy az első évben a rendezetlen csa­ládi körülmények közt élő gyerek mást látott otthont, mint amit az iskolában hal­lott a család harmonikus éle­téről, s ez passzívvá tette. Tény viszont, hogy a családok többségében a ragaszkodás, a szeretet, a munkamegosztás, az érzelmi klíma előnyösen alakult. Lóczy István, a Munkácsy gimnázium igazgatója és Gá­bor Róbertné tanár értékes tanulmányt írt a családi élet­re nevelés tapasztalatairól. Ki­fejtették, hogy a családi éltei­re nevelés programja — mint az egész nevelőtestület ügye — ^segítette a közösség egységé­nek kibontakozását, a neve­lőkben kialakult a megfelelő szemlélet a családi életre ne­veléssel kapcsolatosan, a ne­velőtestületben pezsgő tevé­kenység alakult ki. Fejlődött a nevelői munka tervszerűsé­ge, a szülők bevonása a peda­gógiai tevékenységbe konkré­tabbá vált«. À tanulók közt végzett fölmérés bizonyítja, hogy nagy többségük hasz­nosnak tartja a családi életre nevelést, s az osztályfőnöki órák segítséget jelentettek problémáik megoldásában. A megyei továbbképzési in­tézet nagy gonddal szervezte meg a pedagógusok fölkészí­tését az újszerű nevelési program eredményes beveze­tésére. Rácz Jenő, az intézet munkatársa a további teen­dőket így fogalmazta meg: — A következő időszakban lehetőséget biztosítunk a ne­velők számára, hogy ankéto­kon kicserélhessék tapaszta­lataikat. Pályázatot hirdetünk tudományos igényű, gyakorla­ti jelentőségű tanulmányok írására. Arra biztatjuk kollé­gáinkat, hogy minél többen kapcsolódjanak be a Pécsi Akadémiai Bizottság kutatási munkájába. Somogy iskoláiban a pe­dagógusok nagy erőfeszítése­ket tesznek, hogy a fiatalokat a boldog családi életre, a há­zastársi és szülői feladatokra neveljék — a szocialista er­kölcs alapján. A családnak és az iskolának közös feladata, hogy a fiatalok »szeressenek szépen és felelősen, kibúvók nélkül élni, s vállalják köte­lességeiket a családban és a szerelemben«. A szocialista társadalom magasabb igényé­ből fakad a családi életre ne­velés. Eredményes megvalósí­tása pedig megköveteli az egész társadalom összefogását. B. F. Egy verőfényes szeptemberi reggelen két egyetemista ment a Nagy Város széles ut­cáján. Felhőtlen volt az ég, s a fasor levelei a közeli el­árusítóbódé plakátszíneire em­lékeztettek. A diákok nagyon éhesek wlták, de egy huncut vasuk sem volt. Emellett a Nagy Város nem a szülőváro­suk volt; dflákszáüóban lak­tak, amelynek vezetője éppen ma reggel közölte velük, hogy a jövőben már ne számítsa­nak az intézményre. Arról nem is beszéltem, hogy mivel nem tellett vonatjegyre, haza se utazhattak, de ezt a ked­ves olvasó bizonyára magától is kitalálta. Ennek ellenére az égbolt derűjével vágtak ne­ki az ismeretlennek. Épp a Egy kisebbfajta »háború« dűl Budapesten a Műcsar­nokban. No, nem Kimetty Já­nos életműve körül, amelyet a két nagy teremben mutatnak be, hanem a látogatók a szomszédos helyiségekben kez­denek vitatkozni — önma­gukkal, társaikkal. És tollat ragadnak, hogy indulataikat a vendégkönyvben is rögzítsék. Nolipa István Pál kiállítá­sáról van szó. A vélemények közül hadd idézzek két szélsőségeset: — »Remekművek gyűjteménye? Több annál ! Múltunk és jö­vőnk!« Aláírása: »Egy csepeli munkás«. Az ellentétes véle­ményt — egy női név fölött — nem írom le szó szerint, csak a lényegére utalok: sze­rinte a Műcsarnok »rangját veszítette« azáltal, hogy he­lyet adott ilyen lapos, felüle­tes, tartalmatlan gyűjtemény­nek. Mert ki kíváncsi ma egy gyár belsejére? ... Mi korbácsolta föl a tárlat­látogatók indulatait? Mint a vendégkönyv bejegyzéseiből kitetszik: a tartalom, is, meg a kifejezésmód is. Mert miket is fest és rajzol a 70 éves Nolipa István Pál? Többek között gyárudvart, üzemcsar­nokot, gépeket, építkezést, város- és utcarészleteket. Meg olyant, hogy Csepel megtagad­ja a kiürítést, vagy: Légitáma­dás, A fasizmus végnapjai. És elvont fogalmakat, visszatet­sző emberi tulajdonságokat is: a törtetőkét, a harácsolókét, a közömbösekét. E korántsem teljes felsoro­lás bizonyítja: elkötelezett a városi klinika mellett halad­tak el, s ekkor egyikük rámu­tatott a hatalmas üvegablak­ra: . — Nézd, műtő! — Gondolj csak bele, mi­lyen jó — mondta a másik —, hogy mégse mi fekszünk ott benn... Ebben a pillanatban el­ütötte egy autó. Este megoperálták. A szerencsétlenül járt diák­nál, ötven grosit talált a tár­sa; és amikor az fölébredt a kloroformos álomból, közölte vele: egy utolsó disznó, mert eldugta előle a »dohányt«, és hogy egy életre vége a barát­ságnak. Erkölcsi tanulság: az út­testen ne beszélgessünk. Andrzej Bursa Baráiság (Fotó: Gyertyás László) békéért, a haladásért, a hu­mánum kiteljesedéséért ecset­tel, grafittal, tustoUal küzdő, mindennapjaink sikerének őszintén örülő, azt tiszta szív­vel köszöntő, szinte ujjongva ábrázoló művész alkotásai ezek. Olyané, aki azonban, el­követi azt a »szentségtörést«, hogy a láttatás harsány, ese­tenként rikító eszközeit veszi igénybe —, hogy fokozza ké­peinek mozgósító, állásfogla­lásra késztető erejét. Színei nem mosódnak el, nem má- zolódnak szét: a Blaha Lujza teret ábrázoló képén a Vide­oton 'reklámbetűi, a gépkocsik helyzetjelző lámpái legalább úgy virítanak, mint a való­ságban. Vagy talán még éle­sebben. Mint ahogyan az áb­rázolt gépek, alkatrészek is derűsebben csillognak itt, mint a valóságban. Nolipa nem úgy festi meg környeze­tünket, ahogyan egy színes fénykép megörökítette volna, hanem úgy, ahogyan ő látta és velünk láttatni akarja. Mert bármennyire is túlrészletezett­nek, hűségre törekvőnek hat is egy-egy képe, nála nem ez a fontos. Sokkal inkább a társadalmi mondanivaló, az emberi alkotás, a szocialista alkotás nyomon kísérése, elis­merése és elismertetése. Azt hiszem, ez az egyértelmű és nyíltan vállalt állásfoglalás készteti fanyalgásra azokat, akik a művészettől csupán va­lami fennköit, a hétköznapok­tól, a munkától, a termeléstől elvonatkoztatott ábrázolást kémek számon. Végül: nem akarom kriti­kátlanul dicsőíteni e gyűjte­ményt, minden képe nekem sem tetszett. Arra sem eskü­szöm — és nem is igaz —, hogy ez a kifejezésmód a leg­alkalmasabb anyagi és szelle­mi gyarapodásunk, ellentmon­dásaink művészi ábrázolására. De mondanivalóját, tematiká­ját mindenképpen, kifejezési eszközeit és stílusát pedig leg­alább annyira el kell fogad­nunk, mint bármely más irányzat formány el vét. P. I» Kiképzés Családi életre nevelés Vihar a Műcsarnokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom