Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-26 / 21. szám

Kereslet és kínálat - helyben Emlékezés Vigh Pálra Papírtörülközőt fedeztem föl • minap az egyik önkiszolgáló papír-üzletben. Finom, puha, fehér papírból készült — per­forálva, hengerformára cso­magolva. Megvenném, gon­doltam, csakhogy ehhez vala­mi tartóféle is kellene, amely­re felakaszthatom, hogy a perforált darabokat el lehes­sen szakítani egymástól, hogy a henger könnyedén forogjon. Anélkül szinte használhatat­lan. Szigorúan szakosított üzlet- hálózatunkban kellemes meg­lepetés: a papírboltban tartót is árusítottak a törülközőhöz, holott ez utóbbi nem papír­ból, hanem műanyagból ké­szült. Ekkor már csak egy gond maradt: ki és hogyan fogja ezt fölszerelni? Otthon újabb és még kellemesebb meglepetés: a műanyag tartó hátoldala önmagától is tapad a falhoz, de két fényes csa­vart is mellékeltek hozzá — a biztonság kedvéért. Konzervhez — bontó Mondom: mindez meglepe­tés. Mert a kereskedelem ál­talában nem kényeztet el bennünket, nem kímél attól, hogy boltról boltra járva sze­rezzük be azt, amire egy tárgy használatához szüksé­günk lehet Az üzlethálózatot a legtöbb helyen úgy szakosí­tották, ahogy az a kínálat — és nem a kereslet — szem­pontjából kényelmes. Jó, hogy a trafikban a cigarettához gyufát is adnak, de az élelmi­szerboltban vett konzervhez. sörhöz, üdítő italhoz nyitóal­kalmatosságért legtöbbször máshova — vasüzletbe, edény­boltba — kell menni. Szem­festék az illatszerboltban ta­lálható, a felviteléhez szüksé­ges ecsetért a tájékoizott eladó a papírbolba küldi a vevőt. A színek harmóniájára ügye­lő nő szaladgálhat a bőrdísz- műáru-üzlet és a cipőbolt kö­zött, s még akkor sem sike­rül olyan táskát vennie, ame­lyik illik csizmája színéhez, mert egymás mellett csak ak­kor tekintheti meg a kettőt, mikor már legalább az egvi- ket megvásárolta. És így to­vább. Igaz, akadnak követendő kí­sérletek. A régi, szűk bútor­boltok helyett már a városok sorában épültek nagy lakbe­rendezési áruházak, amelyek­ben a bútorhoz kiválaszthatja a vevő a szőnyeget, a füg­gönyt, a díszpámát, a világí­tótesteket is. A játékboltokban most kezdődik valami hasonló ésszerűsítés: míg idáig faj­tánként csoportosították a já­tékszereket, úgy mint babák, mechanikai játékok, társasjá­tékok, gumiállatkák stb., most megpróbálják ugyanezeket korcsoportonként kínálni : az egyik pultnál a 3—6 évesek­nek való, a másiknál a 6—10 éveseknek készült, a harma­diknál a legkisebbeknek szánt játékszereket. Cipő és retikül, együtt Ezt az alapelvet kellene a kereskedelem más ágaiban is megvalósítani. Az árukínála­tot aszerint csoportosítani, mit keres egy időben. egy helyen a vásárló. Ez nemcsak a vevők kényelmét szolgálná, hanem feltehetően az üzlet­menetet, a forgalom növelését is. Hiszen — hogy az egyik előbb említett példánál ma­radjunk — aki csak cipővá­sárlásra készült, könnyebben hajlik arra, hogy ret-ikü-lt is vegyen, ha fölfedezi, hogy ugyanott kaphat színben, stí­lusban illeszkedőt. Az árukínálat már sok te­kintetben jobban alkalmazko­dik a kereslethez, mint a múltban : mennyiségben, mi­nőségben, a divat követésé­ben. Talán nem túlzott igény, ha azt kívánjuk, hogy a jövő­ben a helyben, az áru meg­jelenésének helyében is al­kalmazkodjon a md igényeink­hez. G. Zs. Lábodi számvetés Születésének 70. évfordulóján — a családtagok, hozzá­tartozók, az egykori harcostársak, barátok, úttörők és KISZ-esek jelenlétében — Kaposváron, a Nyugati teme­tőben tegnap kegyelettel emlékeztek Vigh Pálra. Szabó András, a városi pártbizottság tagja emlékezett harcos életútjára, majd Vétek József és Kovács Lajos, a pártbi­zottság képviselői, a hozzátartozók, barátok koszorúk elhe­lyezésével fejezték ki kegyeletüket az elhunyt emléke előtt. Felelősség a közügyekért Fiatal, mindössze kétéves múltra visszatekintő a lábodi községi pártalapszervezet. Hu­szonkét kommunista tartozik ide: pedagógusok, tanácsi és áfész-dolgozók, nyugdíjasok és egyetlen fizikai munkás . — Azért váltunk külön a termelőszövetkezet pártszer­vezetétől 1975 januárjában, hogy munkánkkal jobban tud­juk segíteni a község lakói szemléletének formálását, a fiatalok nevelését és a község fejlődését — fogalmazza meg feladatukat Végh Magda, az alapszervezet titkára. Ez érződött kl a beszámoló­ból is: az alapszervezet kom­munistáinak felelőssége a közügyekért, községükért. Szépen fejlődött, gazdago­dott az elmúlt években Lá- bod, A község lakói készsé­gesen vettek részt a községet gyarapító 4ársadalmi munká­ban: az iskola építésében, tor­napálya létesítésében, járda­építésben, a parkok rendezésé­ben, a község felszabadításáért életüket áldozó bolgár hősök temetőjének gondozásában csakúgy, mint a fák és ró­zsák ültetésében. — Tevékenységünket azon­ban össze kell hangolni a tár­sadalmi és tömegszervezetek­kel, elsősorban a Hazafias Népfronttal. Ez most azért is nagyon fontos, mert az idén a falugyűlés helyett egész napos, társadalmi munkával egybekötött falunapot kívá­nunk tartani. Mozgósítani az embereket, eredményt elérni csak akkor tudunk, ha az elő­készítést közösen végezzük. Nem sikerült aktívabbá tennünk a KISZ-szervezet munkáját. Ezen változtatnunk kell, mert ez is hozzájárult, hogy pártépítési terveinket sem tudtuk valóra Több segítséget kell nyújta­nunk az ifjúsági szervezet­nek, s elérni, hogy elsősorban fizikai munkásokkal, fiata­lokkal erősítsük pártszerveze­tünk sorait. Meg kell oldani az alapszervezet kommunis­táinak rendszeres politikai képzését is — mondta a tit­kár, tárgyilagosan bírálva munkájuk fogyatékosságait. Dragovecz József nyugdíjas *zt javasolta, hogy érdemes lenne egyetlen alapszervezet­be tömöríteni a KISZ-istákat. Ugyanis önálló, kis létszámú KISZ működik a tsz-ben, az állami és erdőgazdaságban, s ez akadályozza a nevelésük Érdekében kifejtett munkát. As alapszervezet kommu­nistáinak fele nő. Felszólalá­sukkal kifejezték: ők is tevé­kenyen részt kívánnak vállal­ni a pártszervezet feladatai­ból. Erről beszélt lieber Gyuláné tanácselnök, amikor elmondta, mi mindent akar­nak a község lakóinak össze­fogásával megvalósítani már­cius 20-án, a falunapon. — Az ifjúság nevelését már az úttörők soraiban meg­kezdtük, hogy a KISZ-ben, azután felnőtté válva is érle­lődjenek, részt vállaljanak a közügyekből. Az a célunk, hogy az úttörőket is bevon­juk a márciusi falunap fel­adatainak megvalósításába — mondták Farkas Imréné és Ifi Gézáné pedagógusok. Szí­vesen segítenek a KISZ és az ifjúsági klub munkájában is. A pártszervezet tevékeny­sége elválaszthatatlan a köz­ség életétől — ez derült ki a felszólalásokból. Rácz János, dr. Jankó Ernő a közvéle­kérdé­ményt foglalkoztató sekről szóltak. Nemrég megszűnt a vasúti közlekedés. Autóbuszokkal utaznak az emberek Barcsra, Kaposvárra, Nagyatádra. A kulturált, biztonságos utazás feltételei azonban — megál­lapításunk szerint — nincse­nek biztosítva. Ezért határoz­tak úgy a kommunisták: a pártszervezet és a község ve­zetői megkeresik a KPM, il­letve a Volán 13. sz. Vállalat vezetőit, s velük összefogva teremtik meg ezeket a feltéte­leket. A taggyűlés által elfogadott határozatok, a munkaterv a pártalapszervezet tevékenysé­gének jobbá, eredményesebbé tételét szolgálják majd csak­úgy, mint az elemző, önkriti­kus beszámoló, s az eredmé­nyeket értékelő és a hibák okait is feltáró vita. 1907. január 25. Az e na­pon Igáiban, munkáscsalád­ban született Vigh Pál fiata­lon, húszesztendős korában került kapcsolatba az illegá­lis kommunista párttal. Kap­csolata töretlen maradt, tar­tott egész életén át — vállal­va a szenvedéseket, a megiiur- colást — halála napjáig, 1962. március 19-dg. Egészségi állapotát megvi­selte a küzdelmes élet, ám, amikor pihennie kellett vol­na, sem tudott tétlenül ülni. Az ellenforradalom leverése után elsőként jelentkezett a párt erősítésére, szervezésére. Nagyon sok társadalmi mun­kát végzett, segített a fiatal munkásnemzedék nevelésé­ben. Már súlyos beteg volt, amikor csaknem húsz eszten­dővel ezelőtt beszélgettem ve­le kaposvári, Béke utcai ott­honában életéről, a kommu­nista eszme iránti elkötele­zettségről. Egy olyan ember hitvallásaként őrzöm szavait, aki egész életét az eszme ügyének áldozta. Látom őt röpcédulát oszto­gatni, a Vörös Segélyt szer­vezni, tüntetők, sztrájkolók között felvonulni. S látom megvasalva, társaihoz láncolva bírósági tárgyalásra kísérni. S hallom az ügyész szavait, amint mondja: »Vádolom a Magyar Szent Korona nevé­ben, az államrend és a társa­dalom erőszakos felforgatásá­ra irányuló tevékenységért Vigh Pált és társait... Vádo­lom őket kommunista szer­vezkedésért, izgatásért, szrájkra való uszításért, a kormányzó nevettek megsér­téséért ... Valamennyinkre példás, elrettentőén szigorú büntetés kiszabását kérem a tekintetes Királyi Törvény­széktől ...« Ám hiába ítélték Vigh Pált és a többi kommunistát bör­tönre, kiszabadulásuk után hiába fosztották meg a mun­kalehetőségtől, s kárhoztatták kenyér telenségre. Hiába írta a tárgyalást, az ítéletet köve­tően az akkori Üj Somogy: -A dunántúli kommunista vonal vezetőit börtönbe zárták... A kommunisták tevékenységét felszámolták ...« Nem számolták fel, nem szűnt meg ez a tevékenység. A harc folytatódott, erősödött. Vállalta Vigh Pál, s vállalták a többiek az újabb kínzásokat, börtönt, mert elkötelezték ma­gukat az eszmének. Emlékszem, e beszélgetés alkalmával egy képeslapot mutatott, melyet a börtönben kapott, ezzel a szöveggel: -Fordulj Mekka felé és légy boldog. Idézet a próféta sza­vaiból.-« Az őrök nem értették, csak Vigh Pál tudta, mit jelent ez: »Gondolj Moszkvára, ahol egyre erősödik a munkások hatalma, s ez adjon erőt szen­vedéseid elviseléséhez.« Igen. ez adott neki is erőt és hitet a börtönben, s a sza­badulást követően az illegális munka folytatásához. Tudta, hol a helye, s amikor .1942- ben kommunista tá-raival büntetőszázadba Sorozták, ha­marosan. átszökött a . szovjet csapatokhoz. A Szovjetunió­ban végzett antifasiszta isko­lát, s hazatérve 1943-ban tö­retlen hittel folytatta azt, amit 1928-ban elkezdett. Harcos életutat járt be Vigh Pál. A párt egyik katonájának emléke előtt tisztelegtünk. Azzal a kegyelettel, amely megilleti mindazokat, akik életüket a párt, az eszme ügyének szentelték! Sz. L. Az eltűnt víz nyomában Műszerrel keresik a csőtöréseket Ha a vizet száz fokon for­raljuk, halmazállapota meg­változik. gőzzé alakul és »el­tűnik«. Ezt még az általán* iskolai fizikaórákon tanultam meg. Hogy a víz eltűnésének van más módja is, azt a na­pokban tudtam meg a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál. Bár a dolognak van egy szépséghibája: nem érdemes szabadalmaztatni. Miről is van szó? A, válla­lat 1975-ben Kaposváron váltani.1 5 829 166 köbméter vizet ter­melt kútjaiból. Ebből a me­gyeszékhely intézményei 1 092 305, az ipari vállalatok 1 825 310 és a lakók 2 139 401 köbméter vizet használtak föl. Ha a számokat összeadjuk, s hozzátesszük, hogy a vállalat különböző technikai célokra 186 150 köbmétert használt föl: kiderül, hogy eltűnt 593 ezer köbméter víz. A vállalat vesz­tesége így 2 millió 71 ezer fo­rint volt. A tavalyi kimutatá­sok ugyan még nincsenek ké­szen, de az előzetes számítá­sokból tudják a vállalat veze­tői, hogy a veszteség hasonló lesz. Hova tűnik el a víz? — kérdeztük Nánási Imre gaz­dasági igazgatóhelyettestől és I ft Miklóstól, a vízgazdálko­dási osztály helyettes vezető­jétől. A válaszokból kiderült, hogy az egyik ok a csőtörés. Ha komolyabbról van szó, ezt a gépházakban észlelik, ha­mar orvosolni tudják a hihá- kat. Ha az elosztóhálózatban van törés, s a víz aránylag gyorsan a felszínre tör, újból csak minimálisra lehet csök­kenteni a veszteséget. Más a helyzet, ha a törés mellett utat talál magának a víz. Bizony időbe telik, amíg észreveszik. Egy táblázat ki­mutatása szerint csupán egyetlen ötmilliméteres lyu­kon harminc nap alatt 960 köbméter víz »-tűnik el«, ha nem veszik idejében észre. Mi okozza a csőtöréseket? Számtalan lehetőség van. Pél­dául az ^azbeszt cementcső alá, lefektetéskor egy kő kerül. Kaposvár vízvezetékeinek egy része elavult, van százévesnél idősebb is. Vascsövek, melye­ket a viz és az idő eléggé tönkretett. Azután beszélhet­nénk a talajviszonyokról is, a tömítőgyűrűknek a nyomásin- gadozás hatására való elcsú­szásáról, a technológiai hibák­ról. A Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat hálózati vízvesztesége 10 százalék kö­rül mozog Kaposváron. Ez megengedhető — hallottuk az illetékesektől. A hálózati vesz­teség csökkenésével a vállala­ti nyereség nőhetne. Nem árt tehát keresni a lehetőségeket, hogyan csökkentsék a veszte­ség nagyságát. Mit tesz ennek érdekében a vállalat? Ift Miklós elmond­ta: a hálózati ellenőrökkel állandóan vizsgálják a csa­tornák vonalát, s ahol szem­mel látható a törés, azonnal indulnak a szerelők. Űj mű­szert vásároltak, amellyel a nem látható, föld alatti cső­törések is kimutathatók. Fo­lyamatos rekonstrukciót hajta­nak végre azokon a részeken, ahol a legrégebbiek a vezeté­kek. Előrelátásra vall, hogy figyelembe veszik a városfej­lesztési elképzeléseket is : olyan csöveket fektetnek le, melyek a későbbi nagyobb terhelést is bírni fogják. Baj volt a mérőórákkal. Né­melyik — például a lakóhá­zaknál — csak akkor műkö­dött, ha egyszerre nagyobb mennyiségű vizet használtak. »Sok kicsi sokra megy« ala­pon így is tűnt el víz. A szak­emberek — ahol indokolt volt — kicserélték az órákat. Per­sze korántsem szabad azt hinni, hogy így nem kell majd »eltűnt« vízről beszélnünk. Egy azonban bizony* : vár­hatóan kevesebb lesz a vesz­teség. N. J. Felújítás a Berzsenyi iskolában Öreg épület, elavult berendezések A villamos berendezések ál­lapotát és a tantermi világí­tás erősségét mérték föl a kö­zelmúltban a Berzsenyi álta­lán* iskolában. Az eredmény — ahogy az SZMT munkavé­delmi felügyelője, Győr László megállapította — lehangoló. A berendezések nagy része telje­sen elavult, korszerűtlen. Az árammérőszekrény, a kazán­ház környékének villám* be­rendezései pedig életveszélye­sek. A 118 mérési helyen el­végzett vizsgálatból 113 nem a szabványnak megfelelő. Ép­pen ezért működtetésük nem ajánlat*. Az SZMT munkr.vé- delmi felügyelőjének határo­zata több mint száz pontból álló hibajegyzéket tartalmaz — ezt és a munkavédelmi szempontból veszélyesnek mi­nősített helyzetről szóló vég­zést megküldték az iskolának. — Még nem kaptuk meg a határozatot — mondta Hajdú Tiborné igazgató —, a munka azonban már megkezdődött. Először a legveszélyesebb he­lyeken kapcsoltattuk ki a villanyt, és szereltetjük a ve­zetéket. Amint elkészül, men­nek tovább a szerelők, és az egész iskolában elvégzik a munkát. Az érintésvédelmi vizsgálatot mi kértük decem­berben, mivel az öreg, ötven­éves iskolának minden tarto­zéka meglehetősen elavult. A villany ugyanúgy, mint a víz, vagy a fűtés. A vizsgálat eredménye nem lepett meg bennünket. A m*tanihoz ha­sonló ellenőrzést már tavaly és tavalyelőtt is végeztek — akikor kisebb-nagyobb javítá­sokkal igyekeztek segíteni. Péntek Károly, a városi ta­nács művelődésügyi *ztályá- nak vezetője: — Sajn*, több kaposvári iskola van a Berzsenyihez hasonló helyzetben. Ha nem is ilyen súly*ak a világítási gondok, a berendezések ha­sonlóan Tégiek. A terhelés egyre fokozódik a sok audio­vizuális eszköz bevezetésével. Tavaly nem tudtuk egy ösz- szegből megoldani a Berzsenyi korszerűsítését, m*t kerül sorra. Az ország iskoláira vonat­kozóan határozat született a fényerősséggel kapcsolatban. Ezt a mérést a város vala­mennyi iskolájában elvégez­tettük. Sajn*, a kívánt erős­ség egyikben sem volt meg még a legújabb iskolában — a Krénuszban és a Zrínyiben — is korszerűsíteni kell. A legsürgősebb azonban a közvetlen veszély elhárítása. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom