Somogyi Néplap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-04 / 2. szám
Rendhagyó tr-jcgyret a szilveszteri műsort... Több szem többet lát. Szilveszterkor az sem egyedi jelenség, ha valamely szem duplán lát. Munkatársaink közül azokat kérdeztük meg, akik tévékészülékkel szemben szilvesztereztek. Mi tetszett a műsorban? Mely részek juttatták eszükbe az ágyat? Persze, szigorúan szunyókálás céljából! Bíró Ferenc: — A tollúkat hegyező kritikusok a tv szilveszteri műsora után azt sem tudták: sírjanak vagy nevessenek. Csaknem keresztülhúzta számításaikat a műsor nagy részét jellemző ötletesség. Még szerencse, hogy volt néhány hakniízű, kisszerű, »csakazér- tis« jópofa szám, így ez az év is jól kezdődik. Nekik ... Horányi Barna: — Azért tetszett a televízió szilveszteri műsora, mert egyrészt nem nyúlt át 1977-re, másrészt nem is fejeződött be éjfélnél korábban. Pontosabban, a húszéves televízió pontos volt. Éjfélkor ért véget az óévet búcsúztató műsor. Nem kellett felhúznom a vekkert, hogy felébredjek boldog új évet kívánni kedves családomnak és kedves... Szóval, pont jó volt. Jávori Béla: — Mi tetszett legjobban a szilveszteri tv- műsorból? Az a páratlan mozzanat, amikor Columbo után rögtön megjelent otthonunkban a bájos Kudlik Julika és azt mondta: »►Most pedig megkezdjük a televízió szilveszteri műsorát.'“ És megjelent a képernyőn a SZÜNET felirat; legalább két percig csodáltam. (A szünet egyébként Psotával sem . volt rossz...) S mi tetszett még jobban? Az új ötletek sora, a színvonal. És természetesen az újságárus, aki minduntalan egy élő. klasszikust idézett, önmagát. Dr. Kercza Imre — Ez volt a tizenkilencedik szilveszteri műsor. Lajos Géza: — Jó lett volna, ha előbb Columbo... Ne vágj közbe!,.. Szóval jó lett volna a műsor, ha előbb a népszerű hadnagy kinyomozza, ki tüntette el belőle a humort. Ő ugyanis valóban nem ismer lehetetlent! Leskó László: — Hofi végre parodizálni meri — önmagát. Columbo ez alkalommal is sikeresen oldott meg egy. a szokásosnál is szellemesebb rejtvényt — mint mindig —, nem az öklét, hanem a kobakját használva. A kabaréműsor legfelejthetetlenebb pillanata: Varga József Demis Roussos-ként. A kis Kabos viszont egészen alacsony volt.... Luthár Péter: A véleményem az enyém és a feleségemé, mert együtt néztük, amikor felébresztettem: Kezdetben vala a Hofi. Egyre haloványabb. Néha már bolygónak látom, csodálom, hogy nincs gyűrűje a fejénél, amely önmaga körül forog. De akkor Satumus lenne. A kabaré néhány részletén — Szuhay, id. és ifj. Alfonzó, Takács Mari és Varga József — úgy röhögtünk, hogy csörgött a könnyünk. A többi hasonlatos volt a Paracelsus sörhöz, amelyet közben hörpölgettem. Keserű. Az évente rendesen visszatérő szereplők hatására mindent bevallók, mint a bűnös a szintén visszatérő Co- lumbónak. (Nem láthatnánk egyszer valaki mást?) Persze, a műsorra nem mondják, hogy szeretni kell, mint Odor Emíliát, így még egyetlen kabaré sem lett öngyilkos. Mayer Géza: — Gyónási stílusban: Hofin és Columbón kívül másra már nem emlékszem. Padi László: — A lehetetlent az ország gazdasági helyzetéhez illően kísérelték meg a műsor rendezői: mellőzték az importholmit, új kosztümökre se sokat költöttek, és ami a legfontosabb, 6aját ötleteikből igyekeztek tőkét kovácsolni. Hát a végeredmény túlságosan kemény valutának ugyan nem mondható, de a magyar ember a jó forintnak is örül. A mai világban ... Vörös Márta: — Megnyugodtam. Tényleg iparosodunk. A televíziónak »-kezd menni« a tükörhajlítás. Ezek után nincs más hátra, mint az összegezés. Valahogy így. Hofi jó volt. Hofi rossz volt. Columbo unalmas. Columbo zseniális, A kabaréra nem emlékszünk. A kabaré emlékezetes volt. Ez a tévé-1 szilveszter a tizenkilencedik. A huszadik. Hukk! Megkérdezte: L. L. KÖNYVESPOLC Egy dezertálás következményei így láttuk Az utolsó vonat Szilveszter este kigördült Kaposvárról az utolsó, Szigetvárra induló vonat is, az 5626-os Kaponya György mozdonyvezető utoljára vágott neki pöfékelő gőzmozdonyával a zselici domboknak. Gémesi Ferenc vonatvezető — aki 25 esztendeje járja e vonalat — még egyszer felírta a szerelvényt, azután a gőzös 20 utasával útnak indult... Valentyin Grigorjevics Rasz- putyin az idép tölti be a negyvenediket; korra fiatal, de máris tekintélyes életműrészlet áll mögötte. A szovjet irodalmon belül témavilága a »falusi próza« kifejezéssel vonulattá avatott írócsoporthoz soroltatja kritikusaival. S e vonulat nem is akármilyen nevekkel büszkélkedhet. Abramov, Krutyilin, Szolouhin a kezdetet jelentették. Vaszi- lij Belov, Suksin, Antonov és Raszputyin pedig az időben hozzánk közelebbi utódokat, a kortársakat. Valentyin Raszputyint az Angara-parti Irkutszk adta a világnak. Ott él, ahol egykor száműzöttek: fegyencek és politikai »bűnösök«. Mára hatalmassá duzzadt nagyváros ez. De Raszputyint mégis a falu vonzza. Mert a bajkál-tói környék a változásai ellenére is őrzi az egykori falusi világot. Raszputyin pedig éppen a változások tükrében láttatja velünk falusi szereplőit és magát a falut. Művei magyarul is megjelentek. Néhány novellája antológiákban, folyóiratokban. »Későn« jelentkezett az irodalomban — harmincegy évesen —, de akkor vitát kavaró kisregénnyel, a Pénzt Marijának cíművel. Egy önhibáján kívül — leltárhiány miatt — letartóztatott asszony férjének kanosszáját ábrázolja az író e művében. De nemcsak erre jellemző az, amit ő maga így fogalmazott meg: »Számomra nem léteznek pozitív és negatív figurák. Számomra csak eleven, életteli hős létezik, akinek hiszek. Az a legfontosabb, hogy az olvasó higy- gyen neki.-"' Talán ezért nincs »vége« sohasem írásainak. Ha úgy tetszik: lezáratlanok. Egy- egy drámai esemény után ugyanis az idő sem áll meg... Az eddig elmondottak jellemzők nagy sikerű regényére, a Végnapokra is, amelyben Anna, egy falusi öregasszony készülődik a halálra. »Az öregasszony sokszor gondolt a halálra, és már úgy ismerte, mint saját magát. Az utóbbi években barátnők lettek ...« E könyve fordítója írta Raszputyin művéről: »A nosztalgia kétségtelenül érezhető, de tartalma sajátos: aggodalom amiatt, hogy ebben a világban, amelyben egyre jobban ( eluralkodik a technika, elvesznek bizonyos ősi értékek, az emberi magatartásnak olyan sok-sok évszázad alatt kialakult normái, amelyek méltóságát adják és megőrzik.« A magyarul most megjelent Élj és emlékezz című regényét 1974-ben írta. Egy dezertálás következményeit mutatja be, tehát műve a morális konfliktusokat boncoló írások közé tartozik. E munkája szintén falusi környezetben játszódik; ebben is különbözik más, hasonló témájú művektől. Egy, újra a frontra vezényelt katona a győzelem előtti »huszonnegyedik órában« elindul hazafelé. Üttalan utakon, több száz kilométert gyalogolva érkezik meg, s keres rejteket magának faluja közelében. Raszputyin hőse tehát nem »pozitív« és nem »negativ«: ember/ Aki belefáradt a háborúba, s előérzete szerint a következő ütközetben életét vesztené. Megértjük, de azt is, hogy vétsége nem maradhat következmények nélkül. Felesége teherbe esik tőle. A gyerek nem születik meg; az aszKézitáskájukban a rúzs és a festék mellett revolvert is tartanak, szükség esetén pedig biztosan célba találnak vele. Akárcsak a rúzzsal és a halványkék szemfestékkel. Torinóban dolgoznak, olykor egyenruhában látni őket, jobbára azonban civilben járnak, és egy magáncég alkalmazottai. Női testőrök. Milliomosok, nagyvállalatok vezetői és más olyan tehetős emberek veszik igénybe a cég e csinos, de kissé félelmetes hölgyek szolgálatait, olyanok, akik az elraboltatástól félnek, vagy attól tartanak, hogy más módon támadják meg őket és elveszik a pénzüket. Nem könnyű mesterség. Már tudniillik a női testőröké. Fiatalos erő és nagy ügyesség szükségeltetik. Átlagos koruk 24 év, kemény munkával tanulják a mesterséget: a célba lövést, a dzsudó ti a karaié fogásait. szony öngyilkos lesz. Raszputyin pedig híven vállalt programjához; nem zárja le a történetet. Nem is utal dezertáns hősének további sorsára. A feszesre húzott első fejezetet részletezőbb, olykor túl bőbeszédű részek követik. Művének ez a legfőbb hibája. De erényekben is bővelkedik Élj és emlékezz című regénye. Főként a jellemteremtő gazdagságot kell értékelnünk új munkájában. Leginkább Nasz- tyonára, a feleségre gondolunk itt. Örök asszonyi tulajdonságokkal felruházott nőalak, akinek az a drámai vétsége, hogy szereti az urát. Miheics, az após szintén emlékezetes figura. De sorolhatnánk a muszájcsinálta kolhozelnököt, Nasztyona barátnőjét, az első szabályosan leszerelt katonát stb. Amiben Raszputyin szinte utolérhetetlen: a számunkra különleges tájak megfestése. A regény a Magvető Kiadó Világkönyvtár-sorozatában látott napvilágot, a fordítás Harsányi Éva munkája. Készen kell állniuk, hogy a legkeményebb legényekkel is fölvegyék a versenyt verekedésben, közelharcban. Ha pedig éppen nincs megrendelő, tréningre küldi őket a cég saját tornatermébe és a céllövőpályára. Még kijönnek a gyakorlatból, ha szerencsétlenségükre hetekig, hónapokig nem támadja meg senki védencüket. Nem valami örvendetes dolog, hogy ilyen szolgáltatást kellett szervezni Torinóban. Előzőleg föl is tették a kérdést, hogy mi történjék: szüntessék meg a milliomosi. szakmát, és így ne legyen, kit elrabolni, vagy létesítsenek testőrséget. Hosszú töprengés után ez utóbbinál maradtak. Annál is inkább, mert utánpótlásra nincs gond, bőven van válogatási lehetőség: naponta hétszáz ifjú hölgy ad föl a torinói lapokban állást kereső hirdetést. Történt pedig, hoay az Nyolcvanhat én «*>1gálat után, 1976. december 31- én, 22 óra 31 perckor elindul* utolsó útjára a személyvonat Nagyatádról Barcsra. Érdemtelenül, csendben. Az ünneplés, a búcsúztatás a nagyatádi vasútállomáson elmaradt. Kíváncsiskodó is alig akadt. A megszokottnál kevesebb utas szállt fel ezen az éjszakán a motorból és az egyetlen kocsiból álló szerelvényre. Négyen szorgoskodunk — a civilek elől máskor elzárt — vezetőfülkében. Tóth Mihály motorvezető 1961-ben került Somogyba, erre a vonalra. Rácz István vonatvezető 1954- ben állt a vasút szolgálatába. Ideje nagyobb részét ezien a vonalon szolgálta. Walter József a MÁV Pécsi Igazgatóságától jött. Forgalmi vonalbiztos. Az ünnepi fehér asztalt és a baráti társaságot cserélte föl a munkával. Ellenőrizni kell a rendet, még az utolsó járaton is... A vonatvezető és a motor- vezető hellyel kínál a szűk fülkében. Kérdés nélkül kezdenek mesélni a vonatról. így tudom meg, hogy ezzel a járattal azok utaztak Nagyatádról Lábodra, Görgetegre meg Csokomyavisontára, akik tíz óráig dolgoztak műszakban valamelyik nagyobb nagyatádi üzemben. Esténként hat- van-hetven jegyet is ellenőrizniük kellett a jegykezelőknek. Bár tudták, hogy úgyis rendben vannak az »útioikmá- nyok«. A legtöbb utast már névről ismerték. Nagyatád szélén állunk meg először. Idősebb asszonyság fut előre: — Rakja már el ezt a csomagot, István — szól a vonatvezetőnek, miközben felnyújt egy nagyobb papírba rejtett tálfélét. Rácz István kérdés nélkül is tudja, a csomag Ivusza Ibolya kalaiuznőnek készült. A nővére minden este így szokta kihozni a vacsoráját. Egyhangúan folytatódik az utunk. Walter József a szakember pontosságával oktat ki arról, miért kell megszüntetni ezt a vonalat. Mondatait elnyomják a zakatoló kerekek. Valami olyasmiről voit szó, hogy ezek a vágányok már nem bírnák el a nagy tengelynyomású kocsikat, és sokba kerülne a felújítás. A vonal megszüntetése után az autóbusz közieked és gazdaságosabb. Év végi mérleg, új évi feladatok — alcímszerüen így összegezhetjük annak a tanácskozásnak a tartalmát, melyet az óévnek szinte az »utolsó huszonnégy órájában« tartottak a somogyi fogyasztási szövetkezetekben tevékenykedő kultúrfelelő6öknek a közös fenntartású csoportok művészeti vezetőinek a részvételével. A közművelődési párt- határozat megvalósítását jelentő feladatokról Lukács Jóegyik vezérigazgató vidáman tért haza ragyogó villájába, felesége azonban villámló szemekkel fogadta és megkérdezte, ki volt az a leányzó, akivel kart karba öltve andalogni látták. A férj szemrebbenés nélkül válaszolta, hogy a testőrnője. Ilyenformán minden rendben van. A feleségek nem tesznek megjegyzéseket, mert úgy vélik, hogy az a karcsú, kacér teremtés férjük oldalán csak a női testőr lehet. A gengszterek, pedig nem tudhatják, hogy valami könnyű nőcske pipiskedik a kiszemelt áldozat mellett, vagy olyan amazon, aki egyetlen mozdulattal falhoz keni őket. Csak éppen az a néhány száz, állást kereső lány, akinek még a testőrszolgáltató cégnél sem jut hely, töpreng magában. Mit kívánjon, több milliomost, vagy kevesebb munkanélkülit? T. L Lábodon vagy kétszáz ember várja a vonatot. Tóth Mihály súgja: — Ezek bizony nem utasok. Szóltak már előre, búcsúzni akarnak! Megállunk, a tisztesség így kívánja. Valaki kiválik a tömegből: — Pista bátyám, ezt a koszorút odarakhatnánk előre? — nagy fenyőosomót mutat. Várnai Imre lábodi állomásfőnök arra kér, szálljunk le egy-két percre, a falu kis ünnepséget szervezett. A hely- történeti szakkörös gyerekek autogramot kérnek. Leber Gyuláné tanácselnökasszony virágokkal kedveskedik a személyzetnek. A gimnazista Deli Éva — kinek a nagyapja is itt kezdte a szolgálatát — verset mond. Köszöntők, búcsúszavak, azután elindul az utolsó vonat. Egy üveg pezsgő felbontatlanul maradt a lábodi állomáson ... — Most már nem állunk meg sehol ünnepelni — hallom Walter József megjegv- zését, amire Tóth Mihály néhány perc múlva válaszol: — Nem is vagyunk késésben. Görgeteg táján folytatódik a tájékoztató: — Februárban, amikor döntés született a vonal megszüntetéséről, beszélgettünk az élvtársakkal. Mindenkinek gondoskodtunk helyről a zsef, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese beszélt. Törvény született 1976-ban a közművelődésről. A törvény szelleméről, a fogyasztási szövetkezetekre váró közművelődési feladatokról beszélgettünk a tanácskozás másik előadójával, Bőle Dezsővel, a SZÖVOSZ osztályvezetőjével. — Hagyomány a mozgalmunkban, és különösen Somogybán, hogy évente néhány alkalommal találkozunk a fogyasztási szövetkezetek, kul- túrfelelőseivel, a támogatásban részesülő és közösen fenntartott együttesek művészeti vezetőivel. Ilyenkor nagy vonalakban megbeszéljük a feladatokat — tanfolyamaink, továbbképzéseink célja a szakmai továbbképzés. Ilyeneket szintén rendszeresen tartunk. — Az 1976. évi somogyi tanácskozás jelentőségét emeli, hogy a közművelődési törvény után, a törvény szellemében fogalmazódhatnak meg a jövő évi feladatok. — A közművelődési törvényben mindenki megtalálhatja a maga tennivalóját. A törvénynek szinte nincs olyan cikkelye, melyben ne lenne megnevezve, hogy a közművelődésben fontos feladatuk van a szövetkezeteknek. Ebből — s ezt ne vegyék dicsekvésnek — azt is érezzük, hogy eddigi munkánkkal elégedettek, bizalmat élvezünk a jövőben is. — Számos hagyományos szövetkezeti tevékenység ismert az eddigiekből. — Ilyen a mezőgazdasági ismeretterjesztés. Ezzel a háztáji termelésen kívül a kis- árutermelést is szeretnénk nönagyatádi meg a barcsi állomáson. A síneket a nyáron kezdjük felszedni. Az épületek nagy részét a vasutasainknak adjuk el. — Hát ezt is megértük — hallom a csokonyavisontaí forgalmistaasszony szavait, amikor megállunk. Hív, szálljunk le egy kis búcsúzkodásra. A MÁV-os szigor tartja magát, indulunk tovább. Csend ül a vezetőfülkére. Tóth Mihály még egyszer belenéz a menetrendjébe, de nem szól semmit, bizonyára időben vagyunk. Rácz István töri meg a csendet — Tudja-e, hogy hívták ezt a vonalat? Bagó-vasútnak. Volt egy öreg pályaőr ezen a vidéken, róla kapta a nevét. Csendben érünk Barcsra Boldog új évet kívánunk egymásnak. Tizenhárom perc múlva éjfél lesz. Rossznyelvek szerint a nyolcvanhat év alatt ma ért először pontosan célba a vonat. Ahogy leszállunk, még egy apró pillantást vetek a lábodi koszorúra, gyászszalag van rajta. 1977. január 1-én 0 óra 00 perckor törölték a Magyar Államvasutak hivatalos menetrendjéből a Kaposvár— Szigetvár és a Nagyatád—■ Barcs között közlekedő vonatokat. vélni. Író—olvasó találkozóink népszerűsége, hatása ismert. Csupán egy adat: az olvasóvá nevelést 200—230 millió forint értékű könyv eladásával segítettük. — Az amatőr művészeti csoportok működésének szinte létfeltétele, hogy a szövetkezetek mennyiben és milyen mértékben támogatják őket. — Országosan mintegy kétszázötven szövetkezeti együttes dolgozik. Több millió forintot áldozunk ezekre, hiszen a belső nevelése kívül fontos feladatuk, hogy a közösséghez eljuttassák a tánc, a zene, az élőszó, az ének emberformáló hatását. A szövetkezetekben dolgozó általános és szakmai műveltségének következetes és folyamatos emelése szintén feladatunk. Mintegy négyezer szocialista brigádunk van, s ezekben körülbelül negyvenháromezer tag dolgozik. A törvény nem ad új feladatot, eddigi munkánk összefoglalójának tekinthetjük, hozzátéve, hogy megköveteli további tevékenységünk nagyobb hatékonyságát. Hazánkban egymiJlió-ötszáz- tizenhatezren dolgoznak a fogyasztási szövetkezetekben. A tagság száma is mutatja, hogy a közművelődési munkából mekkora részt vállalnak a szövetkezetek. Veres Péter egyik kongresszusi beszédéiben találóan fogalmazta meg: Ne csak a dupla fekete, a kávé jusson el a szövetkezetek segítségével a presszóba, a falusi emberek köréibe, hanem a »dupla« kultúra is... Ezért tettek és tesznek sokat a jövőben is a szövetkezetek. H. B. Leskó László Női testőrök Nagy Jenő A szövetkezetek művészeti együttesei Milliók könyvekre •/
