Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-14 / 295. szám
Nem fogom fel tragikusan a történteket, hiszen játékról van szó. De a játéknak is vannak »szabályai«, ettől válik egyszerre komollyá és szórakoztatóvá. Hangszeres együttest, szólistát tizet, plusz a beategyütte- seket, két prózamondót, egy bábegyüttest, kórust, éneklő csoportot, tizenkét szólistát, tizenegy vensmondót, két tánc- együttest, egy diák irodalmi színpadot láttunk, illetve hallottunk a megyei döntőn. Az aránytalanságok részben valóshelyzetet tárnak fel: így a néptáncmozgalom hanyatlását a megyében — de ez nem a részvevőkre vonatkozik —, vagy éppen Csurgó esetében a kórusélet fellendülését. Az utóbbinak a rugója: a csurgói gimnázium és óvónőképzőben a jelöltek énekből is felvételiznek, tehát adva a ragyogó alkalom, hogy megfelelően képezzék őket. De mást is mutatnak a számok. Például azt, hogy nem tudtak válogatni a versmon- dókból, kik azok, akiknek a megyei döntőn a helyük. (A zsűri sem volt könnyű helyzetben, hiszen egyetlen produkció alapján volt kénytelen dönteni. Korábbi, megfelelő szelekció során — meggyőződésem — a versmondás színvonala is magasabb lett volna. Panaszra így sincs okunk.) Az már csak a véletlen műve lehetett, hogv Szabó Lőrinc-kultuszról árulkodott a megyei döntő. A legszebb tolmácsolásban a Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol ’-f ~t ha”-«‘tuk a barcsi \ Bódi Katalintól. A kaposvári Pepita bábegyüttes, mely a Krénusz általános iskola alsó tagozatos napközis tanulóiból áll, egymaga képviselte a bábjátszást. Az együttes tagjainak az életkorából adódik, hogy nem a Ki mit tud?-ra, hanem a Játsszunk bábszínházát! tv-adásra kaptak meghívást. Az irodalmi színpad kategóriában a kaposvári Táncsics gimnázium csoportja egyedül szerepelt a megyei döntőn — de nem emiatt, hanem a kiírásnak megfelelő és ötletes műsorával jutott tovább. Keveseknek tűnhetett fel, hogy a nézőtéren »-régi« Ki mit tud? szereplők is ülnek: a siófoki zeneiskola-igazgató és felesége, S. Szerdahelyi Katalin, alá a Kodály Kórusból alakult kamarakórusát vezeti. Látni kellett volna az ő közös igyekezetüket, melynek eredménye: a kórus részt vehet a területi versenyen. A Volán dixieland-együttes .továbbjutása felől nem lehetett kétségünk, noha színvonala alatt teljesített. A csurgói éneknégyesnek is nagyon örültünk. A hangszeres szólisták közül Sandi István (zongora). Halász László (fuvola) versenyezhet tovább. A versmondók közül öten á’lnak kamera elé, Bódi Katalin, Lukács Csilla, Schmidt Valéria. Linó' di Katalin és Karakai Erika. Gratulálunk a Ba-rock beat- együttesnek és a BM kaposvári táncegvüttesnék, Bokros Marcit népdalén-késnék. Ök képviselik megyénk színeit a további versenyeken. Korányi Barna jön! A sóikéig az egység hiánya miatt cselekvési képtelenséggel küszködő amerikai Demokrata Párt New York-i konvenciója James Cartert választotta elnökjelöltjéül. Carter az amerikai társadalmi elégedetlenségre alapozta választási taktikáját. Tiszta kezű vezetést ígért a Water- gate-től és a Lockheed-pana- máktól megcsömörlött átlagamerikaiaknak : a munkanélkülinek teljes foglalkoztatottságot, a szegénynek árstopot, a pénzromlástól félének kemény dollárt... Érdemes odafigyelni a mosolygó demokrata, a közéletbe az ismeretlenségből, vidékről berobbant Carter külpolitikai programjára is. Ismeretes, hogy a republikánus Ford- kormányzat — ígérete ellenére — nem tudott haladást elérni a hadászati fegyverek és fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalásokon. Nos, Carter stábja — a párt nevében — elkötelezte magát a katonai és a politikai enyhülés mellett. Megígérte a katonai kiadások csökkentését, amely persze nem jár majd az USA biztonságának csorbu- ’ ásóval, de lefaragja a pazarlást: hangoztatta, hogy az eddigieknél szilárdabb alapokra kell helyezni az amerikai— szovjet kapcsolatokat. Azóta már tudjuk, hogy Carter lett a befutó az elnökválasztáson, s ha kis többséggel is, megválasztották az USA 3D. elnökévé. Jimmy Carter teljesítménye kétségtelenül tiszteletre méltó, ha figyelembe vesz- szük, hogy igen messziről célozta meg a Fehér Ház birtoklását — az elnökválasztáson ugyancsak indult, hivatalban lévő Ford ellenében. Miközben a libanoni főváros mellett a Teli Zaatar-i palesztin menekülttábor élethalálharcát vívta a jobboldali egységekkel, kelt szárnyra a hír: Izrael nagyarányú fegyverszállítással támogatja a keresztény reakció élcsapatát, a falangistákat. Kulcsár László (Folytatjuk.) A példásnak ítélt szovjet— francia együttműködés ebben a hónapban igen nagy jelentőségű megállapodással gazdagodott: Moszkvában Gromiko szovjet és Sauvagnargues francia külügyminiszter aláírta a nukleáris fegyverek véletlen vagy nem jóváhagyott alkalmazásának megelőzéséről szóló dokumentumot. Ismeretes, hogy Franciaország mindeddig távol maradt a nukleáris fegyverekre vonatkozó mindennemű egyezménytől. Az azonnali hatállyal életbe lépett megállapodással viszont — bér elsőként kétoldalú alapon — bekapcsolódott a helsinki Európa-konteren cián elfogadott elveknek megfelelően az enyhülés intézményes rendszerének ki- terjesztésébe — a tömegpusztító fegyverek vonatkozásában fc. Sdfflriütre testálták Paart» Ricó-i döntésük is- raertetéset m nyugati világ négy hatalmának tanácskozása után. A döntés lényege az volt, hogy ha helyet kapnak az olasz kormányban a kommunistáik, a »gazdagok« befagyasztják az Itáliának nyújtott gazdasági segítség folyósítását. A nyűt beavatkozás, sőt fenyegetés valójában nem csupán Rómának szólt, hanem mindazoknak a nyugat- európai országoknak (Francia- országnak és Portugáliának is!), amelyekben a legnagyobb a valószínűség a baloldal pozícióinak erősödésére. Ford elnök sajtókonferencián jelentette ki: az USA-t szerfölött zavarná, ha kommunisták kerülnének a kormányba Olaszországban. Nem csupán a baloldali, hanem a polgári sajtó is fölháborodott a Schmidt kancellár szájaiba adott döntésen: »az új szentszövebség« számára nem szabad megengedni, hogy lábbal tiporja Olaszország függetlenségét, népének méltóságát — írta egyebek között a római Paese Sem. A Hadtörténeti Múzeumban a Hadtörténet! Múzeum »tüzér« anyagút, Äs eredeti tárgyak. morífellék és másolatok a jövő évbem kerülnek a közönség elé. Képünkön: 135 mui-es ágyú modell- jgt restaurálja Palócz Tibor. _______ J R évész Klaudia, a taszárd isitola nyolcadikos tanulója az országos úttörőparlament egyik küldötte volt Somogy - bői. Élményeit elevenítette föl beszélgetésünk során. Jó parlament lehetett ott Zalaegerszegen, mert a kislány még ma is lelkesedik egy-egy emlékezetes esemény elmesélése közben. Mintha tegnap lett volna. — Rengeteg ajándékot kaptunk, az elején is. a végén is — és bizonyságul a szatyrából sorba rakta ki az asztalra a »kincseket«. Közben persze megjegyezte: nem az ajándékok a legfontosabbak, de nagyon örült nekik. — A nyitó plenárison egy tarisznyát adtak mindenkinek: jegyzettömb, toll, jelvény, plakett, prospektus és még mindenféle volt benne. A záráskor emléklapot kaptunk. Volt néhány meglepetés is, például a 70 kilós torta, amiből mindenki evett, meg a CIMEA-Miki zsákbamacskája. Valaki beöltözött bábunak, és mindenki vehetett a zsákjából. — Eszerint más nem is volt a parlamenten, csak állandó jóság-bőség. — Dehogy! — tiltakozott nevetve. — Sokkal fontosabb dolgok történtek. Kezdem a legelején: a csácsbozsoki úttörők fogadtak minket; szabad időnket aztán többnyire velük töltöttük. Barátkoztunk. Cáos- bozsok olyasféle hely, mint mondjuk Kaposváron Toponár. Zalaegerszeg »elővárosa«. A szállásunkon jól sikerült minden; nyolc somogyi lány volt, és épp nydcsaemélyesek voltak a szobák. Este bizony sokáig nem aludtunk el, mert mindig volt megbeszélnivalónk. — Mi volt a hozzád legközelebb álló téma a tanácskozáson? — A közösség szolgálatában szekció tagja voltam. Nagyon sokat beszélgettünk az őrsi közösségek alakulásáról. Én is elmondtam a véleményemet. A legtöbben fezt tartottuk: az őrs akkor lesz jó, ha már a megalakulásakor barátok a tagjai, és a kis közösség csak kiforrottabbá teszi ezt a barátságot. — A ti őrsötök jó őrs? — Jónak mondható. Meg tudunk egyezni, bár néha azért veszekszünk. A hatodikos őrsöm, ahol őrsvezető vagyok, szintén elég jól összejött. — Mit hoztál a parlamentről, amit itthon »használni« lehet? — Üj őrei tisztségviselőket választunk: őrsi postást. KISZ-összekötőt. Mindkettő nevében benne van a feladata is. Azt már ott a szekcióban elmondtam, hogy nálunk a KISZ-összekötőnek sok feladata lesz, mert a mi csapatunkban minden rajnak van testvér KISZ-alapszervezete, holott sok helyütt még csak a csapatok tartanak ilyen, kapcsolatot. — Jobb lesz-e az úttörő- munka a parlament után? — Nagyon reméljük. Azért volt a szegedi útjelek után most az iránytű a parlament jelképe, mert sokan eltévedtek. Egyébként, amikor a plenáris ülés befejeződött, véletlenül a felnőttek közé keveredtem, s ott hallottam, hogy a szegedi parlament felülmúl- hatatlannak látszott; és ez a zalaegerszegi mégis ... — Mire emlékszel még szívesen? A látogatásra Nován. Ez a község a Göcsej szíve. Találkoztunk az ottani úttörőcsapat híres honismereti szakkörével, láttunk kézi szövést; hoztam is egy darab szőttest. A parlament után pedig az volt a jó, amikor itthon a társaimnak beszámoltam. Még a járás csapatvezetőinek is kellett egy tájékoztatót tartani. — Végül egy személyes kérdés: mik a továbbtanulási terveid? — Gimnázium, és utána gyerekorvos vagy tanár szeretnék lenni. A kettőben a gyerek a közös. Nem véletlenül vagyok a kicsiknél őrsvezető. L. P. Könyvespolc Egy irtásfalu földművelése őrző könyv ez is. Egyre szaporodik számuk. Céljuk bevallottan az, hogy a már nem élőt, a rég- vagy a közelmúltat oldalaikon megőrizzék, így szerezhessenek tudomást az utódok elődeik életmódjáról, munkájáról, s ezen túl: gondolkodásukról, erkölcsi érzékenységükről stb. "i Takács Lajos Egy irtásfalu *’ története című könyve egy — ki £ somogyi falvakhoz közeid — TI 8 Tolna megyei kisközség, Vá- rong históriáját, gazdasági életének jellemzőit őrzi. Hogy még pontosabbak legyünk: »egy dél-dunántúli falu életében — körülbelül 250 év leforgása alatt — mutatja be az irtások jelentőségét, technikai kivitelét, s a falu gazdasági és társadalmi életére gyakorolt hatását«. Nemcsak ezért olvasgatja az ember szívesen. Nemcsak azért, hogy hitelt érdemlően pontos ismeretei legyenek kétszázötven év falusi termelési módjairól. A somogyi olvasónak másért is kedves ez a munka — az Akadémiai Kiadó tekintélyes kötete : elsősorban azért, mert sok somogyi adatot is tartalmaz. Várong határának egy része a két háború között még átnyúlt Somogyba, sőt a XVIII. század elejéről olyan adat is létezik, mely a községet megyerikhez sorolja. De nem területi érdekességeket kell előbányásznunk elsősorban. Hanem annak örülünk, hogy egy közeli falut mért fel a szakíró, s tényanyaga, felmérései közül nagyon sok a közvetlen közeli somogyi fal- j vakra is alkalmazható, azo- kát is közelebb emeli hozzánk. E sorok szerzője szinte ugyanazt hallotta például Fonóban is nemrégiben, mint amit a török időkről, Várong- ról elmond a szerző. A hajdani település mindkét helyen új területen épült újjá. Mindkét falu kaput nyitott a lakosságot pótló más vidékieknek is. Egyébként részletes adatokat nyerünk a koppányi szandzsákhoz tartotó somogyi községekről is. Egy érdekes adalék, természetesen somogyi vonatkozással: »A XVIII. század elején például a Váronggal határos Somogyszil egyik részbirtokosa, amint az egyik 1716-os per irataiból megtudhatjuk, Gadácson lakó jobbágyait a központibb fekvésű Szilba, akarta hozni, »de nem vihette végbe, mondván a jobbágyok, inkább minden jószáguktól meg válnak, hogy- sem Szilban menjenek job- bágyaskodni«. És folytathatnánk a közeli falvakra vonatkozó idézetek sorolását sokáig, őrző könyv Takács Lajosé számunkra is. Különösképpen szívesen olvastam a paraszti munkára Szépen táncoltak a lelleiek is. A televízió bebizonyította: nemcsak arra képes, hogy hazánk lakosságának jelentős hányadát a képernyő »házi szentélye« elé szoktassa, hanem közös bemutatkozásra is ösztönözheti az öntevékeny embereket. Többek között ilyen akciója a tévének a Ki mit tud?, melynek lelkes nézői és részvevői is nagy számban vannak. Hatodszor is meghirdették a Ki mit tud?-ot; az 1976-os helyi vetélkedők továbbjutott részvevői 19Í7. január végétől mór a képernyőn is bizonyíthatják tudásukat, tehetségű vonatkozó fejezeteit, hiszen i két. Hogy miért kerülgetem ezekből olyan ismereteket szerezhet az érdeklődő, melyek segítségével a paraszti lét naptárhoz és termelési lehetőségekhez igazodó minden részletéhez hozzáférkőzhet. A háromnyomásos rendszerről, az eke módosulásainak következményeiről, a talajmunkákról, az aratás változásáról stb. A szerző fotóanyaggal is illusztrálta gazdag mondandóját. Szó- és tárgymutató egészíti ki az ismereteket. A könyv tulajdonképpen egy falu története az idő sodrában. S talán nem lesz témához nem tartozó elem, ha megemlítem: milyen szívesen olvastam ezek után a település mai viszonyairól az egyik képes hetilap — az Üj Tükör — legutolsó számában. Hogyan küzdenek Várongon ma is a megmaradásért Hogy a településnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen. L. L. annyiszor a televízió háza táját? A megyei döntőn magam győződhettem meg, a korábbi vetélkedőkről közvetített tapasztalataim vannak, hogy valójában akkor kezdődik a Ki mit tud?, amikor a televízió már műsor formájában a közönségnek közvetíti a produkciókat. Addig — vélik a rendezők — elég félárboccal haladni, bizonyította még a megyei döntő is. No, nem a részvevőkkel van gondom, hanem az szomorít el, ahogyan idáig az ügyet kezelték Somogybán. Nem is olyan régen egy hölgy sírta el panaszát itt a szerkesztőségben, hogy nevetségessé vált a színpadon, senki sem óvta a kudarctól — egyben a közönség füttyétől —, de senki sem sietett segítségére sem. A megyei döntő ötórás műsorai?) is maga egy kérdőjel: vajon jól válogattak a helyi, járási—városi versenyeken? KÜLPOLITIKAI KALEIDO ZKÓP ’76 Július - Jimmy Egy taszári kislány a parlamentről Iránytű az útjelekhez Félárbocon a megyei Ki mii ind?
