Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-14 / 295. szám

Nem fogom fel tragikusan a történteket, hiszen játékról van szó. De a játéknak is vannak »szabályai«, ettől vá­lik egyszerre komollyá és szó­rakoztatóvá. Hangszeres együttest, szólis­tát tizet, plusz a beategyütte- seket, két prózamondót, egy bábegyüttest, kórust, éneklő csoportot, tizenkét szólistát, tizenegy vensmondót, két tánc- együttest, egy diák irodalmi színpadot láttunk, illetve hal­lottunk a megyei döntőn. Az aránytalanságok részben va­lóshelyzetet tárnak fel: így a néptáncmozgalom hanyatlását a megyében — de ez nem a részvevőkre vonatkozik —, vagy éppen Csurgó esetében a kórusélet fellendülését. Az utóbbinak a rugója: a csurgói gimnázium és óvónőképzőben a jelöltek énekből is felvéte­liznek, tehát adva a ragyogó alkalom, hogy megfelelően képezzék őket. De mást is mutatnak a szá­mok. Például azt, hogy nem tudtak válogatni a versmon- dókból, kik azok, akiknek a megyei döntőn a helyük. (A zsűri sem volt könnyű hely­zetben, hiszen egyetlen pro­dukció alapján volt kényte­len dönteni. Korábbi, megfe­lelő szelekció során — meg­győződésem — a versmondás színvonala is magasabb lett volna. Panaszra így sincs okunk.) Az már csak a vélet­len műve lehetett, hogv Szabó Lőrinc-kultuszról árulkodott a megyei döntő. A legszebb tolmácsolásban a Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy al­szol ’-f ~t ha”-«‘tuk a barcsi \ Bódi Katalintól. A kaposvári Pepita bábegyüttes, mely a Krénusz általános iskola alsó tagozatos napközis tanulóiból áll, egymaga képviselte a báb­játszást. Az együttes tagjainak az életkorából adódik, hogy nem a Ki mit tud?-ra, ha­nem a Játsszunk bábszínházát! tv-adásra kaptak meghívást. Az irodalmi színpad kategó­riában a kaposvári Táncsics gimnázium csoportja egyedül szerepelt a megyei döntőn — de nem emiatt, hanem a ki­írásnak megfelelő és ötletes műsorával jutott tovább. Keveseknek tűnhetett fel, hogy a nézőtéren »-régi« Ki mit tud? szereplők is ülnek: a siófoki zeneiskola-igazgató és felesége, S. Szerdahelyi Kata­lin, alá a Kodály Kórusból alakult kamarakórusát vezeti. Látni kellett volna az ő közös igyekezetüket, melynek ered­ménye: a kórus részt vehet a területi versenyen. A Volán dixieland-együttes .továbbju­tása felől nem lehetett két­ségünk, noha színvonala alatt teljesített. A csurgói énekné­gyesnek is nagyon örültünk. A hangszeres szólisták közül Sandi István (zongora). Ha­lász László (fuvola) verse­nyezhet tovább. A versmon­dók közül öten á’lnak kame­ra elé, Bódi Katalin, Lukács Csilla, Schmidt Valéria. Linó' di Katalin és Karakai Erika. Gratulálunk a Ba-rock beat- együttesnek és a BM kapos­vári táncegvüttesnék, Bokros Marcit népdalén-késnék. Ök képviselik megyénk színeit a további versenyeken. Korányi Barna jön! A sóikéig az egység hiánya miatt cselekvési képtelenség­gel küszködő amerikai De­mokrata Párt New York-i konvenciója James Cartert választotta elnökjelöltjéül. Carter az amerikai társadal­mi elégedetlenségre alapozta választási taktikáját. Tiszta kezű vezetést ígért a Water- gate-től és a Lockheed-pana- máktól megcsömörlött átlag­amerikaiaknak : a munkanél­külinek teljes foglalkoztatott­ságot, a szegénynek árstopot, a pénzromlástól félének ke­mény dollárt... Érdemes odafigyelni a mo­solygó demokrata, a közéletbe az ismeretlenségből, vidékről berobbant Carter külpolitikai programjára is. Ismeretes, hogy a republikánus Ford- kormányzat — ígérete ellené­re — nem tudott haladást el­érni a hadászati fegyverek és fegyverrendszerek korlátozá­sáról szóló szovjet—amerikai tárgyalásokon. Nos, Carter stábja — a párt nevében — elkötelezte magát a katonai és a politikai eny­hülés mellett. Megígérte a ka­tonai kiadások csökkentését, amely persze nem jár majd az USA biztonságának csorbu- ’ ásóval, de lefaragja a pazar­lást: hangoztatta, hogy az ed­digieknél szilárdabb alapokra kell helyezni az amerikai— szovjet kapcsolatokat. Azóta már tudjuk, hogy Carter lett a befutó az elnökválasztáson, s ha kis többséggel is, meg­választották az USA 3D. elnö­kévé. Jimmy Carter teljesít­ménye kétségtelenül tisztelet­re méltó, ha figyelembe vesz- szük, hogy igen messziről cé­lozta meg a Fehér Ház bir­toklását — az elnökválasztá­son ugyancsak indult, hivatal­ban lévő Ford ellenében. Miközben a libanoni főváros mellett a Teli Zaatar-i pa­lesztin menekülttábor életha­lálharcát vívta a jobboldali egységekkel, kelt szárnyra a hír: Izrael nagyarányú fegy­verszállítással támogatja a keresztény reakció élcsapatát, a falangistákat. Kulcsár László (Folytatjuk.) A példásnak ítélt szovjet— francia együttműködés ebben a hónapban igen nagy jelen­tőségű megállapodással gazda­godott: Moszkvában Gromiko szovjet és Sauvagnargues francia külügyminiszter alá­írta a nukleáris fegyverek vé­letlen vagy nem jóváhagyott alkalmazásának megelőzésé­ről szóló dokumentumot. Is­meretes, hogy Franciaország mindeddig távol maradt a nukleáris fegyverekre vonat­kozó mindennemű egyezmény­től. Az azonnali hatállyal életbe lépett megállapodással viszont — bér elsőként két­oldalú alapon — bekapcsoló­dott a helsinki Európa-kon­teren cián elfogadott elvek­nek megfelelően az enyhülés intézményes rendszerének ki- terjesztésébe — a tömegpusz­tító fegyverek vonatkozásá­ban fc. Sdfflriütre testálták Paart» Ricó-i döntésük is- raertetéset m nyugati világ négy hatalmának tanácskozá­sa után. A döntés lényege az volt, hogy ha helyet kapnak az olasz kormányban a kom­munistáik, a »gazdagok« befa­gyasztják az Itáliának nyúj­tott gazdasági segítség folyó­sítását. A nyűt beavatkozás, sőt fenyegetés valójában nem csupán Rómának szólt, ha­nem mindazoknak a nyugat- európai országoknak (Francia- országnak és Portugáliának is!), amelyekben a legnagyobb a valószínűség a baloldal po­zícióinak erősödésére. Ford elnök sajtókonferencián je­lentette ki: az USA-t szerfö­lött zavarná, ha kommunisták kerülnének a kormányba Olaszországban. Nem csupán a baloldali, ha­nem a polgári sajtó is fölhá­borodott a Schmidt kancellár szájaiba adott döntésen: »az új szentszövebség« számára nem szabad megengedni, hogy lábbal tiporja Olaszország függetlenségét, népének mél­tóságát — írta egyebek között a római Paese Sem. A Hadtörténeti Múzeumban a Hadtörténet! Múzeum »tüzér« anyagút, Äs eredeti tárgyak. morífellék és másolatok a jövő évbem ke­rülnek a közönség elé. Képünkön: 135 mui-es ágyú modell- jgt restaurálja Palócz Tibor. _______ J R évész Klaudia, a taszárd isitola nyolcadikos tanulója az országos úttörőparlament egyik küldötte volt Somogy - bői. Élményeit elevenítette föl beszélgetésünk során. Jó parlament lehetett ott Zala­egerszegen, mert a kislány még ma is lelkesedik egy-egy emlékezetes esemény elmesé­lése közben. Mintha tegnap lett volna. — Rengeteg ajándékot kap­tunk, az elején is. a végén is — és bizonyságul a szatyrából sorba rakta ki az asztalra a »kincseket«. Közben persze megjegyezte: nem az ajándé­kok a legfontosabbak, de na­gyon örült nekik. — A nyitó plenárison egy tarisznyát adtak mindenki­nek: jegyzettömb, toll, jel­vény, plakett, prospektus és még mindenféle volt benne. A záráskor emléklapot kap­tunk. Volt néhány meglepetés is, például a 70 kilós torta, amiből mindenki evett, meg a CIMEA-Miki zsákbamacská­ja. Valaki beöltözött bábunak, és mindenki vehetett a zsák­jából. — Eszerint más nem is volt a parlamenten, csak állandó jóság-bőség. — Dehogy! — tiltakozott nevetve. — Sokkal fontosabb dolgok történtek. Kezdem a legelején: a csácsbozsoki úttö­rők fogadtak minket; szabad időnket aztán többnyire velük töltöttük. Barátkoztunk. Cáos- bozsok olyasféle hely, mint mondjuk Kaposváron Toponár. Zalaegerszeg »elővárosa«. A szállásunkon jól sikerült min­den; nyolc somogyi lány volt, és épp nydcsaemélyesek vol­tak a szobák. Este bizony so­káig nem aludtunk el, mert mindig volt megbeszélniva­lónk. — Mi volt a hozzád legkö­zelebb álló téma a tanácsko­záson? — A közösség szolgálatában szekció tagja voltam. Nagyon sokat beszélgettünk az őrsi közösségek alakulásáról. Én is elmondtam a véleményemet. A legtöbben fezt tartottuk: az őrs akkor lesz jó, ha már a megalakulásakor barátok a tagjai, és a kis közösség csak kiforrottabbá teszi ezt a ba­rátságot. — A ti őrsötök jó őrs? — Jónak mondható. Meg tudunk egyezni, bár néha azért veszekszünk. A hatodi­kos őrsöm, ahol őrsvezető va­gyok, szintén elég jól össze­jött. — Mit hoztál a parlament­ről, amit itthon »használni« lehet? — Üj őrei tisztségviselőket választunk: őrsi postást. KISZ-összekötőt. Mindkettő nevében benne van a felada­ta is. Azt már ott a szekció­ban elmondtam, hogy nálunk a KISZ-összekötőnek sok fel­adata lesz, mert a mi csapa­tunkban minden rajnak van testvér KISZ-alapszervezete, holott sok helyütt még csak a csapatok tartanak ilyen, kap­csolatot. — Jobb lesz-e az úttörő- munka a parlament után? — Nagyon reméljük. Azért volt a szegedi útjelek után most az iránytű a parlament jelképe, mert sokan eltéved­tek. Egyébként, amikor a ple­náris ülés befejeződött, vélet­lenül a felnőttek közé keve­redtem, s ott hallottam, hogy a szegedi parlament felülmúl- hatatlannak látszott; és ez a zalaegerszegi mégis ... — Mire emlékszel még szí­vesen? A látogatásra Nován. Ez a község a Göcsej szíve. Talál­koztunk az ottani úttörőcsa­pat híres honismereti szakkö­rével, láttunk kézi szövést; hoztam is egy darab szőttest. A parlament után pedig az volt a jó, amikor itthon a tár­saimnak beszámoltam. Még a járás csapatvezetőinek is kel­lett egy tájékoztatót tartani. — Végül egy személyes kérdés: mik a továbbtanulási terveid? — Gimnázium, és utána gye­rekorvos vagy tanár szeretnék lenni. A kettőben a gyerek a közös. Nem véletlenül vagyok a kicsiknél őrsvezető. L. P. Könyvespolc Egy irtásfalu földművelése őrző könyv ez is. Egyre szaporodik számuk. Céljuk be­vallottan az, hogy a már nem élőt, a rég- vagy a közelmúl­tat oldalaikon megőrizzék, így szerezhessenek tudomást az utódok elődeik életmódjáról, munkájáról, s ezen túl: gon­dolkodásukról, erkölcsi érzé­kenységükről stb. "i Takács Lajos Egy irtásfalu *’ története című könyve egy — ki £ somogyi falvakhoz közeid — TI 8 Tolna megyei kisközség, Vá- rong históriáját, gazdasági életének jellemzőit őrzi. Hogy még pontosabbak legyünk: »egy dél-dunántúli falu életé­ben — körülbelül 250 év le­forgása alatt — mutatja be az irtások jelentőségét, tech­nikai kivitelét, s a falu gaz­dasági és társadalmi életére gyakorolt hatását«. Nemcsak ezért olvasgatja az ember szívesen. Nemcsak azért, hogy hitelt érdemlően pontos ismeretei legyenek két­százötven év falusi termelé­si módjairól. A somogyi olva­sónak másért is kedves ez a munka — az Akadémiai Ki­adó tekintélyes kötete : el­sősorban azért, mert sok so­mogyi adatot is tartalmaz. Várong határának egy része a két háború között még át­nyúlt Somogyba, sőt a XVIII. század elejéről olyan adat is létezik, mely a községet me­gyerikhez sorolja. De nem te­rületi érdekességeket kell előbányásznunk elsősorban. Hanem annak örülünk, hogy egy közeli falut mért fel a szakíró, s tényanyaga, felmé­rései közül nagyon sok a közvetlen közeli somogyi fal- j vakra is alkalmazható, azo- kát is közelebb emeli hoz­zánk. E sorok szerzője szinte ugyanazt hallotta például Fo­nóban is nemrégiben, mint amit a török időkről, Várong- ról elmond a szerző. A haj­dani település mindkét he­lyen új területen épült újjá. Mindkét falu kaput nyitott a lakosságot pótló más vidékiek­nek is. Egyébként részletes adatokat nyerünk a koppányi szandzsákhoz tartotó somogyi községekről is. Egy érdekes adalék, termé­szetesen somogyi vonatkozás­sal: »A XVIII. század elején például a Váronggal határos Somogyszil egyik részbirtoko­sa, amint az egyik 1716-os per irataiból megtudhatjuk, Gadácson lakó jobbágyait a központibb fekvésű Szilba, akarta hozni, »de nem vi­hette végbe, mondván a job­bágyok, inkább minden jó­száguktól meg válnak, hogy- sem Szilban menjenek job- bágyaskodni«. És folytathat­nánk a közeli falvakra vonat­kozó idézetek sorolását sokáig, őrző könyv Takács Lajosé számunkra is. Különösképpen szívesen ol­vastam a paraszti munkára Szépen táncoltak a lelleiek is. A televízió bebizonyította: nemcsak arra képes, hogy ha­zánk lakosságának jelentős hányadát a képernyő »házi szentélye« elé szoktassa, ha­nem közös bemutatkozásra is ösztönözheti az öntevékeny embereket. Többek között ilyen akciója a tévének a Ki mit tud?, melynek lelkes né­zői és részvevői is nagy szám­ban vannak. Hatodszor is meghirdették a Ki mit tud?-ot; az 1976-os he­lyi vetélkedők továbbjutott részvevői 19Í7. január végétől mór a képernyőn is bizonyít­hatják tudásukat, tehetségű vonatkozó fejezeteit, hiszen i két. Hogy miért kerülgetem ezekből olyan ismereteket sze­rezhet az érdeklődő, melyek segítségével a paraszti lét naptárhoz és termelési lehe­tőségekhez igazodó minden részletéhez hozzáférkőzhet. A háromnyomásos rendszerről, az eke módosulásainak követ­kezményeiről, a talajmunkák­ról, az aratás változásáról stb. A szerző fotóanyaggal is illusztrálta gazdag mondan­dóját. Szó- és tárgymutató egészíti ki az ismereteket. A könyv tulajdonképpen egy falu története az idő sodrá­ban. S talán nem lesz témá­hoz nem tartozó elem, ha megemlítem: milyen szívesen olvastam ezek után a telepü­lés mai viszonyairól az egyik képes hetilap — az Üj Tükör — legutolsó számában. Ho­gyan küzdenek Várongon ma is a megmaradásért Hogy a településnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen. L. L. annyiszor a televízió háza tá­ját? A megyei döntőn magam győződhettem meg, a koráb­bi vetélkedőkről közvetített tapasztalataim vannak, hogy valójában akkor kezdődik a Ki mit tud?, amikor a tele­vízió már műsor formájában a közönségnek közvetíti a pro­dukciókat. Addig — vélik a rendezők — elég félárboccal haladni, bizonyította még a megyei döntő is. No, nem a részvevőkkel van gondom, ha­nem az szomorít el, ahogyan idáig az ügyet kezelték So­mogybán. Nem is olyan régen egy hölgy sírta el panaszát itt a szerkesztőségben, hogy nevet­ségessé vált a színpadon, sen­ki sem óvta a kudarctól — egyben a közönség füttyétől —, de senki sem sietett segít­ségére sem. A megyei döntő ötórás műsorai?) is maga egy kérdőjel: vajon jól válogattak a helyi, járási—városi verse­nyeken? KÜLPOLITIKAI KALEIDO ZKÓP ’76 Július - Jimmy Egy taszári kislány a parlamentről Iránytű az útjelekhez Félárbocon a megyei Ki mii ind?

Next

/
Oldalképek
Tartalom