Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-10 / 292. szám

/ Legtöbben Görögországban jártak Félmillió kilométer Európában Negyvenkét szovjet csoportot várnak Kaposvárra Hérik a vízkövet A kaposvári ineatlarikezelű X somogyi idegenforgalmi szakemberek közül többen irigykedve figyelik a Volán 13. számú Vállalatának Kaposvá­ri Utazási Irodáját mondván: nekik nem kell mérgelődniük autóbuszhiány miatt. Ez nem így van, s erről Tóth Dezső irodavezető győzött meg. — Ha valaki figyelemmel kíséri a hazai idegenforgalmi statisztikákat, akkor láthatja: az idén csökkent a belföldi utazások száma. Ez részben az autóbuszhiányból fakad. Igaz, a hétvégeken üresen állnak a kocsik. Akkor alig akad va­laki, aki utazásra szánná ma­gát, pedig az iskolai kirándu­lásokhoz — szombaton és va­, sárnap — ötvennyolc száza­lékos kedvezményt adunk. A kevés autóbusz miatt kellett több külföldi utazásunkat vonattal és repülővel szervez­ni. —Mégis sikeres évről adhat­nak számot. — Az idén tizenkétezer so­mogyit utaztattunk hazánk szép tájaira és tíz európai or­szágba, miközben félmillió ki­lométert tettek meg kocsija­ink. — Beszélhetünk-e különösen kedvelt utakról? — A belföldi túrák közül — évek óta — az Északi-Közép- hegység a legnépszerűbb. So­kan szeretnének megismerked­ni Sopron, Kőszeg és Szom­bathely nevezetességeivel is. Kedveltek lettek a Zalakaros- ba, Hévízre, Bükkfürdőre szervezett fürdőtúráink. Az idén tíz országba indítottunk csoportokat. Új volt a bulgá­riai és a görögországi túránk. Az utóbbira jelentkeztek a legtöbben. Nagy sikere volt a kaukázusi kirándulásunknak is, amelyen például utasaink helikopterrel repültek a Fe­kete-tenger fölött. Vaay mond. hatnám a jaltai utat, melyet ugyanilyen érdeklődés kísért. Testvérvárosunkba, Kaliryin- ba három csoportot indítot­tunk. A jugoszláviai túrák közelségük és — április óta — az előnyös feltételek miatt ke­rültek az érdeklődés közép­pontjába — Június elseie óta menet­rendszerinti autóbuszjárat in­dul Pozsonyba. Erről milyen tapasztalataik vannak? — Tervezzük, hogy a jövő évtől a heti három nap he­lyett mindennap indul majd autóbusz ebbe a városba. A CSEDOK-kal kötött szerződé­sünk révén pedig arra is le­hetőségünk nyílt, hogy szállás­ról gondoskodjunk Pozsony­ban. — December van, év vége, néhány nap választ el ben­nünket a következő esztendő­től. Mit igér 1977-re az uta­zási iroda? — Készen várjuk a jöyő évet. A napokban jelent meg programfüzetünk, amelyből mindenki tetszése szerint vá­laszthat. Üjdomság lesz, hogy Belgiummal, Hollandiával is szeretnénk megismertetni uta­sainkat. Leningrádba és Hel­sinkibe szervezünk hatnapos utat. Párizs neve is felkerült ajánlataink listájára. Népsze­rűsége miatt Görögországba is szervezünk újabb csoporto­kat. A programfüzet több érde­kességet is tartalmaz, csak egyet említünk. Az utóbbi években egyre elterjedtebb, hogy az utazási irodák közre­működésével, de saját gépko­csival indulnak külföldre. A Volán most nekik is segít: Jugoszláviába, Spanyolország­ba és Törökországba invitál­ják az érdeklődőket. Kísérőt, szállást, múzeumi belépőket adnak ezekhez az utakhoz. A Volán 13. számú Válla­lat kaposvári utazási irodája jövőre újból fogad szovjet csoportokat, mégpedik negy­venkettőt. Ezzel is szeretné­nek bekapcsolódni Belső-So- mogy idegenforgalmi értékei­nek bemutatásához. N. J. vállalat az idén 240 ezer fo­rint költséggel laboratóriumo*. létesített a Honvéd utcában. Ebben a fűtővíz keménység! fokát vizsgálják, s füstgáz- elemzést is végeznek, a ka­zánokból elszánó füst össze tételét ellenőrzik. Wágner Hajnál, a laborató rium vezetője: — A már lágyított vizet rendszeresen ellenőrzőm — mondja. — Megnézem, mennyi sót tartalmaz. Ettől függ ugyanis a vízkőlerakódás. Az eddig alka’mazott módszert kiegészítve nemcsak utólag le­het megtisztítani a csöveket a vízkőtől, hanem megelőzhető a lerakódás. A laboratóriumi ellenőrzések azt segítik, hogy a kazánházakban a kívánt szintig tudják a vizet lágyí­tani. A városban sorra épül­nek az új, központi _ fűtéses lakások. Ha kemény á víz, a lerakodott vízkő szigeteli a csöveket, a radiátorokat: a meleg víz nem tudja átadni a hőt a környezetnek. — Mit tehetnek akkor a kazánfűtők? »Rádobnalt egy lapáttal«, több fűtőanyagot használnak el, hogy tartsák a meleget a lakásokban — mondja a fiatal laboránsnő, és elénk tesz egy darab vízkövet. Van vagy tíz centiméter hosszú, és több milliméter vastag. Ezt »keresztülfűteni« bizony sok energiát föl­emésztene. — A laboratórium az első a megyében. Újsághirdetésre jelentkeztem, azelőtt egészség- ügyi intézmény laboratóriuma, ban dolgoztam. Először fél­tem: ismeretlen ez a munka. A vállalatnál is mondták, hogy nem tudnak segíteni, ha kell valami, nézzem meg a könyvekben. Egy kis bátorság, és az ember »átnyergel« az új munkakörre. A mintákat magam hozom be az öt kapos­vári kazántól. Ez a sok út fá­rasztó. Az asztalon karcsú üveg­csövek és hasas lombikok mellett szakkönyvek és egy angol nyelvkönyv. — Szabad időmben tanulok. Négy éve kezdtem az angolt, politikai gazdaságtanból pedig szakosítóra járok. A szak­könyvek a továbbképzéshez kellenek. Jövőre új berendezé­sek érkeznek a füstgázelem­zéshez. Erre is föl kell ké­szülni. F. G. A darulíczelő kiolvasta a könyvtárt Munkásdiákoh A SZEKERCÉT kilenc éve forgatja már nagy biztonság­gal Balogh István. Ácsnak azonban alig néhány hete mondhatja magát: a szakmai gyakorlat mellé ugyanis no­vemberben szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt Is. A család Pusztakovácsiban él: az általános iskola — ahol a hat osztály mellé a hiányzó kettőt is megszerezte — Marcaliban működik. A nyolc osztály azonban előfel­tétele volt annak, hogy szak­munkásvizsgát tehessen. Az év vége a beszámolók, a vizsgák időszaka is: sok ember — és szerencsére egy­re több — forgatja ilyenkora tankönyveket A vizsgára való készülődés mindig idegfeszült­séggel jár: a számonkérést — legyen valaki tizenéves diák vagy őszülő haléntékú, kérges kezű munkás — nem lehet megszokni. A vizsga izgalma után azonban a jól végzett munka megnyugtató öröme következik. csak addig érdemes tanulni, amíg az ember hasznosítani is tudja: az esti iskolák, a szakmunkásképzők költséged nem alacsonyak. A munka­hely és az állam közösen fe­dezi a tanítással járó kiadáso­kat. Érthető hát, ha számol azzal is, hogy megtérüljenek a kiadások. Tankönyvet a kézibe vermi azonban mindig érdemes. Az emberek többsége nem, vagy nemcsak a magasabb fize­tésért tanul, hanem a tu­dásért, szenvedéllyel forgatja a könyvet. Sokat beszélünk arról, hogy tízévenként az is­meretek fele elavul. Ez vi­szont azt is mutatja, hogy egy életre nem lehet megtanítani az iskolában a szakmát. Néhány szakmában nincs elég utánpótlás: a fiatalok közül kevesebben választják, mint amennyire a népgazda­ságnak szüksége lenne. E szakmákban még nagyobb szükség van arra, hogy a vállalatok ösztönözzék dolgo­zóikat a tanulásra. A Nagy­atádi Konzervgyárban például kétévenként indul a konzerv­ipari szakmunkásképző egy osztálya. Előtte azonban föl kell készíteni az embereket a szakmára, a tanulásra. Ez nemcsak a gyakorlati fogások elsajátítását jelenti, hanem sokszor az általános iskola hiányzó osztályainak befeje­zését is. MIT JELENT a gyárnak, az üzemnek, hogy tanulnak a munkások? Nemcsak azt, hogy jobban ismerik a mun­ka fogásait, hanem azt is, hogy többet tudnak a világ­ról, másként ítélik meg, reá­lisabban értékelik gyorsan változó életünk új jelensé­geit. Dr. K. I. Az ÉPGÉP barcsi Nagybe­rendezések Gyára messze esik a rohamosan fejlődő nagy­község központjától. A 400 dolgozó többsége más közsé­gekből utazik munkahelyére, ezért a közösség összekovácso­lása rendkívül nagy nehézsé­gekbe ütközik. Így van ez a politikai előadásokkal, kultu­rális rendezvényekkel, az üzemi sporteseményekkel egy­aránt. A gyár művelődési életében keletkező nehézségek tehát egy vidéki »középüzem« jellegzetes problémái. Erőfe­szítéseik, munkamódszereik mégis sokak számára például szolgálhatnak. A szakszervezet és a KISZ üzemi vezetői például a ré­gen bevált, mindenki számá­ra izgalmas szervezési lehető­séghez folyamodtak; vetélke­dőket rendeztek a kül- és belpolitika időszerű kérdései­ről, a Szovjetunióról és mű­vészeti témákról. A siker ter­mészetesem nem maradt el. Igaz, a vetélkedéshez szüksé­ges ismeretek megszerzéséhez még nem mindenki veszi KÜLPOLITIKAI KALEIDOSZKÓP '76 általános választások ni, hogy különféle szélsőséges Miért tanulnak az emberek? Balogh István azért fogott könyvet, mert vállalata, a So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat a szakmai gya­korlat mellé a képesítést iga­zoló bizonyítványt is kérte. Ezt ugyanis előfeltételként szabták a szakmunkásoknak járó bérbesorolás megállapí­tásakor. A munkahely, a vál­lalat ösztönzése szinte soha­sem hiányzik ott, ahol sokan tanulnak: kedvezményekkel segítik a diákokat, magasabb bért ígérnék a vállalat szá­mára fontos szakmai tanfo­lyam elvégzése után. Nagyatádon, a Danuvia ot­tani gyárában a kollektív szerződés például kötelezően előírja a béremelést azoknak, akik a gyárban hasznosítható második szakmájukat is meg­szerzik. Ösztönöz ez? Gerber Endre igazgató egy jellemző példával bizonyítja: »Van egy remek, jó munkásunk itt a gyárban. A minap elkapott az udvaron és bejelentette: ta­nulni akar. Azt kérdeztem tő­le, hogy mit? ‘Azt felelte: második szakmát, mert akkor emelkedik az órabére, s ez az órabér-emelkedés Jól jön majd a nyugdíj megállapítá­sakor. Az illető ugyanis négy év múlva nyugdíjba megy«. Az öreg munkás tanulását persze nem javasolta a gyár. Szakmát — másodikat is — i Április ­Pontosan két esztendővel a szegfűje forradalma után nem­zetgyűlési választásokat tar­tottak Portugáliában: április 23-án lejárt az alkotmányozó nemzetgyűlés mandátuma, amelynek — mint nevéből is kiderül — az volt a legfőbb dolga, hogy megalkossa a tör­vényerőre emelt új alkot­mányt. Általános vélemény szerint a hároraszázegynéhány cik­kelyből álló új portugál alap­törvény azoknak a munkája, akikben még lobogott a for­radalmi láng, a reményes áp­rilisi demokratikus átalaku­lás iránti buzgalom. Ha más nem is, ez elég biztosíték volt ahhoz, hogy a lehetőségekhez képest haladó alkotmány szü­lessék. Csupán emlékeztetőül: az alkotmányozó nemzetgyű­lés annak a Goncalves-kor- mánynak a működése idején látott munkához, amely álla­mosította a legfontosabb ban­kokat, biztosítótársaságokat, vállalatokat, hozzálátott a földreformhoz.., A portugálok a demokráciá­ra szavaztak április 25-én; a Portugál Kommunista és a Portugál Szocialista Párt együttesen többségbe került a jobboldallal szemben. Kü­lön nagyszerű eredmény, hogy a PKP —* az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokhoz mérten — két százalékkal nö­velte voksai számát, s az újonnan megválasztott köz- társasági gyűlésben az addigi­nál tízzel több a képviselője. Nem elhanyagolható arra emlékeznünk, hogy az áprili­si választásokat meglehetősen nagy kommunistaellenes hisz­téria közepette tartották meg. Sorra súlyos provokációk ér­ték elsősorban az ország észa­ki részén a kommunista párt székházait. Mivel a választásokból leg­nagyobb és legerősebb párt­ként a szocialista párt került ki — bár jócskán vesztett sza­vazatokat! —, természetesen Soares pártja látott a kor­mányalakításhoz is. A PSZP főtitkára kitartott elhatározá­sa mellett, amely szerint csak egyszínű kabinetet hajlandó alakítani, senkivel sem közös­ködik. Ez részben jó is volt, ugyanis nem tett engedményt a hazai és a külföldi nyomás­nak, amely arra akarta ráven» partocskak embereinek juttas­son tárcát. Másrészt viszont nem üdvözölhető a szocialis­ták döntése, mert a kommu­nisták sem jöhettek számítás­ba a kormányalakításkor: mi több, Soaresék eleve elzár­kóztak mindennemű közös cselekvéstől a kommunisták­kal. Sok ezer kilométerre Portu­gáliától, Vietnamban is vá­lasztásokat tartottak április 25-én. A történelmi értékű népszavazás döntött Vietnam egyesítéséről. Nem először került szóiba és a megvalósítás közelségébe a nagy elhatározás, az északi és a déli országrész egyesítése. Az igazi lehetőség azonban csak most érkezett el, egy esztendővel a saigoni bábre­zsim kapitulációja után. Min­den vietnami állampolgár, aki betöltötte a 18. évét, szavaz­hatott, és minden 21 évesnél idősebb állampolgár választ­ható volt. Az már csak ter­mészetes, hogy Északon 18 század százalék híján min­denki az egyesítésre adta vok- sát; Délen a szavazásra jogo­sultak 95 százaléka tett hitet az ország újraegyesítése mel­rendszeresen igénybe a letéti könyvtárt — körülbelül 70 olvasó látogatja, ez a dolgozók 17—18 százaléka —, az érdek­lődő munkások száma azon­ban fokozatosan növekszik. Komlós István, a gyár szak- szervezeti bizottságának titká­ra egy idős darukezelőt em­lít, aki már szinte az egész könyvtárt végigolvasta. Keres­sük, de nem találjuk, szabad­ságon van. Szeretnék folytatni az író— olvasó találkozók hagyomá­nyát, amelyet tavaly Baranyi Ferenc »honosított meg« re­mekül sikerült előadóestjével. Az önálló irodalmi színpad nemrégiben megszűnt érdek­telenség miatt »Többnyire fiatalok vettek részt benne, akik a férjhez menés vagy a nősülés után lassacskán el­maradoztak, ezért az egész kezdeményezés érdektelenség­be fulladt. Én nagyon sajná­lom, ma is szívesen lennék a tagja, ha újjáalakulna« — mondja egy 27 éves fiatal­ember. Ö maga is új házas... tett. Megválasztották a Viet­nami Szocialista Köztársaság összesen 492 nemzetgyűlési képviselőjét is. Vietnam északi szomszédjá­nál, Kínában meglehetősen furcsa események zajlottak le a hónap elején. A január­ban elhunyt Csou En-laj em­lékére koszorúkat helyeztek el a Tienammen téren, Peking központjaiban. A hatóságok el­távolították az emlékezés vi­rágait. A pekingiek erre ösz- szetűztek a rendőrökkel, akik végül is lezárták a környéket. Néhány nappal később nyil­vánosságra hozták, hogy Mao elnök kezdeményezésére min­den állami és párttisztségétől megfosztották Teng Hsziao- pinget, aki ellen amúgy is megkezdődött a szokásos kí­nai boszorkányüldözés. A Kí­nai KP első alelnökévé és az államtanács elnökévé viszont kinevezték Huia Kuo-fenget. A hírre újabb tömegtüntetés volt a válasz, amely viszont már nem spontán keletkezett, hanem azok szervezésében, akiknek parancsára szétosz­latták a Csoura emlékezőket. A kínai fővárosban élő tu­dósítók szerint ezzel újabb hatalmi harc kezdődött »a nagy birodalom« legfelső ve­zetésében. Egyre világosabbá válnak a frontvonalak az egyaránt Mao Ce-tungra hi­vatkozó radikálisok és prag­matikusok között. Kulcsár László (Folytatjuk) Követésre érdemes ötlet vi­szont a poibeatklubj »A fia­talok szívesen járnák ide, hiszen politikai érdeklődésü­ket és a zene iránti vonzal­mukat egyaránt kielégíthetik itt« — nyilvánít véleményt Vidák Imre statisztikus, aki maga is szenvedélyes látoga­tója az egyelőre csak szabály­talan időközökben találkozó kis csoportnak. A közösségformálás egyik legbeváltabb eszköze a tö­megsport. A lehetőségek szin­te kimeríthetetlenek, hiszen a dolgozók több mint fele még a 30 éves kort sem érte el. (Az átlagos életkor 35 év.) Kispályás futballmeccsek, a női kézilabdacsapat mérkőzé­sei, az asztalitenisz és sakk házibajnokságok bizonyítják, hogy az ÉPGÉP-ben testileg is egészséges kollektíva tevé­kenykedik. A gyárban nemrégiben köz- művelődési bizottság jött lét­re, amelyben részt vesznek a párt-, a KISZ-, a szakszerve­zet képviselői is. ök gazdál­kodnak majd azzal a több mint százezer forinttal, amely évente felhasználható a dol­gozók művelődési és testedzé­si igényeinek a kielégítésére. Terveik nem »mutatósak«, nem ringatják magukat meg­valósíthatatlan illúziókban. Tudják, hogy hátrányaik van­nak a városi nagyüzemek mö­gött, ám a megkezdett fejlő­dési folyamat — erre biztosí­ték a kimondott szándék, az összeállított terv és az eddigi tevékenység is — már nem szakadhat meg. L. A. Idegenvezetők tanfolyama Negyvenhármán jelentkez­tek Siófokon az idegenvezetők tanfolyamára, és a felvételi vizsga után huszonnégyen kezdhették el a tanulást de­cember 8-án. A tanfolyam megnyitója és első előadója dr. Kovács Sándorné, a Sio- tour igazgatóhelyettese volt. Az előadásokat szerdánként tartják a Siotour pinceklubjá­ban, április 7-ig. A hallgatók májusban tesznek vizsgát, és a nyáron már idegenvezető­ként dolgozhatnak Somogy és Veszprém megyében, a Bala­ton partján. Az idegenvezető­jelöltek többsége nő és 30 éven aluli fiatal. Siófokon legközelebb két év múlva, Ka­posváron pedig jövóre szerve­zik meg ismét a tanfolyamot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom