Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

Egyjniliiós forgalom decemberben Bevált a könyvcsekk és a hanglemezeladás AZ HSZHP SOMOGY MEGYEI DI Z O TTS ÁG A N A K LAPJA TflBKA SOROK XXXII. évfolyam, 305. szám. Szombat, 1976. december 25. Ki gondolt rájuk? Tegnap délelőtt, amikor a mindenki tudta, nem könnyű hivatalokban már csak ímmel- a dolguk. A többi boltban az ámmal vagy ' sehogyan sem utolsó pillanatban észbekapók- dolgoztak, a vasúti rakodó fe- nak kellett bebizonyítani, hogy lé jártam, öt-hat ember igye- maradt még áru. Háromszor kezett megmozdítani egy kon-, annyit kell ilyenkor szalad­ténert. Biztatták egymást, ne­kiveselkedtek, nyögtek. Több­ségük már kezdett lemondani róla, nem megy. egy tapodtat sem. Azután egyikük — tán a legerősebb — nekivetette a hátát. Nagyot kiáltott: most! Mindannyian odaugrottak és sikerült... A kereskedők is elfáradtak. Az élelmiszerboltokban a leg­jobban. Az eladólány az ára helyett azt írta rá a főzőkol­bászra, hogy hány deka, a gálni, mert a kedves vevő még azt sem nagyon tudja, mit is akar. De mindez délutánra befeje­ződött. És csak kicsit később, de elkezdődött az ő ünnepük is. És azok, akiknek ilyenkor nincs karácsonyuk? Vasuta­sok, volánosok, tűzoltók, rend­őrök, katonák, mentősök, ápo­lónők, orvosok, pincérek, dé- dászosok, gázosok ... * Akik csak futólag, egy-egy üdvözlésre, néhány perc mun­pénztáros elrontotta a húszon- ^ahelyi ünneolésre állnak meg egynéhány tételes sort és kezd- a munkával?! hette elölről. Senki sem pö- Gondoljunk rájuk gyertya- rölt velük, a tömeg láttán gyújtáskor! öt-hatszáz vevő fordul meg naponta a kaposvári József Attila könyvesboltban. — A december 1-től folya­matosan emelkedő forgalom most ért a csúcspontra — mondja Borda Imréné bolt­vezető. — Legkeresettebbek a szakácskönyvek voltak, már el is fogytak. Mindössze százat kaptunk, s ez kevésnek bizo­nyult. A Fiúk—lányok év­könyve szintén, ebből csak kétszázat szállítottak a bolt­nak. Gyorsan fogynak az ifjú­sági könyvek is, a képesköny­vek és a leporellók pedig »hiánycikké« váltak. Az ifjú­sági könyvekből például Be­nedek István Mondta Kriszti­na című könyvének volt a legnagyobb sikere. Nincs már a Tüskevárból és a Téli be­rekből sem. Több szerző mű­B ecset *2 Önök is fölbontották? Hasz­nálják egészséggel. Egyék meg, szívják el, húzzák föl, állítsák össze, kapcsolják be. Vagy keressék föl az üzle­tet. ... Miért? Hát azért. Ajándék mindenfélének jól nézd meg a fogát. így kellene átalakíta­ni a mondást. Mert nem olyan egyszeTŰ ajándékot adni, ki­találni, eltalálni, megkeresni. Pult alól. Fölül. Az már nem is ajándék. De kapni sem papsajt. Iyen már van, volt, lesz, nem tetszik, mire hasz­náljam, különben is azt a má­sikat már kinéztem. És nem vették meg. Becsere (-rélem, -réli, -ré- lik...) Amit ma eladhatsz, viszontlátod holnap. Közismert mondás. Áruháziában. Kará­csony előtt veszik, karácsony után cserélik. Mi az? Találós kérdés az apró áruházak (tu­dományos nevükön: tanuló ke- reskedőienzisz) ábécés könyvé­ből. íme a válaszok: nyakken­dő, zsebkendő, pulóver, pizsa­ma, zsebrádió, képzőművésze­ti izé (von képcsarnok), egye­di darab. Típusszöveg: kérem kettőt kaptam... Ha fölmé­rést végeznénk, kiderülne, annyi mindenből kaptak ket­tőt az emberek, amennyit két népgazdasági terv alatt sem gyártottak ezekből a cikkek­ből. A lényeg: sok karácsony ta­pasztalata a kereskedelemben. Január közepéig jönnek az emberek, és mást szeretnének. Mindegy, hogy mit; mást. Nép­szokás. Mert az ajándék öröm... la. P. ve az Élet az ember előtt; ezt már meg sem tudjuk mutatni, napok alatt elvitték. A kisebb gyermekeknek való könyvek (Mosó Masa, Gőgös Gúnár Ge­deon stb.) is jórészt elfogytak. A bolt évi terve 6 550 000 forint; az eladók azonban en­nek túlteljesítését, 7 200 000 fo­rintos forgalom elérését tűzték ki célul. — 167 ezer kell még — mondotta —, hogy elérjük a célt; ez a hátralevő napokban várható is. Májusban kezdték árusítani a hanglemezeket, ezekből 380 ezer forint volt a forgalom. Ez a bolt dolgozói szerint az új hanglemezgyár jobb ellátásá­nak köszönhető. Könnyűzenei lemezből azonban többre vol­na szükség. Június óta megnőtt a könyv­esekkel vásárlók száma, a múlt hónapig már százan vol­tak. Most decemberben több mint 50-en váltottak könyv­csekket. Csak egy telefon Olvasóink javasolnak, ..z újság megírja Egy nevet és egy telefon­számot találnak olvasóink a Hírek rovatban. Ez a beke­retezett közlemény ezután mindennap megjelenik a lap­ban, hogy olvasóink név sze­rint kereshessék az aznapi ügyeletes riportert. A szerkesztőség azért vezeti be december 27-től, hétfőtől az ügyeletes riporteri szolgá­latot, hogy javaslataik, ötle­teik révén még színesebbé, ér­dekesebbé tehessük az újsá­got. Sokszor elhangzik, hogy ezt vagy azt nem írta meg a lap. Ennek az is oka lehet, hogy nem tudtunk az ese­ményről, a kisebb vagy na­gyobb közösség jogos pana­száról. Érdemes minél több­ször ránk csöngetni, hiszen ezzel is szeretnénk az olvasó­kat bevonni a szerkesztésbe, jobb kapcsolatot teremteni azokkal, akik szívesen adnak tájékoztatást. Reméljük, hogy minél töb­ben jeleznek, számolnak be tapasztalataikról. Az ügyeletes riporter mindennap késő es­tig várja az olvasók hívásait. A szebb környezetért Társadalmi munka Barcson Mint általában a gyorsan fejlődő településeken, Barcson is nagy szerepe van a lakos­ság, a vállalatok, a szervek és intézmények felajánlotta tár­sadalmi munkának. Az újon­nan kialakított — vagy most épülő — lakótelepek utcáin különösen nagy szükség van a dolgos kezekre. Ezért a nagyközségi közös tanács 13 üzemmel és vállalattal írt alá szocialista szerződést a társa­dalmi tevékenység jobb meg­szervezése érdekében. A nagyközségben végzett önkéntes munka értéke a har­madik negyedév végén csak­nem két és fél millió forint volt. Kiemelkedő munkát vé­geztek a helyi költségvetési üzem (294 ezer forint), az ÉP­GÉP barcsi gyáregysége (370 ezer forint) és az Unitech (222 ezer forint) dolgozói. Erre az évre 4 millió forint értékű társadalmi munkát ter­veztek. Barcson biztosak ab­ban, hogy ezt teljesíteni fog­ják. Az idén elkészült jelentő­sebb létesítményeik között meg kell említeni az 50 sze­mélyes óvodát, amely a terve­zett négy-négy és fél millió forint helyett — a társadalmi munka révén — mindössze egymillió 400 ezer forintba ke­rült. Ugyancsak társadalmi összefogással építettek több mint ezer méter hosszú, szi­lárd burkolatú járdát. Az épí­tési anyagról a tanács gondos­kodott, a lakosság által vég­zett munka értéke pedig meg­közelítette a 233 ezer forin­tot. Nőtt a betétállomány és a taglétszám Tizenkét községre kiterjedő hatáskörrel rendelkezik a Nagybajom és Vidéke Taka­rékszövetkezet, melynek a ba­jomi központon kívül Kuta- tos és Kaposfőn kirendeltsége, Csökölyben betétgyűjtő pénz­tára működik. 1976 újabb sikereket hozott: 280-nal emelkedett a taglét­szám, ez ma már meghaladja a négyezret. Tavaly ilyenkor merész tervet készített a szö­vetkezet igazgatósága. A több mint 28 milliós betétállományt további 5 millióval tervezték növelni. Noha még nem ért véget az esztendő, az már bi­zonyos, hogy a terv valóra vált: az évi betéttöbblet meg­haladja az 5 millió 100 ezer forintot. A bajomi takarékszövetke­zetnek jelentős tevékenysége a kölcsönszolgálat is. Tavaly 7,3 milliót folyósítottak, az idén már túlhaladták a 8,5 millió forintot. Népszerű a gépkocsi-nyere- ménybetétkönyv is. Fortuna istenasszony kegyes volt e szö­vetkezet tagságához, hisz az itt váltott könyvek közül hetet kihúztak. Tízezer utas a buszokon Karácsonyi történet Ezt a történetet nem Dic­kens írta. Egyszerű dolgozó emberek írták, de nagyon szépen. A karácsony előtti napok­ban zsúfoltak a járművek, a pályaudvarok, az áruházak, utcák, egészségügyi intézmé­nyek. És elképzelhetetlenül zsúfoltak a gyógyszertárak. Egyik patikában a dolgozók és a vásárlók zűrzavaros aránytalansága miatt — nem a kiadó gyógyszerésznő hibá­jából — gyógyszercsere tör­tént: egy türelmetlen vidéki anya gyermekének gyógysze­re helyett egy felnőtt beteg számára felírt és a gyermek­re veszélyes gyógyszert vett át. Mire a gyógyszerésznő észrevette, az anya már nem volt megtalálható. Veszélyes helyzet! A gyógyszerésznő hívta a rendelőintézet illetékes szak- rendelését és segítséget kért. A többi már úgy pergett, mint egy izgalmas film. Asz- szisztensnők szaladtak a va­súti és autóbuszpályaudvar­ra a gyermekről szóló ada­tokkal és kérték, hogy han­gosbemondó segítségével ke­ressék az anyát. Amikor Húsz autóbusszal többet állított munkába a karácsonyi ün­nepekre a Volán 13-as számú Vállalata. A kaposvári buszpá­lyaudvarról csütörtökön és pénteken csaknem tízezer ember utazott el. visszajöttek, megfényesedett szemmel mondták el, hogy mindkét helyen mennyi kész­séggel, emberséggel és segí­teni akarással találkoztak. Akik tehették a jelenlevő dolgozók közül, kimentek az utazók közé is, hogy esetig falubeli ismerőssel találkoz­va ilyen módon is megpró­bálják közvetíteni az üzene­tet. A főnővér az illetékes ta­nácselnököt hívta telefonon, és közölve az adatokat, se­gítségét kérte. A tanácselnök azonnal útba indította a hi­vatalsegédet. Nehéz félórák múltak el a hírre várva. Végre! Telefoncsörgés. Az orvos jelentkezik. A vonal végéről az illetékes tanács egy nődolgozója szólt: az anyához időben megérkez­tek, a gyermek nem vette be a gyógyszert, melyet a leg­közelebbi autóbusszal vissza­hoznak a gyógyszertárba. Egymásra néztünk és azok­ra gondoltunk, akik ebben a kis drámában igaz emberek­nek bizonyultak. E. M. Tudóshumor A NYELV Balassa János, a nagy­szerű orvosprofesszor nem szerette, ha páciensei so­kat beszéltek. Egyszer egy fiatal hölgy kért tőle or­vosi tanácsot, de amellett annyit fecsegett, hogy a tudós szóhoz sem jutott. Végre — egy lélegzetvé­telnyi szünetben — rá­szólt a hölgyre: — Kérem, mutassa a nyelvét! A hölgy engedelmeske­dett: kiöltötte nyelvecské- jét. — És most tartsa úgy — mondta a professzor —, míg én kibeszélem magam. AZ ESERNYŐ Apáthy István, a kolozs­vári egyetem zoológus professzora nagyon szóra­kozott ember volt — mint legtöbb tudóstársa. Mindig elhagyogatta hol a botját, hol az esernyőjét. Egyszer hosszabb euró­pai útra indult, s hónapo­kat töltött Nápolyban. Va­lahányszor levelet írt övéinek Kolozsvárra, so­hasem felejtette odaírni — némi büszkeséggel —a levél végére, hogy az az esernyő, amelyet hazulról vitt magával, még mindig megvan. Sőt annyira volt az esernyőjével, hogy ami­kor már hazafelé tartott, a nagyváradi állomáson leszállt a vonatról, és a pályaudvaron a következő táviratot adta föl: »Három óra múlva hazaérkezünk, én és az esernyő.«. Három óra múlva csak­ugyan meg is érkezett Kolozsvárra. Családja már várta a pemuon. Mikor a kölcsönös ölelések, csókok után a tudós föl akarta mutatni nagv büszkén az esernyőjét, rémülten vette észre, hogy nincs sehol. Ottfelejtette a nagyváradi táviróhivatalban. KI-KI MAGA MESTERSÉGE ! SZERINT Donori Thewrewk Aurél az antropológia professzo­ra volt a pesti egyetemen. A történet 1908-ban ját­szódott le. Hárman vitatkoztak a Váci utca sarkán: Mik­száth Kálmán. Marczali Henrik, a történetíró és Ponori Thewrewk Aurél. Egyszer csak egy sudár, szép fiatalasszony haladt el mellettük. A három ki­válóság abbahagyta a vi­tát: valamennyien utána­fordultak. Mikszáth tömör népiességgel így szólt: — Ejha! Marczali elismerőleg mondta: — Akár csak Rozgonyi Cicelle! Ponori Thewrewk pe­dig szakmai lelkesedéssel fölkiáltott: — Micsoda pompás csontváza lehet! Iskolanap a (onyódi gimnáziumban Felfordult a világ a téli szü­netet megelőző utolsó tanítási napon a fonyódi gimnázium­ban. A tanárok szerepét a diákok vették át. A katedrán a növendékek tartottak egy- egy órát, társaik és tanáraik nem kis derültségére. Ezután került sor "az isko­lai Ki mit tud?-ra, melyen a legtöbb osztály színvonalas műsort mutatott be. Jól sze­repeltek az irodalmi színpad tagjai, különösen nagy sikert aratott Karinthy Frigyes Em­berke tragédiája című jele­nete. A venfmondók közül kü­lönösen a negyedikesek pro­dukciói sikerültek jól. Az egyéni kategóriában pa­ródia, zeneszám szerepelt. A zsűri kiváló, jó és megfe­lelő minősítésekkel értékelte a szereplők munkáját. A műsor végeztével iskolabál követke­zett. SanwggiNéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 967. ISSN 0133—0608. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Farkas Béla igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom