Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-24 / 304. szám
A felvásárlási tevékenység « felvásárlást végző vállalatok részéről nem gazdaságos. Ez egyrészt a szállítási és tárolási veszteségekből adódik. Az adatok tanúsága szerint 1975-ben. az előző évihez képest a burgonya-, a zöldséges a gyümölesfel vásárlás megyénkben számottevő mértékben visszaesett. A visszaesés oka azonban nem az előbbi tény, hiszen a ráfizetést a MÉK és az áfész-ek állami támogatás formájában visszakapják. Hol keresendőik tehát az okok, és hogyan szüntethetők meg? Erre keresték a választ a Pénzügyminisztérium Bevételi Igazgatósága Somogy megyei Hivatalának revizorai is. A hivatal megáll ámításai sok esetiben meglepőek. A Somogy megyei MÉK Vállalatnál például 1975-ben a burgonyafelvásárlás az előző évinek csupán 74 százaléka, a zöldségfelvásárlás 44,5, a .gyümölcsé pedig 51 százaléka volt. Nagy tehát a visszaesés. Vajon miért? Burgonyából 1876 vagonnal vásároltak kevesebbet megyénk tsz-eitöl, és ez annak következménye, hogy a szövetkezetek nem adták át a leszerződött mennyiséget. Nem adták át még akkor sem, ha tehették volna, inkább más megyébe szállították magasabb árért. Arról teljesen megfeledkeztek, hogy szerződéses fegyelem is létezik, és a megkötött szerződés nemcsak a MÉK-re nézve kötelező. A szerződésnek értékesítési és felvásárlási biztonságot kell teremtenie. Az 1976-ban tartott vizsgálat során kiderült, hogy az áfész-eknél is csökkent a termékfelvásárlás. A zöldségnél, gyümölcsnél a csökkenés mértéke nagyobb volt az országos átlagnál. Ennek számos oka van, például a kedvezőtlen időjárás és az, hogy a Somogybán termelt árut nem mindig a megyében értékesítik. Egészséges konkurrenciá- ra nyilvánvalóan szükség van, egyet azonban nem szabad elfelejteni: ezzel nem lesz több a zöldségből, gyümölcsből, sőt a tárolási, szállítási költségek növelésével emelik a piaci árakat. A termelőnek — legyen az tsz vagy kistermelő — nehéz megmagyarázni, miért adja át a helyi áfész-nek a leszerződött árumennyiséget, ha másutt egy forinttal többet kap érte. De mit szólnának a termelők, ha a szerződéses fegyelem megszegése miatt a helyi felvásárlók nem vennék át a gyengébb minőségűt, másutt már nem értékesíthető, maradék árut? Ahhoz, hogy a felvásárlás gördülékeny, fennakadás nélküli legyen, korszerűsíteni, fejleszteni kell a hálózatot. A fejlesztésnek szép példáival szolgált a MÉK. Két év alatt 22 millió forinttal nőtt az állóeszköz értéke. Hogy csak néhány nagyobb létesítményt említsünk: elkészült a siófoki hűtőtároló, Barcson és Kaposváron burgonyatárolót építettek. Az V. ötéves tervidőszak során 102 millió forint értékű beruházást terveznek. Például Kaposváron 100 vagonos hűtő- tároló épül. Természetesen az áfész-ek- nek nincsenek ilyen lehetőségeik. Lenne azonban valami, amivel viszont nem élnek. több éves szerződések kötése. Ehhez meg kell nyerni a termelőket. Az áfész-eknek tehát egyik feladatuk, hogy a termelői kedvet fokozzák, és minden módon segítsék a háztáji gazdaságokat. Ebben az évben már több ilyen intézkedés született. Csurgón például a takarék- szövetkezeteken keresztül a szövetkezet mezőgazdasági kölcsönt biztosított a termelőknek, ennek kamatát az áfész vállalta. Két év alatt 22 millió forint értékben adtak vetőmagot, tenyésznyulakat, műtrágyát, növényvédő szereket, kisgépeket a tagoknak és mintegy 9 millió forint értékű takarmányt juttattak a háztáji állattartóknak. Több áfész-nél bevezették a közvetlen zöldség-, gyümölcsfelvásárlást. Azaz a boltokban veszik át az árut, ott rögtön megvásárolhatják a fogyasztók. Így igyekeznek javítani a lakosság ellátását. Mindezek az intézkedések már eredményre vezettek, hiszen jelenleg növekszik a felvásárlás, bár még messze elmarad az 1974-es szinttől. A legégetőbb gond azonban továbbra is a szerződéses fegyelem be nem tartása. d. T. Kaposvári küldött a prágai konferenciáról Napirenden a városközpontok megújulása A napokban tért vissza Prágából Stadler József, a Kaposvári Városi Tanács építési és közlekedési osztályvezetője. Háromtagú magyar küldöttség részvevőiéként utazott a szomszédos ország fővárosába, a nemzetközi városrendezési konferenciára. S nemcsak végighallgatta a konferencia referátumait, hanem maga is előadást tartott Kaposvár városközpontjának jelenéről és jövőjéről. — Miről volt szó a prágai konferencián? — A központi téma a szocialista városközpontok megújulásának kérdése volt. Kétszázötven csehszlovák részvevő, valamint lengyel, bolgár, NDK és magyar küldöttségek is részt vettek a munkában. A fő referátumok a csehszlovák nagyvárosok történelmi központjának gondjait érintették, s ehhez csatlakoztunk mi is a véleményünkkel. — Mi a közös a szocialista városközpontok jelenlegi helyzetében? — Csehszlovákiában, az NDK-ban, Lengyelországban, Bulgáriában és nálunk történelmi okokból más és más volt a városfejlődés motorja. Ennek ellenére a városközpontokban mégis igen sok hasonló jelenség miatt fáj a fejünk. Általában e központokban vannak a felbecsülhetetlen értékű műemlékek, itt kísérhető nyomon a civilizáció és a kultúra fejlődése. Mindenki egyetértett abban: ezeket az értékeket föltétlenül meg kell óvni. Nem egy nyugati városban, amint nőtt a forgalom, a zaj és a zsúfoltság, a tehetősebb lakók elköltöztek a kertes lakóövezetekbe. A régi lakásokba egészen szegény családok jöttek, a házak fenntartására nem jutott pénzük, s e régi, patinás városrészek fokozatosan leromlottak. Ez a folyamat a szocialista városokban jelenleg nem fenyeget, noha az utóbbi évtizedben itt is rohamosan nőtt az autósforgalom, a zsúfoltság és a zaj. A meglevő kereskedelmi és oktatási létesítmények is mind kevésbé alkalmasak feladatuk e'látására. — Milyen gyógymódot javasoltak a konferencián? — Több oldalról is megvizsgálták, mit lehetne tenni. Igen tetszett, hogy Prágában • nemcsak építészek, közgazdászok mondták el véleményüket, hanem szociológusok és más szakemberek is. Fölvetődött például, hogy a régi városmagban mi legyen a lakóépületekkel? Ezek ugyanis külsőleg szépek, sajátos hangulatuk van, lakásra azonban alapos korszerűsítés nélkül kevésbé alkalmasak. Nem valami komfortosak... Mi legyen e régi épületekkel? Ha irodát tesznek ide, akkor elviselhetetlen lesz az autósforgalom, s lehetetlen elég parkolót létesíteni. Az volna a leghelyesebb — vélték az előadók —, ha korszerűsítés, komfortosabbá építés után inkább idősebb emberek laknának e városrészekben. Nem kell akkor új bölcsőde, óvoda, iskola, és a közeli üzletek miatt az idősebbeknek is kedvezne ez a megoldás. Ebből mindjárt következik egy másik megoldás: lehetséges-e városnegyed csak az időseknek? — Előadásában milyen kaposvári példákkal tudott hozzájárulni a konferencia munkájához? — Egy ilyen jelentős nemzetközi tanácskozáson nem könnyű az előadó dolga. Be kellett előbb vezetni a hallgatóságot; egyáltalán hol van, milyen város Kaposvár? Részletesen beszámoltam törekvéseinkről, már konkrét, kaposvári tervek ismeretében. Nálunk a jövőben a városközpontban növekszik a kereskedelmi és az igazgatási létesítmények, a lakóépületek, valamint az utak, parkolók területe. Tovább fejlődik a kereskedelmi központ, új gyalogos főforgalmi utak létesülnek a Május 1. és az Irányi Dániel utcákban. A Május. 1. utca visszakapja régi jellegzetességét: korzózó, bevásárló utca lesz. Mind több parkolóval még kell oldani a várhatóan tovább növekedő autósforgalom gondjait is. A kaposvári városközpontban egyik legfőbb feladatunk a forgalom elterelése — befogadása. A koncentrált beépítéseknél — számításunk szerint — az auiós- és a gyalogosforgalom szintbeli szétválasztása és a szint alatti parkolás a leggazdaságosabb. További parkolásra lesz hely néhány utca egyirá- nyúsításávaL — Hogyan kamatoztatja a mindennapi munkában a prágai tapasztalatokat? — Nagyon megragadott, hogy a városközpontok mai gondjait milyen összetetten, több oldalról világították meg. A negyedik nap elmentünk Prága főépítészéhez, aki megismertetett bennünket a város távlati fejlesztési tervével. Jó volt látni, milyen sikerrel egyeztették itt a területi és az ágazati érdekeket. Hazai jelentésünkben javasoltuk: érdemes ezt a modellt nekünk, magyaroknak is tanulmányoznunk. A négynapos prágai tartózkodás során hallottak, látottak arról győztek meg, hogy a kaposvári városközpont fejlesztésével jó úton járunk. A koncentrált telepítés helyes és ezzel együtt a közlekedési, parkosítási kérdések is rendezhetők. Csupor Tibor Déli határfolyónk egykori medre ma vadregónyes tájék lenne, ha nem vemé föl csöndjét az ember, a gép hangja. A vén füzek talán mesélhetnének arról, hogyan hömpölygőit közvetlen közelükben a Dráva, halaknak életet adva, alján kavicsot mosogatva. A hal az öreg folyó útjához' igazodott, arra ment, amerre a változó meder irányt szabott. A kavics — maradt. Hátára termőföldet hordott a természet, megél benne és megnő rajta a kereső-kapaszkodó gyökerű növény. Az ember pedig letisztítja a területről a megkapaszkodott életet, hogy újra előhozza alóla a holt Dráva kincsét: a sódert... A vízvári. Kossuth Termelő- szövetkezet évek óta kiaknázza a területén levő lelőhelyeket. A Drávához vezető út elbírja a súlyos teherrel közlekedő járműveket, öt bérelt és számos saját tehergépkocsi »»ingázik« a kotrógépek és a megrendelő üzem vagy a vasútállomás között. A közeli vásárlók vagy azok, akiknek sürgősen kell a sóder, a maguk fuvareszközeivel viszik, egyenesen a kotrógépektől. Eljut ez a kavics a Dunántúl szinte minden tájára. Az idén egy újabb markolót vásároltak a kotrógépek mellé: a Warinsiki fürgén “markol« a finom sóderba, szaporán telik a gépkocsi rak- tere. Amott a kotró fémkosara csobban a vízben, alámerül, s máris partra teszi tartalmát. A kavics helyét betölti a víz. A parton még állnak a fák, de nem messze a mesterséges tavacskától, a kijelölt feltárási terület helyén méretre szabott, kérgezett törzsek és ágak várnak elszállításra: papírfa gyanánt haszI nősül a kavicsbányák »takarója«. A termelőszövetkezet erre az évre 80 ezer köbméter kavics kitermelését tervezte, « ezt már december 3-ig teljesítették. Azzal számolnak, hogy az erre az évre előirányzott kitermelést ötezer köbméterrel túlteljesítették. Nagyatádiak a virágos városért Az idegen úgy búcsúzik, hogy virágos városként őrzi meg emlékezetében. Való igaz, Nagyatád feliratkozott a virágos városok közé. Gondozottak a járdaszegélyek, a parkok, a közterek. A nagyatádiak az idén több mint hárommillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Űjabb parkokkal és 3950 facsemetével tették szebbé környezetüket. A város vezetői méltán büszkék Nagyatádra, ezt Hubai A kámai r • r • • „óriás A népgazdaság igényeinek megfelelően a Szovjetunióban 1980-ra 1965-höz képest több mint négyszeresére növekszik a közúti áruszállítás. A termelés földrajzi megoszlása és gyors fejlődése, az újonnan feltárt nyersanyag-lelőhelyek távolsága — Szibériából származik majd a tervidőszak alatt a kőolaj- és földgáztermelés teljes növekedése, a széntöbblet 90 százaléka — megkívánja a közúti járművek nagyarányú fejlesztését. Üj, óriás tehergépkocsikra van szükség, amelyek szélsőséges időjárási és útviszonyok között is használhatók. Ezért tervezték meg a legkedvezőbb változatot: a háromtengelyes, Diesel-motoros, 8 tonnás teherautót, amely 1—2 pótkocsival 16—20 tonna terhet szállíthat. Az ilyen teherautók tömeges gyártásához új gyár- komplexumra van szükség. A kámai a világ legnagyobb teherautógyára lesz. Az építkezésnél eltértek a hagyományoktól, hogy rövidítsék a határidőt: még nem volt kéjt az egész terv, mikor megindult a munka. Hagyományos módszerrel csak három évvel később kezdhették volna az üzemcsarnokok építését. A hatalmas beruházást 100 tudományos, kutató és tervező intézet irányította, ötezer vállalat szállította az építőanyagot, a szerkezeteket, a gépeket és a berendezéseket. Az építőgépek annyi munkát végeztek, mint a tengerjáró hajók közlekedésére is alkalmas, több mint 100 kilométer hosz- szú, Volga—Don csatorna építése során. 1976 februárjában a fő szerelőszalagról legördültek az első teherautók, s megkezdődött a próbaüzem. A szalagon már elkészült az ezredik kocsi. Ebben a tervidőszakban az első gyáregységet teljesen átadják, és évente 75 ezer teherautó és 115. ezer Diesel-motor készül el. Ehhez arra volt szükség, hogy meginduljon a termelés a szerszámgyárban, áramot adjon a KAMAZ hőerőműve, elkészüljenek a tisztítóberendezések, a 400 kilométeres vízvezeték, megépüljön több száz kilométer autó- és vasút. A tervek szerint a kámai “óriás« évente tizenöt változatban 150 ezer teherautót és 250 ezer Diesel-motort gyárt majd. I Sándor tanácselnök-helyettes J szavai is elárulják: — Egy nagyatádira 14—15 i négyzetméter zöldövezet jut. Azoknak köszönhetjük, akik szeretik ezt a várost: a lakosoknak, a várostervezőknek, az építőknek, s nem utolsósorban a városszépítő egyesületünknek. Még csak szó volt róla, hogy Nagyatádot várossá nyilvánítják, amikor a városlakók elhatározták: városszépítő egyesületet hoznak létre, hogy tervszerű összefogással tegyék mind szebbé a Rinya menti települést. Gregor / István, az Üjpesti Cérnagyár nagyatádi telepének vezetője, a városszépítő egyesület elnöke így emlékszik az első évekre: — Vámunk kellett az egyesület létrehozásával, míg Nagyatád valamelyest városi arcot kap a nagy építkezések nyomán. így csak 1974-ben tarthattuk meg alakuló ülésünket. — Hogy lehetett egy várost megnyerni? — Igyekeztünk felkérni olyan vezetőket, embereket az egyesület elnökségébe, akik valamilyen formában segíteni tudnak nekünk. Ennek a társadalmi munkára való mozgósításban van nagy szerepe. A szocialista brigádoknak a különböző címek elnyeréséhez társadalmi munkát is kell vállalniuk. Mi kértük őket, csakúgy, mint az iskolákat, hogy a város szépítésében vállaljanak részt. — Csupán az idén félmillió forinttal több társadalmi munkát végeztek a nagyatádiak, mint amire számítottunk — mondta Hubai Sándor, majd így folytatta: — Évek óta szervezünk építőtáborokat a városban. A fiatalok nagy része a parkosításnál segédkezik, s a munkaidőn túl társadalmi munkában — a pihenés helyett — folytatják azt, amit délelőtt abbahagytak.. Való igaz, először a vezetőket kellett megnyernünk az ügynek. Ma már a brigádok önként jönnek parkosítani. Sokszor már olyan gondunk van, hogy nem tudjuk hova irányítani őket. A diákok társadalmi munkáiról Horváth Istvánnal, a nagyatádi József Attila kollégium igazgatójával, a városszépítő egyesület titkárával beszélgettünk. — Az általános, a szakközépiskolák és a szakmunkástanulók szintén bekapcsolódtak a városszépítő munkába. A legderekasabban az általános iskolások veszik ki a részüket. A kollégium igazgatója szerint a fiatalok szeretik a virágos Nagyatádot, s ma már igénylik a virágokat. Bizonyítékul a következő példát hozta fel: alighogy beköltöztek a fiatal házaspárok az új lakásokba, másnap már virágokat ültettek, ásókkal fölszerelkezve dolgoztak a házuk előtt. Hubai Sándor tanácselnök- helyettes mesélte: — A nagyatádiak nemcsak szépítik a városukat, hanem védik is azt, amit megcsináltak. Korábban itt-ott kitépték a virágokat, kitaposták a füves részeket. Ma ilyenről alig esik szó. A nagyatádiak tudják, maguknak tették széppé a várost. Üttörőrendőrök' őrködnek a parkoknál, őrsök vállalnak védnökséget a virágok felett. .. i N. J. BEViG-vizsgálat a MÉK-nél és az áfész-eknél Csökkent a felvásárlás, laza a szerződéses fegyelem Drávái kavics Vízvárról
