Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-23 / 303. szám

Két hízó egy kádban A kolbászt szálban, a hurkát párban mérik Vízváron is, csakúgy, mint faluhelyen al falúban, már az utcáról meglátni: ki vágott disznót reggel. Így a nyárs­dugók, a maszkázók akár vá­logathatnak is, kit tiszteljenek meg látogatásukkal az esti órákban, amikorra már meg­sült a hús, a kolbász, a hurka. Mészáros Istvánná délután­ra már alaposan elfáradt. A ház férfi tagjai és a böllér- ként szerepelt Miháldinecz Mihály, dolguk végeztével munkába mentek — marad­tak az asszonyok, a hátralevő nem kevés tennivalóval. A mama az udvaron kavarja a sistergő szalonnakockákat: pi­rul a töpörtyű, gyűlik a zsír az üstben. — Szerencse, hogy idekinn lehet ezt csinálni, így a szaga nem üli meg az ember gyom­rát annyira, mintha a kony­hába lenne. Mészárosné a helyi tsz tag­ja, a nőbizottság elnöke, a növénytermesztésben brigád­vezető — most itthon is sike­rült összefogni a munkaerőt, s úgy megy minden, mint a karikacsapás. így sikerülhe­tett, hogy a hajnali négykor levágott két, egyenként 170— 180 kilós hízó kora délutánra már a só zakódban, a zsírsütő üstben, illetve kolbásznak, hurkának elkészítve legyen. — Három férfi van a csa­ládiban, három hízót vágunk — mondja a háziasszony. — Kettőn túljutottunk, a harma­dikra akikor kerül sor, ha ka- tonafiúnik leszerel. Az embe­reknek mindig kell csomagol­ni kosztot, ha munkába men­nek, ezért vágunk többet. A zsíros eledelre — még ha csak csipegeti is az ember — csúszik a vízvári szőlőhegy leve. Persze, csak módjával kortyolhatnak, miért oda kell figyelni a készülő töltelékek ízére. A disznósajt, hurka, kolbász könnyen »félresike­rülhet«, ha nem ügyelnek rá, miből mennyi kerül a nyers masszába. Mészárosnéval amolyan »gyorsmérleget« ké­szítünk a disznóölés eredmé­nyéről : — Harmincöt szál kolbász, húsz pár véreshurka, egy disznósajt, nyolc sonka, ti­zenegy tábla szalonna lett. Zsírból hatvanöt-hetven litert várunk. Este disznótor következik. Mondják, hogy kiment mára divatból a nyársdugás, a maszkajárás. Csak emlékezés­sel sikerül föleleveníteni úgy- ahogy a régi szokásokat. Azt az időt, amikor odatették az ajtóhoz, az ablakhoz a több karú, kihegyezett végű ágat; maskarába öltözött csoport táncolta körül a vacsoraasz­talt, odakint pedig havat hor­dott a szél és csikorgóit a csizmasarok a fagyos járdáin... H. F. A rozsda nem válogat Somogy megyét nem érdekelte A Vöröskereszt a társközségekben (Megyénk területén a tanácstörvény életbe lépésével új helyzet jött létre. A 247 községet 101 helyi tanács ha­táskörébe utalták. Ennek eredményeképpen egyik-másik helyi tanácshoz 3—1 kisközség is tartozik ... Megyei ve­zetőségünk menet közben fölmérte a változások következ­tében kialakult helyzetet, és a következő határozatot hoz­ta: A tanácsi tagközségekben működő vöröskeresztes he­lyi szervezetek nem szűnhetnek meg... — írta évekkel ezelőtt Honfi Istvánná, a Vöröskereszt Somogy megyei szervezetének titkára a tömegszervezet lapjában.) 1974 óta az említett folya­mat ennél is több tanácskör­zet kialakítását eredményezte. A Vöröskereszt Somogy me­gyei vezetősége idejében föl­mérte az átalakulást, határo­zatának jelentőségét talán most ismerjük fel igazán, amikor tapasztalatok is ren­delkezésünkre állnak. A ha­tározat végrehajtásáról, a kis települések egészségügyi hely­zetéről beszélgettem Honfi Istvánnéval, a szervezet me­gyei titkárával. A számvetést az is időszerűvé tette, hogy a helyi szervezetek választások­ra készülnek, s 1977-ben tart­ja kongresszusát a Magyar Vöröskereszt. A Vöröskereszt munkája erős hagyományokra épül, s éppen a településhálózat fej­lődése során újította meg ön­magát. A szervezet számos társadalompolitikai célkitű­zést tett magáévá, gondoljunk csak a népesedéspolitikai ha­tározat végrehajtására, vagy az öregekről való fokozottabb törődésre. A kis településekre ezek a feladatok elválasztha­tatlanok egymástól. Egyetlen somogyi kisközség­ben sem szűnt meg vöröske­resztes szervezet a körzetesí­tés folyamán. Már az 1974. évi határozatban is leszögez­ték, hogy erősíteni kell ezek­ben a szervezetekben az egy­séget, az önállóságot. Igaz, nem mindenütt folyik tartal­mas vöröskeresztes munka a társközségekben. Beszélnünk kell a személyi feltételekről is. Némileg be­szűkültek a lehetőségek. Nőtt a kétlakiak száma, az olyano­ké, akik naponta kénytelenek a helyváltoztatásra a mun­kahely és a lakóhely között. A magyar falvak átalakulá­sát valójában — a példák zömében — úgy követte a Vö­röskereszt, hogy nagyobb fi­gyelmet fordított a legkisebb településen élők helyzetére, így áll a munka középpont­jában a családvédelem, ezen belül a terhes- és csecsemő- gondozásban, az alkoholizmus elleni küzdelemben, az idő­sek gondozásában megelőző és utógondozási munkát látnak el az aktívák, segítői azoknak a körzeti orvosoknak, akik számítanak közreműködésük­re. Sajnos még nem minden­hol veszik figyelembe ezt az egyéni humánumból táplálko­zó, társadalmivá nőtt erőt. A véradásból is kiveszik ré­szüket a kisközségekben mű­ködő vöröskereszta,s szerveze­tek. Pedig jobbára elöregedő települések ezek. Elnéptelenedés, elöregedés — ilyen jelzők is mutatják ezeknek a településeknek a változását. Ennek ellenére: a vöröskeresztesek nagy tábora, széles aktívahálózata nem csökken. A Vöröskereszt a hagyomá­nyok őrzése, az emberekre összpontosuló munkája mel­lett ismét megújítja önma­gát: a három, illetve a három­nál több társközséget egyesítő tanácskörzetekben csúcsveze­tőségeket hoznak létre a kis­községekben folyó vöröske­resztes tevékenység további elmélyítése érdekében. Hogy minden emberi közösséghez eljussanak, minden csecsemő­re, felnőttre és öregre odafi­gyelhessenek; segítsenek, ahol szükséges. H. B. Fölmérések szerint a mezőgazdasági gép- és mű­szaki állomány két-három szá­zaléka károsodik, illetve vá­lik használhatatlanná évente a korróziótól. A csekélynek látszó hányad valójában tete­mes összegre rúg, mivel mil­liárdos nagyságrendet kell a számítás alapjául venni. Az utóbbi években mindinkább előtérbe került a korrózió el­leni védekezés — többek kö­zött ezt reprezentálja a min­den évben meghirdetett or­szágos Hungarocorr korrózió- védelmi pályázat. Az idén százhúsz pályázó között nyerte el a MÉM, va­lamint a Városfejlesztési és Építésügyi Minisztérium kü- löndíját dr. Fehér István esvetemi tanárnak és Pálffy Miklósnak, a Dél-Somogyi ÁG főmérnökének közös pálya­munkája. Dr. Fehér Istvánnal a mezőgazdasági főiskolán ta­lálkoztunk. — OMFB-megbízás alapján 1968-ban Lábodon kezdtünk el foglalkozni a korrózió elle­ni védekezéssel. Mindenek­előtt azt kellett felismernünk, hogy a hagyományosan elter­jedt módszer nemhogy gátol­ná, de segíti a rozsdaképző- dást. Az üzemekben ugyanis fáradt olajjal vagy gázolajjal kenik be — sajnos még ma is — a védendő gépalkatré­szeket, elemeket; ezek magas savtartalma azonban miég az ép fémfelületeket is elmarja, így sietteti a korróziót. Holott ma már korszerű anyagok, a Korovax B—47 vagy a Koro- lard KK—18 elnevezésű zsí­rok állnak rendelkezésre. — Pályamunkájuk az álat- tartó épületek korrózióvédel­méről szóL Mi indította arra, hogy ezzel a témával foglal­kozzanak? — Tíz-tizenkét esztendővel ezelőtt épültek azok a vasvá­zas istállók és más mezőgaz­dasági épületek, amelyek nap­jainkra olyan mérvű károso­dást szenvedtek, hogy üzem­szerű használatuk veszélyessé vált. Olyan újítási formát kel­lett kidolgoznunk, amely gyorsan, csekély költségkiha­tással végrehajtandó, s huza­mos védelmet biztosít. A Dél­somogyi Állami Gazdaság nagybaráti telepén fogtunk a gyakorlati kísérletekbe azzal a reménnyel, hogy az itt szer­zett tapasztalatok majd hasz­nosíthatók lesznek az ország más területein is. — A szarvasmarha-istállók fémszerkezetei a termelődő ammónia miatt nagyfokú ká­rosodást szenvednek. Ez más­fajta, hatásosabb technológia kidolgozását kívánja. Hogyan sikerül ezt megvalósítani? — A védelem akkor lesz csak hatásos, ha azokra a ké­miai folyamatokra épül, me­lyek a fémfelületet károsítják. A mi esetünkben azonban »akut betegségről«, sokéves rozsdarétegről volt már szó. Első lépésként ezért mechani­kai módon, drótkefével kellett eltávolítani a vastag, úgyne­vezett »leveles rozsdát«, majd a CR—25 jelű passziváló anyagot használtunk. Egy nap elteltével, ezt letörölve ju­tottunk a fémtiszta felülethez — a' tulajdonképpeni kiindu­lási alaphoz. A tiszta felületet végül is Tectil 121—E jelű védőanyaggal zártuk le. Ez az eljárás három-négy évi védel­met biztosít. A hagyományos módszer nemcsak drágább, hanem ráadásul csak egy évig hatásos, és a védőréteg alatt a rozsda tovább »dolgozik«. — Milyen érdeklődést ta­pasztalnak az üzemek részé­ről a nagy jelentőségű, fontos módszer iránt? — Sajnos csak kevés üzem alkalmazza az eljárást. Tájé­koztató, népszerűsítő előadá­sokat tartottunk az ország különböző részein, itt-ott cse­kély eredménnyel. Tolna me­gyében például öt üzem hasz­nosította javaslatunkat, So­mogybán viszont egy sem. — Vajon mi lehet az oka ennek? — A szemléleten kéne vál­toztatni. Ma a főkönyvelő egy nagyobb összegű beruházáskor azt kérdezi — mennyi lesz ebből a haszon? így feltéve a kérdést, a korrózióvédelem nem hoz nyereséget. Az más kérdés, hogy nem kell évről évre újabb összegeket befek­tetni a rongálódás miatt, s az építmények, a gépek élettarta­ma is megnő. A korróziót nem lehet megszüntetni, de kitol­hatjuk a berendezések élet­tartamát az optimális határig — ha megfelelően felkészü­lünk rá. És így, ilyen értelem­ben igenis nyereséges a kor­rózióvédelem. Mert jelentős mértékben csökkenthető a már említett 3—4 százalékos értékromlás. A főiskola tájkutatási téma­ként foglalkozott a korrózió elleni védekezéssel. Tavaly fejeződött be a négyéves kí­sérletsorozat, amelynek záró- jelentése figyelemre méltó pontokat tartalmazott: »Legyen gazdája a mező- gazdasági üzemekben a korró­zió elleni védelemnek. A kor­rózió elleni védekezést az új gépeknél már a gyártó válla­lat végezze el, s a szállítás közbeni sérüléseket az üzem­be helyezés előtt megfelelően kezeljék. Legyen biztosított a korrózió elleni folyamatos vé­delem, szakszerűen kiválasz­tott védőanyagokkal, s ezeket a megfelelő időiben használják föl...« A különféle vas- és egyéb fémalkatrészek, beren­dezések nemcsak Tolnában, de Somogy megyében is rozs­dásodnak. A rozsda nem válo­gat. Bencsik András Ragtapasz az ablakon Szerelőkre wsirwa A telefonon nyugodt női hang mondja: — Horváth Sándorné va­gyok! Panaszom van. Túlságo­san hideg a kalinyini bölcső­de. Ha az ember munkahelye hűvös, huzatos, hagyján. De egy bölcsődében ... nem me­rem nyugodt szívvel ott hagy­ni a gyereket. A bölcsőde vezetője, Novák Liászlóné: — Megértjük, nyolc fok volt a termekben. A folyosókon Növényvédelmi tájékoztató fi permellészükségiet kiszámítása Somogyi Néplap Szakcikkek, útmutatók min­dig megadják a növényvédő szerek felhasználási adagjait. A permetező szerek csomagolá­sán is szerepel a permetlé tö­ménysége, feltüntetik a poro­zó- vagy talajfertőtlenítő sze­rek csomagolóanyagán a hek­tárra szükséges szerek meny- nyiségét. A házikertekben azonban — ahol egy-egy fa, néhány szőlőtőke vagy pár négyzetméternyi terület nö­vényvédelmi munkáját kell el­végezni — sokszor okoz gon­dot a szükséges növényvédő- szer-adag kiszámítása. Ha csak néhány liter per- metlevet kell készíteni, akkor is a 100 liter permetléhez szükséges szermennyiségből célszerű kiindulni. PL: ha a növényvédő szert 0,15 száza­lékos töménységben használ­ják, akkor 100 liter vízhez 15 dkg szükséges, 10 literhez 1,5 dkg, 20 vagy 30 literhez 3, il­letve 4,5 dkg. Mivel ilyen kis mennyiségeket kereskedelmi forgalomban nem lehet kapni, otthoni kimérésük is nehézkes, célszerű egy házi mérőeszközt rendszeresíteni. Egy evőka­nál tartalmát mérlegen ponto­san lemérjük, s így hitelesít­ve, megbízható mérőeszközünk lesz (ezt a kanalat azonban csak a növényvédő szerek ki­mérésére használjuk). Fontos tudnivaló a permetlé készítésénél, hogy a kombinált permetezés során mindig ugyanahhoz a .vízmennyiség­hez számítjuk a szükséges szermennyiséget. Ha az Or- thocid 0,2 százalékos + Thio- vit 0,3 százalékos -j- Ditrifon 0,2 százalékos töménységű kombinációt kívánjuk alkal­mazni, akkor 10 liter vízbe 2 dkg Orthocidot + 3 dkg Thio- vitot + 2 dkg Ditrifont te­szünk. A kombinációban alkalma­zott permetezésnél ügyelni kell a várakozási idők betartásánál arra, hogy mindig a leghosz- szabb élelmezés-egészségügyi várakozási idejű szert kell fi­gyelembe venni. A példaként említett kombináció várakozá­si ideje ezért borszőlő eseté­ben 30 nap, annak ellenére, hogy a Ditrifon 10 napos, a Thiovit pedig várakozási idő nélküli készítmény. A javasolt töménységeket rendszerint al­só és felső határértékekkel ad­ják meg (Orthocid 0,2—0,3 szá­zalék), ami azt jelenti, hogy a készítmény a javasolt határér­tékek között elpusztítja a kórokozót, de a megvédendő növényre még semmiféle ká­ros hatással nincs. Az alacsonyabb töménységet mindig a gyengébb fertőzés észlelésekor, míg a nagyobb töménységet erősebb fertőzés észlelésekor javasoljuk. Ügyel­ni kell azonban arra, hogy egyes szereknél a permetlé tö­ménysége a növények bizo­nyos fejlettségi állapotához kötött, pl. réztartalmú készít­ményekkel alma- vagy ba­rackfákat rügypattanás után leperzselhetjük. A kéntartal­mú permetező szerek tömény­sége a növények fejlődésével párhuzamosan csökken, szin­tén a perzselés veszélye miatt. A permetlészükséglet ki­számításához, fölméréséhez az alábbi számokat javasoljuk irányadónak: 100 négyzetmé­ter nagyságú területre bogyós gyümölcsű bokrok és a szőlő egyszeri permetezéséhez 7—14 liter, a zöldségek és virágok kezelésére 5—10 liter permet­lé szükséges a növények fej­lettségétől függően. Gyümölcs­fáknál pedig 2 m magas és 3—4 m széles koronájú fa egy­szeri permetezéséhez 3—4,5 li­ter permetlé szükséges. 1 még ennél is kevesebb. Sze­rencsére rögtön jöttek az IKV szerelői. Kiderítették, hogy a raditárok teljesítménye nem elegendő a termek megfelelő fűtéséhez — ha keményebb hi­deg van odakinn. De van más baj is... Kaposváron, a Kalinyin vá­rosrészben két éve adták át a korszerű, sok kisgyerek elhe­lyezésére alkalmas bölcsődét. Naponta százhúsz gyereket hozhatnak a szülők, de ennél több jár ide is. Mint a legtöbb épületet, a bölcsődét sem adták át az épí­tők hibátlanul. Megvetemed­tek az ajtók, meglazultak a csempék és a metlachi lapok, szétnyílt az álmennyezet és le­váltak a fölragasztott mű­anyagszegélyek. Pár hónap után kiderült, hogy nem zár­nak pontosan az ajtók, abla­kok. Tavasszal és nyáron ez kevésbé feltűnő, de a hibát té­len már az egész bölcsőde megérzi. Az ablakokra vastag takarókat akasztottak, hogy valamennyire védjék a termet — és a kicsinyeket — a hi­degtől. Kevés sikerrel óvható viszont a közlekedőfolyosó, ahol az ajtó alatt ujjnyi résen áramlik a hideg. A bölcsőde állandó karbantartója keskeny léccel próbált segíteni a ba­jon, vajmi kevés sikerrel. A legtöbb építkezésnél — sajnos — előfordulnak a ha­sonló hibák. Ilyenkor egyéves használat után ezeket garan­ciális munkában kijavítják az építők. A jövő év februárjá­ban lesz két éve, hogy ezt a bölcsődét átadták. Az összes építkezési és gépészeti hiá­nyosságokat ismerik már az il­letékesek. — Miért nem javították ki? — kérdezem Németh Istvánná gazdasági vezetőt. Nem tud mit mondani. Az idén áprilisig hosszabbították meg a határidőt: addig kellett volna az Országos Szakipari Vállalatnak a hibákat meg­szüntetni. Ki is jött az OR- SZAK-nak egy brigádja, s le­festették az ajtókat. — Mondtuk, nem ez a leg­fontosabb. Jó pár ajtó már annyira megvetemedett, hogy nem, vagy csak alig lehet be­csukni. Azokat egész bizonyo­san ki kell majd cserélni... De hiába mondtuk. Csak fes­tettek, s itthagytak bennünket. A garanciális javítások ha­tárideje áprilisban lejárt. Az­óta nem történt semmi a sok­sok levelezésen kívül. A szel­lőztető teraszon eredetileg is meglehetősen egyenetlenül rakták le a betonlapokat. A nyáron a kicsik ujjaikkal ki- szedegették (!) a lapok héza­gait betöltő cementet. A tera­szon járni két-három éves ap­róságoknak most nem valami biztonságos. A meglazult csempéket és mettlachi lapokat a bölcsőde vezetői megjavíttatták a la­kásszövetkezet társulással, mert a fürdőszobákban már tűrhetetlen volt a helyzet. De mi lesz a többivel ? Helyi szak­embert nem hívhatnak, mert az ORSZAK később kifogásol­hatja: miért nyúltak hozzá a garanciális javítás előtt? De akad, aminek a javításához akkor sem foghatnának, ha akarnák. A bölcsőde nagy üvegajtóiról és ablakairól van szó. Ezek .speciális, dupla Thermopan üvegek. Ha egy is eltörik, Kaposváron senki sem vállalja az üvegezést. Ajtóstul Budapestre kell küldeni, mert csak ott értenek hozzá. Ezért éktelenkedik néhány ablakon ma is vaskos ragtapasz kötés. Amint téliesre fordult az idő, hideg lett a kalinyini böl­csődében is. Az IKV hama­rosan pótradiátorokat épít be, hogy ezzel segítsen. Igazi meg­oldást azonban csak az hoz­hat, ha megjelennek végre a garanciális szerelők. Mert ad­dig... Addig. Meddig is? Cs. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom