Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
Vadcsapáson Hej, de kemény napnak indult! Hideg volt. Ködöt lehelt a kora reggel, vékony jégrétegeket dermesztett az éjszaka a pocsolyákra. Komor-barnán, nedvesen meredeztek a fák kopasz ágai, a szántások frissen kikelt növényein dérré fehéredett a harmat. Kutyának való idő! Aztán milyen szép nap lett! Elszállt a köd, fölengedett a .fagy, s a napfény csillogó hálót szőtt a faágak közé. Kurjongatástól, füttyjelektől, kutyák esahoLáaától lett hangos a csalit, a legelő, az erdő. özek szökkentek át a nyiladékon, rémült nyulak fehér feneke villant a barázdák között, s fácánok szaladtak lapulva a kukoricaszárak elrejtő sűrűjébe. Kilométernyi szélesre húzódott szét a vadászok sora. Megszólaltak a puskák, és a surrogó szárnyú kakasok »■bicskára lőve« zuttyantak a földre, az új tó vizébe a De- sedia völgyében. Jó kedvét féken tartva feszülten figyelt a vizsla a gazdájára: »Mikor, hej, mikor, rohanhatok már azért a kakasért ! ?« De szép az a tó a Kapos menti Szabadság társaság vadászainak területén! Talán kacsa is akad majd ... A délelőtt fényeiben odalapult lábunkhoz a víz, mutatta ezüstös hátát. A kacsák! Bennt, középen, apró fekete pontok. Hej, de fájt a nimródok szíve! Ha közelebb lennének . .. Ha indulhatna a Dóri vagy a Dick, a két legügyesebb vizsla! Talán Élet elleni merénylet A háttér jövőre, addigra ide szoknak. A nagy vízhez, a nádasokhoz. És a decemberi napok hidegében talán ezer, vagy még több réce nyüzsög maid a vizen. Akkor aztán föl a tetőre, ott lehet őket várni. Puskával, vizslával. Hej. most még de nagyon messze vannak ... Lerogyott az erdő avarába — micsoda szerencse! — az egyik vadász, mint aki Iáhát törte. Hubertus nevét emlegette. a segítőjüket, akiben annyira bíznak a nimródok. S a megbámult, fonnyadt levelek között térdelve mutatta a többieknek egv őz levetett agancsát. Méregették, mustráleatták, a gvöngyözését vizsgálták, a vastagságát becsülték: hej. de szép bak lesz ennek az agancsnak a gazdája jövőre! Micsoda szerencse, az l angyalát! Szép lett tőle az egész hidegen kezdődött nap. M. A Félmillió kesztyű — exportra A kaposvári termékekkel nincs baj A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézete — a Bőr-, Műbőr- és Cipőipari Kutatóintézettel közösen — több vállalatnál, szövetkezetnél tartott ellenőrzést. Ennek során megállapították, hogy sok munkavédelmi kesztyű anyaga, konfekcionálása rossz minőségű, a kesztyűk használata balesetveszélyes. Ezért a KERMI fölhívta a kereskedelmi szerveket, hogy — az árusítás azonnali megszüntetésén túl — kilencféle kesztyűt vonjanak ki a forgalomból. pár munkavédelmi kesztyűre köt velünk üzletet. A külföldön is keresett munkavédelmi kesztyűk országos exportjának 90 százalékát a Delta Szövetkezet adja.' — Milyen más munkavédelmi eszközöket állít elő még a szövetkezet? — Bőrkötényeket i6 gyártunk. Ezeket főleg a vasiparban használják a csiszolók és a nikkelezők, de a söripar dolgozói is ilyet hordanak. Egyedül mi készítjük Magyarországon a mászóvasakat, évente nyolcezer párat. Ezeknek minden egyes darabját szigorú vizsgálatnak vetjük alá. Szükségünk van az alaposságra, mert ettől sokszor emberek élete függ. A kohászat számára csapolókesztyűt és lábszárvédőt készít a Delta, öt éve a MÜART megbízta őket a Lángmentes pokrócok gyártásával. Ezzel is egyedül ők foglalkoznak az országban. G. J. Háttér: a jelenet, a figura vagy a történés mögött és tartományát jelölő szó. A cselekmény ezúttal bűntény, emberölési kísérlet: Annak is a legmegrázóbb fajtája: I anya tört tizenkilenc éves I fia életére. Mégsem a tett nyomába eredtem. A hátiért akarom megfesteni. És a következményeket... ,,Környezettanu!i> ány” Tekintélyt parancsoló házak között egy szűkre méretezett. Csak a gyűlölködés volt a | falai között parttalan. Szociológusnak, néprajzi gyűjtőnek viszont »kincsesbánya«. Bútornak alig nevezhető térgvak. Tányérok a »sárgafö’d-padlós« szobában. Neonvilágítás. Famennyezet. Ét ?! maradékok, használt lábbelik, kacatok. Egy rádió — ide nem hozta be a világot. Ebben a szobában él a nagyanya. A konyhában a két fiú fekvőhelye. A kisebbik mezőgazdasági szakiskolába tanul tovább. Padlásfeljáró. Itt »lakott« az anya. Még az előbbieknél is elhanyagoltabb helyiség ez. Nyissunk optikát! Balaton- parti községben vagyunk. Kultúrkörnyék. Körülbelül nyolcszázötven ház. Hatezernél több könyv a könyvtárban. De ebből a házból senki sem iratkozott be kölcsönzőnek ... Tizenkét ütés A fiú már elhagyta a kórházat. »Iszik« — súgja meg valaki. De a fiú lehelele tiszta. A szeme is. A beszéde is. Mást vártam az első »környezettanulmány« után, amikor csak a nagyanya volt itthon. Most meg ő van kórházban. — A »hogyan tovább?« érdekel. Elkerülhetetlen azonban, hogy arról ne mondjon néhány szót. — Tudom. Akkor az elején kezdem. Az állattenyésztésben dolgozom, száznál több állat van a kezemre bízva; ezeket látjuk el a társammal. A bátyám már nős, elmenekült innen. Az öcsém tanul, ötszáz forinttal támogatom. Amióta az eszemet tudom, itt sohasem volt béke: Anyám és nagyanyám, anyám és apám sohasem éltek csöndben egymás mellett. Apám is, édesanyám is ivott. Anyám egyszer a nagyanyámat is fejbe vágta gereblyével. Apámmal is úgy összeverték egymást, hogy mindketten egyszerre kerültek kórházba. Pokol volt itt. Apám kát éve meghalt, raliban. S az ellentét még inkább -fokozódott anyám és nagyanyám között. Ha az egyik mellé álltam, a másiknak leltem rassz, és fordítva. Tűz és víz között éltem. — Ivott maga is? — Nem vagyok szent. Foga- tosként, ha kínáltak, elfogadtam. De a kocsmának még a tájélcára .se mentem, ha ot! hangosabb szó', hn’lottam. Részegen sem láttok. — Hogyan zajlott le az a bizonyos szerda? — Csak egy részére emlékszem. Reggel hazajöttem az állatoktól. Anyám már részeg voR. Átmentem egy ismerőshöz televíziót nézni. Dé’felé jöttem meg, akkor ledőltem hátul a padlásfeljárónál. — Az anyja helyére? — Igen. A többire nem emlékszem. Csak a kórházban tértem magamhoz. Ami köz- oen történt, arról korábban azt mondta a nagyanya: — Itt, elöl semmit sem hallottam. De egyszer csak be- támolygott ide a fiam (fiának hívja az unokáját) merő vérben. »Kést!« Nem adtam neki. de megtalálta. Nem tudtam megfogni, csak ment. De nem arra, amerre az anyja futott. Ki, a kocsiút felé. ott esett össze. Azt meg a temető mellett fogták el, ott bujkált. Üjra a jelen. A fiú: — Tizenkét ütést kaptam avval az eszközzel, amellyel oly sok fát vágtam. Megmentettek. De dolgoznom még most sem szabad. Közben elvesztettem azt a lányt is. akivel én ... ( — A községben úgy tudják, az a lány gyereket szült magának. — Nem az enyém. De vállalnám. Mindent vállalnék érte. — Adtam az egyik szomszédnak ötszáz forintot, venne rajta valamit karácsonyra az édesanyámnak. De ha majd egyszer hazajön, akkor én elmegyek. Igaz, nincs hová. Azzal a lánnyal megszűnt minden. Annál a lánynál Apró kisfiú, pólváskorú. Az anyja nincs itthon. A nagyanya viszont készségesen válaszol. — -Csak nevelőanyja vagyok a lányomnak. Az igazi anyja négy gyerek mellé szülte, a válás után. Mivel néma volt férj az apa, intézetbe adta. Én kétéves kora óta nevelem. És most az ő gyerekét... Neki is van emléke arról a szerdai napról. — Készültem be a szülőotthonba a nevelt lányomhoz. Mindig édesként bántunk vele. A fiú úgv mondta: jön. De úgy beszéltük meg, ő máshol száll fel. Nem jött. Alig vagyok félórája a kórházban, amikor igen szirénáznak. Hoznak valakit egy szál fürdőnadrágban; igen véres a feje. Mondom; »N^gy karambol lehetett.«. De akkor hirtelen kiderült: a fiú az. — Járt magukhoz? — Igen. Három év óta. De el-el maradt három hónapok: ra. Ezért is húzódozott tőle a lányom. Pedig segített a házunkat is fölépülni. Itt étkezett, csak aludni járt haza. Egv ideig az anyja is jött, de egvszer kiutasítottam. Romlott nő volt: megbotránkoztatta a környéket. Bejárt e.gv férfihoz. Máskor meg az út közeoén aludt el, egy autós majdnem ráhajtott. És a fiú is csúnya dolgokat mesélt róla. No, így a fiúnak emelkedés lett volna ide benősülni. Itt megvan minden az élethez. Meggürcöltünk érte... — De megesett a baj. — Meg. És nem titkolom, hogy önfejű gverek a lányunk. De a fiú époon elmaradt tőle akkor is. Később jelentkezett a bátyjával lénykérőbe, hogv a más gyerekét is vállalná. Nem jött létre megegyezés. azután meg bekövetkezett vele az az eset. Mondom; nem a fia életére törő anva sorsa1 érdekel engem. Rajta majd törvényt tesznek. Azon töprengek, miféle idejétmúlt világ tért vissza — vagy el sem múlt — egv faluban lcét-három fedél alatt? Miféle idejétmúlt törvényszerűség tör uralomra abban, hogy a szülők sorsát ismétli az élet? Azt mondják: a fiú azóta iszik. A lány pedig — mint a vér szerinti anyja — férj nélkül szült. Törvényszerűség? Véletlen. De ne hagyjuk a véletlent sem ismétlődni! Leslió László Az üggyel kapcsolatban a SZOT Munkavédelmi Kutató- intézetében elmondták; országszerte 40—50 üzem, ipari szövetkezet, tsz-melléküzemág készít munkavédelmi kesztyűt. A mintapéldányokat — az előírások szerint — be is mutatják jóváhagyásra. Csakhogy a panaszok következtében tartott vizsgálatnál kiderült: a sorozatban gyártott kesztyűk más minőségűek, mint a bemutatottak. Bokor Józsefet, a Delta Sportáru- és Bőrkoníekciószö- vetkezet elnökét kérdeztük: — Érinti-e a kaposvári szövetkezetét ez az intézkedés? — Igen, méghozzá kellemesen: növeli a hozzánk érkező rendeléseket. A mi termékeinknél nem találtak hibát az ellenőrzés során, és ezek valóban védenek is. A Szakmunkásvédelmi Kutatóintézet ellenőrzi munkavédelmi eszközeinket, és valamennyit a MÜART közvetítésével értékesítjük. A mi lelkiismeretűnk nyugodt. — Mennyi munkavédelmi eszközt gyártanak az idén? — Harmincmillió forint értékűt. Az előbb emlitett kesztyűből belföldi piacon három- százezer párat, a külföldi piacon pedig kétszázötven-ezer párat értékesítettünk. A napokban érkezik hozzánk az Artex Külkereskedelmi Vállalat megbízottja, aki franciaországi megrendelésre háromszázezer 0 Somogyi Népit KÜLPOLITIKAI KALEIDOSZKÓP ’76 Október - kínai kérifleíek Mint várható volt, Mao Ce-tung halálhíre startpisz- tolydördüléssé változott, s Kína-szerte fokozott erővel megkezdődött a hatalmi harc. A tét igen nagy volt: vagy az özvegy által vezetett radikálisok (tehát Csiang Csing, Vang Hung-ven, Csang Csun-csiao és Jao Ven-jüan), vagy a mérsékeltebbek (más fogalmazással: pragmatikusok), az ország második emberévé kinevezett Hua Kuo-fen.gnek és híveinek csoportja veszi át a vezetést. Huáók gyorsan cselekedtek. Államcsíny vádjával őrizetbe vették a négyeket, s rövidesen országos kampány bontakozott ki Csiang Csing és »bandája« ellenében. A politikai bizottság egy hónappal .Mao halála után Huát kinevezte a párt elnökévé, s ugyanazokkal a tisztségekkel ruházta föl, mint amelyeket elődje viselt: a központi bizottság katonai bizottságának elnöke, a fegyveres erők főparancsnoka és miniszterelnök egy személyben. Október 24-én vadonatúj zöld katonai uniformisban — a legfelső párt- és állami vezetőit élén — megjelent Hua Kuo-feng a pekingi' Tienan- men téren rendezett egymilliós tömeggyűlés elnökségében. Szemben vele az őt éltető, a négyeket kiátkozó tömeg, s dekorációul fele-fele arányban egy-egy Mao- és Hua-portré — hallatlan mennyiségben. A példátlan tömegdemonstrációról megjelent másnapi laptudósítások egybehangzóan állították, hogy Huát Mao jelölte ki utódjául, s hogy az elnök már két évvel ezelőtt bírálni kezdte a négyeket, a pártelle- nes összeesküvő csoport tagjait, akik jobboldali elhajlásban vétkesek, a párton belüli burzsoáziát alkották, s legfőképpen revizionisták. Huáék sikeres hatalomátvétele természetesen egész sor személyi változással jár majd a kulcsfontosságú pozíciókban részben az ország élén, részben pedig a vidéki vezető posztokon. Kínai szokás szerint bizonyára lesznek majd, akiket ismét előkotomak a süllyesztőből, sokakat pedig ezután tüntetnek el az isten háta mögötti átnevelő kommunákban. Hogy mi lesz az özvegy és társainak sorsa, erre választ adni nem tudunk. Nem valószínű, hogy bírósági ítéletet hoznak ellenük, Inkább szépen elfeledtetik őket... A hatalom volt a tétje a nyugatnémet választásoknak is. Az új szövetségi parlament összetételéről döntöttek az NSZK polgárai. Az’ utolsó percekig kétséges volt, vajon megmaradnak-e a hatalmon a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció tagjai. Kis többséggel a Schmidt—Genscher kettős pártjai kerültek ki győztesen a választási csatából. Nekünk, európaiaknak rendkívül fontos, hogy olyan kormány álljon a Német Szövetségi Köztársaság élén, amelyik akarja és képes folytatni az 1969-ben megkezdett utat, a kölcsönösen előnyös együtt- munkálkodás útját. A szövetségi köztársaság jelenlegi vezetői — a tapasztalatok szerint — alkalmasak erre a feladatra. A Szovjetunió és a többi szocialista ország az utóbbi esztendőkben minden lehetőséget megragadott arra, hogy — természetesen elvi engedmények nélkül — gazdagodjanak, szélesedjenek kapcsolataik az NSZK-val Az évek óta élő kétoldalú szerződésekben, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában meghatározott elvek szerint kívánnak együttműködni Bonn-nul. Az új parlamenten és a hivatalba lépő új kormányon a sor, hogy az eddiginél lendületesebben munkálkodjék a felajánlott lehetőségek kihasználásán. Leo- nyid Brezsnyev közelgő bonni látogatása minden bizonnyal ösztönző lesz számunkra. Kulcsár László (Folytatjuk.) Másodszor is széliünk! Mit üti bele az orrát a más dolgába? — Ez a mondat elhangozhat halkan és hangosan, megrovóan és felháborodottan. Ismerős az alaptörténet: valaki szól valakinek, mert nem tudja elviselni, hogy nem dolgozik, illetve rosszul dolgozik. S akkor jön az így- úgy megcifrázott válasz. A gyárban megbecsült munkás mondta el az egyik tanácstagi beszámolón, hogy az ő peremkerületükben sokféle munkát végeznek mostanában, a gázcsőfektetéstől a villany- hálózat korszerűsítéséig. Egyik-másik utcában még járni is alig lehet, akkora a felfordulás. Senki sem füstölögne emiatt, ha a munka üteme kielégítő volna. Sajnos, nem ezt látják, hanem az ácsor- gást, a trécselést, az itt-ott lézengő embereket. Persze, hogy dühösek a lakók. És bizony 6okan nem állják meg 6zó nélkül. Mégis: ember legyen a talpán, aki a lehurrogás után még egyszer előáll jogos véleményével. Nagyon érdekes volt a »szóljunk, ne szóljunk« vita azon a tanácstagi beszámolón. Azt hiszem, hogy azoknak van igazuk, akik amellett kardoskodtak, hogy ne csukjuk be a szemünket — se az utcán, se a munkahelyünkön. A város fejlesztése, csinosítása minden lakos közös ügye. Az a pénz, amelyet az útépítésre, csatornázásra, a kábelek lefektetésére, a fák ültetésére fordítanak, mindnyájunké. Egyforma joga van mindenkinek a jelzésre, a figyelmeztetésre. Inkább az a gondunk, hogy kevesen szólnak rá a nyolcórai munkaidőt egynegyedére csökkentőkre, a csak dolgozgatók- ra. Valaki úgy fogalmazott: nem lehet mindenki mellé odaállítani egy főnököt. Ez igaz. A városi lakosság -népi ellenőrzésének« épp ezért van nagy szerepe. Kaposvár keleti városrészében — és nyilván máshol is — elkel az ott élők bírálata. S talán az is elképzelhető, hogy éppen a munkavezetőnek címezve. Az egész város összefogott a megyeszékhely gyarapítása érdekében. Vállalati dolgozók szabad napot vesznek ki vagy a szabad szombatjukon, munkaidejük letelte után mennek az óvodákba, parkokba — játékokat fölállítani, fát ültetni, játszóteret építeni. Ez olyan erkölcsi fedezet, hogy nem kell mec'ijedni”k amikor oda- vágfák: mft üti bele az orrát más dolgába. Ha még többen veszik a fáradságot, hogy jobb munkára noszogassák a lazsá- lókat, akkor az építkezések miatti bosszúságok elviselhetőbbek lrs'/.nek. s a munkák esetleg határidőre elkészülnek. Szóljunk először és szóljunk másodszor is! Mindenütt. A társadalmi rmmka lendülete ugyanis nem árt. ha ámamd az egyes ép'tke-^sek napi nyolc órájára is. Ne mi hátráljunk meg. Azok dolgozzanak gyorsabban, akiknek a lézengése mindenkinek szemet szúr! L. G.
