Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-17 / 298. szám
Erkölcs és természetvédelem M agatartásunkat, emberierkölcsi szemléletünket a természet iránt a leglátványosabban azon mérhetjük le, ki-ki hogyan viszonyul a környező természethez, növényekhez, állatokhoz stb. A természethez való viszony mindig is társadalmi, történelmi háttérrel bírt, a szó legtágabb értelmében, és ma is függvénye a termelési módnak, életmódnak, hiedelmeknek, a kultikus vagy kulturális világképnek. Fontos része az ember világnézetének, erkölcsének, haza- fiságának. A mai termelőszövetkezeti, állami vezetők és mindenki számára tanulságképpen idézzük Leninnek még egy 1920-ból származó elnöki ítéletét, mely szigorúságánál, a természet és a szovjet vagyon 'iránti mély felelősségérzeténél fogva ma különösen alkalmas arra, hogy elgondolkodtasson: »Határozat E. J. Vevemek, a Gorki Szanatórium vezetőjének megbüntetéséről.-« Jegyzőkönyvben rögzítet- _ ték, hogy Vever elvtársnak, a ‘szanatórium vezetőjének utasítására 1920, június 14-én á szanatórium parkjában kivágtak egy' teljesen egészséges lucfenyőt. A szovjet vagyon ilyetén rongálásáért elrendelem* hogy Vever elvtársat, a Gorki szov- jetbirtokon levő szanatórium vezetőjét sújtsák 1 havi' elzárással .., Figyelmeztetve őt arra, hogy az esetben, ha újra előfordul a park, a sétányok, az erdő meg nem engedett irtása vagy a szovjet vagyon másnemű rongálása... az általa betöltött tisztségből is eltávolítják ... hozzák Vever elvtárs és munkatársai tudomására, hogy hasonló kihágás esetén valamennyi, alkalmazottat és munkást is megbüntetik, nemT csak a vezetőt. A kerületi végrehajtó bizottságot megbízóm, értesítsen a 'büntetés időpontjáról és letöltéséről.-« (Lenin ö. M. 41. köt ;?14. old.) ' mv.’oi Ügy. gondoljuk, ehhez, az ítélethez nem kell kommentár. Aktualitása mindenek fölött álló. A természettel való kapcsolatiunk ugyanis a modem civilizáció korában mindinkább erkölcsi, nemzeti és egyetemes emberi kérdéssé, a közművelődés és kultúra ügyévé válik. Az állatok beszélgetése, hívó hangja, a fürge és karcsú testű nyusztok nyári hajnali nászkeringője ugyan nem ér föl Petőfi szerelmi verseivel, de a maga módján líra az embernek is, módot ad olyan érzelmekre és álmodozásra, amilyeneket az állat nem él át, jelezheti például nekünk, embereknek, hogy milyen gazdag, változatos különféle örömöket és boldogságot adó világba születtünk. Gazdagodunk ugyanis és emberedünk a madarak éneklésének megfigyelése által; mert ki meri pl. azt mondani, hogy a sárgarigó hangja nem rokona a lírikusok, az énekesek hangjának. Kár, hogy lassan kevesebb lesz belőle, mint az utóbbiakból. Még inkább növeli a ráismerés vagy felismerés örömét, ha ennél többet tudunk a madarakról, a rigóról, az állatokról. Valójában egy sereg olyan tulajdonság fedezhető fel az állatok, madarak »társadalmi« kapcsolataiban, amely saját emberi viselkedésünkre emléjceztet, talán több is, mint amit so-kan közülünk hajlandók elismerni. Ma már külön tudomány fez etológia) tanulmányozza az állatok bonyolult társas kapcsolatait, viselkedését. Az is könnyen lehet, hogy egy sor ma még megoldatlan emberi viselkedésbeli probléma kulcsát is az állati viselkedésben fedezhetjük majd fel. A természettel való ősi kapcsolatnak eme eredetileg a gyakorlati életből származó s lassan kihaló kultikus és érzelmi formáit természetesen ma már érthető módon a tudás formáival helyettesítjük. Természeti megfigyeléseink egyre több örömet jelentenek számunkra, és nagyon is alkalmasak régi »gyermeki kegyetlenségünk«, s legtöbbször rosszindulatmentes vagy öntudatlan fát-füvet és virágot írtó tevékenységünk megfékezésére. A természetet megérteni és szeretni nem vele született tulajdonsága az embernek; mint mindent, ezt is meg keli tanulni. A közelmúltban a Somogyi Erdőrendezőség inspi- rálására jelent meg — Horváth Ferenc természetvédelmi felügyelő tollából — egy rokonszenvesen szerény hangú és hasznos tájékoztató védett természeti értékeinkről. Bemutatja és felsorolja országos és megyei védett természeti területeinket, a védettség okát és fokát. * Helyesen hangsúlyozza, hogy a természethez való viszonyunk egyben nemzeti értékeinkhez való viszony is. Kár, hogy a közelmúlt pusztításait és annak felelőseit nem sorolja fel a tájékoztató, mert így «lenne teljes a kép. Hogy eieget tettünk-e a törvény megjelenése után a természet védelmére g idejében-e, ezt ma még nehéz eldönteni. Arról azonban már eddig is' meggyőződhettünk, hogy útját állni á rombolásnak, pusztításnak és felelőtlenségnek, e területen sem könnyebb, mint bármely más területen. Természetvédelmi terület — célját és rendeltetését tekintve — sokféle lehet. A legtöbb valami régit, ritkát, »pusztulásra ítéltet« próbál megőrizni az utókornak és a tudományos kutatásnak. Fákat, állatokat, madarakat, hüllőket, rovarokat, növényeket, folyókat, földtani képződményeket stb. Jogos igénye ez a kor emberének, talán még bizonyos fokú tiltakozása is a civilizáció kényszere és meggondolatlanságai ellen. Nemcsak a szakemberek, de minden vezető és dolgozó becsületre méltó feladata elevenebbé, szebbé tenni természetvédelmi területeinket és szűkebb környezetünket, bekapcsolva azokat egy újabb és létfontosságú kultúra kialakításába. Régi meggyőződésünk, hogy a természetet megismerni és megszeretni csak úgy lehet, ha valami konkrét feladat és szép kapcsolódik hozzá, például az építés, a pihenés, az egészség védelme, a tapasztalatszerzés vagy a tanulmányozás feladata. Ilyen kísérletek ma már nem ritkák az országban. Ez évben 8—14 éves úttörőket bíztak meg vezetőik azzal, hogy a nemrég védetté nyilvánított Dráva menti vízvári öregtől gyes parkerdőben egy új fásítási programot hajtsanak végre. Lássák el madáretetőkkel és házikókkal a parkerdőt, szervezzék meg a téli etetést, alakítsanak ki sétányokat és egy úttörőobjektum számára megfelelő helyet a parkerdőben. Végül, írjanak tapasztalataikról összefoglaló jelentést. Már eddig is figyelemreméltó és hasznos eredmények születtek. A lelkes vállalkozás — mely az idősebbeket is társadalmi munkára serkentette — már az első hónapokban meghozta gyümölcsét: ma már az úttörőőrsök pihenőhelyének felállításán fáradoznak az iskola és a falu vezetőinek támogatásával. Valahogy így kell mai iskolásainkat odavezetni a természethez: célokkal és feladatokkal, amelyek nemcsak tanulmányi haszonnal járnak, hanem megadják a fontosság, a fölfedezés, a pihenés és szórakozás örömét is. Biztosan okoznak némi kárt is a gyerekek a természetvédelmi területeken. De jól felkészítve, jó vezetéssel . aligha túlságosan sokat. S a haszon — még akkor is, ha kimutathatatlan volna — előbb-utóbb jelentkezik a fiataloknál a kialakuló magatartásban, a látásmódban, az élő világ szeretetében, .megértésében és tiszteletében. L ehet, hogy mindez csak illúziónak, naivitásnak tűnik. Mi azonban nagyin reméljük, hogy a tapasztalat és a megismerés lassanként alakít az emberen. Talán nem annyit, s nem olyan gyorsan, mint kívánatos volna, de a passzív, negatív ismeretnél mégiscsak többet. Mert a természet szerepe hasonló az iskolai nevelőkéhez. Ezért a természetvédelmi területek ne csak a mentést és megőrzést szolgálják, hanem legyenek az iskola, a résztudományok, a művelődés, az egészségügy és pihenés hasznára. Ne a múzeumokhoz legyenek hasonlatosak, hanem a jól működő kultúrházakhoz és könyvtárakhoz. Csak meg kell találni a természetben a szépet, a jót, az emberit. Rajtunk áll, hogy meg is találjuk. Dr. Kiss István Ismerkedés a kerámiával nélkül — több szakkör Nagyatádon Negyvenkét művészeti csoport, illetve szakkör működik Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központban, ahol ez év őszétől bővítés nélkül is gyarapítani tudták a kis közösségeknek a számát. ^ Az alagsor hasznosításával hat új szakkör .indult be: szabó-varró tanfolyamot szerveztek, kísérleti művészeti szakkörben tevékenykednek a fiatalok, a lakásdíszítéssel , foglalkoznak az »ügyes kezek« szakkör tagjai, népművészeti munkákat készítenek a kézimunkázok, ■ s van egy úgynevezett »rongyos szakkör« is, amelyikben a játékkészítéssel ismerkednek a gyerekek, s két csoportnak kerámiaszakkör nyújt hasznos időtöltést. A művelődési központ ezekkel a szakkörökkel elsősorban a művészeti nevelést igyekezett hatékonyabbá tenni, gazdagítva a választási lehetőséget ezen belül is. Ám a technikai, a természettudománvos ismeretgyarapítás is fontos feladat, de ezt is tud ják itt: kibernetikai szakkört működtetnek, a szakmunkásoknak, és a szakmunkástanulóknak elektrotechnikait, január elejétől a még fiatalabb korosztálynak is biztosítják a hasznos technikai ismeretek megszerzését. A számos új szakkör közül most a kicsinyek kerámiaszakkörébe látogattunk, melyet Nagyatád ifjú művésze, fazekasa, Frank Eszter irányít. Róla annyit, hogy itt végezte az általános iskolai tanulmányait, majd Pécsen tanult mesterséget a művészeti szak- középiskolában, kerámia szakon. Ezután Kaposváron, az agyagipari htsz-nél gyarapította tudását, s ahogy régen a mesterséggel ismerkedők, úgy ő is vándorbotot fogott újból, hogy Kishajmáson is tanuljon. Gazdag tarisznyával, tele tapasztalatokkal érkezett Nagyatádra. — Volt szerepe a választásban armaky 'hogy a városban megnőtt az érdeklődés a képzőművészetek iránt, I létrehozták a nemzetközi müvésztelé- pet a fafaragóknak? — Igen. Vonzott a művésztelep is, és megnyugtatott, hogy nem egy elhagyatott hely Nagyatád. A kastélyban kaptam műhelyt, ahol magam gondoskodom már a munka- feltételek megteremtésén, melynek a végéhez közeledem. Ismerkedem a várossal, látja itt a művelődési házban máris otthon vagyok. Régi ismerőseim, barátaim közül is találok még néhányat, és meglátogatnak a Kishajmáson hagyott társaim... — A műhelybeszélgetés várat magára!, míg nem készül el a kemence, ahol éget, de máris megkérdem, milyen fazekasmunkákat készít? — Mai használati eszközöket csinálok. A régiekhez annyiban fordulok, amennyiben mesterséget tanulhatok tőlük, illetve arra intenek, hogy a fazekas dolga: használható tárgyak formálása. A legfontosabb: az anyag megismerése. Az egyik alagsori helyiségben kicsinyek neszeznek, alsó tagozatosok. Agyagból mintáznak állatokat. Frank Eszter kerámiaszakköre. — A szakkör célja? — Nem a művészképzés, -nevelés. Most, kezdetben az a fő feladat, hogy a gyerekeket az agyaghoz szoktassam, ismerkedjenek az anyaggal. Kiveszett az emberekből az anyagok tisztelete. Ezek a gyerekek megismerik újból azt az anyagot, melyet a korábbi generációk nemcsak ismertek, hanem használtak is. Az egyik kislány hangja törte meg a beszélgetést: — Eszter néni, hogyan csináljak a mackónak talpat? Az alsó tagozatosok kerámiaszakköre mellett a nagyobb diákok is szívesen járnak a művelődési házba, Frank Eszter szakkörébe, ahol túl az anyagformáláson megismerkednek a fazekasság, a kerámia, a magyar népművészet történetével is. , A városi párt-vb legutóbbi ülésén foglalkozott a művészeti nevelés helyzetével, a feladatokkal. A beszámolóból: A művészeti nevelést szolgáló, szakkörökben nőtt a munkás- szülők gyerekeinek a száma. A művészeti alkotások befogadására nevelni Keli. Nagyatádon ennek á feladatinak megfelelnek az intézmények. Korányi Barna fiz alapműveltség megszerzéséért A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége tegnap ülést tartott. A testület elő. szőr az általános iskola nyolc osztályát el nem végzett felnőtt \ dolgozók továbbtanulásá; Val kapcsolatos feladatokat tárgyalta meg. • Somogybán több mint 14 ezren nem ren- i delkeznek az alapműveltséggel sem, s a tanulatlanok tömege a fiatalok 10 százalékából rendszeresen újratermelődik. Hosszabb vizsgálódást igényel az az elszomorító téhy is, hogy megyénkben az Az édes anyafold TAKACSHEGYEN Takácshegy Berzsenyi Dánéi korában valóban vad természeti' erejű, elhagyott táj •olt: emberi szelídítésre várt. Ippen csak lehetséges -volt ott z élet, de akik oda telepedek, késélen táncoltak, sike- ül-e vagy nem a dolguk? Serzsenyi ötlete alapján a ki- regedett jobbágyok húzódtak meg ott — két-három kilomé- errel följebb Nikla ősrégi te- epülésmagvától. Nikla népe maga egy régi-régi, nagyjából sírájában mindig megmaradó onfoglalás kori műveltséget rökölt. Mondhatnánk úgy is: megpróbáltatásokra mindig kiválasztott« nép volt, mely . politikailag bármely ellentmondásos-nyomorúságos helyeiéből ki tudta emelni magát mrtélyos munkáival, egymás :özti vetélkedésével. Ez a kü- önös hagyaték a török és más örtésekKi veszélyek miatt ,Aa háttérbe szorult, de so- lasem sorvadt el teljesen sem fct, sem Somogyország más, enyegetett tájain. Berzsenyi órában Niklán méhészkedéssel, mézzel, viasszal, szárított gyümölccsel, főzeléknövénnyel, nyersbőrrel is előbbre jutottak. Az oltás itt a rómaiak Pannóniái hódításától maradt: Pannónia a Közép-Európába ömlő növényfajták első nemesi tő je. A szőlőket sosem a kezdetleges rendetlenség, hanem emberemlékezet óta a mértanias rend jellemezte. A ház körüli gyümölcsfák sem kuszán, hanem a régi vadkerteken túlnőve — kerthez méltó rendben termettek. Kellettek Európának — még ha Ausztria vámokkal akadályozta is kijutásukat. A Nikla ősi magvából kitelepített, öregedő jobbágyok széles látókör és exportban való jártasság nélkül is méhészkedésbe fogtak. És hogy ne valami ideális sikerálmokra gondoljon is bármely olvasó — ki kell jelenteni, hogy ebben a végső próbában rögtön kiderült az egyén elégtelensége! Ehhez is kellett öreg élet- társuk. Vagy az agg szomszéd. Végül is: a 33 telek öregje lépett szoros kötelékbe. Az egyének sutba dobták a magányos próbálkozást. Előtérbe lépett a közösség fogalma a gyékénykaptárak megfonásától a kaptárak fölé védőszárnyék felhúzásáig, ezer és ezer apróság együttes elvégzéséig. Aggok voltak? Igen. Majdnem mindnyájan. De az addig talán feledésbe ment kollektivitás gondolata fölfrissítette életrevalóságukat. Sutba dobták az agg élet magárahagyatottságá- nak még a gondolatát is. Méhészetük így gyorsan nagy rangra nőtt — árutermelő kis fókusz teremtődött. A rajok befogásától á méz kipörgetéséig mindent összehangoltak. Közös tetteik alapján olyan eszme, villant fel, mely a messze jövőig vörös fonalként húzódott végig életükön. És Berzsenyi? Ilyen értelemben szerette meg a helybelit, az elevenné váló, közhasznú hagyományt, az édes anyanyelvet, az előremutató patriotizmust. Nem érte be az édes haza szolgálatát műremekeinek ihegírásával. A' látókörre, a mindig megújuló vitalitásra esküdött, mely a népben szeme láttára is megnyilvánult: a hagyományosban rejlő értékeket fedezte föl, Mondják a niklaiak ma is, hogy nem Takácsiiepj/et mondott, de szívesen használta a Takács-»fcert« nevet. Ez a szó alán eredetű szavunk. De hiszen Takácskert diója, makkja, birse, tölgye szintén a honfoglalás előtti szavaink közé tartoztak. Végiggondolhatta azt is, mint aki szerelmetek kötelességből foglalkozott az édes anyanyelwel, hogy a kert szavunk egyenesen a' honfoglalás előtti idők »téli szállására« utal. A Takács- kart a 33 öreg életének »télbe forduló« szállása: kis, féligL meddig vagy teljesen kollektív életmű sajátságos kalandja alakult itt ki, melybe a robotból már kiöregedett emberek utolsó életlángjukat dobták be. Tanulságul annak, hogy az élet Niklán hatvanon túl sem állt meg — a látszatra későn kezdett lelki-fizikai vállalkozás is sok szellemi szakaszon képes átjuttatni az összefogókat: soha nincs későn kezdett közösségi vállalkozás! Azt írta — e szép vállalkozás sugallatára — Berzsenyi is a »Mezei szorgalom«-ban: »A gazda mindig ismerje meg földjei fekvését, mineműségét. Ne vigye gazdaságát sovány földeken úgy, mintha azok kövér földek volnának!-» Ember- és növényföldrajzi szempontból is azért sikerült a takácshegyi (vagy kerti) település, a régi népi műveltség elsüllyedt javai közül a méhészetet azért újították meg ezen a területen, mert az főképpen arra kínálta magát legjobban. Ocsúdjunk a valóra — édes anyánk a föld. Ez ad széles látókört, ha a nép csakugyan a magáénak érzi: ez volt Berzsenyi éltető hite. Beérem a saját népemből fogadott juhásszal is! — határozta el s váltotta valóra. Amadé báró, költőtársa Morvaországból hozatott juhászt. Berzsenyinek az kellett, akinek »rangja« a helyi népi műveltségből és a jószágtartási tapasztalata kincsestárából származott És ez volt Berzsenyinek is személyes szerencséje! (Folytatjuk.) idén az általános iskolai tanulók 5,1 százalékát szellemi fogyatékosnak nyilvánították, s ez jóval magasabtf az országos átlagnál. Ennek a helyzetnek a gyors felszámolása érdekében az állami közoktatási és szakoktatási szerieknél érvényesíteni kell a dől-, gozók kulturális érdekvédelmét. Igényelni kell az üzemi iskolák hálózatának kiterjesztését, s célszerű kezdeményezni az önálló igazgatású iskolák létesítését, lehetőleg függetlenített tanerőkkel. Szükséges a felnőttoktatás propagandájának javítása, a már tanuló dolgozók nagyobb mértékű erkölcsi és anyagi megbecsülése. Az elnökség ezután megvitatta a .vállalati középtávú tervezésben való szakszervezeti részvétel eddigi tapasztalatait. Megyénk üzemeiben általában jó munkakapcsolat alakult ki az üzemi vezetőségek' és a szakszervezeti bizottságok között. • Előfordult azonban, hogy egyes vállalatok vezetői a tervek megbeszélésébe nem vonták be megfelelően az érdekképviseleti szerv illetékeseit, s ez a munkahelyi demokrácia szempontjából is káros volt. Megállapították, hogy bérkérdésekben és a szociális juttatásokat — étkeztetést, üdültetést, segélyek* kulturális és soort- tevékenység ' — illetően a szakszervezeti bizottságok általában kielégítő munkát végeztek. Megfelelő ( segítséget nyújtottak a munkáslakásépítésben is. Várható, hogy a bizalmiak jog- és hatáskörének növekedésével a szak- szervezetnek a Vállalati középtávú tervezésben, játszott szerepe az eddiginél is eredményesebb lesz.
