Somogyi Néplap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
Kezdettől acélszürkében Laktanya Kaposvár, Munkáson sor. Nézzük a modern, tetszetős épületeket, az új üzletsorokat, s a téren játszadozó gyerekeket. Laczkó János, a kaposvári Latinca-egység munkásőre, a textilművek polgári védelmi parancsnoka áll mellettem. — Amikor 1957 tavaszán megalakult a munkásőrség, még laktanya állt ezen a helyen, s mi itt gyülekeztünk. Csaknem húsz esztendő telt el... Legszebb emlékem? Minden, ami a munkásőrséghez, az egyenruha viseléséhez kötődik. Amikor először vonultunk fel 1957 tavaszán Kaposvár utcáin, s láttam az örömet az emberek arcán, akik bíztak a párt hívó szavára megalakult fegyveres testületben, abban, hogy segítünk a rend helyreállításában, a nyugodt munkavégzés föltételeinek megteremtésében. Vagy az ezt követő május 1-i ünnepség, majd amikor a Dózsa- pályán csapatzászlót kaptunk, s felvettük Latinra Sándor nevét, beszélhettünk a mártír özvegyével. S az, hogy olyan emberekkel lehettem együtt a szolgálatban, akik semmilyen áldozattól nem riadtak visz- sza, ha a néphatalom védelméről volt szó. Szavai nyomán két évtized történeté elevenedik meg. Megismerhetem ezekből társait, azokat a kaposvári munkásőröket, a testület alapítóit, akik közül, sajnos, sokan már nem élnek vagy nyugdíjban, tartalékállományban vannak. Megismerem Laczkó János életútját is; mi vezette húsz évvel ezelőtt a munkásőrségbe, s miért vállalja ma is az ezzel járó terheket. Látom őt Szegeden, a Somogyi-telepen, Sinkó főispán kastélyában, ahol a város munkásfiataljai találkoztak 1944 októberében, a felszabadulást követő napokban. Ott tartotta az első szemináriumot társainak, s arról beszélt: milyen volt az ifjúság sorsa a múltban, s milyen lesz majd a jövőben. S velük ment Laczkó Jái nos a kommunista párt ifjúsági szervezetébe, lépett be a párt rendező gárdájába, majd Növényvédelmi tájékoztató Szoba növényeink gondozásáról 1945 elején a kommunisták soraiba. Ott tevékenykedett éveken át Szegeden, ahol bátyja már korábban is a mozgalomban dolgozott, megismerkedett annak egyik jó barátjával, Komócsin Zoltánnal. Innen jelentkezett a demokratikus hadseregbe, szolgált hónapokig katonaként, majd Pécs, végül pedig 1952-ben Kaposvár, az akkori textilművek következett, ahol ma is dolgozik. Nem volt könnyű két évtizedet a munkásőrségben szolgálni. S ez nem az egyetlen pártmegbízatása. Az első szemináriumtól kezdve állandóan vezet pártoktatást — kitüntették a Lenin-plakettel is. Egyike azoknak, akik szívügyüknek tartották és tekintik ma is a magyar és a szovjet nép barátságának ápolását. • Nagy érdemei vannak a Moszkvai Rádió Somogy megyei klubjának létrehozásában, működésében, abban, hogy mind többen vesznek részt a klub tevékenységében. Példamutatóan dolgozik a gyár Semmelweis szocialista brigádjában is, mely a bölcsődében alakult, ö az egyetlen férfi e közösségben. A brigád sokat segít társadalmi munkában, többször vállalta a főzést a gyakorlaton a munkásőrségnek. Tulajdonosa a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek, kiváló munkásőr, s a textilművekkel szembeni új lakónegyed, a Ságvári-telep építéséért megkapta a Tegyünk többet Somogy ért! kitüntetést is. Kétszer lett a könnyűipar kiváló dolgozója. Jövőre, a munkásőrség megalakulásának 20. évfordulóján helyezik majd el az emléktáblát annak az épületnek a falán, ahol egykor laktanya állt, s ahol a kaposvári munkásőrség megalakult. Ez az emléktábla hirdeti majd azoknak az embereknek, köztük Laczkó Jánosnak is a helytállását. akik a párt hívó szavára elsőnek ragadtak fegyvert. Ezzel búcsúzik: — Többen megkérdezték: meddig kívánok még szolgálni? A fiam most 16 esztendős, Szegeden tanul. Szeretném a negyedszázados jubileumot a munkásőrségben ünnepelni, s a fiamnak átadni a fegyvert, hogy ő folytassa, amit én elkezdtem. Szalai László Szobanövényeinknek általában a takácsatkák, a pajzstetvek a levéltetvek okozhatnak kárt, ezért már az első fertőzési gócokat fölfedezve valamennyit el kell pusztítani. Ne várjuk meg, míg elszaparodva a többi növényre is átterjednek és a levelek sárgulását. száradását okozzák, vagy az érzékenyebb növényeket teljesen tönkreteszik. Mivel a szobanövényeket zárt térben, illetve közvetlenül környezetünkben tartjuk. ezért a védekezési lehetőségek is korlátozottak. Mérgező növényvédő szert semmiképpen sem használhatunk, tehát a mechanikai eljárás, a megelőzés a célravezető. A megelőzés legfontosabb tennivalója a fertözésmentes föld beszerzése és az, hogy egészséges, kártevőktől, kórokozóktól mentes növényeket vigyünk a lakásba. Nemcsak cserepes növényekkel, hanem virágcsokrokkal és a köztük levő zölddel is behurcolhatjuk a takácsatkákat, pajzstet- veket. A növények leveleinek hajtásain megtelepedő 2—3 mm-es, lapos. , szürke vagy barnás színű pajzstetveket legcélszerűbben mechanikai módszerrel pusztíthatjuk el: a károsított növényi részt puha rongydarabbal vagy kefével dörzsöljük végig, a levelek tövét pedig tompa végű Somogyi NépiOi pálcára csavart kis ronggyal tisztítsuk meg. - A művelet többszöri — hetenkénti — megismétlésével a kártevő teljesen elpusztítható. Az apró szabad szemmel alig látható, sárgásbarna, vöröses takácsatkákat a levelek fonákjain találjuk. Növényeinket ezért időnként alaposan át kell nézni, mert a jelenlétükre már csak kártételük — a levelek * színén megjelenő apró, elszórt foltosodás, a levelek teljes elsárgulása, lehullása — hívja fel figyelmünket, akkor olyan mértékben elszaporodnak, hogy nagyon nehéz elpusztítani őket. A leveleket l°/o-os káliszappanos vízzel kell lemosni vagy permetezni. Főleg a levelek fo- náki részének alapos kezelésére ügyeljünk. Ezt 2—3 naponként ismételjük meg mindaddig, amíg a leveleken mozgó rovarokat látunk. A levél- tetveket szobában szintén káliszappanos lemosással, permetezéssel pusztíthatjuk. A cserepekben vagy a cserepek alatti edényekben gyakran látni apró, fehér színű rovarokat (collembolákat). Mozgásukkal, ugrálásukkal az öntözéskor hívják fel magukra a figyelmet. A talajban levő szerves anyagokkal táplálkoznak, ezért a növényben nem okoznak * kárt. Jelenlétükre mégis érdemes felfigyelni, mert csak ott élnek és ott szaporodnak ahol túl sok a nedvesség, jelenlétük tehát a túlzott — s növényeink számára káros — öntözést jelzi! Eredmények és gondok a természetvédelemben Mint általában az év végén tartott értekezleteken, a Somogy megyei természetvédelmi albizottság tegnapi ülésén is az idén végzett munka és a következő év feladatai voltak napirenden. Ebben az esztendőben 17 objektumot nyilvánítanak megyei értékű védettségűnek. Ezek fölmérését, törzskönyvezését befejezték. Ennek során kiderült, hogy a természetvédelmi munkát meg lehet osztani. Nem kell mindenre — a szakmai figyelmen túl — az albizottságnak ügyelnie. Például a már védett objektumok kezelését magukra vállalták a tanácsok. Ennek többszörös előnye van. Köny- nyítenek a természetvédelmi albizottság munkáján, ezáltal az alaposabb és egyéb területekre is kiterjedő lehet, csökken a pénzügyi teher. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik: a védett fák, parkok, növényi társulások kezelését magukra vállaló tanácsok sajátjuknak« érzik ezeket, mert a közelükben vannak, a tanács területét teszik híresebbé, barátságosabbá, értékesebbé. A bizottság működésének három éve alatt természetesen még nem juthatott el mindenhova. Ebben az évben új volt a munkában, hogy nemcsak területekre figyeltek, hanem javasolták az egyes növények védelmét is. Marad azonban még bőven tennivaló. Kezdjük talán a forrásokkal. Baranya megyében a természetbarátokra támaszkodva elkészült már a források katasztere. Somogybán kevés forrás van, épp ezért fokozott védelemre szorulnak. A munka megindult. Ha már a víznél tartunk: úgy látszik, jelenléte vagy hiánya meghatározó a természetvédelmi munkában. A tervezett szalacskai tájvédelmi körzet nagyságát például döntően befolyásolja az, hogy egy része a Kapos árterében van, s ez — a különböző vízügyi munkálatok nyomán — hamarosan víz alá kerül. Üj- ból át kell gondolni: mi legyen védett és mi nem. A Dráva árterülete egy részének védettségére már korábban javaslatot tettek. A folyó szabályozása — a vízlépcsők közbeiktatásával — azonban a közeljövőben megkezdődik. Ismét föl kellett tenni a kérdést: ha az eredetileg javasolt babócsai rész kiesik, hol választhat területet a természet- védelem, hogy a maga nemében egyedülálló drávai ártérből megmaradjon valami? Szó volt a Gyékényes melletti kavicsbányáról is: nehezen egyeztethető össze a természet- és környezetvédelemmel az itt folyó munka. »Marsbéli tájat csináltak« — mondta az egyik bizottsági tag. A jövőben a bánya tovább fog terjeszkedni. Meg kellene fontolniuk az itteni és a felügyeleten dolgozó szakembereknek: ne iktassák-e be a bányaművelés szempontjai közé, hogy a lehetőségeken belül a természetvédelemre is gondoljanak? A bizottsági ülésen határoztak az országos és a megyei védettségre javasolandó természetvédelmi értékekről. A Szalacska mellett országos érték lesz a somogyvári Kupa- vár-domb környéke. A megyei értékek között lesz a somogy- túri Kunffy-képtár parkja, a szőkedencsi öreg hársfa, a ri- nyabesenyöi Douglas-fenyő, a rinyatamási kastély parkja. Mindent összevetve 1977 végére Somogy megyében országosan védett érték összesen 12 600 hektáron, megyei védettségű érték pedig 200 hektáron lesz. S ez — bizonyítja az erőfeszítéseket a napokban megjelent Természetvédelmi területek a széptájú Somogybán című kiadvány is —szép eredménynek mondható. M. A. „Szélesebbre tárni kapuinkat” A tartalékosklub ünnepi közgyűlése Kaposváron Hétfőn este benépesült a Fegyveres Erők Klubjának emeleti tanácsterme. Az MHSZ kaposvári területi tartalékosklubjának tanácsa ünnepi közgyűlésre hívta tagjait és az érdeklődőket. Rammer István ÁFOR tájegységvezető, tiszteletbeli elnök megnyitó szavai után kedves színfoltja volt az összejövetelnek két úttörő versmondása. 1 Ezután Dévai György titkár tartott beszámolót. Két éve alakult újjá a kaposvári klub. A kezdeti hu- szonkettes létszám azóta ötvennégyre szaporodott. Húsz és ötven év között szinte minden korosztály képviselője megtalálható. Tevékenységüket öttagú klubtanács irányítja, mely az elmúlt időszakban kellő aktivitást fejtett ki. Bizonyába ez is ‘ hozzájárult ahhoz, amit a titkár beszámolójában hallottunk: — Kaposváron nagy társadalmi elismerésben van része klubunknak, s ez elsősorban annak köszönhető hogy sokrétű ismereteket nyújtunk és igazi hazaszeretetre nevelünk. A tartalékosok oktatása éppúgy programfeladata a klubnak. mint sportversenyek rendezése és családi összejövetelek tartása. Sikere volt többek között annak a húsz órába sűrített oktatásnak, amelynek során filmvetítéssel összekapcsolva technikai eszközök fel- használásával ismerkednek a modern haditudománnyal. Népszerűek voltak a tereptani gyakorló foglalkozások is. ‘ A tartalékos honvédelmi versenyeken elsősorban lövészeik jeleskedtek. Több területi és kupaversenyen léptek lőállásba, és értékes helyezéseket szereztek. Nagy gyakorlattal és hosszú versenyzői múlttal rendelkező csapatokat utasítottak maguk mögé. Ez további kedvet teremtett és megkönnyíti a soron következő időszak egyik kiemelt feladatának megvalósítását: újabb tagok szervezését. — Szeretnénk harminc százalékkal emelni létszámunkat, és a nők képviselőit is sorainkban köszönteni — mondta Dévai György. 1 A beszámolót hozzászólások követték. Sokan fejtették ki véleményüket és adták elő javaslataikat. Ezekből is az tükröződött hogy a tagság, viszonya a klubhoz és egymáshoz nem formális. Érződött, hogy szívügyüknek tekintik a további előrelépést. ' Sok szó esett az új honvédelmi törvényről, mely még nem teljesen ismert mindenki előtt. Nem hiányoztak a bírálatok sem de ebben a mindvégig családias légkörben lezajló gyűlésen ezek is építő javaslatokkal társultak. Többek között elfogadtak egy programtervezetet. Jövőre, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának esztendejében valamennyi rendezvényünket ünnepélyessé kívánják tenni. 1 Végezetül az eddigi eredmé-’ nyes munka elismeréséül kitüntető jelvényeket, okleveleket és jutalmakat kaptak a legaktívabb klubtagok. J. R. Pás fai H. János Hontalanok zsákutcája Amerikából szökött Szabó József ötesztendős volt, amikor elhagyta az országot. Miről tehet egy ötéves fiúcska, illetheti-e szemrehányás érte? — Nagyapám a hátára tett, arra emlékszem. Mentünk a bokrok között, a fák ágait csavargatta a hideg szél. Volt egy ház, katonák mulattak benne, mi meg csak róttuk az utat. Egyszer bementünk egy másik házba, ott már nem voltak katonák. Egy asszony vacsorát adott, s azt mondta, hogy reggel majd felülhetek a repülőre. Az ötéves fiúcska — nagyapjával és nagyanyjával —két napig repülőzött, meg sem álltak New Jersey-ig, ahol a láger várta őket. — Egy nagy, terített asztalhoz ültünk, finom ételek álltak rajta, s nagyapám egyre csak azt mondogatta nekem, hogy megérkeztünk Amerikába ... 1956 ősze volt ez, még nem fagytak be a vizek, s a kisfiú emlékezett _rá, hogy vörösbarnán integettek a fák, amikor elmentek. Szabó József tizennyolc évig élt nagyszüleivel Stotteville- ben, New York államban. Ott járt iskolába, az utolsó osztályt már nem végezte el, mert nem szeretett tanulni. Nagyapjától kapott egy öreg kocsit, s tizenhat évesen önállósította magát. Az amerikai lapok ebben az időben megdöbbenve cikkeztek egy felháborító esetről. New York egyik lakónegyedében 37 ember nézte végig, hogy egy gyilkos háromszor támadt a hajnaltájt hazatérő nőre. Hiába kiabált, senki nem sietett a segítségére, a rendőrségnek sem telefonáltak. Egy másik cikk az utcán megerőszakolt védtelen nő jajveszékeléséről adott számot, annak sem nyújtott senki segítséget, közömbösen tudomásul vették a dolgot. A gengszterektől való félelem gúzsba kötötte az embereket. Joe ebben a világban önállósította magát. Az első betörést 1971. november 19-én éjjel követte el Tom Zyrie-vel. Egy ruházati áruházból kétezer dollár értékű árut lopták. A ruhaneműt Tom értékesítette. Tehetett-e róla, hogy egyik »vevőjük« éppen a tőlük vásárolt vörös zakóban sétálgatott annak az áruháznak a kirakata előtt, amelyet kiraboltak? Az áruház alkalmazottai rendőrért kiabáltak, a fiút elkapták, az mindent bevallott: kitől vette a portékát. A hudsoni bírósá'g mindkettőjüket elítélte, de 300 dollár óvodék ellenében szabadlábra helyezte őket. — Nagyszüleim bementek a bankba, kivették a pénzt, és én félórán belül szabad voltam .... Másodszor 1972-ben négy hónapra ítélték. A fallsburgi munkatáborba került, ahonnét megszökött. A hudsoni rendőrség nagyszülei lakásán érte utói. Hat hónapot töltött egy columbiai börtönben. Hat hónap múltán visszament a nagyszülőkhöz, bekerült egy zenekarba, csütörtökön és szombaton este a »Bajor házban« énekelt Stotteville-ben. Ez az életforma már jobban tetszett Jóénak, aki úgy emlékszem: egyszer már munkát is vállalt valamilyen ruhagyárban ... Michel Danny Stewensonnal 1973-ban ismerkedett meg. Csavargó volt ő is. Vele együtt terveitek ki Greenportban egy betörést. Kiszemeltek egy házat, amelyet majd kirabolnak. — Mike kis termetű fickó volt,, bemászott a pinceablakon, engem a bejárati ajtón engedett be ... Tévét, lemezjátszót, tíz dollár készpénzt, gyűrűket, karórákat vittek el. A sikeren felbuzdultak. Jóénak újabb barátai akadtak, mint Stewart Whalers, Gary Merritt, Tony Zitto, Donald Alger és David Parchnak, akik tovább vitték a lejtőn. Rövid idő alatt több betörést követtek el Hudson- ban. Catskillben, Kingstonban és Greenportban. Az utolsót 1973. június 15-én. — A börtönben megkeresett két úr. Azt mondták, az állami rendőrségtől jöttek. Elém tettek egy listát az alvilág embereiről, mondjam meg, kiket ismerek közülük. Senkit nem ismertem. Akkor azt mondták, dolgozzam nekik. Minden letartóztatottért 25 dollárt kapok, és nem kell a börtönben maradnom. A rendőrségnek csak addig kellett, amíg használni tudta. Űjabb bűncselekménybe keveredett, s amikor szabadlábra került, akkor tudta meg, hogy a volt haverok vérdíjat tűztek ki a fejére... Sürgősen menekülnie kellett. — Meghalni nem akartam, azért jöttem el onnan. Hazulról kaptam a leveleket. A szüleim azt írták, jöhetsz, itthon nem bánt senki. Hazajöttem. — Mihez kezd itthon? — Egy jó életet akarok kezdeni — mondja tört magyarsággal. — Itt nincsenek bolondok az utcán, akik lepuffant- ják az embert. Dolgozni akarok rendesen, és megtanulni magyarul írni, olvasni. — És mit gondol, sikerül új életet kezdenie? — Biztos. A társaság vitt rossz utakra, jó gyerek vagyok én. Amerikában nem tudtam volna új életet kezdeni. A nagyszüleimtől kapok majd pénzt, lakást veszek, lesz családom nekem is. Szülei, testvérei megértőén fogadták az Amerikában felnőtt hozzátartozójukat. Hisznek neki. A lehetőséget, ahogy a társadalomtól, tőlük is megkapta az új élethez. Az üzemben, ahol dolgozik, r.em sokat tudnak Jóéról. Csak annyit, hogy Amerikából jött haza. (Folytatjuk.)
