Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

Tág tere van a kezdeményezésnek r 'óbb párttitkárral be­szélgettem az utóbbi időben, s akármilyen témával kezdtük, mindig ki­kötöttünk annál: nem egyszer vita támad akörül, vajon mi­lyen lehetőségük van a párt­tagoknak az öntevékenységre, a kezdeményezésre. Előfordul, hogy néhány párttag beszél­get a témáról, máskor a párt- csoport ülésén kerül szóba va­lamilyen formában. Elsősor­ban az dönti el a vitát, az győzi meg azokat, akik eset­leg nem ismerik a pártmunka egészét, ha felsorolják: ki mint egészíti ki a saját tudá­sa, képessége, tapasztalata alapján, amit rábíztak. A pártszervezetek többségé­ben olyan a légkör, amely elvszerű bírálatra serkenti a kommunistákat a különféle fórumokon, beszélgetéseken. Az öntevékenység, a kezde­ményezőkészség enélkül nem bontakozhat ki igazán. Egyre gyakrabban tapasztalható, hogy mások tapasztalatait, jó módszereit is felhasznál­ják, amikor az üzemben, a gazdaságban hasonló feladatot kell megoldaniuk. S különösen fontos, hogy a helyi körülmé­nyeket alaposan mérlegelve fordítanak nagyobb energiát egy-egy területre. Gondot okozott a BVG tabi gyárában, hogy a mezőgazda- sági körzetből bejáró embe­reknek azelőtt nem volt kap­csolatuk a szakszervezettel, nemigen tudták mi a tevé­kenysége. Így aztán gyenge volt a szervezettség Is. A pártszervezet több tagja azt a megbízatást kapta, hogy se­gítsen az emberek meggyőzé­sében, felvilágosításában. A szakszervezeti bizottság és a kommunisták együttes akciója sikerrel járt: 65-ról 92,5 szá­zalékra emelkedett a szerve­zettség, sok olyan bejárót vontak be a mozgalomba, aki azelőtt nem akart belépni a szakszervezetbe. S ez nemcsak a statisztika javítását jelen­tette, hanem azt is, hogy a politikai nevelőmunkána k, a közéleti útnak-indításnak meglegyen az alapja a gyár­ban. Ez a munkássá válás fo­lyamatát is előrelendítette. Ma már a szakszervezetben ki­emelkedő tevékenységet foly­tató tisztségviselők közül párttagokat is neveltek. A talán részterületnek, ap­rómunkának látszó megbíza­tások általában így teszik le­hetővé a nagyobb feladatok megoldását. A Kaposvári Ru­hagyár 3. sz. pártszervezeté­nek tagjai egyre határozottab­ban jelezték a vezetőségnek, hogy nem tevékenykednek megfelelően a pártcsoportok. Az egyre szaporodó bírálatok hozzájárultak a gyors változ­tatáshoz. Az egész párttagság egyetértett azzal, hogy közö­sen lehet életképessé tenni a pártcsoportokat. Ebben a ve­zetőségnek, s természetesen az egyes tagoknak is megvan a teendőjük. A kezdeményezés haszna nagyobb, mint először gondolná az ember: a jó párt­csoportmunka ugyanis hozzá­járul a taggyűlések színvona­lának emelkedéséhez is. Nincs recept rá, hogy me­lyik pártszervezetben — adott esetben — mi a legfontosabb teendő, mire érdemes nagyobb erőt fordítani. Ez a helyi adottságoktól függ. A Bárdi- bükki ' Állami Gazdaságban például gondot okozott egy ideig a tagfelvétel. Sok fejtö­rés, megbeszélés után megál­lapodtak a szocialisiabrigád- mozgalom felkarolásában. lé­pésről lépésre haladtak előre, s most már ott tartanak, hogy a 2. számú, szendpusztai' alap­szervezet gond oskod ik az után - pótlásról. A szakosított telep, a gyümölcstermelés öt szocia­lista brigádjának tagisi közül egyre többet nevelnek kom­munistává. S ha valamilyen fórumon elmondják, hogy az alapszervezetben több mint 60 százalék a munkások aránya, mindjárt hozzáteszik: mennyi párttag »téglája« benne van a szép eredményben. Olyanról is hallottam, ami­kor hatalmas akadályt kellett elhárítani, mert enélkül to­vábbra is egy helyben topo­gott volna a pártmunka. El­harapódzott például egyes ka­posvári körzeti alapszervezet- ben az a téves nézet, hogy ez nyugdíjas-szervezet. A viták egyre hevesebbek lettek, pél­dául a 3. számú körzetben is, de ma már senki se tartja magát nyugdíjas párttagnak. Akik a kezdettől fölléptek e tevékenységet gátló szemlélet ellen, jó érzéssel nyugtázhat­ják kezdeményezésük ered­ményét. Az alapszervezet egy­re jobban kiterjeszti politikai hatókörét a Kalinyin város­részben és környékén; szerte­ágazó kapcsolatokat építettek ki a tanácstagokkal, a nép- frontvezetőkkel, az úttörőcsa­pattal, s így számottevő té­nyezővé váltak az emberek szemében is. M Ha elmegy az utolsó vonat Előkészületek az átállásra Lapunkban már közöltük, hogy 1976. december 31-én megszűnik a kis forgalmú, el­avult, gazdaságtalanul üzeme­lő Kaposvár—Szigetvár közöt­ti vasútvonal. Személy, és áruforgalmát 1977. január 1- töl közútra terelik. A régi, elavult üzemek megszüntetése nemcsak a vasúti közlekedésre jellemző — ez az egész nép­gazdaságban érvényesülő irányzat: a fölösleges régit, a korszerűtlent meg kell szün­tetni, s helyette — ha az szükséges és lehet — korsze­rű üzemeket kell létrehozni, korszerű termékszerkezetet ki­alakítani. A gazdaságtalanul üzemelő vasútvonalak meg­szüntetésével mentesül a nép­gazdaság ezeknek a vonalak­nak a rekonstrukciójához szükséges beruházási költsé­gektől, mentesül a többlet­üzemeltetési költségektől is. Az így felszabadult pénz a megmaradó vasútvonalak kor­szerűsítésére fordítható. A vasútnál amúgy is hatalmas összegek kellenek a korszerű­sítésre. Az V. ötéves tervben például 42 milliárd forintot fordítanak erre a célra; en­nek előteremtéséhez is segít­ség a gazdaságtalan vasútvo­nalak felszámolása. A vonal megszűnésének zökkenőmentesnek kell lenni. — Hogyan szervezik meg a forgalom átterelését? — kér­deztük dr. Párkányi Ferenc- től, az igazgatóság kereske­delmi osztályvezetőjétől. — A vasútvonal áruforgal­ma egészen csekély és folya­matosan csökkenő: 1975-ben 33 százalékkal volt kevesebb, mint 1971-ben. E forgalom köz­útra terelése tehát nem jelent különösebb gondot. A vonal forgalmát Szigetvárra, Kapos­várra, illetve Taszár állomás­ra tereltük át. Szigetváron és Taszáron új, burkolt rakterű­iét készült el, amely a forga­lom korszerű lebonyolítását lehetővé teszi. A vonal mellett lakók zöme most is autóbu­szon utazik. 1975-ben ezen a vonalon 31 százalékkal utaz­tak kevesebben, mint 19.71- ben. A legutóbbi felmérés sze­rint naponta 98 munkába já­ró és 157 tanuló volt. Meg­felelő, korszerű autóbuszköz­lekedés kialakításával nem gond az utasok szállítása a forgalom átterelés után. Ezt segíti a tavaly átadott tere- csenypusztai bekötőút, segítik az autóbusz-megállóhelyek, leállósávok. Műszaki átadásuk november 5-én megtörtént. Amikor elmegy a utolsó vo­nat a következő vasútállomá­sok, rakodóhelyek, megállóhe­lyek forgalma szűnik meg: Sántos, Szentbalázs, Cserénfa, Kaposgyarmat—Hajmás, Gá­losfa, Bőszénfa, Antalszállás, Terecseny puszta. Almamel­lék alsó, Szentlászló, Szuli- mán, Moasgó—Szulimán, Cser­tő. A vonalon legnagyobb áru­forgalmat a Mecseki Állami Erdő- és Fagazdaság, vala­mint a Somogyi Állami Er flő- és Fagazdaság bonyolította le. Ezenkívül a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok végeztek áru­szállítást a vasútvonal rako­dóhelyein, A mezőgazdasági termékek mellett fűrészárut is adtak föl, é3 műtrágyát, szenet, követ, kavicsot fogad­tak. A bőszénfai téglagyár is vasúton fuvarozta termékei egy részét, s fogadta az üze­meltetéshez szükséges szenet. Valamikor nagyobb cukorré­paforgalma is volt a vonal­nak, de ez az utóbbi években már megszűnt. Január 1-től a vállalatok és gazdaságok vagy saját maguk, vagy a Volán­kocsikkal fuvarozzák áruikat, és három éven át költségtérí­tést kapnak a vasúttól. A munkába és iskolába járók sem kerülnek hátrányo­sabb helyzetbe, mert — ugyancsak január 1-től — há­rom évig autóbuszra is vas­úti tarifa szerint kapják a dolgozók havijegyét, illetve tanuló-havijegyet. A megszű­nő vasútvonal állomásain és megállóhelyein dolgozó vas­utasok új munkahelyekre ke­rülnek. Ezt már korábban — személyesen — megbeszélték minden dolgozóval, hogy mi­nél simább legyen az átállás. A vasútvonal mellett levő épületek sorsa még nem dőlt el. Az épületek egy részét kedvezményesen megvehetik a bennük lakók, más részükre termelőszövetkezetek, gazda­ságok, erdőgazdaságok jelen­tették be igényüket. Már régen elkészült a terv amely rögzíti, hogy miképpen kell majd a vasútvonal fel­bontása után felszabaduló földterületet mezőgazdasági termelésre alkalmassá tenni. 1977 januárjától kezdve évente tízmillió forint évi ráfizetés marad el a vasútvo nal megszűnésével. Cs. X. inden párttag vélemé­nye, javaslata, jelzése fontos. Van, amikor pártfórumon, máskor a mun­kahelyen igénylik az öntevé­kenységet A Nagyatádi Kon­zervgyárban hallottam erre egy jellemző példát. A párt­bizottság vezetői gyakran szétnéznek az üzemrészekben, s arra is kiterjed a figyelmük, mit tesznek a párttagok a ma­guk munkahelyén. Nem egy­szer megesik, hogy azonnal felhívják valamelyik kommu­nista gazdasági vezető figyel­mét a hibákra. A pártmunka színvonalát sehol sem lehet ..eti).elni a ta­gok, a vezetőség, az egész alapszervezet öntevékenysé­ge, kezdeményezése nélkül. Vita a jövőben is támadhat akörül, mennyi erre a lehe­tőség. A legjobb érv azonban a tagok jelzése és közös mun­kájuk alapján megszülető eredmény. Lajos Géza | Gyorsított ütemű gépesítés 83 millió a Délviép-nek Tanácskozás a vízépítöiparrcl Gyorsan változik, korszerű­södik a megye és az ország településhálózata; egyre fon­tosabb a közművek és a hoz­zájuk kapcsolódó létesítmé­nyek. A komfortos, kényelmes életkörülmények megteremté­se, a nagyipari és szolgáltató- üzemek működése elképzelhe­tetlen e jól kiépített hálózat nélkül. A számok is bizonyít­ják. 1975-ben 50 milliárd forint értéket állított elő az ország építőipara, míg a vízépítőipar csak 2 milliórdot. A jelenle­gi tervidőszakban azonban az utóbbi fejlődése fölgyorsul, s 1980-ban már hárommilliárd forint értékben épül ország­szerte csatorna, vízmű, híd és egyéb vízi létesítmény. A IV. ötéves tervidőszakban össze­sen 7 milliárd forint értékű termelést értek el a Vízépítő- ipari Tröszt vállalatai; 1970- 80 között ez a szám a kétsze­resére nő. Ilyen ütemű fejlődésnél há­romszorosan is meg kell néz­ni, hogy mire fordítják a pénzt. A nagy társadalmi igé­nyeknek csak a leghatéko­nyabb fejlesztési, beruházási gyakorlattal lehet megfelelni. Ennek jobb átgondolását se­gítette a tegnapi rendezvény is a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalatnál; ezen a vízépítőipar legfontosabb kérdéseiről tárgyaltak. A nagy vízművek, csatorna­rendszerek építése csak akkor lehet gyors, gazdaságos, ha a vízépítő vállalatok komplex vállalkozóként lépnek föl. De képesek-e erre? Ehhez még több gépre, anyagi erőre, kor­szerűbb segédüzemekre és ki­terjedt szerkezetgyártásra len­ne szükség. Űj, komplett gép­láncok — és nem egyedi gé­pek! — kellenek, amelyekkel gyorsabban végezhetik az egymáshoz kapcsolódó mun­kafolyamatokat. A tervidő­szakban várhatóan módosul a vállalatok vállalkozáspoliti­kája is: akadhat olyan kisebb jélentőségű munka, amely veszteséges lehet. Hiszen a négy-öt megyére kiterjedő re­gionális vállalatoknak 40—50 milliós — viszonylag szeré­nyebb — munkákat végezni nem valami gazdaságos. Hol a helye a vízépítőipar­ban a DÉLVIÉP-nek? A tröszt legfiatalabb vállalata, a fenti elvek szerint szervezi mun­káját. A vállalattal szemben még »adósak« az irányító ha­tóságok — 26 millió forint úgynevezett alapítási hiánnyal. Ennek oka, hogy a vállalat alapítása idején a gépesítésre szánt összeg egy részét elvit­ték az áremelkedések és ez ma hiányzik a vállalati géppark­ból. A pénzt 1980-ig egész biztosan megkapják. Persze nem mindegy, hogy mikor: minél előbb, annál jobb. A tervek szerint 1980-ban 550 milliós termelésre lesz képes a vállalat. Ehhez intenzív fej­lesztés, gépi beruházás szük­séges. A DÉLVIÉP pályázatot adott be; elbírálása a napok­ban várható. A tervek sze­rint a jelentős mértékű kapa­citásnövekedést egy tetemes — 83 millió forintos — beruházás segíti. Ezt az összeget gépek, gépláncok vásárlására fordít­ják. További milliókért be- tonelem-előregyártó telepet létesítenek. Fölmérték, hogy az országban több tízezer me­zőgazdasági kishíd van a fo­lyók és patakok fölött. Állapo­tuk rossz, balesetveszélyesek, és akadályozhatják a mező- gazdasági gépek közlekedését a mezőn. A betonelemgyártó telepen készítik majd a kishi- dakat. 1978—79-ben évi 10— 30-at, majd 50—70 darabot. Az évi kapacitás 18 ezer köb­méter lesz. A vállalati fej­lesztések központjában mégis a gyorsított ütemű gépesítés és a gépek megfelelő karban­tartása áll. Tervezik más vál­lalatok időszakonként kihasz­nálatlan gépeinek a bérbe vé­telét, ésszerűsítik az alkat- részutánpótlást és fejlesztik a javítómunkát is. Tárgyaláso­kat kezdtek a SÁÉV-vel és a TANÉP-pel a gépjavításban való együttműködés, a tevé­kenység specializálására. A gyors fejlesztés nem ön­célú: igen nagy feladatok vár­nak a vállalatra a négy me­gyében. Még 1980' előtt elkez­dik a kaposvár—fonyódi re­gionális vízmű építését, egy­milliárdos költséggel. Ezt csak a következő tervidőszakban fejezik be. Még 1980 előtt hoz­zálátnak a kaposvári szenny­víztisztító telep építéséhez is. Kétszázmilliót költenek a Ka­pos csatorna Kaposvár—Dom­bóvár közti szakaszának sza­bályozására és jelentős víz­kárelhárítási munkák kezdőd­nek a Dráva és a Mura tölté­sein. 1980-ig a négy megyében 39 százalékkal nő a vízépítő vállalatok tevékenysége. A nö­vekedés döntő tényezője lesz a DÉLVIÉP fejlődése. 1,2 mil- liárddal építenek többet 1980- ig, mint 1971—75 között, s a négy megyében mindennemű vízépítési tevékenységnek több, mint a harmadát már ez a vállalat végzi. A tanácskozás színhelyén — a vállalat irodaházában — teg­nap fotókiállítás nyílt vízügyi létesítményekből, a DÉLVIÉP munkáinak képeiből Csupor Tibor Vetés után a határban Vezetők, éjszakai ügyeletben A kombájnok éjszaka is dolgoznak. — Október 29-én végeztünk az őszi kalászosok vetésével. Már az a mag is kikelt, ame­lyik legkésőbb került a föld­be. Majdnem ezer hektáron adott feladatot az embereknek és a gépeknek ez- a munka. Elégedettek vagyunk a telje­sítménnyel, a minőséget sem érheti kifogás. Olyan magágyat sikerült készíteni, amilyent a gabona kívánt Táblacserére nem volt szükség; végig üte­mesen, a jóelőre vetésre ter­vezett területeken dolgozhat­tak a gépek... Jovánczai István, az igali Aranykalász Termelőszövet­kezet elnöke á határból érke­zett, s megint oda készült, amikor arról érdeklődtünk: hogyan sikerült befejezniük a gabonavetést, és a nagy mun­ka végeztével most mire irá­nyul a legfőbb figyelem. Meg­tudtuk, nemcsak azért bíznak a jövő évi gazdag aratásban, mert jól és idejében pontot tehettek a vetés végére, ha­nem azért is, mert jó magot vetettek. Búzából például 580 mázsa, második szaporítási fokú vetőmagot vásároltak — ez a terület 28 százalékán ke­rült földbe —, a többit a sa­ját termésű, harmadfokú mag­ból vetették el. Ügy számol­nak: jövőre teljes vetőmag­cserét bonyolítanak le, s jól­lehet ez meglehetősen sokba kerül, nem sajnálják rá a pénzt. A befektetés ugyanis gazdagon megtérül, nagyobb hozammal fizet a gabona. Körülnéztünk az Aranyka­lász határában. Nem kellett messzire menni a dűlőúton, hogy lássuk, két tennivaló ke­rült előtérbe ebben az idő­szakban: a kukorica betakarí­tása és az őszi mélyszántás. Ottjártunkkor a 810 hektár kukoricának a felénél tartot­tak, de — és ebben igencsak segített a kedvezőre fordult Időjárás — az ütem szinte na­ponta gyorsult. A kombájnok is és a nagy teljesítményű szárító is éjjel-nappal dolgoz­nak. A kétműszakos munka mind közelebb hozza a fel­adat teljesítésének idejét. — Sietnünk kell, hogy mi­nél előbb túl legyünk rajta — mondta az elnök. — Egyelőre 30—32 százalékos nedvesség- tartalommal kerül le a táb­lákról a szem, de ez az arány napról napra javul. Persze, ha újabb eső jönne, megint, ott lennénk, ahol voltunk. Ezért indokolt az igyekezet. Az ed­digi átlag hektáronként 57 mázsa; három mázsával el­marad a tervezettől. Hogy a továbbiakban miképpen ala­kul a hozam, nem tudhatjuk előre. Mindenesetre bizako­dunk, annak ellenére, hogy nincsenek kiugróan nagy ter­mésű tábláink. Az őszi mélyszántás terve 1100 hektár, a hét elején en­nek 30 százalékán befejezték a munkát. Három saját gé-- pük mellett a kisgyalániak is segítenek két John Deere traktorral. S ahogyan a kom­bájnok és a szárító, úgy a nagy teljesítményű traktorok is két műszakban dolgoznak, sőt a három tehergépkocsi meg a nég.y-öt, pótkocsis von­tató, amely a szemet hordja, szintén nem áll le hosszabb időre, csak műszakváltáskor, üzemanyagfeltöltéskor és a szokásos karbantartásra. . — Reggel hatkor és este hatkor van műszakvállás a gépeken — tájékoztatott az elnök. — Természetesen mi, vezetők is a feladatokhoz iga­zítottuk a munkarendünket, és éjszakai ügyeletet tar­tunk ... Technikai probléma, szá­mottevő fennakadás'1 műszaki hiba miatt még nem fordult elő: üzemanyag- és alkatrész- ellátás nem okozott zavart. Persze, zökkenő — ha nem is jelentős — azért mégiscsak akadt. — Az egyik ekénkhez Pest­re kellett utaznunk egy csa­varért, mert ezt az alkatrészt a megyei Agroker nem for­galmazza. csak a MEGÉV, A traktor ettől függetlenül dol­gozhatott: tárcsázott, amíg a hibát kijavították az ekén ... Vetés után is mozgalmas a határ. Érthető, hogy igyeksze­nek kihasználni az időt — amíg lehet. H orr ősz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom