Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

Történelemoktatás és levéltár

Múltunk közelről

Egy teljes gimnáziumi osztály látogatott a közelmúltban Marcaliból a megyei levéltárba. A hír önmagában nem jeleit különösebb szenzációt, hiszen szinte mindennapos eset az utóbbi időben, hogy diákok kopogtatnak a régebben csak kutatók által látogatott intézmény ajtaján. Különösen szaporodott a látogatások száma, amióta — három éve — iskolalevéltáros dolgozik az intézményben. Dr. Szili Ferenc az országban elsőként vállalt olyan feladatot, amelynek célja élőbbé, levegösebbé tenni az iskolai történelemoktatást a levéltári dokumentumok -földolgozásával, bemutatásával.

A marcaliak látogatása azonban mégis különbözött a többitől: Az az iskolájukban korábban rendezett történelemóra indította el, melyet az iskolalevéltáros tartott.

Szili Ferenc tanulmánya, a Cselédsors az uradalmas Somogybán, megyénk summásainak, zselléreinek életéről

szóló dokumentumok alapján készült. Így az általános mondanivalója történelemóra

konkréttá vált. Mint kiderült, a marcali gimnáziumi osztály tanulóiból is sokan cselédunokák. Mégis: nagyon távoli már számukra az a világ. Akad olyan nagyszülő, aki még mesél azokról az időkről, amikor a Szentgyörgy-nap vándorlást indított el pusztáról pusztára. Fölidézi a cselédlakások nyomorát, a több család által használt füstöskonyhát, a teljes fizikai és lelki kiszolgáltatottságot. A többség azonban nem szívesen emlékszik vissza ezekre az időkre. így még a cselédunokáknak is vajmi kevés fogalmuk van az akkori világról. A tankönyv pedig szűkszavú és száraz...

Ilyen előzmények után nem is lehet csodálni, hogy a marcali történelemóra nagy hatású volt. A diákok különösen annak a munkáért könyörgő somogyi cselédasz- szonynak a levelétől döbbentek meg, akinek fia meghívottként maga is részt vett az órán. A levél felolvasását követően a csodálkozás lett úrrá az osztályon. Mi az, hogy nincs munka— kérdezték a gyerekek. És miért könyörög?

A helytörténeti ismeretekkel tűzdelt, és érzelmi oldalról közelítő történelemóráról azóta sokat beszélnek. A diákok pedig még többet szeretnének tudni a múltról.

A történelemtanításról, és egyáltalán a tanítás módszeréről, rendszeréről sok szó esett mindig. Saját múltját mindenkinek ismernie kell, és érzelmi azonosulás nélkül, csupán tudományos magyarázatokkal nem elégszik meg a középiskolás. Az általános iskolás még kevésbé.

A történelemoktatás segítésére készítettek tanulmányokat a Tanácsköztársaság somogyi eseményeiről — erről Siófokon tartottak bemutató órát —, a 48-as szabadság- harc somogyi történéseiről. Az általános iskolások számára pedig arcképcsarnok készült a jelentős, de kevéssé ismert régi somogyiakról.

A munka nem áll meg, újabb kiadványokat terveznek. Dr. Kanyar József, a levéltár igazgatója elmondta, hogy dédelgetett elképzeléSikerrel zárult a kaposvári rendezvénysorozat

Tegnap: kóstoló a tejtermékekből

sük valósul meg a közeljövőben: a megye műemlékeit és

legszebb természeti tájait bemutató tanulmányuk jelenik meg térképpel, segítve, tanácsot adva, hol mit érdemes megnézni a szűkebb haza ne- zevetességei közül. Az iskolai oktatást segíti a kutatóklub. amelynek kaposvári középiskolások a tagjai. Valamennyien a történelemmel kapcsolatos pályára készülnek, így a levéltáros segítségével megtanulnak kutatni, témákat önállóan feldolgozni. A levéltárban megtartott úgynevezett levéltári órák rendje már hagyományossá vált. Az sem ritka, hogy egy-egy osztály majdcsak nem váratlanul »tör be«, nem, kis gondot okozva az intézménynek. Ennek ellenére mindenkivel szívesen foglalkoznak.

Nem Ülhet biztosan a katedráján az a történelem- tanár, aki nem ismeri a hely- történetet. A diáknak mit jelent a kapcsolat? Egy szóval lehet válaszolni: élményt.

Hozzáteszem: levegőt az adatokkal, összefüggésekkel zsúfolt történelemtanításunk folyamatába. Mindezek ismeretében esett a választás a Somogy megyei Levéltárra, amikor arról volt szó, hogy hol rendezzenek országos tanácskozást az iskolai történelemoktatás és a levéltárak kapcsolatáról. Ma a somogyi levéltárosok ismertetik és vitatják meg tapasztalataikat az egész országból összese- reglő levéltárosokkal, történelemtanárokkal.

S. M.

November 3-án nyílt az egészséges táplálkozási, hónap kaposvári rendezvénysorozata a Dorottya-szállóban, s tegnap a tejtermékek kóstolójával befejeződött a program, becsukta kapuját a kiállítás.

A tejnapra elsősorban a megyeszékhelyi iskolások voltak hivatalosak; gazdag választék állt rendelkezésükre a helyes táplálkozást is népszerűsítő, jóízű készítményekből. Az iskolatej, a kakaó és az ízesített krémtúró készítmények mellett ott láttuk a kiállításon a megye tejiparának díjnyertes sajtjait is, a Balatont, a Vadászt.

Naponta mintegy ezer látogatója volt az egyhetes rendezvénysorozatnak, a kiállításnak és az előadásoknak.

A kiállítás visszhangja olvasható a vendégkönyvben. Ilyennek látják az egészséges táplálkozási hónap megyei nyitányát, a kaposvári rendezvénysorozatot a vendégek:

Gundel Ferenc, a Vendéglátó Főiskola tanára, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat szaktanácsadója: »Az ésszerű táplálkozással megelőzzük a betegségeket, ezért a megmozdulás, ez a szép kiállítás nemcsak a rendezők munkáját dicséri, . hanem egész Somogy megye hasznává vált.«

»Igazán nagyon szép minden, de jó lenne, ha mindezt az üzletekben is lehetne vásárolni.«

»Eddig még ilyen árukkal nem találkoztam. Például ilyen halféleségekkel.«

A kiállítás sikeréhez nagymértékben hozzájárult a háziasszonyok napján tartott bemutató is, melynek híres szakácsa Gunnel Ferenc volt. A vendéglátóiparban dolgozóknak sok hasznosat nyújtott Unger Károly, a Pannónia Szálloda és Vedéglátó Vállalat mesterszakácsa.

Az egészséges táplálkozási hónap megyei eseménysorozata mától Nagyatádon folytatódik. Az Atád Áruházban Egészséges táplálkozás címmel kiállítás nyílik, előadások, filmvetítések egészítik ki a felvilágosító rendezvénysorozatot.

Tv-jegyzet

Optimista tragédia

Talán nincsenek sokan, akik • tudják, hogy Vszevolod Vital- jevics Visnyevszkij főműve, az Optimista tragédia hiteles források alapján írott színpadi alkotás. Larisza Reiszner- nek hívták azt a komisszárnőt, aki az írót e művére ihlette.

Ez az 1932«ben született darab sok feldolgozást ért meg eddig, s léte biztosítottnak Látszik színpadon, filmen a jövőben is. Nemcsak azért, mert az Optimista tragédia drámatechnikailag magában hordozza mindazt, ami a harmincas években izgalmas kísérlet volt, hanem mondandója súlyáért, dokumentatív erejéért is. E művében a forma bátorsága jól szolgálja a mondanivaló romantikus pátoszát. Jól emlékszünk még az 1957-es Petőfi Színházbeli, nagy sikerű előadássorozatra, mely magyar színpadon először szólaltatta meg a drámát. Bánki Zsuzsa komisszárnőjére, Görbe Jánosra, Alek- szej matróz megformálójára és a többiekre.

A mű azt mutatja be, hogyan érik vörös ezreddé a balti flotta anarchista szellemű egysége egy kommunisía asszony kemény és a végső áldozatot is meghozó munkája nyomán. A darab tulajdonképpen mindig ahhoz a korhoz szól — mintegy példázatként —, amelyben színpadra kerüL Az utódokhoz fordul rövid, majdcsaknem tőmondataival: »

Üdv neked, új

nemzedék! A harcosok nem kívánták, hogy szomorkodja- tok pusztulásukon... Az élet nem hal meg... Nézz derűsen előre, forradalom!■*

Visnyevszkij a dokumentatív példázattal elmélkedésre szólítja fel a nézőt, nem halotti torra. De természetesen megrendítő, katartikus mű az Optimista tragédia, a hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat.

Ha valóban forrponton adják elő, s szópárbajai fehér izzá- súak! Sándor Pál azonban kicsit álmos változatot rendezett a képernyőre. Nagy hiba volt, hogy nem döntötte el: az eredeti művet akarja-e megvalósítani, vagy egy öntörvényű, »saját« alkotást, melyhez a visnyevszkij! dráma csak alapanyagot adott volna. Így »valódi« környezetben — nem kulisszák között — színpadi előadást kreált. E műfaji bukfenc, sajnos, meghatározta a végeredményt. Miről van szó? Ha Sándor Pál előtt szent a színpadi mű, akkor elegendő lett volna díszletek között előadni. Ha azonban fiimi eszközökkel dolgozik, akkor ezt következetesen végig kell vinnie, így nem adódhat elő, hogy a támadást csak »elmesélik« a harcosok. Tulajdonképpen a mai jelzésekkel ellátott MÁV-raktár sem szolgált jó keretül. A szöveghúzások pedig éppen a jellemfejlődés ábrázolását, a hitelesítést tették szegényesebbé.

A szereposztás is az eredeti mű kárára történt. Visnyevszkij jól körülrajzolt, sőt találó nevekkel is felruházott alakjai soroltak be a szinte névtelenek közé. A Rekedt

például egy 'a sok közül, ugyanolyan egyénítetíen fiatal, mint a többi matróz. Az anarchistavezér Garas Dezső sem több itt egy eléggé pipo- gya figuránál. Nem válik el egymástól az sem, hogy mennyire jelentős a komisz- szárnő és a hajóparancsnok tiszt közötti felfogásbeli különbség: a komisszamo a célravezető modern, merész harcmodor híve, Behring hadnagy pedig a régi, konzervatív taktikát akarja alkalmazni.

Kútvölgyi Erzsébet keményebb, »leikéből vezéreltebb« hős is tudott volna lenni. A megbecstelenítési kísérlet jelenete egyébként ebben a változatban alamuszi, gyámoltalan kalanddá szürkül. Láttuk á játékban Vajda Lászlót és Helyey Lászlót is.

t« L.

20 ezer köbméter fa a népgazdaságnak

Bolhától Ist- vándiig, Szülőktől a Dráva vonaláig több mint 5000 hektár erdő gazdája a Somo- gyi Erdő- és W'}

Fafeldolgozó Gazdaság kö- zéprigóci erdészete. Zé- |ä|i# kény Tibor er- |tv||j dőmérnök már húsz esztendeje irányítja itt egy kb. százfőnyi kollektíva munkáját. A beszélgetés során kiderült, hogy a helyzeti adottságok miatt e területen nem sikerült kiemelkedően magas termelési eredményeket elérni. Jelen- Mindjárt dől a fenyő, tős nagyságú terület az úgynevezett rontott erdő. A viharok itt, a Dráva vidékén jobban gátolják az eredményes erdőfejlesztési vagy a kitermelő munkát, mint a megye más

részein. A vadregényes erdő tekintélyes hányada viszonylag fiatal. A gyéríté^ nem ontja úgy a fatömeget, mint ahol szálfák dőlnek a gépfűrészek nyomán.

Sziklafal zugában állt, egy mélyedésben, ahova a szél összehord ta a környező fák harasztiját. A szikla olyan volt, mint valami várrom utolsó csonkja, kőtömbökből óriások rakta vár maradéka. Amolyan odatett kőtömb volt az is, ami alól kibújt. Mintha csak nem illeszkednék egészen pontosan az alatta lévő tömbhöz, s ez az egyenetlenség okozna némi rést közöttük. A rést e zugban elborította a derékig érő haraszt.

A sziklacsonk alig magasodott Anyicska feje fölé, néhány méternyit mindössze. »A tetőn vagyok, a szurdoka másik oldalon lehet« — állapította meg mindjárt.

S valóban, füves hegyhát indult a sziklazúgtól. Csene- vész, ritkás fák közptt tüskés bozótok sűrűje. A lány jobb kéz felől felismerte a koporsóhegyet. Nem burkolózott kék párába, minthogy közelebb volt hozzá, mint bármikor, ha az erdőn távolabbra eljutott. De hogy fölismerte az alkonyati nap kihunyni ké- 1 szülő korongja alatt, máris

tudott tájékozódni. Szinte pontosan tudta, merre esik a falu.

Elindult.

S hajnalra ugyanide visszatért, batyuval a hátán.

Azt mondta, és elszántan mosolygott:

»Megszabadítom őket a Gonosztól ! Hogy ne féljenek többé...«

39.

Széthajtotta maga előtt a harasztot, batyuját előretolva becsúszott a kőtömbök közén.

Az egyszer megjárt út már nem volt olyan félelmetes. Szíve másért dobogott. Mert mégiscsak merész dolgot mivel, eredményében kiszámíthatatlant.

Milyen lesz a fogadtatás? És mi várja még aztán? Nem lehetett biztos.

Bízott az ösztönében. S az arcban, melyről eleget olvasott.

Bízott, mint a gyermek.

S mint a megszállottak.. Ö lesz, aki kihozza a szurdokból a katonát, megváltván rettegéséből a falut; megnyitva előtte a világító értelem útját.

Nem beszélte meg ezt magával szavakban, de a megváltás gomolygó izgalma reszketett szívében. S még valami reszketett, amit nem tudott megfogalmazni, mert sohasem érzett még. S ami együtt és elválaszthatatlan reszketett benne a megváltás boldog izgalmával. Könnyű lett volna megtalálni pedig, ha kicsit is keresi, az egyetlen hasonlítható érzést: a

féltést. Ügy lehet, a vezérlő fonalat a láthatatlan szálak sodratában, mely ide húzza. Pillangósors? A botor pillangóé? Fényszálak foglya? ...

A batyu előtte huppant a barlang kőpadlójára.

Az erdő réme a bőrökön ült, moccanatlan. Feje durva tenyerének öblös kelyhében. A bánatba roskadt tehetetlen erő. Beszédesebb kép nem is lehetne. Anyicska ahogy letekintett, nyilvánvaló volt előtte.

A zajra, amit a batyu ütött, még riadni is felejtett. Lassan, súlyosan emelte meg fejét, mint mázsás kőtömböt. Olyan volt, mint nehéz álomból az ocsúdás. Végigzuhin- totta a barlangot szomorúsággal.

S akkor a lány is letoppant a hágcsóról.

Letoppant.

Az ember csak állt, lógó kézzel, nyitva felejtett szájjal, kék szemében gyermek- csodálkozással, a gyermeköröm készülődő szárnycsapkodásával a kék fészekmélyben.

Kis fények keltek lassan az arc bozótjában, s ahogy szétterültek a gyermekien felderülő arcon, a barlangot is elárasztották.

Az ember mosolygott.

S a lány visszamosolygott rá. Bontani kezdte a batyut. Arcának titokmosolya beszélt: na, mit hoztam?

Kiemelte a pirosszöke kenyeret, szép kerek dombosat.

S a férfi megnevezte áhítattal:

— Chleb.

És utána a sót.

— Sol.

Mióta hogy nem látott kenyeret és sót? A házi tűzhely e páros szimbólumát. És szívében különös, távoli tájakról felderengő melegséggel fogadta. A gyermekkor homályából érkező jó üzenetet.

Kenyér és só.

Mélyebben él a jelkép, mint a gyermekkor emléke. Véle születik az emberrel, mert népek bölcsőjénél van forrásvidéke, első csiholása, és nemzedékek adják kézről kézre, az ősidőktől. Mint házi tüzet, melynek nem szabad soha kialudnia. Mondák, példabeszédek, altatódalok borostyánmélye őrzi szent parazsát, békességmelegét. Ahol barátságos lángja fellobog, magát nyújtja a szív, bizalommal és kitárulón: fogadd el! Lásd,

fegyvertelen.

Fogadd el a kenyeret és sót.

(Folytatjuk)

A rigód erdészet évenként 20 ezer köbméter fát ad a népgazdaságnak. Esztendőnként 60—80 hektár erdőfelújítás tartozik feladatkörébe. Pár hónapja még volt lemaradása az erdészetnek.

— Bizony igénybe kellett vennünk a berzencei társerdészet segítségét. A szomszédok fakitermelő brigádjai segítettek áthidalni a nálunk változatlanul fennálló munkaerő- hiányt. Jelenleg az _ időszakos tervünkkel szinte napra készek vagyunk. Ígérjük, hogy az év végére hozzuk az előirányzott eredményeket a kitermelésben is. Gazdaságosság dolgában nem volt nálunk különösebb baj — mondta az erdészetvezető.

Együtt jártuk a Darány— Középrigóc körüli erdőket. A munka zajától volt hangos szinte az egész környék. Csattogtak a gallyazok fejszecsapásai, sírt a gépfűrész, dőltek a viszonylag kis méretű fenyők, hogy a megmaradó állomány még egészségesebb és jobb minőségű legyen.

Strasszer Károly annak idején itt kezdte, innen is ment nyugdíjba. Több hasonló korú társával azonban visszajár.

— Nem tudok az erdő nélkül élni. Hiányzik a munka, meg jól jön az a pénz, melyet a gallyazás jelent. Szép munka az erdei. Nem is értem, hogy a fiatalok közül miért választják egyre kevesebben ezt a szakmát — mondta.

Szerencse, hogy szinte minden területen segít a gép, különben a munkaerőhiány még nehezebb helyzetet teremtene a rigóéi meg a többi erdészetnél' is. Náluk rendkívül nagy a barcsi üzemek vonzása. Nem csupán férfimunka manapság ez. Az erdőtelepítésnél szükség van az ügyes lány- meg asszonykezekre, hogy a véghasználat utáni területeken új tölgyesek, fenyvesek, akácosok nőjenek.

Az 5000 hektáron 11 erdés:-d eszik e

kerület vezetői szervezik munkát, a kitermelést meg a szállítást. Takács Imre és Kulcsár István szocialista brigádja mutat elsősorban jó példát a többieknek, hogy miként lehet a nehézségeket leküzdve eredményesen dolgozni. Összességében jól munkálkodik a középrigóci erdészet. Lehet, hogy nem látványosan, de nem is gondmentesen.

K. S.

Somogyi Néplap