Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-06 / 263. szám
Az autó fűtése Äs autó vezetőjének és utasainak közérzetét nagymértékben befolyásolja, hogy milyenek a »légköri viszonyok« a kocsi belső terében. Nyáron elég csak a jó szellőzésről gondoskodni, ősszel, télen azonban már a fűtést is be kell kapcsolni. Vannak autósok, akik olyan teljesítményt várnak a fűtő- . ...... berendezéstől, amelyre az íu^ meg az összekötő gumikapható az autóápolási boltokban. Használatukkor nagyon kell vigyázni arra, hogy csak az előírt ideig legyenek a hűtő-fűtőrendszerben, mert különben nemcsak a vízkövet »falják fel«, hanem a fémrészeket is megsértik. A. fűtő- rendszer revíziójakor vizsgálképtelen. Fagypont alatti környezeti hőmérsékleten csak tíz-tizenöt perces üzem után várható fűtés az autóban, amikor a motor — s a fűtőtestben keringő hűtővíz — már elérte az üzemi hőfokot. Addig ne kapcsoljuk be a fűtést a kocsiban, míg a motor is át nem melegedett, mert a légáramlás nem fűtő, hanem hűtő hatást fog eredményezni. Persze még 70—80 C fok körüli üzemi hőfoknál sem várható mindjárt az utastér azonnali fölmelegedése, különösen akkor, ha a gépkocsi »csillaggarázsban« parkolt, és átvette a környezet hőmérsékletét. A fűtés hatásosságát csökkenti, ha a fűtőradiátor vagy az összekötő csövek kívülről elszennyeződnek, illetve — a régebbi kocsiknál — belülről vízkövesednek (a zárt hűtő- rendszerű, télen-nyáron fagyálló folyadékkal töltött gépkocsiknál ez nem fordulhat elő). A külső lerakódásokat forró vizes vagy gázolajos lemosással, illetve sűrített levegős átfúvatással lehet eltávolítani. A vízkövesedés megtömlőket is, nincsenek-e éles törések vagy beszűkülések rajtuk, melyek gátolnák a vízcirkulációt. Á hibás termosztát erősen rontja a fűtés hatásfokát, már csak ezért is ki kell cserélni. Nagy hidegben ■ gondolni kell a hűtőradiátor részleges betakarására, különösen a kétütemű motoroknál. Előfordulhat — különösen nagy sebességnél, amikor erős a légáramlás —, hogy a teljesen kinyitott légterelőn át a beáramló nagy mennyiségű levegő nem tud fölmelegedni, így nem biztosít megfelelő fű Ketten együtt nyolcvanévesek A Kessler-nővérek nyilatkoznak Törvény védi a kékmadarat Kazahsztánnak, a Szovjetunió délkeleti részén levő köztársaságának ritka madara, a kékmadár állami védelmet nyer. A helyi tudósok megállapították: a kékmadár a Tien-san nyugati hegynyúltést. A légterelő * hegyi patamenet közben időnként szabályozni kell. Bizonyos fokig növelhető a fűtés hatásossága, ha csökkentjük a kocsiszekrény hőveszteségét. Ellenőrizzük a karosszéria tömítéseit, a hibás gumiprofilokat cseréljük ki, vagy megfelelő vastagságú habszivacs csík beragasztásával pótoljuk a hiányosságait. S végezetül: ne várjuk el, hogy egy Trabant vagy Volkswagen utasterében ugyanolyan meleg legyen, mint a köztudomásúan jó fűtésű VoLszüntetésére többféle vegyszer 1 gában vagy Zsiguliban. Birka — „téli kabátban” kok völgyében fészkel. Meglehetősen hangos, dallamos éneke megkülönbözteti a kazahsztáni fauna többi madarától. A szigorú óvó rendszabályoknak köszönhetően az utóbbi években több ritka madár száma is jelentősen megnőtt Kazahsztánban, például a rózsás flamingóé, a pelikáné, a hattyúé és a kócsagoké. Ä világhírű, táncoslábú ikrek, Alice és Ellen Kessler összesen nyolcvanévesek, de még bőven akad számukra hely a világ sikerpódiumain. Pályafutásuk alatt hatalmas vagyont »táncoltak és énekeltek« össze, melynek sorsáról a közelmúltban végrendelkeztek. A testamentum szerint az egyik ikertestvér halála esetén a vagyon teljes egészét a másik ikertestvér örökli. A kíváncsi újságírók a vég- rendelkezés hallatán arra véltek következtetni, hogy az ikrek visszavonulnak a nyilvános szereplésektől. Alice és Ellen azonban tagadták ennek lehetőségét és kijelentették, hogy mindaddig szerepelni fognak, míg a közönség szívesen fogadja őket. A közönséggel egyelőre még nincs baj, mert a televízió érdeklődése még nem lanyhult irántuk, s egypercnyi fellépésüket ezer márkával honorálja, az Egyesült Államokban pedig egy esti fellépésért fejenként ötezer dollárt vágnak zsebre. Az igazság azonban az, hogy a lipcsei születésű Kees- ler-nővérek csillaga hanyatlóban van. Az ötvenes években a Kessler-nővérek fellépése Hideg fények Angol kutatók kiterjedt vizsgálatsorozatot végeztek annak föltérképezésére, hogy az emlősállatok szervezetében nyészteni. milyen folyamatok mennek végbe a környezeti hőmérséklet szélsőséges változásainak hatására. Ennek során az állatokat huzamosabb ideig nagy hidegben vagy igen melegben — a képen látható módon felöltöztetve — tartották, s közben sokféle mérési adatot gyűjtöttek az állatok szervezetének reagálásáról. hogy a szerzett tapasztalatok segítségével hidegtűrő haszonállat-fajtákat sikerüljön kiteA biolumineszcencia jelenségén az egyes élőlények fénykibocsátó képességét értjük. Az állatok és a tengerben található élőlények fénykibocsátó képességéről már az ókori írók, így Arisztotelész is megemlékeztek. Robert Boyle, a biolumineszcencia-kutatás egyik úttörője 1667-ben világító baktériumokról ír. A természetben ma sokféle gomba, rovar, tengeri állat található, amely foszforeszkáló fényt bocsát ki magából. Porto Ricóban van a »Phosphorescent Bay« nevű tenger- öböl, ahol parányi mikroor- i ganizmusok milliói élnek. Ezek a foszforeszkáló kis élőlények nappal zöldes fényt adnak, éjjel valósággal világít az öböl vize. A biolumineszcencia jelensége nemcsak tengeri halakon, hanem más tengeri állatokon, tengeri csillagokon, rákokon stb, is megfigyelhető. A második világháborúban a japának a biolumineszcencia jelenségét érdekes módon hasznosították a hadviselésben. Dr. Yata Haneda, a Yokosuka City Museum igazgatója mesélte a következő esetet. Japán halászok jól ismerik a »Cypridiana hilgen- dorfii« nevű alsórendű világító rákfajt, mely a japán partok mellett gyakorta található. Japán halászok és katonák ezt a rákot tömegesen gyűjtötték a háború alatt. Kiszárították, és porrá őrölése után is megőrizte világító tulajdonságát. Sok esetben világító rákporral vonták be a katonák kezét az éjszakai hadműveletek során. Ily módon a katonák könnyűszerrel fölismerték a térképek rajzait és a papíron küldött parancsokat anélkül, hogy az amerikaiak vagy az angolok ész- * lelték volna őket. Különösen a dzsungelháborúkban (Indokína, Burma) vették hasznát a világító rákpornak, de a ko- rállszigeteken vívott csatákban is alkalmazták a japánok ezt a módszert. mindenütt attrakciószámba ment, s közös fellépéseiken az olyan nagy sztárok is a háttérbe szorultak, mint Frank Sinatra vagy Dean Martin. A fél óra különbséggel született ikrek karrierjük fénykorában éjjel-nappal azonos ruhákban jártak, ma viszont, kivéve a reflektorfényben eltöltött időt, inkább arra törekszenek, hogy mindjobban kifejezésre juthasson egyéniségük, még az öltözködésben is. Életüket teljesen hivatásuknak szentelték. Egyikük se ment férjhez, életük férfikísérői mindig csak ideiglenesek voltak, s ismeretlenek maradtak á szépséges ikrek árnyékában. Állandóan együtt élnek düsseldorfi, müncheni vagy római lakásuk egyikében. A világsikerig hosszú volt az út. Pályájuk kezdetén esténként tizenhét márkáért táncoltak és énekeltek a düs« seldorfi Palladiumban. Világsikerük a párizsi Lidóban indult, néhány frankos honorá« riummal. — A honorárium az éhen- haláshoz túl sók volt, a jól« lakáshoz viszont kevés —emlékszik vissza Alice. — A Lido konyhájáról kapott sült krumplin éltünk — mondja Ellen. Azután az ötvenes évek folyamán a Kessler-nővérek csillaga mind magasabbra emelkedett a siker egén, s Európa mellett Amerika- és Japán is legnevesebb pódiumain fogadta őket. Egyesek szerint a szép ikrek négy karcsú lába volt az NSZK minőségileg legjobb exportcikke. — Az idő még nem szólít bennünket az aggok házába, ezért még nincs szándékunkban visszavonulni — mondják a negyvenéves lányok. L. Zs. „Nyugdíjas” tehervitorlás A haszonállatokat vizsgálva rájöttek: egyes julhfajták — például a skót felföldi juh — rendkívül jól állják a hideget, maximálisan hasznosítják a táplálékot, és szervezetükben sok energiát képesek elraktározni, illetve szükség esetén mozgósítani. Különféle korú és nemű skót felföldi és ausztráliai merülő juhok hidegtűrését úgy figyelték meg, hogy először természetes bundájukban, majd lenyírva helyezték őket hideg környezetbe. Érdekes megfigyelés volt, hogy ha lassan, fokozatosan csökkentették a hőmérsékletet — tehát, ha módot adtak az akklimatizálódásra —, a juhok fokozták (némelyek akár meg is kétszerezték) hőtermelésüket. A kísérletekben mínusz 20 C fokig lehűtött környezetben több óra kellett ahhoz, hogy a kísérleti állatok testének hőmérséklete 2 C fokkal lejjebb szálljon. A kísérletek végső célja az, J Szavaskevics tMiniaéra Apámmal a tó partján álltunk. Száz méterre tőlünk, kezével vadul kalapálva, egy nő kiáltozott a vízben. Azonnal észrevettük, hogy sejtelme sincs egyik úszóstílusról sem, mert egyszerre úszni és integetni lehetetlen. Megindultunk a parton, és kíváncsian figyeltük a nőt. — 'Nézd, fiam, micsoda mocskot ereget iparunk a vízbe! Ahányszor szegény kiemelkedik a vízből, a haja egyre világosabb lesz. Megálltam, ráérősen várakoztam, amíg a nő feje felbukkan a vízből, és tüzetesen szemügyre vettem a haját. Apámnak igaza volt. S ekkor a nő érthetetlen hangokat hallatva újra kiabálni kezdett. — Te apa! Neked nem úgy rémlik, mintha fulladozna és segítségért kiabálna? — Nem hiszem — válaszolt apám lakonikusan. — Szerintem a fuldoklók összevissza csapkodnak kezükkel a vízben. — Nem lenne jó azért mégis bedobni egy mentőövet? — És ha véletlenül fejbe találod? Képzeld el, mi lehet belőle... Míg így tanakodtak, sokan összegyűltek a parton. — Hol az ügyeletes mentő? — kérdezte kiáltozva egy lebarnult nő. — Elment valahová — válaszolták többen. — És hol a helyettese? Kell egy másiknak is lenni! Olyan szökés ... — Az a szökés csak volt. Tegnapelőtt vízbe fulladt — közölte apám. A tömegből egy férfi vált ki, leült a homokos partra, és húzkodni kezdte a cipőjét. — Meg akarja menteni? — kérdezte kíváncsian a napbarnított nő. — Ö, micsoda tiszteletre méltó dolog! A férfi lerángatta a cipőit, kíváncsian turkált mindkettőben, majd tanácstalanul nézett körbe. — Ne zavartassa magát! — szólt hozzá apám. — A lyukas zokni nem lealázó. — Érdekes, milyen hamar szétszakadnak — jegyezte meg a férfi. — Uram, ne tartsa föl azt az embert! — kiabált a napbarnított nő. — Hadd vetkőzzön, különben belefullad az a szerencsétlen. — Bocsánat, mit kell csinálnom? — kérdezte elhűlve a cipőivel babráló férfi. A tömeg egyre nőtt, teljesen körülzárták. — Ugorj azonnal, te vén szivar! — kiáltották kórusban. — Mire levetkőzik, késő lesz — búgta fenyegető alt hangon a napbarnított. — Ugorj, ahogy vagy! — kiáltotta valaki a tömegből. — De könyörgöm, én nem tudok úszni — tiltakozott ijedten a férfi. — Akkor mi a fenének húztad le a cipődet? — Kavics volt benne .;; — Hazudik! — ordított egy izmos, kisportolt fiatalember. — Ne higgyenek neki, ki akar bújni a felelősség alól! — szólt közbe apám. — Nem akar segíteni a fuldoklón. — Vízbe vele! — ordították mindannyian. — Hadd mentse ki a betyár! Kezénél, lábánál fogva megragadtuk, meghimbáltuk, előre-hátra, aztán egy erőteljes lendülettel a vízbe dobtuk, egészen közel a fuldokló nőhöz. Ha valóban nem tud úszni, ez legalább jó lecke lesz neki. Tanulságos, igazi mintaóra. Baraté Rozália fordítása Több mint hatvan esztendőn át állt szolgálatban a Genfitavon a képen látható vitorlás teherhajó. A forgalomból 1968-ban kivonták, utána teljes egészében felújították, és múzeumhajóként még ma is jó — part menti sétautakra. A vitorlások virágkorukat a múlt század hatvanas éveiben élték: a »szélmotor« ugyanis — különös módon — még akkor is jó ideig használatban volt, amikor a gép már megkezdte diadalmas pályafutását. Eleinte a vitorlások, ha pontosság dolgában nem is, de gazdaságosság tekintetében vetélytársai voltak a gőzösöknek. Költséges jpépi berendezésre, üzemanyagra nem volt szükségük; a gőzösöknél a gépek jelentékeny területet foglaltak el, s ezt a vitorlásoknál további hasznos teherrel lehetett megtölteni. Ezeknek az előnyöknek volt köszönhető, hogy a vitorlások még akkor is százával járták a vizeket, amikor fölöttük már rég megkondították a lélekharangot. Szomorú emlékből — turisztikai látványosság A La Manche-csatornában fekvő és Angliához tartozó Guernsey-szigetet a németek a második világháborúban megszállták, és a deportáltak több mint 3 évig tartó rabszolgamunkájával föld ■ alatti kórházat létesítettek itt 1944- ben. A kórház 500 beteg számára készült, szükség esetén azonban 2000 beteget is be tudott fogadni. Mindössze hat hétig működött, mert azután bekövetkezett a franciaországi partraszállás. A kórház megnyitása előtt már nagy temető árulta el az építkezést: a rabszolgamunkát végző deportáltak holttesteinek ezreit temették el az építkezés közelében. Az angolok nemrégiben kitakarították az elhagyott kórházat, és a turistáknak bemutatják a 20—30 méter mélységben berendezett kórtermeket, műtőt és egyéb berendezéseket.
