Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-05 / 262. szám

Levelek az erkölcsről

Beszélni vagy hallgatni?

J lÜj kiállítóteremben

A hétköznapok dicsérete

Az erkölcsről, annak felfogásbeli változásáról, módosulásáról szólt egy múlt heti cikkünk. Az engelsi felszólítást idéztük: »Legfőbb ideje, hogy legalább... a munkások megszokják, hogy dolgokról, amelyeket naponként vagy éjenként ők is gyakorolnak, természetes, nélkülözhe- j tetlen és igen kellemetes dolgokról ... elfogódottság nélkül beszéljenek.«

Olvasói levelek reagáltak a témára, s szélesítették tovább a vizsgálódási kört. Talán nem érdektelen, ha idézünk belőlük.

Ezt — s ez is jellemző lehet — nem írta alá a küldő. Fonyódon adták fel. »Nem vagyok gyűlésező, nagyszájú asszonytípus. Az asszony őrizze meg magát a családja számára. De ez nem jelenti azt, hogy a testiségről a családban is szó eshet. Nem! Én a szüleim házában azt tanultam, hogy erről nem illik beszélni. Ha az apám káromkodásba nem foglalta, a dolog szóba sem jött. Mifelénk azt szokták mondani, hogy ha már szó a szemérem, azt el is érem. Vagyis az olyan asszony, aki szívesen beszél malacságokat bárhol, annak csak egy lépés kell a hentergéshez. De láttam én már itt a faluban olyan családot is, ahol a falon pucér fehérszemélyek képei függtek! Én ki nem engednék tenni ilyen rajzokat sehol, ha rajtam múlna! Volt, hogy

November 27-én a Siófoki Háziipari Szövetkezet Kodály női karának minősítő hangversenye lesz. A kétévenként sorra kerülő esemény minden kórus életében mérföldkő. A Kodály-kar alakulásának évében, 1974-ben ezüstkoszorús minősítést kapott.

— Pedig akkor még nagyon a kezdet kezdetén voltunk — mesélte vezetőjük, S. Szerdahelyi Katalin. — Egyszólamú népdalokkal, kórusművekkel kezdtünk, azután Kodály bi- cíniumai következtek. A cél akkor csupán a tiszta éneklés volt.

Két év alatt sokat fejlődött a kórus. Többen csatlakoztak az énekelni szerető siófoki lányokhoz, asszonyokhoz. Kiderült, hogy a végzett közép- iskolások közül sokan nagyon szívesen eljárnak a kórus próbáira. így egyre több olyan tagja lett az együttesnek, aki tud kottát olvasni... Mert bármennyire furcsa is, az amatőr együttesek egyik legnagyobb gondja, hogy zeneileg teljesen képzetlen emberek alkotják, akik csupán a kórusvezető instrukcióira hagyatkozva ismerkednek a zenével.

— Szerencsénk volt, hogy a zeneiskolában olyan tanítványaink végeznek, akik ugyancsak szívesen csatlakoznak hozzánk. így évről évre bővül a zenei alapokkal rendelkezők köre.

Az ötvennégy tagú együttes az alakulás óta gyakran szerepelt a megyében és a megyén kívül is, gyakran kaima- rakórussá alakulva. Ilyen fellépésük volt Szolnokon, a kamarakórusok fesztiválján.

— A szereplés a kórus igazi éltető ereje — mondta a kórusvezető. — Két év alatt kialakult a zene szeretete, sokan azért is járnak ide szívesen, mert egymás ' társaságában jól érzik magukat, azonban az igazi vonzerő a közös drukk a sikerért, a

észrevették rajtam a megbotránkozást. Ez a művészet, az effajta képek — azt mondták. Megvan erről a véleményem!

A házasságon kívüli testi kapcsolatot mélységesen elítélem. Amíg pecsétes papír nincs a házasságról, addig bűn egy suba alá bújni a legénnyel. A lánynak abból csak baja lehet. Ezt ország- világnak elmondom, ha kíváncsiak rá. Nem erkölcsös, ahogy máma a fiatalok élnek.«

Mint jellemző megnyilatkozást idéztük e levelet. De ezt a somogyszobit is annak érezzük, a tanulságát pedig megszívlelendőnek. Egy részlet: »Álszeméremről van szó. Az álszemérem a falusi embernél csak a saját rokonságáig terjed, azontúl majdhogynem egyetlen témája: ki kivel van jóban.

Nem a felvilágosulatlanság a legnagyobb probléma, hanem az, hogy nem a saját, de a más szerelmi életét tárgyalják ki. Ha valaki szívességből felvesz valakit a kocsijára, azzal már »viszonya van«, és a legbadarabb dolgokat ezzel intézik el számonkéréskor: beszélik...

Hol beszélik? Miért erről beszélnek? Erre nincs válasz. Mi késztet valakit arra, hogy névtelen levelet írjon a háromgyerekes családanyának arról, hogy a férj szeretőt tart? Ez a férj szereti a családját, a munkáját, egy sor

társadalmi feladatot lát el, s érvényesül benne sok-sok pozitív erkölcsi tulajdonság. Ilyen ez a nagy szemérme- tesség!

' A morál fogalma — s de sokan nem értik ezt! — tartalmazza az emberi együttélés normáit és kifejezi az egymás iránti szeretetet, áldozatkészséget, tiszteletet.« Aláírás és lakcím.

A harmadik levél siófoki feladóval érkezett, monogrammal. Ez áll benne: »Nem szabad a szexusnak nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amennyit »megér«. De kisebbet sem! Ma még a kettős magatartás példáit tapasztalni nap nap után. Ne mosolyogjon az ember, amikor a természetesség elől elzárkózók rendre megtöltik a mozit, ha tizennyolc éven felüli filmet vetítenek?! Truffaut alaposan megtréfálta a »szörnyülködni« vágyókat az Amerikai éjszakával! Mi a férjemmel nem megbotránkozni járunk moziba. Nincs köztünk semmi mesterkéltségy ami a kettőnk viszonyát illeti. Nincs »tiltott« helyzet sem. A testünk sem titok a gyerek előtt, de nem is kiállítási tárgy! Egymás mellett fekszünk, még a bőre is közvetíti nekem a gondolatait. Ha alszom, a karja rajtam. És érzi az álmom. Aki így szeret, az úgy is társ.«

Vallomások, adalékok is erkölcsfelfogásunkhoz. |

L. lu

Pillanatfelvétel • •

Összecsengő

szólamok

szereplés izgalma, az utazás,

az összetartozás.

— Volt mindig elegendő szereplési lehetőség ?

— Eleinte keresni kellett, azután olyan sok lett, hogy alig győztük. Az egyik legszebb fellépésünk a tihanyi jutalomkiránduláson volt, amikor »maszek« koncertet adtunk magunknak a templomban ...

A novemberi hangversenyre nagy a készülődés.

— Több mint harminc számot próbálunk. Csokorba foglaljuk az eddigi legsikerültebb darabjainkat, a kezdeti próbálkozásoktól a mostani nehezebb művekig — mondta Szerdahelyi Katalin. — A koncerten Brahms-, Händelműveket is énekelünk, bemutatjuk Karai Estéli nótázását.

Szerdahelyi Katalin zeneszerzés szakon végzett. Szerzeményeivel találkozhattunk már különböző bemutatókon. Másik együttese, a Spirituálé számára gyakran hangszerel spirituálékat, de megzenésített Garai-, Simon István- verseket is. A Kodály-kar hangversenyén virágének- feldolgozásait mutatja be. Lesz szólóének és zongora- négykezes. Az előadók valamennyien kórustagok.

A két év munkájának eredménye a hangversenyen mutatkozik meg. önmaguk előtt már sok mindent bizonyítottak.

S. M.

tású Nő című kompozíciót is; karakteres arcot villant fel a Fazekassal. Eggyé válik a fotós a modellel, annak a legfőbb jellemzőit találja meg. Továbbá jó példa erre a cigányportré vagy a Leitner Sándorról készült három fotó. A gyors reagálás is a fontos tulajdonságok közé tartozik: remek ellesett pillanat a fo- tógroteszk Vásárban. Különös, a témaköréből — a természetfotókról van szó —kimagasló a tihanyi sorozatba tartozó Torzó, mely Gyertyás jó formaérzékéről vall. A természetből kipusztított, különös alakú fatörzs továbbra is a természet részeként jelenik meg előttünk, képzettársítást ébresztve az emberi testre. Ide tartoznak az akt képek is, melyek csupán a formai szépséget mutatják.

Tisztességgel igyekezett a katonaélet témában is jót nyújtani. A kiállítás záró képsora Tihanyt mutatja be. A fotóst az a látványokban gazdag település izgatta, melyről talán a történelemórán hallott, az apátságról, fontos emlékünk őrzőjéről. A barokk szobrok is azért kerültek filmjére, mert vonzódik a művészi széphez és a megőrizni érdemes emlékekhez. A vonzódás azonban épp így szólhat a tájhoz is.

Tihany különös gejzírkúpjai a falu múltját idézik, s a földtörténeti korig nyúlnak vissza. A képsor nem lenne teljes, ha az apátság nem éppen így — eddig sosem látott szögből-^— jelenne meg. Itt" is jelképes a mondanivaló: az

ablak keresztjén át mutatja be a kettős tornyú épületet, melyhez annyi történelmi emlék fűződik.

Sok mindenről szól Gyertyás László Hétköznapok című kiállítása. Sok témakört érint, de valamennyi fontossá válik, mert képei nemcsak szépek, hanem meggyőzőek is.

Horányi Barna

Restaurálják a régi épületeket

Kél év múlva vendégelte! fogad Szántódpuszta

Űj kiállítóteremmel gazdagodott Kaposvár. A Fegyveres Erők Klubjában belső átalakítással helyet teremtettek a vizuális művészeteknek. A somogyi fotósok jó híre, műveik sikere adott alapot' ahhoz, hogy a létesítményt Gyertyás László Hétköznapok című fotókiállításával nyissák meg.

A tárlatok és általában a műalkotások olyan útra hívják az érdeklődőket, melynek minden szakasza elő van készítve ahhoz, hogy a végére érjünk. Arról, hogy milyen volt ez az út, ki-ki maga beszélhet. A most megnyílt fotókiállításnak számos, élményt nyújtó állomása van. Képről képre kifejezésre jut, hogy mi az, ami elmondhatatlan erről a kiállításról. A hétköznapok, az ünnepek kis és nagy csodáit rejtegetik úgy, hogy hozzá is férhessünk. Kevesek kapják meg ezt a lehetőséget. Gyertyás László azonban nem a szerencséjének, hanem hétköznapi munkájának, ragaszkodásának, tanulásának köszönheti, hogy a »beavatottak« sorába léphet, öröme a mi örömünk is, hiszen megosztja velünk élményeit. S ehhez a fényképezőgép csupán eszköz a kezében.

Milyen témakörökből választotta a kiállítás anyagát az alkotó? Jelentősége van annak, hogy a bemutató elejére a fiatalság, a család, a gyerek került. Valamennyi kép közül kiemelkedőnek tartom Judit portréját. Az ő merengő, emlékeket idéző tekintetével ellentétes kép a szerelmesek haragja. Nőalakjának szemében görög tragédiák feketéllnek. S ezt a négy képből álló sort a megbékélt Idős pár zárja. A portréknál maradva, sikeresnek tartom a jelképes értelmű, grafikus haSzántódpuszta történetét vaskos monográfiában lehetne feldolgozni. Napjainkban

mégis más teszi érdekessé. Amikor sorra hozzák létre a különböző skanzeneket, egy kijelölt helyre szállítják és állítják föl a tájegység jellemző, még aránylag ép házait, Szántódpuszta különös előnyt élvez. A XVIII—XIX. századból harminckét épület maradt meg itt, egy helyen. A megfelelő restaurálás után

a Balaton-part egyik legnépszerűbb idegenforgalmi nevezetességét lehetne kialakítani. Nincs szükség arra, hogy különböző épületeket szállítsanak ide, hisz a puszta patináját eredetisége határozza meg.

Ezt a lehetőséget ismerték föl a Somogy megyei Idegen- forgalmi Hivatal szakemberei dr. Fodor János igazgató vezetésével. Elkészítették az első, majd a második, s immár

Sieberényi Lehel |

I

1

H

É

M

i

A fiúk lesunyt szemmel, gyáván ültek a tűz körül. És hiába akart a képtől szabadulni.

Szabadulni — mondta csaknem hangosan.

Tudta, hogy az embereknek meg kell szabadulniok valamitől.

Mitől is? ...

A szívük ostoba félelmétől. Hogy minden béklyóktól megszabaduljanak. Hogy élni tudjanak. Élni. Szabadon, ember módra. Emelt fővel, nyílt tekintettel. Okosan és méltósággal, és nem mint a földhöz lapuló csúszómászó. Kocsmák és minden nyomorok mélyén oktalanul búj káló.

Ezért kellett neki ide jönni. Erre a lehetetlen helyre. Ilyen buta módon, magányosan farkasszemet nézni az őscsenddel.

Szíve zakatoló bátorságával megváltani őket!

Óhatatlan, hogy e szíváldozathoz ne társítsunk amolyan bibliai gödölyeáldozatot.

A lány mindezekre csak homályosan gondolt. De dacos és erős lelke minden figyelmével mégis.

E figyelem tapogatta ki aprólékosan a szemmel bejárható zugokat az eltűnt kanna után. De eredménytelenül.

E figyelem nézett farkasszemet kihívóan a lombok sejtelem-takarójával. Belemeredt azért is a fények és árnyak villanásaival teli mozdulatlanságba; belehallgatott a konok csend lélegzésébe.

És akkor valahogy nem úgy villantak össze a fények és árnyak a levelek közt, mint természetük szerint kellett volna. Egy pont különösen villogott, s ez a pont nem mozdult tovább. Mint makacs tükör vagy eredeti fényforrás.

A lány képtelen volt moccanni, szemét elvenni: odagyökerezett a lombhoz. S ekkor már hallotta, hogy a csenddel is van valami furcsa: alattomos neszek zavarták.

És ekkor megroppant egy gally, legurult egy kő. És szemközt hirtelen elvillant a makacs fény, mint ha csillag kihuny.

A lomb felcsapott, ruganyosán lengett egy ág.

Egy emberalak vetette alá magát macskaügyességgel, szikláról sziklára pattanva. Szakállrengeteg fedte arcát. Anyicska látta a nyűtt katonazubbonyt. Sikítani akart, de hangja csütörtököt mondott. Elhanyatlott, eszméletlenül a füvön.

37.

De nem vesztette el egészen az eszméletét. Érezte, hogy viszik. Csak szemét nem hírta felnyitni, s később is csak szűk résen át lesett ki a környező világra.

Gyors, szökellő léptekkel haladt zsákmányával a szörny- alak, katonazubbonya suhogott. A lány még félálomálla- potában is érezte a durva vászon súrlódását arcán, s görcsösen keringett ez az érzés, mint biztos tudomás, a zsibbadt agyban: »Hát létezik!«

S ringott a könnyű teher a ‘két erős kar között, mint óvatos hálójában valamely ágakra erősített függőágynak.

Többször is megbillent e háló. A lány érezte, hogy fél karral tartják. Ilyenkor felijedt szinte, és pillája résén át látta karnyújtásnyira a sziklafalakat, s tulajdon lábait a mélység fölött csüngeni. És örült, hogy ájulásába visszacsúszhatott.

Sokáig nem tudta, mi történik vele. Hűvöset érzett arcán. És szokatlan volt, hogy a ringás megszűnt. Tagjai zsibongtak, s testét puha fészekmeleg vette körül.

Szemét nem merte felnyitni. Pillái rebbenetlen takarója ólomsúllyal nehezedett a szemgödrök peremére, mint kagyló szorosan záró izmai.

De ujjai tapogatózva megmozdultak. Állatbőr — érzékelték ujjai a puha, kellemes tapintású derékaljat, az őzprém gyönge selymét. Lecsúsztak az ujjak, és érzékelték a rétegeket. »Hány rétegen fekszem? Talán tíz...«

S akkor valaki megigazította a takarót fölötte, óvatos kézzel, derekánál betűrvén gondosan.

»Milyen gondos és vigyázata« ...« Mint különös köd, lebegett Anyicska fejében a gondolat.

Felnyitotta szemét. Mint ki bátorságot nyert az érintéstől. Varázsintéstől kíváncsi bátorságot.

A könnycsepp volt az első, amit megpillantott. Szivárvá- nyosan csillant a szakállren- geteg zugában. Ez az aranybarna bozót alacsonyan függött fölötte, némileg a barlang füstös boltozata alatt.

Gyorsan lehunyta szemét újra a lány.

A férfi vizet hozott, és megemelte a lány fejét, tenyerét alátámasztva.

S a lány kortyolgatta a hús forrásvizet. És többé nem csukta le szemét. Elmosolyodott, köszönte. Egyszerre mo- solyodott el a férfival, hogy annak erős mellkasát a megkönnyebbült sóhaj elhagyta: él!

A mosoly a lány orcájának gödröcskéiben ha még félénk volt is, de igazi mosoly volt. Fölkelt a lélekből, mert fölkeltették. A szemek.

Kedves gyermektekintet csillant ki a szakállerdőből. Nedvesen csillant benne valami nagyon hozzá tartozó bánat. Mint ami együtt született a szemekkel, és soha ki nem égethető belőle. S ez a gyermeki kedvesség és bánat szelíddé tette az arcot, noha vad volt másképp és cserzett. De a szakállerdőt mindenütt megbontották annak a meleg fényforrásnak a sugaracskái.

(Folytatjuk)

a hatodik hasznosítási tervet. A puszta helyreállításának megkezdése sokáig váratott magára. Ma már az első épület felújításának befejezéséről beszélhetünk, és arról, hogy dolgoznak a másodikon, s rövidesen végeznek a munkával. Még az idén megkezdik a harmadik épület restaurálását.

Bár a puszta helyreállítását tíz évre tervezték, 1978- ban egy kisebb része már vendégeket fogad. A már elkészült első épületben kap helyet a Siotour irodája. />. második épület, az egykori kastély egy nágyobb tárgyalóteremmel különböző tanácskozásoknak ad majd otthont, de alkalmasnak ígérkezik bemutatók tartására is. Pincéjében borászati kiállítást rendeznek, s bemutatják az egykori szőlősgazdák életét. Az 1978-ban átadásra kerülő épületek közül talán a harmadik a legérdekesebb: a Révész-csárda, nemcsak a puszta látogatóit látja majd vendégül, hanem a 7-es főközlekedési útvonalon utazókat is. Ebben az épületben egy ajándék- és egy csemegebolt is lesz.

Nehéz lenne felsorolni, hogy mi minden kap majd otthont a következő években Szántódpusztán. Csak néhányat említve: kiállítások, múzeumok, lovasiskola... A tervek szerint mindent eredeti formájában hoznak rendbe. A szántódpusztai elképzelés figyelemre méltó, hisz mind több szó. esik arról, hogy kevés látnivalót tudunk nyújtani a Balaton-partra érkezőknek. „ ,