Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-30 / 283. szám
ÖT ÉV PROGRAMJA Mindenkihez eljutnak Nagyobb az önállóság A napokban fogadta el a Hazafias Népfront megyei bizottsága az öí évre szóló munkaprogramját. A mozgalom előtt nagyon sok és sokféle adat áll, ezeket azonban részleteiben nem érinthette a bizottság elé terjesztett tervezet. Nem is volt cél, ezeket majd az éves munkaprogramokban határozzák meg. Varga Károlyt, a megyei népfrontbizottság titkárát két ok miatt kerestük meg. A munkaprogram végrehajtásának sajátos színt adnak a somogyi településviszonyok, az erőteljes iparosodás, s — a munkamódszerek oldaláról — új vonást jelent az, hogy megszűntek a járási nópfrontbi- zottságok. — A következő években az egyik legfontosabb törekvés a népfrontmozgalom hatókörének bővítése. Az előbb említett sajátosságok mellett milyen fontosabb feladatok várnak megoldásra Somogybán? — Az a fő célunk, hogy mindenki fölismerje: a mozgalomban megtalálhatja a meggyőződésének, képzettségének, érdeklődési körének megfelelő feladatot. Ezt tartom munkánk vezérfonalának is. Tudniillik ezen keresztül lehet növelni a mozgalom hatókörét, akár társadalmi, akár földrajzi értelemben. Semmiképpen sem elegendő azonban, hogy mindenki megtalálhatja a neki leginkább megfelelő feladatot. A cél az, hogy találja is meg! Ezt kell nekünk szervező munkánkkal biztosítanunk, ennek megfelelő programot kell nyújtanunk, adott esetben külön feladatokat megíhatároz.- nunk Társadalmi értelemben így bővíthető a népfront, hatóköre. — Es fSldrajzi értelemben? — A megyében 55 ezer ember él külterületeken, pusztai településeken. Jelenleg 160 társközség van. Mindezek meghatározók a népfrontmunkában is. A legutóbbi választásokkal egyidőben megszűntek a járási bizottságok, megalakultak a pusztai bizottságok. Ez azonban nem jelenti a keretek kimerítését, a lehetőségek teljes kihasználását. Ha van népfrontbizottság egy pusztán, ha nincs, a mozgalomnak oda is el kell jutnia. Amikor az öt évre szóló programunkat összeállítottuk, elfogadtuk, lényegében — ha ez így megfogalmazva nem került is bele az anyagba — akciókban gondolkoztunk. Azaz.: adott helyen, az ottani embereket és körülményeket figyelembe véve kell feladatot adni a lakosoknak. — A munkaprogram egyik célja, hogy az embereket aktivizálja. Ennek érdekében föl kell mérni, hogy eddig kikhez jutottak el, s kikhez nem. — Sok olyan ember él a megyében, akihez — különböző okok miatt — nem jutott el a mozgalom. Vagy ha eljutott is, még nem sikerült őket aktivizálni, feladatvállalásra ösztönözni, közéleti érdeklődésű emberré tenni. Példaként említem: a megyében gyorsan nő az ipari munkások száma, közöttük sok a bejáró dolgozó. Vajon az ő közéleti szereplésük megoldott-e? Megvannak-e ennek a föltételei? Kimerítették-e a lehetőségeket? Elsősorban a nők ép a fiatalok bevonása a közéletbe megol- dott-e? Sokan közülük passzív emberek, s hogy e*z az ellenkezőjére forduljon, többek között a népfrontnak is igyekeznie kell — a maga sajátos eszközeit használva — megteremteni a lehetőségeket. A járási bizottságok megszűnése természetesen megváltoztatta a helyi bizottságok munkamódszereit, s azokat az eszközöket is, amelyekkel 'a megyei bizottság irányítja és segíti ezeket a testületeket. A mozgalom általános módszerei is változnak, hiszen ami jó volt tegnap, nem biztos, hogy jó lesz holnap is. A helyi bizottságok munkamódszerei ezen belül alkalmazkodnak a községi, pusztai adottságokhoz. Nagyobb lett az önálló* ságuk, szélesebb lehetőségeik vannak a kezdeményezésre. — Térjünk vissza még a bejárókra. Esetünkben bonyolult feladat akármilyen megmozdulást is szervezni, hiszen életük ritmusát nagy mértékben az ingázás határozza meg. — Az elmúlt években néhány helyen megszerveztük a bejáró dolgozók fórumát. Na" gyón hasznosnak bizonyultak, a jövőben is csináljuk. Tapasztalatainkból kiindulva tájéko- zódtun az üzemeknél: hány bejáró dolgozójuk van? Jeleztük egyúttal azt is, hogy szeretnénk részükre fórumot szervezni. A munkahelyek 80—85 százaléka örömmel fogadta kezdeményezésünket. Ezeknek a fórumoknak korábban elsősorban a lakóhely iránti érdeklődés fölkeltése volt a céljuk. Most már ennél összetettebb lesz: a községpolitikán túl a szakmai és a politikai műveltség bővítését is feladatául jelöltük meg. Fontos törekvésük a fórumoknak, hogy az üzemek vezetősége és a bejáró dolgozók lakóhelye között szorosabb kapcsolatot teremtsenek. — Van-e olyan területe a népfrontmunkának, melyen az eredményekre még várni kell, a tartalmi munka javítása a következő öt év feldata? — A népfrontnak — az előbb említett hatókörbővülésre tekintettel — mindig újabb és újabb területeken kell eredményt elérnie. A kérdésre azért példával felelek: a szülői munkaközösségek. Nem tudok pontos számot mondani, de több tízezer szülőnek van iskolás korú gyermeke a megyében. Így nagyon sok olyan ember él itt, aki szarosabb kapcsolatot építhetne ki az oktatási intézményekkel. Hiszen hányszor lenne szüksége az iskolának segítségre, és — a másik, de ugyancsak nagyon fontos oldal — hány szülő nyerhetne azon, ha ennek a kapcsolatnak az eredményeként maga is kedvet kapna a továbbtanulásra. A szülői munkaközösségekben ez a lehetőség eddig kihasználatlan volt. Ezen is szeretnénk változtatni. ' M. A. T ársadal omku tatás a gyárkapun belül A társadalmi tervezés ma újra napirendre került. Újra állítjuk, hogy a húszas évek szovjet fejlesztési tervei, például a híres GOEL- RO-terv nem csak gazdasági tervek voltak, hanem az egész társadalom fejlődését tartoták szem előtt — a gazdaság mint eszköz fejlesztésével. Napjainkban egyesek a társadalmi tervezés fogalmán a társadalmi fejlődés befolyásolását értik. Mások a gazdasági és szociális tervezés valamilyen elegyeként kezelik a kérdést. A harmadik irányzat a társadalmi tervezést a nép- gazdasági tervezés részének tartja, vagyis hallgatólagosan a gazdaságnak rendéli alá. A három megközelítés — bár mai vitáinkban még egymást kiszorítva, kizárólagos igényekkel jelentkezik — úgy hisszük, inkább időbeli, tervezéstörténeti különbségeket jelez. Ahogy fokozatosan társadalmivá szélesedik a gazdasági tervezés, úgy közelednek művelői, irányítói is a harmadiktól az első tárgyalás- mód felé. Eközben pedig az irányítás minden szintjén, a gyárakban, vállalatoknál is megjelennek a társadalomkutatók: a pszichológusok, szociológusok, hiszen szakismereteik, vizsgálataik, adataik nélkül elképzelhetetlen a társadalmi folyamatok reális figyelembevétele az irányításban. Különösen szembetűnő azoknak az üzemi laboratóriumoknak a szaporodása, ahol a kutatók kilépnek az üzemszociológus vagy munkapszichológus hagyományos szerepéből és munkájukkal az egész üzem, az egész közösség problémáinak megoldásához nyújtanak átfogó segítséget. A vállalatok megfelelő szociális terveihez — vagyis azokhoz a koncepciókhoz, melyek a gazdasági célkitűzéseket társadalmi tervvé alakítják — egy sor előfeltételt kell biztosítani. az üzemi közvélemény-kutatás; mind a makrotársadalmi, mind az üzemen belüli kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalások előrejelzése, illetve visz- szacsatolása. A vállalati társadalomkutatás feladata is kettős. Egyrészt közreműködése nélkülözhetetlen a közösség társadalmi keresztmetszeteinek bemérésénél, másrészt a vizsgálatok eredményeként feladatként jelentkezik a vezetés számára a társadalompolitikai információ optimalizálása is. A vállalat gazdasági céljaiból, az üzemi társadalomkutatók eredményeiből és a terület társadalmi lehetőségeiből kiindulva, az egész társadalom célrendszerét szem előtt tartva alakítható ki végül a vállalat társadalmi terve. Az egyik érdekes, Csepelen készült munka az üzem- és művezetők helyzetével, szerepével foglalkozik. A kutatás kísérletet tett a közvetlen termelésirányítók helyzetének, önértékelésének elemzésére, a vezető—beosztott viszony, az üzem- és művezetők, valamint a művezetők és a fizikai dolgozók kapcsolatának, és a beosztottak »elvárásainak« fel- térképezésére. gy másik kutatás — ugyancsak Csepelen — a sokgyermekes családok, csonkacsaládok és a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő családok helyzetét választotta tárgyául. Az ilyen komplex kutató- csoportok szaporodása nagy- vállalatainknál fontos hozzájárulás lehet a munkahely nevelő, közösség- és emberformáló funkcióinak tudatos ki- terjesztéséhez, bővítéséhez. T. P. E! MAI KOMMENTÁRUNK Ellenőriztetés helyett ellenőrzést! A belső ellenőrzésről beszélgettünk néhány esztendeje az egyik termelőszövetkezetünkben. Az üzem vezetői elmondták, hogy elégedettek az ellenőrző bizottság munkájával. Rövidesen az is kiderült, azért ez a nagy elégedettség, mert a bizottság még soha nem tárt fel komolyabb bajokat, ellenőrzése formális volt, néhány bejelentést vizsgált meg, és azt, amit a tsz- vezetőség javasolt. A zárszámadó közgyűlésen az ellenőrző bizottság beszámolója nem mondott semmit. Egyébként is egy ilyen ünnepi gyűlésen »nem illik« élesen bírálni. Sajnos gazdaságaink többségében most is ez a helyzet. Hogy miért? Egyrészt a rokoni kapcsolatok magyarázzák, így azután az ellenőrző bizottság azért létezik, mert előírták, hogy lennie kell, azzal pedig, hogy milyen munkát. végez, úgy látszik senki nem törődik. A Kaposvári Járási—Városi Népi Ellenőrzési Bizottság 1975-ben és 1976 eddig eltelt időszakában vizsgálta ezt a témát. Az ellenőrző bizottságok például nem végezték el — két üzem kivételével — az évente egyszer előírt általános vizsgálatot sem. Az egyes munkaterületek, ágazatok ellenőrzése nem általános jellegű, csupán egy kis részterületre korlátozódik és formális. Gyakran előfordul, bogy az ellenőrzést nem is a bizottság, hanem egy-egy terület vezetője végzi, s az ellenőrző bizottságot csak »-bevonja-« a munkába. Az ellenőrző bizottságok általában jegyzőkönyvet vagy írásos följegyzést készítenek a végzett munkáról. Megállapításaikat, tapasztalataikat a jogszabályok szerint a tsz vezetőségével kellene közölniük, hogy megfelelő intézkedés születhessen. Ezzel szemben mi a gyakorlat? Az ellenőrző bizottság elnöke szól a tsz elnökének — amikor éppen találkoznak —, hogy ez vagy az a baj. Azután vagy intézkedik, vagy nem. Ezt már senki nem ellenőrzi. Mi gátolja hát az ellenőrző bizottságok munkáját? Például az, hogy hiányzik a tagok megfelelő szakmai képzettsége. A bizottság elnöke több feladatot is ellát, így azután egyéb munkaköri beosztása, a más területeken fennálló alárendeltségi viszonya akadályozza a hibák feltárásában. Magyarul: fél a következményektől. A másik: a tsz-ekben általában kevés a függetlenített belső ellenőr, aki az ellenőrzési bizottság számára szakmai segítséget adhatna. A mezőgazdasági üzemekben az ellenőrzési rendszer fejlesztése, a bizottságok hatékonyabb munkavégzése a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének egyik lényeges föltétele. Segítenie kellene a gazdasági, társadalmi feladatok elvégzését, az üzem törvényes működését, a szövetkezeti tulajdon védelmét. Éppen ezért az ellenőrzés feltételeinek javítása azon túl, hogy népgazdasági érdek, a tsz-tagok érdeke is. El kellene jutni odáig, hogy az ellenőrzési bizottság, melynek ösz- szetételéröl a tagok döntenek, valóban a tagok érdekeit szolgálja, és munkája ne legyen formális. D. T. M índenekelőtt alaposan elemezni kell a vállalat dolgozóinak társadalmi helyzetével, problémáival összefüggő kérdéseket. Ennek az átvilágításnak ki kell terjednie a kollektíva szerkezetére, összetételére, a szakmai-minősítési és fukncionális struktúrára, a ki- és belépések, valamint az átminősítések eredményeképpen jelentkező változásokra. Vizsgálni kell azokat az anyagi és nem anyagi jellegű adottságokat, amelyek között a közösség tagjai élnek és dolgoznak. Megfelelő összehasonlításokkal be lehet és be is kell mérni a vállalaton belüli szociális juttatások szintjét, s azok változási irányát, s figyelmet kell fordítani az üzemen belüli társadalmi tevékenység (párt- és tömegszervezeti munka, brigádmozgalom, munkaverseny) analízisére is. Végül lényeges Nem recept Hasznot hoznak a gyakorlati foglalkozások Sok párttitkárral beszélgettem az utóbbi időben, aki egyéves tanfolyamot végzett Kaposváron. Egy részük még nem is ebben a tisztségben volt a pártiskola megkezdésekor közben vagy utána választották meg. A riportalanyok anélkül tértek ki a ta* nultak hasznosítására, hogy rákérdeztem - volna. Kíváncsiságomat természetesen fölkeltette, és apróra megbeszéltük: mi adta a biztonságérzetet a feladatok megoldásához. A megye más-más táján dolgozó párttitkárok az elméleti ismereteik bővítése méllett elsősorban a gyakorlati foglalkozásokra, az üzemlátogatásra hivatkoztak. Ez a tapasztalatKivuló minőségű kötöttáru A kötöttáru-egyesülés központi üzeme Kallnyinban van. Kaposvár testvérvárosának üzeme kiváló minőségű termékeket szállít a kereskedelemnek. A nagyon keresett kötöttárunak korlátlau a piaca az egész országban. csere ösztönözte őket bizonyos módszerek bevezetésére. Máskor egy olyan pártbizottsági titkárral beszélgettem, aki gyakran adja tovább a tapasztalatait a pártiskolásoknak, amikor meglátogatják az üzemet. Elmondta hogy sok energiát igényel a felkészülés, mégis szívesen fogadja a csoportot, mert a nagy érdeklődésen érzi: mindent szeretnének megismerni a gyakorlatban s aráit lehet, később hasznosítani. 1 Régebben is szerepeltek üzemlátogatások -a pártiskola programjában, ezek azonban még nem azt a célt szolgálták, mint a mostaniak. Három éve rendszeres a pártiskolások olyan üzemlátogatása, amikor egy-egy témán belül vizsgálják az ottani pártmunkát. A termeléssel való megismerkedés most se marad el, hiszen ez adja a keretet az alkalmazott módszerek megértéséhez. * Az üzemek nagy segítséget •dnak az Oktatási Igazgatóságnak e látogatások lehetővé tételével, a pártmunka gyakorlati bemutatásával. Kialakult azoknak a gyáraknak a köre ahova a leggyakrabban elviszik a tanfolyamok hallgatóit. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára, a villamossági gyár, a húskombinát a ruhagyár, az állami gazdaság jó társa mindebben az iskolának. 1 Elsősorban az egyéves pártiskola hallgatóinak az oktatásában van nagy szerepük a gyakorlati foglalkozásoknak. Ez persze nem jelenti hogy az öthónapos tanfolyamosok kimaradnak ebből, csak az arányok mások. A hallgatók zsebében ott van a »marsall- bot«, lehet, hogy egy év múlva már vezetőségi tagként, párttitkárként tevékenykednek. A gyakorlati foglalkozásokra később még jobban támaszkodhatnak, hiszen a tervezéskor, a pártmunka végzése közben nagy hasznát veszik minden ismeretnek. Aki azt hiszi, hogy kész recepteket kapnak a hallgatók az téved. Mindig az adott körülmények határozzák meg, hol milyen módszert alkalmazhatnak. A pártiskolával kapcsolatban lévő üzemek pártbizottsági titkárai is ilyen szellemben adják át tapasztalataikat. Jó érzés hallgatni a pártiskola volt hallgatóit, amikor sorra veszik mikor és miben könnyítette meg eligazodásukat az elméleti és a gyakorlati tudás. Szívesen emlékeznek mind a tantermekben, mind az üzemekben elsajátított gyakorlati ismeretekre. A pártépítési tanszék vezetője elmondta, hogy mindkettő egyaránt fontos az oktatásban. Az a céljuk hogy a hallgatók a, pártélet olyan gyakorlati kérdéseivel foglalkozzanak, amelyeket majd közvetlenül tudnak hasznosítani. Például egy-egy csoport kidolgozza egy alapszervezet ötéves káderfejlesztési tervét. Az együttes munka, az értékelések eredménye megmarad bennük, s ha az élet úgy hozza, hogy új tisztségükben valóban neki kell fogniuk egy ilyen tervnek, biztos alapot nyújt a hajdani csoportos foglalkozás. Ugyanígy a fegyelmi tárgyalás »-lejátszása«, a gazdasági és ügykezelési munka begyakorlása. Amikor kézről kézre jár a nyilvántartási lap, az átjelentő és egyéb, többen meg is jegyzik: most volt dolguk először ilyennel. Érthető várakozás előzi meg az üzlemlátoeatásokat. Más egy-egy helyszínen elemezni azt hogy milyen helyet foglal el a politikai információ a pártszervezet munkájában, s mint használják fel a jelzéseket az agitációban, meg- , ismerkedni azzal hogy milyen a gyárban a párt munkastílusa, munkamódszere 6tb. A pártiskola hallgatói később is fölkeresik a tanáraikat, tanácsot kérnek tőlük egy-egy kérdésben. Ez pedig éppen a gyakorlati foglalkozások egyre növekvő hasznát bizonyítja. Lajos Géza