Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-26 / 280. szám
\ Politikai gyakorlat és ideológia 80 EZREN VANNAK Elöregedő korpiramis T ársadalmi fejlődésünkben kulcsfontosságú szerepet tölt be a politikai jellegű központi irányítás. A termelőerők állami, illetve szövetkezeti tulajdonba vétele, a központi tervezés nagy szerepe és fontossága már önmagában jelzi — legalábbis egy oldalról — a politizálódás magas fokát. A politikai intézményrendszer aktívan belenyúl a társadalmi termelés szférájába, meghatározza annak mozgáslehetőségeit. Teszi ezt azért, hogy az ott ható érdekviszonyokat, érvényesülési és gazdagodási lehetőségeket összhangba hozza a szocialista fejlődés általános társadalmi érdekeivel. Központi döntések határozzák meg a termelési szférán túlmenő — szociális, egészség- ügyi és kulturális — fejlődés tendenciáit és irányait is. A társadalom folyamatainak ez a tudatos befolyásolása és meghatározása egyúttal az ideológia jelentőségét is hangsúlyozza. Történelmileg tekintve a munkásosztály politikai küzdelmeiben a polgári ideológiákkal szemben a marxista ideológia éppen annak a fölismerésnek a jegyében formálódott ki, hogy a magántulajdon és társadalmi rendelkezés jelenti a dolgozó osztályok problémáinak társadalmi megoldását. A szocializmusért folytatott történelmi küzdel- ben azután tovább konkretizálódott a szocializmusról mint a társadalmi antagonizmuso- kat meghaladó társadalmi formáról alkotott ideológiai kép, bár a fejlődés új tényei, az új körülmények újra és újra megkövetelik az elmélet kipróbálását és alkotó továbbfejlesztését. Az osztályharc, a gyakorlati társadalmi küzdelem így mindig próbaköve az elméletnek. A szocializmus építésének a lehetősége és programja új módon mutatta meg a gyakorlati politikai tevékenység és az ideológia összefüggését. Ha ennek ma is aktualizálható tapasztalatait kíséreljük meg összegezni, akkor ezt abban jelölhetjük meg, hogy a nemzeti fejlődés vezetésére vállalkozó új politikai hatalom nem maradhat meg a győzelem után sem a marxizmus tanításainak, illetve tételeinek általánosságáról. Mert egy kérdés, hogy milyen társadalomkép lebeg a szemünk előtt a jövőbe vetítetten, a kellés, az akarás, a célkitűzés szintjén, és más kérdés, hogy a társadalmi-nemzeti fejlődés adott szintjén felmerülő ellentmondások és problémák mellett milyen mérték szerint szabhatjuk meg az előrelépés gyorsaságát, útját és módját. A politikai, mondhatnánk, éppen az a képesség (»művészet«, ahogy Lenin szerette emlegetni), hogy megtalálja azt a mértéket, amelynek alapján elmélet és gyakorlat hatásosan és termékenyen összekapcsolható. ' Ebből azonban az is következik, hogy a gyakorlati politika nem elégedett meg a marxista ideológia abszrakt elsajátításával, hanem az ideológiának a konkrét nemzeti és nemzetközi fejlődés megismerésével egyúttal társadalmi önismeretté is kell válnia. Ez a feltétele annak, hogy a marxista ideológia valóban betölthesse fontos társadalmi funkcióját. Nem elég tehát absztrakt-elvont módon megérteni egy-egy ideológiai tételt, hanem alkalmazási lehetőségeinek és mértékének a hatását is ismerni kell. Ezt pedig a valóságban élés, a konkrét fejlődési viszonyokkal való számvetés adhatja csak meg. S zámos példa illusztrálhatja az elmondottakat. Elvont ideológiai síkon vizsgálva kétség nem férhet hozzá, hogy az állami — szövetkezeti — kisárutermelői tulajdonformák közül melyik a legfejlettebb és a legmegfelelőbb. Egy társadalom meghatározott fejlettségi szintjén meghatározott gazdaságpolitikai viszonyai mellett azonban mindig azt jelenti a helyes választást, amelyik társadalmilag az adott szinten hatékonyabban funkcionál, , illetve amelyik politikailag is elfogadható (azaz: rövid távon biztosítható az érintettek egyetértése és közreműködése). A háztáji gazdaság, a szolgáltató kisipar megítélésében időnként tapasztalható bizonytalanságok például nyilvánvalóan abból erednek, hogy nemegyszer csupán elvont ideológia síkon közeledünk egy olyan problémához, amelynek kezelése elsődlegesen és mindenekelőtt közgazdasági és gyakorlati-politikai megfontolásokat igényel. Különösen fontos tehát, hogy Ünnepeltek a böhönyei munkásörök Virág és elismerő, szó A legtöbbjüknek alig volt ideje munka után átöltözni. Igaz, ezt a fiatalok kivételével már valamennyien megszokták hiszen szolgálatba, gyakorlatra legtöbbször munka után kellett menni. A községi pártbizottság most ünnepi szakaszgyűlésre hívta őket, hogy megemlékezzenek a munkásőrség két évtizedes tevékenységéről. 1 Ez a mostani szakaszgyűlés más, mint a korábbi években tartott összejövetelek voltak. Ez csendült ki Bősenbach Mihály parancsnokhelyettes szavaiból, amikor jelentést tett Ujj Imrének, a pártbizottság titkárának. Ezután következett a mun- kásőrsapkás, karszalagos úttö- rő-munkásőrök kedves műsora, köszöntő szava. Minden munkásőr kezébe néhány szál virág került, s nem maradt el az őszintén, tisztelt felnőttnek járó ölelés sem. * Tánczos Ferenc szakaszparancsnok az idei kiképzési eredményeket ismertette. Az idősebbek újból átélték a soksok évi erőfeszítéseket, a rengeteg gyakorlást. A szakasz eddig háromszor nyerte el a kiváló címet, s végleg megtarthatta. A párt hívó szavára 20 esztendővel ezelőtt azok vettek a kezükbe fegyvert, akiknek drága volt a nép hatalma, akik esküjüket adva készek voltak akár az életük árán is megvédeni. Azok követték az eltelt két évtizedben, s követik ma is a példájukat, akik látják a- munkásőrség tevékenységének a fontosságát — méltatta Ujj Imre a munkásőrség, a böhönyei szakasz helytállását. A példamutatókról, az ala-1 pitékről beszélt: Tánczos Ferencről, Tóth Jánosról, Kovács Józsefről. Ök ma is becsülettel helytállnak, nagyon sokan követték őket. Ezért a párt- bizottság, minden böhönyei ember nevében őszinte köszönetét mondott. Megköszönte a 63 éves Tánczos Ferenc szakaszparancsnok munkáját, aki még most is csak a betegsége miatt adta át helyét. A testülettől azonban továbbra sem szakad el, az úttörő-munkás- őröket neveli. * Jólestek az elismerő szavak. A községi pártbizottság figyelemmel kíséri a munkásőrök tevékenységét, s látja, mennyit Együttes ülést tartott tegnap a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és az SZMT elnöksége. Napirenden két téma szerepeit: A táppénzrendszer módosításáról cs a táppénzfegyelem erősítése érdekében teendő intézkedésekről szóló 1907/1976. (III. 8.) MT számú határozat végrehajtásának megszervezése. A végrehajtás feladatai; és a megyénkben élő idős korú ellátatlanok és a szociális otthonokban élők helyzete. Részt vett az együttes ülésen Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára is. tudatosabban nézzünk szembe az »ideológiai formalizmus« ve<3zélyeivel. Annál is inkább, mert ez a formalizmus nem marad meg az ideológia síkján, hanem például a gazdaság szférájában is formalisz- tikus megoldásokra serkenthet. Például a technológiai, társadalompolitikai és egyéb feltételek megléte vagy megteremtése nélkül is »hajszolhatjuk« a nagyobb társulások és vállalatok stb. megteremtését. A jó vezetés politikai vénájának erejét azonban nem egyszerűen azon mérhetjük le, hogy a saját területén mindenáron keresztülhatja-e a magasabb és nagyobb gazdasági formák megteremtését, hanem egyre inkább azon, hogy a meglevő formák és keretek belső lehetőségeit kellőképpen kibontakoztatja-e. mintegy belsőleg teremtve elő az előrelépés feltételeit. Kétségtelenül az utóbbi a nehezebb és »körülményesebb«, de társadalmilag csak ez a kifizetődő. Végső soron még ideológiai szempontból is: mert a kitöltött keretek szükségszerűen vetik föl a magasabb társulások és termelői formák megteremtésének gazdaságon belüli szükségességét is, így találkozhat össze szervesen az ideológia és a gazdasági elem. Persze a gyakorlati politika és az ideológiai kapcsolódásának áttételei és konkrétsága nemcsak a gazdasági élet számára szükségszerűség. Hasonló példák hozhatók a kultúra, a közélet területéről is. Nincs hát életünknek olyan területe, ahol a valósággal való konkrét számvetés és az ideológiai kép között ne bukkannánk politikailag feloldásra váró ellentmondásokra. D e — teheti föl valaki a kérdést — nem vezet-e mindez az ideológia lebecsülésére? Ellenkezőleg. Csupán arról van szó, hogy a politika az ideológiával szemben is elsődleges. Ezen az elsődlegességen belüli egységüHa az idős emberekről esik szó, nem okoz különösebb nehézséget a somogyi gondok nyomába eredni. A kindulópont a megye lakosságának korösszetétele, vagy ahogy a szakemberek mondják: a korpiramis. Nos ez az »építmény« nem a legkedvezőbb formájú Somogybán. A lakosság létszáma meghaladja a 360 ezret, s közöttük nagyon sok az idős ember. Számuk az országos arányt — pedig ezen a szinten sem kedvező a kép — húsz százalékkal haladja meg. Ebből következik, hogy társadalompolitikai feladataink [között az idős emberekről való szervezett gondoskodás Somogy megyében különösen nagy figyelmet követel. Annak ellenére, hogy az erőteljesebben fejlődő településeken — elsősorban a megyeszékhelyen és a gyorsan iparosodó járási központokban — a népesség kor szerinti összetétele kedvezőbb a többi lakóhelyénél, a megyében az úgynevezett elöregedés folyamat tovább tart. A nyugdíjkorhatáron felüliek száma elérte a 80 ezret. Nem mindegyikük jogosult azonban nyugdíjra vagy rendszeres segélyre, járadékra. Körülbelül 15 százalékuknak egyéb módon kell biztosítaniuk megélhetésüket. Mint annyi más esetben, a szociális gondoskodásban is érezteti kedvezőtlen hatását, hogy Somogy. úgynevezett aprófalvas megye. Lakosságának többsége — 72 százaléka — a 244 községben lakik. Az ezernél kevesebb lakosú községek ez okozza az igazán nagy gondot — további 35 ezer ember lakik külterületeken, pusztai településeken. Hozzájuk pedig valóban körülményes eljutni. A felkutatásukban, helyzetük értékelésében, támogatásukban, a róluk való rendszeres gondoskodásban a társadalmi szervezetekre is nagy teher hárul, ám ez elsősorban a helyi tanácsok feladata lenne. E munkájukon azonban —éppen a közelmúltban foglalkoztunk ezzel — van javítanivaló. Az idős emberek nemcsak az anyagi jelegű támogatást igénylik. Köztudomású, hogy az egyedül élő, rokonságot, segítő ismerősöket nélkülöző öreg ember nagyon kevéssel is beéri. A körülményeiket idegen szemmel nézők néha már csodálattaL,figyelik: hogyan tudnak ennyiből is kijönni? Az anyagi segítség a róluk való gondoskodásnak csak az egyik oldala. A más formákban megnyilvánuló támogatásban, is — vagy talán különösen itt — nagy szerepük van a helyi tanácsok szociálpolitikai feladatokat ellátó dolgozóinak. Ez a munka az utóbbi időben némileg javult, elsősorban annak köszönhetően, hogy megnőtt a tanácsók önállósága. Korábban ki nem használt lehetőségeket ismertek föl, s az öregekről való gondoskodás megszervezésébe, mindennapi feladataink megoldásába különböző társadalmi szervezetek is bekapcsolódtak. A gondoskodásnak sok lehetősége van: rendszeres szociális segélyezés, rendkívüli segélyek, öregek napköz! otthona, házi szociális gondozás, szociális foglalkoztatók, csökkent munkaképességűek szociális segélyezése, szociális otthoni gondozás. Vagyis a »keret« adott. Tartalommal azonban csak részben telt meg. Ehhez figyelmes szervező munkára van szükség, s ezt azért hangsúlyozzuk, mert egy, a múlt évben hozott megyei tanácsi határozat nyomán megindult az igényeket fölmérő vizsgálat. Hogy erre nagy szükség volt, annak bizonyítékául egy minden bizonnyal sokakat meglepő ellentmondást említünk meg. Korábban a különböző lehetőségek közül csak a szociális otthoni gondozást és a szociális foglalkoztatókban való elhelyezést használták ki. A többit nem, s ez azt eredményezte, hogy a helyi tanácsokon — ahol nem ismerték pontosan a szociálpolitikai célokat, a támogatás különböző formáit, a területükön meglévő ilyen szükségleteket — pénz- maradványok keletkeztek; az igények egy része ugyanakkor kielégítetlen maradt... Mindegyikükhöz eljutni —■ ez következik szocialista humanizmusunkból, és erre sok idős ember vár a megyében. A munka terhe a helyi tanácsoké. Támaszkodjanak a népfront szervezeteire, más társadalmi szervezetekre, mert önmagukban nem tudják a feladatot kifogástalanul ellátni. Az Öregekről azonban nem egyedül a társadalomnak kellene gondoskodnia. A szülők tartására kötelezhető gyermekeket — szomorú tapasztalatok alapján írjuk ezt — minden lehetséges eszközzel arra kell szorítani, hogy anyagi lehetőségeikkel arányban vállalják ezt a kötelességet, vagy annak egy részét. S hogy nem egy esetben ezt valóságban úgy kell kikényszeríteni — sajnálatos tény. M. A. szaipa ^40,iirs Rajtuk r kiyyl — Iskola as erdők kősóit két viszont az adja, hogy az ideológia reális, gyakorlatilag is érvényesíthető nemzeti önismeretté konkretizálódik. A szocializmus építésének munkájában ez a felismerés a gyakorlati poltikusi tevékenység mindenkori sikerének a feltétele. Márpedig a marxista ideológia sikere és hatása szempontjából is ez a legfontosabb. H. I. Meseszép környezet! Itt fenyő suhogtatja tűlevelű ágait. I. amott tölgy markól vaskos ág- ' ujjaival a szürke égbolt felé. A fácán, az őz kimerészkedik a vetésre — nem tart veszélytől. Jó nekilódulásnyira van a pihentető ősborókás. Délnek a Dráva holt ágához vezet az út... 1 A Középrigóci , Erdészeti Szakmunkásképző Iskola meglehetősen elkülönülve a »világtól«, évről évre szép számmal bocsát ki fiatalokat az erfáradoznak, hogy megőrizzék a háromszoros kiváló szakasz eredményeit. A gazdasági vezetők közül Illés László, a Szabadság Tsz elnöke elmondta: a termelőszövetkezet tizenhét munkásőrt adott a szakasznak. A szövetkezetben kommunistaként, mint traktorosok, kombájnosok, növénytermesztők is példát mutattak. Az ő munkájuk eredménye, hogy az őszi mélyszántást már a múlt héten befejezhették, s gépeiket átadhatták a környező termelőszövetkezeteknek. Ugyanilyen eredményt értek el a kukoricabetakarításban is. A szavak mellett valameny- nyi taz-beli m,unkásőrnek jutalmat nyújtott át. Jólestek a felsőbb parancsnokságok képviselőinek elismerő és köszönő szavai is. — Segítsük az úttörő-mun- kásőrök nevelését. Javítsuk a fegyelmet, alakítsuk ki a szakaszok eredményesebb együttműködését — ilyen és hasonló javaslatok hangzottak el. Bódis István, Takács József, Tamás László és a többiek is azt fejezték ki: a megalakulás 20. évfordulójára emlékező ünnepi szakaszgyűlés elősegíti, hogy a böhönyei munkásőr- szakasz a harmadik kiváló cím mellé megszerezhesse a negyediket is. 1 Sz. p. dőgazdaságoknak, erdészeteknek, mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Végzős hallgatói útján terjed a jó híre. Márciusban például sikert sikerre halmoztak az iskola harmadévesei a Nagykanizsai Erdőgazdaságban a négy szakiskola tanulóinak részvételével rendezett országos versenyen: a négy szám közül háromban a rigóelaké lett az első hely. De »üzen« az iskola a gyerekeket küldő, majd foglalkoztató üzemeknek is: az. itt gyűjtött szakmai és elméleti ismeret ott hasznosul a telepítéseknél, a kitermelésnél és feldolgozásnál. Most majdnem százan vannak a három osztályban, többségük a Dunántúlról érkezett. Három év elteltével erdészeti szakmunkásbizonyítványt kaphatnak, de megszerezhetik a vontatóvezetői jogosítványt, az alapfokú vadász- és vadtenyésztői, sőt gombaszakértői bizonyítványt is. 1 Huszonheten vannak a harmadikosok, közülük négyen somogyiak. A kaposvári Papp Sándornak a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal van szerződése. A vékonydongájú, érdeklődő fiú erdészeti pályára készült, s hogy Rigóéra került, ennek történetét így meséli el: * — Az osztályfőnököm javasolta, hogy ezt az iskolát pályázzam meg. Jártam azelőtt is errefelé, rokonaim élnek Barcson. Édesapám mezőőr a család ismerősei között erdészek is vannak. Ez így együtt érlelte az elhatározást. Szeretem a természetet, a fákat, az erdei vadakat... A munka persze nem abból áll, hogy az ember vállára akasztja a puskát, sétál a zöldben, s időnként lepuffant egy-egy állatot. Igaz, a vadászatot is tanuljuk, néhány társammal — az iskola javaslatára — Pécsre járunk vadászképzőre. Leendő munkakörömként — ha visszakerülök a kaposvári erdészethez — a gépkezelést képzelem el. Traktorra, darura ülni ezekkel dolgozni az erdőn — ezt szeretném csinálni... * Jó rendű tanuló, az erdő- gazdaságtól 300, az iskolától 450 forint ösztöndíjat kap. Itt kollégiumban lakik, a térítés a szállásért és a kosztért szinte csak »eszmei értékű«. Osztálytársa és barátja a vízvári Miháldinecz Mihály. Neki is az általános iskolai osztályfőnöke ajánlotta ezt az intézményt. ‘ — A gépekkel bánok legszívesebben. Ehhez megvan az erőm is. Amióta itt vagyok, több mint húsz centit nőttem. Nekem a vízvári termelőszövetkezettel van szerződésem, ha megkapom a szakmunkásbizonyítványt, ott dolgozom majd. Van erdejük, a kitermelésben, a kiközelítésben bőven lesz munka. A nyári gyakorlaton a gépkezelőknek segítet-. tem, amikor a csemeteművelést végezték... — Ha még egyszer nyolcadikosok lennének, újra ebbe az iskolába jönnének? * — Nem bántuk meg a választást, megint ide jelentkeznénk. Jövőre végzünk, több szakmát is kapunk. Aki szereti az erdőt, az ott folyó munkákat, nem jár rosszul, ha ezt az iskolát választja. Arra is mód van, hogy tovább tanuljon az ember. Három év a szakmunkások középiskoláján, és érettségi bizonyítványt kaphat, aztán nyomban technikusi minősítő vizsgát tehet Szegeden vagy Sopronban. Körös-körül a hatalmas gyakorlóterület: az erdő. Nagyobb része a középrigóci erdészeté. A gyerekeket főként oda viszik, ahol korszerű gépek dől« goznak: hadd lássák hadd tanulják a leendő szakmát olyan eszközökkel, melyeket majd ők is kezelnek. H. F.
