Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-25 / 279. szám

A TÖRVÉNY ÉS VÉGREHAJTÁSA A statisztika javulást mutat Határozat a megvalósulás útján Javult az értelmiség közéleti tevékenysége Tapasztalatok a barcsi járásban »Első dolgunk, hogy a fel­mentések ügyében az eddigi­nél sokkal nagyobb gonddal és felelősséggel járjunk el. A lazaság megbocsáthatatlan.« (Részlet a miniszteri levélből.) Kaposváron, a Vörös Had­sereg úti Általános Iskolában az idei tanévre mindössze egy 14 éves. nyolcadikos lánvt mentettek föl: mindkét szülője súlyos beteg, gondozásra szo­rul. A testület vállalta, hogy a kislányt megfelelően felké­szíti osztályozó vizsgára. — Nagybajomban ugyancsak egy tizenhat éves fiúnak fogadták el a kérelmét, családi helyze­tére való tekintettel. Egyéb­ként is szeptemberben múlt 16 éves. Tavaly az ilyen ok miatt iskolába nem jártak száma kilenc volt. Az idei statisztika a ko­rábbi évekénél jóval ked­vezőbb képet mutatott me- gyeszerte. E téren tet­tek legtöbbet az ellenőrzés megszigorításával a járási mű­velődési osztályok. Persze, a neheze csak ezután követke­zik: az elutasított szülőket és gyerekeket megnyerni a rend­szeres iskolába járásnak. És ez már több mint egy határo­zat megfogalmazása. Hiszen nem csupán olyan kérelme­zőkről van szó, mint amilye­nek a Vörös Hadsereg úti is­kola példájában szerepelnek. Nincs okunk kételkedni a pe­dagógusok szakszervezete ka­posvári csoportjának jelenté­sében, amely ugyan többnyire tavalyi állapotokat rögzít, de Alig néhány éves múltra te­kint vissza a Veszprém me­gyei Tanács küteővati szociá­lis otthona. Az otthon vezetői az itt élők egészségügyi ellátá­sa mellett tudományos alapos­sággal foglalkoznak lelki prob­lémáikkal, egyéniségük vizs­gálatával, idejük hasznos el­Javában tartanak a Ki mit tud? vetélkedő járási, városi fordulói. Sok fiatal próbálko­zik valamelyik művészeti ág­ban a szerepléssel, hátha ne­ki sikerül a televízió kamerái elé jutnia. Ott van Koncz Zsuzsa, Kovács Kati... Ök is így kezdték s lám, híres éne­kes lett belőlük... ' Nem véletlenül említem a táncdalénekesek példáját: ta­lán ők a legirigyeltebbek a fia­talok — elsősorban a lányok — között, és éppen a táncdal- éneklés táplálja a legnagyobb reményeket azokban is, akik még soha nem álltak közönség elé. Mindenkinek lehetősége van az indulásra, a verseny szabá­lyai alapján. A kaposvári dön­tő azonban arra is példa volt hogy a táncdalénekeseket ki­véve szinte mindenki szerepelt már valahol. A versmondók egészen jól ismerik a pódiu­mot, tanárok, irodalmi szín­padi vezetők segítették őket. A hangszeres szólistáknak, az a szemléletben aligha lehet elérni gyökeres fordulatot: »A nevelők egy része nem érzi át a teljes felelősséget a lemara­dó tanulókkal szemben, s a magatartásával gondot okozó tanulótól szívesen szabadulnak akár buktatás, akár felmentés árán.« Igaz, ezekről a gyerekekről legalább tud a tanács, az is­kola, tehát képes tenni értük, ha sok kínlódás árán is. De Magyarországon és így So­mogybán is akadnak még jó néhányan, akiknek éveken át sikerül kívül maradniuk a ha­tóságok látókörén. • Kaposváron nemrég »fölfe­deztek« egy népes családot, jó néhány tanköteles gyerekkel. Egy üresen maradt, városszéli épületbe költöztek, természe­tesen engedély, bejelentés nél­kül. Eddig valahol gyógynö­vényt gyűjtöttek. Gyermekeik sehol nem jártak iskolába. Szeptember végén érkezett egy nagy család Böhönyéről Homokpusztára. A tíz gyerek többsége iskolaköteles. De hogy pontosan hány, azt he­tekig sem sikerült kideríteni. Bejelentkezni ugyanis nem tudtak: nincs hova. A tanács nem veheti nyilvántartásba őket, putriba tilos költözni. Márpedig ott húzódtak meg, egy egyedül élő özvegyasz- szonynál. Az iskolában tudtak róluk, de csak annyit tehet­tek: szóltak a körzeti megbí­zott rendőrnek. töltésével. Az itt lakó öregek kézimunkázhatnak, kertész­kedhetnek, dísznövényt neme­síthetnek, állatokat gondoz­hatnak, barkácsolhatnak, spor­tolhatnak, de van az otthon­nak énekkara és irodalmi színpada is. A délutáni1 kézi- munkázás a kedvelt elfoglalt­ságok egyike. énekeseknek ugyancsak volt szellemi menedzserük... A táncdalénekeseket , azonban nem irányítja senki. Mert — a szabályok szerint — nem is kell őket előre meghallgatni, így hát minden instrukció'nél­kül álltak az ifjúsági ház mintegy kétszáz főnyi közön­sége elé. 1 Meg is lett az eredménye... A főként fiatalokból álló kö­zönség nagyon szigorú bíráló lett. Az 'egyik kislány azt mondta a fellépés után: ha neki valaki szól, hogy ne in­duljon, mert amit csinál, az nem való közönség elé, akkor esze ágában sincs kiállni... Egy másik városi döntőn, ahol megnézte a zsűri azt, hogy ki mit akar bemutatni, legszíve­sebben lebeszélték volna az egyik indulót a fellépésről. De nem volt hozzá joguk... A végén a szereplő nevetségessé vált, a közönség pedig bosz- szankodott. S. M. Látogatásunkkor sem talál­tunk otthon senkit. Az öreg­asszony azt mondta, nem tud­ja, hol vannak, valahova az erdőbe mentek. Gyanítom, a többségük akkor, amikor meg­láttak bennünket. A család legkisebb, még nem tanköteles korú tagjaival mégis sikerült találkoznunk: a homokpúsztai óvodában ját­szadoztak tízegynéhány tár­sukkal. Teleki Antalné óvónő — egyedül élő asszony, az idén vállalta ezt a kemény szolgá­latot — megmutatta őket. — Találkoztam velük, men­tek a szüleikkel. Hívtam a ki­csiket az óvodába. Először nem akarták engedni őket, aztán meggondolták. Most már szépen jönnek a többivel. Egy szöszke kislány a fek­tetőn aludt. — Mindennap lepihentetjük. Megszokta, mert egy időben pálinkásán jött reggelenként. Most már nem veszem észre, hogy adnának neki. Egy másik csöppnyi lány­kára mutatott: — Ö pedig itt ragadt ná­lam. Beteg volt, sajnáltam hazaküldeni délutánonként, most meggyógyultan sem akar a. szüleihez menni. Az asztalon kisiskolás füze­tek. Keservesen rajzolt betű­elemek, betűk, szavak. Estén­ként alapismereti tanfolyamra jönnek az óvodásak szülei, na­gyobb testvérei. Egyelőre több mint húszán járnak. Az egyik füzetben megkapóan szép, sza­bályos betűkből állnak össze a szavak. Egy tizenkilenc éves asszony gondos munkája. Csak legyen ereje tovább folytatni’! Hogy jusson el a mondatokig, és azon túl is! Korrekciós osztály. Űj foga­lom. Négy működik a megyé­ben. Tavaly Kaposváron, a Krénusz iskolában 15 gyerek­kel indult első osztály, olya­nokkal. akik szellemileg ugyan nem fogyatékosak, de több esvéni bánásmódra, változato­sabb eszközökre, figyelmesebb egyéni gondozásra van szük­ségük ahhoz, hogy elsajátítsák a tantervi anyagot. — A szülők eleinte idegen­kedtek e formától — mondja Péntek Károly városi művelő­désügyi osztályvezető. — meg­győző munkával, nyílt napok rendezésével és a kofán je­lentkező eredményekkel azon­ban megszűntek aggályaik. Az első év minket bizonyított. Ti­zenhármán a normál második osztályba mehettek át, egy az elsőbé, egy pedig a kisegítő iskolában folytatta tanulmá- _i nyait. Hogy mi a magyarázata az eredménynek? Az alacsony létszám, az egész napos fog­lalkozás, a sajátosan alkalma­zott módszerek — és jó peda­gógiai munka, amely persze mindenütt elkelne. Az üres taxiállomáson hú­szán ücsörögtük reménytele­nül. A sor legvégén egy negy­ven év körüli, műszőr bun- dás férfi topogott fázósan. Hirtelen megrezzent, mert valaki megkopogtatta a vál­lát. — Taxira vár? — hajolt a füléhez egy bőrkabátos fia­talember. — Nem is az esküvőmre — válaszolta mérgesen. — Hová akar utazni? — A Rottenbiller utcába. — Jöjjön velem, elviszem! Nekem is kell egy kis mellé­kes ... Erre legyen szíves, itt befordulunk a másik utcába. A keskeny utcában egyet­len autó sem parkolt. — Hol áll a kocsija? — Kocsim? Kedves uram, nekem még egy kerékpárom sincs. — Akkor hogyan akar en­gem elvinni a Rottenbiller utcába? Az MSZMP Barcsi Járási Végrehajtó Bizottsága a közel­múltban tárgyalta az értelmi­ség közéleti tevékenységét. Megállapította, hogy a járás­ban eredményesen valósul még a párt értelmiségi politi­kája. Az értelmiség a politi­kai, társadalmi, gazdasági és ideológiai, kulturális életben betölti hivatását. Számuk — elsősorban Bar­cson — az iparosítással pár­huzamosan tovább nőtt. Több­ségük vállalja a hivatásából eredő közéleti kötelezettség teljesítését. Tudományos világnézetük, erkölcsi magatartásuk, közéleti aktivitásuk fejlődött. Egyre több értelmiségi bizonyítja el­kötelezettségét úgy is, hogy politikai oktatást, vitakört ve­zet. A fiatal diplomások mun­kája, magatartása és kezdemé­nyezése jó irányban hat idő­sebb társaikra. Egy részük azonban még távol marad a közélettől. A végrehajtó bizottság fel­adattervet fogadott el az ér­telmiség körében végzendő eszmei-politikai munkáról, összefogásukról, közéleti tevé­kenységük fokozásáról. Ennek nyomán a közbeeső pártszer­vek hatékony intézkedéseket tettek. Barcson foglalkozási csoportonként, a járás körzeti községeiben összevontan ré­tegbeszélgetéseket, ankétokat szerveztek, ahol a szocialista életmód erkölcsi, ideológiai Négyhetenként jár szakszer­vezeti tanfolyamra az Egyet­értés szocialista brigád. Ad­digra összegyűlnek a kérdé­sek, s bizony van miről be­szélgetni az egy-másfél órás foglalkozáson. Hét éve propa­gandista náluk Kollár Margit normairoda-vezető, s olyan jó kapcsolat alakult ki a brigá­dokkal, hogy mindenki őszin­tén elmondja véleményét, ja­vaslatát, fölteszi a kérdését. Pápai István, 1 a Kaposvári Húskombinát szb-titkára sokat tud mondani a brigád »tanító­járól«. Azt kétszer is megis­métli: tudja, milyen jól össze­fogja azt az asszonytársasá­got? Nagyon lelkiismeretesen végzi a propagandamunkát. Alapos fölkészülés, nagy ta­pasztalat, a módszerek állandó finomítása jellemző Kollár Margitra. Esténként odahaza áttanulmányozza a témát, megfontolja, vajon milyen kérdések várhatók. Régi szak- szervezeti mozgalmi aktíva. Az évek során sok politikai művet, folyóiratot gyűjtött össze, s rendszeresen gyarapít­ja házi könyvtárát. Ez nagy segítséget ad ahhoz, hogy ki­egészítse a tananyagot, külön elmagyarázza az összefüggése­ket egy-egy téma megtáryalá- sakor. A vállalat helyzetét át­fogóan ismeri,' mint csoportve­zető rendszeresen megkapja az — Gyalog. Hová szalad? Hallgasson meg! ön egy fél óráig is várhatott volna arra a taxira. Innen, a Belváros­ból, huszonöt perc alatt ké­nyelmesen, sétálva eljutunk a Rottenbiller utcába. Azt akarja mondani, hogy magá­nak sürgős, fontos dolga van? Semmi sem lehet fontosabb, mint az egészsége. Maga egy elkényelmesedett, hízásra hajlamos ember. Tudja-e, hogy naponta legalább egy órai gyaloglás csodát tesz?! Fejleszti a tüdőt, a lábizmo­kat, jó hatással van az ideg- rendszerre. Gyalogoljon ve­lem! Mellettem nem fog unatkozni, mert elmondom Önnek a legújabb pletykákat. Fölidézem nagy emberek hí­res mondásait, ezenkívül negyvenezer viccet tudok kí­vülről ... Elmondom az el­sőt: egy skót elefántot vásá­rol... Félórába sem telt, és máris kérdései a szocialista tudat és hasonló fontos témák kerültek megvitatásra. Az értelmiség­ben rejlő erő, szellemi kapa­citás kibontakoztatására Bar-' csőn a műszaki értelmiséget üzemi szinten (fűrészüzem, ÉPGÉP) fogták össze. A Fa­ipari Tudományos Egyesület és a Gépipari Tudományos Egyesület barcsi csoportjának tevékenysége megélénkült. A járási művelődési ház ér­telmiségi klubjának munkája rendszeressé vált. A székhely­községekben októberben, no­vemberben megalakultak az értelmiségi klubok (Vízvár, Darány, Csokonyavisonta, Ho- mokszentgyörgy, Lakócsá). Babócsán évek óta működik e művelődési forma. A klubok első foglalkozásaikon az értel­miség szerepét, helyét és köz­életi tevékenységét, illetve a szocialista hazafiság és inter­nacionalizmus elvi és gyakor­lati kérdéseit vitatták meg. • A változatos programokat közösen állították össze, így érdeklődésre tartanak számot. A klubok — a belső nevelő munka mellett — hatással vannak a környezetre, a köz- ségré. Az elmúlt két hónap alatt például 50 százalékkal nőtt a TIT-tagok száma a já­rásban. A TIT-tagság egy ré­sze előadásokat tart a község­ben, a KISZ-klubokban, a la­kosság különböző rétegeinek. A pedagógusok — akik a járás értelmiségének nagyobb 'információkat, s ezeket fel­használja a foglalkozásokon. Sohasem mulasztja el megnéz­ni a televízió politikai vita­műsorait, mert ezekből sokat meríthet. — Milyen a brigád? Kollár Margitnak felcsillan a szeme, érződik, hogy szíve­sen beszél erről a közösségről. — Egyszerű asszonyok, álta­lában vidékről járnak be. Na­gyon örülök neki, hogy olyan aktívak. — Érződik-e kiállásukon, hogy sok mindent megtanul­nak a tanfolyamokon? — Természetesen, sokkal bátrabban szólnak a gyűlése­ken, a gazdasági vezetőnek is elmondják, ha valamit nem tartanak jónak. A párttitkár­ral és a műhelybizottság .tit­kárával is beszélgettem erről. Ök szintén megerősítették, hogy nagyobb a politikai tá­jékozottságuk ... A propagandista minden foglalkozás után egy noteszra való kérdést ír össze. Leg­utóbb például a SZOT XXIII. kongresszusa volt a téma. Mindig tartja magát ahhoz, hogy a vállalat, a brigád szemszögéből magyarázza el a témát. Az asszonyok várják is, hogy kitérjen az őket legjob­ban érdeklő kérdésekre. Most jó hangulatban parkoltak a Rottenbiller utca 46. számú ház előtt. — Megérkeztünk. Huszon­egy forintot kapok — fnond- ta halkan, udvariasan a fia­talember. — Borravalóval huszonöt. Rendben? — Rendben. Köszönöm. — Barátom, csak azt mond­ja meg, hogyan számítja ki o viteldíjat? — kérdezte kí­váncsian az »-utas«. — Találomra mondok egy összeget. Tudtam, hogy ön nem fog alkudni. Emberis­meret dolga az egész. — Igazán fölfrissített, jót tett nekem ez a kis séta — közölte elégedetten a másik. — De most jut az eszembe, még el kellene mennem Ó- budára. Elvinne? — Sajnálom, már lejárt a munkaidőm. A garázsba me­gyek, vagyis haza az Anker közbe — válaszolta udvaria­san a fiatalember. Aztán má­sodik sebességre kapcsolt, és hosszú lépteivel nekiiramo­dott a Wesselényi utcának. Galambos Szilveszter hányadát alkotják — jelentős része munkaköri köteléssége mellett kiemelkedő társadalmi tevékenységet fejt ki. A köz- művelődési párthatározat nyo­mán készült feladattervek megvalósításában vezető sze­repet játszanak. A közoktatási határozat végrehajtása a to­vábbiakban még hatékonyabb pedagógiai propagandát, felvi­lágosító munkát igényel — el­sősorban a szülők, a felnőtt lakosság körében. Az orvosok a vöröskeresztes munka, a polgári védelem és az egészségügyi felvilágosítás területén tevékenykednek el­sősorban. A gyógyszerészek bevonásában is előrelépés ta­pasztalható. Darányban az ér­telmiségi klub vezetője, Babó­csán a képzőművész szakkör egyik aktív irányítója gyógy­szerész. A jogászok előadásokat tar­tanak az ifjúsági törvényről és más jogi kérdésről. Az agrár­értelmiség egy része is bekap­csolódott a munkába — bár az ő aktivizálásuk a legne­hezebb, szétszórt munkahe­lyük, megnövekedett munka» idejük is akadályozza ezt. A határozat végrehajtásában fontos szerepet vállalt magára a TIT járási elnöksége. Egy- egy tagja patronálja az értel­miségi klubokat, segítséget nyújt a folyamatos, rendszeres munkához. különösen megmozgatta fan­táziájukat a termelékenységre, a kiemelt beruházásokra vo­natkozó határozat. — Minden érdekelte őket, ami a húskombinát beruházá­sával kapcsolatos. Mikor kez­dődik? Hova helyezik át a dolgozókat a baromfiüzemből? Meddig marad a tojás- és a nyúlfeldolgozás? Milyenek lesznek a munkakörülmények az új üzemben? Ezekre szólni kell. — S hogyan? . — Megkérdem például az szb-titkárt, a főmérnököt. Az nagyon fontos, hogy pontos legyen a tájékoztatás. Akkor vagyok nyugodt, ha látom, hogy úgy mennek el a foglal­kozásról: értik mindazt, amit megvitattunk. A brigád életé­ben is fontos ez a fórum. Az ősszel például jöttek, s meg­kérdezték, mikor kezdődik már az oktatás? — Megkönnyíti-e dolgát a beosztása? — Sokat járok a dolgozók között, ismerem a termeléssel kapcsolatos kérdéseket. Ez va­lóban megkönnyíti a szeminá­rium vezetését. A szakszerve­zeti bizottságban bérfelelős vagyok, sokat merítek onnan is, amikor a társadalmunk időszerű kérdéseivel foglalko­zó tanfolyam anyagát kiegé­szítem a vállalati adatokkal. Az a tapasztalatom, hogy sok­kal jobban odafigyelnek így. Az V. ötéves terv a következő téma, arra különösen felkészü­lök ilyen szempontból. — Mit tanul a propagan­dista a brigádtól? — Összeforrott ez a közös­ség, az asszonyok annyira is­merik egymást ... Ezt érde­mes tőlük megtanulni! S azt is, hogy nagyon szeretik a munkahelyüket, ragaszkodnak hozzá. Amikor kommunista műszak, társadalmi munka van — teljes létszámmal részt vesznek. Többségük törzsgár­da tag. Kollár Margit az első nő az üzemben, aki propagandatevé­kenységéért megkapta a Szak- szervezeti munkáért kitüntetés ezüst fokozatát. Ügyesen »el­titkolták« előle mindaddig, amíg a fővárosba értek. így kétszeres volt az öröm és a meglepetés. — Jólesett, hogy az Egyet­értés asszonyai az elsők kői- zött gratuláltak! L. G. Somogyi Néplap Tud -e valamit a Ki mit tud ?-on Paál László (Folytatjuk.) 7eketeft Mar Káplár Adolf prop. műv. csop. vez. A brigád „tanítója”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom